Minden idők legrégebben íródó bejegyzése....ha ezt olvassátok, azt jelenti, hogy megszültem végre. :) Mármint a mondandóm. Remélem, lesz füle és farka.
Réka végül meglepően elől, a harmadik helyen zárta az első félévet bizonyítvány osztáskor. Nem tulajdonítok sok jelentőséget ennek a sorrendnek, - bár örültem az eredménynek, ezt ugyanis nem a tesztek alapján határozták meg, hanem hogy ki mennyi pirospontot szed össze. Nomármost az én Rékám nagyjából novemberre elunta folyton beirkáltatni a 20 kigyűlt pirospontjáért bezsebelt csillagot. Folyamatosan nagyjából hat lóg a levegőben. 108-al zárta a félévet, ebből 24 nem volt beírva az ellenőrzőbe és még 6, ami pirospont formában várta az előléptetést csillaggá....Ez az érem egyik oldala. A másik pedig, hogy számomra az fontosabb, hogy minél több 100% közeli dolgozata legyen, mint hogy hány száz pirospont virít a könyveiben.
Valamennyi tantárgyból "kiválóan teljesített" értékelést kapott. Mint megtudtam a tanító néniktől, elsőben biztatás gyanánt még a négyes is kiválónak számít, viszont "D" betűt (dicséretet) az értékelés mellé már csak az kapott, aki 100% körüli eredménnyel teljesítette a dolgozatok javát. Így Réka olvasásból, írásból, matekból és németből is kiérdemelt egy ilyen D betűt. Továbbá rajzból és technikából is kimagaslóan teljesített, szóval összesen hat D betűt gyűjtött össze. Kívánhatok ennél jobbat? Nem hiszem. :) Az lemaradt, hogy magatartás, szorgalom és illem kategóriában is jeles eredményt ért el. (Háááát, a szorgalmas arcát kilépve a suliból rögtön elhajítja....)
A tanítónénik apró ajándékokkal kedveskedtek a gyerekeknek a bizonyítvány osztás napján, banán, mandarin, csillámos filctoll, pici jegyzetfüzet, matricák....volt ott minden. Réka sugárzó boldogsággal, elégedetten, büszkén jött haza aznap (is) a suliból.
Osztályról - Szerintem nagyon aranyos kis osztályuk van, kedvelem őket. Azt rebesgetik, hogy a másik osztály, az A jóval erősebb, mint a miénk. Mivel félévkor 13 kitűnő tanulót lehetett megszámolni a B-ben és ez szokatlanul alacsony szám elsőben (tavaly 23 volt), ezt valahogy lehetett sejteni. Mindez persze nem jelent sok mindent. Egy dolgot azért megmagyaráz, hogy a felzárkóztató/tehetséggondozó órákból miért nem látok semmit. Mert tehetséggondozásra nincs idő, annyi a felzárkóztatandó gyerek. Nem feltétlenül azért, csak azért, mert 7-8 kisebbségi, hátrányos helyzetű is ücsörög a padokban. A két osztályban megfigyelhető erőviszonyok előrevetítik, hogy várhatóan a tagozatos osztály gerincét majd az A-sok adják, nem Réka osztálya, ami annyira nem jó hír, de a lényeg, hogy a tantónénik maradjanak.
Hol tartanak?
Valahogy arra számítottam, hogy félév végére valamennyi betűvel megismerkednek. Ez nem így történt, ami egyébként egy pozitív fejlemény az osztály számára. Rékának meg úgyis tök mindegy. A múlt héten vették az első kettős mássalhangzót, az SZ-t. Matekból átlépték a tízes számkört a félév táján. Most 20 alatt kivonnak, összeadnak. Múlt héten jártak erdei iskolában (NEFAG), ami nagyon tetszett Rékának. Tavaszra "ottalvós" bulit is terveznek a tanító nénik (minden évben van egy hét a suliban, amit a gyerekek nem a tantermekben töltenek, hanem szétszélednek erdőkbe-mezőkbe.) Réka már most lázas izgalomban van emiatt. Úszásról nincs sok információm, általában 8x 50 métert úsznak edzésen, olykor többet is, persze játékos feladatok és mindenféle mini verseny is van. Réka mindig arról számol be, hogy második szokott lenni (az első rendre egy fiú). Még mindig nagyon szeret úszni, aminek örülök, annak meg különösen, hogy mára nagyon biztos úszótudás birtokában van, ami nem kis dolog a hétévesek körében. Főleg rám tekintettel, aki a lábujját sem teszi mély vízbe, nehogy belefulladjon....
Bár nem ez volt a tervem a félév végén, úgy alakul, alakítja magát az életünk, hogy mi úgy szólván egyáltalán nem tanulunk itthon suli után. Erről nem is álmodtam tavaly nyáron még, hogy ilyen van. A leckét most már mindig megírja Réka a suliban, itthon csak átnézem, nem csapott e össze valamit, van e benne hiba és kész. Réka meg maradéktalanul jól érzi magát a suliban, ami ugye a cél és a lényeg. Réka lelkes, motivált, hatnak rá a tanítónénik, stressznek vagy nyomásnak még csak a jele sem látható rajta, szárnyal, lubickol és boldog. BOLDOG iskolás. Aki szerint a suli sokkal jobb, mint az ovi. Mit lehet erre mondani? Hogy én is elégedett vagyok.
Nehézségek
Námbör Egy: A reggeli indulás. De az nagyon. 7.40-re kell az elsősöknek beérni a suliba, 7.50-kor könyörtelenül becsöngetnek először, majd 8 órakor másodszor, akkor kezdődnek az órák. Ha 7.50-re nincs iskolában a gyerkőc, az késésnek számít és lentebb hajítják a szorgalom táblin. Elméletileg. Merthogy a múlt héten Rékáék MINDEN NAP elkéstek, egyik nap konkrétan ment az óra!!!!, még sem kapott sem fekete pontot, sem beírást. De szerintem csak azért, mert a tanítónénik elnézőek Rékával, mással nem tudom megmagyarázni.
Röviden és tömören Rékát nem érdekli, ha elkésik az iskolából. Fél nyolckor még képes üveges szemekkel a mesét nézni, egy szál pizsamában. (Én már ilyenkor nem szoktam otthon lenni, úgyhogy Apától tudom.) Én régebben kiabáltam, mára rájöttem, felesleges, hagyom elkésni, hátha abból tanul. Jobb ötletem nincs. Eddig azonban még nem sikerült annyira elkésnie, hogy ez az iskolának is feltűnjön.
Szóval a reggelekhez külön erős idegrendszer kell, jaja....Nem mellesleg ahhoz is, amennyi posta irónt, grafit ceruzát és radírt elfogyaszt egy elsős. Szeptemberben akkora készlettel indultunk, hogy szinte a fél osztályt el tudtuk volna látni pár hétre....erre múlt pénteken például azzal szembesültem, hogy az egyébként folyamatosan karban tartott készlet nagyjából nullán áll. Akkor lettem először ideges, másodszor pedig amikor a papírboltban közölte velem a végösszeget a pénztáros....Persze prémium minőséget veszek a drága kis bogárkámnak, nem ötszáz forint/db félét, de hát adok a minőségre. Most 9 db grafit ceruzája van a lánynak (a padban találtam kettőt, egy harmadikat pedig az ágyában, no comment....), izgatottan várom, meddig lesznek meg. Persze kopnak is, főleg a színesek, azon már nem is sápítozom.
Eredmények
Értékelem, hogy Réka "hozta önmagát" az első félév során, gondolom, ez a további másfél évben sem lesz másképp, amíg a tagozatosodás le nem zajlik. Az is pozitívum, hogy mára saját magának pakol be a táskába, hegyezi a ceruzáit, rendezgeti a tolltartóját és olykor még az uzsonnás dobozát is maga állítja össze. Eredmény, hogy (ismétlem magam, tudom) itthon nem kell gyakorolni, betűket írogatni, számolni, olvasni, minden lezajlik a suliban, többre egyelőre nincs szüksége. Nem mondom, olykor elkap valami, leültetem Rékát, diktálok neki némi tollbamondást, de mindig hibátlanra írja a ravaszdi róka, szóval időpocséklás. Én viszont így vagyok nyugodt, elvégre eme kiváló leány előmenetele mégiscsak az én felelősségem is.
Iskoláról
Hogy ajánlanám e másnak ezt a sulit? Hm, komplikált kérdés. Eddig úgy látom, nagyon kis családias, barátságos légkör van az iskolában. Igazán panaszkodni nem tudok, mint ahogy azt rendre megtettem az ovik esetében. Egészen más itt minden. A felfogás, a tempó, a hangulat. Én szeretem ezt az iskolát, szerintem Rékának nagyon jó választás volt. Mostanság a város legjobb iskolájaként fut, ami nem mellékes. Magas szintű a német oktatás itt, a gyerök nem azért jut nyelvvizsgához, mert apuka meg tudja fizetni a drága magán órákat, hanem mert maga az iskola is képes nyelvet tanítani. Meglepő lehet, de ez nagy dolog. :) Szóval jó lesz ez, sima, zökkenőmentes, boldog tanéveket látok Réka előtt, remélem, nem fogok csalatkozni.
