Akikkel utazom

Már többször leírtam, hogy szeretem figyelni az embereket. Érdekesnek  találom őket. Persze nem bámulom gülü szemekkel, üvegesen egyiket sem, csak nem járok behunyt szemmel és nyitott vagyok a benyomásokra. Rá is érek (ha éppen nem lebegek félálomban), abban a 15 perces útban, ami kivisz a céghez, nem veszek elő sem újságot, sem könyvet. Vagy ott van a posta, ahová hetente járok, amióta felmondott elemző közgazdász kolleganőm (ő járt addig a postára a levelekkel, most meg én....) Ott tanyát szoktam verni hátul, ahol akad néhány szék és legeltetem a szemem a jövő és menő embereken. Nem mondom, hogy izgalmas, mert általában nem az, de elvagyok.

 

Mesélek hát egy kicsit azokról, akikkel egy buszon szoktam utazni. Sűrűn, mindig vagy olykor.

 

 Iskolaidőben két megállóval arrébb naponta felszáll egy anyuka. Sovány, inas fajta, lenőtt szőke hajjal, olcsó szemüveggel, rágógumin kérőzve. A leolvasóhoz érinti a CityPass-át és vágtat tovább hátra. Nincs egyedül, egy elsős ikerpárt visz iskolába és még három csemete, kettő nagyobb és egy "közepes" szokta megelőzni. Olyan "szegénység" szaguk van, cigaretta vegyítve a dohos régi házak illatának elegyével és még valami más, amolyan konyhaszag. Sült hús vagy pörkölt féle, de nem az a friss, ínycsiklandozó persze, inkább olyan, mint ami a ruhába ívódik este főzés közben. Egyébként tiszták és helyesek a lányok, bár az egyik kiköpött anyja....A másik viszont Rékára emlékeztet, nagy, dióbarna szeme és hosszú copfja van. Méretes rózsaszín táskákat hurcolnak a hátukat, csak bízni tudok benne, hogy olyan iskolába járnak, ahonnan nem jön haza minden nap könyv és füzet, mint Rékáéknál...vagyis a táska könnyű. Annak tűnik egyébként.

 

 

Utazás közben ritkán marad népes bagázs a látoteremben, be szokták magukat vackolni hátul a legutolsó sorba. Egy alkalommal viszont ott elől bal oldalon ültek le, mert a két nagyobb gyerkőc nem utazott velük, így négy helyen is elfértek egymással szemben. Kényelmesen elhelyezkedtek, látszott, hogy az anyuka kicsit megkönnyebbül, hogy elérték a buszt, kicsit hátra is dőlt, hogy szusszanjon egyet.....majd mintha megcsípte volna valami, felpattant.

- Otthon hagytuk az egyik iskolatáskát!!!!!!!! - elfojtottam egy mosolyt. Hát nem csoda, ahol legalább három alsós gyerkőcöt egyenget az emberlánya. Aztán az egyik kislány, gondolom, a táska nélküli elpityeregte magát, mert az anyuka sűrűn vigasztalta, hogy egyet sem féljen, utána viszi a következő busszal.

 

Van egy diáklány, olyan 16 év körüli, aki szintén suliba jár ezzel a járattal. Napszemüveget hord télen nyáron egyaránt. Általában a legelső üres helyre leveti magát vagy a sofőr mögé vagy az amelletti ülésre. Régebben, amikor még hosszabb haja volt, egyfolytában azt dobálta. Jobbról balra, előlről hátra, hátulról előre....háromszor annyi sörénye van volumenileg és úgy egyáltalán, mint nekem, így ez feltűnt. Illetve a vaknak is feltűnt volna a folyamatosa matatás. Aztán levágatta a haját és ez jó lépésnek tűnt, azóta nem babrál vele.

 

Ugyanitt száll fel egy idősebb hölgy, haja őszes, vagy inkább olyan sárgás....vékony testalkatú, szemüveges. Tovább szokott utazni, mint én és nem is minden nap. Van, hogy elsuhanunk mellette a busszal, ő meg baktat a buszmegálló irányába, cigarettával. Ilyenkor nem tudni, hogy lekéste e a járatot vagy elviszi valaki....végülis fél óra múlva érkezik a következő. Mindenesetre olyankor sem tűnik zaklatottnak. A múltkor egészen megsajnáltam szegényt, mert nagyon megijesztette az egyik kerítés mögül felvakkanó kutya. Majdnem szívrohamot kapott. Ami nem is esélytelen, szerintem dohányzik eleget. A buszon folyton ugrál jobbra balra, aszerint, hogy hová süt be éppen a nap. Télen nem vettem ezt észre, csak mostanában, hogy kellemetlen is tud lenni a napfény. Mivel egész sokat fordul a busz, hát van dolga a pozícióváltással rendesen. Egyébként rendes nőnek tűnik, rajtam kívül ő az egyetlen az utánam felszállók közül, aki szokott köszöni a sofőrnek. Nálam ez olyan IQ minimum. Aki nem köszön, csak villantja a bérletét, már le is írta magát nálam. Na, nem mintha az IQ maximum sofőrök viszonoznák, mert általában nem.

 

Néha a mi buszunkon utazik egy szintén Rákóczis anyuka, akinek a kisfia ugyanannál a tantónéni duónál tanult harmadik-negyedikben, mint most Réka. Kizárólag a suliról szoktunk beszélgetni, azt sem tudom, hogy hívják. Rémlik, hogy Gizi, régi játszóteres időkből. Annak idején, amikor Réka kiscsoportos volt, megjósolta nekem, melyik tantónénihez kerülhet Réka. És igaza lett. Boszis vonás némileg.....Évzárón, suli gálán is szoktam látni. Nyilván, hiszen egy suliba járnak a gyerekek.

 

Hazafelé egy buszon zötyögök egy csapatnyi nővel. Középkorúak általában, és teljesen vegyes összetételűek külsőleg. Alacsony és colos, barna és szőke, festett és természetes. Ami közös bennük, hogy a szomszédos cégnél dolgoznak, valamit szerelnek vagy varrnak, nem egészen világos és ugyanott szállnak fel, mint én. Sajnos. Pár hónapja még ez nem így volt és nem is keveredtem tömegnyomorba a járaton. Közös még bennük, hogy ahogy megközelítem a buszmegállót, egy emberként bámulnak. Hogy pontosan mit rajtam és miért, rejtély, de már egészen megszoktam. Kollegám mesélte, hogy őt is ugyanúgy szokták, ha buszra téved, szóval ezek ilyen kíváncsi népek.

 

Hozzám képest egy megállóval később száll fel hazafelé egy idősebb bácsi. Alacsony, vékony testalkatú, bronzszínűre barnult arca csupa ránc. A nevét nem tudom, de egyszer vásárolt tőlünk céges alapon anyagot. Nem ismert meg, pedig engem is látott az irodában. Vagy legalábbis nem tette szóvá.
 

A felszállástól kezdve folyamatosan azon aggódik, hogyan fog leszállni majd  3-4 megállóval arrébb, ugyanott, ahol én, a középső ajtón. Egyre azon van, hogy átfúrja magát a tömegen. Nem tanul, hiszen a kérdéses megállóban ki szokott ürülni a busz, esélytelen, hogy fenn ragadjon. Nem baj, azért ő furakszik és nyomul hátra a biztonságot jelentő ajtó felé. El szoktam tűnődni, hogy a napszítta nyári ingeit, olcsó nadrágjait vajon a felesége vasalja neki vagy özvegy már és egyedül tengeti napjait. Inkább arra tippelnék, hogy várja otthon asszony. Legalábbis remélem.

 

Az ikrek anyukájával délután is szoktam találkozni. Két megállóval arrébb leszáll, hogy begyűjtse a gyerekeket az iskolából. Mini kézitáskát szorongat a hónalja alatt, rózsaszínt, első reflexe, hogy rágyújt. Talán hogy erőt merítsen a délutánhoz, estéhez, amikor otthon az összes csemete. Most őszig szem elől tévesztem őket, szeptemberre biztos nagyot nőnek a lányok.

 

 

Fogas

Norbert napján történt (azaz június 6-án) egy szombati napon, hogy Réka felső ketteskéje (bal oldal) megadta magát a sorsának és magától kipottyant.  Ez a fotó még előtte készült. Ez Réka hatodik maradandó foga (mármint elől) és további kettő erőssssen mozog. Persze majd csak a gravitáció mozdítja ki őket, Réka nem szeret megválni a tejfogaitól. Én bezzeg annak idején sok mindenre képes lettem volna, csak hogy egy idegesítően fityegő fog leszálljon végre rólam....

 I. keresztanyu (náluk voltunk vendégségben, amikor a fog angolosan távozott) egy elegáns mozdulattal a kukába továbbította a fogat (melyről nem is tudta, hogy ott volt, ahol), így aztán volt nagy könnyhullatás (nyilván Réka részéről) , hogy a fogtündér ezúttal nem fogja szállítani a szajrét ajándékot, amit a fogért amúgy hozna. Végül vettem neki olyan csillámos izét, filcet és megnyugodtak a kedélyek, felszáradtak a könnyek. 

Táboros

Mindig terveztem, hogy olyan blogot fogok vezetni, amelyben az aktuális közéleti, politikai és világgazdasági eseményekről beszámolok néhány tőmondatban. Vagy csak úgy a hétköznapi tényezőkről, amelyek talán 10-20 év múlva egészen máshogy lesznek. Hogy ne csak lógjon a levegőben a sok-sok történet, hanem elhelyezhető legyen egy konkrét korszakban. Vagy valami ilyesmi. Ebből aztán szinte soha nem lett semmi, egyrészt ugye a fránya időhiány, másrészt mert ahogy leülök a gép elé pötyögni, semmi más nem lebeg a szemeim előtt, csak a két tündére gyerkőcke, általában csak utólag jut eszembe, hogy ejnye, erről vagy arról pedig milyen jó lett volna megemlékezni.

Most ez csak arról jutott eszembe, hogy a minap olvastam, át szeretnék szervezni az iskolai szüneteket olyan szempontból, hogy a nyári jóval rövidebb lenne, a tavaszi mondjuk hosszabb. Meg is tárgyaltuk az irodában gyermektelen és gyermekes kollégáimmal. Én ezzel - bevallom férfiasan - annyira nagyon nem értek egyet. Az rendben van, hogy a tavaszi lehet hosszabb, az őszi is, téli is.....csak én azt gondolom, nem ez a lényeg. Pontosabban én ezt más szemszögből (is) látom. Mert a gyerekek felügyeletét ugyanúgy el kell látni a hosszabb tavaszi szünetben is. A gyerekeknek lehet, hogy könnyebb és optimálisabb a szünetek elosztása egy parányit, nem is tartom indokoltnak a 10 hetes nyári szünetet (max 8 elég lenne, hehe)

Én inkább azt próbálnám megszervezni, hogy a nyári szünet alatt legyen valami kötelező ügyeletféle az iskolákban. Minőségi, színvonalas. Itt van pl. ez a tábor, amibe most Réka jár. Adtak neki egy nevet az alsós tesis tantónénik, akik ezt szervezték, labdajáték tábor. Délelőtt labdáznak, játszanak, délben átballagnak a közeli étterembe egy menüre, majd kisétálnak a Tiszavirág gyaloghídon a Ligetbe a strandra. Mindez 15 000 Ft-unkba fáj, ami nem több és nem kevesebb, mint általában a többi tábor a városban. Na most ha két gyereked van (többel nem is számolok....) és legalább 4 hetet meg kell oldanod, az azért felér egy anyagi csőddel. Szóval én ilyen és ehhez hasonló táborokat szeretnék mondjuk harmad áron + étkezés. Legalább júli közepéig és akkor már csak 6 hét nyomja a szülők vállát, amit meg kell szervezni. Jóval egyszerűbb, mint  10 hetet. Na okos vagyok? Persze gondolom, ez is, mint minden, pénz kérdés, az meg nincs, tudom én! Mármint az iskoláknak ilyesmire.

Egyébként a tábor nagyon tetszik Rékának, kellemesen elfáradva, kipirult arcocskával (hiába mantrázok neki a naptejről....) és csillogó szemmel esett neki az oldalasnak és a kapros tökfőzeléknek, amit vacsorára készítettem. Csak úgy dőlt belőle a szó. Ahogy hallgattam, egyre több oldalas csont figyelt a tányérján, négy, majd öt....a kis mini húsevőm. Zalánt ezzel szemben egyre nehezebb betuszkolni az oviba, cimborák ide vagy oda....Tegnap nem is sikerült Tibinek, a mai nappal kapcsolatban is vannak kételyeim. Hiába van Réka táborban egész nap, Zalán megszimatolta, hogy igazából már amolyan "kötelező" ovi nincs és hát....sóvárog az apukája után. Értem én.

Nem írtam még a pszichológus nőnél tette látogatásunkról, szerintem érdemben egyikről sem. Nem annyira azért, mert titok lenne, habár azt gondolom, hogy ha kiönteném ide a lelkem ezzel kapcsolatban az nem lenne való egy nyílt blogba....de ilyen gondom nincs, ezt nem kell mérlegelnem, mert egyelőre nem tudok róla írni mélyebben és részleteiben. Talán majd ha lezárul az egész ügy. Még 2 látogatást tesz E.-nél majd Zalán és utána újra leülünk beszélgetni. Érdekes lesz, én már várom.

Újra Hétfő

Szombat este még egy likas vasat sem adtam volna azért, hogy Réka hétfő reggel elmasírozik a táborba. Jelentkeztek a klasszikus "Réka beteg" tünetek. Egész nap feküdt, mint egy darab fa, egyik ágyból a másikba, kanapéból vissza az ágyba. Közben hangsúlyozta, hogy semm baja, csak egy kicsit álmos. No  persze....... Különösebb táplálékot sem tudtam belé diktálni. A reggeli még nem tűnt annyira fel, mert nem egy nagy reggeliző, ám ebédre sem éhezett meg, sőt vacsorára is inkább csak a kakaóját kanalazta szürcsölve. Szombat éjjel közöttünk aludt, mert fel voltam készülve, hogy be fog lázasodni. Tapogattam rendre egész iccaka, de semmi.....Reggelre maga volt a makk egészség. Hogy aztán valami átment rajta vagy csak tényleg kimerült volt, az egész tanév hajtása buggyant ki rajta egy hét spéttel....nem tudom. A lényeg, hogy fitt és kicsattanó, ahogy mindig.

Terveztük, hogy kisétálunk a Tiszavirág Fesztiválra, eszünk valami finomat, bort kóstolunk, persze ebből így semmi nem lett, otthon "virrasztottunk" Réka körül, kis túlzással lestük, hogy merre mozdulnak el a dolgok. Este azért ott voltunk a Rúzsa Magdi koncerten (este 10-től!!!), mert ahhoz ragaszodtak a gyerekek. Nekem nem volt sok kedvem, főleg, amikor bebizonyodosott, hogy Rékát végig a kezemben kell tartanom, mert szegényke nem lát semmit egyébként. Zalán Tibi nyakában púposkodott a világ felett. 40 perc után azt mondtam, hogy nem bírom tovább Réka cirka 25 kilóját és kidőltem. Akkor elhagytuk a színpad közelében felvert állásunkat, az akusztika ott amúgy sem volt az igazi és hátra slattyogtunk a tömeg legvégére. Onnan semmit nem láttunk Magdiból, de volt levegő és sokkal jobb hangzás. Végig nem maradtunk, hidegre fordult az idő, ahogy az éjszakába belecsaptunk, a gyerekek fáradtak voltak és álmosak, valamint éhesek, úgyhogy a vége előtt kb. 20 perccel elsétáltunk. Volt némi hiányérzetem, sajnáltam is, mert egyre jobb dalok szóltak, de ha menni kell, hát menni kell.

Itthon forró kakaót kívántak a népet, csokigolyós kukoricapehellyel....no comment. Befalták, aztán eldőltek az ágyunkon és úgy maradtak. Mélyen hortyogva. Vasárnap a kutyakozmetikába látogattunk az ebbel, ahol ott hagytuk a fél kutyát. Majd anyu finom ebédjét termeltük be immár újra otthon (otthon). Lábat lógattunk, karfiolt rántottunk, "csibéket ettetünk" (Réka és Zalán), sütit ettünk, fagyiztunk. Hát nem csoda, hogy nem fogyok, nem mondom....

Az utolsó hetem még 39 évesen.....Kezdek egy kicsit szomorkodni, de még tartom magam. :)

 

Zalán mondta 4

Tesóm beszélgetni szeretne Zalánnal. Így hát kérdez és kérdez.
- Zalán, meséld már el, anya mit dolgozik? Miből vesz nektek sütit, fagyit? - Zalán megtorpan egy pillanatra, majd széttárja a karjait.
- Ki tudja azt?!.... - csóválja a fejét nagyon komolyan, majd megy tovább a dolgára.
Hát igen, reggel megyek, délután jövök, hogy a kettő között merre járok, abban kevesek biztosak.

Erről jut eszembe, újabban be kell jelentkezni a pesti főnöknek reggel a vezetékes telefonról, amikor beérünk a céghez. Merthogy felmerült, némelyek nem veszik fel a munkát 7 órakor vagy éppen 7 30 kor....és hamarabb is lelépnek. Nem én, természetesen. Erre valamelyik nap az egyik srác becsekkol a főnöknél 7 órakor, majd fütyörészve elviszi autóval a menyasszonyát annak munkahelyére. Bravó! Elegem van. Megérettem a szabira, azt hiszem. :)