Harmadik hétről

Ami azt illeti, magatartásból megint nem sikerült piros pontot produkálni, maradt a zöld pont. Szorgalomból pipa a piros ponthoz. Ez az első tényező, ami az elmúlt hétről eszembe jutott. Szóval valamivel jobban izgat (ha úgy tetszik) mint amennyire szeretném....Pedig hát mit számít a magatartás, amíg nincs gáz vele, hát nem?

A hétvégén "csapatépítő tréninget" tartottunk a Ligetben, bográcsozás fedőnévvel. Amennyire nem volt kedvem hozzá, merthogy a hétvégék féltve őrzött kincsek lettek és ebből most jópár órát elvett tőlünk az iskola,....végülis nem volt rossz. Egyik apuka belépést biztosított a fallabda pályákra, ahol a gyerekek kipróbálhatták ezt a sportot. Fura volt, a nagyátlagot tekintve a fiúknak jobban ment. A csajok vagy ki sem próbálták az egészet vagy nem találták el a labdát csak egészen ritkán. Réka ez utóbbi kategóriába került.

Csapatépítésnek  nem volt csapat építés, hisz csakis ismerős anyukákhoz szóltam (nagyon nyitott  vagyok és barátságos, mondtam már? Egyébként....tényleg kedves vagyok.) Egyetlen kivétel volt, amikor Norbika torkaszakadtából elkezdett ordítani az anyukája mellett csücsülve, mire megkérdeztem az egyik anyukát, hogy hol a probléma? De végülis ízletes volt a kaja, a természet lágy ölén a gyerekek remekül érezték magukat, úgyhogy nem volt hiba a programban. A tantónénik távoztukkor öleléssel búcsúztak az erre fogékony gyerekektől (Réka nem ilyen volt, nem kapott az alkalmon, éppen harmadjára tömte a fejét paprikás krumplival.) Szülő jelenlétében meglepően kedves az Ofő egyébként, aki inkább a Hajcsár névre hallgathatna sok tapasztalt szülő szerint....A nyitó értekezleten "megnyugtatta" a szülőket, hogy ők bizony minden gyerekből ki fogják sajtolni a maximumot. Ezt kíváncsian várom, mit fog jelenteni. Versenyek, házi feladat és szorgalmi feladatok dolgában. Ofó búcsú mondata is jellemző volt, ahogy tolta a bringáját távolodón a bagázstól, megjegyezte, hogy ne hajtsuk a gyerekeket a hétvégén, megteszik ők ezt hét közben....Összenéztünk Tibivel....

Van csillagunk rajzból, technikából, tornából és számolatlan piros pont. Matricából is akad jópár a füzetekben, ezeket nem számoltam meg, nem is tudom, milyen árfolyamon futnak. Elvileg ötös is van, de hogy az hogy születik, fogalmam sincs. Öt csillag volna egy ötös? De minek, ha félévkor csak szöveges értékelés van.

Mindig meglepődöm, Réka milyen mocskosan néz ki, amikor érte megyek. Múltkor, amikor a bográcsozás előtt a mini-szülőit tartottuk és hirtelen megállt előttem, én egy pillanatig csak pislogtam. Mindene szutykos volt, minden egyes ruhadarabja és az arca is. Halkan odasúgtam neki, hogy sürgősen fogja meg a tisztasági csomagját és húzzon ki a mosdóba, mert botrányosan koszos. Talán a hideg beköszöntével egyenesen arányosan egyre tisztább lesz a kölök, meglátjuk.

3 hét sem tellett bele, a citromsárga ceruzánk elkopott. Olyan picire lefogyott, hogy már nem volt érdemes hegyezni. Ugyanígy jártunk a bordóval és a feketével is. Csak két komplett szett színest vettem, nem gondoltam, hogy ennyire gyorsan fog fogyni. Most a múlt héten kértek a tantónénik zsírkrétát is, melyre beküldtem egy külön kis tolltartóba a zsírkréta ceruzákat. Ezeket Réka már nem használja, Zalán meg soha nem is csípte, merthogy az szerinte tompa....

Matekból Műszaki kiadós könyvünk van, magyarból Apáczai-s, ezt említettem már? Környezetből valami mókusos, németből pedig veszünk egyet, ami rögtön az első két sima németes évre jó lesz. Még valami kiegészítő matek könyvre is beadtuk ma a pénzt, azt a tehetséggondozó/felzárkóztató órán fogják használni, szerintem. Tartós könyvünk ugye az ének és az erkölcstan.

Eddig nem veszett el tartósan semmi, koppkoppkopp.....egy rózsaszín pulcsit elcseréltünk valamelyik kislánnyal, hazahoztunk egy ugyanolyan színű, de határozottan másik pulcsit. Ez ügyben sem reménytelen a történet, elő fog az kerülni. A farmerdzseki másnap a fogason lógott, igaz egy teljesen másik osztály előtt. Úszó cucc és torna zsák is egyelőre komplett. Tisztasági csomagból kellett másikat venni, mert a 400 Ft-os leamortizálódott ennyi idő alatt.... Pohár összetört, a műanyag, a zsák kiszakadt....

Az osztálypénz egyelőre 500 Ft, melyet az osztály fele rögtön egyösszegben be is fizetett. Én meg még büszke voltam magamra, hogy decemberig rendeztem a számlát....Jövőre ezer forint lesz, már előre látni, a tavalyi elsősöknél a második félév is 1000 Ft/hós volt.

Létrehoztunk egy gmail-es oldalt az osztálynak, ahová fotókat lehet feltenni, infókat lehet megosztani, kérdezni sem tilos....A tantónénik egyelőre preferálják a faliújságot, úgy láttam.

Réka továbbra is az első padban ül, mellette Kamilla pajtija, akit még az oviban ismer. Hogy nem ültették még szét őket, meglepő, biztosan megvan az oka, de én nem bánom, hogy együtt ülnek. Réka említette, hogy már nem beszélgetnek órán, csak pár szót, azt is suttogva. Mögöttük két mákvirág ücsörög, egy ikerpár, fiúk....akik Réka szerint arról híresek, hogy még véletlenül sem azt csinálják órán, amit a tantónéni kér....

Más hirtelen nem jut eszembe.....



 

Átok az első bén....

Három hét alatt ma harmadszor jött mentő az első béhez a suliba. Lassan mentőállomást lehetne kialakítani a suli udvarán. Vagy rögtön alkalmazhatna egy mentőtisztet az igazgató bácsi. Biztos, ami zicher, életet menthet. Ebben az osztályban nem lehet tudni.

 Első nap, szeptember elsején (!) rögtön Z. leesett a mászókáról és eltört a keze. Azóta is gipszben van. Egy héttel később, egy pénteki napon L. pottyant le ugyanarról a mászókáról és összezúzta a könyökét. Arról a mászókáról beszélek, akiről az elmúlt 5 évben SENKI nem zúgott még alá és fúródott a homokba. Réka szerint kb. egy hétig gipszben volt L. mancsa is, bár eltörni nem tört el. Ez eddig két kiszállás mentőséktől.

Múlt héten N. a padtársa fülébe döfte (finoman fogalmaztam) a ceruzáját. Bizonyára nem gyengéden, mert magatartásból a heti értékelésre rögtön kapott egy bazi nagy feketepontot ez a szent fiú, N. Ma pedig, ugyanaz a kisfiú, aki a ceruzás incidens elszenvedő alanya volt, az ajtó vasalatához csukta véletlenül (gondolom) Z. kezét, mire abból brutál módon elkezdett dőlni a vér. Sőt, egy darabka Z. kezéből a padlón maradt. E. ofő mentővel sietett a kórházba a kisfiúval, nincs messze, hogy ellássák a sérült kezet. Valaki aztán megtalálta a darabka Z.-t és utánuk vitte a kórházba, hátha vissza szeretnék varrni, de ott az orvos azt mondta, hogy nem életfontosságú a darab, és egyáltalán....

Kezdek félni. Mert bár mondhatnám, hogy kétszer ugyanoda nem csap a ménkő, Réka pedig letudta az esetlegesen őt érintő balszerencsét az ovis balesetével....azért az ördög nem alszik, ó nem! Csak a medencébe nem fulladjon bele az uszodában! Csak a buszt ne érje baleset! Csak a feje a helyén maradjon! És az sem lenne baj, ha az összes foga a szájában dekkolna, ami éppen nem soros kiesni. Én Istenem, jó Istenem, segítsd meg az első béééét!! 

Ritka alkalom

Ritka alkalom, amikor szerintem sincs teljesen igazam, de attól még felhúztam magam. Tibi említette ma reggel, hogy szólt neki Cs. óvó néni, hogy majd beszélgessünk már el itthon Zalánnal. Mert a daliám a csoport udvari tartózkodása során a bokorba pisilt. Skandallum! De miért nem beszélget el vele ő? Azon már túltettem magam valamennyire, hogy a verstanulás, mondókázás, gyermek bevonása mindenféle olyan folyamatba, amelynek során véletlenül, neadjisten, tanul valamit kiment nálunk a divatból....de hogy még az ovi rendjét is én magyarázzam el a gyerekemnek....Ezen tényleg felidegesítettem magam. Még jó, hogy nem nekem mondta, mert hirtelen visszakérdeztem volna valami olyasmit, amit 2 perc múlva biztos megbánok.

Sajnos egyik nevelési hibánk a sok közül, hogy szoktunk bokorba pisilni. Otthon is, idegenben is, rendezvényen is, mamánál is. Mármint én persze nem, de Zalán igen. Lassan ugyan - ezen most eltűnődtem - kinő a korból, amikor ez már nem gáz, sőt, talán már meg is tette.... Ezt onnan gondolom, hogy amikor békésen üldögéltünk a Kányavári sziget "bejáratánál", a hídnál egy padon és hirtelen arra néztem balra, hogy Zalán nagy ívben pisil mellettem egy fa tövébe, majdnem szívinfarktust kaptam és picit mintha a föld is megnyílt volna alattam. De talán egy 4 évestől ez még elfogadható, ha nem totál nyilvánosan csinálja. Nem tudom, más hogy szokott eljárni, ha gyermekére a természetben rájön a szükség, mi ebben talán túlságosan lazák vagyunk.

Természetesen nem gondolom, hogy az oviban helye lenne a bokorba pisilésnek, jól is néznénk ki, ha 260 gyerek a dolgát rendre a kerítés tövébe végezné. Csak AHOGY ezt au óvó néni lekommunikálta, "beszélgessenekmárelagyerekkel"kezdetű történet borzolta fel a kedélyeimet. Elég lett volna annyi, hogy Zalánkám, legközelebb odabenn tekerd ki a kígyót, dobj egy sárgát, intézd el folyó ügyeidet, pösssents, varázsolja aranyesőt és ilyenek!

Beszélgessünk el a gyerekkel....nahiszen.....Egyébként Zalánnak nagyszerű hete volt az oviban, ki van virulva. Kíváncsi leszek, hogyan alakul a helyzet jövő héten, amikor várhatóan a csoport "réme', Andriska felgyógyul és újra finoman (vagy nem is annyira) terrorizálja majd a többieket.

 

Nincs sok újság.....

 

Szerda van, holnap már csütörtök, repül az idő! :)

 

Tiborom túl azon, hogy reggel 8-ig szétdobálja a gyerekeket suliba, majd oviba, úszik, fuldoklik a munkában, este 11 előtt nem ér haza. A gyerekek némi spéttel bár, de jeleket is adnak ez ügyben, Zalán második éjszaka nem alszik el fél 9-kor csak valamikor 10 körül, várja haza az apját. Vagyis reggel finom illatos hulla....Réka "csak" a jóéjtpuszit hiányolja Tibitől, nem sokkal fél 9 után valami álommanó tarkón csapja és alszik, mint a bunda reggelig.

 

Apa már hétvégén is dolgozik, hol vannak már a klassz családi szombat reggeli reggelik! Vagy a vasárnapiak, ami azt illeti! Ha morgok emiatt, Tibi is csak befeszül és átmegy támadóba, úgyhogy mit tehetek, elfogadom azt, amit van. Pedig szombatra bográcsolni megyünk a Ligetbe Réka új osztályával, az első bével, vasárnap pedig Martfűre terveztünk menni egy kicsit úszni. Jó lenne 13 órára oda érni a Ligetbe, nem csak mosogatásra beesni, mint Pilátus a Credoba. Erről jut eszembe, hogy műanyag tányérokat és evőeszközöket kellene még vennem valahonnan....

 

Tegnap Tibi vitte Rékát a fogorvoshoz is (ezért IS nem panaszkodom, hogy hétvégén dolgozik, hiszen hétközben azért rá hárul mindaz, amit én nem tudok elintézni, mert nincs végtelen számú szabim.) Szerencsére nincs baj, amit én liknak néztem, az valami elszíneződés. Ez a doktornéni is elmondta azt, amit a másik, hogy nagyon vigyázni a maradó fogakra, mert ami miatt jöttünk az tejfog, no para. Nyilván arra is kell vigyázni, de a maradandóra extra pláne. Miután már másodszor jártunk nála rövid időn belül úgy, hogy tennivaló igazából semmi, megjegyezte, hogy nem mondja, mikor kontroll, majd jövünk mi úgy is....Hát inkább árnyékra vetődjek, mint hogy szétrohadjon szegény Réci foga, pláne a maradandó!

 

Most a következő projektünk a dróteltávolítás, amit erre a hétre terveztünk (a doki még nem tud róla), ám pont az imént kaptam egy e-mail-t, hogy a főnököm nem lesz elérhető csütörtökön és pénteken, szóval ez a hét már biztosan ugrott, Tibi ugye fuldoklik....Hát marad a következő. Egyre tolódik ez a nyavalyás kis műtét, pedig már olyan jó lenne letudni és magunk mögött hagyni az egészet! Réka egyébként a jobb kezével ír, de a ballal eszik olykor, szóval valami csak nem kerek, bár szerinte az.

 

Suli ügyben nincs sok újság. Kapott tegnap egy "Gyönyörű!" megjegyzést a matek füzetébe a "szigorú" tantónénitől, aminek nagyon örültem. De tényleg olyan volt, mintha én íírtam volna. Nem sok házija van szerencsére, nagy részét megcsinálja a napköziban, otthonra 1-2 rövid feladat szokott jutni, illetve átnézem, amit napköziben mívelt. Ki szoktam radírozni, ami nívón aluli, ami igen hangos nemtetszést szokott kelteni, de sebaj....

 

Egy kék pont (picit jobb mint a fekete) azért már jár a sulinak, így a harmadik hétben, délutánonként úgy veszem észre, az rabolhatná el a gyermekem a suliból, aki csak szemet vet rá. Én még tantónénivel nem találkoztam az udvaron, ahol játszanak. Ül itt és ott egy-egy tantónéninek látszó egyén, de amikor rákérdezek, hogy ki felügyel rátok, Récike, sarjamnak fogalma sincs. Még érdekesebb a helyzet, ha a folyosón találok rá, a terem előtt, akkor végképp sehol senki. Én meg nem szoktam kutakodni, az is igaz, fogom a táskát és Rékát, aztán hazajövünk. Valahogy pont akkor mehetek érte, amikor a napközis tantónéni MÁR nincs és a gyűjtős tantónéni meg MÉG nem fogja fel, kik is tartoznak hozzá, vagy nem tom.....

 

 

Elkiabáltam!

Mai mérleg. Ez a nap nem az én napom. A leltár egy katasztrófa. Több hiányunk van, mint nem....A bizó raktáraknál is vannak bibik, amit én szúrtam el. Nem nagy dolgok, de akkor is....

Továbbá. Réka ma elveszített egy piros ceruzát a suliban (nem lett meg), egy farmerdzsekit (ez sem, pedig állítólag a tanteremből tűnt el, ami nem átjáróház, név nincs  benne...) és egy feladatlapot valahol (ezt pótolta a tantónéni szerencsére, egyébként ez diffundált.) 

Egész nap zuhogott az eső, kivéve amikor az oviba ügettem Zalánért, majd a suliba Rékáért. Na mondjuk, ez pirospont az égieknek. De ami következett! Csaknem kilyukasztottam Réka egyik úszódresszét a vasalóval. Mert az az elmebeteg ötletem támadt, hogy a langyos vasalótól majd könnyebben megszárad az, ami csurom vizes...Közben kiderült, hogy végig ott figyelt a lábam melletti vasalókosárban az úszódressz numeró zváj....amit simán elvihet majd reggel Réka. Néha komolyan eltöprengek, hogy nem vagyok normális. :)

Azért hogy vidámat is írjak, Réka házija nagyon szépre sikerült, meg vagyok elégedve. És vacsira is egész ehetőt rittyentettem. Most nem jut eszembe több pozitívum. Nehéz is, körülöttem mindenütt vasalandó ruha, amivel még ma meg szeretnék birkózni.....