2010. november 9., kedd

Zalánom



A fenti kép az, amire azt mondanám, kiköpött apja...legalábbis a számomra. Ahogy néz, amilyen képet vág...Tibi ellenben Zalán tekintetében az enyémet látja, szólva vélemények megoszlanak. 

Az alsó egy Holt-Tisza menti parti séta során készült, szombaton. Alig indultunk el, Zalán buksijával a mellkasomhoz bújt és már szundított is.....

Hétvége - már Réka nap jegyében

A november 10-e mifelénk az "ünnepi szezon" kezdete. Kezdődik Réka névnapjával és   hetente, kéthetente követik egymást a klasszabbnál is klasszabb ünnepek, sorrendbe szedve:

nov 16 - Tibi születésnapja
dec 6 - Miklós nap és Mikulás,
dec 12 - Réka fennállásának 3. évfordulója
dec 24 - Szent Karácsony
dec 31 - Szilveszter

Hogy drága bátyám és sógornőm születénapjáról és névnapjáról már ne is beszéljek.

Bár már a készülődés megkezdődött házunk táján az ádventre is, kezdek egészen izgalomba jönni, mégis a sorrendben következő, szezonnyitó ünnep Réka nap lesz holnap. 

Hétvégén megkérdeztük - sokadszor - a leánykát, hogy mit szeretne névnapjára? Egy fekvő babakocsit! - jött a határozott válasz, akkor már nem is először. Úgy terveztem, hogy bevetjük magunkat az üzletközpontba, ott Réka és Tibi sátortábort ver a könyvesbolt gyermekrészlegénél, mint általában, addig én átosonok Zalánostul a játékboltba és alaposan szétnézek, felmérem a terepet. Ha valamibe beleszeretek, ami sanszos, azt meg is veszem ajándéknak, meglepinek.

Azonban Réka érzékeny orrocskája megszimatolhatott valamit, esetleg fülecskéjébe jutott valamicske részlet terveimből, mert a Libri elé érve határozottan ellenállt, még csak belépni sem volt hajlandó a könyvesboltba, nemhogy ott állomásozni x időtartamra. Megadóan tértünk hát be együtt, négyesben a játékboltba, ahol Réka hamarabb ért a babakocsi részleghez, mint mi. Világcsúcs idő alatt választott is egyet - bár diplomatikusan úgy rendeztem a dolgokat, hogy a drágább példányok ne rúghassanak labdába, amikor döntést kell hoznia - és mire kettőt pislogtam, türelmetlenül ácsorgott a pénztár előtt, hogy fizessünk és vigyük a zsákmányt  végre!!! A babakocsi saját kerekein távozott az üzletből...Én meg kicsit csalódott voltam, mert a Meglepetés így odalett...De a lényeg, hogy örömet szereztünk Rékámnak. Megkapta, amire vágyott, amit annyira szeretett volna. 

(Ahogy ezt a posztot írom, Réka a fürdőkádban pancsol és mély átéléssel énekli: "riszálom úgy is, úgy is...riszálom úgy is, úgy is". Mindjárt jön az apja, hogy ezt meg mikor tanítottam neki. Ja nem, tudja. (X Faktor, Non Stop)


2010. november 5., péntek

Aktualitások 50 pontban

1. Gyakran olvasok itt-ott a gyermeknevelés szülőkre kifejtett pozitiv személyiségformáló hatásáról, különösen ami a türelmet illeti. Legyintettem az egészre sokáig. Ugyanakkor egyre többször találom magam olyan helyzetekben, melyeket ha előre látok még zéró számú gyermekkel, családtervezés előtt, biztosan kiakadok, futva menekülök, megfogadom, hogy maximalizáljuk a csemeteszámot 1, azaz egy főben. De nem láttam őket előre, hála az égnek, és most már tudom, hogy az én  türelmem is fejlődőképes. Bizony!

2. Útálok vasalni, útálok vasalni, útálok, úúútálok vasalni. És ha valaha az ellenkezőjét állítottam, biztos nem voltam beszámítható...

3. Réka még mindig hisz gyógypuszim erejében. Ha bárhol megüti magát, felsérti a térdét, bevágja a lábujját, elharapja a nyelvét nyomban szalad hozzám, hogy pusziljam meg a kérdéses sérült testtájat. Minden körülmények között. Aztán van olyan, hogy panaszkodik: "Így is fáááj..."....de ez nem tántorítja el attól, hogy legközelebb is hozzám forduljon fájdalomcsillapítóért.

4. Amióta saját gyerekeim vannak, egyre jobban hiszek a gének erejében. Azelőtt a nevelésben hittem ugyanígy.

5. Réka nem hajlandó itthon nadrágot felvenni. Harisnyában és szoknyában billeg egész nap. Nem rám ütött...

6. Egyre több ősz hajszálam van. Közeleg a nap, amikor már nem tépkedhetem ki őket a kopaszodás veszélye  nélkül. Szomorú nap lesz az, mert szeretem a hajszínemet...

7. Zalán mozgalmas napokat él át. Október 24-én kereszteltük, 25-én kapott először barackot kóstolóba, 30-án kicsikartam belőle az első kacagást, 31-én vad kutyázásba kezdett. Szédületes ütemben nő, maholnap kiserken a bajsza, csajozni kezd, jogsit akar és morog, mert kevés a zsebpénze. A sorrend változhat.

8. A harmadik lesz az első szülnap, amit Réka ténylegesen vár és izgatottan készül rá. Tervezgeti, kik jönnek majd vendégségbe, mit fog felvenni (Kittys pöttyös ruháját ugyanilyen harisnyával) milyen tortát szeretne ajándékba. Ha rákérdezünk, kívánságlistát is mond, bár mindig másmilyen összetételűt. Tegnap piros nyuszit kért rövid fülekkel (??), aztán dobot, majd babát fekvő babakocsival....és végülis egy cica sem jönne neki rosszul, abban állapodott meg magával....

9. Zalán leendő hajszíne még mindig bizonytalan. Hol megesküdnék, hogy szőke lesz, máskor meg arra, hogy barna. 

10. Már szinte megszokás, hogy a mamáknál tett látogatásunk azzal zárul, hogy Réka kijelenti, ő nem akar hazajönni. Múltkor csavarintott egyet ezen a mondatkáján.
- Nem akarok hazamenni SOHA!
- Miért nem? - kérdeztem némileg szíven ütötten.
- Azért! - vágra rá dacosan a lány.
- Mégis miért? Nem szeretsz otthon lenni?? (brühühü)
- Nem! Nincs otthon egy játékom sem, egyáltalán semmilyen játék.
Na ezen a ponton ellazultam. Mert hát sok mindent lehet mondani, de azt nem, hogy játék nincs itthon. Egyenesen fuldoklunk benne, kéremszépen....

11. Kicsit elszorult szívvel figyelem a játszótéren, amikor egy nagypapa fogácskát játszik az onokájával, esetleg vidáman labdázik nagymama és kisunokája....

12. Réka nagyon várja az ovit, sóvárogva néz be a kerítésen, ha az ovi előtt sétálunk és a gyerekhad éppen levegőzik. Meglátjuk, mennyi marad a lelkesedésből januárra, bár továbbra is hiszem azt, hogy szeretni fogja az óvodát.

13. Szerintem Zalánnak nagyon kispasis vonásai vannak. Ha rózsaszínbe tekerném, akkor is látni lehetne rajta, hogy valami itt nem stimmel. Ha dörmi hangján megszólal, akkor pláne. Nem is igen szokott félreértés lenni még idegenekkel találkozván sem, hogy Zalán fiú é avagy lány...leszámítva a rokon nagynénémet, aki ahogy meglátta Zalánt, összecsapta a kezét:
- Milyen gyönyörű kislááány! - majd korrigált. - Ja persze, Réka a lány.....

14.  Réka még mindig nem néz mesét. Sem tévében, sem DVD-n. Valahogy nem köti le egyik sem. Pumukli történetei érdekelték kerek két epizód erejéig, de inkább a zenéje az, ami menő. 

15. Zalánt ugyanolyan örömmel öltöztetem, mint annak idején Rékát. Oké, talán egy kislányban többet lehet gyönyörködni, itt egy fodor, ott egy lokni....Mégis, a gyakorlat azt mutatja, én mint anya, ugyanúgy gyönyörködöm a kisfiamban is.

16.Zalánnal van cumija, de nem függő tőle. Még annyira sem, mint Réka annó.

17. Réka nagyon kreatív hisztik terén. Nagggyon. Ha padlóra dobja magát, igyekszik azt úgy megtenni, hogy fektében a becsukott ajtót rúgdosni tudja. 

18. Ketteskét ugyanannyit fotózzuk, mint Egyeskét.

19. Érdekes, hogy Rékám elbetűz szinte bármilyen szót, de összeolvasni nem tudja őket szavakká. Valamiféle képesség még hiányzik, hogy az egymás mellé rendelt betűkben meglássa a szavakat, nem is tudom.  Persze nem gond, ha 3 évesen még nem olvas....távolról sem.

20. Zalános várandósságom egyik parája volt, hogy túl sokat hasonlítgatom majd egymáshoz a gyerekeket és ami még rosszabb, egyre másra bezzegelek majd. Bezzeg Réka ezt hamarabb csinálta, bezzeg Réka ügyesebben szopott, bezzeg Réka klasszul eljátszogatott a kiságyában, bezzeg Réka magátol elaludt a kiságyában este stb. stb. Jelentem, mint rendesen, kár volt a majréért, eszembe sem jutott ezidáig bezzegelni. Akkor sem, ha lett volna rá okom. Réka az Réka, Zalán meg Zalán. Imádnivalóak mindketten úgy, ahogy vannak. 

21. Réka bárhol jól elvan felnőtt társaságban, fehér asztal mellett, ha elétesznek egy pohár üdítőt és egy tálka kekszet. Ha csokis, az szuper! Ha kóla is jut, még annál is szuperebb, mert itthon nemigen jut hozzá.

22. A keresztelőre készülődvén, lakáscsinosítás közben eszméltem rá, hogy egyetlen fotó sem került még keretbe Zalánomról. Réka bezzeg 3 példányban is mosolyog a nappaliban, 1 példányban az előszobában. Még Avar és Molly kutyákról is díszeleg 1-1 fotógráfia a lakás különböző zugaiban. Jellemző....Régen hívattunk elő fotót, nagyon régen. Végül nem a legaktuálisabb kép került keretbe Zalánról. A márciusban készített portréja...a 4D-s. De arra jó volt, hogy a lelkiismeretem elszunnyadjon.

23. Réka olykor egészen meglepő fontosságú dolgok miatt képes tornádó erejű hisztit kiverni. Néhány példa:
- anya a sót a porcukor szokásos helyére tette a szekrénybe
- anya nem engedte, hogy a Mikiegeres könyvet (műanyag) negyedszer is megfürdesse, megtörölgesse, megfürdesse megtörölgesse Zalán kihűlt fürdővizében
- anya rosszul közelítette meg virslijével Réka ketchup halmát. Tudniillik csak oldalról szabad mártogani, azt is óvatosan, körültekintően. Nem ám csak úgy durr a közepébe....
- anya nem találja a narancssárga nyelű kisvillát, csak a fehéret....

24. Miből gondolom, hogy okos a lányom?
- Mert:
- megáll két autó között és azt mondja: Ez Mazda, az Toyota. És tényleg! Embléma sehol az autókon. Hoppá!
- tudja, ha a könyvespolcra pillant, hogy a zöld Bogyó és Babócás könyv a "Bogyó és Babóca zenél". Nekem fogalmam sincs, melyik színű milyen címmel bír. De ő igen, mert ez neki fontos!
- a  NÁTHA szót így betűzi. N Á T H A. Majd összeolvassa: APA! Összefüggés nincs.
- rámszól, ha A pulcsiját "lerózsaszínezem". Az ugyanis ciklámen, kérem
- kijavítja a hibáimat meseolvasás közben (csak ha tudja kívülről az adott mesét)

25. Zalán a legnyugisabb kispasi a világon. Múlt héten végigszemlélődött egy 45 perces foglalkozást (Réka Emi nénis bulija). Elvolt, mint a befőtt. Az utolsó negyed órában elunta az autósülését és inkább hason foglalkoztatta rágókáját.

26. Kipróbáltuk a készségfejlesztőben lógó Adamo hintát. Hát az valami csudajóó! Zalán imádta, úgy pöffeszkedett benne, mint aki soha onnan kiszállni nem szándékozik. Két okból nem vettem annak idején:
1) 15 e körül van az ára
2) Plafonba fúrás puszta gondolata sem jöhet szóba nálunk. Azaz Tibinél. 

27. Nagy feltűnést keltek városszerte a mei-tai-ba pakolt Zalánnal. Nem mondom, hogy nagyobbat, mint amikor rugalmas kendőben cipeltem Zalcsit, de majdnem. 

28. Néhány hete újra főzök, megszűnt a jóvilág, azaz az ebédrendelés.  Nagyon klassz kis kuktám van Réka személyében, kicsit falánk, amolyan "mindentmegkóstolok" fajta, de jut is, marad is. Palacsinta tekerésben már van olyan ügyes, mint az apja. Kivéve ha csokis palacsintákról van szó, mert azokat széttekeri és fényesre nyalja őket. Grrrrr.....

29. Réka kedvenc könyve: bármelyik Bogyó és Babóca. Közülük talán a Gömbi tornya. Ezt tudja leginkább kívülről.

30. Zalán lassan elfogyasztja első tubuska Dentinox-át. A különbség dentinox előtt és után a viselkedésében sokszor látványos. Például szinte rögtön bealszik vagy félbehagyja 20 perce nyomott monológját, mely monoton és szünetben ritka.

31. Réka leggyakrabban kiejtett szava: Akarom! Leggyakrabban kiejtett mondata: Nem akarom!

32. Zalán még legmélyebb álmában is megérzi, kinek a kezében van. Minap nem gyengén hortyogott, amikor egyik kolleganők (gyakorlott és gyakorló nagymama) karjaiba tettem át. Mintha megnyomtak volna rajta egy gombot, 2 másodpercen belül magához tért és ordított, mint akit nyúznak. (Zalán, nem a kolleganő.) Magamhoz öleltem, rögtön kikapcsolt és megnyugodott.

33. Réka naponta 2-3 harisnyanadrágot felhasznál. Legalább egyet leeszik, legalább egyszer belelép itt-ott vízfoltokba a padlón (konyha, fürdőszoba) és még egy harmadik megy a szennyesládába fürdéskor.

34. Akármit veszek elő reggel a szekrényből, hogy azt vegye fel Rékám, akármit, Réka az első jelöltre biztosan vétót emel nyarvíkolva: "Aaaaz nem lesz jóóóó....". Másnap viszont felveszi, ha harmadik jelöltként kapom elő a polcról ugyanazt. Csajok.....

35. Zalán soha nem ébred sírva. Inkább beszélget, matat, lenyom egy áriát...aztán majd csak jön valaki, aki ágyából kiemeli. Annak jutalma egy széles vigyor, amolyan Zalán módra.

36. Réka nemrégiben megtalálta egyik szájfényemet (ami egyébként még tavalyi esküvőnk idején veszett el valahogy a mi kis Bermuda háromszögünkben). Magyaráztam volna neki, hogy itthoni használat felesleges, anya is csak akkor, ha indul valahová, de mostanában akkor sem, mert minek stb stb....Ezzel azt értem el, hogy séta előtt mindig ki akarja kenni magát a kishölgy. Szájfényezés nélkül nincs is értelme a játszóterezésnek, olybá tűnik...Hát amennyi pasi van mifelén a játszótéren.....

37. Minap feltűnt, hogy régen vágtam le Réka körmeit. Rájöttem, talán azért, mert rágja őket? Bingó! A lábkörmeit is, igen. Csak egyszer kapnám rajta....

38. Zalán mindig szól, ha kaka van a pelusban. Olyankor nyűgös. Ha tehát nem fáradt és nem éhes, mégis nyűgös, nagy valószínűséggel termelt valami mustársárga színűt a lábai közé...

39. Ha Rékán hiszti vesz erőt, Zalán mindig nagyon csodálkozik. Hát ebbe meg mi ütött?- olvasom ki a szemeiből. Én ugyanezt gondoltam a hisztis korszak elején...ma már rutinos vagyok.

40. Réka kedvenc tévés személyisége: Balázs. Olyan nagy favorit, hogy nála csak Halász Judit és az Alma együttes népszerűbb. Mély áhitattal ejti ki a nevét is: "Baláz..."

41. Minap Zalán fölé hajoltam egy kis atyalapatyalára, a következő pillanatban nem volt rajtam szemüveg, ellenben Zalán jobb mancsában virított egy. Gyors a fiú, mint villám. Ahogy apa szokta mondani, vagyis mondja születése óta: Világbajnok lesz. Hogy miben, azt nem tudni, de világbajnok lesz. 

42. Réka újabban hiányolja napközben az édesapját. Reggeli közben gyakran elmélázik, majd annyit mond: - Várom apát haza....  -Ezt fokozott gyakorisággal ejti ki a száján, ha letoltam éppen valamiért.

43. Zalán máris imádja és felnéz nővérére. Ha csak a hangját hallja, már vigyorog és várakozón rúgkapál. Nagy kópék lesznek ezek ketten nem sokára. Mint két kölyökkutya....hajtják, viszik egymást a huncutságba.

44. Társaival Réka soha nem agresszív. Az más tészta, hogy anyját, apját ütőtte, rúgta már meg.....Ha attrocitás éri, azaz valaki megüti, meghúzza a haját, uram bocsá' megharapja, nem vág vissza. Viszont ordít. Süketítően.

45. Réka - apjához hasonlóan - hatalmas kutyabarát. Minden szembejövő ebet úgy üdvözöl, mintha régnemlátott cimbik lennének. A gazdik is gyakran meghökkennek Rékán....

46. Zalán kedvenc játéka a popsitörlős zacskó. Lenne. Ha megkaparinthatná.

47. Réka vagy anyával/apával pisil, vagy önállóan, egyedül. Más megoldás nincs. Szóval ha azt hallom szólni a Cora hangosbemondójából, hogy "D. Réka várja szüleit a gyermekmegőrzőben...." már tudom, honnan fúj a szél és miféle.

48. Zalán nem annyire kedveli a rágókákat - és ennek Réka nagyon örül - sokkal szívesebben rágcsálja a pólómat úgy váll-tájt vagy a kezemet. És amíg nincs foga, ez jól is van így.

49. Réka a múltkor elkezdett szaladni felém a játszótéren. MInt a romantikus filmekben. Még mondogatta is, anya, anya...Aztán végül mégis Bence anyukájának a combját fogta át, aki pont mellettem állt. Aztán felnézett és ráébredt tévedésére. Ami fura volt, hogy Bence anyukája nem hasonlít rám, csak egy területen, szemüveges. Egyébként a haja is inkább szőke, kilók számában is jobban bővelkedik nálam. Most vagy szemorvoshoz kellene vinnem Rékát, vagy  alaposabban szemügyre venni magam a tükörben és esetleg kevesebb szénhidrátot zabálni.

50. Az Istennek sem jut eszembe ötvenedik....

2010. november 2., kedd

Kóstolgatósdi

 Az azért valami egészen félelmetes, hogy milyen gyorsan telik az idő. Egyenesen repül.   Nem, nem unalmas közhelyeket szeretnék felsorakoztatni egymás után ebben a posztban...Az a helyzet, hogy valahányszor belegondolok, hogy lassan fél éve szoptatok, FÉL ÉVE, azaz hat hónapja, kb. 25 hete és nemtoménhány napja, mindig csak csóválom a fejem (és kevés értelemmel a szemeimben pislogok nagy hitetlenkedve). Nem tudom felfogni, hogy a tegnap született kisfiam hamarost fél éves lesz.... 

Valószínűleg más színben látnám a letűnt időt, ha egyik tejválságot lettem volna kénytelen elhárítani a másik után például és minden kizárólagosan anyatejes hetünkért hálaimákat rebegtem volna....de szerencsére komoly tejkrízis egyetlen egy sem tört rám az utóbbi időben. Az apróbbakat pedig könnyűszerrel letörte néhány liter SIO nektár, Karamalz és alkmentes sör. Főleg, ha ebben a sorrendben vedeltem őket. Ja és ami szintén nem mellékes, egy hónapot leszámítva (ha jól rémlik, az augusztus volt ilyen renitens) még nem lettem nagylány, amióta Zalán megszületett. 

Úgy néz ki tehát, hogy tervem, miszerint Zalán is élvezheti az anyatejcsi nyújtotta előnyöket érett férfikorának hajnaláig, azaz az első hat hónapban, sikerült. Ez szuper, örülök is neki nagyon. Lassan ideje azonban továbblépni, belecsapni a hozzátáplálásba. Egyelőre a kóstolgatásnál tartunk. A legelső almafalat felkínálása nem ünnepélyes keretek között zajlott, még csak azt sem vártam meg, hogy az uram,Tibi itthon legyen. Második gyerek Zalán, már csak ebből is látszik. Ami azt illeti, sok megörökítendő nem volt az eseményben, Zalán különösebb felhajtás nélkül behajtani tilost mutatott az almának. Egyszerűen kikotort a szájából minden atomnyi almát....majd cicit kért.

Két hét szünet után most hétfőn (25-én), egy álmos koradélutáni napon próbálkoztunk újra. Goldenről Jonagoldra váltottam, emlékezve, hogy Réka is csak a savanyú almát szerette....és Zalán tényleg nagyon igyekezett. Kíváncsian tátotta a száját, és amit a szájába adagoltam, el is jutott a gyomrocskájáig. Fintorgott, húzta a száját, de az almapép,talán 5-6 kanálnyi eltűnt maradék nélkül. Másnap ugyanez már nem ismétlődött meg, Zalánt a hideg is kirázta az almától (ugyanattól a fajtától), úgyhogy tegnap némi szünet után barackot kóstoltunk. Zalán nem volt cseppet sem hálás, talán két kanállal elfogadtott belőle, bár sokat mondok. Réka nagyon örült, mert megehette öccse porcióját....Hát nem kimondottan ez az ideális módja, hogy gyümölcsöt diktáljak a gyerökbe, de legalább kárba nem veszett.


A hogyan továbbról elsősorban Zalán dönt, kóstolgatjuk tovább az almát, ma még teszünk egy próbát a barackkal is - bár nincsenek hiú reményeim. Aztán talán valami gluténmentes tejpép következhet. Hátha az elnyeri Zalán tetszését. Meglátjuk. Csak szépen lassan kóstolgatunk, Zalán diktálja a tempót. Továbbra is első és alapvető az anyatejecske. 

2010. október 31., vasárnap

Kedvenc

Mostanság ez a kedvenc fotóm Zalánról. És tök jó, hogy Apa nem olvassa a blogom, mert erre most sírva tenyerébe temetné az arcát, hogy hát ez pedig micsoda csapnivaló fotó, sem nem éles, sem nem színhelyes, ezer sebből vérzik....Naná, hiszen én készítettem. Csakhogy édesanyaként én sosem azt figyelem fotózáskor, hogy technikailag jó legyen a kép (odáig nem jutok el), teljesen lefoglal abbéli örömöm, hogy egy adott pillanatot az életből elcsíptem.....Amiről évek, évtizedek múlva is eszembe jut egy érzés, egy illat, egy-egy történet....

Szóval én nagyon szeretem ezt a képet. Miről szól nekem? Túl az imádnivaló formás buksin és a pillákon kristálytisztaságról, ártatlanságról, békéről, törékenységről.....szerelemről. Szerelemről.


És ugyanez oldalnézetből.