Egytől nyolcig - avagy a ballagásról

 

Ezt száraz szemmel kibírni..... nem sikerült. :) 

Persze nem is volt feladat. Nagy idő 8 év és ha az ember belegondol, hogy pici elsősből micsoda nagylányok és fess fiatalemberek lettek ezek a srácok, hát döbbenet. 

Rékának 9 órára kellett mennie, ahogy Zalánnak is, de ő végül velünk, fél 10-re esett be a suliba, mindegy....Annyi infónk volt, hogy 10-kor kezdődik a ballagás és fél 10ig van lehetőség átadni virágot fenn az osztályban, utána nem mehet be az épületbe senki. Ehhez képest 9:25-kor nem akartak beengedni az épületbe, meg is ijedtem, milyen az már, hogy virág nélkül vonul, még ha nem is látja, csak az iskola videófelvétel és a felső tagozat. végül az egyik nyugdíjas némettanárnő felengedett, hogy futás....Kiderült, hogy igazából fél 10-kor felcsendült a ballagási zene és bizony már akkor elindult a ballagási menet is....Ezen mondjuk csodálkoztam, de mindegy.  A vendégek 90%-a 10 órára érkezett, addigra a gyerekek levonultak bőven a suliból és lenn a hűs fák alatt várták a vendégeket illetve a virágokat.

Volt egy negyed órás, 20 perces átmenet, amikor lehetett fotózni, virágo, ajándékot átadni, két puszit lenyomni, stb, de ugye csak annak, aki hamarabb odaért, mint 10 óra, mert pontban 10-kor indultak a tovább a ballagási ünnepség helyére, a focipálya közepére, ahol egyébként tűzött a délelőtti nap.  Szerencsére, mire az iskolai zászló mögött vonulva megkeződött a ballagás második szakasza, addigra a mi rokonaink is befutottak, tesóm, Tibi tesója és a csemeték, szóval nem volt gáz. 

Na hát ahogy elvonultak előttem, nekem már kicsordult a könnyem, annyira szépek voltak....Pedig nem láttam senki mást bömbölni, de mit csináljak. Szépen lassan vonultak, mellettük kordont álltak a régi tanáraik, a hetedikesek és mindez olyan szép volt a zenei aláfestés alatt, hogy kész.....

Aztán helyet foglaltak, lementek a szokásos beszédek a nyolcadikosok nevében, hetediketesek nevében, igazgató úr nevében és szinte már vége is volt. Utolsó mozzanat fél 11 tájban az volt, amikor a végzősökre virágszirmokat szórtak. Nekem ez is nagyon tetszett, mert a volt tanáraik, tanítóik vették ki ebből a leglelkesebben a részüket, pl. E. néni, akit nagyon szerettünk és azóta már nyugdíjas vagy I. néni, aki törit és a magyart vitte és Réka kedvence volt. Idén a lufieregetés a környezetvédelemre tekintettel elmaradt....hát jó, bár van az a lebomló zsineg és lufi, ami nem nyírja ki feltétlenül a madarakat és a delfineket, az biztos, de néhány okos szülő szerint azok sem bomlanak le elég gyorsan. Az ő lobbijuk nyert, szóval legyen meg az örömük. Lufit a gyereket nem eredettek. Nagyon hiányérzetem egyébként nem volt.

Az osztályfőnök átvezette még őket a gigantikus tölgyfa alá a suli udvarán, aztán valahogy eltűnt, pedig maradhatott volna még fotózkodni. Persze mi is csak Rékát láttuk és azon voltunk, hogy a családi képek elkészüljenek. Mire felkaptuk a fejünket, már sokan elvágtattak haza. Fotózkodtunk még mindenkivel és mindennel, ami eszünkbe és utunkba jutott, aztán valahogy hazasétáltunk a csodás csokrokkal, amiket Réka kapott. Ideje is volt, már már iszonyúan fájt a lábujjam a tűsarkúban, amit amúgy sosem hordok. 

Itthon frissítettünk egy kicsit magunkon, aprósüti, ajándékozás, stb, majd délben jött az ebéd, mindenféle sültes tálak, amihez én még készítettem előző nap zöldsalátát, görögsalátát, tzatzikit, uborkasalátát és kukoricasalátát is, ki mit szeret. Plusz volt 3 féle savanyúság és baracbefőtt is. Volt hőkezelt tiramisu és répatorta, linzer, mézeskalács, sajtos rúd. Előző napom, a péntek így elég KO-s volt, pedig nem is én főztem a főételeket. 

Aztán volt heje-huja, tesóm állandóan benyomta a Ki ez a lány? Ki ez a lány? - videót, amitől frászt kaptam a céges bulin, de végülis, sokat hallgatva, Rékára applikálva, némi Bailey-s elszopogatva, egész elviselhető volt. Ősztől lesz egy gimisünk, egy kilencedikes.....Még nehéz elhinni, hogy lehúztuk a rolót félig a Rákócziban, Rékának többé már nincs ott dolga. 

Köszönet illeti a tanítóit a kezdetekért, hogy bátortalan ovisból aktív, mindenben részt venni akaró, vidám iskolás lett. Köszönet a német nyelvtanítás magas színvonaláért, ami országos szinten is kiemelkedő. Köszönet a családias hangulatért, az odaadó és fáradhatatlan felsős osztályfőnökért. Búcsút intünk az iskolának, ahol Réka gyerekkora felét eltöltötte nagyjából. 

Remélem, hogy Réka jó közösségre talál majd a Varga Katalin gimiben is, lesz néhány remek tanára, segítenek neki kibontakozni, megtalálni az újtát, hagyják szárnyalni. Barátokra lel, életreszólóakra, egy olyan közösségre, amiben megnyílhat és virágozhat. Ennél többet nem is kívánhatok neki. 

Van az a vers, Várnai Zseni: Úgy megnőttél, szinte félek...Még soha nem olvastam el, idéztem fel bőgés nélkül, most sem fogom, de a címe annyira ide vágó, úgy megnőttél, szinte félek....

Hétfő

 Igen mozgalmas hétvégénk volt, hihetetlenül jó érzés volt, hogy NEM KELL TANULNi. Azt csinálok, amit akarok (na jó, nem egészen, mert a házimunka mindig megtalál, ugye) és oda megyek, ahová akarok. Úgyhogy szombaton először súroltam, sikáltam, főztem, aztán délután kimentünk  vásárolni a "rétre". Rékával becsapodni egy New Yorker-be drága mulatság és sajnos most is mindent hazahozott azok közül, amit felpróbált. Én nem tudom, hogy van az , hogy neki minden jóláll. Ilyen nincs is. Még egy pár forintot elköltöttünk a Müllerben is, mert nekem sosincs harisnyám, aztán Rékának már nem volt kedve tovább shoppingolni, nekem meg igazán soha nem is volt, engem csak az mozgatott, hogy ő örüljön. 

Ja, nem is mondtam, hogy koradélután nagy pánikot keltett nálam, hogy nem tudtam becsukni a mosógép ajtaját. Valami hihetetlen mennyiségű mosás összejött, plédek, ágynemű, törölköző, plusz egy kazal ruha. 3 adagon túl voltunk, de legalább ennyi volt is még hátra. Elkezdtem sopánkodni, hogy istenkém, mit fogok csinálni, egy héttel a ballagás előtt itt maradok a szennyessel, szerelő sehol, az új gép sem biztos, hogy elérhető....Tibi végül egy óra melóval és némi youtube tutorial-lal megszerelte az ajtót. Most jobb, mint valaha. Pedig már ki is néztem a következő LG mosó-szárító kombót (mármint az elsőt, mert most csak mosógépünk van). Mostanában megint nem lesz szárítógépünk, úgy néz ki, de nem is baj. 

Este vittünk virágot a névnapot anyósomnak, aki négy festékesvödör borsóval fogadott, ami fejtésre várt. Engem fura nosztalgikus szeretet fűz a borsófejtéshez, úgyhogy neki is álltunk gyorsan, bár nem terveztünk maradni, hiszen fél 9-től ment a meccs a németek ellen az M4-en. Végül csak az első félidő után robogtunk haza, addigra legalább egy vödörrel kevesebb borsó várt anyósomra.  A meccs döntetlen lett, ami felért egy fényes győzelemmel. Holnap újra játszunk az angolokkal, reméljük, ügyesek lesznek a fiúk. Nekem most Fiola volt a kedvencem, olyan labdákat adott be, nem is egyet, úgy hajtott, hogy le a kalappal, vissza akar kerülni a csapatba, kétség kívül.

Vasárnap kirándultunk a Prédikálószékre, erről majd írok máskor.

Ma búcsúztattuk az ofőt a suliban, a gyerekek összeállítottak egy kis műsort és azt adták elő. Réka nem szerepelt benne, mert a nyelvvizsgára készülős időkben osztották ki a gyerekek a szerepeket. Mondjuk, ezt nem tudtam előre, Réka nem is szólt. A végén volt egy kis sós süti és édes süti,  de mi rögtön eljöttünk, amint lehetett. Mióta Réka mesélte, hogy az osztály egy "menőbb" része nem is szól hozzá és levegőnek veszi, ahogy másik 5 -6 társát is, annyira nincs kedvem jópofizni kiközösítős gyerekekkel és azok egyébként ártatlan felmenőivel sem. Persze minden közösségben vannak kisebb-nagyobb krízisek és összezördülések, ez az időszak az, amikor cska a szépre emlékezünk, ugye....

Lesz még egy bolondballagás, melyen Réka nyúlnak öltözik....Úgy volt, hogy fehér szettet rendelek egy webáruházból, elvileg raktáron volt a holmi. Ez volt egy hete pénteken, mármint múlt péntekhez egy hétre vissza. Ki kellett előre fizetni, nem gond, pár ezres az egész. Majd kaptam egy emailt, hogy köszönik a rendelést, melyet most már törölni nem lehet, a cucc raktáron van SANGHAJ-ban....Kicsit kidülledtek a szemeim, amikor ezt olvastam. Úgyhogy rendeltem egy másik boltból egy fekete szettet, ott csak az volt, ami pár napon belül megérkezett. Elég drága bolondballagás lesz ez, de mindegy, miiiindegy....

A Diákönkormányzat támogatásával holnap bowlingozni mennek a nyolcadikosok. Biztos élmény lesz, a januári felvételi után is bowlingozni mentek a matekos csoporttal....az ott akkor nem hozott nagy szerencsét, de most tét nélküli a dolog.

Nekem meg itt van egy hatalmas kazal vasalnivaló, de nem haladok semmire, pedig ma nem is főztem, rendeltem egy kis kínai kaját. 

Folytköv később.

Június 7

A mai nap nevezetes nap, arról emlékezetes, hogy ez az a nap, amikor utoljára tanultunk ebben a tanévben. Mondjuk, amilyen fásult vagyok, már ennek sem tudok annyira örülni, inkább úgy vagyok vele a vállaimat vonogatva, hogy naná, hogy nem kell tanulni, már lóg a belem, lóg a nyelvem, öt perc alatt padlóra küld Zalán,  minden bajom van, szóval legfőbb ideje volt. 

Fogalmam sincs, hogy miről írtam az előző bejegyzésben, de valószínű, hogy a hétvégéről nem esett benne szó. Ott kezdeném, hogy péntek délután volt a céges bulink, ami általában egy korai vacsorából áll és rengeteg sörből, koktélból és hát ki mit hoz. Egyik kollegám olyan finom sajtos rudat hozott, hazait, hogy rögtön elkértem a receptet, mert én még ilyen istenis soha nem ettem. Ez az a fajta, amit tele hassal is, vacsora után is muszáj volt enni sörkorcsolyának, mert egyszerűen mennyei volt. Még eddig nem sikerült megkaparintanom a receptet, pedig a ballagásra talán meg is sütném.....Én meggyes sört kortyolgattam, meglepetésemre szinte egyfolytában (na azért nem vég nélkül), sötétedés előtt hazatoltam a biciklit. Vagyis robogtam rajta, de rizikós helyeken inkább csak a járdán, mert nem találtam Réka bringáján a hátsó lámpát. Itthon derült, hogy a macskaszemet nyomogattam minden oldalról, hogy majd biztos megtalálom a bekapcs gombot, pedig a hátsó lámpa a vázon volt valahol hátul. Hát tudtam én azt? Nem tudtam. Isten bizony nem azért nem találtam, mert túl sok volt a sörből....

Itthon volt zuhany, hűs hálószoba és megnéztem Ricky Gervaise (remélem, így írja) stand-up-ját a tv-ben, egész jó volt. Ekkora hulla fáradt voltam, úgyhogy csak a pihi maradt, bár még csicseregtünk egyet Rékával, a fiúkat nem nagyon tudtam lekötni, lenn ps-eztek....

A hétvégéről sok mindent nem tudok elmondani, midig vannak a tervek, hogy majd milyen klasszul henyélünk és semmitteszünk, aztán szembesülök, hogy mennyi dolog és tennivaló van, vagyis végigrobotolom a hétvége legalább ennyi napját. Csak a mosás, teregetés, vasalás, rendrakás négyszög egész sok időt felemészt. Mit is főztem? Nem nagyon emlékszem, ja igen, volt egy príma carbonara, palacsinta, zöldborsó főzelék, rántott csirke, ilyesmi. Fejtettünk borsót M. mamánál este 11-ig és szedtünk cseresznyét L. mamánál, igazi ropogósat, istenit hétfőn, annyira jó volt!

Ésss hát ugye mire kettőt pislantottam, máris kedd lett, de most, hogy lassan vége a sulinak és nyár van, nem olyan gáz. Rékáék ma valami sport programon voltak a Véső úton, ami nálunk amolyan sporttelep, itt kap helyet a vívószakosztály, az atlétika szakosztály, a kosarasok van futófolyosó, rekortán pálya és minden hasznos dolog plusz rögtön mellette ott a strand....Délután valami szaxofon koncertre mentek a zeneiskolával, tanulni már véletlenül sem tanul, mondjuk meg is értem.

Zalán ellenben még holnap elvileg ír irodalomból és nyelvtanból is, kíváncsi leszek, mi lesz ebből, mert nagyon nem látom ezt indokoltnak, meglátjuk. Zalán sem nagyon izgatja magát, még néhány hiányzó rajzot le kell adnia holnap este 8-ig, aztán ennyi, tényleg végképp lehúzzuk a rolót, mert szerdán este legkésőbb zárják a jegyeket. 

Vagyis végleg nem húzzuk le, mert Rékának holnap még zárt körű fuvola vizsga, előtte meg becsekkol még a Vargába egy könnyed kis német vizitre (majdnem azt írtam, hogy német tanszékre, hehe, no nem, csak valami munkaközösség), hogy a német felmérőt megírja.

A ballagásra az előkészületek megtörténtek, nagyjából megterveztem, mit készítek én, a hétvégén majd megcsinálják a nagytakarítás eddig meg nem tett lépéseit (pl. a konyha ablakon nem nagyon lehet kilátni, ha úgy süt a nap, igazán meg lehetne takarítani.....na nem mintha a vendégek azt néznék, de hát na....) Ruhám nem nagyon van a ballagásra, kedvem venni pláne nincs, főleg így rekord tehénsúlyból ereszkedvén , szóval rendeltem egyelőre egy blézert a meglevő krémszínű szoknyámhoz, kíváncsi vagyok, vissza kell e küldeni, remélem, nem. Tibi elvileg bele fog fogyni az "érettségiöltönyébe", akarom mondani az esküvői öltönyébe.....hát oké, vehetett volna éppen egy öltöny nr. 2-t, de ha nem, hát nem. 

Hát ennyi a helyzet hirtelen. 

Újra teljes a falka

 Dió elégedett lehet, újra együtt a családi falka. Fél óra eltéréssel Zalán hazaért Nyíregyházáról az Állatkertből, Réka pedig Kolozsvárról, ahol a napjának a javát töltötte. Mármint az utazást leszámítva. Voltak kételyeim, hogy Zalán kirándulásai jól sikerülnek-e, mert Egerbe is és Nyíregyre is vonattal mentek, ráadásul Egerbe hatvani átszállással, de végül élményszámba ment. A mai gyerekeknek újdonság a vonatozás, nem nyűg, ki gondolta volna. (Mondjuk, sejtettük.) Zalánnak különösen az IC tetszett, mert légkondicionált ,csöndes és nem ráz, ahogy ő mondta. 

Rékáék ma Körösfőn jártak, templomot látogattak. Később pedig Kolozsváron megcsodálták nagy áhitattal Mátyás király szülőházát. Kivéve Réka, aki magabiztosan odatalált a főtérről és járt már ott. A Házsongárdi temetőben is sétáltak, de még mielőtt általuk is ismert híresség sírjáig eljutottak volna, állítólag a többség elvesztette az érdeklődést és csak a töri tanár + 3 ember jutott el a temető mélyére (Réka is). 

Zalán egy majmot hozott az állatkertből, mármint plüsst. A kutya azóta meg van őrülve érte, úgyhogy Karcsi majom egyelőre a szekrény tetején figyel és pihen. Lehet, hogy majom szaga van? Ezen Zalán megsértődött, de teljesen logikus lehet, hogy egy érzékeny szaglású kutya kiszagol valamit, ami egy állatkertből jön ,nem? 

Zalán némileg frusztráltan tért haza, benyomott egy youtube videót az állatkertről és fél óráig csak sopánkodott, hogy ezt sem látta élőben és azt sem....Akkor mit szóljak én, aki sem Erdélyt, sem az állatkertet nem látta, ez utóbbit 15 éve nem és csak a nyálam csorgatom és színes álmokat szövök, hogy mi mindenre kell időt szakítani augusztusban, ha Tibi ráér majd. Nincs annyi szabi a világon, ami nekem akkor kelleni fog. Már ha még lesz munkám, ki tudja mi vár ránk itt a háború szomszédságában?

A gyerekeket chilis babbal, pontosabban chili con carne-val vártam haza, ami az egyik kedvencük, Réka így sem volt éhes. Hozott haza lekvárt, szirupot, szörpöt, ez utóbbi kettőt fel is bontotta még az úton, a kis kívánós. Valami oknál fogva hozott fél liter szilvapálinkát is, amit egy idős néni árult...Hát én nem tudom, miből gondolja, hogy ez el fog fogyni, mert mindketten utáljuk Tibivel még a szagát is, de hátha ez extra finom és majd valahogy az ünnepi forgatagokban elfogy. 

Rékán tegnap tört ki a hiszti, mert nagyon várta, hogy eljussanak Torockóra újra és a Tordai hasadékba, merre ahogy a hasadékhoz értek, úgy szakadni kezdett az eső, hogy lefújták az egész bulit. Így viszont kényelmesen szét tudtak nézni Torockón. Ennek ellenére egész sokáig világvége hangulata volt, hogy így nincs  az egésznek semmi értelme és hiába jött, mert ezt várta a legjobban és esik az a rohadt eső.... Ennek olyan kamaszos bája volt, hogy csak mosolyogtam rajta. Tényleg szegénykém úgy várta a túrát a hasadékban.....Na hátha augusztusban eljutunk ide tényleg....

Általában mindig van találkozó helyi iskolásokkal, valahol a Királyhágó környékén szoktak megállni, ám most iskolai szünet volt így ez a találkozó is elmaradt. Valamelyik árvaházba is látogattak volna, de ők sem voltak találkozóra foghatóak valami program miatt, szóval Réka emiatt is csalódott volt picit. Legalább az ajándékokat nem hozták haza, az árvaházban hagyták az írószereket, apróságokat, édességeket. 

Akárhogy is, így is hatalmas élmény volt neki és csak azért nem szomorú nagyon ,mert a nyáron úgyis megyünk még vissza. Nagyon remélem....

Közben megrendeltem a virágokat a ballagásra, anyu nevében is, hogy neki egyszerűbb legyen. Erre megkérdezte, hogy milyen plüssfigurát rendeltem, mert nem tudom, hogy az szokás? Nem tudtam. És ugye kártyát is rendeltem? Hát....nem, de szalagot idézettel igen. Merthogy majd Rékácska azt biztos elteszi emlékbe. Úgyhogy kicsit lehervadtam, mert lehet, hagyni kellett volna, hogy maga intézze a dolgokat. Az ajándékot is megvettem a nevében, hogy neki könnyebb legyen, erre az első kérdése az volt, hogy megkérdeztük - e az ékszerészt, hogy nem fog -e a cucc hamar elszakadni. Ami elég nagy baromság, mert nem olyan szakadós fajta ez...Na mindegy, anyu már lassan 80 éves lesz,  csak több bogara lesz, kevesebb nem. Én csak jót akartam, aztán nem egészen az lett belőle. Ha a helyébe képzeltem magam, tök hálás lettem volna a segítségért, de nem vagyunk egyformák. Majd még a ballagás miatt biztos lesznek bonyodalmak, anyósom se mai csirke már. Na ha már anyósom. Ő egészen rámijesztett, mert amikor elvittük neki a ballagási meghívót, sajnos még fotók nélkül, ő rövid úton közölte, hogy nagyon szép a meghívó, de ő nem tud eljönni. Ennyi. Aztán amikor megtudta, hogy anyu jön, akkor rögtön más volt a leányzó fekvése, a ballagásra tényleg nem jön, amit nem is vártam el, de az azt követő ebédre igen. Huh.....Ez nem sokkal azután volt, hogy tesóm is közölte, hogy egyedül jön, nem négyen, ugye válnak, szóval feleség lehúzva, egyik gyerek Cambridge-ben, másik meg tanul valami nyári kurzuson...szóval lehet (LEHET??), hogy ő el tud jönni.....Az nagyon ajánlott, hiszen ez kötelező családi program. Nekem, nekünk fontos. 

Na szóval lassan összeáll minden, még süteményt, tortát kell rendelnem a cukrászdából, kitalálni, hogy mi mindet készítek én, pl. ilyen salátát és olyat, aprósütit, köretet. Ma megjött a kád és a wc a felújítandó fürdőszobához is, szóval a csapokat és a szerelvényeket nem számítva, a legtöbb minden megvan. A csapokon még filózunk, mert olyan árak vannak, hogy tényleg hülyét kapok, de közben meg hasznos lenne, ha egyforma lenne, szép lenne....Az sem egyértemű, hogy a falból álljon ki a mosdócsap, ami szerintem menő, vagy a bútort kelljen kifúrni, hogy a csapot be tudjuk kötni (Tibi szerint menő).  WC is iszonyat drága, bár biztos van alapabb felszereltség...Azt még nem mertem megkérdezni a Mesterembertől, hogy mikor kezd, majd egyszer...remélhetőleg nem augusztusban, amikor nem sokat szeretnénk itthon lenni,  úgy on ... off....

Jövő héten már csak 2 nap suli lesz, hétfőn ugye Pünkösd, kedden suli, szerdán pedig évzárás, vagyis onnastól fogva hiába írnak vagy felelnek, a jegyeket már lezárják. Szerdán Rékának fuvola vizsga (orosz cigánydal), előtte még beugrik a Vargába megírni a pót szintfelmérőt németből.  Azt írtam, hogy kaptunk pót pót időpontot? Rendesek. Vagy legalábbis nem mutatják ki a foguk fehérjét rögtön, még nyolcadikban....

Tizenharmadikán búcsúztatják a gyerekek a tanári kart délután, utána mi, szülők búcsúztatjuk K.t, aki az ofő.  Tibi jelezte, hogy ő nem ér rá eljönni, hát remek lesz egyedük menni, mondhatom. Kedden , ha minden igaz, bolondballagás, szerdán utolsó tanítani nap, búcsú az ofőtől. Elvileg mennek pizzázni osztálypénzből. Kicsit habzsi-dőzsi. 

Zalánékkal szórakozik az egyik tanár, aki hetekig pesztrált valami tanárjelöltet áprilisban és soha nem volt házi, az anyaggal sem haladtak....erre most utolsó órára irodalomból és nyelvtanból is dolgozatot jelzett. Remélem , ez valami vicc. Ugyanez természetismeretből,utolsó órán írnak és felelnek.  Ugye csak aki kétesre áll? Nem terveztem már a hosszú pünkösdi hétvégére tanulást....ehh....

Ma hoztam el a szemüvegem az optikából...Az első olyan szemüvegem, ami nem rövidlátó fajta, hanem amolyan kombinált. Olvasáshoz, dolgozni nem kellene a szemüveg, de ugye nem az van, hogy eldobom, hanem a meglévővel lenne jó látni. Közelre is, távolra is. Már teljesen rászoktam, hogy kikukucskálok a szemüveg felett.....Elvileg 2 hét alatt meg kellene szoknom, de egyelőre csalódás, mert meg kellene tanulni úgy tartani a fejem és oda nézni a szemüveg lencséjére, ahol az éles látás bekövetkezik, de egyelőre csak minden homályos, főleg, ha mozgásban vagyok és 2 perc alatt megfájdul a fejem....Úgyhogy szomorú vagyok, nem vagyok benne biztos, hogy ezt meg lehet szokni. Meglátjuk, kiderül....

Holnap céges buli, kérdezték én mivel akarok berúgni.....Hát akartam mondani, hogy örülnék 3 kg illatos friss epernek igazi tejszínhabbal vagy anélkül, esetleg egy nagy tál Marcipán cukrászdás fagyinak, de mivel diétázom, beérném cukormentes túrórudival is, de legyen vagy 20db...Viszont ezekkel egyikkel sem lehet berúgni, szóval inkább meggyes sört kértem, azt nem tettem hozzá, hogy lehetőleg alkoholmenteset, de mindegy. 

Megszólal a kamasz...

 Szóval megszólal és mit mond? 

- Mi ez a muffin? Megünneplitek, hogy elutazom és 3 napig nem leszek itthon? -merthogy áfonyás és nutellás muffint sütök, Kálci receptje ugyanis zseniális és tökéletes. A lányomnak viszont ez jut eszébe az én csodás muffinjaimról. Tényleg ünnepiek, vigyenek egy kis itthoni finomságot is az útra, a messzi távolba.

Na közben míg kivettem az áfonyásat és betettem a nutellásat a sütőbe, újra itt járt, most a powerbankjét keresi. Csomagol bőszen 3. napja, reggel hatkor indul a busz a suli elől Erdélybe (a tájékoztató brossúrán áthúzta  a Románia feliratot és föléírta, hogy Erdély - az én lányom, na) Lefogadom, hogy a powerbank a szobájában van, kérdésemre, hogy kereste-e már a saját szobájában vagy a Zalánéban kissé felcsattant, hogy nyilván nem. (?) Mire visszanyeltem a kérdést, pacsi, hogy akkor elég nehéz lesz megtalálni, ha nem is keresi. 

Mozgalmas heteket, napokat élünk át, mit ne mondjak, pörögnek az események. Réka múlt héten volt szintfelmérőn a Vargában (gimi - ezt még szoknom kell) angol és német nyelvből is, merthogy ezek lesznek a fő nyelvei. Itthon derült ki, hogy az angol után egyszerűen kisétált a gimiből, majd hazasétált....Magyarán nem maradt a német felmérőre. Érthetetlen. Elmondtam neki, mi a teendő, kezébe nyomtam a gimi által postázott tájékoztatót, mégis valamiért úgy gondolta, a németre neki nem kell bemennie. Mivel a pót időponton sem lesz az országban, hát külön extra, egyedi időpontot kellett kérnem, amit június 8-a, délutánra kapott meg, ott kell majd a tanáriban keresni a németes illetékest. 

Másnap, csütörtökön nyelvvizsgázott, szóbelizett és egész jó lett ahhoz képest, hogy a német órákat leszámítva nem igazán készült rá. A magnó eredményét még nem tudjuk, de bizakodó vagyok. Szombaton volt az írásbeli. A szokásosnál nehezebb volt a levél , az egyik, ja és a magnó is nehezebb volt, mint amit gyakoroltak, de nagyon nem lepődtem meg, mert a magnó mindig max pont körül volt vagy 80%, annyi azért nagyon jó. Túl jó szinte. Tibi vitte az írásbelire is szombat reggel, az utolsó pillanatban kérdeztem meg, hogy ugye tudják, hová kell menni, mire tanácstalanul pislogott mindenki, Tibi is, Réka is, pedig átküldtem a helyszínt, az időpontot , mindent, amikor én megkaptam a BME-től.... Hát mindegy. SZerencsére így nem mentek el a szóbeli helyszínére, feleslegesen, hanem egyenest az írásbeli tényleges helyére vitorláztak....

Múlt héten megrendeltem a sültes tálakat a ballagásra, azt írtam már? A 3. helyen jártam sikerrel. Szerintem sütök még hozzá áfonyás muffint újra, lesz kukorica saláta, görögsaláta, zöldsaláta, tepsis krumpli , valami gratin felé, aztán tzatziki is tök jó lenne.....Valami torta is kellene és talán mini képviselőfánkok....igazi tejszínhabbal...de talán az nem is olyan praktikus, inkább rendelek egy tortát és kész, valamint némi sajtos pogácsát, nem is tudom....mindig túlzásba esek a kajával. Nehogy aztán a nyakamon maradjon a fele.

Na közben kisültek a muffinok, nyami....

Mi volt még? Hétvégén töriztünk Zalánnal, Réka pedig elvileg földrajzot tanult, mert a nyelvvizsga miatt lemaradt a pénteki tz-ről. Erre bejelentés nélkül írtak biológia tz-t (!!!) is...ami elvileg pünkösd után  esedékes. Az eszem megáll. Ilyenkor felmerül bennem, hogy az ilyen elmebeteg tanár is tartja a markát a fizetésemelésért, pedig tudás helyett inkább csak azon töri a fejét, hogyan törjön borsot a diákjai orra alá. Őszintén szólva ebben bajnok is.

Ma kiderült, hog a töri tz-t keddről áttették hétfőre, csak éppen Zalánka erről elfelejtett szólni, szóval az utolsó simítások elmaradtak. Állítólag így is nagyon jól sikerült az a tz....még jó, hogy nem áll kétesre töriből, full négyes. Jövőre magyar törit tanulnak, úgyhogy azt a törvények értelmében szerencsére magyarul kell tanulniuk, muhahha....

Hétvégén már a hegyekbe vágytunk, de még pünkösd után írnak Zalánék természetből egy dolgozatot, úgyhogy remek, még ez a hétvége is a tanulás jegyében telik. Már csak azért is, mert természetből nem kőkemény négyes, nehogy nekem abból is rontson. Viszont a héten már nem nagyon lesz tanítás, Rékáék ugye elutaznak, pénteken próbálnak a tanárbúcsúztatóra, szóval király. Zalánék még holnap totojáznak valamivel, de érdemben sokra nem mennek.

Folyik az egyeztetés is, hogy mit kapjon az ofő ajándékba 4 év ofőség és 5 év némettanítás után. Két vélemény van, az utalványos és a konkrét ajándékos (ékszer vagy ékszeróra). Egész sokág az utalványos oldalon álltam, aztán rájöttem, hogy most a nyelvvizsga kapcsán K. egész sokat áldozott idejéből a gyerekekre, megérdemelne valami személyes ajándékot. Annyi szép ékszer van abban az ékszerboltban és nagyon kedvesek a csajok, ha esetleg nem is tetszene neki a karlánc vagy nyaklánc, biztosan levásárolhatná az árát. Nem vagyok tanár, de egy picit jobban érezném a törődést, ha nem utalványt kapnék , hanem ajándékot. Fene tudja. Ez az első ballagó osztálya ebben a suliban és bár koránsem tökéletes, azért 7-8 embert legalább átnyomott a nyelvvizsgán, és ebben az augusztusiak, ősziek benne sincsenek. Tény, hogy vele lehet tanulni németül, akár akarja az ember akár nem. Egy kicsit nehezebb és kínnal telibb a tanév, ha nem, de hát istenem. Szóval meggondoltam magam időközben és inkább valami klassz ékszert vennék az ofőnek.....Szerintem a stílusát már kb volt alkalmunk kiismerni az évek alatt. Hogy aztán mi lesz végül az ajesz, majd kiderül. A szaktanárok valami mázas köcsögöt kapnak, sütőedényt, ami szerintem sok esetben telitalálat. (Nem, amúgy tényleg nagyon szépek az edények.)

Hát ennyi egyelőre. 

Ja igen, kijött a Stranger Things negyedik évada, illetve annak az első 7 része, azt hiszem. Hát nekem nagyon bejött, vasárnap gyorsan végigpergettünk vagy 5 részt....Más említésre méltó nem nagyon van Netflixileg,  esetleg még a Working Moms - helyenként jókat vihogok rajta. Hogy nem egy working mom írja a forgatókönyvet, azt sejtem, mert egész más problémákkal küzdenek helyenként ezek a muttik, a gyerekek csak úgy a háttérben léteznek sokszor, főleg, ha kisebbek. Hát ez nem nagyon realisztikus, szerintem. 

Na megyek, sütöm a rántotthusit, hogy Rékácska finom szendvicset vihessen a nagy útra holnap. Friss zsömlét hoztam a pékségből délután, Kár, hogy én nem mehetek velük, úgy vágyom én is Torockóra...Remélem, hoz a csaj egy sor ajándékot, lekvárt, terítőt, bögrét, bármit. Vagy ami még fontosabb, sok szép emléket és ezer fotót.