Plusz Zene

És a zene, amit a kis fotó "show"-m alá be szerettem volna tenni, ám photopeach nem engedte. Este 11 elmúlt, úgyhogy hagytam úgy az egészet, ami a legelső változatként kialakult. De azért szeretem ezt a dalt. Amikor Ákos 40 lett, az volt az egyik gondolatom a sok közül, hogy de jó, hogy én még nem....Dehát a sorsát az ember nem kerülheti el. Megérhettem, megÉRhettem rá, eljutottam idáig bölcsességben és hülyülésben egyaránt, amit mindenképpen értékelek. Ami vigasztal, hogy sokan mondják, nem nézek ki annyinak. Úgy legyen még vagy tíz évig! Hihetetlen egyébként, hogy negyven, én???? Ez biztos csak valami tévedés lesz. A harmincas éveimben folyamatosan 25-nél rekedtem meg, majd később ez felcsúszott harmincra és ott is rekedt. Valahogy a lelkem nem öregedett azóta sem. Legalábbis így érzem. Szóval viszlát harmincas évek, csodaszépek voltatok, azt kívánom a negyvenesek is megközelítően ilyen vidámak és boldogak legyenek félek, hogy nem így lesz, mert majrés vagyok  és öregszem és jönnek a betegségek majd és az őszülés, megállíthatatlanul elhízom, nem tudom leadni fölös kilóimat és vén leszek, na.  Legyek fitt, legyen erőm rendszeresen mozogni és esténként nem kétpofára zabálni (egyébként nem szoktam, de mindegy), és mosolyogjak egyfolytában, mint egy tejbetök (legyen ehhez kedvem és őszinteségem), mert tán az jól áll a képemnek! Boldog folytkövöt nekem! :)

Szülinapos

http://photopeach.com/album/nss9bl?invitecode=094cefb71c

Nosztalgikus

Az esküvőnk napján készült Rékáról. 

Húsleves és tökfőzelék

Napok óta fájt Zalán torka kicsit vagy annál pindurkát jobban, de aztán a krach csütörtök reggel ütött be, amikor is belázasodott. Ilyenkor Tibi gondos szülőként mindig rohan(na) vele az orvoshoz, aminek nálunk semmi értelme, úgyis kivár az antibogyóval pár napot, amíg eldől, hogy vírus vagy baci, Tantum Verde, Nurofen, tea, méz és vitaminok meg itthon amúgy is vannak készleten. Persze azért nem baj, hogy elvitte. Mesélte később, hogy új rendszert vezettek be a rendelőben, sorszámot kap minden újonnan érkező. Gondolom, párszor már összeverekedtek kisebbségi többségi embertársaink és a doktornő a helyi polgárőrség embereit (szám szerint hármat) sem állíthatja örökké a szoknyája mellé, hát új szisztéma van. Bár vannak halovány kételyeim, hogy mindenki ismeri a számokat egytől tízig, aki a rendelőben beteg purdéival megfordul, de lényegtelen. Majd az asszisztens és a biztonsági közös erővel őr(nő) igazságot tesz közöttük.  

Kérettem a magam nevére táppénzes papírt, hátha el tudom intézni, hogy otthon maradhassak. Gondoltam, el fogja felejteni Tiborom, mindig csak a fontos dolgokra emlékszik. Ám ez most olyan lehetett, hisz délben felhívtam és szólt, hogy kiadta a doktornéni a papírt, no problémó. Neki meg holnap valószínű Pestre kell menni. Ezzel el is dőlt, hogy a péntek az gyerektáppénz lesz nekem otthon. Perverz módon örültem egy picit. 

Tegnap elkezdtem a szülinapi ünneplés sorozatot, este bevackoltam az ágyamba az éppen most kiolvasás alatt álló könyvemmel és egy üveg jéghideg cider-rel. "A lány a vonaton"-t olvasom. Ez az utolsó könyv még negyvenen innen, hehe. Igazából nem tetszik, az első néhány oldalt pedig még faltam megbabonázva, aztán valahogy leül a történet, vagy nem is tudom....Elvesztem az érdeklődés a folytatásban, csak azt veszem észre, hogy átugrok bekezdéseket....Tervezem majd, hogy rendelek könyveket a bookline-ról, újra angolul, nem szeretek magyarul olvasni valahogy. Mondjuk Márait igen...

Réka elújságolta, hogy megjött az az ajándék, amit apa nekem szán a szülinapomra. Van egy tippem, nagyon erős, hogy mi lehet. Tibi mérges, mert Réka lelőtte a poént...pedig konkrétumot nem mondott, én meg nem is árultam el a gyanúmat. :) A tábornak is vége, legalábbis az egyiknek, jövő héten folytköv az atlétikával, ha Réka le nem robban Zalán nyavalyájával. Amennyiszer felhajtotta a napokban Zalán teáit, amiket direkt félre raktam, hogy csak a célszemély hörpinthesse fel......szemem sem rebbenne, ha le kellene fújni ezt a második tábort. De legyünk optimisták! 

Tegnap este megalkottam életem eddigi legfinomabb husilevesét. Zalánnak kotyvasztottam, hogy majd attól jól meggyógyul. Tűnődtem is, hogy azért milyen szerencse, még negyven előtt (a héten) sikerült az utolsó pillanatban tökéletes kapros tökfőzeléket rittyentenem (imádom) és amit eddig soha, ami a gyengém, egy isteni húsleves, na az is összejött. Már nem éltem hiába!

Megrendeltem

Tulajdonképpen semmi nem fog változni....Csak ne kelljen kimondanom, mennyi. Majd inkább leírom. 4, 0.

- Jónapotkívánok, xy vagyok, tortát szeretnék rendelni.
- Mikorra?
- Szombatra.
- Milyet? - futószalagon vagyok, érzem. Nem gond, eddig mindig foglalt volt a vonal, negyedjére nem.
- Egy olyan trüffeles-marcipános-meggyes.....
- 16 szeletes 4800.... - így a géphang közbevágólag.
- Az a sima méret, ugye? Mármint a normál. - oké, tudhatnám már....
- Igen.
- Akkor egy olyan szeretnék.
- Mobilszám?
- 06 30 ....
- Tehát szombatra egy 16 szeletes trüffel-marcipán-meggy torta, xy névre.
- Igen.
- Születésnapra lesz?
- Igen.
- Hányadik?
- Az nem lényeg. - mosolygok szerényen.

 NEHOGY MÁR RÁTEGYENEK EGY BAZI NAGY NEGYVENEST!!!!

A lány a túloldalon rezzenéstelen
- Jó, akkor díjmentesen teszünk rá egy boldogszülinapot táblát.
- Remek, köszönöm.
- Köszönjük!
- Viszhalllll! - ezt egyszerre mondjuk, ő hamarabb bontja a vonalat.

Én kértem, hogy hagy rendeljem meg magamnak a tortát, mert az utolsó pillanatig nem tudtam eldönteni, hogy milyen legyen. Végül emellett döntöttem. Jó tömény, csokis, de finom, különleges. Hehe, mint én. Ha összekenem magam vele. :)