Szenteste 2015

Régi tervünk volt, hogy a karácsonyt (legalább a szentestét) tesóméknál töltjük Dunakeszin összcsaládi szinten. Ezért vagy azért ez aztán tolódott éveken át. Idén karácsonykor apu már nem lehet fizikálisan velünk, így jött az ötlet, hogy anyu már karácsony előtt pár nappal felutazik tesómékhoz és ott tölti az ünnepeket. Végül ez oda redukálódott (pl. a kutya miatt), hogy Szenteste reggelén együtt felautóztunk és nagyjából 24 órát együtt töltöttünk. Lehetett volna ezt több is, én még maradtam volna, ahogy a gyerekek is, de tesómék készülődtek síelni, anyu egyre többet gondolt otthon hagyott kutyánkra, illetve minket is vártak egy újabb forduló karácsonyra péntek estére. No de ne szaladjunk ennyire előre!

Szóval Szenteste reggele. Azt már említettem, hogy reggel kisütöttem a beiglit. A mákos szinte tökéletes lett, talán egy picit több cukrot elbírt volna a töltelék....Idén új receptet próbáltam ki, bár az előzővel sem volt semmi gond, maga volt a tökély, viszont hasonlatosan a mézeskalácshoz, ennek a receptjét sem találtam itt a nagy tüdőgyuszis agyleállásomban. Hat rúd készült, négy mákos és kettő diós, nem túl sok, ennél többet szoktam kreálni, de ez pont elég volt elkészíteni. Idén nem fog legalább ránk száradni, hehe. Ja, egyébként puha maradt a mézeskalács, szóval akinek még nincs ilyen receptje, szívesen megadom, hogyan készült. :) 

Másfél órát robogtunk Keszi felé, közben Tibi morgott, mert a tollkabátomat vettem fel, amit imádok, viszont ereszti a tollat. Ezt  elsősorban onnan tudni, hogy az autó kárpitjában mindig találni néhányat, mintha libákat szállítana az uram. (Hát egyet rendszeresen, az igaz. :))  Míg én a tollkabátomban pont megvoltam hőmérsékletileg és anyu minden áron még egy gyapjú takaróba akart csomagolni, hiszen beteg vagyok és meg fogok fázni....addig Rékának látványosan melege volt, elhajította a csizmáját és meg akart szabadulni dzsekijétől is. Nem engedtem persze. Kínjában szorzótáblát gyakoroltunk és állatos kitalálóst játszottunk. Zsémbeltem is, hogy minél nagyobb ez a lány, annál többet nyafog az autóban, bezzeg amikor másfél éves volt, a világból ki tudtunk volna vele gurulni, azt is bírta volna....Na mindegy. Zalánom mintafiú volt, csöndben nyomogatta a tabletet, ha hozzá jutott és seprűs, irigylésre méltó szempilláit rezegtette. Szerelmes vagyok belé, hmm....

Amikor befutottunk, köszöntöttük tesómékat, megcsodáltuk a szokás szerint szépséges fájukat és alá pakoltam az ajándékokat. Nagyon klassz karácsonyi hangulat volt, amin még dobott az ünnepi ebéd, halászlé, raguleves, rántott hal, saláták, sültek, guba vanília öntettel. Mindez isteni minőségben és Zsolnay készletben, amire először ijedten pislogtam, tekintettel a gyerekekre, de szerencsére jól viselkedtek és nem törtek össze semmit. 

Némi ejtőzés és emésztési szünet után a család egy része sétálni indult a friss levegőn, én - lassan megszokom - addigra elfáradtam, úgyhogy ledőltem a kanapéra és el is szundítottam. Mire visszatértek télszagúan és kipirultan, mindenki készen állt, hogy átadjuk a karácsonyi ajándékokat. Volt nagy öröm, a gyerekek több vágya is teljesült. Zalán pl. tesóméktól StarWars-os lézerkardokat kapott, innestől fogva nem volt megállás, a következő kb. 8 órában nem sok olyan negyed óra telt el, amikor háttérzajként nem lett  volna ott a lézerkard zúgó-búgó hangocskája....Mindig mondtam én, hogy a karácsonyhoz is kell idegrendszer. Réka is boldog volt, mert baglyot kapott, digit, fiókával együtt. Volt még ott legó, kvíz játékok, Monopoly társasjáték és még ki tudja mi minden....

Az este hátralevő részében lazultunk, utántöltöttük a pocakunkat (igyekeztem visszafogni magam) filmeket néztünk és élveztük az estét. Csak úgy!

Boldog karácsonyt!

Hát ez is eljött, Szenteste reggele, most éppen hét óra van. A banda még horkol mélyen alszik, a tegnap elkészített beigli éppen sül. A diós kirepedt, hátha a mákos nem fog. Tegnap feldíszítettük a fát, csodálatosan szép, képeslapra illő, na meg a miénk, úgyhogy akármilyen is, imádjuk, szeretjük, családtaggá fogadtuk. Emlékeztetnem kell magam jövőre, hogy NEM kell beszerezni egy darab díszt sem, mert bőven van, évről évre több dísz jár úgy, hogy nem kerül fel a fára helyhiány miatt. A gyerekek díszítették a fát, én pedig kimerülten figyeltem a kanapéról, olykor igazítottam itt és ott az elrendezésen. Közben karácsonyi dalokat hallgattunk, illetve énekeltünk....olyan jó volt. Addigra hazaért persze Apa is, máskülönben hogy is jött volna fel a fa a kertből talpba faragott állapotban....

Na közben csekkoltam a beiglit a sütőben, úgy néz ki, a mákos megússza a repedést....:)

Szóval olyan szép volt a tegnap este. Pedig még hivatalosan nem is volt karácsony. Még beugrottunk karácsonyozni X.-hez, előtte a Spar-ba is egy utolsó "mikellmég" beszerzésre, végül nagyon késő volt, mire hazaértünk. Addigra tényleg olyan fáradt voltam, azt sem tudtam merre van az ágyam. Nem is oda vettem még az irányt, hohó, be kellett csomagolni néhány ajándékot, összepakolni, rendet rakni...Ez utóbbi, ahogy most reggel szétnézek, egy picurkát elmaradt, de majd most! Nem is emlékszem nagyon, hogy kerültem ágyba, de biztos megoldottan valahogy....

Minden drága ismert és ismeretlen, itthon vagy külhonban élő "blogkövető" ismerősömnek áldott, békés, boldog karácsonyt kívánok!!!!!! 

Hozzánk is közeledik

Délelőtt nekiláttunk a mézeskalács sütésnek, amit annyira szerettek volna a gyerekek.  Elvégre számukra enélkül nem ünnep az ünnep. Mi, szülők, meg vagyunk mézeskalács nélkül, nem azt mondom, hogy nem szeretem, de inkább az illata az ami a karácsonyi hangulatot a nyakamba önti. 

Kínomban nem találtam a tökéletes mézeskalács receptemet, nem is igen volt kedvem és energiám sokáig keresni, hát kutattam fel újat a net végtelen szakácskönyvében. Még reggel belefogtunk a tészta gyúrásába, "az a biztos, amin már túl vagyunk" alapon. 1 kg lisztet írt a recept, vakartam is képzeletben a fejem búbját, hogy hinnye, ez jónéhány tepsi lesz.... Hat után már nem is számoltam, de lehet, hogy éppen hét vagy nyolcnál  megállt a kisütött tepsi mézeskalácsok száma. 

Zalán végig nyújtott és kiszúrt, nyújtott és szaggatott, anélkül, hogy a pocakját elkezdte volna tömni az első elkészült süteményekből. Réka hamarabb elunta a kreatív részét a programnak (ahogy mindig), ahogy a saját tésztácskáját kinyújtotta és fenyőfákat valamint szívecskéket formázott belőle, áttért a még langyos kalácsocskák eltüntetésébe. Ez is lett a reggelijük, mézeskalács és némi tej vagy gyümölcslé. 

A teljes alkotó tábor pontosan másfél óráig tartott, legalábbis ennyit mutatott a digi óra, amit kezdéskor bekapcsoltam rádióstul. Az utolsó tepsi idejére már igencsak elfáradtam és vágytam arra, hogy vizszintesben legyek. Hát igen, egyelőre ennyit tud a kondim....Nagyon örvendtem, amikor elzárhattam a sütőt, mert az utolsó adag is ott mosolygott a tálcákon, várva a boldog langyosodást. 

Lazulásképpen benyomtam a tévében a StarWars ötödik részét, amit a gyerekek kitörő örömmel jutalmaztak. Valamikor a film közepén el is bóbiskoltam (soha még ezt a részt egyben nem láttam....), arra ébredtem, hogy Réka szabályoson életre pofoz, hogy nézzem csak, milyen izgalmas az a rész!!! Köszönjük, Réka! - fordultam a másik oldalamra, de tovább már szunyókálni nem tudtam. 

Délután hazatért a ház  - rendkívülelfoglaltvagyok, nemérekrásemmiremégélnisem - ura, hogy a hiányosságainkat karácsonyilag pótoljuk. Többek között ellátogattunk a háziorvoshoz is, hogy így antibiotikum után hogyan tovább. Bizonytalan voltam, mert az erőm nem tért vissza. Pislákol bennem valamennyi, nem azt mondom, de nem az igazi. A gondolatmenetét meg soha nem tudom kitalálni, ugyanolyan valószínűséggel láttam azt, hogy visszaküld a szakrendelésre, mint hogy gyógyultnak nyilvánít és megveregeti a vállam. 

A rendelő kivételesen dugig volt betegekkel, elsősorban idősekkel. Messze én voltam a legfiatalabb a negyven évemmel. Azért pörgött a rendelés gyorsan, röpködtek a receptek és az elégedetten távozó nénik és bácsik. Mellettem ült két néni, akik lelkesen beszélgettek szülinapi és karácsonyi előkészületekről, férj egészségügyi állapotáról. Az a néni, aki mellettem ült, elég sokat panaszkodott, hogy szegény férjének ez a baja és amaz, de végső soron jól vannak, alig várja, hogy karácsonykor megünnepeljék a papa (férj) 91. szülinapját. Ejha!! Milyen jó lehet megérni ezt olyan egészségben, mint ez a néni, aki saját bevallása szerint két napig megállás nélkül sütni és főzni fog karácsonykor. 87 évesen, merthogy ő pont annyi volt. Jellemző tulajdonságom, nem is teljesen jogos, tudom én, de mégis irigykedve méregettem őket. 91 és 87.....

Aztán váratlanul én következtem, miután az egyik bácsiról kiderült, hogy csak kísérőként ücsörög a sárga műanyagszékek egyikén, éppen a műfenyővel szemben. Odabenn képbe hoztam a doktor urat, hogy hol is tartunk, bár egészen ott volt. Azt mondta, már éppen hívni akart, hogy mi a helyzet velem.  Pulmonológiai beutaló, sürgősséggel, igen, fogadtak, röntgen, 3. típusú találkozások gyógyszer jóváhagyva, beszedve. Véleménye szerint még kb. két hónap, mire egészen rendbe jövök és talán évekig emlékszik még majd a szervezetem erre a kórságra. Említette, hogy próbálta jelezni, hogy ez nem nátha és komoly dolog, úgy is kell venni. Azért is küldött laborba és röntgenre valamint szakorvoshoz. És hogy ez volt ennek a rendje, higgyem el! Hát persze, nincs is ezzel semmi gond. Igaz, nekem nem esett le a helyzet komolysága annak idején, amikor a labort kérte....Na mindegy. Végül ha már ott voltam meghallgatott, bár ránézésre úgy látta, hogy hatott az antibogyó. Éssssss gyakorlatilag gyógyultnak nyilvánított. Úgy örültem!!! Hogy még hamar elfáradok, gyöngécske vagyok, az teljesen természetes és jelzi, hogy súlyos volt a helyzet, még szerencse, hogy reagáltam erre a bizonyos Hármaskára. Január közepén-végén kontroll röntgen és labor (addigra talán azok is normális régióban lesznek), akkor talán lezárhatjuk ezt az ügyet végleg. Úgy legyen! Addig is és utáni is persze, vigyázzak magamra, lehetőleg ne fázzak meg! Ez igazából a gyerekek kezében van, hogy miféle nyalánkságokat hoznak haza...

Nem most volt, hogy ilyen jókedvűen távoztam volna a rendelőből, 20 perc benntartózkodás után....Biztos azt gondolták a többiek, hogy engem már meg is operálnak egy füst alatt.... Következő programpont a gyógyszertár útba ejtése lett volna, ám Tibi másfelé kanyarodott, karácsonyfa beszerzésre adta a fejét. Ahogy a célállomásra befordultunk, nem kis mulatságunkra talán összesen ha hat fa árválkodott az árusító ponton....Lemondóan besétáltam a zöldségesbe némi utolsó adag karácsonyi gyümölcsfeltöltésre (banán, mandarin, pirosalma), ám mire újra csatlakoztam az uramhoz a fák mellett, megjelent az árusító hölgy is és végül - és ezzel saját magunkat is megleptük - megvettük az egyik fát. Nordmann típusú, amilyet még soha nem hoztunk haza, kb. 130 cm magas és legalább egyik oldalról csinoska. Mivel nem térben helyezzük el, hanem egy sarokban, sőt, nem is díszítjük fel, csak talán a  70%-át, a mi céljainknak tökéletesen megfelelt. Újabb pipa a karácsonyi listára, Tibi szempontjából talán már az utolsó. Nekem ugye még itt vannak a sütik. 

Itthon a gyerekekkel ledaráltuk a mákot, ami a holnapi bejgli tölteléke lesz. A legutolsó adagnál sajnos leégett a daráló, finom kis rendellenes füst lebegett körülöttünk.....Szegény apukám mondaná most, hogy fiam, hogy jutott eszedbe fél kiló mákot egyszerre ledarálni? Hát erre tanítottalak??? Nem erre, tudom. Azt hittem többet bír a masina. Annak azért örülök, hogy nem korábban  adta meg magát a daráló. Őszintén szólva, kicsit vérszemet kaptam, hogy talán még egy kis aranygaluska beleférne a jelenlegi energia szintembe is holnap....majd meglátjuk. Talán maga a galuska még igen, hisz azt a dagasztó gép gyepáljak készre úgy is, de azért van még azzal utána is meló. Arról nem is beszélve, hogy holnap csomagolni is kell, bőröndbe is, ajándékokat is....Lehet, hogy maradok a bejglinél, a galuska megvár két ünnep között is. 

Lassan tehát nálunk is itt a karácsony, MINDEN ajándék beszerezve, mézeskalács kisütve....Porcicák kergetik egymást a kanapé és a szekrény alatt, sőt, pókhálóban is gazdagok vagyunk, azt hiszem, de ez már csak egy ilyen karácsony, meg mondom őszintén, csak az érdekel, hogy úgy néz ki, meggyógyultam, eloszlottak a felhők a fejünk fölül, a gyerekek csúcsformában...... és talán ha minden összejön, boldog lesz ez a karácsony. Az első apu nélkül és mégis vele, örökké vele.....

Hétfő és frissítése

Vasárnap délután visszatértem a "normális" emberek világába. Abból a szempontból, hogy kibújtam kis macis puha köntöskémből és pizsimből, ami egyenruhámmá vált az elmúlt csaknem 3 hétben. Este felé Tibivel tartottam, hogy a még hiányzó néhány ajándékot beszerezzük. Nagyjából sikerrel jártunk, nem is tartott sok időbe, de kettő darab még mindig várat magára. 

Azt talán mondani sem kell, hogy még fenyőfánk sincs, pedig szerdán fel szeretnénk díszíteni, hagy gyönyörködjünk benne. Tibinek - mindig karácsony előtt mindig - nagyon sok munkája van. 

Ma visszamentem volna az orvoshoz, a hogyantovábbal kapcsolatban. Legnagyobb bosszúságomra mire fél 12-re befutottunk a rendelőbe, a doki autójának csak hűlt helyét csodálhattuk meg a parkolóban. Kiderült, hogy a héten már rövidített rendeléseket tart, úgyhogy 11-kor szépen lelépett. Szóval holnap délután 14-16 között rendel legközelebb, így ünnepek előtt sok minden itt már nem fog történni. Csak abban bízom, hogy ha belehallgat a tüdőmbe, magától is arra a következtetésre jut, hogy javul a helyzet. Újdonság lenne, mert ilyen még nem volt ezzel a kórsággal. A kontroll röntgen meg csak ráér a két ünnep között vagy az új évben. Az úgy sem lesz nega egyik hétről a másikra állítólag.

Hát ennyi. Szomorú vagyok, hogy a szokásos sütögetésből idén kimarad a család, holnap azért a gyerekekkel egy adag mézeskalácsot megsütünk, szerdán következik a bejgli csütörtök reggeli kisütéssel. Se zserbó, se mézes zserbó, se linzer, se hókifli. No nem baj, majd némi spéttel megsütöm mindet, ha máskorra nem, Szilveszterre. De persze ezzel csak vigasztalom magam, kevés hatásfokkal....

Egy jellemző párbeszéd mostanság.

- Tüdőgyulladás? Ó, jaj.....És jobban vagy már?
- Igen, némileg.
- Aha....És mi újság a karácsonyi sütögetéssel? Megsütöttél már mindent?
- ???????????????????? 

A gyerekek találtak az adventi naptárban 3D puzzle-t, egy lovat és egy dínót....Most vettem észre, hogy 8+ korosztályos, még én sem igen tudom kirakni. Azt hiszem, meg lesz az esti programunk....


Ui: Este újra hőemelkedés, 37....

Szombat esti helyzetkép

Tegnap lenyomtam 2,5 liter folyadékot, elsősorban ásványvizet. Teát már nem bírok inni, undorodom tőle. Esetleg a gyógytea menne le, de a hársfateát bevedeltem még a múlt héten, úgyhogy nincs itthon.  1000 mg C vitamin megy még mellé, többet nem merek szedni, inkább sok zöldség és gyümölcs. És persze tart még az antibiotikum is, ama széles spektrumú. 

Ma reggel aztán, ahogy folytattam a fekvéses terápiámat, azt éreztem, hogy nagyon rosszul érzem magam. Kérdezte Tibi, hogy mi a baj, mi fáj és mit tegyünk, de igazán nem tudtam rá válaszolni. Csak hogy úgy általában rosszul érzem magam, kóválygok, rossz a közérzetem, semmi erőm és elegem van. Elkeseredtem, mert elkönyveltem, hogy ennyi volt, ez az antibiotikum sem használt és ha így van, vajon hogyan tovább? Nyilván háziorvos, onnan pulmonológia, újabb röntgen, aztán ki tudja? Karácsony előtt pár nappal miről is álmodik az ember lánya? 

Tibi felnyalábolta a könyvtári könyveket, amiket két nappal ezelőtt már vissza kellett volna vinni és eltűnt a bejárati ajtó mögött. Ekkor elvonultam zuhanyozni, reggeliztem valamit, majd visszahanyatlottam párnáimra. Nem sokáig feküdtem, talán 10 percet, amikor felpattantam, hogy kész vagyok, nem bírom nyomni tovább a kanapét. Volt némi vasalni való, aminek a felét kivégeztem. Persze leizzadtam, de nem bántam. Aztán ittam, ittam és ittam megint sokat, pihentem, szunyókáltam, pihentem, ittam, ittam, pisiltem, ittam.....

Valamikor délután, amikor a többiek elindultak a Kossuth térre a karácsonyi műsorukat előadni, elbóbiskoltam egy fél órácskára. Ahogy felébredtem, akkor megint éreztem azt, amit már a nap folyamán korábban is, hogy talán, talán, talán.....kezdek jobban lenni. Még nem teljesen 100-as az energia szintem, de szuszogás nélkül elmosogattam és nem akartam összeesni egyáltalán közben. Semmi kocsonyaláb....Lehetséges volna, hogy négy tabletta az ötből végül is hatna? Vagy inkább ez a ménkű sok folyadék? 

Most lassan 11 óra lesz, észrevétlenül lélegzem, mármint hogy nem vagyok tudatában annak, hogy levegőt veszek. Köhögök még, naná, de az energia szintem határozottan visszatérőben van. Koppkoppkopp....Tegnap este még volt hőemelkedésem, mindjárt megmérem, vajon ma este van e.

Hátha....