Ten years of marriage

Holnap lesz a házassági évfordulónk. Annak idején nagyon vigyorogtam azon, vadul dörzsölgettem a tenyerem, hogy október 24-én nagyon klassz házasodni, mert nem lehet vagy legalábbis nagyon nehéz elfelejteni a házassági évfordulót. Október 23 + 1 nap, a gyengébbek kedvéért. Ehhez képest aztán valahogy úgy alakult, hogy nem is az esküvőnket ünnepeltük annyira, hanem a megismerkedésünk évfordulóját. Az meg a Nemzetközi Nőnap. Amit viszont annyira nem ünnepeltem soha, de hát legalább valami mást lehetett. 

Tíz év házasság, nem sok, elrepült. Együtt járásunk első néhány évében még nem tudtam Tibiről semmi negatívumot felsorolni, ma már lenne pár tippem. Pl. ma is,  mi történt? Az ebéd elkészültség tekintetében éppen finisbe fordult, amikor neki pástétomot, kenyeret és zöldpaprikát kellett ennie... Persze Zalánnak is adott pár katonát a kajájából. Fél óra múlva persze ugrott a családi ebéd, Rékával kettesben falatoztunk, a fiúk csak asszisztáltak. Az ilyentől pl. hülyét kapok. Úgy érzem, hogy semmibe veszik a munkámat. Nem kell glóriát varázsolni a fejem fölé, szentté avatni, amiért főzök, de ilyen veszély nem is fenyeget.

Régebben sokat sóvárogtam azután, hogy minél többet együtt legyünk,  nem tudtam aludni, ha nem volt mellettem az ágyban este. Aztán jöttek a gyerekek, cseperedtek a gyerekek, peregnek az évek és manapság sűrűn előfordul, hogy valamelyik gyerkőccel alszom és Tibi a másikkal. Hogy négy órakor nem végez a munkájával, sem hatkor, mint más pasi, megszoktam, nem is probléma. Nem gondoltam volna 10-15 éve, hogy ilyet egyszer kimondok. Azon sem akadok ki, ha bejelenti, hogy egész szombaton dolgozni fog. Bár ilyesmi azért ritkán van manapság. Csiszolódtunk egymáshoz, ismerjük a másik minden gondolatát. A lakásfelújítás egy kicsit megcibálta a tollainkat, ordítottam vele torkom szakadtából a legmélyebb pillanatokban. Máskor meg összekapaszkodunk, egymásba kapaszkodunk, mert csak ketten vagyunk a világban, ő nekem és én neki. 

Nem lesz évfordulós ajándék, nem lesz rózsacsokor, sem gyertyafényes vacsora és még az is lehet, hogy senki nem búgja a fülembe holnap, hogy én vagyok az élete szerelme. Nekem elég az, hogy ő van nekem. És én vagyok neki. Egységet alkotunk, jó csapat vagyunk, egyformán gondolkodunk. Kincs ez. Félember lennék nélküle. 

Pont egy évvel később, Zalán keresztelőjén. 

Zalánéknál

Zalánék osztályában az a szokás, hogy ha valaki valami rossz fát tesz a tűzre, akkor saját magának kell ezt beírni a szülő számára az üzenőbe, majd azt a tantónéni aláírja. Olvastam már olyasmit, hogy "Órán radírral dobálóztam" "Leveleket tépkedtem" illetve most a minap "Kővel dobáltam Alexet." Általában megkérdezem a témáról az illetékest, ezzel egy időben vagy valamivel korábban vagy később pedig vállat vonok. Tegnap viszont azt vettem észre,hogy a "Kővel dobáltam Alexet" című beírást a következő oldalra lapozva újabb üzenet követte. "és megérdemelte". Akkorát mosolyogtam magamban. Ez annyira jellemző és annyira Zalán....

Megírták a környezet tz-t....a tegnapi gyakorlásból kiindulva a helyesírás eléggé katasztrófa lesz, pedig gyakoroltunk, hogy "PILZ", így kell leírni a gombát, meg Maiglöckchen az CKCH, de nem nagy baj, ha valamelyik betű kimarad. Mondjuk a "SÜCC", mint Schütz, na az már nem elfogadott. 

Réka is megírta a természetismeret Tz-t...róka, süni, erdők, bagoly, ilyesmi. Az anyagot átlapozva számomra is adódott pár újdonság, főleg a fogalmakat, virágok részeit tekintve. Én pl. elfelejtettem, merthogy biztos tanultam, illetve  tudnom kellene, hogy van porzós virág és termős virág. Az egyszikű, kétszikűről nem is beszéljek...Na nem égetem tovább magam a tudatlanságommal kapcsolatban. 

Bár ma megjegyeztem valakinek, hogy az a balfácán Justin Trudeau (talán így kell írni) megint nyert...mire az a valaki megkérdezte, hogy és mit sportol az , mert még soha nem hallott róla. 

Csodás, csodás idő volt ma is, bár nem mondanám, hogy kihasználtuk, mert csak hazakerékpároztam a melóból. Az új kerékpár pedáljaim nagyon menők és tök ingyen kicserélték, upgradelték Decathlonék. A srác megkérdezte TIbitől, hogy mit művelek ezzel a kerékpárral, hogy fél év alatt elkoptak, ő sárban, erdőben, hegyen-völgyön hajtja,ugrat és még mindig a gyári van neki fenn, évek óta. Hát mit művelnék? Tekerem. Mégis mit lehet csinálni egy pedállal. Ehhez nekem nagyon szegényes fantáziám, biztos amúgy sok mindent. 

Ja, aki nézi a Sztárban Sztárt, vannak nagyon menő énekesek a versenyzők között. Meglepően magas a színvonal. Mogyorósi Adrienn a kedvencem, most nagyon jól hozta Kovács Katit, valami fantasztikus volt. Egyébként meghallgattuk az eredeti dalt a youtube-on Kovács Katival. Nos , az még most is megállja a helyét, erős dal. Micsoda hangja volt! 

Jártam ma fuvola órán is, Réka elvitt magával. Új dalokat kapott. Éppen a táskámban kotorásztam, amikor csodás fuvolaszó ütötte meg a fülem, felnéztem és láttam, hogy a fuvolatanár játszik. Jah....Egyébként egy szót sem értek a párbeszédükből, amit lefolytatnak mindenféle giszekről meg, meg...meg, taccato-król, vagy mi, de élveztem azért. Főleg a duókat. Ilyenkor mindig örülök, hogy legalább Réka tanul zenét a családban. 

Holnap lesz rakott krumpli, nekem édesburgonya is lesz benne. Szerintem Tibinek meló, kellene valami sütit is sütni vagy legalább elcammogni a cukrászdába...Ja, de én fogyózom! Folyton elfelejtem. Nem is értem. Az egyik partnerünk isteni túrós kuglófot sütött a főnökömnek tegnap. Először gyanakodva méregettem (a kuglófot, nem a főnit), meg hát én ugye fogyózom, de végül, amikor már mindenki evett belőle, aki él és mozog nálunk, nekem is muszáj volt...és akkor úgy éreztem, egy egész ilyen kuglófot be tudnék zabálni, annyira finom volt...Kár volt mondjuk baracklekvárral leönteni, de mindegy, elrontani nem rontotta el. 

Pihi lesz és lazulás, ha lehet, bár mondjuk Tibi biztosan nem lazul, még most rendelt meg valami alkatrészt a villám sújtotta nyomtatóba....egy hét legalább, mire megjön. Fogalmam sincs, mikor fogunk már végre fellélegezni. Úgy szeretnék!  

Hétvége

Hétvégén beugrottunk a Decathlon-ba új pedálokért a bringámra, ami fél év alatt egy picit lekopott a lábam alól. Kiderült, hogy ingyen kicserélik gari időn belül, csak keressük meg a számlát! A leányzó ott nyomban számla nélkül is kicserélte volna, mivel csak ők forgalmazzák ezt a kerékpárt, plusz idei modell, szóval biztosan garis. Persze a bringa nem volt nálunk, szóval arról lecsúsztunk, itthon viszont nem találtuk a számlát, szóval lehet, hogy kell majd egy kicsit könyörögni. De hogy hová tettem a blokkot (nem kértünk számlát , elírtam)  fogalmam sincs, már mindent felforgattam. Na majd meglesz, ha nem keressük...

Hétvégén csodaszép idő volt, már-már túl szép is, nekem speciel a pénteki "kánikula" picit túl sok volt. Szombaton elmentünk kerékpárral kutyát sétáltatni. Szuper volt, hazafelé egy kisvizslával találkoztunk, futottak pár vidám kört, mit meg nosztalgiáztunk, milyen cuki is egy fél éves kiskutya. Dió már kamasz és imádnivaló, persze nem adnám két kölyökért sem.

Tibi nagyjából egy dologról tud beszélni mostanában és egy dolog jár az agyában, ez helyenként nagyon nyomasztó, olyan, mintha egy bazi nagy követ rakna a hátamra, helyenként idegesítő is, viszont abszolút érthető. Remélem, jövő héten oldódik a feszültség, de fene tudja, a helyzet különböző okokból bár, de szeptember óta nem szűnik, mi a fenének szűnne most?? 

Vasárnap tanultunk nagyjából egész nap, déltől-hatig kisebb megszakításokkal. Főztem, mostam, vasaltam, takarítottam, ilyenek. Zalánnal nyelvtanoztunk, Rékával töriztünk, mindkettővel németeztem, Rékától kikérdeztem a szavakat, Zalánnal átvettük az új rendhagyó igéket. Egész jól megy neki. 

Szombaton elmentünk vásárolni, hogy az őszi-téli ruhatárat felfrissítsük. Finoman szólva is kellett 3 nadrág. Elköszöntem a 38-as mérettől, bár talán bele tudtam volna magam préselni, meg sem próbáltam, már nem érdekelt. Fura, hogy a stressztől Tibi fogyott, én meg híztam. K...vára igazságtalan az élet! Még itt is húz az ág. Mindegy. Közben mivel a gyerekek is velem voltam, Zalán ripsz-ropsz kiválasztott egy pulcsit és három felsőt....Réka csak két cicanadrágot választott, de még volt igénye bekukkantani a New Yorker-be. 

Vannak bizonyos új feszültségek az osztályban (Hatodik Bé) , amelyek eddig nem voltak jellemzőek. Olyan igazi bitch-ek lettek a csajok (bocsánat, hogy csúnya szavakat hozok, nem szokásom, de most ezek annyira ide illenek) . Megy az osztályban a szemétkedés, klikkesedés, kiközösítés, a messenger csoportjuk pedig egyenesen egy latrina. Augiásznak volt az a mocskos istállója, amit Heraklész kitakarított, na pont ez jutott eszembe a csetek átfutásakor. 

Nem szokásom Réka telefonját olvasgatni, de valaki azt tanácsolta, hogy érdemes lenne, mert le tudnék vonni sok tapasztalatot a többi lánnyal kapcsolatban. Az a legfinomabb probléma, hogy rejtegetik egymástól a házikat és ha valaki hiányzik, elég nehéz megszerezni. Ez még olykor klikken belül is igaz, ha az illető egyébként jelen volt az órán. Mondván, hogy miért nem figyelt már megint?? A másik, amikor az illető ruházatába kötnek bele. Ilyen történt Rékával, aki javarészt a H&Mből öltözik, ötvözve ajándékba kapott márkásabb ruhákkal. Ehhez képest a New Yorker a menő. MIndenki hülye, akinek nem az van. Én ez nem is értem, közben meg ilyen. Kell vele foglalkozni és ugyanakkor nem kell vele foglalkozni. 

Végül vettünk egy pulcsit és két pólót a New Yorker-ben, ahol egyébként meglepően sokan voltak, hasonló korú vagy picit idősebb leánykákkal. Réka mérete az XS XXS...Volt pár megfáradt apuka, barát az öltözőknél... Remélem, megnyugszik Réka is, hogy van ilyen gönce is (van ott jó sok rongy is...ahogy egyébként a H&Mben is) és megtanulja letojni a bántó megjegyzéseket, nem hagyja, hogy célba találjanak. 

Holnap hétfő, aztán kedd és újra egy kis pihi, ünnep...Na , Dió leverte a szörpös poharat az asztalról, megyek takarítani! 

Kukucccs!

Még mndig feszkó van. Nem köztünk Tibivel, külső tényező, de már nagyon unom. Fáradt vagyok , elegem van, leszívja az energiáimat, nem látom az alagút végét. Vagyis látom, csak nem akar közelebb jönni. Pedig olyan gyönyörű ősz van, csodás fények, csodás színes fák...A házunk előtti gesztenyefa ugyan sok gesztenyét nem termett, de annál csinosabb látvány, különösen bizonyos szögből. Nem lehet nem szeretni az ilyen őszt. Hacsak azért nem ,mert már ilyentájt bőven megkezdődött az iskola (még Cambridge-be szakadt keresztlányomnak is, hehe)

Na az van, hogy nagyon elfoglalt hetünk volt a suliban, még szerencse, hogy holnap péntek. Zalán egymás után írta a felmérőket, iszonyú volt, csak az vigasztal, hogy jön az őszi szünet. Pont ezért úgy volt, nem megyek egyik fogadóórára sem hétfőn és kedden. Kivételesen nem ütköztek a fogadóórák.  Gondoltam, inkább tanulok Zalánnal, mint sorba ülök órákat….Rékával amúgy is minden oké, nincs kérdésem. Bár még most írják az első nagy tz-ket, termism-ből rögtön kedden....

Aztán hétfőn, a fogadóóra napján találkoztam a sarkon Tibivel, hazafelé menet, ő pont a suliba ment Zalánért. Úgy döntöttem, úgysem vagyunk sokat együtt, elgurulok vele a suliig. Aztán ha már ott voltam, begurultam a bicómmal a suli udvarára, de akkor már megnéztem azt is, hogy hányan várakoznak. Ketten. Ja és pár kedves anyatárs is ott ácsorgott. Na hát annyi erővel már akár beszélhetek a tanítókkal is. Arra úgyis jó régen volt példa. Mondjuk, sok újat nem tudtam meg, viszont kedvesek voltak és biztató volt, hogy a képességeit nem vonták kétségbe. Legalábbis matekból. Órákon nem figyel, ez elég hátrány, a teljesítménye hullámzó. Tudok mindent. Ilyen a mókuska, mit tudok tenni, minthogy elfogadom egyrészt, másrészt próbálom terelni. Az külön pech, hogy ilyen elit osztályba jár tanulmányilag. Ma is kiosztották a matek dogát és 29-ből 28 ötös lett, egy 88%-os négyes....Pedig jobb lenne, ha vegyesebb lenne a banda, mert így túl okosak. 

Szünet előtt nem írnak már matek Tz-t , ami jó, viszont környezetet igen, de ez is jó, mert legalább a szünet nem azzal fog elmenni, hogy kergetem Zalánt a lombkoronaszínt, cserjeszint és a többi élőlényeivel auf Deutsch. .. Keddig kell kibírni és akkor felszabadulunk, ugyanis szerda ugye ünnep, csütörtökön a tervek szerint Pestre megyünk, péntek pedig Tökjó nap, nincs suli, úgyhogy egészen meghosszabbítottam az őszi szünetet. Még mindig bízom benne, hogy tudunk egy kicsit szusszanni majd az őszi szünetben. Na, nem én, mert én végigdolgozom, de legalább este nem az lesz, hogy tanulunk orrvérzésig, hanem haladhatok én is a saját dolgaimmal. Nem kell nagy dolgokra gondolni, esetleg egy mozi, süti sütés, filmsorozat nézegetés, ilyesmi, amire hétköznap nincs idő. És ami a legfontosabb egy kis NYUGALOM. Mert ez a pattanásig feszült állapot senkinek sem jó....

Miről akartam még írni? D. keresztlányomról Cambridge-ben - merthogy volt egy hetem, amikor Cambridge lázban égtem, hogy milyen fantasztikus is lehet neki és milyen páratlan lehetőség ez és és és....csoda, de ez egy külön témát érdemel, úgyhogy inkább nem írok róla, csak büszke vagyok rá nagyon. 

Vagy a pechszériánkról? Volt kerékpárral két defektem egy héten belül, meghúzták a kocsinkat az Aldi parkolóban és Tibi egyik partnere elvitte tőle a munkát és felvitte Pestre. Ott biztos olcsóbban megcsinálják, de ez nekünk már úgyis mindegy. A lényeg, hogy 20 év után, huss, a partner lelépett. És még annyit sem érdemelt meg, hogy felhívják a változásról, az üzemből hívták fel az emberek, hogy magyarázza el nekik, hogy működik a rendszer....Hát na. Tibi  meg nem küldte őket el a fenébe, elvégre nem az ő hibájuk, hanem segített. 

Aztán volt Tibinek egy hasmenős nyavalyája, amiről eleinte meg voltam győződve, hogy epegörcs és képzeletben már ott jártam, hogy kórházba kerül és tejóég, mi lesz velünk...de végül 2 nap után kitisztultak a belecskéi és minden rendben ilyen téren. A pechszériának köszönhetően már mindig a legrosszabbra gondolok...

Voltak választások is, de erről sem írok bővebben. Voltak meglepő eredmények, nálunk szerencsére maradt minden a régiben. Továbbra is hajrá Magyarország, hajrá Magyarok!

Ami még ennél is fontosabb, Dió kutya top formában van és imádni valóbb, mint valaha. Múltkor elszaladtunk egy pénteki napon Rékával a kisboltba, mert sütit akartunk sütni, aztán se cukor, se vaj....Dió itthon maradt, mert simán pórázon úgy lehet vele csak sétálni, mintha hat bivaly lenne a póráz végén, csak Tibi tudja kontrollálni. Végig olyan rossz érzésem volt, hogy a kutya mindjárt fut utánunk, csak nehogy elüsse valami, nem egyszer néztem a hátam mögé. Pedig a kisbolt csak a következő utca. Na jöttünk visszafelé, kapu tárva nyitva, a kutya ül az kaputól 3 méterre a fenekén és sunyit az égnek emeli az orrát. "Én jó kutya vagyok, nem én nyitottam ki a kaput, valahogy ... kivágódott, nem tehetek róla" - ilyesmit gondolhatott. Mindenesetre szerencse, hogy volt annyi önfegyelme, hogy ha ki is tudta valahogy nyitni a kaput, fogalmam sincs, hogyan, nem ment világgá....

Holnap péntek. :) 

Nem jövök még...

Még mindig oltári nagy a feszkó... Pénteken, amikor éles volt a helyzet, bekaptam fél nyugtatót, amit anyutól csentem. Jobb lett. Van, hogy azt gondolom, ennyit én ki sem bírok...De ugyanúgy felkel a Nap és lenyugszik este, úgyhogy nem állunk meg.

Majd jövök, ha vége. Vagy legalább csitul... szünetet tart, ilyesmi.