Jelentem, Zalánnak áttört a hetedik fogacskája (bal alsó ketteske a nyerő). Ó, jeeee...Ja, nem, nem ez a váratlan esemény, amelyről igazából írni terveztem. Hanem a következő. Óvodáról van szó (természetesen).
Szerettem volna írni oviba vitt, ott bámulatos módon elveszett és soha meg nem talált kistáskáról....illetve Rékáról, akit egy alkalommal zokogva találtam a mosdóban ebéd után. (1)....de idő hiányában ezt most kihagyom. Inkább a mai nap eseményeiben merülnék el egy picit.
Ma elég szerencsétlenül indult a reggel, cseppet sem volt jó hangulatom már akkor sem, amikor kiléptünk a kapun. Nem találtam az esernyőt, elindultam anélkül, aztán rájöttem, hogy jobban esik, mint azt én az ablakból gondoltam, elázom, mint a kutya nélküle, mégis vissza kell menni és megkeresni....de már kizártam magam....Felcsengettem, de semmi. Felcsengettem, mire Apa röhögve kidugta a fejét az ablakon egy kurta "mivan"-ra...majd ledobta a kulcsot....a sárba....Én Rékástul fel, esernyő továbbra sem talál, én majdnem agy vérzést kap, végül poros széldzseki előkap. Még főiskolás koromban hordtam, Apa meg is jegyezte, csini vagyok. Vagyis borzalmasan néztem ki, nem baj.
Node a lényegről végre...Oviba érkezésünkkor kihámoztam magam az undok esőkabátból, lecseréltem Rékámon, amit kellett, majd éppen tereltem volna be a csoportszobába, amikor közli a ballagó Zénó (nem arra ballagó, ősztől sulis lesz), hogy a Breki csoportban vannak a katicások. Ahááá, gondoltam, hiszen ma van a családi nap, biztosan annak keretében. Ahogy benyitottam, gyanakodtam, hogy másról van szó. Elvétve 1-2 kóbor Katicást láttam mindössze. Hol van mindenki??? - csodálkoztam.
A Brekisek fiatal, kedves óvónénije megközelített bennünket, váltottunk egy pár szót és én egyik ámulatból a másikba estem. Hogy a családi napot elmosta az eső, nagyon nem ejtett kétségbe, nem terveztük, hogy részt vennénk a programokon, amelyekről egyébként nem lehetett tudni, mifélék. De ahogy ahhoz a részhez ért, hogyaszongya: "M. óvónéni pedig ugye már nincsen...." - na ott másképp pislogtam egy egész hangyányit. Mi van???? Ahogy kinyitottam volna a szám, hogy rákérdezzek, mégis hová tűnt az egyik óvónénink, a barátságos óvónéninek más dolga akadt, így egy sor kérdés bennem ragadt. Elköszöntem Rékámtól, akit Emma hirtelen kézen is ragadt és vitt magával. Enyhén aggódtam, hogy ebben a klassz felfordulásban nem veszik é el a nap folyamán egy pár gyerkőc, de reméltem, hogy nem.
Délután értettem mindent. Valamikor februárban említette egy anyuka, hogy a helyi Óvodák vezetőségének nagy ötletei vannak. Egyik szebb, mint a másik. Idén forognak az óvónők (csoporton között, óvodán belül). majd forogni fognak a dadusok is (csoportok között, óvodán belül), és talán jövőre a csoportszobákat is csereberélik egymás között a csoportok. Nevettünk rajta, jelzem, kínunkban. Pedig az is szóba jött, hogy az óvónő forgatás ötlete nem kizárólag egy adott ovin belülre korlátozódik majd...valamikor a középtávú jövőben.....Rövidtáv lett abból, kérem. Mert pontosan ezt történt M. óvónéninkkel is. Áthelyezték. Egyik napról a másikra, minden előzetes értesítés nélkül.
Hogy miért a "tanév" vége előtt szűk egy héttel, nem tudom. Hogy miért nem tudtam erről semmit a mai napig, amikor már két napja híre hamva M. óvónéninek, fogalmam sincs. Hogy mi értelme enne az egésznek, pláne sejtelmem sincs. Annál jobban felhúztam magam és felháborodtam ezen a három ártatlanka kérdéskörön.
Merthát egy hétre itt maradt egy csoport délelőttös óvónő nélkül (dadus ugye már hónapok óta nincs). A katicásokat felosztják a másik négy csoport között délelőttre, majd 11 óra tájban, amikor beesik a maradék egy szál óvónénink, L., akkor egyesül újra a csoportszobában vagy az udvaron a Katicás banda. Hát nooooormálisan ezek, kérdem én? Mármint a vezetőség kreatív része.
Folytatom. Jövő szerdára rendkívüli szülő értekezletet hívott össze az ovi vezetője, melyben hivatalosan is bejelenti, ősztől egy csoport megszűnik az ötből a mi óvodánkban. Ez nem a katica lesz, mint sejtettem, hanem a Süni, mely jelen tanévben a két legjobb óvónőt birtokolhatta, ami lehetséges volt. Gondolom, a szülők boldogok nagyon.
Hogy aztán L. óvónéni mellé ki lesz az új óvónéni Katicáéknál, egyelőre nem tudni, mint ahogy azt sem, hogy a Sünisek hová kerülnek majd. Még szerencse, hogy igazából minket ez már nem is érdekel.....hacsak annyiban nem, hogy minden városi óvodának ugyanaz a főnöke OTT FENN....
(1) Azt történt, hogy Rékám szívesen segít az ebéd utáni romeltakarításban. Szalvétákat teszi a helyére, kenyérkosarakat, ilyesmit. Ez mindig is így volt. Most azonban a nagy sürgés forgás közepette elejtett egy tányért, ami sem törékeny nem volt, sem ebéddel megrakott, M. óvónéni mégis rákiabált és kizavarta kezet mosni. Ezt nem az óvónénitől tudom, mert őt gondosan elkerültem, még leordítottam volna a haját. Lánykám nem csak hisztiből sírt, nem csak sírdogált, arcocskája merő könny volt. Kész volt a gyerek. Mellesleg, amíg ki nem ragadtam a mosdóból, két óvónő állt felette, L., aki mosdóba léptemre széttárta a karját, hogy fogalma sincs, mibajaagyereknek....és a vezető óvónő. Jól elvoltak az én zokogó pici magzatom felett.....fontos dolguk volt, fogkrémet osztani a bandának.
Mindazonáltal Apa úgy véleményezte a történteket, hogy ha többszöri felszólításra sem ment kezet mosni miénk lány, hát jogosan szólt rá az óvónő. Ezt aláírom, a bökkenő csak ott van, hogy ha ez a lány sírva fakadt, sőt....olyan keservesen zokogott, hogy már a bejárati ajtóban is hallottam, akkor nem csak úgy egyszerűen, bársonyosan és finoman "rá lett szólva...."
Hogy aztán a fentiek fényében megértem, hogy M. óvónéninek sem az aznapi volt élete fénypontja (utolsó munkanapja a Ny. óvodában) és a kedve sem lehetett virágos, az már másik káposzta....
