7. napon

7. nap a nemtomhányból

Hát hetedik napon sem történt csoda, sem semmi áttörést jelentő. Ma lenn dolgoztak a Mestörök, nagyjából azon, hogy az iroda/műhely kombó is fűthető legyen. Csőcsere, miegymás. Amikor hazaértem, nem volt itthon senki, úgyhogy kicsit csalódott voltam, mert nem láttam valami marha nagy haladást. Legyintettem, hogy biztos péntek volt, fél napot dolgoztak, esetleg csak ketten jöttek a híres "dupla csapat" helyett. 

Mivel úgy ítéltem meg, hogy a gyerekszobák majdnem készen vannak, elszántan nekivágtam, hogy kitakarítsam és rendbe rakjam őket. Kétségbeesve gondolva a hétfői iskolakezdésre ugyebár. Na nem mintha hétköznap alváson kívül sok mindent csinálnának ott, mert nem. Szerintem csak az anyai ösztön vezetett. Két órámba telt, minden moshatót kidobáltam a szennyesbe, kiráztam a szőnyegeket, friss ágyneműt húztam stb stb.....Egyedül ablakpucolásra és tiszta függönyre nem volt már kapacitás. Szét lett, Zalán ágyát kérésének megfelelően máshová húztam. 

Holnap reggel most már muszáj lesz összeszedni a torna- és úszócuccokat. Mindig így járok. Tök hamar megveszem a tanszereket, aztán kapkodás a vége.  Most speciel fogalmam sincs, hová tettem Réka új körzőjét, azt a narancssárgát.

Nem bírok a véremmel, úgyhogy vacsoratervet is készítettem a jövő hétre. Nem vagyok normális. Az én anyukám otthon dolgozott azután hogy én megszülettem, de nem emlékszem, hogy otthon meleg vacsora várt volna. Hétköznap nap. Nagyon sokáig hordtuk az ebédet egy közeli  bisztróból, a vacsora pedig mindig szendvics volt. Vagy valami egyszerű. Lecsó, rántotta, ilyesmi. Én meg nem tudom ezt a főzés dolgot elengedni. Pedig nem gondolom azt, hogy aki nem főz hétköznap vacsit, az bármilyen atomnyi méretben elítélhető lenne. Dehogy. Csak magammal szemben követelem ezt meg....Na mindegy, ne menjünk bele. A lényeg az, hogy kitaláltam, hogy vasárnap főzök egy kis paprikás csirkét nokedlival, ubi salival, az elég hétfőre is. Kedden jön a borsófőzi halrudacskával, szerdán mozzarellás-paradicsomos csirkemell gombás/kukorciás rizzsel (annyira szeretem a jázmin rizst, meg vagyok őrülve érte), csütörtökön mondjuk hamburger, pénteken túrós csusza bacon chipsszel. Holnap jó lenne sütni még egy kis kakóscsigát....

Bezárok

Fura aktivitás van a blogon, úgyhogy kis időre bezárok, hátha ettől elmúlik....

Ezer kattintás rövid időn belül, sokszor az éjszaka közepén....Hát biztos nem lelkes, jámbor olvasók, akik tövig rágják a körmüket izgalmukban a blog olvasatán....

6. nap a nemtomhányból

A gyerekek terv szerint maradnak mamánál ma is, péntek este jönnek haza, ha kitakarítottunk fenn. Tegnap Tibi felmosott fenn, de azért ül a por mindenütt és még ma is fúrtak. Gondolom, ha már nem,, akkor sok kosz nem lesz. Persze a lőréseket is el kell majd tüntetni.  Tibi elkeseredésében (mestörembörhiány) megtanult glettelni. 

A kivitelező kéri a fűtésfelújítással kapcsolatos anyagköltséget, majd holnap jön megbeszélni a részleteket. Nem mondok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy egy Milka felett van….Kicsi aggódom, mert inkább fizetnék teljesítés után, amikor már van melegvíz és fűtés is…

Odafenn jól állnak a dolgok, bár a kazán még sehol, de szerintem a gyerekszobák okésak, legalábbis csövek és fűtőtest vannak. Kis malőr, hogy elfúrták a villanyvezetéket, így Zalán szobájában nincs áram. Jó nem?  Ma jöttek újabb alkatrészek és a lenti fürdőszobába is befutott a törölközőszárítós fűtőtest. Hatalmas...Pénteken délután szerintem kitakarítom Zalán szobáját és végleges helyükre tolom a bútorokat. Ablakot is kell pucolni, redőnyt súrolni, tiszta illatos függönyt felaggatni. Másnap jöhet ugyanez Rékánál. Ha valaki mondja előre, mondjuk februárban, hogy iskolakezdésre nem lesz még kész a fűtésreform, biztos elsírom magam, de ezt már elengedtem (kénytelen voltam), csak az lebeg a szemem előtt, hogy 2 héten belül meleg víz folyjon a csapokból. 

Ehhez képest az, hogy hétfőn kezdődik az iskola, felfoghatatlan és még nem is fogtam fel, az az igazság. Nagyon fogok pislogni az évnyitón jobbra-balra, hogy hogy kerülhettem én oda ilyen hamar az évzáró után. 

Már hidegek az éjszakák, lassan elővesszük a paplanokat, amiket kánikula idején szekrénybe zártunk. Reggel pulcsit húzok magamra, úgy tekerek el dolgozni, majd mire letelik a pont négy km, számos könnyet elmorzsolok. A szemem nem nagyon bírja a hűvösebb időt. Előttünk a gesztenyefa lassan meztelenre vetkőzik, csak a nagy zöld gesztenyék virítanak még a fán. A platán még ragaszkodik a leveleihez, ami kedves tőle. 

Holnap péntek, szeretjük a pénteket. Még ha az utolsó vakációs is. 

5. nap a nemtomhányból

5. nap a nemtomhányból

Reggel találkoztam a kapuban a két szerelővel, már az autóban kávéztak fél nyolckor. Váltottunk pár szót, állítólag ma már látványosabb eredmények lesznek. A gyerekek ma is mamánál lesznek ,azzal a különbséggel, hogy haza sem jönnek éjszakára. Bár Zalánnál rezeg a léc, ő a mi - legalább 5-10 méteres - közelünkben szeret aludni. Réka éjszaka is átjött, úgyhogy érdekes lesz.

Nem volt vészes a fürdés tegnap, gyorsan felforrt a víz, a legnagyobb veszély, hogy hasra esek a forró vizes lábassal, az emeletre menet, úgyhogy fenn kellene forralni a vizet a kis mobil indukcióson….Ha már olyan is van. 

Tibi szerint nincs akkora por, de azért több van, mint ami még nem tűnik fel. Majd pénteken, ha elmennek, kitakarítunk, addig nem érdemes, hétvégén meg úgyis pihi, ne dagonyázzuk már a mocsokban. Úgy lenne jó, ha egy-egy szobát befejeznének és ott el lehetne pakolni, mármint vissza., kitakarítani. Egyelőre ilyen helyiségünk nincs. 

Mondtam a gyerekeknek, hogy ne keressenek pár napig semmit, a tanszerek külön dobozokban vannak, a ruháik a szekrényekben (minden este vasalok), más meg nem kell egyelőre. Vagy hát mondom, ne keressenek mást. 

Tegnap még beugrottunk a Müllerbe, vettem körzőt, egy új tollat Rékának (bár van ezer otthon….) és két hibajavítót…ha már tollal írnak, úgy érzem szüksége lesz rá. Hogy minek vettem neki is bőven ceruzát, nem tudom, lányosat is, hát majd elkopnak. Végülis Réka legjobban grafittal szeret rajzolni valamiért.

Állítólag a héten készen lesz az emelet. Kivéve talán a kazán, mert ahhoz várnak valami könyökcsőre...Fáradt vagyok, de holnap már csütörtök. Ma volt benn Dió az irodában, nem sok vizet zavart, de nagyon cuki volt. Tibi hozott nekem belga krémest...ez most az aktuális kedvencünk. Szolnokon csak egy helyen sütik és ahol mégis, annak a tulaja Tibinél járt...Nem, persze, hogy ez nem fér bele a diétámba, de ma 50 percet kerékpároztam és két órát sétáltunk Dióval. 

4. nap a nemtomhányból

4. nap a nemtomhányból

Ebédszünet után vagyunk és áramszünet van, szóval nem tudok magammal mit kezdeni az irodában. Akármihez nyúlnék, minden netfüggő. 

Reggel elvitték a gázórát (mármint otthon), úgyhogy itt a fekete leves (vagy hát legalábbis szürke), mert mostantól nincs meleg vizünk. Este melegíthetek vizet, ha fürödni akarunk. Kíváncsi leszek, hány 10 l-es lábassal kell forralnom az indukciós menő kis főzőlapomon, mire mindenki megfürdik. Mondjuk sanszos, hogy én és Tibi is megfürdünk a gyerekek vízében. Bocs.  Persze csak ha nem túl koszosak. Hát nagy pancsi nem lesz. Jó lesz, ha a kutya is vigyáz a bundájára most két hétig, mert nem egyszerű a tisztálkodás. Amilyen szerencsém van, most botlunk majd emberi/állati ürülékbe sétánk során és frankón meghempereg benne, bár nem akarom az ördögöt a falra festeni.

Na van áram, folytköv. otthonról.

Tibi szólt ebéd után valamikor, hogy a gyerekek Mamánál, a kutya maradt otthon. 4 pasas dolgozik, szóval fogjuk rá, hogy meg van a dupla csapat, amiről szó volt. Itthon szemléztem a kéglit, nagyjából fél nap dolgoztak és talán 1-2 méter cső van, viszont a régi csövek és a vízmelegítő is végképp eltűnt. Némi izébizék is vannak a fűtőtesteken...

A fogyókúrám megrekedt -2 kg-nál…már egy hete. Egyszerűen nem moccan tovább, pedig ….na jó, lehet, hogy párszor átléptem az 1350 kalóriát, de nem sokkal. Tegnap bűn lett volna nem enni a kakaóscsigából….és nem is vacsoráztam, csak két falatot a gyerekek vacsijából…de nyilvánvalóan ez is sok. Mindig ez a legszomorúbb tanulsága a fogyókúráknak számomra és veszi el a kedvem, hogy csak úgy lehetnék vékony vagy akár csini, ha közbe leszokom az evésről…

3. nap a nemtomhányból

Ma megint sütöttem egy-két tepsi kakaóscsigát a múltkori recept alapján. Nem véletlenül lett finom akkor, most is mennyei lett, tökéletes. Kipróbálta azóta valaki? Közben ma rájöttem, hogy a receptet Gabicsek konyhájából vettem, az ő blogjáról, a link: ITT. Legközelebb szerintem megpróbálom kókuszos habbal megtölteni, esetleg bukta alaptésztának is remek lehet. Mákos hajtott, diós hajtott szintén készülhet belőle. 

Felújításos beszámolóm így szól: 

3. nap a nemtomhányból

Reggel jöttek a szerelő fiúk. Én nem találkoztam velük, mert ugye hétfőn én már héttől dolgozom, de Tibi mesélte. Szóval jöttek SZÓLNI, hogy amíg a gázórát a szolgáltató le nem szereli előzetesen beadott kérvény alapján, addig nem dolgoznak tovább. Szerencséjük, hogy nem voltam itthon, mert megint kénytelen lettem volna rikácsolni. Nem arról volt szó ugyanis, hogy csak gázóra nélkül lehet gázt szerelni, de ezt hagyjuk is. Kevés olyan van, ami megvalósul a Kivitelező ígéreteiből....Ebédszünetben aztán, távol az otthontól, egyből nagy optimistán azt kezdtem mérlegelni, hogy mi van, ha egész héten nem tudják elvinni a gázórát a Szolgáltatók. Végül Tibi felhívott 2 óra körül, hogy holnap viszik el a gázórát, reggel 8-10 között. Megkönnyebbültem, jönnek a szerelők is, minden adott hozzá, hogy egy kis lépést előrelépjünk holnap is....Hogy mikor jön vissza a gázóra, azzal most nem foglalkozunk.

Tibi kiürítette a kamrát, úgyhogy most már a hűtő is a nappaliban figyel...egyre jobb lesz. Tiszta kupleráj.  Pont kérdeztem az előbb, meddig marad itt a hűtő, tv néző pozícióban, azt mondja, amíg kész nem lesz a fűtés reform. 
Nagyon szépen kérem az időjárást vagy aki irányítja, hogy legyen jó meleg a szeptember. A biztonság kedvéért az október is. 

Amúgy nincs semmi, egy hét múlva suli és még mindig nem találja Réka a körzőt, úgyhogy vehetek a hét végén másikat. A torna és úszócuccot nem pakoltam össze a hét végén, pedig terveztem. Nem volt hozzá lelkierőm. Kicsit várom azért a sulit, ötödikes lesz a csaj...még mindig nehéz elhinni. 

Mi van a hűtőben?

Csak az érdekesség kedvéért.

Ha még lesz blog 5 év múlva, majd akkor is leírom.

1) Tej - mostanában nagyon sok tej fogy, általában 5-6  literrel szoktam beszerezni, nagyjából fele részben 3,5-eset a gyerekek, 2,8-asat magunknak. Legszívesebben 1,5-eset vennék magamnak, de Tibi azt utálja. Az Aldiban finom a bio tej, de nem magyar, hm...ennek ellenére szoktam olyat is venni, pont mert bio és mert finom. Öt liter kb. szerdáig elég, hiszen egy reggelinél egyből elfogy egy liter....

2) Vaj - már jó ideje nem használok margarint, a gyerekek is sokkal jobban szeretik a vajat a szendvicsekben. Vészhelyzet esetére (sürgős szendvicskészítés és melegszendvicshez) margarint azért tartok itthon, általában a legkisebb kiszerelést, hogy ne romoljon ránk. Süteményekhez is inkább vajat használok, esetleg olajat.

3) Sajt - Gouda, Edami van mostanában, 25 dkg, fél kiló  mindig figyel a polcokon. Réka szereti a parenyicát, én a mozzarellát is. Ez utóbbi kettő nem állandó vendége a hűtőnek, de sűrűn van itthon.

4) Mama lekvárja - barack .Az enyém már elfogyott. Isteni, E betűben szegény....

5) A zöldséges rekeszben amíg szezonja van, mindig sok a paradicsom, paprika és az újhagyma. Itt tartom a fokhagymát is, ami szintén kötelező eleme a háztartásnak. Most éppen két érett avokado is van, mert Zalán is imádja szendvicskrémként. Ha már nincs szezonja a zöldségeknek, átállunk a savanyúságokra, káposztára, de olykor befigyel télen is egy kígyóuborka vagy zöldpaprika....A zöldséges rekeszben tartózkodik még a citrom és lime is, most mindkettő. Kéthetente legalább zöldsalátát is szoktam venni, most éppen nincs. Bio répa is van. Tibi szereti ropogtatni. Most szerintem nekem is az lesz a vacsorám, bár én előtte le szoktam reszelni.

6) Készételek - mama féle sóskafőzelék általam alkotott roston csirkével. Jó sokáig pácoltam, finom lett.

7) Vödrös tejföl - ebből csak ez a mennyiség tart ki egy hétig

8) Mustár, majonéz, piripiri szósz, grill szósz (füstös ízű ketchup), üveges salátaöntet

9) Cékla - savanyúság

10) Paradicsom püré - félig teli

11) Ásványvíz hűtve- na már nem sokáig. Ugyanitt szörpök, málna és eper

12) Virsli - mert akciós volt, magas hústartalmú

13) Tojás - mama féle és bolti. A boltinak sokkal vastagabb a héjja, a mamáénak jóval sárgább a sárgája. Hogy mamáé finomabb e, azt még nem vettem észre, de biztosan egészségesebb, mert ezek kapirgálós tyúkoktól származnak.

14) Mégis van mozzarella.

15) Pálinka- barack. Még tavaly kaptuk, apósom főzése és afféle gyógyszerként tartjuk illetve ha jön vendég...Hát nem nagyon fogy.

16) Két féle kolbász, mert rakott krumplira készülök és mert szeretjük. Sokkal jobban, mint a különböző felvágottakat.

17) Sonka, csemegeszalámi, a kutyának párizsi, mind magas hústartalmú. Múltkor láttam E betű mentes Pick szalámit a Lidliben...finom volt, az ára picit magasbb, mint a sima Pick csemegéé.

18) Gyümölcsjoghurt , két pohár, málnás

19) Banán

20) Szőlő - akciós volt

21) Gomba - valamiba majd jó lesz alapon

23) Libazsír - bizonyos ételek finomabbak, ha zsíros alapról indulnak. Plusz Tibi szereti a libazsírt. Zalán is, ő először azt hitte, az valami szendvicskrém.

24) Szokott még lenni, de most nincs: leveszöldség, sör (alkoholmentes), bor (akár ételbe is), májkrém, csokoládé, gyümölcslé, narancslé, még több zöldség, túró, szalonna, bacon

25) Ja, van sajttal töltött olivabogyó is. Az valami mennyei....

26) A kutya vacsorája, ami nálunk nem bizonytalan, mindig van előtte kaja (táp). A hűtőben a farhátat tartjuk, már zöldségekkel készre főzve.

1-2 nap a nemtomhányból

Fűtésfelújítás 1. nap, csütörtök (augusztus 23 volt egészen pontosan)

Reggel két vigyorgó srác fogadott a kapuban, legalább mintha a Mikulás érkezett volna….Gyorsan lehervasztottam őket, mert kedves vagyok. Megkérdeztem, hogy ők e a dupla csapat, amit ígértek. Nem pont ők, a Főni. Fél perc spéttel azért válaszolt az egyikük, hogy majd később jönnek a többiek, egyelőre ők ketten is elegendőek.
Leszerelték az összes meglévő csövet és fűtőtestet. Ez az első nap mérlege.
Tibi kicsit túlzásba vitte az összepakolást, egy métert kértek szabadon a fal mellett, ahol a cső fut, erre ő összetolt mindent…majdnem sírva fakadtam, amikor megláttam a nappalit…Mindegy, szétpakoltam annyira, hogy le lehessen ülni tévét nézni.
Este az Eurovision Young Musician-t néztük a tévében, ahol Bencze Máté képviselte a hatos döntőben Magyarországot….Hát élmény volt .Ő is, a többiek is. Közben a kutya a lábunknál aludt, a gyerekek az emeleten játszottak, közben jeges kávéban olvadó vaníliafagyit kanalaztam. Idilli volt. Mondjuk a vanília fagyi felejtős, mert a súlycsökkenés lelassult…vajon miért??

Fűtésfelújítás 2. nap péntek

Majdnem minden fűtőtest a helyén. Kis szépséghiba, hogy csövek viszont sehol. Ma rájöttem, hogy nem csak abban az idősávban nem lesz meleg vízünk, amíg távol lesz a gázóra, lesz még itt egyéb is...Na mindegy. Reméljük, forró szeptemberünk lesz.

A srácok hétvégén nem dolgoznak, így folytköv. hétfőn. 

Meleg van...más nem jut eszembe

Tegnapi nap nem sok minden történt, dolgoztam, Tibi is dolgozott, a gyerekek itthon lubickoltak a szabadságban és szerintem most már minden létező játékot elővettek….Még tart a kánikula, de már talán csak ez a hét forró, aztán jön a lehűlés. Fura ez az én számból, de idén egész jól bírtam, nem szenvedtem annyit. Nyilván volt, hogy fürödtem a verítékben edzés nélkül is, de nem kínzott annyira a hőség. Persze könnyű nekem, mert légkondiban aludhatok és dolgozhatok, így ki lehet bírni, de őszintén szólva nem is viselném el máshogy….

Hat óra után már „elviselhetetlen”, szóval túl eleven volt az eb, úgyhogy elvittük sétálni. Ha már séta és még nem volt zárva a cukrászda, megkóstoltuk az idei Ország Tortáját. Egész kellemes. Mondjuk az a morzsás rész annyira nem jött be, de eltüntettem a részem egész gyorsan. A gyerekek nem kértek, aztán persze követelték a magukét, úgyhogy majd kapnak szolnoki habos islert, azzal ki lehet őket engesztelni. 

Ma hazakerekeztem öt óra körül, kitikkadva, csináltam magamnak egy cukormentes jegeskávét 2 gombóc vaníliafagyival. Ekkor tért vissza belém az élet. Vagy hát annyira nem, mert elnyomott az álom a kanapén....Este még elszaladtunk az üzletekbe takarófóliáért, hogy ne legyen akkora por, ha lekezdik fúrni a falakat. Hazafelé Tibi ártatlanul rácsodálkozott a megjegyzésemre, hogy akkor holnap indul a mandula, csütörtökön kezdenek a gázszerelők. No comment, pasik! Mintha nem erről beszéltünk volna egész hétvégén. 

Szóval most, kb. másfél héttel az iskolakezdés előtt, amikor már minden normális szülő az iskolakezdésre fókuszál legalább fél szemmel, mi belecsapunk a fűtéskorszerűsítésbe. Persze csak ha tényleg jönnek. 

Kelletlen visszaszámlálás

Már két hét sincs a suliig és nem tudom, hogy emiatt depresszióba essek vagy elbujdossak valahová. Lehet, elég lesz egy kis Magne B 6 is….csak el ne felejtsem szedni . Próbálom felrázni magam, talán szeptember háromra összeszedem magam. Elvégre újra rendszer lesz az életünkben. Meg minden. 

Hétvégén készültünk több helyre is, strandra, de nem volt kedvük a gyerekeknek (mivan????) és moziba, de pont indulás előtt 10 perccel átjött a szomszéd kislány, mire Rékának egyből nem volt kedve moziba sem menni. Nem gond, a filmet adják majd most szombaton is.

Tegnap délelőtt főztem, mint egy robot. Meggyszószt a rántott húshoz, chilis babot jázmin rizzsel és túrógombócot. Ma még készül csirkemell vadas módra, tésztával. Természetesen (?) a munkálatok fűtés korszerűsítésileg nem kezdődhettek el ma. Szombaton korán reggel ránk tört a kivitelező (Tibi wc-n ült és a zsíros hajam tanulmányoztam a tükörben) hogy ha a feje tetejére áll is, csütörtökön tudnak kezdeni. Azért megnéztem volna, hogy áll fejen. Az újabb csúszás eléggé nyomot hagyott a szombaton, estére kb. megemésztettem annyira, hogy nem vetett szét az ideg. Már le sem írom, mi a terv, úgyis lesz valahogy. Az biztos, hogy iskolakezdésre nem lesz melegvíz. Hát miért is volna,minek az, meleg van, a fűtési szezon októberben indul.

Letöltöttem a Wonder (Igazi csoda) című filmet. Sajnos szinkronos verziót nem találtam, pedig megmutattam volna a gyerekeknek, pont Réka korosztályáról szól. Elég sok könnyet elmorzsoltam rajta, Tibi meg is kérdezte, mi a sz….t nézek már megint?! Szép film volt, tetszett. Jól meg van csinálva, Julia Roberts is benne van, nem hal meg benne senki (ja de), szóval tetszett. 

Voltak még a hétvégében Grippenek, akik mini légi bemutatót tartottak a város felett és elég nagy élmény volt otthonról is nézni az ablakból. Integettünk a szomszéd utcabelieknek két kör közötti üresjáratban. Fogalmunk sincs kik azok, de így kell barátkozni. Este a tűzijáték idejére itthon maradtam a kutyával, hogy az majd hogy fog félni a durrogásoktól és ijesztő zajoktól. Előtte jól megfuttattuk, kergette a gyerekeket és fordítva, úgyhogy csak elnyúlt a szőnyegen és bealudt. ÁTALUDTA az egészet. Néha sandított jobbra vagy balra , de nem jött izgalomba. Ami egyébként elvárható egy vizslától, de fene tudja, mi jön rá egy kölyökkutyára. Hát a nagy zen, az. Jövőre nyugodtan otthon lehet hagyni a négy fal között, ellesz, mint a befőtt egyedül is. Bár Tibi nem egy nagy tűzijátékos, most is úgy jött haza, hogy soha többet, ezer forint volt egy kürtős kalács és Zalán minden áron villogós bizgentyűket akart vásároltatni .

Éjjel valahol riasztó üvöltött újra és újra, nem hagyott aludni…egy élmény volt. Réka az éjszaka közepén átjött hozzánk aludni, a kutya kb. óránként máshová feküdt le hortyogni, úgyhogy nagyon gyorsan eltelt az éjszaka.

Ja, beszereztük az ünneplő cipőket az évnyitóra. Nem mondom, hogy rémálom volt, de nem is sétagalopp, egy szelet torta, jutalomút. CCC-ben kezdtünk, ahol kb. 10 fokra volt beállítva a légkondi. Nem normálisak, állítom. Szemem sem rebbent, hogy a pénztáros csajon kardigán volt. Fagyoskodva, szimultánban nézelődtem a gyerekekkel és Rékának volt az egyszerűbb, mert egyetlen modell volt kapható az ő méretében , ami még tetszett is neki. Cuki lakkcipő masnival, kis pánttal, tökéletes. És még akciós is. Zalán ellenben kinézett egy elegáns bőrcipőt, bőr fűzővel és sehogy sem tudtam róla lebeszélni. Mit mondtam nekik a bejáratnál? Zalán – fekete sportcipő, ami nem túl sportos. Aha. Szerencsére már a lábára sem tudta felhúzni a bőrfűzők miatt, bár elég hamar közöltem, hogy 10 000 feletti cipőt nem veszek meg, legyen a kulcsszó a SPORTCIPŐŐŐ. Olyan nem volt, ami tetszett volna neki, úgyhogy átcsattogtunk a Deichmann-ba, ahol végülis két cipő közül választhatott és az kellett neki, ami kevésbé volt konzervatív. Eléggé felhúzott, mert bár határozott szándékom volt, hogy a cuki kis koromfeketét veszem meg, nem foglalkozom Zalán nyivákolásával, közölte, hogy megvehetem, de az évnyitó után soha többet nem veszi fel. Tudja ez a gyerek, milyen gombot kell megnyomni rajtam. Csikorgó fogakkal kifizettem az ő kedvencét, ami ugyan szintén fekete, de a tervezésnél nyilván nagyobb hangsúlyt kapott a sportcipő vonulat és kevesebbet az, hogy évnyitóra is szupi legyen. Egy árban voltak egyébként, szóval mindegy, 9 óra után már átöltöznek úgyis civil ruhába a legelső napon is.

Végül az Aldiban bevásároltunk, vettünk csokis fánkot, mert ott a legfinomabb a multik közül (szerintem) és még sok minden mást, de csak a csokis fánk jut most eszembe.  

Fogyókúra jól megy , csipegetek, csipegetek….

Nationalfeiertag

Na szóval, súlyproblémák. Kicsit ráparáztam a témára tegnap, az a kegyetlen mérleg. A YAZIO letöltésével totál megnyugodtam. Vagy hát nem, mert vettem egy 40-es H&M gatyát és derékban szomorúan szűk. Ám látom a fényt az alagút végén pislákolni. Szépen beírom a kis appomba, mikor mit eszem, 1400 körül, ami belefér, belefér, ami nem nem. Kerékpározom fél órát , tekerek mint őrült, ami talán nem elég jó a zsírpárnámnak, de a kondimnak igen. Este egy óra séta némi sprinttel megszórva. Szóval nagyon nem kesergek, várom, hogy lassan olvadjanak a kilók rólam. 

Nagyobb bajom, hogy jövő héten kezdődik a fűtésfelújítás és bár eddig totál zen voltam  , majd lesz valahogy, Isten is megsegít alapon, most már nem így van. Ma beszéltem a kivitelezővel, gondoltam rátelefonálok így a hét végén. Vele vesztem össze  csúnyán július elején valamikor, nem is tudom, valahogy elszállt a bizalmam (merthogy augusztus végén kezdenek ahhoz képest, hogy már februárban a tervek felett görnyedtünk….Hát na. Ezen ki nem akadna ki? ) Kiderült, hogy ő augusztus 27-ére emlékszik és nem 21-re kezdésként…Mély levegő beszív, kifúj. Na nem is részletezem, abban maradtunk, hogy kedden kezdenek, 21-én és kb. 3 nap meló az óra leszerelése előtt és kb. ugyanennyi utána…..kéményseprő, BOSCH szervizes….meg amiről még nem tudok. Én csak azt kértem, hogy ha lehet, szeptember 3-ra legyen meleg vízünk. Bízom benne,hogy így lesz. Sokat kell még ezért imádkozni, lehet, a végére meg is tanulok. 

Tibi közben azzal idegesít, hogy azon gágog, hogy mekkora por lesz itt és fúrás – faragás….Nyilván lesz némi (hahaha ) kosz, de az én szemem előtt csak az lebeg, hogy meleg víz legyen és meleg radiátor, mire fűteni kell. A többi egyelőre nem érdekel.

Közben tegnap eltűnt a konvektor/parapet lika lenn a konyhában, jött végre a srác és két nap alatt eltüntette…Glettelésig. Úgyhogy újabb mini lépéssel előrébb. Nem kért semmit, mert Tibi csinált neki névjegykártyát. 

A gyerekek nem ismételtek semmit, Réka nem tanulja a szavakat, úgyhogy lehet, hogy az utolsó év a negyedik volt, amikor zsúfolódnak az ötösök a naplóban, és magasan vitte a lécet a kitűnőségben. Nem tudom hol volt, amikor a szorgalmat osztogatták, de hogy nem elől az biztos. Zalánt elkapom a hétvégén egy kis matekra és írásra és év elején úgyis két hétig ismételnek. 

Közben megjött az illeték a lakáseladás/vásárlással kapcsolatban. 8 hónapba telt, de mondjuk nekünk nem sürgős, pár hónapot még nyugodtan ülhettek volna rajta….

Dió ma pont fél éves, majd hétvégén készítünk rajta feledik szülinapi fotókat. Kapott ajándékba egy nagy csontot, ami bőrből készült és a nyakörvére egy bilétát apu telefonszámával és a kutya nevével. 

A végére egy ZalánMondta.

Zalánt faggatom, hogy milyen szókincs maradt németből a vakáció végére. 

- Szekrény?

- ….

- Ágy?

- ….

- Szőnyeg?

- Anya, én csak azt tudom, hogy Nationalfeiertag.

- ????

Befejezetlen bejegyzés

Nagyon vegyes napom volt tegnap, igazi hullámvasút. Először is reggel, amikor a madárcsicsergéses, zöldövezeti kis zsákutcánkban kerékpárra pattantam, egy pillanatra lefagytam, mert elég ijesztő sötét fellegek gyülekeztek úgy déli irányban….viszont még sütött a nap. Gondoltam, az a 15 perc nem olyan sok…..Egy km-rel arrébb már sehol nem volt a nap, illetve valahol a felhők mögött és csepergett az eső. Persze nem volt nálam esernyő, semmi, úgyhogy két választásom volt, vagy meghúzom magam valahol vagy tekerek maxon és imádkozom, hogy leellőzzem a felhőket. Az utóbbit választottam és megdöntve saját sebességi rekordomat estem be a munkahelyemre egy őrült hajrával….Persze eg y csepp sem esett és negyed óra múlva is csak egy könnyű, nyári zápor verte el a port az utakon….De legalább friss voltam.

A munka oké volt, most minden rendben ezen a téren. Az irodánk elkészült, de még nem egészen, épül hozzá egy konyha, étkező, reggeli meeting hely, nem tudom. Már várom, mert akkor Tibi régi mini hűtőjét behozom és lesz saját hűtőm. Lenn új női mosdó épült, ami ismét ki van kiáltva ERIKA vécéjének….de még a hivatalos átadás, szalagvágás nem történt meg. Mondjuk, ebben sem lesz fűtés, úgy rémlik , úgyhogy lehet, hogy a fiú vécéjébe fogok járni télen? Hát sanszos.

Hazafelé menet egy mini szökőkutat találtam az utcánkban az úttesten….csőtörés…ááááá….remek. 5 óra még nem volt, amikor az ügyfélszolgálatnak szóltunk, fél hat előtt kiértek, minden lakót értesítettek, hogy 6 után nem lesz víz, majd jött zápor, zivatar, fúrtak és faragtak, végül 9-re újra lett víz. Meg voltam elégedve a bandával. Habár este, amikor sétálni vittük Diót, az meg nem tudta, hogy féljen vagy nyaljon (képen valakit), megijedt tőle az egyik pasas….de hát nem mindenki vizsla barát, kutya barát, megértem. Amúgy nem, de mindegy, elnézést kértem, van egy kis túlmozgása a kutyának.

Közben Réka kitalálta, hogy süssünk kakaós csigát. Nem tegnap, már hétfőn is szeretett volna. Mert amit én sütök ,az sokkal finomabb, mint a bolti. Hát nem drága? Újabban szeret segíteni, kis lelkes, választott magának gyerekszakácskönyvet is. Mindezt amit azzal fojtottam le, én barom, hogy leordítottam a haját, amiért összeöntötte a lisztet és az élesztőt….Utólag nagyon megbántam, mindig megbánom, szégyellem magam, ha felemelem a hangom vele. Erre nincs mentség. Ezt ezért is írom le, hátha ez volt az utolsó ilyen. Szegény drágám! Mindent ő akar csinálni és azt hiszi, hogy minden süti összeöntős … Aztán próbálkoztam én „megetetjük a kis élesztőgombákat cukorral, langyos tej…jajdejónekik” –típusú dumával, tűzoltásképpen, de hát ilyenkor már mindegy.

A kakaós csiga végül valami zseniális lett, maga a tökély. Először szórakozott velem a tészta, mert a meleg vajban felolvadt a kakaópor és a cukor, folyadékot pedig elég nehéz benntartani egy csigában. Vissza kellett hajtani, szét, közben már régen nem volt víz kezet mosni a csőtörés miatt, úgyhogy elég maszatos történet volt. Szórtam a tésztára még kakaóport, ami megfogta a folyadékot és így extra csokisak lettek a csigák. Sajnos nem fotóztam. Hétvégére megint sütök, muszáj lesz  Dupla adag lesz, mert másnap is puha.

Este levittük az ebet sétálni, kb. 45 perc volt a séta, ami persze nem elég neki, úgyhogy utána még játszottunk vele eldugós játékot (megszimagoltatunk vele eg y tárgyat, eldugjuk a lakásban és neki meg kell keresnie, imádja) .

Készítettem neki kis bilétát a nyakörvére a nevével és Tibi telefonszámával. Ennek ellenére remélem, hogy soha többet nem fog elveszni….Már hatalmas űrt hagyna maga után…Egyszerűen imádnivaló, mellette senki nem lehet szomorú, mert olyan egyszerűen nincs. Hol gyönyörködik benne az ember, hogy milyen szép, hol azon hitetlenkedi, hogy hogy lehet egy kutya ilyen édesdrágaaranyosésokos…valami mindig van. 

Még akartam írni az egyre súlyosodó habtestemről vagyis a nem kívánt súlygyarapodásról, de már késő van és leragad a szemem. Majd máskor folytatom.

Helyzet

Most már minden hétvége mini nyaralásnak számít, egy kincs, amíg nincs iskola. És még nincs iskola. Nagyjából megvan minden, ami az új tanévre kelleni fog, bár a Pál utcai fiúk még mindig nem került elő a lányszobámból, az Auchan-ban pedig nem volt kapható csak az olvasónaplója. A héten már fehér harisnyát is vettem az évnyitóra, igaz, a kutya picit megnyalta, tetszett neki az anyaga, de egyébként ép. Ami hiányzik: fekete cipő mindkét gyermeknek az évnyitóra. Tornacipő még nem tudom, hány gyermeknek. Ennyi. Persze A4-es füzetborítóból soha nem lehet elég és gyanítom, hogy az ötödikes tanári gárdából nem egy tanár mond majd újat, olyasmit, ami nincs beszerezve. Pedig felfegyverkeztem körzővel, vonalzókkal, szögmérővel…és mivel ötödikben már tollak írnak, tollal hibajavítóval….Rögtön vettem hármat is. Még a Suli box foglalás van folyamatban, mert felsőben Rékáék már vándorolnak és nincs egy olyan kis zug, fiók vagy zárt szekrény, amiben a holmija biztonságban lehet, csak ha bérel az ember lányafia egy ilyen boxot….

Szóval volt két egész nap, egy hétvége, amikor bármit megtehetett az ember (a mosáson , teregetésen, terítésen, leszedésen, mosogatógépbe pakolások, kisebb takarításon, nagyobb takarításon, ágyazáson, főzésen, sütésen kívül)….Pénteken délután hirtelen felindulásból nekiestem Zalán szobájának, hogy a fűtéskorszerűsítéshez kompatibilissé tegyem, vagyis bizonyos falakat szabaddá tegyek. Az ágya alatt találtam egy félig megrágott húsvéti nyúl fület, két jégkrémes csomagolást, egy üres joghurtos dobozt. Piszok meleg volt a szobában, folyt rólam a víz. Közben felkavartam az állóvizet, mert rendet raktam a játékok között is. Összeöntöttem az összes legót, ami van a háznál 3 nagy piros Ikeás dobozba, az autókat két ilyen piros dobozba. A távirányítós robotot kiemeltem a polcra, a fakockákat és Duplo-t kiselejteztem és a padlásra száműztem, ahogy a 6 éven aluliaknak szóló könyveket is. A bútorokat is átrendeztem némileg, bár Zalán rögtön közölte, hogy az úgy nem lesz jó, ahogy én csináltam, az ágyát az ajtóval szemben szeretné, vízszintesen, a szekrényt meg amoda. Hát jó. 

Másnap Tibi kiporszívózott fenn, elpakoltam a kinőtt ruhák egy részét meg egy csomó dolgot, ami csak úgy spontán az utamba került. Felraktam két mosást, aztán nekiálltam, hogy a három doboz legóból helyre állítsak valamit.  Csináltam is addig, amíg az összes csontom és izületem el nem gémberedett a szőnyegen görnyedéstől , vagyis összeraktam Zalán kompját és űrrepülőjét. Réka valami hotdogos kocsit eszkábált össze, Zalán soha nem volt hajlandó útmutatóból legózni. Ő most is saját járgányt rakott össze, valami 10 kerekű csodát, ami egyébként meglepően klassz lett. Közben Tibi egyfolytában a fejét fogta, hogy ebből az egészből mi lesz a szőnyeget beborító őskáoszon kívül…

Este elvittük egy könnyű egészségügyi sétára Diót a Zagyva partjára (egy óra szaladgálás), amitől olyan boldog volt, hogy öröm volt nézni. Este, sötétedés után kifeküdtünk hulló csillagokat nézni egy plédre. Szerencsére nem voltak szúnyogok, csak a kutya nem értette, mit művelünk a sötétben, úgyhogy rendre hozta a labdáját, nyomta a kezünkbe, hogy valami értelmeset is műveljünk az ő felfogásában. Azon gondolkodtam, hogy ezt miért nem csináljuk sűrűbben, mert olyan gyönyörű a csillagos és, hogy azt akkor is érdemes pásztázni, ha semmi nem hullik. Egy óra sötétbe meredés után a szemünk nem volt hálás a nappaliban tapasztalt világításért, de nem is nagyon kínoztuk magunkat, ágyba bújtunk és aludtunk egy jót....

Elvesztettük, meglett

Mostanában esténként szoktuk sétáltatni a kutyát, talán már írtam is, hogy a viszonylag sötét utcákon nem valami bátor. Pénteken, amikor éppen a női magasugrás döntőjét néztem illetve vártam Baji Balázs futamát, Tibiék nem nagyon akartak hazajönni a sétából. Tibi és Réka. Egyszer nem megyek velük sétálni és egyből elveszítik a kutyát. Ezt a pedigrés, gyönyörű, fiatal ebet. 

Az történt, hogy az egyik utcában, ahol jártunk már nem is egyszer, az egyik barna kapunál nekiugrott a kerítésnek az ott található bordeaux-i dog. Nem nagyon, csak a kerítés dörgött egy nagyot, a kutya nem is vakkantott szinte. Dió azonban pánikba esett, kitépte magát a nyakörvből és pillanatokon belül eltűnt a sötét utcában. Mint utólag kiderült, legalább egy kilométert sprintelt, a közeli benzinkútig. 

Még hallották -Tibi és Réka - , ahogy az aljnövényzetet felveri a szemközti házak előtt, úgyhogy ott keresték és kutatták, egy idő után egyre több fej jelent meg az ablakokban, hogy mi a bánatot keresnek ott, de ők nem tágítottak. 

Az elmondásuk szerint az ábra úgy nézett ki, hogy Réka jól adta a siratóasszonyt, Tibi pedig egyre csak azt hajtogatta, hogy "eztnemhiszemel......eztnemhiszemel....azelőbbmégittvolt......" és egyre csak keresgéltek a bozótban, az eltűnés helyszínéről nem mozdultak. Nagyjából 10 perccel később megállt mellettük egy fehér Seat és kiszólt belőle két srác a Tibi kezében fityegő bánatos pórázra célozva, hogy nem keresünk e egy vizslát. Dehogynem. - vágta rá Tibi. A srácok elmondták röviden, hogy befogták a kutyát a benzinkútnál, nagyon cuki és most ott ül a kocsiban. Tibi egyik sokkból a másikba esett. 

Némi szépséghibája a történetnek, hogy a kutya nem repült megkönnyebbülve, vonyítva Tibi karjaiba, sőt, alig lehetett előrángatni a Seat egyik ülése alól, de visszakapták a kutyát, gyorsan megköszönték a csodát és már ott sem volt a megmentő.

Hát most mennyi a valószínűsége, hogy egy elveszett kutyát, egy magyar vizsla kölyköt, miután elveszítjük, és az elszalad az utca végére, majd onnan jobbra, jópárszáz méterre, valaki elcsípje, mielőtt elüti valami és pont abba az utcába kamillázik, ahol az eb elveszett, hogy visszaadja??? Kb. egy lottó ötös.

Iszonyú mázli van, hogy előkerült.....Most szorosabb lesz a nyakörve és készül egy kis biléta a telefonszámunkkal. Ha megint lelépne és a fehér Seat nem lenne a közelben.

Hogy ki nyerte a magasugrást, fogalmam  sincs, csak másnap jutott eszembe. 

Rövid leszek

Megint eltelt egy nyári szabadság, kérem, 7 nap, öt munkanap…..és olyan fájdalmasan kevés volt, hogy azt zongorázni tudnám (gyászinduló), csak nem tudok zongorázni. De félre ború, félre bú, azért még a tanév nem kezdődött meg, vagyis félig így is szabin vagyok. Az egyik állásomból, a stresszesebbikből….

Réka kakaós csigát kért a hétre, amiből egyből a pokol egyik mély bugyra jutott eszembe, vagyis a 35 fokban bekapcsolt sütő….Ámde legyen, végülis az az egy óra, amíg megsül és kihűl a sütő…mi az? Hétvégén, hajnalban majd megjátszott. Amúgy a Lidliben egész finom a kakaós csiga, majd lobbizok Rékánál, hogy az is milyen jól tud esni egy pohár hideg tej mellett….

A jövő héten elvileg rendelt ebéd jön a csipet csapatnak itthonra, ámde ahogy tudom, Tiborom még nem emelte fel a telefont, hogy igényét bejelentse ama konyhán is, úgyhogy van egy olyan sátáni gyanúm, hogy a jövő héten is főzhetek a 40 fokban , este, meló után. Asszonysors.

Terveztem,
- sörös csirkét burgonyapürével, zöldsalátával
- hideg gyümölcslevest sajtos-paradicsomos csirkével
- fokhagymás tokányt makarónitésztával
- krumplisalátát fasirttal vagy halrudacskákkal (fagyasztott bolti)
- farhátat és szárnyat a kutyának leveszöldséggekkel és rizzsel
- esetleg túrógombóc, madártej, jégkrém (bolti)

Azt nem tudom mennyire írtam, hogy Diót totál rászoktattuk a mindennapos sétára és hát most, hogy jövő héten már fél éves lesz, erre igénye is van. Jaj, Diókáról külön posztot kellene írnom, mert megérdemelné, annyira cukorfalat.
Mivel már korábban sötétedik , mint egy hónapja, kb. fél 8 körül illik elindulni és másfél óra a túra. Hogy erre hogy lesz idő, ha már négykor sötét lesz, zimankós tél és tanulni kell a kölkökkel, én nem tudom, de valahogy majd csak kialakulnak a dolgok.

A reggeli átmozgatást nem igényli, 9-10 között ébred, dob egy pisit , majd visszafekszik aludni. 11 után már aktívabb, eszik pár falatot , iszik, vagy kifekszik napozni az iroda elé vagy ágakat rágcsál, vagy a gyerekek szórakoztatják. Nagyjából így megy el az egész nap, közben durmol sűrűn, elég sokat alszik. Este 6 után jön izgalomba, akkor már érzi, hogy lassan megyünk valahová és ha elhangzik a bűvös elmenjünk sétálni? – akkor nagyon boldog. 

Kézenfekvő volna a Tiszához vinni, mert az 10 perc sétára van, de inkább a Zagyvához szoktuk vinni, mert az rendezettebb, nincs szemét (mert ember sem sok), szabadon futkározhat. Mert az az igazi mozgás, amikor póráz nélkül, önfeledten cikázhat. Ez kb. 10 perc autóval és mivel pont egy LIDL mögött lehet (is) lemenni a partra, hát ilyenkor én bevásárolok – egyszer-kétszer egy héten – addig pedig Dió lohol és szimatol. Eddig még nem vetette be magát a Zagyvába, de jobb is, nehogy elvágja valami éles kő a talpát….
Ha Tibi nem ér rá, én is el tudom vinni egy körre a környező utcákban, de akkor edzőcipőt kell húznom és futnom vele, mert amúgy meg sem kottyan neki a séta. Egyébként még így sem. A Zagyva part a tuti.

Két pitbull, egy vizsla

Múltkoriban kinn teregettem, a szomszédasszony pedig éppen a napernyő alatt olvasgatott. Együtt hallgattuk, ahogy odabenn Zalán őrjöng. Ha nyitva vannak az ablakok és még üvölt is a gyermek, nem sok titok marad a házból. Az volt a baja (Zalánnak), hogy nem találta a tabletet és követelte, hogy én keressem meg. Nem érdekes, hogy ő van kb. 2 méterre a tablettől, én dobjak el nedves ruhát és ruhás kosarat és keressem meg a tabletet. Hm...

Szomszédasszony nevetve megjegyezte, hogy olyan jó az ilyet hallani, mert ez azt jelenti, hogy ő sincs egyedül. Röviden panaszkodott, hogy az ő gyerekei mennyit marakodnak, folyton ölik egymást és hogy ez neki mennyire rosszul esik...Együttérzően igazgattam a ruhákat a szárítón és nem mondtam ki, amit igazából gondoltam - az én gyerekeim legfőbb hibája, hogy nem fogadnak szót. Egymással nagyon is jól kijönnek....Erre eltelik egy hét, itthon vagyok szabadságon, 24 órában együtt vagyunk és rá kell hogy jöjjek, a gyerekeim valójában jobban marják egymást, mint két vad pitbull. Olykor órákon keresztül nincs egymáshoz egy jó szavuk, megy az adok-kapok vég nélkül, ami egy idő után nagyon fárasztó. Én ezt eddig nem tapasztaltam. Az egy dolog, hogy elmondok valamit és nem csinálják elsőre, sem másodjára, sem harmadjára....de a testvér marakodás talán még annál is rosszabb.

Mikor 11 óráig már ötször vesztek össze és válogatott sértéseket vágtak egymás fejéhez, Zalán levonult az apjához autóversenyezni, Réka pedig úgy döntött, hogy átnézi a tanszer készletet az emeleten. Ezt nagyon jó ötletnek tartottam, mert talán sok már nekik ez az "összezártság", amit a nyári szünet jelent. Jönnek ugyan cimborák, játszanak másokkal is, de azért a legtöbb időt így is egymással töltik...Lehet, hogy jóból is megárt a sok. 

Csatlakoztam  Rékához, hozzá hasonlóan én is imádom a tanszereket, papírárut, de egyébként is ideje volt  szétszortírozni a holmikat két nagy műanyag dobozba, kitalálni, hogy mi hiányzik még. Nos készleteink jelentősek, jelentem, főleg ceruzából, bár igyekeztem visszafogni magam. Matek füzetből is van 9 db csak Zalánnak,A5 méret. Elég félelmetes Réka füzetállománya is, A4 matek és vonalas....Van fánkos (nyálcsorgató), levendulás (ami a kedvence), virágos (dekoratív). Radír terén visszafogtam magam, mert mindkettő gyerkőcnek egy hatos csomag kis radírt vettem, kíváncsi leszek, hogy meddig tart majd...Valaki kitalálhatná már a tolltartóba zsinegen rögzíthető radírt, mert ha 20 darabot nem vesztett el Zalán, akkor egyet sem. Tavalyról maradt két - két érintetlen csomag színes. Zalán a vastagabb, 12 színűt szereti, Réka vékonyabb 24 színűt. Nahát színest sem kell venni mostanában, ahogy festéket sem, mert abból is van 2, szinte vadonatúj doboz. Rajzlap és írólap Zalánnak nem kell, mert a tantónéni veszi meg az ilyesmit. A körzőt még keresi Réka, valahol megvan, szögmérőt kapott újat. 

Később Zalán is csatlakozott hozzánk, de egy futó pillantás nem sok, annyit sem vetett a saját dobozára, amit én dédelgettem. Jellemző. Vicces látni, hogy eddigi iskolás pályafutásában sikerült neki 4 rózsaszín ceruzát felhalmoznia és újszerű állapotban, hegyezetlenül készleten tartania. Bravó, Zalán, pasiból vagy!