2014. március 30., vasárnap

Péntek-szombat-vasárnap





Pénteken elég hajtós napom volt munkailag. Össze kellett állítani a jövő heti szállításokat többek között és olyan soha nincs, még véletlenül sem, hogy az utolsó pillanatban ne lenne módosítás. Vadi új rendelés vagy kiegészítések sora. Ugye ez még belefér, ugye nem kérem túl későn? Neeem.....dehogy....ezért vagyok. :)

Az egyik, ami miatt szeretem ezt a munkahelyet, az a banda. Egyszer leszögezte egyik barátnőm, hogy őt nem érdekli, milyen sokat keres, az sem hogy milyen marha jó a munka, ha a kollégákkal, főnökkel meggyűlik a baja. Akkor megette a fene az egészet. Ebben van valami, mert ez a cég is több sebből vérzik, mégsem tervezem, hogy mostanában felmondok. A csajok ugyanis nagyon jófejek. Korombeliek, családanyák, kedvesek, nyitottak, segítőkészek, fergeteges humorral felszereltek....Remélem, a szimpátia marad az elkövetkezendő években, esetleg barátsággá fejlődik...Habár valahogy úgy alakult, hogy egyetem óta nem kötöttem új barátságot, csak sok-sok-sok ismeretséget....

Délelőtt (péntek) hívott Tibi, hogy elhozta Rékát I. nénitől a nevtanból és izé.....nincs kedve visszamenni az oviba. Persze nem erőltettem, Tibit úgyis rendre kenyérre keni Réka. Más híre is volt az uramnak, befejeződött a tehetség gondozás 10 hetes (meg egy darab) modulja, ellenben jövő héttől indul egy új, immáron csoportos. Ha úgy gondolom, van kedvünk hozzá, hívjam fel I. nénit. Némi vargabetű után  (tárcsáztam a nevtant, de kapcsolni nem tudnák I.-t, a számát sem adhatják ki, úgyhogy hagytam neki üzenetet) beszéltem vele. Elmondta, hogy 5 fős csoportos iskola előkészítő nemtommi indul jövő héttől a tanév végéig , melyre szeretettel várják Rékát is. 

Két részből fog állni a másfél órás foglalkozás, egy kreatív első részből (rajzolás, ragasztás, hajtogatás, ollóval dolgozás) és egy iskola előkészítős másodikból (valami vonalvezetés féle), de foglalkoznak majd például cipőfűzéssel és mindenféle olyan dologgal, ami majd hasznukra válik a suliban. Ahogy hallgattam I.-t, szomorkásan arra gondoltam, milyen kár, hogy mindezt az ovi falai között nem lehet megoldani. Legalábbis Réka csoportjában. Réka most nagyon lelkes, alig várja a pénteket, hogy csatlakozzon az ötös csoporthoz. Egyetlen dolgot kell vinni magával, egy klassz ollót, nem túl nagyot, nem túl kicsit, pont hatéveseknek valót. 

A héten kimaradt az úszás, el voltunk foglalva a kutyám műtétével és Rékának sem volt kedve. Az egy hetes "elvonásnak" megvannak a maga megmosolyogtató tünetei, Réka tegnap este nagyot dobbantott a lábával és leszögezte: jövő héten mindenképpen úszni akar, most az sem érdekli, ha én nem tudom elvinni. Mennyi vonyítást hallgattam pedig az elmúlt hetekben, hogy ha én nem vagyok jelen az úszás órán, akkor kalap szamócát sem ér az egész. Aztán egy hét szünet és lám változott a helyzet. Jó ez így, olyan klassz, hogy ennyire szeret úszni. 

Nagyjából ennyit a hét eseményeiről. Jövő héten lesz csütörtökön a fogadóóra Zalán óvónénijeivel, pénteken nincs ovi csak az óvó néniknek, illetve Réka kezdi a csoportos iskola előkészítőt. Szombaton pedig Törpsuli, ezúttal remélem Tibi is el fog látogatni velünk a suliba, mert az a négy tantónéni tartja a foglalkozásokat, aki szeptembertől elsősöket kap. 

Ám ma még vasárnap nap, Zalán napja, szóval Isten éltesse sokáig a névnaposomat!






2014. március 27., csütörtök

Egyszer elkezdtem...

....úgyhogy most folytatom.


Igazából nekem soha nem volt "munkanélküli" tudatom. Nem éreztem magam sem feleslegesnek, sem naplopónak, sem számkivetettnek. Egy darabig. Ahogy Zalán betöltötte a három évet, kétféle elképzelésünk volt a jövőről. 2013 még itthon talál, 2014 is itthon talál. Ez utóbbiban szerettem volna hinni, ma már belátom, hogy inkább csak illúzió volt. Még akkor is, ha a gyerekek szempontjából érhető és indokolt tervek voltak ezek. Egy napi 12-14 órát dolgozó apa mellett hogyan vállalhat munkát az anya is napi 8 órában és élhetnek e mellett normális családi életet? Ez sokáig talány volt számomra. Hittem, hiszem ma is, hogy minél tovább itthon lehettem volna a gyerekekkel, az annál inkább a gyerekek javára vált volna. Én nem ismerem, milyen egy klasszikus kétdolgozós családban felnőni, csak modellezni tudtam magamban a felállást.

Október végén célba vettem a helyi munkaügyi központot, ahol addig soha életemben nem jártam. Időszerűvé vált az álláskeresés, elfogyott alólam az idő, bármennyire is sokként hatott ez a szervezetemre. Nagyon berzenkedtem ellene, beszélni sem nagyon akartam róla. Olyannyira nem, hogy ezután még hosszú hetekig nem rendelkeztem azzal, ami minden álláskereső alapvető tartozéka, érvényes és napra kész önéletrajzzal. 

Minden egyes látogatás a munkaügyi központba megviselt lelkileg. Tényleg olyan volt, mintha valami alárendelt, alsóbbrendű kaszt tagja lettem volna. Nem tetszett, amilyen hangot olykor megütöttek az ügyintézők. A szaktudások hiányosságairól is hosszan tudnék elmerengeni.
"Ez a papír rosszul van kitöltve, hogyhogy így van kitöltve, nincs rajta pecsét, kérjen újat!"  - dörgött a hivatalnok.
"Szerintem rendben van, pecsét pedig nem is lehet nagyon rajta, felszámolás alatt áll a volt munkahelyem, kéremszépen." - pityogtam én. Erre eltűnt az ügyintéző a folyosón, majd jött vissza nagy boldogan, hogy neki van igazi, nem jó az x oldalon a k pontban a megadott összeg. Hurrá! Persze a felszámolós hölgy, akinek máig hálás vagyok, hibátlanul dolgozott. Velem, mondjuk, mire ez kiderült, párszor feltörölték a padlót. 

Az adatfelvételnél a helyettes hölgyike majdnem egy órán keresztül pötyögte az adataimat a gépbe. Amikor végzett, elégedetten összecsapta a kezét és sok szerencsét kívánt az álláskeresésemhez. Jóindulatúan megnyugtatott, hogy a meglévő paramétereimmel sem könnyű manapság az álláskeresés (mintha ezzel én nem lettem volna tisztában). Vihogott, hogy ő egy időben azt tervezte, CNC maróssá képezi át magát, azt bezzeg mindig keresni, amúgy meg lehetetlenséggel egyenlő elhelyezkedni. Gondoltam magamban, ennyi ésszel - bár én sem vagyok egy lángész - bizony nehéz is lehet....

Amikor elköszönt, mert hogy szerinte mindent elvégzett, amit szükséges volt, én illedelmesen megkérdeztem, hogy mi a helyzet a dolgok anyagi oldalával, konkrétan az álláskeresési járulékkal. Erre nagy kerek szemekkel rám meredt és őszinte döbbenettel így szólt: "Magának az jáááár??" - kissé zavartan kutakodott a tengernyi papírhalomban, amit az elmúlt 1 órában kinyomtatott, majd rájött, hogy valóban, rendelkezem x év munkaviszonnyal. Bámultam ki az ablakon, egyenesen a körforgalom lüktetésébe és azon tűnődtem, mikor siklott így félre az életem? Tegnap még fulltájm anyu voltam, ma meg munkanélkülivé süllyedtem?? Mire kitámolyogtam az iroda ajtaján, az ügyintéző spiné totál leszívta minden erőm. 

Az ezt követő néhány látogatásomra a központba rendre valamilyen hiánypótlás okán került sor. Valamit mindig kitaláltak és ha teszem azt postán próbáltam volna elintézni a dolgokat, pl. beküldeni a kitöltött nyomtatványt, rendre megkaptam. "Miért, nem ér rá bejönni?" Most erre mit lehet felelni? A munkanélküli nem mondhatja azt soha, hogy nem....

A központban általában mindig sokan vannak. Olykor szomorú tömegek. Kis butuska pályakezdők, lehajtott fejű, szégyenkező ötvenesek, kisebbségiek csapatostul....Kivéve a hétfőt, amikor hatig van ügyfél fogadás (habár megkértek, hogy 5 után lehetőleg ne "zaklassam" őket ügyes-bajos dolgaimmal. Egyszer fél 6-kor estünk be családostul. Egyrészt rám szóltak udvariasan, hogy a gyerekek maradjanak a folyosón (ezt persze nem hallottam meg), másrészt a "recepciós fiú" sápítozott, hogy mindenki "el van havazva"...ehhez képest az irodába lépve senki nem dolgozott....fél lábbal már otthon is voltak.

Később azért majdnem összebarátkoztam a születési hónap/nap szerint rám szabott ügyintézővel. Ha volt valami bánata, felhívott, behívott, akár soron kívül intézkedett, kedves volt és mosolygós...mégis úgy örültem, amikor januárban úgy somfordáltam be a központba, hogy minden valószínűség szerint lesz munkám. Hogy ez hogy volt, mint volt, elmesélem legközelebb. :)


2014. március 26., szerda

Különbségek



- Zalán dadus nénije (M.) érdeklődik, hogy van Zalán, ha az éppen otthon lábadozik.
- Réka dadusa akkor sem kérdezné, ha muszáj lenne

- Zalán dadusa mindig nevet (még ha nincs is sok foga)
- Réka dadusa gyerekek körül ölég ritkásan

 - Zalán dadusának mindig van egy kedves szava Zalánhoz (legalábbis előttem)
- ....Réka dadusának szintén (legalábbis előttem)

- Réka dadusát többször rajta kapták már a kedves szülők, hogy a gyerekeknek behozott gyümölcsöt majszolja a kis asztaloknál terpeszkedve (biztos azt ette, ami kimaradt, no)
- Zalánét még nem. Talán mert nem is volt ilyen?

- Zalán dadusa két hetente lehúzza az ágyneműt és a szennyest a párnahuzatba csomagolva kiteszi az öltözőbe
- Réka dadusa (szintén M.) azt sem veszi észre, ha hónapokig nincs ágynemű csere Rékámnál (mondjuk, nekem sem ment rögtön....). A huzatot nekem kell le- és felhúzni.
Múlt héten hétfőn vittem ágyneműt, mire pénteken simán kirakta a teljes cókmókot, hogy vigyem haza, mossam ki. 
 - Zalán dadusa ismeri a "kérem", "köszönöm" bűvös szavakat, ha gyerekekkel beszél
- Rékáé nem.

- Zalán dadusa szereti a gyerekeket
- Réka dadusa szereti Rékát

- Réka óvónénije nyílt blogra engedte feltenni a gyerekekről készült komplett fotóállományt és ez nem is zavart még senkit
- Zaláné személyiségi jogokra hivatkozva megkért mindenkit, hogy más gyerekéről lehetőleg ne tegyen fel képet a facebookra, cum bájspíl, pontosabban ovis témájút ne

- Réka óvónénijét nem izgatja fel, ha beteg gyereket hoznak a csoportba. Nagggyon lazák, nem ragaszkodnak az igazolás bemutatásához sem. 
- Zalánnál betegség után muszáj igazolást vinni az oviba. Máskülönben nincs ovi. 

- Zalán nem szeret oviba járni (vagy legalábbis ez a hivatalos kommunikáció)
- Réka sem szeret oviba járni. 
- Viszont mindketten elégedettek és sugárzók, ha ott vannak.

- Zalán óvónénije "be szokott szólni" a szülőknek (mármint nekem)
- Réka óvónénije illlyet nem csinálna

- Zalán csoportjában össze kell kapni magát az embernek, mint szülőnek, hogy úgymond megfeleljen az elvárásoknak.
- Réka csoportjában nincsenek elvárások.

- Réka óvónénije megadta a mobilszámát az első szülőin (bár nem tudom, hová tettem)
- Zaláné megadta az ovi telefonszámát, ahol üzenetet lehet neki hagyni. Facebook-on ismerősöm, az a tuti. 

 - Réka dadusa egy - általában -mogorva, nyugdíj előtt álló hölgy. Én ilyennek ismerem. Igaz, nekem, személy szerint még soha nem volt vele problémám, ahogy Rékának sem.
- Zaláné egy háromgyermekes anyuka, nagyon aranyos.

- Zalánék tanulnak verseket és dalokat.
- Rékáék csak minden szökő évben.
- Az igaz, hogy Rékáék is fújták a verseket még kiscsoportban....

- Zalánéknál állandó a gyűjtőmunka és projekt. A kreatív dolgokat nem 9 után kezdik, hanem már 8 óra előtt, ebbe csatlakozhatnak be a gyerekek folyamatosan, ahogy érkeznek az óvodába reggel.
- Rékáéknál folyamatos a szabad játék. Valahogy el van benne bújtatva a tanulás is, de úgy, de úgy...hogy tán ott sincs.

- Rékáék a nemzeti és állami ünnepekről nem szoktak megemlékezni, talán a karácsony a leginkább ünnepelt buli náluk.
- Zalánék ebben is aktívabbak

- Rékáék csoportjában a szülők közül sokan szimpatikusak nekem. 
- Zalán csoportjában nem ismerem igazából a szülőket, épphogy köszönünk és kész.

- Réka egyik óvónénije szőke
- Sőt, most nagycsoportban mindkettő az. Méghozzá festett félék. Habár ez nem lényeges....
- Zaláné természetes szőke (?). Az egyik. A másik az barna és "bozontos", ahogy Zalán szokta mondani.

- Zalán óvónénije kéri a kokárdát, ha már huszárok érkeznek az oviba március 15 tiszteletére, továbbá napokon át az ünnep a téma az oviban, Réka óvónénije nem foglalkozott a kokárdával

- Zalán óvónénije minden nap beszámol pár szóban arról, hogy hogyan telt az én pici fiam napja. 
- Rékáét kínvallatás alá kellett vetni már középsőben sem. A fogadóóra óta pedig nekem már nem sok kérdésem maradt.

- Szerintem egyik óvónéni sem szeret engem különösebben (Zalán óvónénijei részéről is véltem felfedezni ilyen jeleket, ami picit elszomorít). Nem baj egyébként, csak érdekesség....

- Réka óvónénijei nem hiszek az iskola előkészítésben, feladatlapozásban (nehogy má' túl terheljük azt a szegény gyereket!). 
- Zalán óvónénijeit ebből a szempontból még nem ismerem....

- Réka óvónénije 4 éven belül a 3. "párral" dolgozik együtt
- Zalán óvónénijei több mint 10 éve párt alkotnak dadusostul együtt. Ez nagyon sok mindent megmagyaráz és számít.


Ma egy körlevél jutott el hozzám is, melyben részletek voltak kidolgozva a közelgő ballagásról, ezzel kapcsolatos szervezési munkálatokról. Nagyon fura, hogy Réka nem sokára el fog ballagni az oviból. Én el sem hiszem, sűrűn emlékeztetni kell magam, nehogy meglepődjek majd júniusban, amikor elköszön az oviból. Ahogy közeleg a váltás oviból suliba, úgy találom ezt egyre különösebbnek, ami nem ippen normális.



2014. március 25., kedd

Egri kirucc



Ma délután felhívtam Tiboromat, hogy emlékeztessem arra, elfogyott itthon az ásványvíz. Már a vonal másik végén lógott, amikor bevillant valami az agyamba. Nem is tudom. Lehet, hogy oda kellene figyelnem, hogy az ilyen hirtelen gondolatok ne uralkodhassanak el az agyamban. A következő párbeszédet folytattuk le.
- A kutya? - ez voltam én, izgatottan-könnyedén.
- Milyen kutya?
- Hát Molly. 
- ....Őőőő....
- Te elfelejtetted elvinni az orvoshoz??????
- Afenébe!! Ma kellett volna??
- Ezt nem hiszem el, te jó ég...már fél kettő....
- Neeeem! Az holnap van, anya! Ma még csak kedd van.
- Jaaaaa....tényleg! - irulok-pirulok zavaromban. Szóval mikor már azt hiszem, hogy nem hülyülhetek el még jobban, akkor kiderül, hogy de...(Egyébként holnap viszi Tibi az ebemet egy rutinműtétszerű nyisszantásra, remélem, túléli....) 

T. (az ovi pszichomókusa) tegnap újra találkozott Zalánnal egy órácskára. Hogy mit talált, miben erősítette meg ez a második randi az én deli legény fiacskámmal, nem tudom, mindenesetre ma időpontot egyeztettünk nagyjából 2 hétre előre, hogy majd mindezek után velünk, mindkettőnkkel szeretne beszélni T.  Feltételezem, hogy valamire csak jutott. Addig is majd meg kell magyaráznom Zalánnak, miért nem járhat T.-hez minden áldott nap. 

Hétvégén olyat tettünk, amit szerintem még soha, elutaztunk 2-3 napra egy kicsit tavaszolni, lazítani. A célpont Eger és környékét választottuk, a szállásunk Egerszalókon volt egy nagyon szépen felújított ház emeletén. Voltunk bort kóstolni (és raktárkészletet belőle felhalmozni), Egerben a várban (bár a Dobó tér éppen fel van túrva), Szépasszony völgyében pisztrángot ebédeltünk, Saliris hotel fürdőjében áztattuk tagjainkat, kecskesajtot ettünk, barlanglakást látogattunk, vagy egyszerűen  csak beszélgettünk, jókat nevettünk, örültünk, hogy együtt vagyunk, mind a heten Tiborom tesójának családjával. 

Ahogy felcipeltük a holminkat vasárnap késő este a bejárati ajtó elé, Réka első kérdése az volt, hogy MIKOR MEGYÜNK LEGKÖZELEBB??? Ők is nagyon jól érezték magukat.

Néhány hangulatkép.


Érkezés napján


A naaagy és okos unokatesók :)



Hajnalban vendégek jártak a kert végében


Eger  


Az én egri leánykám


Eger városában éppen aznap folyt a lengyel-magyar találkozó, a város és környéke dugig volt lengyel barátainkkal. Egy nagy csapat fiatal lengyel cserkész miatt nem tudtuk magunkat bevenni a minaretbe...node majd legközelebb. Ezen a hétvégén beértük a minaret lábával is. 


Fenn a várban mindenféle népi játékokat lehetett ingyé kipróbálni, nagyon élvezték a gyerekek. Zalánt ugyan a kosár sergőből 4 fordulat után ki kellett emelnem, Réka viszont mini űrhajósként bírt mindent róka nélkül. :) 


Nem volt egyszerű a diót eltalálni, hiszen egy csövön keresztül érkezett a fatuskóra. Idővel azonban ráéreztek a gyerekek és röpült a dióhéj ezer felé. 


Ezt láttuk, ahogy kemencés lepényt és túrós lepényt tömtünk a szánkba. Nyami! Tudtuk fokozni, innen a Szépasszony völgye volt a következő állomás, ahol pisztrángot kóstoltunk.


Sógorasszonnyal


Délután zárásig várt bennünket a pancsi Egerszalókon. Réka félelmetes biztonsággal mozgott a 2,5 méter mély vízben is, hogy nekem a vér megfagyott az ereimben. Büszke voltam rá, bár közben baromira aggódtam miatta. 3 óra intenzív úszkálás után senkit nem kellett noszogatni, hogy pihenjen végre. 


Vasárnap reggel csomagoltunk, bár még hosszú nap elé néztünk, unalomra ki volt zárva. 


N. és Zalán


Mellettem az utódom...


Együtt a banda 


Pasijaim


A napot több állomás után végül Szilvásváradon zártuk a Fátyol vízesésnél. Zalán is a képen van, nem hagytuk (volna) le, Tiborom mögött rejtőzködik. 

Mit mondjak, három ilyen szép nap után nehezen indult a hétfői munkanap, csikorogtak a fogaskerekek rendesen....De nem szomorkodunk, inkább szervezzük máris a következő ilyen közös kis utazást. :) Illetve készülünk Zalán névnapjára. :)













2014. március 20., csütörtök

Zalán a pszichológusnál


Tiborom vitte ma az ovis pszichológushoz Zalánt, 10.30-ra volt időpontunk. Nem egészen értem a szülő bevonását a gyermek transzferébe (oviból a pszichológushoz), hiszen konkrétan egy fedél alatt vannak Zalán és pszichológus....Ehhez képest Tibinek félbe kellett szakítania a munkáját, elkocsikázni az oviba, kézen fogni Zalánt, felvinni a pszichológushoz, kiülni a folyosóra, várni egy órát, megint kézen fogni Zalánt, levinni a csoportjához és elköszönni....Na mindegy, Tiborom sem egy kivont kardú vitéz, aki fel tudta volna tenni a megfelelő kérdéseket a megfelelő személynek....

Még dél előtt felhívtam Tibit, ahogy azt sejtettem, hogy egészen biztosan búcsút intett T.-nek. Elmondta, hogy ő maga nem beszélt a pszichológussal, csak ücsörgött és várakozott. Zalánnak még jövő héten hétfőn is be kell kukkantania a T.-hez, aztán beszélünk újra mi, felnőttek. És a slusszpoén. Zalán nagyon csöndes volt, szinte csak suttogva beszélt T. pici irodájában. De. Egyáltalán nem dadogott az egy órás időtartam alatt. Ez valahol várható volt, mégis kész voltam, mint a matekházi....Érdeklődve várom a folytatást.