11 hós lett Zalánom

1) Hetek óta inkább a hátán szeret aludni. Mivel mindkét szülője és nővére is lelkes hason alvó, így Zalánunk ebben kakukktojás.

2) Múlt héten pénteken tett egy lépést előre, majd szombaton kettőt....azóta várjuk a folytatást. 

3) Tíz hónaposan volt 77 centi. A védőnő szerint 75 centi a kispasik 1 éves átlag magassága, szóval colos a gyerek. Ki is nőtte a mélybabakocsit, már csak úgy tudom belefektetni, ha összehajtogatom a lábacskáit. Még jó, hogy kitavaszodott. Súlya viszont pihécske, betegségének köszönhetően egyelőre nem gyarapodott az elmúlt két hétben....8800 g körül lehet még mindig. 

4) Nem mond semmit. Fura is lenne a későn beszélő Réka után egy korán karatyoló öcsi...Bár játék közben gyakran mondogat olyasmit, hogy "ez.....ez"..és amikor Réka eszik vagy iszik valamit, Zalán is kér belőle:  "énis...énis". Kukucskálós játéknál mondaná ő is, hogy "kukkk", de még az ú betű hiányzik. Így is értem, mit szeretne, a "k........kkkkk"-kal kifejezni,

5) Szeme csodaszép mélykék. Még mindig elolvadok, amikor szopi közben felnéz rám. Ez olyasmi élmény, amely már beleégett az elmémbe, bármikor fel tudom idézni, milyen a tekintete....

6) Ha a karomba veszem és úgy teszek-veszek, nagyon oda kell figyelni, mert Zalánomnak ilyenkor hirtelen nyolc karja is nő, bármit megragad és magához húz, lesodor, beleértve a porcelán tányért, a bögre kakaót, a cserepes virágot.

7) Ha rászólok, hogy "nem szabad" (mondjuk leemeli a telefont a helyéről), visszafelesel. Rávágja, hogy "na" vagy "ne" vagy "de",  sokszor még a térdét is rogyasztja a nyomaték kedvéért.....szép kis párbeszéd alakul így ki közöttünk. 

8) Öt foga van, jelenleg a hatodikat növeszti. Ha az is kibújik, úgy néz ki lesz egy kis szünet, mert Heteske és Nyolcaska még sehol nincsenek.

9) A pihepuha, kékmackós fehér takaróját nagyon szereti, azon szokott aludni a kiságyában.

10) Már nem hajlandó fekve szopizni. Ülve viszont klasszul elmatat rajtam, megszorítja az orrom, húzza a hajam, csavargatja a másik mellbimbóm....vagy csak simogat, ami viszont nagyon fincsi.....

11) Ügyesen lapozza a könyveket, szereti a meséket hallgatni. Kisautóval a kezében is láttam már végigszántani a folyosót. A sütifalót is szívesen pakolja meg ezzel azzal. Szereti Réka babáit, szívesen tologatja a babakocsit, mint afféle járássegítőt...

12) Háromszor volt beteg eddig és a hétvége óta már antibiotikumot is látott egészen közelről. Popsiban mért 39,4 az eddigi lázrekordja.

13) Nem szeret etetőszékben enni, így többnyire (azaz mindig) az ölemben ülve költi el az összes étkezést. 

14) Már nem alszik el egykönnyen a babakocsiban.

15) Pépesítve nem eszi meg a banánt, ahogy az almát sem.

16) Kedvence eledele a cukkínifőzelék rizzsel és husival. Vagy a mama főzte husileves tészta nélkül. Ez utóbbi még turmixolva.

17) Éjjel kétszer ébreszt, egyre inkább megszokásból, mert nem szopik jelentősebb mennyiséget. 

18) Autóban menetiránynak háttal ül, bár a lábát lassan hajtogatni kell, annyira kilóg az ülésből...

19) Szívesen kotorászik (kotorászna) szobanövények földjében. Ez Rékától annó teljesen idegen volt.

20) Minap Réka megkérdezte, hogy a konyhai kuka miért van a széken? És a hálóban a kiskukát miért tettem a komódra? Hát mert a Kishuszár (Zalán) imád kukázni. Ez megint olyasmi, ami Rékával nem tapasztaltam. 

21) Még mindig sok mindent a szájába vesz. 

22) A porszívó szerinte egy játék, ami hangos és lehet magunk után húzni. Nem mellesleg, megszabadít a takonytól, ami fontos. 

23) Az összes konyhaszekrény és fiók, valamint a fürdőszoba szerkény ajtaja le van zárva a pakológép kisfiam elől. Elmondhatom ezerszer is, hogy nem szabad, a fejem tetejére is állhatok, ha be tud hatolni egy szerkénybe, akkor be is fog....

24) Récit nagyon szereti. Amikor reggel felébred, rögtön őt keresi, mászik hozzá az ágyba és nem nyugszik, míg így vagy úgy, de fel nem ébreszti. Régebben a haját húzta, ma már inkább simogatni próbálja a haját, vagy egyszerűen ráfekszik, hozzábújik....

25) Nyugodt, vidám, mosolygós baba. És babaságából éppen 1 hónap van hátra....

Friss hír

Zalán megtette első három önálló lépésééééét!!!!!

Miből gondolom, hogy gyermekem nincs jól felkészítve Húsvétból?

Mert a minap az alábbi kurtácska párbeszédet volt szerencsém végighallgatni.

Mama (nagyon lelkesen, valósággal sugározva) : Jön a húsvét, Réka, és olyan jó lesz, hoz neked soksok csokit a nyuszi.

Réka: Óóóó...dehát már tele van a szekrény csokival, ott fenn a sütő felett...

Nagyjából pont ott, fenn a magasban tárolom a csokitojásokat, nyuszikat, bárányokat és egyéb nyalánkságokat. 

Nem túl sokat tud Rékám még a húsvétról, de annyi máris bizonyos, nem nagyon érdemes erőlködnöm azzal, hogy felfessem Rékának mondjuk a tojást tojó nyuszi képét....

Vajon mit?

Vajon mit mond az én drága uram, amikor vacsora közben nagyobbik csemeténk véletlenül a székére, - azaz maga alá - önti joghurtját.....

A: Hagyd csak, szívem (mármint én), feltakarítom mindjárt.

B: Ezt nem hiszem el, Réka, hogy tudtad az egészet kiönteni???!!!!!

C: Jól van, most már edd fel a joghurtot onnan, Réka. (mármint a székről)

D: Tudtam, úgy tudtam, hogy nem kellett volna felbontani azt a joghurtot....

Nem akartam hinni a fülemnek, de a C változat hangzott el. :))))

Ahogy az a képről is látszik, a gyerekek komolyan vették apjuk ötletét és bár egyre ritkábban csinálnak ilyet, szót fogadtak. 

4 éve annak

azaz holnap lesz, napra pontosan, hogy végre ilyesmit tudtam felmutatni:

Ez a dátum, az első pozitiv tesztem dátuma, április 16 mindig afféle ünnepnap marad a  számomra. Nyilvántartom, számon tartom. Még most is. Valami ekkor kezdődött. Valami nagyon fontos, nagyon szép....

Ünneplésképpen részlet a Popinaplóból. :) Érdekes élmény olvasni akkori önmagam, ahogy az előbb olvastam a lenti történetet, még meg is hatódtam....:)

Idő: 2007. április, hsg utáni első aktív ciklus, annak is a vége....

Első tesztemet szombatra programoztam be, a ciklus 14. napjára. (2007.április 14 - a  szerk. )Émelygéssel ébredtem aznap, ami bizakodással töltött el, de nem voltam benne biztos, nem az izgalomtól van e az egész. Csak kitalálom, beképzelem......addig figyelem magam, hogy émelygek e, míg tényleg....... Ebben jó voltam, meg kell hagyni. Mindenesetre, hajnalban kiugrottam az ágyból és a WC-be osontam. Nem voltam híve a "teszteljünk együtt Apával" mozgalomnak, egyedül akartam végigcsinálni. Remegő kézzel engedtem a merítős tesztemet az anyagomba.....a torkomban dobogott a szívem, szédületes tempóban....

A kontrollcsík nagyon gyorsan megjelent....aztán semmi. Negatív. Kifejezetten csalódott voltam...... "Persze én bolond, hogy is gondolhattam, hogy terhes lehetek, hiszen még csak ma kellene megjönnie....hol itt a meglepi?" - gondoltam keserűen.  Aztán kapcsoltam. Hoppá, a fenébe, álljunk csak meg...túl mélyre merítettem azt a nyavalyás tesztet. Áááááá....Így viszont érvénytelen az egész....Még több ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ.....Több teszt nem volt otthon, elhatároztam, nem is tesztelek jövő szerdáig. Kevés elkeserítőbb és depresszióba hajszoló dolog van egy babára vágyó számára, mint egy undok negatív teszt....

Vasárnap ugyanúgy émelyegtem reggel és ez boldoggá tett. Így utólag, nem is tudom, hogy bírtam ki, hogy nem szereztem valahonnan egy másik tesztet, de azonnal....Talán mert annyira úgy éreztem, hogy nincs remény, órák kérdése és piri anyó, vér néni, mary, ki hogy ismeri, fülön ragad menthetetlenül...Egy alkalommal például a hiperszuperben nagybevásároltunk, amikor egyszer csak azt éreztem, hogy na MOST végem van. 100% hogy megjött. Lőttek ennek a ciklusnak is. Óriási volt a késztetés, hogy a kb. a porcukros, kristálycukros polc közelében letoljam a gatyám és szembesüljek a tényleges helyzettel. Otthon hatalmas volt a megkönnyebbülés, hogy egyelőre megúsztam, mégsem jött meg. Dehogy jött, dehogy jött, Popim már meg is ágyazott odabenn magának....

Mire erről meggyőződhettem, volt még izgalom, elég. Hétfőre (2007. április 16.) egyenesen tűkön ültem, a 16. dpo-nál tartottam, a ciklusom 31. napján....Piri anyó már 3 napot késett nagyjából. Pokoli messzinek tűnt a szerda reggel....Délután nem bírtam tovább, az ebédszünetben beugrottam a drogériába. Elszántan meg sem álltam a tesztes polcig és farkasszemet néztem a kínálattal. Most másfajta tesztet kerestem, csak az volt a szempont, hogy ne "mártogatós" legyen. Mert az nem nekem való, valami egyszerűbb kellett a magam fajtának. Mint kibiztosított kézigránátot, úgy vittem a pénztárhoz a kiszemelt példányokat. Nem volt a fejemben semmilyen koncepció, hogy a szerdára időzített tesztelést előbbre hoznám, de az irodában égette a táskámat a kis csomag, képtelen voltam dolgozni. Újra és újra csak a széken terpeszkedő táskámra sandítottam.

Fél 2 tájban nem bírtam tovább, felpattantam és kivágtattam a WC sötét félhomályába zsákmányommal. Rövid úton idegrohamot kaptam. A teszt valóban másfajta volt, mint amit elszúrtam szombaton, na igen, annál csak bonyolultabbnak tűnt. Most is reszkető kézzel próbáltam a sötétben kiokosodni magam a használati utasításon, de nem sok türelmem volt hozzá.  Mérgemben összegyűrtem, kisimítottam néhányszor a papírost, közben magamra zártam az ajtót, nehogy a toalett forgataga megzavarjon.

 Elvileg fordítgatni kellett a tesztet erre arra ilyen és olyan szögben. Izgalmam olyan intenzív volt, hogy nem tudtam igazából koncentrálni az utasításokra, mindent háromszor el kellett olvasni, hogy egyszer felfogjam...."A fenébe, mégis merítőset kellett volna venni..... Csak nem rontottam volna el rögtön kettőt zsinórban. De most már mindegy."  A budiban olyan sötét volt, hogy nagy hiányát éreztem egy zseblámpának.

Végül nem is sikerült az előírt időtartamig pisilnem a kis furmányos tesztre, bántam is én. Végre végeztem. Nagyot sóhajtottam  Lehajtottam a WC tetejét és rátelepedtem. Már csak ki kellett várni....Ma is emlékszem, fel tudom idézni a radiátor színét és típusát, az egész közeget, ami körülvett. Csak bámultam üveges szemekkel a radiátorra. A tetején nyugodott a teszt, mivel az egyetlen vizszintes felület ez volt odabenn. Közben a szívem majdnem kiugrott a helyéről...Egy perc múlva felpattantam, mint akibe villám csapott és megkuksiztam az eredményt. Semmi. Negatív. Ez meg hogy lehet?? Ekkor jöttem rá megrendülten, hogy lelkem mélyén, tudat alatt én nagyon is számítottam a pozitív eredményre. Csak valami rejtélyes módon, még magammal sem álltam szóba, hogy ezt bevalljam magamnak. Ez furán hangzik, de valahogy így volt. 

Kivert a víz, visszaültem a wc tetőre, ami nagyot nyekkent alattam és zavarodottan azon törtem a fejem, hogy akkor mi is van velem? Hogyhogy nem jött meg és terhes sem vagyok? Miért van a hőm az egekben???? Talán valami ciszta? Vagy tényleg a hormonjaim szórakoznak velem?....Eltelt még 2 perc, és amikor  már semmi értelmes és nem értelmes gondolat nem jutott eszembe újdonságként, mely a jelenlegi helyzetemet jól leírta volna, vetettem egy utolsó reményteljes pillantást a tesztemre. Golflabdányira dülledt mindkét szemem. Ott volt a másik csík......Ott volt....Először alig mertem lelegzetet is venni, nehogy leheletemmel elpárologtassam a csíkot és  a szemem sem mertem levenni a tesztről...Még eltűnik itt nekem a bizonyíték. Feltéptem az ajtót és kivittem a fényre a toalett sötétjéből. Édes Istenem, tényleg ott volt, nem a szemem káprádzott és nem is képzelődtem.  Soványka, rózsaszínecske, haloványka, meg sem közelítette a kontrollcsík erősségét. Mindazonáltal kétség kívül az enyém volt. Létezett, nem csalás, nem ámítás!

El nem tudom mondani, mit éreztem. Más lett minden azonnal.... Számítottam erre, mégis az esélye olyan kicsi volt. Hiszen még csak az első aktív ciklust írtuk HSG után...Alig kaptam levegőt és annyi gondolat röpködött a fejemben, miközben egyet sem  tudtam igazán elkapni, hogy zúgott szegény. Mindig úgy képzeltem, hogy majd ugrándozom örömömben fel-alá, mint egy őrült bakkecske, és közben majd szétvet az öröm.

Most nem ugráltam sehová. Talán ahhoz  túl nagy dolog volt ez, kicsit sokkot is kaptam, el sem akartam még hinni....Nem tudom. Pislogtam a tükörképemre, mélyeket lélegeztem, a mosolyt persze nem lehetett letörölni a képemről. Kezet mostam, megmostam az arcomat is, újra mélyeket lélegeztem.... és megint a tesztet bámultam.

Volt még hátra néhány óra a munkaidőmből, visszamentem hát az irodába. Már nem teljesen ugyanaz az ember voltam, aki néhány perce kijött onnan......

Hát így kezdődött....