El is múlt a karácsony, hopp, egy pillanat volt. Ám blogilag még messze nem. Ott tartottam, hogy elkészült a zserbó. Akkor még nem tudtam, hogy minden idők legjobb zserbóját hoztam össze, igazán tökéletes lett. Nem szabad sajnálni belőle a lekvárt, az az egyik titka. (Recepthez a kulcs Kikocs.)
Pénteken a gyerekek letették a lantot, délben együtt jöttek haza a suliból, pontosabban Réka hazahozta Zalánt. Hát igen, már ilyen nagyok! Hhhh...Ésss megkezdődött a téli szünet, hála az égnek. Az ajándék beszerzés a hétvégére maradt, ami a rémálmom volt, mégis ott talált bennünket mindkét nap a boltokban. A bevásárló központok közelébe nem nagyon mentünk, bár a könyvesboltba bemerészkedtem, Intersparba is, DM-be is, de egyik helyen sem volt nagy tülekedés.
Vasárnap elkészült két rúd mákos és két rúd diós bejgli (vagy szombaton??). Csak annyi emlékem volt róla, hogy itthon már régen megkötött a forrázott mák a tálban, amikor nekiálltam a tésztának az ajándékbeszerző túra miatt. Itt is volt gikszer, mert háromszor tettem vissza a rudakat a sütőbe, nem voltam biztos benne, hogy átsültek...Ebből egyszer a kikapcsolt sütőt programoztam be tíz percre, nem érdekes....
Hétfőn reggel nekiláttam a kacsának, ami már előző este rozmaringos masszázst kapott. Meglepő módon, két és fél óra alatt vajpuhára sült, így a szokásos estebéd helyett ebédre vártuk anyut és persze magunkat. Amikor megfordítottam a combikat és eltávolítottam az alufóliát, már csak pirítani kellett a bőrös oldalt. Te jó ég, milyen finom lett! Nem csoda, hogy a gyerekek minden évben kacsát követelnek.
Volt nálunk egy hagyomány, anyu töltött káposztájának a hagyománya. Ezt minden évben megfőzte pár nappal karácsony előtt, attól függően, hogy tesómék mikor érkeztek. Mikor ez a fantasztikus töltött kápi illat ráült a lakásra, tudtam, hogy itt a béke, itt a nyugi, itt a szeretet, nyakunkon a karácsony. Az étel maga mindig nagyon finom volt, főleg tejföllel és friss kenyérrel. Sajnos ezt a hagyományt továbbvinni nem tudom, ez elég hamar kiderült, még a kapcsolatunk hajnalán Tiborom bevallotta, hogy nem szereti a töltött kápit. Ki lehet vele kergetni a világból. A szabolcsi töltött kápit (sima káposztából, paradicsommal készül) betolja, ez pár évvel később kiderült, de abból sem lett ünnepi étek. Úgy néz ki, nálunk a sült kacsának lesz hagyománya. Én nem bánom, az egyik kedvencem és nem is ördöngösség összeütni. (Már ha nem ég oda vagy szárad cipőtalp keménységre, mert úgy is jártam egykoron.)
Mivel ebéd után rögtön kiosztottuk az ajándékokat is, így mondhatom, hogy eléggé elkapkodtuk az a szent estét. Már fát sem kellett dekorálni, azzal soha nem várunk 24-ig. Kis türelmetlen banda vagyunk. Ja mert közben az lemaradt, hogy karácsony előtt, pénteken volt a céges vacsi, ami tulajdonképpen egész klassz volt, jobb, mint a tavalyi, szupi ajándékokat kaptam és a hangulat is jó volt. Amíg oda voltam, a gyerekek feldíszítették a fát, úgyhogy karácsonyi zenére és égőkkel feldíszített fára toppantam be este kilenckor. Jó volt. Kár, hogy éppen haragban voltam Tibivel, nem érdekes, a karácsony minden megold.
Karácsony első napját a kutyabefogadó tesóméknál töltöttük, a másodikat pedig Tibi családjával, akik kutyanembefogadók, így ott 3 óra limitünk volt, míg a kutya itthon aludt. Kár, mert pár órát még eldiskuráltunk volna, így épp hogy ettünk, ittunk, ajándékoztunk, fotóztunk, még egy kicsit ettünk és irány haza.
Nem terveztem tanulást különösebbet, úgyis cs-p-re mennek vissza a suliba a gyerekek, amik könnyű napok, majd utána a hétvégén felkészülünk a kövi hétre. Nagyon elegem van, nem akarok tanulni velük. Viszont az olvasónaplót írja Réka, amiben picit segítek neki, ez csak napi egy óra, vagy még annyi sem. Brrr...nem akarok sulira gondolni.
A fuvola vizsga eléggé közelít, sajnos a pontos dátumra nem emlékszem, de mindegy is, most minden nap fél órát gyakorol kb., így rendben lesz. Az lenne az ideális, ha nem kellene figyelmeztetnem, mit gyakoroljon és mikor, de nem így van, amit egy picit sajnálok. Mindegy, ha nem ez a szenvedélye, akkor nincs mit tenni, de azért amikor fújja, akkor szívesen játszik a fuvolán.
Most keresek pár fotót, aztán majd jövök még ,ha rájövök, mit felejtettem megírni.
Ja amúgy most korcsolyázni van a banda, én meg itthon maradtam az ebbel és lustálkodunk. Remek, ezt sűrűbben kibírnám.
Na szóval fotók
Dunakeszi - reptér
Itt levágtam magunkat a családi képről. Személyiségi jogok, meg ilyenek...
A gyerekek :)
Már nagyon hiányoztatok!♥♥♥ :) Örülök hogy szép ünnepetek volt!♥♥♥ :) Dióval pedig egyszerűen nem tudok betelni!♥♥♥ :)
VálaszTörlésKöszi! Mi sem. 😍
Törlés