2016. szeptember 17., szombat

Nem is meséltem



Ma hajnalban, ahogy az este kiteregetett ruháknál végeztem szemlét, beugrott, hogy még meg sem örökítettem Zalán első fogacskája kihullásának igaz történetét. Pedig megér ez is egy misét.

A dolog a névnapomon történt, illetve előtte egy nappal, amikor augusztus 30-án összeröffent a család (némi foghíjjal, de ez most mindegy). Volt süti, ajándékok, finomságok és ahogy a felnőttek kedélyes beszélgetésbe fogtak, a gyerekek szokás szerint egy idő után átcuccoltak a szomszéd szobába játszani. Játszottak, játszottak idillin, egyszer csak egy szokatlan hangra hegyeztük a fülük. Érdekes, hogy van, hogy az ember még nem is tudja, mit hall, de már ösztönösen felkapja a fejét, mintha érezné, hogy gáz van....

Én még ott tartottam, hogy analizáltam a zajokat, vajon nevetés vagy sírás, Réka vagy Zalán, amikor Tibi máris reagált és ugrott a szomszéd szoba irányában. Mire felemelkedtem a kanapéról jómagam is, már jeges rettegés volt bennem, mert egyértelműen sírás volt, mindkettejük részéről és vérfagyasztó....Amíg átértem, perceknek tűnt, pedig 5 másodpercre sem telt. Máris láttam törött lábat, kitört fogat, sebészetet, ügyeletet, aztán újra kitört fogat... (Rékáét, mert az maradós....) úgyhogy az első dolgom volt, hogy megnézzem a felső metszők megvannak e mindkét csemetének. Amikor azt találtam, hogy igen, akkor kissé zavarodottan pislogtam a velőtrázóan ordító, szinte sokkos gyerekeimre. Szellemet láttak? Mi a bánat folyik itt? Hamar válasz érkezett a kérdésemre, ugyanis Zalán szájából mini vámpír módjára némi nyállal kevert habos vér fordult ki és folyt végig az állán.

Újabb hullámnyi rémálom süvített végig rajtunk, újabb csekkolás Zalán szájába és ezúttal már meglett a forrás. A jobb alsó középső metsző hiányzott, helyén egy kisebbfajta kráter. Mivel továbbra sem csitult a közhangulat a gyerekek körében, Tibivel két felé oszlottunk, úgyhogy innen nem láttam, mi volt Zalánnal. 1-2 perc múlva csatakosra izzadva a fürdőkád fölé hajolva találtam, ahogy folyamatosan köpi a rózsaszín vizet és próbál szabadulni a vértől. Mama masszírozta hátulról, hogy megnyugtassa, Tibi meg addig Rékából próbálta kicsalogatni, hogy mi történt.

No hát Réka egy külön történet volt. Én csak néztem, de nem akartam elhinni, hogy kifordult magában. Ölelgettem, nyugtatgattam, de alig kapott levegőt. Mi van ezzel a gyerekkel??? Tízes skálán tízes erősséggel zokogott és közben azt hajtogatta, hogy minden az ő hibája, ez őmiatta van és csináljunk vele amit akarunk, mert ez az ő hibája, csakis a övé. Pislogtam rá és nem érettem az egészet. Mármint hogy mitől a pánik? Soha nem nyúltunk hozzá egy ujjal sem, büntetést sem szokott kapni, max. jutalom megvonást. Erre csináljak vele, amit akarok? Mégis mit?? Ha társaságban történik ilyen valaki mással, biztosan elgondolkodom némiképp, vajon otthon milyen bánásmódban részesül a szóban forgó gyerkőc? A gyermek, mint nevelésünk tükrei.....Ráadásul, amikor Zalánékkal egyesültünk a másik szobában, Réka Tibinek is elmantrázta ugyanazt, amit nekem, mire Tibi rá is kérdezett, hogy mire gondol??? Ő sem értette. Később sógornőm meg is jegyezte egy Facebook levelezésben, hogy beszélgessek vele minél többet, mert nagyon igényli Réka...Hát én nem tudom, sok mindent csinálok meg olyan is van, amit nem csinálok, de speciel Rékának be nem áll a szája itthon. Nem gondolnám, hogy keveset kapna belőlem vagy a figyelmemből. Ha már itt tartunk, akkor inkább Zalán az, aki ilyen szempontból háttérben van, mert Réka általában ledumálná a színről, ha nem figyelnék oda. Szóval nem tudtam hirtelen hová tenni ezt az egészet, valószínűleg mini sokkot kapott. Na mert aztán kiderült, hogy mi történt.


Pónisat játszottak. (Mi mást??) A lényeg az volt, hogy Zalán volt a ló. Egyik csuklóját az én pihepuha, méregdrága köntösöm övével Réka az ágyhoz kötözte. (?????) Mi ebből semmit nem vettünk észre, idillin beszélgettünk a nappaliban. Gondolom, Zalánnak elege lehetett a ló szerepből, mert szabadulni kívánt és ehhez a szájával próbálta eltávolítani a csuklójáról az egyébként vastag köteléket, talán 5 centi is van az az öv....Hogy aztán milyen erővel és milyen kitartóan, arról nincsenek pontos hírek, de Réka megrántotta ez az övet, amire éppen Zalán fogsora ráharapott, ezt mindenki elismeri. Az eredmény? Spriccelő vér a falon, szájból kifordult fogacska és két ordító gyerkőc.

Amikor a kedélyek megnyugodtak (nekem igazából aznap sem nagyon sikerült), elállt a vérzés, kiderült, hogy a tejfog mögött ott figyelt a kis csipkés maradó fogacska, talán a magassága elérte a 2 mm-t is. Zalán soha nem említette, hogy mozgott volna a fog, de amikor megtudta, hogy ott kandikál a maradó foga is, nagyon boldog lett és hiányos fogazattal vigyorgó. Igyekeztünk felvidítani, hogy nagyfiú lett, kipottyant az első foga, bizonyára mozgott is az már, igaz? Erre buzgón bólogatott, hogy igen, igen, mozgott, mozgott, biztosan mozgott. Innestől fogva láttam, hogy megkönnyebbül, fellélegzik és immáron örömmel várja a fogtündért, aki talán napokon belül hozzá is ellátogat, hurrá, hurrá!

A maradó fogacska egyébként nincs teljesen jó helyen, hiszen nem a tejfog helyén jelent meg, hanem mögötte, de biztosan még sokat fog igazodni, helyezkedni és talán magától ellavírozik a helyére. Rékának is rengeteget igazodtak a fogai, amíg teljes nagyságukban meg nem jelentek a felszínen. Másnap Fogtündért játszottam és kihasználva az utolsó vakációs napot, amikor még szabad a délutánom, az Interspar játék osztályára rohantam (az a legközelebbi), hogy valami apróságot vegyek. Nagy volt az öröm, amikor Zalán este előhúzta a párnája alól.

A fogacska egyébként előkerült, megcsodálta mindenki, aztán persze a fogtündér magával vitte.

Működik a helyesírás ellenőrzőm. Hurrá! Így talán kevesebb lesz az elütés miatti sok bosszantó hibám.

1 megjegyzés:

  1. Hát, lehet, hogy ők ketten rásegítettek, de elindult egy folyamat. Csak a fogtündérnek mondom, hogy ne csak egy apróságot szerezzen be! :-)

    VálaszTörlés

Megjegyzésedet, üzenetedet köszönöm!