Átok az első bén....

Három hét alatt ma harmadszor jött mentő az első béhez a suliba. Lassan mentőállomást lehetne kialakítani a suli udvarán. Vagy rögtön alkalmazhatna egy mentőtisztet az igazgató bácsi. Biztos, ami zicher, életet menthet. Ebben az osztályban nem lehet tudni.

 Első nap, szeptember elsején (!) rögtön Z. leesett a mászókáról és eltört a keze. Azóta is gipszben van. Egy héttel később, egy pénteki napon L. pottyant le ugyanarról a mászókáról és összezúzta a könyökét. Arról a mászókáról beszélek, akiről az elmúlt 5 évben SENKI nem zúgott még alá és fúródott a homokba. Réka szerint kb. egy hétig gipszben volt L. mancsa is, bár eltörni nem tört el. Ez eddig két kiszállás mentőséktől.

Múlt héten N. a padtársa fülébe döfte (finoman fogalmaztam) a ceruzáját. Bizonyára nem gyengéden, mert magatartásból a heti értékelésre rögtön kapott egy bazi nagy feketepontot ez a szent fiú, N. Ma pedig, ugyanaz a kisfiú, aki a ceruzás incidens elszenvedő alanya volt, az ajtó vasalatához csukta véletlenül (gondolom) Z. kezét, mire abból brutál módon elkezdett dőlni a vér. Sőt, egy darabka Z. kezéből a padlón maradt. E. ofő mentővel sietett a kórházba a kisfiúval, nincs messze, hogy ellássák a sérült kezet. Valaki aztán megtalálta a darabka Z.-t és utánuk vitte a kórházba, hátha vissza szeretnék varrni, de ott az orvos azt mondta, hogy nem életfontosságú a darab, és egyáltalán....

Kezdek félni. Mert bár mondhatnám, hogy kétszer ugyanoda nem csap a ménkő, Réka pedig letudta az esetlegesen őt érintő balszerencsét az ovis balesetével....azért az ördög nem alszik, ó nem! Csak a medencébe nem fulladjon bele az uszodában! Csak a buszt ne érje baleset! Csak a feje a helyén maradjon! És az sem lenne baj, ha az összes foga a szájában dekkolna, ami éppen nem soros kiesni. Én Istenem, jó Istenem, segítsd meg az első béééét!! 

Ritka alkalom

Ritka alkalom, amikor szerintem sincs teljesen igazam, de attól még felhúztam magam. Tibi említette ma reggel, hogy szólt neki Cs. óvó néni, hogy majd beszélgessünk már el itthon Zalánnal. Mert a daliám a csoport udvari tartózkodása során a bokorba pisilt. Skandallum! De miért nem beszélget el vele ő? Azon már túltettem magam valamennyire, hogy a verstanulás, mondókázás, gyermek bevonása mindenféle olyan folyamatba, amelynek során véletlenül, neadjisten, tanul valamit kiment nálunk a divatból....de hogy még az ovi rendjét is én magyarázzam el a gyerekemnek....Ezen tényleg felidegesítettem magam. Még jó, hogy nem nekem mondta, mert hirtelen visszakérdeztem volna valami olyasmit, amit 2 perc múlva biztos megbánok.

Sajnos egyik nevelési hibánk a sok közül, hogy szoktunk bokorba pisilni. Otthon is, idegenben is, rendezvényen is, mamánál is. Mármint én persze nem, de Zalán igen. Lassan ugyan - ezen most eltűnődtem - kinő a korból, amikor ez már nem gáz, sőt, talán már meg is tette.... Ezt onnan gondolom, hogy amikor békésen üldögéltünk a Kányavári sziget "bejáratánál", a hídnál egy padon és hirtelen arra néztem balra, hogy Zalán nagy ívben pisil mellettem egy fa tövébe, majdnem szívinfarktust kaptam és picit mintha a föld is megnyílt volna alattam. De talán egy 4 évestől ez még elfogadható, ha nem totál nyilvánosan csinálja. Nem tudom, más hogy szokott eljárni, ha gyermekére a természetben rájön a szükség, mi ebben talán túlságosan lazák vagyunk.

Természetesen nem gondolom, hogy az oviban helye lenne a bokorba pisilésnek, jól is néznénk ki, ha 260 gyerek a dolgát rendre a kerítés tövébe végezné. Csak AHOGY ezt au óvó néni lekommunikálta, "beszélgessenekmárelagyerekkel"kezdetű történet borzolta fel a kedélyeimet. Elég lett volna annyi, hogy Zalánkám, legközelebb odabenn tekerd ki a kígyót, dobj egy sárgát, intézd el folyó ügyeidet, pösssents, varázsolja aranyesőt és ilyenek!

Beszélgessünk el a gyerekkel....nahiszen.....Egyébként Zalánnak nagyszerű hete volt az oviban, ki van virulva. Kíváncsi leszek, hogyan alakul a helyzet jövő héten, amikor várhatóan a csoport "réme', Andriska felgyógyul és újra finoman (vagy nem is annyira) terrorizálja majd a többieket.

 

Nincs sok újság.....

 

Szerda van, holnap már csütörtök, repül az idő! :)

 

Tiborom túl azon, hogy reggel 8-ig szétdobálja a gyerekeket suliba, majd oviba, úszik, fuldoklik a munkában, este 11 előtt nem ér haza. A gyerekek némi spéttel bár, de jeleket is adnak ez ügyben, Zalán második éjszaka nem alszik el fél 9-kor csak valamikor 10 körül, várja haza az apját. Vagyis reggel finom illatos hulla....Réka "csak" a jóéjtpuszit hiányolja Tibitől, nem sokkal fél 9 után valami álommanó tarkón csapja és alszik, mint a bunda reggelig.

 

Apa már hétvégén is dolgozik, hol vannak már a klassz családi szombat reggeli reggelik! Vagy a vasárnapiak, ami azt illeti! Ha morgok emiatt, Tibi is csak befeszül és átmegy támadóba, úgyhogy mit tehetek, elfogadom azt, amit van. Pedig szombatra bográcsolni megyünk a Ligetbe Réka új osztályával, az első bével, vasárnap pedig Martfűre terveztünk menni egy kicsit úszni. Jó lenne 13 órára oda érni a Ligetbe, nem csak mosogatásra beesni, mint Pilátus a Credoba. Erről jut eszembe, hogy műanyag tányérokat és evőeszközöket kellene még vennem valahonnan....

 

Tegnap Tibi vitte Rékát a fogorvoshoz is (ezért IS nem panaszkodom, hogy hétvégén dolgozik, hiszen hétközben azért rá hárul mindaz, amit én nem tudok elintézni, mert nincs végtelen számú szabim.) Szerencsére nincs baj, amit én liknak néztem, az valami elszíneződés. Ez a doktornéni is elmondta azt, amit a másik, hogy nagyon vigyázni a maradó fogakra, mert ami miatt jöttünk az tejfog, no para. Nyilván arra is kell vigyázni, de a maradandóra extra pláne. Miután már másodszor jártunk nála rövid időn belül úgy, hogy tennivaló igazából semmi, megjegyezte, hogy nem mondja, mikor kontroll, majd jövünk mi úgy is....Hát inkább árnyékra vetődjek, mint hogy szétrohadjon szegény Réci foga, pláne a maradandó!

 

Most a következő projektünk a dróteltávolítás, amit erre a hétre terveztünk (a doki még nem tud róla), ám pont az imént kaptam egy e-mail-t, hogy a főnököm nem lesz elérhető csütörtökön és pénteken, szóval ez a hét már biztosan ugrott, Tibi ugye fuldoklik....Hát marad a következő. Egyre tolódik ez a nyavalyás kis műtét, pedig már olyan jó lenne letudni és magunk mögött hagyni az egészet! Réka egyébként a jobb kezével ír, de a ballal eszik olykor, szóval valami csak nem kerek, bár szerinte az.

 

Suli ügyben nincs sok újság. Kapott tegnap egy "Gyönyörű!" megjegyzést a matek füzetébe a "szigorú" tantónénitől, aminek nagyon örültem. De tényleg olyan volt, mintha én íírtam volna. Nem sok házija van szerencsére, nagy részét megcsinálja a napköziban, otthonra 1-2 rövid feladat szokott jutni, illetve átnézem, amit napköziben mívelt. Ki szoktam radírozni, ami nívón aluli, ami igen hangos nemtetszést szokott kelteni, de sebaj....

 

Egy kék pont (picit jobb mint a fekete) azért már jár a sulinak, így a harmadik hétben, délutánonként úgy veszem észre, az rabolhatná el a gyermekem a suliból, aki csak szemet vet rá. Én még tantónénivel nem találkoztam az udvaron, ahol játszanak. Ül itt és ott egy-egy tantónéninek látszó egyén, de amikor rákérdezek, hogy ki felügyel rátok, Récike, sarjamnak fogalma sincs. Még érdekesebb a helyzet, ha a folyosón találok rá, a terem előtt, akkor végképp sehol senki. Én meg nem szoktam kutakodni, az is igaz, fogom a táskát és Rékát, aztán hazajövünk. Valahogy pont akkor mehetek érte, amikor a napközis tantónéni MÁR nincs és a gyűjtős tantónéni meg MÉG nem fogja fel, kik is tartoznak hozzá, vagy nem tom.....

 

 

Elkiabáltam!

Mai mérleg. Ez a nap nem az én napom. A leltár egy katasztrófa. Több hiányunk van, mint nem....A bizó raktáraknál is vannak bibik, amit én szúrtam el. Nem nagy dolgok, de akkor is....

Továbbá. Réka ma elveszített egy piros ceruzát a suliban (nem lett meg), egy farmerdzsekit (ez sem, pedig állítólag a tanteremből tűnt el, ami nem átjáróház, név nincs  benne...) és egy feladatlapot valahol (ezt pótolta a tantónéni szerencsére, egyébként ez diffundált.) 

Egész nap zuhogott az eső, kivéve amikor az oviba ügettem Zalánért, majd a suliba Rékáért. Na mondjuk, ez pirospont az égieknek. De ami következett! Csaknem kilyukasztottam Réka egyik úszódresszét a vasalóval. Mert az az elmebeteg ötletem támadt, hogy a langyos vasalótól majd könnyebben megszárad az, ami csurom vizes...Közben kiderült, hogy végig ott figyelt a lábam melletti vasalókosárban az úszódressz numeró zváj....amit simán elvihet majd reggel Réka. Néha komolyan eltöprengek, hogy nem vagyok normális. :)

Azért hogy vidámat is írjak, Réka házija nagyon szépre sikerült, meg vagyok elégedve. És vacsira is egész ehetőt rittyentettem. Most nem jut eszembe több pozitívum. Nehéz is, körülöttem mindenütt vasalandó ruha, amivel még ma meg szeretnék birkózni.....

Oda a negyedik is!

Pici vámpír csemete

 

Folyó hó tizenharmadikán este a drága lány, fennállásának hetedik évében (hat év kilenc hónap és egy nap) megvált a bal felső egyesétől is. Egy habos sütemény adta meg a kegyelemdöfést. A fülembe súgta: "Anyaaaa, kiesett a fogam...." - majd tovább mászott a kanapé tetején a hátam mögött, mint egy kiscica. Hurrá, végre, ettől is megszabadultunk! Már annyira mozgott, hogy Rékának is elege lett belőle. A kérdéses fogat valahol a szőnyegen találtuk meg, azt hiszem, utóda még nincsen, legalábbis nem látható. További intézkedés már a fogtündér dolga....de a Playmobil-t már értesítettem eme nagyszerű anyaszívszomorító...picit, na....eseményről.

 

Éééés...harmadik hét indul a suliban/oviban.