Hogyan válasszunk iskolát?

Reggel a buszra várva találkoztam az egyik anyukával Zalán csoportjából. Nem tudok napirendre térni afelett, hogy nagycsoportosok, egyszerűen nem megy.  Az ő kisfia az a minipasi, aki nagyon szereti Zalánt, már-már testvéri szeretettel és hát szóba jött, ami egyre gyakrabban, az ISKOLA. Ő említette (legyen a neve N.) , de én fűztem tovább a szót, hogy a Rákóczi jövőre német kéttannyelvű osztály indít és hogy az biztos jó lesz.... blablabla...mire N. rám nézett és azt felelte.
- Ó, mi nem biztos, hogy azt az iskolát választjuk. Túl messze van. Amikor ott van a házunkkal a szemben a K.Cs iskola....

Komolyan, ez szempont lehet? Olyan sokszor hallom ezt.  Nem másik város, városrészről van szó, 10 percre van a két iskola egymástól. Ilyenkor érzem azt, hogy zöld fejem van és három szemem.....Persze a K.Cs sem rossz iskola, nem mondom, ízlések és pofonok, kinek mi a fontos. Csak ne az döntsön már, melyik suli áll a legközelebb a küszöbünkhöz!

Egy görgetős bejegyzés

Tűzharc versenyen. Beszéljenek a képek! :)

Verseny előtt

Bemelegítés

Lámpaláz sehol

Barátosné

A csapat feláll

Ellenfélre várva

Eredmény: Győőőztünk!

Mekkora már ez a lány! :)

Harmadik hely? Második hely? Negyedik hely?

Pihenő

Második meccs, szintén zsebben

A harmadik viszont....Vesztettünk....

Szenzációs kép. Minden benne van. 

A taktikai tanács érkezik az igazgató bácsitól is

Két meccs között

Nyerése állunk

Pacsi! Megint nyertünk!

A csapat legjobbja

Zalán is ott virított

Na még egy helyosztó

Megvan ez a meccs is! Meg ám!

Éremre várakozván

Bronz!!!

Aranyként csillog a Bronz

Anya össze-vissza izgulta magát....

É. néni játszma közben

A bronzérmes közelről, civilben

Olyan volt, mint egy világbajnoki döntő, pont olyan! :)

ZalánMondta

Hazafelé tartunk az oviból. A szomszéd utcában meglepetésünkre kertépítők dolgoznak az előkerten, két kis sziklakert máris ott virít, a kis tuják pedig a ház lábazatánál várják a végleges helyüket.

- Milyen szép lesz, ugye? - kérdezem Zalántól.

- ...olyanok, mint a sírok... - utalva a két kőhalomra és a tetején virágzó muskátli tövekre....

 

---

 

Este kiengedem a fürdővizet (na mert a csutakolós-zuhanyzós történet már ELSŐ este megbukott. Rám nézett Réka azokkal a könyörgő szemeivel, amelyek láttán elgyengül a térdem és már engedtem a vizet a kádba, mint egy droid....

 

Na szóval fincsi, illatos fürdővizet engedek, majd még legalább öt percbe telik mire sikerül a fürdőszoba terelni a népséget. A vízszint láttám megtorpanok.

- Engedtetek le a vízből?

- Nem.

- Pedig én nem ennyit engedtem ki....

- ....

- Kivettétek a dugót?

- Nem.

- Hm...érdekes...hová lett a víz akkor?

- Biztos elpárolgott! - így Zalán.

 

---

 

Érdeklődöm Zalántól, hogy vele is ordítozott e az edző bácsi, mint a többi fiúval a csoportban (ketten sírva fakadtak és vissza sem tértek többé a pályára).

- Nem. - feleli ő. - Velem csak a lágy hangján beszélt....

 

Első foci edzés

 

Háromnegyed ötkor Tiboromék elszáguldottak mellettünk az utcán, miközben mi hazafelé battyogtunk a suliból. Csak úgy porzott az út....Akkor már tudtam, hogy el fognak késni az első edzésről, no problémó....Egyedül az vígasztalt, hogy nem én égek porrá esetlegesen a késés miatt, mint az rendszeres. Végül a pasas este fél 8 tájban támolygott haza csatakosan, elcsigázottan, büdösen, sós ízű habtesttel és kérte a vacsoráját. Kérdésemre, hogy namilyenvoltafocidrágakicsibogaram, művelt értelmiségi csemete módjára azt felelte:

- Szar!

 

Pislogtam ám párat, mert a teraszról csüngvén már meginterjúvoltam a haza térő kisdedemet, ugyanerre a kérdésre azt felelte, hogy NAGYONJÓÓÓ. - azért okos gyerök, nyilvánosan azért még nem blamálja magát, előttem meg úgyis mindegy.

Tálalván a mama által alkotott töltött káposztát (amiért hálaimát rebegtem egész héten, mert a másik mama által küldött birka pöri jóvoltából a héten még nem kellett főznöm, háhá!) szemügyre vettem a fiúcskát. Haja begöndörödött, bizonyítván, hogy alaposan leizzadt a sporttevékenységnek hála. Falta a vacsorát, mint egy éhes farkas. Szempillantás alatt tisztára nyalta a tányért és desszertet követelt.

 

Végül a családfő számolt be a részletekről. Nagyjából 20-25 2010-es évjáratú kisfiút tereltek össze a kézilabda csarnokban és egy roppant szigorú, kiabálós bácsi hajtotta őket keményen másfél órán át. Több kisfiú sírva fakadt és az anyukáját kereste a sípszóra és a katonás hangnemre reagálva. Zalánnak meg sem kottyant. Na hát nem hiába ordítozok én itthon annyit, edzett a gyerek.  Sokan a másfél órás megterhelést sem bírták, szerintem minkét dolog figyelemre méltó és érdemes rajta elgondolkodni. Főleg a miérteken. Volt probléma bőven azzal is, hogy mindenki megtalálja a helyét, betartsa a szabályokat és utasításokat, de hát 5 év körüli bandánál ez még belefér, még most tanulják majd mindezt, nem? Annyi bizonyos, hogy jövő héten újra mennek a fiúk. Megfelel a dolog amolyan apa-fiú programnak is, félig-meddig.

 

Közben Rékáéknál folynak az első év eleji felmérők. Szerintem a héten matekból és magyarból is megírják mindet. Gyanúsan érdektelen vagyok egyelőre, na majd csak nehogy meglepődjek. Hétvégén elmarad a bográcsolás a szülőkkel a ligetben, az ofő érdeklődés hiányában lefújta az egészet. (Vadpörkölt lett volna pedig.) Viszont, megnyertünk ugyanott egy tűzharc versenyes részvételt, Rékát beválogatták a csapatba, úgyhogy szombaton mindenképpen a ligetben leszünk ,csak még kaját sem kapunk utána. Hát így jártunk! Vasárnap szülinapra hivatalos Réka a Tisza Moziba. Én nem is tudtam, hogy ilyen buli is van, moziba beülős. Gondolom, a tortát nem a film vetítése közben vágják fel a sötétben. Vagy igen? :)

RékaMondta

Vasútállomás mellett vezet el az utunk a postára. Rékámmal, kéz a kézben. Előtte várakoznak a saját vonatjukra diákok, idősebbek, mindenféle népek. Annyira nem is figyeltem őket, bevallom, de többnyire üdítővel a kézben, telefont nyomogatva, zenét hallgatva, esetleg olvasgatva. Ücsörögnek, ácsorognak, ki hogyan és miként. Észrevettem, hogy Réka nézi őket, kíváncsiak, tűnődőn, egyszer aztán meg is szólalt a maga visszafogott (értsd: túl HANGOS) kis csivitelő hangján.
- Anya, ezek hajléktalanok???

Egyébként az lett volna az aktuális, ha azt kérdezi, Anya, ezek migránsok? De ennek van pár hete, akkor még napi 1-2 ezernél nem jöttek többen a szerb határon át. Tegnap óta le van zárva a határ, szigorúbb törvények vannak érvényben és lám, minő meglepi, van visszatartó ereje a kerítésnek, amiről mindenki tudni vélte, hogy semmi értelme. Emlékszem, amikor legelőször hallottam erről a drótkerítésről, az volt az első gondolatom: Bakker, ekkora gáz van?? - hát az van. Na többen nem boncolgatom a témát, annyi időm már nincs.