Visszatekintés - harmadik harmad

SZEPTEMBER

Szeptember elején elkezdődött az új tanév, amit mindig valódi gyásznapként élek meg, sokkal inkább most, mint gyerekkoromban. Szép reményeim voltak, mert Réka osztályfőnöke nagyon szimpi volt nekem végig a negyedik osztály során, amikor még csak némettanárként funkcionált. Azóta kicsit vegyesebbek az érzelmeim, nekem kicsit túl nagy a fegyelem és túl sok a tanulnivaló, de hát ugye miért írattam emelt németre, annak meg van az ára. Kevésbé gyerekközpontú, mint gondoltam, kevésbé tyúkanyó, de ettől függetlenül nagyjából elégedett vagyok a sulival. Zalán más tészta egy picit, nála abban bízom, hogy felső tagozatra összeszedi magát, bár ki tudja...

Az ötödik osztály egy kicsit nehezebb, mint gondoltam, és egész más, mint az alsó. Nem nagyon van olyan tantárgy, amiből elegendő ügyesen figyelni az órán, alsóban többnyire mindenből ez volt. Persze tanár függő is mindez. És gyerek függő is. Nyelvtanból pl. rendszeresen írnak tollbamondást, bár nem is tanulnak helyesírást konkrétan, egészen más az anyag. Szóval gyúrhatunk a tollbamondásokra. Német adja magát, abból mindig hajtás van. A töri tanár meg olyan szigorú, hogy ihaj...

Újra indultak a zene órák is, bár nagyon nehezen sikerült összeállítani az órarendet, hogy mindenkinek jó legyen. A szolfi órák továbbra is fél öttől hatig- negyed hétig vannak hétfőnként, ami miatt pipa vagyok a zeneiskolára, mert már második vagy harmadik éve ez van, olykor lehetne a másik csoportnak éjszakába nyúló órája, jövőre biztos az asztalra csapok, ha megint a Réka csoportja cumizik. A többi óra nem gond.

Nem emlékszem, hogy szeptemberben leittam volna magam, mert készen lett a cirkó...

OKTÓBER


Mondjuk , októberben sem ittam le magam a cirkó feletti örömömben. Merthogy nem működött jól, úgy tűnt, a vadiúj kazán több sebből vérzik, volt amit orvosolt a beüzemelő, volt, amihez alkatrészt rendelt. Hullámoztam az örömtől....hát persze.


NOVEMBER

Novemberben viszont tényleg pezsgőt bontottunk, mert megjavították a cirkót. Kiderült, hogy fordítva volt bekötve a kazánba a hideg és a meleg víz. Erre varrjatok gombot!! Kértünk még pár ajánlatot erre és arra, de egyik kivitelező sem ért még ide, ami nem baj, mert addig is gyűjtünk pénzt. A gyerekszobákra ablak csere vár, a külső bejárati ajtóra is csere vár és a lenti fürdőszobában még mindig nem áll a zuhanykabin. Több, mint egy éve megvettük, hehe. Az Ikeába is lenne egy utam elhozni az új étkezőasztalt és még két széket. A tervekből soha nem fogyunk ki....


DECEMBER

Szokásos karácsonyi illetve adventi rohanás. Volt itt Mikulás, TZ tenger, karácsonyi koncert a templomban a sulival, kari koncert a zenesuliban, adventi falu látogatás több alkalommal, sok-sok ajándék beszerzése. Volt Rékának 11. szülinapja, céges karácsony mangalica kismalaccal  - sajnos nem élőszereplős buli volt,  a malacot megsütötték kemencében. Karácsony és most szilveszter. A téli szünet első napján megérkezett Tibi új gépe is, úgyhogy remélem, legalább ez a része a kis életünknek rendeződik. Nyomtathat, ami csak a csövök kifér hibakódok nélkül....Vettünk karácsonyfát nagyon hirtelen, mert zárt a bolt. Ajándékot az utolsó pillanatok egyikében. Én nem, idén sem bírtam magammal, sütöttem lekváros linzert, mézeskalácsot, diós és mákos bejglit, zserbót, kavartam kókusz rudat és tiramisut----nem vagyok normális. Fél rúd diós még mindig van.

Boldog új évet kívánok mindenkinek! Köszönöm a hűséges olvasóknak a kitartást! :) 

Visszatekintés - második harmad

MÁJUS

Május ötödikén, egy szép szombati napon elkocsikáztunk Siófokra (ezen mindenki meg szokott döbbenni, hogy milyen messzire elcaflattunk egy kölyökkutyáért...kivéve, aki ért a kutyákhoz) és kiválasztottuk a mi Diónkat. Út közben felhívott a tenyésztő, hogy lenne az általunk fotó alapján kinézett kutyára más érdeklődő is, ragaszkodunk e hozzá, hogy ő legyen...Csak annyit mondtam, hogy háromból szeretnénk választani, magyarán ne kösse le egyiket sem. Végül jól bár tényleg háromból választottunk, minden vevő azt a kutyát kapta, amelyiket szerette volna, egy német kisfiú a mi eredeti célpontunkat, egy pesti lány a világosabb színűt és Joker, azaz Dió lett a miénk. Tibi választott végül, nekem olyan egyformának tűntek még akkor. 

Azóta Diót 10 hónapos, életünk bearanyozója. Nem mondom, hogy egyszerű, mert mindenhová jön velünk, vagy ha nem, akkor valakinek itthon kell maradnia vele. Ha egyik sem megoldás, akkor van kb. 3 óránk, és akkor négyesben elmehetünk valahová, Dió pedig itthon alszik. Soha semmilyen kárt nem csinált. Nyugodt kutya, nem véletlen,hogy őt ajánlotta nekünk a tenyésztő és a sokkal aktívabb másikat pedig a pesti futó csajnak. Jó ez így. 

Májusban összeszereltük a nappalibútort sok-sok kín árán. Ugye a régi bútor az előző lakásban maradt, elsősorban mert nem fért ki egészben egyik ajtón sem és hiába küzdöttünk, nem találtuk ki, hogy lehetne összeszerelni. A szekrény valószínűleg 50 éve darabokban érkezett a nappaliba. Az új bútor összeszerelése nem volt egyszerű, szerencsére Tibinek futotta a türelméből. A bútorhoz tartozó étkező szekrényt azóta sem rendeltem meg (kb. 170 000), bár nem azért, mert gond lenne az összeszerelés (de biztos az lenne) 

Május közepére, Zalán szülinapjára nagy nehezen befejezték a festést a fiúk, így fapadosan bár, de már a nappaliban tartottuk a szülinapi bulit. Egy kölyökkutyával, rengeteg kajával megspékelve. Klassz volt. 

JÚNIUS

Kitört a nyári szünet, ez volt az első gondolatom erről a hónapról. De klassz is volt, már erőm végén jártam. Belegondolni is rossz, mi lesz majd idén. Nyaralni nem mentünk, merthogy arról volt szó, hogy fűtésreform lesz, nagyjából július elején és amúgy sem maradt egy fityingünk sem.

Születésnapomra bögrés sütit sütöttek a gyerekek, ami egész megható volt és kellő mennyiségű vanília fagyival még finom is. Volt aztán foci VB, ahol meglepően hamar kiestek a németek....

Volt évzáró és  bizonyítványosztás fényes eredményekkel. Közkívánatra a Mekiben ünnepeltünk. Mindenki kapott, amit akart, minden szemetet, még jó, hogy ritkán járunk oda (Mekrojáááál...szeretlek). Zeneiskolás bizonyítvány is hibátlan lett, hurrá. 

A kutyába totál beleszerettünk, igaz, ott rögtön májusban ez bekövetkezett és azóta is tart. 

JÚLIUS

Július elején kiderült, hogy augusztus végén indul a fűtésreform, ami megint elhozott nekem egy mini összeomlást. Az élet azonban nem állt meg, Réka atlétika táborba vonult (napközis) , Zalán nem volt erre hajlandó, így itthon maradt. Nyáron hatalmasakat sétáltunk a kutyával, amikor már minden oltását megkapta. Mivel este 9-ig világos volt, olykor két órára is levonultunk a Tiszához. Így ismerkedtünk meg Spakli haverral is, aki egy 3 hónappal idősebb vizsla dalia. Akkor nyáron még jókat hancúroztak együtt. 

AUGUSZTUS

Fogalmam sincs, mi történt augusztusban....A rendszeres kutyasétáltatásokon és az áldott nyári szüneten kívül.  A hónap végén elkezdődött a fűtésfelújítás. Por, fúrás, faragás, kosz, sok pénzt huss....Természetesen iskolakezdésre nem sikerült meleg vizet varázsolni a csapokba, ami nagy fájdalmam volt, de végül is kár volt a majréért, mert meleg időnk volt szeptemberben és fűteni sem kellett egyáltalán. 

Augusztusban volt az atlétika vb, azt hiszem....és akkor volt, hogy egy este Diót megrettent egy kerítés mögötti boxertől és világgá szaladt. Negyed óra múlva meg két srác egy fehér Seat-tal visszahozta nekünk...ami csodával határos volt, mert kb. egy km-re fogták be egy benzinkútnál. 

Amikor arról beszélünk, hogy szerencsétlen évünk volt, ez az egyik , amire emlékeztetem magam. Akkor ez a kutya előkerült. ami hatalmas szerencsénk volt, chip ide vagy oda.

Visszatekintés - első harmad

A január marha jól kezdődött, rögtön másodikán, szabadságom utolsó napján beköltöztünk a félig szétvert és helyre sem állított új  lakásunk felső szintjére. Szabadságom első napján vettük át a kulcsokat, úgyhogy szép kerete volt a pihinek. Remek volt a helyzet, konyha keine, melegvíz kein (egy héttel későbbig) mosógép keine. Viszont volt UPC, szóval internet és kábeltévé is. Valamint matrac a földön. Király, nem? Ma már nem költöznék be, ha tudnám előre, mivel kell szembenézni. Vagyis szerencse, hogy akkor nem tudtam. Nem igen  volt választásom, így csak sodródtam. 

Réka hazahozott egy könnyedén abszolvált kitűnő bizonyítványt. Nem hiszem, hogy lesz olyan a jövőben több. Mármint könnyedén abszolvált. Zalán is hazajött egy bizonyítvánnyal, ami nem volt rossz, de nem is jó, de év végére mégis majdnem kitűnő lett. 

A banda, aki december közepén elvállalta a ház felújítását, váratlanul lelépett. Amikor a konyhabútort egyeztettem az asztalossal, na akkor láttuk őket utoljára. Pár hét szünet állt be a felújításba, amit nehezen viseltünk....-tem.  A konyha helyreállítására (ablak másik, ajtó arrébb) már új csapat érkezett. Ők egy darabig tök jól dolgoztak, bár már azt is értékeltük, hogy megjelentek és haladtak. Május közepéig maradtak...

Ebben a hónapban adott életjelet magáról a NYEST a padláson és áldozott le végképp Réka vívó karrierje. Úgy ott hagyta az egyesületet, hogy még a tornacipőjét is a zárt szekrényben hagyta. 

FEBRUÁR

Közben rájöttem, hogy a bizonyítványt igazából újabban már február elején kapják...Na mindegy. 

Február közepére újra tudtam végre mosni, bekötöttük a mosógépet. Hát nagy áttörés volt, hogy nem kell a szennyes gatyáinkat sógornőmékhez hurcolni.  Ebben a hónapban az egészségem is megroggyant, de aztán megkönnyebbültem. Ehhez képest nem tudom mikor, de elkészült a várva várt konyhám is, rekord gyorsasággal megterveztük az asztalos fiúval és 3 héttel később, pont amikor másodszor verték fel a fiúk a fürdőszobában a padlólapot...na akkor be is szerelték. Jött a villanyszerelő, bekötötte a főzőlapot, bedugtuk a konnektorba a sütőt és taramm...Volt konyhám!!! Csodálatos volt, ma is az. Akinek világéletében volt, nem tudja, milyen nélküle hetekig élni. Főleg gyerekekkel. 

Tibi irodája ekkor még sehol sem volt, a korábbi irodájából dolgozott ,szóval ingázott ugyanúgy, ahogy az előző lakásból.  Februárban döntöttük el, hogy a bejárati ajtóból is kell új, úgyhogy újabb 150 000 repült ki képzeletben az ablakon. Pár hét múlva meg ténylegesen. 

Azt hiszem, itt átmenetileg megnyugodtam. Túl voltunk a féléven, tudtam mosni, főzni, mi kell még? 

Réka fuvolista karrierjében új fejezet kezdődött, elkezdte a kamarát, ami - nem tudom, jól fogalmazok e, de az egyik főtantárgya. Vagy mellék. Mert ugye van a szolfézs, van a hangszeres óra és a kamara. Ez a három alkotja a 2+2+1 órát. A kamara azt jelenti, hogy sok fuvola szól egyszerre, optimális esetben harmóniában. 

MÁRCIUS

Úgy emlékszem, márciusban hideg volt, igencsak hideg. 

Ebben a hónapban lelazúroztuk az összes ajtót az előszobában. Márciusban kezdtem el először játszani a gondolattal, hogy akár lehetne is egy kutyánk....Kennelek után kutattam és almok után nyomoztam. Egyelőre nem igazán komolyan, csak sóvárgás szintjén, azt hiszem. A nappaliba és étkezőbe megérkeztek az ablakok, bár a nagy hideg miatt csak késve. 

Húsvétoztunk és megünnepeltük Zalán névnapját. 

ÁPRILIS

Lehet, hogy rövid bejegyzések lesznek, mert semmi másra nem emlékszem, csak a felújításra. Ebbe rokkantunk bele 2018-ban....

Áprilisban volt egy választás, amire  - vagy inkább az eredményére - azt mondtam, hogy végre valami jó is történt 2018-ban, nagy öröm volt és az máig. Soli deo gloria!

Úgy emlékszem, hogy áprilisban télből rögtön nyár lett, mert elkezdtem biciklivel járni dolgozni. Imádom a kerékpárom. A kellemes langyos idő előcsalogatta a szomszéd gyerekeket is a házak mélyéről, szövődtek barátságok, melyek azóta is tartanak. 

Áprilisban már sűrű teendői voltak a felújító brigádnak, úgyhogy leléptek és őket sem láttuk kb. egy hónapig, így az alsó szint totális elfoglalása még nem történt meg április hónapban. Akadt teendő, amíg vártunk rájuk, felcsiszolta Tibi a parkettát és 3 rétegben lelakkozta a nappali-étkező területén. Nagyon szép lett, közel volt a cél már nagyon. 

Áprilisban lett 10 éves a blog elődeit is ideszámítva (popipopi és a ketteske blog). Kemény. 

Április végén elméletben kutyatulajok lettünk, kennelt és kölyköt választottunk fotó alapján nagy Siófok városából. Határtalanul boldog voltak, majdnem szétdurrantam a várakozásban. 

Ha elmúlik karácsony

El is múlt a karácsony, hopp, egy pillanat volt. Ám blogilag még messze nem. Ott tartottam, hogy elkészült a zserbó. Akkor még nem tudtam, hogy minden idők legjobb zserbóját hoztam össze, igazán tökéletes lett.  Nem szabad sajnálni belőle a lekvárt, az az egyik titka. (Recepthez a kulcs Kikocs.)

Pénteken a gyerekek letették a lantot, délben együtt jöttek haza a suliból, pontosabban Réka hazahozta Zalánt. Hát igen, már ilyen nagyok! Hhhh...Ésss megkezdődött a téli szünet, hála az égnek.  Az ajándék beszerzés a hétvégére maradt, ami a rémálmom volt, mégis ott talált bennünket mindkét nap a boltokban. A bevásárló központok közelébe nem nagyon mentünk, bár a könyvesboltba bemerészkedtem, Intersparba is, DM-be is, de egyik helyen sem volt nagy tülekedés. 

Vasárnap elkészült két rúd mákos és két rúd diós bejgli (vagy szombaton??). Csak annyi emlékem volt róla, hogy itthon már régen megkötött a forrázott mák a tálban, amikor nekiálltam a tésztának az ajándékbeszerző túra miatt. Itt is volt gikszer, mert háromszor tettem vissza a rudakat a sütőbe, nem voltam biztos benne, hogy átsültek...Ebből egyszer a kikapcsolt sütőt programoztam be tíz percre, nem érdekes....

Hétfőn reggel nekiláttam a kacsának, ami már előző este rozmaringos masszázst kapott. Meglepő módon, két és fél óra alatt vajpuhára sült, így a szokásos estebéd helyett ebédre vártuk anyut és persze magunkat. Amikor megfordítottam a combikat és  eltávolítottam az alufóliát, már csak pirítani kellett a bőrös oldalt. Te jó ég, milyen finom lett! Nem csoda, hogy a gyerekek minden évben kacsát követelnek. 

Volt nálunk egy hagyomány, anyu töltött káposztájának a hagyománya. Ezt minden évben megfőzte pár nappal karácsony előtt, attól függően, hogy tesómék mikor érkeztek. Mikor ez a fantasztikus töltött kápi illat ráült a lakásra, tudtam, hogy itt a béke, itt a nyugi, itt a szeretet, nyakunkon a karácsony. Az étel maga mindig nagyon finom volt, főleg tejföllel és friss kenyérrel. Sajnos ezt a hagyományt továbbvinni nem tudom, ez elég hamar kiderült, még a kapcsolatunk hajnalán Tiborom bevallotta, hogy nem szereti a töltött kápit. Ki lehet vele kergetni a világból. A szabolcsi töltött kápit (sima káposztából, paradicsommal készül) betolja, ez pár évvel később kiderült, de abból sem lett ünnepi étek. Úgy néz ki, nálunk a sült kacsának lesz hagyománya. Én nem bánom, az egyik kedvencem és nem is ördöngösség összeütni. (Már ha nem ég oda vagy szárad cipőtalp keménységre, mert úgy is jártam egykoron.)

Mivel ebéd után rögtön kiosztottuk az ajándékokat is, így mondhatom, hogy eléggé elkapkodtuk az a szent estét. Már fát sem kellett dekorálni, azzal soha nem várunk 24-ig. Kis türelmetlen banda vagyunk.  Ja mert közben az lemaradt, hogy karácsony előtt, pénteken volt a céges vacsi, ami tulajdonképpen egész klassz volt, jobb, mint a tavalyi, szupi ajándékokat kaptam és a hangulat is jó volt. Amíg oda voltam, a gyerekek feldíszítették a fát, úgyhogy karácsonyi zenére és égőkkel feldíszített fára toppantam be este kilenckor. Jó volt. Kár, hogy éppen haragban voltam Tibivel, nem érdekes, a karácsony minden megold.

Karácsony első napját a kutyabefogadó tesóméknál töltöttük, a másodikat pedig Tibi családjával, akik kutyanembefogadók, így ott 3 óra limitünk volt, míg a kutya itthon aludt. Kár, mert pár órát még eldiskuráltunk volna, így épp hogy ettünk, ittunk, ajándékoztunk, fotóztunk, még egy kicsit ettünk és irány haza. 

Nem terveztem tanulást különösebbet, úgyis cs-p-re mennek vissza a suliba a gyerekek, amik könnyű napok, majd utána a hétvégén felkészülünk a kövi hétre. Nagyon elegem van, nem akarok tanulni velük. Viszont az olvasónaplót írja Réka, amiben picit segítek neki, ez csak napi egy óra, vagy még annyi sem. Brrr...nem akarok sulira gondolni.

A fuvola vizsga eléggé közelít, sajnos a pontos dátumra nem emlékszem, de mindegy is, most minden nap fél órát gyakorol kb., így rendben lesz. Az lenne az ideális, ha nem kellene figyelmeztetnem, mit gyakoroljon és mikor, de nem így van, amit egy picit sajnálok. Mindegy, ha nem ez a szenvedélye, akkor nincs mit tenni, de azért amikor fújja, akkor szívesen játszik a fuvolán. 

Most keresek pár fotót, aztán majd jövök még ,ha rájövök, mit felejtettem megírni. 

Ja amúgy most korcsolyázni van a banda, én meg itthon maradtam az ebbel és lustálkodunk. Remek, ezt sűrűbben kibírnám. 

Na szóval fotók

Dunakeszi - reptér

                                                                   Réka cica

Itt levágtam magunkat a családi képről. Személyiségi jogok, meg ilyenek...

A gyerekek :) 

Csütörtök

Ma elkészült a zserbó, amivel megint volt egy kis gikszer, mert már megint anyuval petykáltam telefonon, amikor összeállítottam a tésztát. Valahogy kiszúrtam, hogy jóval kevesebb lisztet löttyintettem a többi hozzávalóhoz, kb. 30 dkg-t, úgyhogy csak úgy érzésből adagoltam a lisztet a többi elemhez. Bíztam benne, hogy jó lesz. Aztán több lekvárt kentem a 3 lapra, mint előírta a recept és kevesebb diót, hm.....viszont nagyon könnyű volt dolgozni a tésztával, könnyedén elnyújtottam mind a négy lapot. A sütési idővel is volt egy kis gond, mert ugye mindenképpen át kell sülnie, viszont barnult a teteje.. Most este vontam  be csokival, bízom benne, hogy finom lesz.

Ma este volt a főpróbája a karácsonyi műsornak. Nagyon helyesek voltak az 5b-sek....Folyton azon járt az eszem. hogy már milyen nagyok!! Immáron ötödik éve együtt, akivel oviba is együtt jártunk , már nyolcadik. Nem semmi! Réka volt a legkisebb angyal, cuki volt és imádnivaló.

Tibi persze bele van bújva a gépébe. így ma sem voltunk ajándékokat venni....Hát jó. Viszont holnap nem érek rá, mert töltött káposztát főzök és még a mézeskalács sincs kész. Réka reggel negyed nyolcra megy főfőfőpróbára reggel, úgyhogy korán kelünk. Nem is baj, legalább hamar fel tudom tenni főni a kápit. Fél háromkor pedig jönnek értem, céges buli. Kb. este kilencig. Már púp a hátamon, két nappal karácsony előtt, de mindegy...Majd csak eltelik és hazajöhetek.

Hétvégén, utolsó pillanatos ajándékvásárlás lesz. Továbbra is rohan az idő. Holnap utolsó tanítási nap.

Szerda is kipipálva

Reggel negyed héttől negyed nyolcig szendvicseket gyártottam. Csak azért nem hattól, mert volt egy kis dolgom a mellékhelyiségben is, ezt kihagytam az előzetes számításból. Azt fel kell írnom valahová, hogy el ne felejtsem - egy óra nem elég 25 baglyos szendvics legyártására. Illetve igen, de akkor stressz van. Az meg kinek jó? 

Mindegy, végül készen lett a két nagy doboz szendvics. Kenyér, vaj, sonka, sajt, uborka, tojás, olajbogyó és répa. A szokásos kreatúrám. Idén nem Piros Arany vagy ketchup került a tojások tetejére, hanem olajbogyó...Hát látványra jobb az olajbogyó, de ízre ütősebb a Piros Arany. Bár a gyerekek nem szokták díjazni, szóval jobb volt így bizonyára, mert több is fogyott. 

Benn maradtunk a suliban egy másik anya társammal és pletyóztunk a folyosón, közben párszor körbe néztünk, sütiztünk, szendvicseztünk,élveztük a gyerekek kavalkádját. Engem felvidít a sok gyerek, olyan kis cukik. Nyilván a nyolcadikosok már kevésbé, némelyik egy fejjel magasabb nálam. A gyerekek bumerángként fel-felkerestek, hol egy puszira, hol némi kp-ért...de végül 10 óra lett és vége lett a karácsonyi vásárnak, szépen hazapakoltam. Talán 5 szendvics maradt és szert tettünk egy sor kreatív dologra. A másik, amit meg kell jegyeznem, hogy vigyek üres dobozt a sok finom sütinek, amit a gyerekek iskolaszerte árulnak. Volt nagyon sok ínycsiklandó falat, gyakorlatilag forintokért.

Itthon nekiálltam a linzer elkészítésének. Addig - addig pletyóztunk telefonon anyuval, hogy végül fél csomag sütőpor helyett egy egészet nyomtam 60 dkg liszthez és ez csak akkor esett le, amikor a legelső tepsi linzerkéi félelmetes magasságokba törtek a sütőben. Innentől munkás volt a tészta nyújtása, mert mindent még vékonyabbra kellett simítani, mint addig...de végül kész lett a cucc. Finom is, bár nem illik gasztro magazin címlapjára, az biztos. Leheveredtem a kanapéra, ment egy film a tévében, Dió az emeleten durmolt a foteljában...minden olyan idilli és békés volt. El is aludtam. Arra ébredtem, hogy Réka hazaért a suliból. Több mint 51 000 Ft-ot árultak a kari vásárban, ami új rekord. Nagy volt a nyüzsgés az osztályteremben, érezhető volt, hogy lesz valami. Megtöltöttem mama féle lekvárral a linzerkéket, úgyhogy jöhet a következő kihívás. Holnap a mézeskalács és a kókusz tekercs. 

Tibi gépe is szerencsésen landolt Szolnokon, remélem, hamarosan gőzerővel működni fog.

Ezt írtam tegnap

Utolsó nap

A kollégák irigykedtek finoman, mert már csak ma dolgoztam. Mondtam nekik, hogy ha tudnák, még mennyi nyűgöm van, biztosan egy szó nélkül a melót választanák. Már akkor éreztem, hogy ez nem egészen igaz, de legalább megvigasztaltam őket.  Először is – bár ez az én hibám – még mindig hiányzik egy csomó ajándék. Valahogy olyan hirtelen eljött ez a karácsony, elfelejtettem, amit annak idején az egyetemen még tudtam, hogy hétvégékben kell gondolkodni, nem hetekben, mert csak akkor lehet tanulni. Tehát pl. 3 hétvége van hátra…az marha kevés, ahogy 3 hétvége is kevés volt megtanulni egy bazi vastag könyvet….

Ma fogadóóra volt az osztályfőnökkel, magyar tanárral, matek tanárral. Erről majd írok külön. Vagy ha elfelejteném, akkor legyen elég annyi, hogy ilyenkor mindig megnyugszom egy kicsit...

KEDD – ezt a napot jelöltem ki az ajándékok beszerzésére, remélem, elég lesz (sportbolt, Csupor, Interspar stb) Szerdán Tibi elhozza a gépét Pestről, utána lehet, többet nem látom karácsonyig. Délután nem tudom, kell e tanulni németet Zalánnal, de az biztos, hogy fél öttől főpróba a Zeneiskolában, karácsonyi koncert, majd fél hattól maga a karácsonyi koncert. Púp a hátunkon, még soha nem léptünk fel, de hát ez van. Azt csak remélni tudom, hogy szerdán nem lesz semmilyen számonkérés már ,vagy ha igen, Rékát nem találja meg. Este megfőzni a tojásokat a szendvicsekhez! 

SZERDA – karácsonyi vásár a suliban. Erre bevállaltam szendvics gyártást, mint mindig. Cuki baglyos szendvicsek fognak készülni, kb. 30….. Ezen a napon sütöm a linzert és jön Tibi gépe….Jaj. Izgi lesz, hogy minden sikerüljön. Vajon meg lehet kenni 30 szendvicset egy óra alatt??

CSÜTÖRTÖK - ekkorra tervezem a mézeskalács sütést a gyerekekkel. Már péntekre csak nem kell készülni semmit….hehe. Kókusztekercs is belefér a napba. Ha még hiányzik ajándék, akkor lehet egy ostromot indítani. Este Réka kaját megmosni, befonni, hogy reggel szép hullámos legyen az angyal szerepéhez a karácsonyi műsorra.

 PÉNTEK - a céges buli napja, egyébként otthon nagytakarítás. A gyerekek ebéd után már otthon lesznek. Legkésőbb pénteken meg kell venni a fát, mert az a hagyomány, hogy amíg én céges bulizok, a gyerekek feldíszítik a fát. Felrakom főni a töltött kápit , jól ellesz, amíg portalanítok és sikálok. 

SZOMBAT - hm, még nem tudom, hogy a bejglit süssem e vagy a kókuszost, de inkább a bejglit, az jobban eláll…Rántott hús és krumplisaláta. 

VASÁRNAP – és még mindig nem lesz karácsony – jöhet a kókuszos. Minden ajándék megvan? Mivel karácsony első napjára tesóméknál leszünk, így fontos, hogy legyen konzerv a kutyának, amit fel tudunk neki vinni ennivalónak.  A tápot csak az éhhalál szélén eszi meg. 

HÉTFŐ – szenteste – kacsa és társai, béke és nyugalom.
Még azt nem tudom, mikorra rendelje ma sajtos rolót a cukrászdából….a lehető legutolsó időpontban, ha lehet.

Ehhez képest ma reggel kivasaltam annyi ruhát, amit két Vészhelyzet epizód alatt ki lehet és még befigyelt egy rész Vacsoracsata is 2010-ből. Mostam 3 adagot. Kisikáltam a konyhát úgy félig, nem a szekrény tetejét vagy ilyesmi, az nem érdekel. Főztem ebédet, lecsós hús rizzsel, majd elvittem sétálni a kutyát. Nagyon drukkoltam, hogy nehogy a suli előtt jöjjön rá a kakálhatnék, mert nem volt nálam fekete zsák, de végül visszaértünk a házunk elé és ott kuporodott le. Okos kutya. Tibi végül nem ért rá vásárolni menni mindenféle ajándékot, minek az, dolgozott, viszont mégis kipipáltunk két családtagot is ajándékkal a közeli ajándékboltból. Ja, igaz is, ajándékot is csomagoltam főzés után. Elfogott egy kis pánik, hogy Zalán több ajándékot kap, mint Réka, talán túl ajándékot elpufogtattam a szülinapra...de jó lesz ez. Legfeljebb tartok vissza ajándékot Zalán irányába, úgyis márciusban névnap. El ne felejtsem, hogy a távirányítós Lamborghini még a garázsban van és be kell csomagolni. 

Este fél öt a zeneiskolában talált minket, Réka gyorsan eltűnt a főpróba irányában az emeletre. Rájöttünk, hogy ami az aulában zajlik, az sajnos még nem maga az előadás, hanem a főpróba, szóval hosszú estének néztünk elébe. Fél óra csengő hangú kórus hallgatás után leléptünk. Nem volt egy darab ülőhely sem és a fellépők csak érkeztek vég nélkül....Gondoltam, innen nem szabadulunk 8 előtt. Most hét óra és még Réka nincs itthon. Tibi persze visszament érte, miután megvettük a karácsonyfát. Idén egy ezüstfenyőt választottunk, 1,6 magas és duci. Szépséges. A pasas, aki segített választani nagyon fázhatott, mert finom piaszag áradt róla. Na mindegy, nem őt kellett hazahozni, hanem a fát. Még szerencse. A pasas kb. 60 volt, 185 centi és elég ösztövér. Enyhén sántított is. Úgy hallom, beállt a kocsi a kert felől, úgyhogy folytköv holnap. Drukkoljatok a linzeremnek és a szendvicseimnek is! Köszi! 

2. és 3. gyertya között

Réka nagyon örült az ajándékainak, amiket a szülinapjára kapott. Érdekes volt számomra, hogy míg korábban a válla fölött lezser mozdulattal hajította hátra az ajándékba kapott ruhaneműket, most annak örült talán a legjobban. Egyből felvette mindet, egyiket a másik után és a szobájában a tükör előtt illegett- billegett bennük. Kapott még LED-es lufit, ennek inkább Zalán örült, mert neki is jutott egy. Egy új kottaállvány is dukált neki nagymamától, szóval csaknem csupa hasznos ajándékot kapott. A sötétbordó Oriflames körömlakk nem ilyen, de azt majd úgyis én használom. Remélem. 

Rékáék megírták a matek TZ-t, megírták a törit is, de nem firtattam, milyen eredménye lesz, rájöttem, hogy ezentúl így lesz jó, a Kréta rendszer úgyis dobja az eredményt, általában hamarabb, mint hogy Réka elmondhatná a jegyet itthon. Egyébként is túlságosan foglalkozom minden egyes jeggyel…le kéne tojnom magasról. 

A születésnapot a görög étteremből rendelt vacsival koronáztuk meg, annyira finom volt, hogy még másnap is arról ábrándoztak a gyerekek, hogy minden este onnan kellene vacsorát rendelni. Szép lenne, bár pár hét alatt stabilan beleunnának,ha én nem is. Tegnap viszont roppanós virsli volt szerény vacsoránk, így megértettem a nosztalgiát. 

Tegnap letudtuk a karácsonyi koncertet is, ami hagyomány a suliban minden évben. Nem szép, hogy ezt mondom, letudtuk, de ahogy kiléptünk a templomból és baktattam reszketve a kocsi felé, nem tudtam másra gondolni. Iszonyat hideg volt a templomban, és bár dupla pulcsi volt rajtam, a lábam hamar bemondta az unalmast. Az ülések alatt - mint kiderült - futott egy langyos cső, úgyhogy nem mondhattam, hogy nem is próbálkoztak a 

fűtéssel.

Eredetileg úgy volt, hogy Réka fellép a fuvolával és a nagykórusban is, ámde a sors úgy alakította, hogy szerdán Réka elvonszolt magával fuvola órára és utána egy órát trécseltünk még a fuvola tanárnővel. Itt kiderült, hogy a kb. 5 fokos (max 10) templomot illetve a hideget egyáltalán nem szereti a fuvola és nem tesz jót neki. Ő pl. nem vállal fellépést csak 20 fok körüli helyiségben. Igaz, neki 2 milliós fuvolája van, nekünk ennek a töredéke, de ez is nagyon fájna, ha tönkre menne. Úgyhogy végül úgy döntöttünk, (-tem) hogy fuvolázzon, akinek kedve van, Rékát nem engedjük!  Illetve a fuvolát nem. Jövő év első felében így is szervizbe kell vinni, valahová az Operával szemben….marha jó. Valami van az F hanggal, amit még meg tud fújni Réka (a tanárnő meg aztán pláne), de nem minden oké vele. Kenegették ,csavarozták, de csak nem tökéletes. Januárban meg vizsga. Még szerencse, hogy nem decemberben, az betenné a kaput mindenkinek, azt hiszem….

Szóval klassz volt ez a karácsonyi koncert, így utólag, élmény volt. Természetesen minden műsorszámon picsogtam szinte, nem is én lennék. Körbenéztem, lopva, mindenki tök közönyösen pislogott, nekem meg folyton belement valami a szemembe. Igaz, az alsós kiskóruson száraz maradt a szemem, inkább gúvadt kifelé,  mert az olyan hamis volt, hogy alig vártam, hogy végre befejezzék. Bocs, de az tényleg kellemetlen volt. 

Egy ponton, kb. félidőnél elkezdett fészkelődni mellettem az egyik ezer éves matróna, majd meg is szólított, hogy akkor most elmarad a mise?? Pislogtam rá párat bambán, mint gyaur református  a katolikus templomban és azt hebegtem, hogy úgy néz ki, igen.  Szegény, nem értesült a műsor változásról. Azt vártam, hogy majd bosszúsan távozik, de nem, inkább beszundikált és széles kilengésekkel imbolygott a helyén. Reméltem,hogy nem kell majd kicibálnom a padok alól, ha lefordul a padból.

Szóval piszok hideg volt, említettem már? Először reszkettem, majd ez abba maradt, és csak a lábamat éreztem egy jégtömbnek. Szerintem nem megyünk többet erre a koncertre. Illetve Rékát ismerve igen, a kórusban ott fog virítani még hetedikben is (a nyolcadikosok már olyan szinten készülnek a felvételire, hogy ezt kihagyták) ,de nem tudok felülemelkedni azon, hogy olyan, mintha egy hűtőházban lennénk. Volt hangulata, gyönyörű a templom, de legalább 10 fok lenne....

Este 7 órára értünk haza, én hulla fáradtan. Bekaptuk virslis vacsoránkat, majd eszembe jutott, amit Zalán a templomban vigyorogva a fülembe súgott, hogy nincs kész a házija….A nap fénypontja kétség kívül ez a párbeszéd volt:

- Anya, írtunk környezetből….
- Micsoda??? Mikor?
- De ne izgulj, már ki is osztották, 90 % lett
- …..
(pitypity….üzenet messangeren, ismerős anyuka
- Nem tudod, milyen feladatokból írnak holnap matek felmérőt?

Én meg AAAAAAAAAAAAAAAAAÁÁtÁÁÁ! 

Tibi újabb gépet vesz a jövő héten, úgyhogy van egy tippem, mivel lesz elfoglalva az év hátralevő részében….és utána…..De legalább itthon lesz és pár órára elrángathatom vásárolni, karácsonyfát venni vagy hasonlók. Remélem. 

Már csak hétfőn dolgozom. Addig még jön egy kemény, pörgős kis hétvége, ha minden igaz, némi hohohoóóóóval!!!

Nem tudom, más hogy csinálja

Mármint ezt a mókuskereket. Ne is mondjátok! Vagy nem tanulnak a kedves szülők a gyerekeikkel, és azokat nagyon irigylem, vagy legalább 8 nagyszülő segít, ahol tud vagy az anyuka főállású anya. Esetleg ezek optimális kombinációi. 

Nekem borzasztó ez a pörgés,  már nagyon várjuk a végét. Egyik TZ, felmérő és felelés a másik után a suliban, se hétvége, se sok szabadidő nincs. Rengetek az egyéb tennivaló is, volt már Mikulás, folyik az Advent, az elcsendesedés időszaka (na persze, egy ideális világban talán), nyakunkon Réka szülinapja és a többi és a többi.....Hétvégén csak 2 TZ-re készült Réka plusz egy maximalista tanár által összeállított töri röpdogára. Mindent tud, de így sem biztos, hogy ötöst fog írni. Rémes!  Zalán nyelvtan TZ-jére is készültünk…úgyhogy hétvégén nem is voltunk sehol, otthon tanultunk. Ennyit a romantikus adventi mézeskalács sütögetésről. Még nem került rá sor, talán majd a hétvégén. 

Tegnap iskolai program, az 5.b kilátogatott szülőstül az adventi faluba a Kossuth térre. Egy kis forralt bor, egy kis langalló, egy kis forró csoki és kürtős kalács. Minden isteni finom volt, bár a forralt bort és a pálinkát kihagytuk, viszont egy idő után (elég hamar) elkezdett fázni a lábunk és onnastól kezdve nem volt jó buli. Főleg, amikor megtudtuk, hogy másnap felelés lesz a WINTER című szövegből, németből, amit én még nem is láttam. Van benne múlt idő, amit még nem is vettek, egy rakás téli betegség az influenzától a mandulagyulladásig. Nem volt őszinte a mosolyom. Nem tudom, Adventi közös bulizás….közben meg másnap felelés németből? Csak nekem nem fér össze?? 

Közben próbálnak az ötödikesek a karácsonyi műsorra, amiben Réka valami legkisebb angyal, egyfajta főszereplő, bár az egész évfolyam részt vesz a műsorban. Emiatt a János vitézt most félretették. Na legalább irodalmat nem kell tanulni. Csütörtökön lesz a templomban a karácsonyi koncert, a hagyományos, amit eddig mindig megúsztunk az extrem feszített menetrendre hivatkozva, ám idén a fuvolások is fellépnek, úgyhogy ezt benéztük. És hát persze, hogy hideg az időjárás ezen a héten, nem is gondoltam mást, szét fogunk fagyni. Pénteken próba a zeneiskolában a jövő heti zeneiskolás koncertre. Az megint egy másik koncert. Megunjuk a karácsonyt, mire tényleg eljön (na azt azért nem)

Zalán behúzott egy 96%-os nyelvtan Tz-t. Eme dolgozat kiosztása napján az ofő megállította Tibit délután, hogy most már aztán csináljunk valamit Zalánnal, mert hiányos a házija, nincs kész a házija, nincs felszerelése. Szerencse, hogy nem engem állított meg, mert 1) elmondtam volna neki, hogy jövő héten fogadóóra, beszéljük meg akkor, ne a folyosó zsivajában 100 másik szülő között. 2) Én pakolok a táskájába, tehát hiányosság nem lehet, max. órarend változás, rendkívüli, amiről nem tudok vagy Zalán lusta megkeresni a füzetet/tankönyvet a táska alján. 3) Várom szeretettel kreatív ötleteit, hogy mégis mit csináljunk vele. Mégis mire gondol? 

Juj, már nagyon várom a sütögetést. Előkotortam a rozmaringos sült kacsa receptemet az almás-hagymás párolt káposztával. Lesz töltött kápi is, mert a múltkor olyan jól sikerült és mert arra úgy rá lehet járni több napon keresztül, egyre finomabb lesz. Süti ügyben még nem tudom, mi legyen, de szenteste biztos sütök mákos bejglit, még előtte mézeskalácsot a gyerekekkel, linzert mamás lekvárból, és még valami diós, csokis tetejű csoda kellene, valami krémes süti. De ilyet még nem találtam. Ha nagyon formában leszek, zserbót is sütök, majd meglátjuk.  Jó lesz! :) 

Miák feltűnik

Tegnap este hazajött Réka negyed hétkor szolfézsról, éppen a milánóit kavargattam a tűzhelyen Zalán asszisztenciájával. Kiderült, hogy megírta a német TZ-t, de természetismeret órán, amikor a többiek termism TZ-t írtak. Német órán előre be nem jelentett német dogát írt az új anyagból (ezek állandóan írnak vagy felelnek, heti 2x kb.) amire persze egy szót sem tanult, hiszen a múlt héten beteg volt, a tz-re összpontosított. Hirtelen nagyon pipa lettem az ofőre, mert miért nem tudta elviselni, ha nem két dogát írat meg a múlt héten beteg gyerekemmel, aki egyébként most sincs full egészségénél, mert még náthás. Aztán kiderült, hogy nem írja be a jegyet, hogy neki e vagy senkinek, nem tudom. Viszont tegnap este már ott virított a TZ ötös a német jegyeknél a "Krétában". Közben tanulni kellene a szerepét a karácsonyi műsorra, de engem ez nem érdekel, majd megtanulja a próbákon. Kapott német lapokat a versenyre, matek házit megírta, de még ott volt a termism tz, amiről haladékot kapott hétfő helyett keddre…Nem szupi? Úgyhogy este valamikor fél 9-kor hagytuk abba a tanulást. Ma kiderült, hogy nem is írja meg a héten, majd jövő héten...Hát jó. 

Zalánnal fél öt és hat óra között nyomtuk, meg vagyok vele elégedve, hátha még lenne egy mákszemnyi szorgalma is! Azért imádom, jaj, túlságosan is. Ma együtt alszunk, kialkudta és megígértette velem. Az a kedvence, amikor a köntösömbe bújva (az anyaszagban , gondolom) töltheti az éjszakát. 

Tanulás közben fecserésztünk a Mikulásról is, már nagyon várják. Azért kibújt a szög a zsákból, idén először vallották be, hogy tudják, a zsákot nem a Mikulás hagyja az ablakban. Nem mondták így ki, de kihallottam a szavaikból. Gyorsan bizonygatta is Réka, hogy van IGAZI Mikulás, fenn északon, de hozzánk az soha el nem ér…Nem szóltam semmit ,csak mosolyogtam. Zalán vicceskedett egy sort, hogy majd lenn alszik a nappaliban, mert a tetőtéri ablakok nem alkalmasak a Mikulás leszállására. Láttam a szemén, hogy ebből már nem hisz el semmit. Hát köszönet a sok év varázslatért, amikor még ebben hittek vagy hinni akartak. Kaptunk egy kis csillámport az életünkre, olyan szép volt,ha nagyon belelovallom magam, még most is meg tudok az emlékeken hatódni.

Rékácskának egy nem egészen új vonása kezd megerősödni, nevezetesen, hogy a kortársai előtt adja a nyeglét. Múltkor pl. magához rendelt a konyhába, hogy a mosogatógép nem rendesen mosta el a poharakat, csináljak vele valamit. Ott ácsorogtam a csajok haptákban a konyhában, várták, hogy jelentsek. Csak lestem. Igenis, anyám! Utólag megjegyeztem neki, hogy nem attól lesz nagylány, hogy adja a nagymenőt és a szemtelent. Élettani mindez, biztos...

A kutya nem akar sétálni a hidegben, Tibi próbálkozott vele tegnap, futottak egy kört a házunk előtti szabad területen, de csak a mancsait emelgette (esett előtte az eső) és az első adandó alkalommal felszaladt hozzánk a lakásba. 

A vörös-fehér cicát Miáknak nevezték el a gyerekek, kutyakaját kap tejjel és nagyon úgy néz ki, hogy a mi macskánk marad. Intézkedett a hétvégén a szomszéd, befogadót keresett, ahol szoba cica lehet és úgy tűnt, talált is, ám már vasárnap este megjelent a portánkon miákolva. Nem a szomszéd, hanem a macska. Hát ezért Miák. Az jó hír, hogy állítólag fiú. Fáj érte a szívem, de nem engedjük be a lakásba. A kutyára be nem látható hatással lenne és még szétverné a vitrint. Lenn, a lépcső alatt, ahol a kerékpárok laknak, ott alakított ki neki Réka egy kis kuckót, de igazából csak egy bála szalma segítene azon, akkor meleg fészek lehetne a tároló. 

Ők mondták

Zalánnal testrészeket szótagolunk. Kérdezem:
- Boka?
- Ott leszek! – vágja rá vigyorogva.
Pál utcai fiúk – Mi vagyunk a grund! – után szabadon.

….

Kabátokat nézegetünk a Budmil honlapján. Rábökök az egyikre, mire Réka:
- Anya, az nem neked való, az inkább 20-30-asoknak jó…
- ???
- Az fiatalabbaknak való. – adja meg a kegyelemdöfést.
- Miért? Ilyen kabátom van, szinte pont ilyen….csak nincs rajta öv.
- Hát… - szóval nem győztem meg a nőt.

Hétköznapi nyafik

Nem is tudom, miről írjak. Nem mintha nem lenne témám, csak megint ott tartok, hogy unom a saját témáimat, ugyanazokat a nyűgöket, amikre nincs vagy szerintem nincs egyelőre megoldás… ugyanaz a nagy fordulatszámú mókuskerék.....Na mindegy.

Uff, most is csak nyavalygok.  

Hétvégéről:

Sütöttem egy zseniális kakaóscsigát a szokásos recept alapján, összeütöttem egy töltött káposztát, amit egyrészt az íze miatt imád mindenki náluk, másrészt mert olyan finom otthonos káposztaszag lesz a lakásban, hogy ihaj. Akkor pedig tél van, zimankó és jó behúzódni a meleg lakásba, a finom falatokat tartalmazó lábas mellé…A gyerekek szerint persze büdös volt, de nem kell rájuk hallgatni, mire megnőnek, majd rájönnek, hogy isteni illat volt ez. Az otthon egyik szaga. 

Vasárnap egy kis vörös-fehér, vastag farkincájú, jól táplált és gondozott cica nyávogott az ablakunk alatt, megsimogattuk, megszeretgettük. Olyan kis barátságok pofija volt. Közben Dió őrjöngött. Amíg nem nyúltunk a macskához, egész jól megvoltak, de utána elszabadult a pokol…. Pedig színben nagyon harmonizálnak. Öntöttem neki egy kis tejet enni, kutyakaját nem mertem.. Nagyon sokáig lefetyelte a tejet, nem tudom, hogy azért e ,mert nem ivott még tejet, vagy túl éhes volt. Mindenesetre innestől fogva nem nyávogott, ahogy Tibi mondta, a macskabarát, befogta a száját. Volt egy olyan gondolatom, hogy nem bánnám, ha a cica maradna, de nem úgy nézett ki, mint egy kóbor macska, majd szépen hazatalál idővel, remélem. Később betereltem a gyerekeket, a cica pedig a kutyamentes szomszéd teraszán tette-vette magát. Ma reggel korán eljöttem, szakadt is az eső, pedig volt eszemben, hogy megkeresem. (Azóta a cica eltűnt, remélhetőleg hazament.)

Tegnap (vasárnap) elég sokat tanultunk Rékával németet, bár estére kiderült, hogy mégsem megy suliba Tz-t írni, mert még fáj a feje és kínlódik. Hát jó, otthon marad, aztán meglátjuk. Zalán jobban megkapta a magáét, lázas is, köhög is, minden baja van. Őt egész héten kihúztam az ebédről a suliban. A gyerekek egyébként tök boldogok, itthon maradhatnak, pedig nincs is vakáció….Azért én nem szeretnék beteg lenni és ilyen áron itthon maradni…majd csak kibírom már azt a kis időt december közepéig. Akár kúszva-mászva is….

Közben halmozódnak a sulis kötelezettségek, nehéz hetek jönnek. .... Itt a megyei német  verseny is, amire nem készültünk még eleget, de azért van még pár nap. Réka érezhetően fáradt, megérett a téli szünetre. Vagy nem is fáradt, csak unja a banánt. Az ofő, aki a német tanár is, minden nap nyom egy-két adag feladatlapot, tegnap is küldött vagy hat oldalt és ma is. Kíváncsi leszek, mi lesz holnap, hehe. Zalánnak nyomni kell(ene) a szorzótáblát, a nyelvtan TZ-re felkészültünk, a német lapokat kellene még tanulni, de ő betegebb annál, most éppen vékony cérna hangja van a náthától. Nagyon vicces, vigyázni kell az arcizmaimra, amikor beszél. 

A kutya megint köhög (vagy még mindig, nem tudom). Nem bírja a hideget, másra nem tudok gondolni. Szegényke ma ment vissza az orvoshoz. Persze anyu rögtön mondta, hogy ezek a mai kutyák....Nem olyan immunrendszerűek ,mint a Molly kutya volt (béke poraira) …Hát lehetséges, de mondjuk ez rajtunk annyira most nem segít, Dión meg végképp nem. Rendelni kell neki kintre kabátot, hát betojok….Pedig nem jár sétálni most, mivel beteg, úgyhogy csak akkor fázhat meg, amikor kigaloppozik pisilni, kakálni, mert egyébként benn melegíti a fenekét a nappaliban a pihe-puha takaróján, amit imád. Ma kapott megint antibiotikumot....ami segít biztos, főleg ha csak meg van hűlve.  Ha nem hat, pénteken újabb adag. 

Jövő pénteket várom. Vagy nem mis tudom. Nem várok semmit.....ez a legkeményebb. Na jó. Egy kicsit a Mikulást. Aznap lesz a német verseny is, kijön anyu a kórházból és még a hétvége is közeledik...

15

1) Kicsit elvesztettem a blogot, nem nagyon tudom, hol tartok....Mit meséltem, mit akartam csak...Összefoglalok egy kicsit. 

2) Ma pezsgőt bontottunk, mert ma végre újra lehet zuhanyozni itthon. Január elsején zuhanyoztam utoljára egy jóízűt. Még az előző lakásban. Durva bonyodalmak voltak, mit mondjak, ilyen a mi formánk. A héten megjött Bécsből a nyomásszabályzó bizbaz, de hamar kiderült, hogy nem ott van az eb elhantolva, az csak egy következmény. A Bosch szervizes nagy nehezen ráébredt, hogy fordítva van bekötve a víz a kazánba. Így aztán a nyomásszabályzó 2 hónap helytelen használat után tönkre ment, bár garanciásan tette ezt. Ma reggel jöttek a szerelők, akik 2 hónapja beszerelték az egész rendszert, annyit mondtak, hogy bocsika és helyre tették a hibát.  Már nem bosszankodtunk, örülünk. Van meleg víz és lehet zuhanyozni. Az utóbbi 3 napban újra melegíteni kellett lábasokban a vizet, mert már egyáltalán nem melegített vizet a kazán, totál bekrepált a bizbaz....


3) Amúgy nem sok minden történt, a varázslatos ősz után most itt a tél, amit még szokni kell. A hideget, a ködöt, hogy fél ötkor sötét van....Brrr.  MÉg soha nem kínlódtam ennyit az óraállítás miatt, valahogy nem tudom megszokni. Biztos sikerült majd előbb vagy utóbb.

4) Réka itthon maradt ugyan pénteken, mert állítása szerint nem tudott felkelni, de valahogy estére meggyógyult. Vagy csak kialudta magát, nem tudom. MInden esetre, mire hazajöttem az irodából, itthon cseverészett a barátnőjével és valami filmet néztek. Hoztam pedig a betegnek 2 kiló mandarint és még egy kg narancsot is, amire rávetették magukat, mint ragadozók a frissen ejtett vadra. Aztán este sütöttem még nekik csokis-kókuszos sütit, ami ugyan nem sikerült úgy, ahogy terveztem. A pudingot nem főztem elég sűrűre, még a kókusz, amit bele tettem, az sem tudott segíteni...de végül elfogyott, egész jó lett.

5) Próbálom kitalálni, miket süssek karácsonyra, miket adventre, a sulis rendezvényekre, de még elég képlékeny a dolog. 

6) Réka ugyan meggyógyult, vagy nem is volt beteg, de Zalán lázas, egyelőre tünet nélkül, úgyhogy szerintem számára nem lesz iskola jövő héten.

7) Megjött mindkét gyerek fogászati "szakvéleménye" az iskolaorvostól, kérhetünk időpontot fogszabályzásra, bár nekem vannak kétségeim, hogy szükséges e. Idén már biztos nem kerül erre sor.

8) Rékának nagyon sok tanulnivalója van, Mikuláskor megyei  német verseny és bár csak most derült ki, hogy indul, megvan szórva tesztekkel és feladatlapokkal. Egyébként egy csoda figyelni az, ahogy a gyerekek egyre többet tudnak németül, erről külön posztot is tudnék írni, de hát az idő drága dolog, szóval itt csak annyit, hogy nagyon tetszik az, ahogyan nálunk tanulják a nyelvet, sokat beszélnek, kevés a nyelvtan és mégis valahogy tudnak ragozni. Vagy hát Réka érzi, tudja a végződéseket anélkül, hogy a száraz nyelvtan megjelenne a könyvekben. Lenyűgöző számomra ez....

9) Egyébként ijesztő, de egyáltalán nem biztos, hogy Réka kitűnő lesz. Valahogy az irodalom+nyelvtan+töri humán trió lehet, hogy kifog rajta. Nagyon magasak az elvárások és bár most irodalomból van egy halom ötöse, 100%felmérője, stabil a helyzet, ez a másik kettő tantárgyról az érdem.jegy szegény viszonyok között nem mondható el. Pedig tanul is és tud is mindent, elvileg....aztán valahogy mégis beesik egy négyes. Hogy ennek mennyi köze van ahhoz, hogy nem annyira humán érdeklődésű , nem tudom. Nekem azért is fura ez, mert mindig a töri volt a kedvencem, még az érettségin is "kitüntetéssel" végeztem. Aztán elmentem reál irányba full humánosként, ez már másik téma.

10) Volt fuvola óra is, nyitott. Az is nagy élmény volt, annyira büszke voltam rá. Voltak szolfézsos keresztkérdések, amiből én egy kukkot sem értettem a kottaböngészésből, de Réka képben volt többnyire. Kicsit megzavarta, hogy ott ülök benn az órán, tette vette magát egy kicsit, de mindegy, édes volt, aranyos volt.

11)  Dióka is járt orvosnál pénteken. Az történt, hogy elkezdett köhögni. Soha én még kutyát köhögni nem hallottam és Tibi sem, így először csak lestünk. Mivel közeledett a hétvége, péntek reggel Tibi elvitte az állatorvoshoz. Nem biztos, hogy kennel köhögés, de biztos ami biztos alapon kapott antibiotikumot és még hétfőn kap egy másik dózist. Lepisilte a doktorbácsi ajtaját, elég ciki volt, bár biztos nem az első jel volt az övé ama ajtón....Azóta tök jól van, sehol egy köhögés, úgyhogy ki van cserélve. Ma vettem neki a Pepco-ban egy olyan puha, finom,szürke plédet...Tibi fogta a fejét, de nem nagyon érdekelt. Az jobb, ha gyapjú takarót nyűvi? Naugye. És megérdemli. Mert imádnivaló.

12) X Faktor-t nézi még valaki rajtam kívül? Kedvenceim a rappelő fiúk és Gabi. Gabit várom győztesnek. 

13) Holnap vasárnap, mit csinálnánk más, mint tanulunk. Szabolcsi töltött kápit főzök és elvileg kakaós csigát is. Közben kitalálta Zalán, hogy át szeretné rendezni a szobáját, hát jó. 

14) Minap pánik hangulat fogott el, hogy hogy lesz idén az ajándékokkal. Elsősorban a gyerekekével....de azóta írtak listát és van sok ötletem. Hogy a rokonokkal mi lesz, még nem tudom, de ma majdnem vette egy fincsi meggypálinkát tesómnak, úgyis holnap szülinapja lesz. Azóta lehiggadtam, majd csak alakul valahogy. 

15) Ma pont 24-e van, vagyis egy hónap múlva szenteste. A gyerekek kacsát kértek, sütve, és lesz még sült hal krumplisalátával, vagy valami ilyesmi. A desszertek dolgában jól összevesztek a gyerekek, mert javasoltam az aranygaluskát, de az fúj...bejglit...az sem aratott nagy sikert, hanem mákos gubát kértek. El is gondolkodtam egy kelt tésztás , vanília sodós változaton, az már majdnem aranygaluska. Bejgli úgyis lesz, mert az alap és még zserbó is lenne, ha nem utálná nálunk mindenki. Hogy lehet azt utálni, én nem tudom, de ez van. 

Első rész

Minden évben eljön az a nap, amikor a nyílt órákat rendezik a suliban, általában november közepén. Ilyenkor kettő db óra megtekintésére van lehetőség. Idén igényelt némi szervezést a részvételünk, mert Zalánnak kedden volt nyílt órája és szerdán 10-től volt tanítás, szerdán meg fordítva. Tibi Zalánéra látogatott el, Rékáéra mentem én, mint tavaly. Sajnáltam, hogy lemaradtam Zalánéról, mert nagyon cuki osztály az övé is, úgyhogy jövőre megyek az övére is. 

Tibi beszámolójából annyi kiderült, hogy a nyelvtan órát átszunyókálta Zalán, közben a fél osztály majdnem kiesett a padból. Német órára viszont felélénkült és ügyes volt, sokat jelentkezett és jókat is mondott. 

Rékáéknak idén egy matek és egy német óra volt a bemutató óra, ami azért klassz, mert mindkét tárgyat csoportbontásban tanulják és így 14 fős csoportokat szemlélhettünk. Egyiknek sem volt bemutató óra szaga vagy íze, nagyon is el tudtam képzelni, hogy így zajlik egy német óra vagy a matek. Matekon a téglalapról, téglatestről, valami hálóról ismételtek és megtanulták kiszámítani a felszínét, ugyanígy a kockának is. Ügyesek voltak, felkészültek, nem kellett senkire rászólni, úgyhogy teljesen pozitív volt. A tanár bácsit ismerjük, szeretjük, fura még mindig, hogy ő taníthatja Rékát, pedig felsős tanár...de hát Réka is felsős, lassan megszokom.

 Német órán nem ért meglepetés, nagyon pörgős óra volt. Összefoglalt egy kicsit a banda a hétfői TZ-re. Egyik oldalt figyelt az okos tábla, másik oldalt régi jó öreg tábla és a kettő között a csapat (ugyanaz, mint matekból) . Sokat beszélnek órán és nagyon ügyesek , tényleg. Élmény volt benn lenni. Mindig van egy bevezető, milyen nap van, milyen az időjárás, amolyan kis csevegés, majd rátérnek az anyagra. Most a Wo és Wohin kérdésre adódó válaszok voltak a középpontban, a Futur a werden-nel, az 1-2 lecke olvasmánya Rebekkáról, bútorok, lakásberendezése. Nagyon pörgős óra volt, nekem, túl pörgős is és én nem is tudtam, hogy magyarul nem nagyon szólal meg a tanárnő. Utólag megkérdeztem Rékát, hogy egyébként sem szólal meg magyarul?? Azt felelte nem, de ha a tekintetükben látja az ürességet, akkor elmondja magyarul is a mondandóját.

Ennyi volt, baktathattam kifelé az iskolából, bár előtte még Réka kikunyizott egy 500-ast büfére és rohant tesi órára. Oda már nem kísértem el.

Na még folytatom majd.

Érdekes lesz

Végül Réka harmadik helyezést ért el az iskolai énekversenyen. Ahhoz képest, hogy nem egy kifejezett pacsirta, ahhoz képest ez meglepő eredmény. Meg amúgy is. Nem is volt hajlandó elénekelni nekünk a „verseny darabját”, akárhogy kérleltük. Kapott egy oklevelet, amit rögtön ott is felejtett a padban a rajziskolában pénteken, és egy tábla Milka csokit. Elég gyorsan elfogyott. Nálunk a 300 g- os is elég gyorsan elfogy. Szóval le a kalappal Réka előtt! Igaz, Olvasás Hete rendezvényen értek el már dobogós helyezést itt meg ott, de ez most új. Sokoldalú a drágám. A legrosszabb, hogy én, mint az anyja, azt gondoltam, hogy nem tud énekelni, égek, mint a rongy, pofám leszakad, ahogy apukám mondta volna. 

Szombaton korán ébredtem. Van egy visszatérő álmom, most is ez macerált. Úgy van valahogy, hogy esszét kell írnom az Argó című filmről. Nem láttam az alkotást, de ennek az álom szempontjából nem volt jelentősége, álombeli énem látta. Sokszor. Össze is hoztam a fogalmazást, de közben új kívánalmak keletkeztek, nem volt jó, amit írtam és át kellett alakítani. Közben meg olyan volt minden, mint egy vizsgán, de mégsem. Fura volt, nem is tudtam utána visszaaludni. 

 Rékának rendkívüli fuvola órái voltak, szóval rohanás volt a zeneiskolába. A kapunál falba ütköztünk, kutya (élő állat, szóval kacsa, liba , béka sem, bár nekik biztos nem szóltak) nem mehet be a suli területére. Pedig klassz kis parkos a kert, 3 kijárat, járdák, de mi a Kutyával kinn ragadtunk. Én nem vagyok egy liberális elme (fúj), de abban benne lennék, hogy a kutyákat sokkal több helyre be lehessen vinni. Már láttam egy olyan "kocsmát" az egyik főutcában, ami kutyabarát, szóval oda be lehetne vinni Diót is. Majd. SZigorúan elméletben, mert most még a gyakorlat az lenne, hogy végigcsókol a kutya mindenkit ötször, akár akarja az illető, akár nem. Ettől fele banda minimum kellőképpen bosszús lenne, méltán, és semmi másról nem szólna az egész , mint a kutyáról, mert ő nem hagyná, hogy ne így legyen. A kutya egyébként azt hiszi, hogy mindenki a barátja és ő mindenkit szeret. A vadidegennek is ugyanúgy csóválja a farkát, mint mikor én hazaérek. Tudom azért, hogy szeret. Érzem. Hiszen én viszem sétálni és én vagyok az, aki a farhátból ínycsiklandó vacsorát tud kerekíteni. Na ugye. 

Szóval fuvola. Rékának. kicsit lógott az orra, mert könnyű darabot kapott a félévi vizsgára és még csak a díszítő elemeket sem teheti bele. Mivel majdnem annyit fuvolázik otthon,  mint amennyit énekel, én olyan nagyon nem lepődtem meg. Még az őszi darabokat sem tudja hibátlanul. Utána vásároltunk - LIDL , közben a kutya megsétáltatódott a Zagyva partján, majd otthon nekiestünk Tibi szülinapi tortájának és a sütinek. Nem terveztem aznapra semmilyen tanulást, nekem is kell legalább két nap a hétből, amikor nincs lecke. Inkább rendbe raktam a konyhát, rendet raktam a szekrényekben, az olyan megnyugtató és boldogság hormont termelő. Idáig jutottam, de így van. Ugyanez történt az ágyneműs/törölközős szekrénnyel is. 

Aztán megkértem Tibit, hogy a padlásról hozzuk le a téli ruhák mindegyikét, a karácsonyi díszeket és még amit találok. Ebből az lett, hogy mindezt teljesítve kitaláltuk, hogy passzírozzuk be Toyót a garázsba!   Ez még nem történt meg, amióta januárban beköltöztünk, eddig az építőanyagok ide voltak bezárva, mikor mi. Azonban jön a tél, ideje volt a Toyot beengedni. Tibi kételkedett a sikerben, de harmadik nekifutásra, mint a mesékben, becsukódott a kocsi mögött az ajtó, a gyerekek pedig vadul tapsoltak a fennt az ablakokból a kutyával együtt. Szóval a Toyó egy év után újra száraz helyen.  Valamit érezhettünk, mert mára virradóra le is esett az első hó. Bár nem maradt meg, délután már plusz fokok voltak. 

Szombat este még futottunk egy kört az Obiban, mamánál jól megvacsoráztunk, aztán csak punnyadtunk a tévé előtt, bár én elfáradtam a mozgalmas szombatban….
Vasárnap tanulás volt. Este főztem vacsorát, vasaltam, mint egy robot, semmi különös nem történt már. Illetve megint megfürdött a 9 hónapos és 1 napos kutya. Bársonykutya lett belőle. Tiszta, mint a hó. 

Elvileg még pont egy hónapot dolgozunk idén. Illetve én, a többiek egy picit tovább, én vagyok olyan vén, hogy sok szabim van. Mindig félek az év végétől ,mert az pörgős szokott lenni , talán már nem először írom ezt. Most rögtön kedden – szerdán nyílt nap a suliban. Zalánéra Tibi megy, Rékáéra én. A múltkor, amikor betipegtem Zalánért a suliba, elordította magát az egyik kisbarátja, hogy „Most látom anyukádat másodjára. Először az anyák napján látttam” – azt hittem, elsüllyedek, bár hogy nem járok a suliban, az pusztán logisztika. Zalánnak egy matek és egy magyar órája lesz, Rékának egy német és egy matek, mindkettőt csoportbontásban tanítják, úgyhogy biztos érdekes lesz.

Pillanatképek a mi kis életünkből

Reggel, amikor ébresztett a telefonom, hirtelen nem tudtam, melyik sütemény illatú gyermekem fekszik mellettem, aztán egész gyorsan rájöttem, hogy Zalán. Az alulöltözött Zalán. Nem is emlékeztem, hogy aludtunk el, én valószínűleg a jobb oldalamra feküdtem és már hortyogtam is. Amúgy nőiesen. Dió ellenben ismét Rékánál aludt egy picit hajnaltájt, bár reggelre visszatért a helyére. Talán azt gondolja, így nem bukik le…. Zalánnak vanília illata van és ehhez nincs köze a tusfürdőnek, mert az apjáét használja, ő meg biztosan nem az enyémet. Réka kifelé megy a babás illatból, de neki is süti szaga van. Ennivaló gyerekek. Majdnem mindig. 

Zalán tegnap azzal fogadott fülig érő szájjal, amikor hazaért a suliból, hogy na milyen volt a temetés?? Majd gyorsan hozzátette, hogy volt ugye süti? Egyébként tényleg volt, legalább 3 féle, a gyerekeknek is jutott kóstoló. 

Réka nemrégiben elhagyta a természetismeret mf-jét, rendelhetek újat. Nem annyira régiben elhagyta a tolltartóját, de mondtam neki, hogy nem veszek másikat, ha gondolja, kaparjon össze az itthon készletből egy tolltartóra valót és kész. Vagy vegyen saját zsebből újat. Ez utóbbit nem gondolta jó ötletnek. De még szerencse. Mert Tibi irodájában, a fűtőtest mögé beesve tegnap megtalálta a gázszerelő. Azt az örömöt….Sajnos mf nem került elő, holnap vehetek vagy rendelhetek újat. Hogy kinek kell az, nem tudom, bár az igaz, hogy az elveszett tárgyak között nem kerestem. 

Zalán kedvesebbik tantónénije pár napig  távol van a sulitól, addig frusztrált párja (mármint nem a férje, hanem párja a tanítóságban) helyettesíti többnyire, német órán meg a másik csoport tantónénije…hát várjuk vissza a kedvesebbiket….nagyon. Persze Zalán, a kötelességtudat mintaképe…ja nem…Szóval ő továbbra sem készíti el a hf-ot a napköziben, illetve igen, de rosszul. Random számokat beír, random betűket, aztán jónapot. Kár, hogy ellenőrzöm otthon. Hát szóval van oka, hogy jobb napokon is csak négyes a szorgalma. Jajjj...

Viszont megint elkezdett vadul vívást imitálni a jedi kardokkal itthon és minden nap kardozni kell vele, persze laposra ver…szóval megint elgondolkodtam, hogy le kellene vinni vívni, először a kicsikhez, aztán majd látjuk. Egyelőre a vívók nem költöztek vissza a régi helyükre, több mint egy éve át vannak helyezve, szóval marad egyelőre az itthon kardozás. Egyébként Réka harmadikban kezdte, de akár ötödikben is elég, sőt….Energia levezetésileg mondjuk addig focizhatna, de Tibi tiltakozik….

Réka csütörtökön megy ének versenyre, de még mindig nem hallottam, hogy hogy szól a népdal az ő torkából. Remélem, nem lesz nagyon rossz élmény a versenyről, nem akarom lebecsülni, de tartok ettől a versenytől. 

A kutya ma megkapta a veszettség ellenit és mivel be van gyulladva már megint a füle, arra is fülcseppet. Ha nem hat, valami mást kell kitalálni. Azt nem fejtette még ki a doki, hogy mit. Fura, mert vizslákra nem jellemző a fülgyulladás, nyitott a füle, nem olyan, mint a spánielnek. Na mindegy, remélem, nem süketül meg középkorára szegényke....A váróba valószínűleg valaki tüzelő szukát vitt, mert a Kutyának remegett a pofája és habzott is, még jó hogy nem nézték veszettnek.  Vicces lett volna, ha Tibi megjegyzi a többi várakozó gazdi előtt, hogy "Hoppsza, veszettség elleni oltásért jöttünk, de lehet, hogy késő????" Bársonybuksi most is itt alszik mellettem. 

Vacsora rántott hal és kukoricás rizs, fokhagymás tejföllel...Hát nem egy gasztro csúcs, de tulajdonképpen finom lett. Volt birsalma kompót is. Zalán nem nyúlt a halhoz, megette a kukoricás rizst, majd egy tál fahéjas kukoricapehellyel egyensúlyozott az étkező felé....Bezzeg a tegnapi brassóit kétpofára falta mindenki. 

Tegnap megint megkérdezte valaki, hogy megszoktuk e már a lakást....Nem, bakker, rémálmunk van minden éjjel és forgolódunk az ágyunkban, akár egy kísértetkastélyban...Egyébként beszéltem ma az asztalossal egy leendő ajtó miatt az emeleten, tegnap meg a burkolóval (ez új) apróbb munkák témájában, a zuhanykabin sem áll lenn, szóval van még munka, de mostanában nem akarok mesterembert látni, majd tavasszal. Vagy inkább a tél vége felé, amikor talán jobban ráérnek a mestörök....

További reakciók megjelenítése

Indul a hét

Ez egy nyugodt kis hétvége volt. Először is szombaton ünnepeltük Réka névnapját, ennek alkalmából együtt kitakarítottuk, rendbe raktuk a királylány szobáját. Még ablakot is pucoltam. Tiszta ágynemű, pormacskák eltakarítása az ágy alól, minden. Utána ebédre rántott gombát sütöttünk Tibivel, majd meg is ettük nyomban. Voltunk vásárolni is, nem tudtam ellenállni néhány tündéri karácsonyi dekorációnak (hm , ennyit arról, hogy túl korán indult a karácsonyi szezon. Még annak ellen tudtam állni, hogy szaloncukrot vegyek, az úgyis elfogyna 1-2 héten belül...)

Vasárnap Réka sorversenyen volt 10-14 óra között. Ezzel volt egy kis bosszúság, mert abszolút nem kérik ki sem a szülők, sem a gyerekek véleményét, engedélyét, hogy vajon akarunk e menni versenyre, sőt az sem érdekel senkit, ha nem, be van nevezve és kész. És hát ugye hétvégéből elég kevés van, lehet saját program, uram bocsá, tanulni kell dolgozatokra. Nem mellesleg semmiféle készülés nincs egyik versenyre sem, így aztán nem meglepő, hogy elég szerényen szoktak szerepelni. Most speciel utolsók lettek. Persze fontos a részvétel, meg minden, de azért álljon már meg a nászmenet, milyen kérvényt kell írnom és kinek kell címeznem, hogy a gyerkőcöm békén hagyják és ne vigyék olyan versenyre, amire a kutya sem készül. Sőt, olyanra se vigyék, amire készülnek! 

Amíg Réka oda volt a versenyen, Zalánnal megcsináltuk a leckét, amit pénteken a napköziben kellett volna megírnia, khm....Átnéztük a szavakat, tollbamondás, meg minden. Jókat rötyögtünk, olyan kis cuki. Utána még írt egy fogalmazást a macit takaróról, állítólag minden nap ír egy fejezetet. Most a "hejesírást" és a külalakot ne nézzük, de maga a történet aranyos és legalább ír! A telefonmegvonás bünti él, de ha nem figyelek, simán elrejtőzik az apja telefonjával vagy Rékáéval....

Rékának persze a verseny után, fáradtan már nem volt kedve tanulni, sem önállóan , sem nyösztetve, úgyhogy rámentünk a minimumra, ma felelnek németből és írnak termismből, plusz indul az Olvasás Hete program, úgyhogy nem fognak unatkozni. Plusz délután szolfézs. 

Este elvittük a kutyát sétálni, nagyon boldog volt. Találkoztunk egy vizsla pajtival, akivel nyár óta összejárunk a Tisza parton, de valahogy nem úgy sült el az egész , ahogy vártam. Egyrészt már úgymond nagyok, nem nagyon játszanak, csak játszák nagyfiút, morognak, tolják egymást. Játszanak, nincs vér, de ebből áll a játék, utána mindketten külön köröket jártak, amikor kimorogták magukat. Másrészt a másik kutya gazdája tett megjegyzéseket , amik ugyan nem voltak bántók, meg semmi, de mindig azt érzem, hogy kompenzál azért, mert az ő kutyájának nincs törzskönyve. Engem ez soha nem érdekelt, helyes kutya, jóval engedelmesebb, mint Dió, nem kell nagyon tornázni, hogy tetszen nekünk vagy bárkinek. Na mindegy. 

Este Réka besiklott az ágyunkba, összebújtunk és nagyon jót aludtunk...

Most pedig itt az új hét.

10 órakor temetés, nagynénémet temetjük. Isten nyugosztaljon, A. néni! Remélem, már sokkal jobb neked!