Biznisz

1) Hétfőn és kedden Csehországban és Németországban jártunk Főnival kettesben beszerző körúton. Amolyan terepszemlén. 
2) Érdekes volt, még maradtam volna.
3) A második fele ennek nem igaz, mert igazából tök jó volt hazajönni. Mindig olyan megkönnyebbülés valahogy átrobogni a határon, akármerre járunk is, hogy na végre, újra itthon.
4) A szakmai oldalról nem nagyon fogok írni, úgyis csak unnátok, de volt pár meghatározó élményem azért.
6) Hétfő reggel hat órakor indultunk, szóval ötkor már pakolásztam. Volt egy kísértés, hogy benyomom a Trónok harcát, hiszen azt hajnali 3-kor szokták műsorra tűzni,  mindenhol egy időben, bele is kukkantottam, de az első 10 perc után úgy döntöttem, hogy inkább mégsem. 
7) Elutazásom alkalmából mindkét gyerkőc kétségbe esett, hogy mi lesz velük nélkülem, így éjszaka mindketten átmásztak az ágyunkba. Hering módjára aludtunk, négyen egy  160-as ágyon. Plusz a korai kelés miatt amúgy is, mint nyúl a bokorban....Az odavezető úton ezért eléggé hasonlítottam egy zombihoz. Azért tartottam magam, nem szundikáltam el, bár legszívesebben bevágtam volna magam a hátsó ülésre és fel sem kelek estig.
8) Fél kettőkor értünk a cseh partnerhez, már ebéd után. Esett az eső és rossz helyen parkoltunk, de mindegy. 45 percet szántak ránk, végül egy másfél óra lett kb.  A cseh pasasnak szép kék szeme volt és elég barátságosnak bizonyult. Innen még 500 km várt ránk a németországi szállásunkig. Az utolsó 200 km-en szakadt az eső, mintha dézsából öntötték volna. Akkor meg azért nem mertem elaludni, nehogy egy mentőben ébredjek, a hullazsákot nem is említem. Végül este 8-ra  befutottunk a szállásra. Ezt egy kis faluban/városban foglaltuk le, teljesen mindegy volt, hogy milyen ,csak adjon reggelit és  vacsorát , illetve közel legyen a másnap reggeli tárgyalás helyszínéhez. 
9) Főni azzal viccelt, hogy a középkorinak látszó szállodában mi vagyunk az egyetlen vendégek. Később egy bebizonyosodott, hogy tényleg. Először is zárva volt a konyha szóval csak reggelit tudtak adni másnapra, vacsora semmi. Kértem, hogy ajánljanak valami mást, mire a recepciós lányka szörfölni kezdett a neten, mintha nem  ismerné a saját városkájának/falujának az éttermeit....Végül adott egy tippet. 
10) Nagyon tetszett, hogy az egész városka olyan volt, mint ahol megállt az idő 500 éve. Imádom az ilyen helyeket. Szinte látom , hogy s mint éltek az emberek akár 1000 éve is itt. Tudom, élénk a fantáziám, de nagyon izgalmas volt. 
11) Az nem annyira, hogy a megjelölt helyre ki volt írva, hogy 13 óra után zárva. Az más kérdés, hogy lendületes Főnököm benyitott így is, mert derengett némi világ odabenn, így a káposztaszagú aprócska előtérben megbeszélhettük a tulajjal, hogy kaja nincs és ajánlani sem tud semmit, mert hétfő este pangás és hullaszag van városszerte.
12) Azzal biztattam Főnit, hogy 3 szelet rántotthúst fel tudok ajánlani és még csoki is van. Ámde ő nem adta fel és az immáron szakadó esőben elkezdtük róni a sötét utcákat. Így estünk be egy gyros-os helyre, ami nem gyros-os volt, azt sem tudtuk mit árulnak, de később kiderült, hogy valami hasonló. Ma sem tudom, mi volt, milyen nemzet eledele, de minket megmentett a nagy német zárvatartásban. Elvitelre kértünk két adagot abból az izéből, amihez járt saláta és sült krumpli (fagyóból zacskó elő, bele a rozsdamentes acél olajfürdőbe....látvány étterem).
13) Elégedetten távoztunk, csorgott a nyálunk a dobozból kiáramló illatoktól és még mindig szakadt az eső.
14) A szállodában kiderült, hogy a szőke recepciós lány hazament és bezárta a szállodát, de semmi gáz, a kártyánk nyitotta a bejárati ajtót. Csak éppen a lépcsőházat már nem...hoppá! Volt ott egy rozzant pad, azon gondolkodtam, hogy melyikőnk tölti majd ott az éjszakát, én vagy a Főni. Majd a falakat pásztázva rájöttünk, hogy éjszaka az egyik szárny le van zárva és csak a másikon, kerülővel lehet feljutni a szobákba. Hurrá! Ekkor már az sem zavart, hogy a konyha a lezárt tartományban van, így svájci bicska volt a legtöbb, amit a kaja mellé fel tudtunk mutatni, mint evőeszköz. Az ismeretlen nemzetiségű kifőzdések nem adtak kést és villát. 
15) Szóval visszatértem a szobámba, ázott kabátomat levetettem, benyomtam a tévét és Günther Jauch Legyen Ön is Milliomos adására elfogyasztottam a vacsit. Érdekessége volt, hogy a salátán ecetes hagyma karikák is figyeltek, amikből régmúlt gyerekkorom sejlett fel, amikor apukám kenyérhez sima túrót evett és ecetes lilahagymát....jaj....
16) Elég sok szállodában voltam már életemben, de olyanban, ahol gumilepedőt tesznek a vendégek alá az ágyba, olyat csak itt. Értem én a mindenféle váladékot és hogy a mai matracok ára borsos, de hát na. Aggódtam, hogy majd nem tudok elaludni a nyikorgástól, de áh....nem volt gond este 11-re.
17) Reggelire csak nekünk volt megterítve lenn az étkezőben, ketten osztoztunk négy ropogós zsömlén. Főni dörmögött, hogy ez kevés, de végül talán még egy ki is maradt, mert nekem egy pont elég lett sajttal, piros színű szalámival és narancslével.  Egyébként terülj-terülj asztalkám az volt, bár meleg reggeli nem. Mondjuk,két személyre minek is.
18) A második számú tárgyalás helyszíne elég impresszíven nézett ki, kb. 12 km-t utaztunk a szállodától. Pár milliárd EUR lepergett előttem, mit mondjak....és ez csak egy telep volt a háromból.
19) Az alkalomra volt rajtam egy fekete nadrág, halványkék blúz/ing (olyan irodais) és egy fehér blézer. Csini cipő. Főnire nem emlékszem, de ing és nadrág biztos. Zakó nem. Erre belépett a tárgyalóba a cég második embere, egy német favágó. Nekem ez akkor rögtön nem jutott eszembe, úgy meglepődtem. Egy fekete kötött pulcsit viselt, ami  - nem tudtam nem észrevenni - lyukas volt a vállán. Rongyos farmer, baseball sapka és több hetes ápolatlan szakáll kísérte még . Tetkója is volt, úgyhogy, ha az mondják, ő Uwe, a targoncás, biztos elhiszem. De nem, ő volt az egyik tulaj, ómájgád...Viszont szép nagy lófogai voltak, hófehérek és csokibarna szemei, szóval összeségében egész egyben volt a pasas így 50 felé...Vittünk neki ajándékba egy üveg bort, mert a Főni ragaszkodott hozzá. Mire a német favágó: "Hát...nem tudom, jó vörösbora van e Magyarországnak...." Az első gondolatom az volt, és majdnem ki is csúszott a számon, hogy "Please don't insult us!" - félig viccesen, félig komolyan, de végül semmi különöset nem mondtam, csak hogy jó az és kész. Ebből is látszott, hogy elefánt tárgyalt a bolhával.  Nem gondolom, hogy ezt szükségképpen éreztetni kellett volna. Például, amikor Kínába ad el több százezer m3-t fából, biztos nem mondja a kínai partnereknek, hogy a pekingi kacsa az szar, még ha úgy is gondolja (egyébként finom) , amikor azzal megkínálják. Mindegy. Főninek a szeme sem rebbent. 
20) Később még egy másik telephelyen megtekintettük a raktárkészlet bennünket érdeklő részét. Ehhez egy Patrick nevű srác volt a segítségünkre, aki sajnos nem tudott angolul, így elő kellett kapnom német faipari szókincsemet is, ami úgyszólván egyenlő a nullával. Nem baj, azért Patrick kedves volt és értékelte a próbálkozásaimat. 
21) Ami még feltűnt  Németországgal kapcsolatban - rengeteg családi ház tetején van napkollektor/napelem vagy mi a bánat, ez 15 éve még nem így volt, kb akkor jártam Németországban utoljára (13 kb)
22) Naszóval elindultunk haza, 850 km....Hazafelé már Csehországban ebédeltünk egy bevásárlóközpont kínai kifőzdéjében ettünk pekingi kacsát. De tényleg. Nagyon finom volt! Úgyhogy sem cseh, sem német konyhát nem állt módunkben megkóstolni. Ez szerintem elég vicces. Na jó, nem töltöttünk egyik helyen sem heteket, még napokat sem. Főni fáradni látszott, úgyhogy ivott egy dupla kávét én meg egy isteni limonádét. 
23) Sarkalatos kérdés volt még a WC-k alapos megbecsülése és a folyadékfogyasztás visszafogása egész utunk során....Amennyiben wc közelben voltunk és még ingyenes is volt az, nem maradhatott el hólyagunk alapos kiürítése. Csak hogy egyszerűbb legyen az élet. Az egyik cseh wc a frászt hozta rám, mert lehúzta magát helyettem, hát jó, bár én is megtettem volna. 
24)  Mi volt még? 
25) Persze nem tudtam kivárni, hogy hazaérkezzünk és megnézzük a Trónok harca aktuális epizódját, elolvastam a kritikákat és ezzel nem maradt több kérdés. Ez még hétfő reggel volt, egy cseh benzinkút magányában. 
26)  Főni kocsija az egész út egyik fénypontja volt, mert valami király. Imádtam! Volt két meleg helyzet az autópályán, egyszer befékezett az autó alattunk magától kb és visított, mert egy másik túl közel került hozzánk , egy másik alkalommal pedig Főni végbevitt egy elég bátor előzést egy olyan autón, amely nem tudta eldönteni, hogy az autópálya melyik sávjában haladjon.  Amilyen kiszámíthatatlanul bolyongott az autópályán az a másik autó , én biztos kivártam volna, nehogy koccanás legyen otthontól több száz km-re. 
27) 2 órakor indultunk tovább az ebédet követően és már csak kétszer álltunk meg ezután vagy kávézni vagy pisilni, de leginkább mindkettő. Szlovák és magyar területen csak itthon. Ahol volt egyszerre Spar és Bicske felirat is, integettem egyet Diusnak, biztos megérezte.
28) Amikor este fél 10 körül hazaértünk és kiszálltam a kocsiból, becsöngettem, nagy volt az öröm. A gyerekek tök boldogok voltak, hogy visszakapták az anyjukat. Volt pizza és Tibi éppen sült krumplit sütött, Zalán pedig nyomban benyomta a Trónok harca 8/3 epizódot. 
Jöhetnek újra a hétköznapok. Illetve előbb még egy kis szabi....ójee....

Szombati buborékok

Elolvastam tegnap az előző bejegyzést, hű, hát elég érdekes hangulata van….Egyáltalán nem ilyen kedvem volt, nem tudom, hogy lett ilyen a bejegyzés. Én biztos nem olvasnám magam, egy ilyen poszt után...ijesztő, komolyan!

1) Péntek van. Ismételten elfáradtam. De mindjárt nyomjuk a GOT maratont, úgyhogy izgi...

2) Húsvétkor leégett a Notre Dame tetőszerkezete. Most arról ne beszéljünk, hogy szándékos volt vagy véletlen, nem tudhatjuk, valószínűbb, hogy nem volt véletlen. Amennyi véletlen tűz volt mostanában francia templomokban…Hogy újjá kell e építeni, szerintem nem kérdés, hogy milyen anyagból, az megint más. Én spec. nyitott lennék minden megoldásra. Ettől nyilván meg lehet botránkozni. Ezt is megértem. Valahol olvastam, hogy egész erdőnyi faanyag kellene a tetőszerkezet újjáépítésére. Aki sajnálja rá a faanyagot, az nincs tisztában, hogy milyen mennyiségű prémium faanyag vándorol nem kamionszám, hanem teherhajószám akár Japánba, Kínába, Távol-Keletre évente. Nem a Notre Dame miatt lesz az, hogy eltűnnek az erdők...

3) Még öt hét a suliból. Réka töri Tz-jét elhalasztották május 1 utánra, csütörtökre, így a hétvégén talán lesz idő felkészülni. Ez jó. Csak ne lenne ilyen fájdalmasan rossz a könyv. Ez borzasztó….Fogalmazást kell írni Augustusból és Julius Caeasarból...hurrá! Egész jót írt, mondjuk.

4) Zalán kapott a szülinapjára egy kerékpárt. Először használtat néztünk ,mert 1-2 éven belül úgyis kinövi a 24-est is, plusz még nem tud eléggé vigyázni a dolgaira, de persze neki semmi nem tetszett. Az egyik legfontosabb szempont az volt, hogy élénk színe legyen. Végül egy neon narancssárgát hoztak haza a Decathlonból az apjával.  Kérdeztem is Tibit, hogy nem kapunk árengedményt? Ezt már a második bringa egy hónapon belül. Úgyhogy szülinapi ajándék kipipálva, pont egy hónappal a szülinapja előtt átvehette. Egyébként nagyon vagány. Egy gond van, szerintem jövőre kinövi. Tibi optimista, szerinte majd jó áron fogjuk tudni eladni. Szóval, ha jövőre fiú 24-es bringára fáj a foga valakinek, narancssárga, szóljon! Szerintem jól fog járni. 

5) Mesélte Réka, hogy a nyolcadikosok tegnap írták az utolsó matek tz-t általános iskolai történetükben. Mondjuk, kicsit korainak tartom, bár Zalánék is befejezték a matek anyagot, már csak "mélyítenek". Mesélte Réka, hogy tantermet cseréltek a nyolcadikosokkal, akiket valami speciális aura övez most már , hetekkel a ballagásuk előtt. Ők a nagyok. A majdnem gimisek. Szóval a lényeg, hogy mindenki vadul készült a szünetben a TZ-re,Réka meg nem értette, hogy miért vagy hogy??  Mert mit lehet matekra készülni??? – kérdezte csodálkozva tőlem. Majd rájön idővel. 

6) Húsvétkor tojást is festettem. Nem is figyeltem a boltban, milyet festéket veszek, valami sárga zacskó volt , rajta pár nyúl….Kiderült, hogy ampullás és a használati utasítás olvasatán elfojtottam pár húsvéti cifra káromkodást. Aztán lenyugodtam és rájöttem, hogy nem az ördögtől való az egész, csupán nejlon zacskó kellett, abba önteni bele a festéket, meg némi vizet, ja és a tojást is, ha már festeni akarok és még főzni x percig az amúgy addigra már főtt tojást…Zalán azon kuncogott, hogy az egyik tojás teteje kimaradt a buliból és eredeti színben pompázott. Hát na. Matricák csak anyukámnál voltak, de Réka azokat sem ragasztotta fel csak a saját tojására. Hogy minek egy lánynak hímes tojás, ne kérdezzétek, nem tudom. Talán nem akar semmiből sem kimaradni.

7) Apósomnál szombaton kisbárány született. Az anyabárány nem nagyon tudott mit kezdeni vele, első gyerek, meg minden, úgyhogy apósom megfejte az anyukát, cumisüvegből etette a picit. Hatalmas élmény volt, hogy Réka is megetethette. Én meg közben azon drukkoltam, hogy vajon megmarad e ez a csöpp állat, akkora volt, mint egy macska…Először fel sem állt, csak feküdt és aludt ,ami csak azért gond, mert úgy nem érte fel a cicit, nem tudott enni, az anyja meg nem feküdt le mellé. Még nem mertem felhívni anyósom, hogy megkérdezzem, mi a helyzet. Remélem, már megerősödött és vidáman szaladgál.

8) Egyébként ugyanitt az összes lány macska is anyai örömök elé néz, úgyhogy …jaj….

9) Ma húsvéti foszlós kalácsot tervezek sütni, végülis múlt héten volt húsvét, nem gond.

10) Egyébként nálunk egyáltalán nem hagyomány , nem is volt a húsvéti kalács, és itt a sósra gondolok, amivel a sonkát szokták enni. Viszont az édes változatát jó lenne elsajátítani tökéletesre, mert nem túl bonyolult, cserébe finom.

11) Természetesen nem sütöttem pénteken kalácsot, hulla voltam, sőt, nem is főztem, bár volt még kaja a hűtőben, hála anyunak. Viszont végignyomtuk az negyedik évadot és már az ötödik jön, juhúúú...

12) Múlt héten Tibi kerékpárja mellett pórázon futott a Kutya, amikor megszólított egy fazon, hogy nem zavar e bennünket, hogy szabálytalanságra tanítjuk a gyerekeinket. Éppen 20 méter választott el a Tiszaparttól, ahová tartottunk, tehát nem az volt, hogy emberek közé vittük volna, vagy forgalomba. Tény, hogy szabálytalan kerékpárral kutyát vezetni. Ha én minden embernek beszólnék, akit szabálytalankodni látok úton útfélen, már régen vagy megvertek volna, vagy ebből állna az egész napom. Bizton ilyen napja volt, kedve volt észt osztani, nekem meg olyan kedvem volt, hogy utána szóltam, hogy a saját dolgával foglalkozzon! Egyébként nagyon szépen jön pórázon a kutya Tibi mellett, nem húz, de tisztában vagyok azzal, hogy a Kresz mit ír elő.

13) Itt jegyzem meg, hogy kerékpárral át szoktam hajtani a zebrákon, a kerékpár sávon, ha csak sima zebra van, ott nincs pofám. Ha már szabálytalanságról van szó. 

14)  Réka nem akar tanulni, talán nem vette észre, hogy vége van a tavaszi szünetnek. Hajaj, nehéz lesz ez a május....Kapott a múltkor egy egyest technikából, mert rövid lett a fogalmazása a Szabadság-szoborról (New York). Eszem megáll. Szerencsére, ki lett törölve, mert megírta az egy oldal A4-t és felolvasta az osztálynak. Hogy hogy jön a technika a szoborhoz, azt el tudom képzelni, ha muszáj. Mi annak idején késsel kulcstartót faragtunk, fűrésszel fűrészeltünk és műszaki rajzoltunk, legalább felső tagozatból ezekre emlékszem. Zalánék még ragasztanak főleg mindenfélét. 

15) Na diktálok egy oldalt Zalánnak, tollbamondást....És még nem is főztem ma semmit. Éjjel a hétvége! 

Füstölgök

Eléggé válságban vagyok a bloggal kapcsolatban. Igazából fel sem szoktam nyitni otthon a laptopot, vagy ha igen, akkor filmet nézünk rajta vagy rajta keresztül. Úgyhogy most ebédszünetben van kb. 20 percem írni, mert nincs ebédem, almát eszem, de durván ám - ebédre. Tegnap is azt nyammogtam a fogyókúra jegyében, majd hazamentem és rávetettem magam anyósom tökéletesre főzött kocsonyájára, ami még a gyerekeknek is ízlett és az már valami. Sonka is volt benne, szeleteltem rá lilahagymát…mennyei lakoma!


1) Igazából nagyon szégyelltem magam, mert rájöttem, hogy nálunk tök béna a Húsvét. Mégis milyen hagyományt örökítek én át a gyerekeimnek a Húsvétból? A zabálás hagyományát esetleg. A „Boldog Nyulat!” felkiáltástól egyenesen kiráz a hideg, úgyhogy azt nyilván nem tűztük zászlónkra, de valahogy semmi lelki töltet nem övezi a mi Húsvétunkat, ami olyan nagy kár, mert az egyik legszebb ünnep LENNE. Persze, ha belegondolok, ezt hoztam magammal otthonról, így nőttem fel, azzal a különbséggel, hogy gyerekkoromban minden rokon és ismerős megfordult nálunk húsvét hétfő reggelén. Volt szendvics, süti és pogácsa, apu előkapta meggyborát és sima borát, mikor mi volt, és volt egy közösségi élmény valahogy. Persze anyukám húsvétra kisuvickolta a lakást és csinos ruhába öltöztem és délután, amikor már minden rokon távozott, jót játszottunk a szomszéd gyerekekkel, ha szép volt az idő.
2) Hogy nézett ki nálunk az idei Húsvét? Elmesélem. Örültünk, hogy van négy szabadnapunk zsinórban. Örültünk, hogy egyáltalán volt szabadidőnk és együtt tölthettük. Ami nem volt, az a ör is nagytakarítás nem volt. Igaz, minden ágyneműt lehúztam, kimostam, kivasaltam, elpakoltam, húztam frisset. Kivéve Zalánnak, aki nem volt hajlandó megválni Star Wars-os ágyneműjétől, én meg ráhagytam. Nekem ez volt a tavaszi szünet, nem ordibálni a gyerekekkel, nem rimánkodni, nem utasítani. Nem mondom, hogy ez végig sikerült… Ablakpucolás – bármily hihetetlen még számomra is – nem volt. Viszont találtam egy tök cuki kis vitrázsos függönyt a konyhába, rögtön meg is vettem. Kipucoltam a vitrint egy helyes romantikus film nagy része alatt (Boldogító talán). A végét már nem láttam, mert kimentünk bringázni, virágot locsoltam. Hát abból is látszik, hogy nem vagyok mai csirke, már nem nézem végig a romantikus filmeket, amikor egyérteműnek látszik a végkimenetel. 
3) Megfőztem a sonkát már pénteken. Nagypénteken. Utólag emiatt lett némi bűntudatom. Gombóclevest kellett volna enni és diós tésztát. Vagy grízes tésztát, de azt utálja Zalán. Bár ha belegondolok, a diósat is. 
4) Szombaton klassz bringatúrára mentünk négyesben, illetve ötösben, mert ott volt a kutya is, loholt velünk a Tisza partján, mi meg lestük, hogy miből van ennyi energiája. Amikor hazaértünk a túráról a csodás időben, megterítettem az ünnepi asztalt és elfogyasztottuk első húsvéti vacsoránkat. Volt retek, medvehagyma, csemegeuborka, lilahagyma, több féle torma, paprikakrém, főtt tojás, sonka, vaj, friss kenyér….Hamar kiderült, hogy ebből a gyerekek csak a sonka-kenyér kombóra nyitottak, ami elég hervasztóan nézett ki, de mindegy. Mi az urammal jót ettünk. 
5) Hétvégén megvolt az első fűnyírás is. Körülbelül 5 percig tartott, mert nincs 10 m2 sem a füves terület, de a lényeg, hogy nagyon szép. Vettem még jópár cserép virágot is, ilyen és olyan árvácskát és meleg tűrő izébizét…nem jut eszembe.
6) Locsolóverset nem tanítottunk Zalánnak és a suliban sem tanultak. Így a netről okosodtunk, de végül mindenkinek a Zölderdőbenjártam kezdetű klasszikus jutott…Ciki….
7) Volt viszont húsvét hétfőn tojáskeresés anyukámnál, ami a gyerekek számára egyelőre a húsvét fénypontja. A tojáskeresés 3. percében Réka összeütközött a gyerekek izgalmán kellőképpen felpörgő kutyával és felkente magát a szomszédos almafa törzsére. Akkora ordítás támadt, hogy csoda, a szomszédok nem hívtak mentőt. Egy féltenyérnyi horzsolás keletkezett a hátát, így a keresés további részében ne m tudott lehajolni, nekem kellett felszedni a tojásokat, ha valamit talált. Élmény volt. 
8) Anyukám újfent felvetette, hogy hülyék voltunk, amikor megvettük ezt a kutyát….mintha az ő hibája lett volna. Fogalma sincs, milyen az, ha az embernek vizslája van, hagyjuk is. 
9) Hazafelé az autóban azon elmélkedtünk, mennyi lenne az a pénz, amiért a kutyától megválnánk, kvázi eladnánk. Úgy döntöttünk, hogy 100 000 000 Ft-ért már megfontolnánk, ha jó gazdihoz kerülne. Egyelőre a vadidegeneket is szájon csókolja kapun belül, úgyhogy lehet, észre sem venné a hiányunkat. Én nem vagyok biztos ebben a 100 milkában sem, mert az ember nem adja el a családtagjait, de mindegy is ,mert mindez csak puszta teória…
10) Egész szünetben nem tanult RékaCica semmit. Zalánnal matekoztunk, mert jön a TZ és ráfért a gyakorlás, de minden nap csak egy picit. Szerintem látszik is most rajta, gyorsan lett és rutinosabb. Nógathattam volna Rékát, talán finoman meg is tettem, de hamarabb abbahagytam, mint szoktam. Mint mondtam, nekem ez is pihi volt, hogy nem kell őket hajcsárként kergetni csak azért ,hogy a könyvet kinyissák….Réka cica jelenleg túl jól áll, várható is, hogy jön most pár négyeske, mert olyan nincs, hogy az év vége semmiből soha nem izgalmas az utsó TZ-ket nézve. Még 5 hétig kellene kitartani….Biztos lesz izgalom, juj, nem akaroooom! 
11) Jön a megyei német verseny és az országos termism is….Két egymást követő napon lesz, az egyik Miskolcon…hát élmény lesz a gyerekeknek. Ez május közepe, remélem, ettől nem nyiffannak ki a hajtás hátralevő két hetére…
12) Beindult a Trónok Harca (Game of Thrones) utolsó évada, amire nagyjából másfél éve várok. Tibivel újra nézzük az első hét évadot…ő nem olyan lelkes mint én, mert ő nem egy” filmes fiú”, de azért követi, ha elakad , kérdez. Mondjuk, mindent én sem értek, nem vagyok egy szakértő, nem is látom át az egész 7 évadot egészen pontosan, pláne nem tudnám elmesélni, de azért nagyon nagy a lelkesedés. Imádom! Imádom! Nem tudom, mi lesz, ha vége lesz, mármint biztos űrt hagy maga után, de valahogy majd kibírom. Hogy mi lesz a vége a 9. évadnak? Én azok közé tartozom, akik hisznek a jó győzelmében, magyarán, hogy a Mások nem aratnak végső győzelmet. A most következő (3. rész) csatát még valószínűleg el fogják veszteni Havas Jonék, biztos lesznek veszteségek is, de talán fő karaktert még nem hajítanak ki az ablakon a forgatókönyv írók, hiszen lesz még utána pár rész…Viszont felkeltette az érdeklődésem a könyv maga….Valószínűleg még sokkal jobb is, mint a könyv, akkor pedig hűűű…
13) A húsvéti sütik jól sikerültek, szerintem a sajtos rúd egy kicsit sótlan lett és az aranygaluskára a múlt heti premier után már nem volt akkora kereslet (tettem is el a fagyóba egy adagot). A répatorta viszont mennyei lett, mint mindig és a marcarpones-tejszínhabos-narancsos krém is fenomenális lett, szóval meg voltam elégedve. 
14) A tiramisu elmaradt, nem is kereste senki tegnapig
15) Közben már tervezem Zalán tortáját, de még semmi ötlet…sem ízre, sem formára. 
16) Mi történt még mostanában? Nem is tudom….
17) Ma szóltam a festő fiúnak, hogy nyáron lesz nálunk egy kis melója. Már nagyon várom, beköltözésünk óta az emeleti falakhoz nem nyúltunk, hiszen fúrtunk-faragtunk a fűtésszerelés miatt, arról nem is beszélve, hogy pénzünk sem volt….Az meg hagyján, hogy mi nem ragadtunk pemzlit beköltözéskor, de a volt tulaj sem kiköltözéskor festetett utoljára. Messze nem. Erről persze Tibinek eszébe jutott, hogy az összes beltéri ajtót ki kellene cserélni fenn (3), mert ha kifestetünk, a fürdőszoba ajtó még rondábban fog kinézni, mint most…de én már leszoktam az ilyen „előreszaladásokról”, mindig csak egy lépést látok előre. Ha lehet. Úgyhogy az ajtókeretet lecsiszoljuk, lefestjük és szép lesz, mint új korában. Vagy nem annyira, csak ne legyen bűn ronda.
18) Beszóltam az egyik kedvenc tanáromnak a suliban, mert május elseje szerinte nemzeti ünnep.Annyit tettem, hogy szóltam neki, hogy az nem az.  Megbántam. Ki a fenét érdekel, hogy elírta a honlapon?  De újra szólnék. Ez vagyok én, ilyen hülye. Kiállok dolgok mellett ,aztán megbánom, de mégsem.
19) Tiszta nyári meleg van, talán a gyerekek ezért rühellnek ennyire tanulni . Annyira velük érzek....
20) Már elfelejtettem miket írtam, felét még ebédszünetben, úgyhogy be is fejezem. Ha sokat mellépötyögtem, ezer bocsánat! 

Azt akartam mondani....

Az azért vicces, amikor az ugyancsak két gyereket nevelő (felsősek),  de nem dolgozó ismerősöd elszáguld melletted, hogy bocs, de rohan, soha semmire nincs ideje, szét van esve...Csak legalább ne nekem mondaná! Jó, hát biztos neki sem könnyű, nem tudhatom. Biztos felmondott a legújabb bejárónője...

Egyébként jól indult a napom, mert az utca elején lakó vörös cica elém szalad egy kis simisimire és ettől rögtön szebb lett a napom. A macska fiú, de ennek ellenére Szofinak hívják a gazdái csóri macskát. A gyerekek elnevezték Jürgennek és így is nevezik fennhangon...valami youtuber macskája Jürgen, most meg nem mondom melyik, asszem a szegedi srácé, Uborka vagy Sajt...valamelyik.

Sehogy sem állok a nagytakarítással egyelőre, rájöttem, hogy nálunk olyan nincs, nem is lesz, apránként végzem, úgyhogy valami mindig koszos, de kit érdekel? Senkit. 

Tegnap megtakarítottam a külső bejárati ajtó hatalmas üveg felületét, mert már szégyelltem, milyen koszos. Pontosabban nem koszos, maszatos, mert a kutya mindig neki nyomja az orrát, amikor még nem engedtük ki és csak bámészkodik kifelé….. Most csillog-villog az ajtó, szuper. Később még befejeztük a házit Zalánnal, majd rögtön vettem a táskám és mentem is fogadóórára , kezdésképpen Réka tanáraihoz.  

Klassz volt, mindig érdekes, hogy hogyan látják a lányom / fiam mások, a tanárok, az ofő, akivel elég sok órájuk van. Az ofő úgy véli, hogy hajtani kell, követelni sokat, mert másképp nem csinál semmit. Ha valamit nem kér rajta számon, nem tanulja meg önszorgalomból, vagy mert érdekli. Még nem. Tisztában vagyok vele, hogy ez így van. Természetből és németből is továbbjutottak a versenyek  világában, a termism-re készülnek, országos, a németre tesztekkel készülnek, majd lesz valahogy. Most a tavaszi szünetben elő nem veszünk semmit. Max a törit. 

A magyar és töri tanár is csupa jót mondott róla, ami nem nehéz, mert a félévben csak németből van négyese, csupa-csupa ötös tenger. És még mindig csak félgőzzel, félkézzel csinálja a sulit. Egyre kevesebbet segítek, ennek nagyon örülök, hogy önállóbb.

Aztán mentem a matekhoz, az egyik kedvencemhez, na attól meg kaptam, hogy magasak az elvárásaim, szegény gyerek izgul matek doga közben..... Pislogtam párat és közöltem vele, hogy én is mindig izgultam matek doga közben és még sokszor nem is sikerült ötösre. Ennek nincs köze a magas elvárásokhoz. Az volt, hogy Réka pont behúzott egy váratlan (állítólag nem volt az) TZ ötöst, amire egyáltalán nem is tanult túl a házikon....persze,hogy izgult, amikor úgy volt, hogy hétfőn írnak, erre megírták már pénteken. Na mindegy, hazabattyogtam a szülőiről,  hogy hülye tanárok, de persze nincs így, dehogy is, mert pont mind a három tök jófej és jó tanárok is, csak nem értek velük mindig egyet.  Az mindenképpen hasznos, hogy elmondják a véleményüket, úgyis tudom, hogy abból mi igaz, mi nem, helyére tudom tenni a dolgokat. Nekem nem elvárásom, hogy csakis ötöse legyen, amióta meg látom, hogy milyen könnyűszerrel abszolvál nehéz feladatokat is, pláne nem. De mindegy, hagyjuk. Túl spiláztam az egészet. 

Visszatérve az ablakokra. Réka és Zalán ablaka hogy mikor lesz tiszta, az rejtély. Ott van még a vitrin is, ahol mindent át kellene öblíteni langyos vízben. Megvilágítós a vitrin, de hetek óta nem merem bekapcsolni, hogy ne lássam a port…Az az igazság, hogy én már akkor boldog vagyok a mindennapokban házimunkailag, ha üres a szennyeskosár és a vasalókosár, tiszta a konyha és nincs kupleráj. Illetve van főtt étel az asztalon, hűtőben. Viszont azért húsvétra, tavaszra csak illik alaposan kisuvickolni mindent, hát nem? 

Hétvégén hirtelen indíttatásból és mert kaptam anyósomtól darált diót, készítettem aranygaluskát Tibi névnapjára. Gabicsek receptje, leszámítva a sodót (de az is jó, csak dupla adag kell belőle és én pici fehérborral szeretem, úgy a tökéletes). Próbáljátok ki, ha még nincs tökéletes aranygaluska receptetek, mert ez az. Hihetetlen módon még aznap elfogyott, pedig azt hittem , ránk fog száradni. Jó, voltak vendégek is, de tényleg hatalmas mennyiségnek tűnt. Az régi szabály, hogy az igazán finom dolgok mindig elfogynak így vagy úgy...

Nem is tudom, ez a húsvét most valahogy fura nekem, túl későn van így április végén, nehéz ráhangolódni. Kínlódok azzal is, hogy mit süssek, még mindig nem végleges a lista. Erőlködöm, hogy ne gondoljam túl, tiramisu, sajtos rúd, répatorta....sok csoki. 

Ma Zalinak volt szülői értekezlete, majd fogadóórája. Kiírták, hogy igény szerint. Erre szülői után mindenki fogta magát és hazament. Érdekes, hogy nincs érdeklődés a fogadóóra iránt, annak idején Rékáéknál pedig tömegnyomor volt és este fél 8-kor támolyogtam haza. A szülőire Tibi ment, mert én még nem értem volna oda. Volt szó kirándulásról, gáláról, harmadik osztályról, stb. Morcos volt, hogy neki kellett mennie (mármint Tibi), pedig hát 45 perces volt a szülői, nem a Rékánál szokásos 2-3 órás.

Zalán múlt pénteken megsütötte élete első piskótáját. Én csak lesek, milyen ügyes. A következő „Naked Chef”, a sármja mindenképpen meg lesz hozzá, hehe….Azóta többször is felmondta a nem túl nehéz receptet, szóval képben van. A dolog iróniája, hogy nyitott sütőben sütöttük, először, mert azt hallottam, hogy a piskótát úgy kell és hát majdnem babapiskóta lett belőle. Kicsit ciki volt, morzsolódik az imázsom rendesen a gyerek előtt, még akkor is, ha nagyot kaszáltam hétvégén azzal az aranygaluskával….Nézegettem, nézegettem a sütőt, benne a piskótát, de féltem, hogy még nyers lesz, úgyhogy, mint sokszor, túlsütöttem a tésztát. Nem is tudtam feltekerni piskótatekercsnek, összetörtek a lapok. Mindegy. Ja, a porcukrot is ledobta magáról. Nem baj, tejszínhabot nyomtunk rá és pillanatok alatt elfogyott.

A múlt hét eseménye még, hogy először ültem elektromos autóban életemben. Okés, hibrid, de nem fantasztikus, hogy egyre több elektromos autó van? Fura élmény volt, mert nem hallani a motort, csak a gumik surrognak, plusz váltani sem kell csak induláskor...Hát szóval nagyon tetszett. Nekünk még nem lesz mostanában ilyen, de azzal is beérem, ha a Tojó még 5 évig szerény szervizigényt fog mutatni, ahogy eddig.

A hétfő eseménye, hogy két év várakozás után újra van Trónok harca sorozat, nekem máris nagyon tetszett az első rész, pedig még nem is történt szinte semmi.  

Más nem jut eszembe. Ja, ma az új bringámmal mentem dolgozni, úgyhogy évadot nyitottam. Napközben nem a raktárban van, mert félek, hogy fellökik a targoncával vagy valami baja lesz, arról nem is szólva, hogy még lakatot sem vettem rá, valami magasabb kategóriájút....Főnivel megegyezve a női vécében lakik a biciklim 8 és 16 óra között, amiben az a kellemetlen, hogy nő vagyok és azt a vécét használnám, ha tudnám. Mivel a kerékpár pont lehetetlenné teszi a vécé használatát, így pisiléskor ki kell tolnom a toalett elé. Amilyen az én formám , pont akkor fog arra járni majd egy kósza targi és fellöki, de majd az imáimba foglalom a bicót. Kicsit óvatosabb vagyok az új bringával, hímes tojásként kezelem, nem hajtom úgy, vigyázok rá....meg magamra is, nehogy elessek....Aztán majd összeszokunk. Már nagyon jó úton járok, mert a klassz dolgokat könnyű megszokni.

Ésss ma kitört a tavaszi szünet, hurrá, pont egy hét! Holnap még van suli, de DÖK nap, szóval full buli és móka és kacagás. Én persze dolgozom, simán, még két napot. 

Esik, zuhog, szakad, de ez most jó....

Szerda van, holnap csütörtök, ilyenkor mindenkinek jobb már a kedve, mint hétfőn. Szerencsére. 

Ma nyílt nap volt a zenesuliban, szóval beültem Réka fuvola órájára. Korábban érkeztünk, így még az előző tanítvány órájából is elcsíptünk negyed órát....Hát tiszta szerencse, hogy nem lettem tanár, mert biztos masnit hajtogatok kínomban a fuvolából annak hatására, amit az a harmadikos fiú művelt. Gondolkodtam is, hogy valami nálunk ritka madár SNI-s lehet, valami meg nem értett zseni, de állítólag nem. Mármint nem SNI-s és nem is zseni, egy teljesen átlagos kisfiú, csak iszonyúan elfáradt az egész napos suli és a mai Májusfa futás után, amit ebéd után rendeztek a városban. Végül eredménytelenül zárult az óra, majd jövő héten folytatják, nem gond. 

Ez a fél óra hangszeres óra nem sokra elég, elfújta Réka a két darabját egy párszor, aztán már jöhettünk is haza. Itthon párszor, mert holnap nyelvtan dolgozatot írnak, de úgy láttam hiába, úgyhogy inkább sütögettem a csirkémet a sütőben, főztem hozzá bulgurt és pirítottam hozzá gombát, répát, cukkínit és hagymát. 

Az új bringám még avattam fel, bár elvittem egy körre tegnap, reggel nem mertem nyeregben munkába menni. Pedig lehet, jobban tettem volna, mert lekéstem az első buszom, a második pedig csak 8 után ér be velem....Ami nem lenne gond annyira, de ma reggel vendégei voltak a Főninek Ausztriából hajnali 8 óra előtt. Hát remélem, nem érezte cikinek,hogy a közvetlen kolleginája késve ér be az irodába, mindenesetre elejtettem nekik, hogy lenn a fiúkkal egyeztettem valami ügyben, azért késtem. Azért késtem 5 perccel még többet. 

Délben sütiztünk is a három legkedvesebb kollegával, Főni anyukája lekváros tekercset küldött be, cukormenteset. Ahhoz képest is finom volt, meg hát amúgy is, csak éppen négy szeletet be tudtam volna törölni az egy helyett. Mindig tervezgetem, hogy viszek be egy nagy tálca sütit, valami finomat, mondjuk rákóczi túrósat vagy kakós csigát, de ha sütök is, az általában még aznap vagy legkésőbb másnap elfogy. 

Közben kitaláltam, milyen desszerteket készítek húsvétra. Lesz répatorta sok-sok narancsos-mascarponés-tejsíznhabos krémmel. Aztán lesz sajtos rúd, jó sok és jó sok sajttal, mondjuk cheddarral vagy edamival. Tiramisu kis tálkákba adagolva és epres pohárkrém kekszmorzsával. Szerintem ennyi elég lesz. Persze sonka és sok finom zöldség lesz főtt tojással, mint főétel és mellé, amiről még nem találtam ki, hogy mi legyen. Ha a gyerekeken múlik, akkor brassói lesz vagy rántott hús. Nem is rossz ötlet! Rántott hús! 

Esik az eső, de akkora az aszály, hogy most ez nem számít. A fűnek úgyis jót tesz az eső. Még nem nevezném gyepnek, de remélem, pár héten belül az lesz. 

Ja, és Réka bámulatos módon felgyógyult a fejfájós-hasfájós nyavalyából egy nap alatt, úgyhogy ment ma suliba. Bár délután is mondta,hogy fáj a feje. Nem emlékszem, hogy gyerekkoromban ismertem volna a fejfájás fogalmát....Jó lesz ez a kis szünet a jövő héten....