Utolsó napon

Nem tudom, ez a Pünkösd valahogy érintetlenül hagyott engem. Az én fejemben csak az kattog, hogy még két nap (azóta ez leolvadt félre) és véget ér egy újabb korszak. Rövid volt és mindenképpen átmeneti, de mégiscsak korszak. Holnap mehetek dolgozni. Nagyon paragép vagyok, egyben kíváncsi és várakozó is, izgatott, meg ilyenek. Két napja még csupa jó dolgot éreztem, mára ez inkább átfordult negatívba. Lök rajtam némileg, hogy Tibi sem lelkes. Engem ez kissé összezavar, mert azt gondoltam, hogy neki is könnyebbség, ha kétkeresős a családmodellünk. Nagyon úgy tűnik, hogy nem...Ha még mindig találkoznánk E.-vel (aki a pszichológus), és elmesélném neki mindezt, biztosan megcsóválná a fejét, hogy már megint nem kommunikálunk egyértelműen, csak azt gondoljuk, hogy az a másik azt gondolja, amit gondolunk, pedig nem feltétlenül. 

Na mindegy, azt gondolom, hogy dolgozni kell, dolgozni jó, ha nem éppen lottó milliárdos az ember lánya és hát mi nem vagyunk azok. Én többször leírtam, hogy szívesen tölteném itthon azokat az éveket, amikor kicsik a gyerekek, mondjuk, amíg Zalán nem lesz kb. harmadikos...Elsősorban azért, mert ez a legjobb mindenkinek. Mindenre van idő, kényelmesebb az élet, kevesebb a rohanás és idegbaj, a stresszről és nyomásról már ne is beszéljek. Sütök fonott kalácsot, dagasztok kenyeret, délelőtt vasalok filmnézés közben, piacra járok és zöldségesbe, uszodába és nevtanba, gyerekorvoshoz és védőnőhöz, segítek az iskolai projektekben, nem késő éjjel számolok piros pontot és csillagot, finomakat főzök friss alapanyagokból, hetente kétszer süteményt vagy nasit alkotok, gördülékeny a ruhák útja a szennyesládától a vasalókosáron túlig. 

Amíg itthon voltam az elmúlt hónapokban egyetlen percet sem unatkoztam. Vagy ha úgy tetszik, henyéltem. Az igaz, hogy egyszer 3 napon át csak azzal foglalkoztam délelőttönként, hogy a Lego Friend készleteket rakosgattam össze, hogy a gyerekek játszani tudjanak velük. Arra is mindig ráértem, hogy az éppen aktuális érdeklődőket a lakásra fogadjam a frissen tisztára súrált és sikált lakásban. Kedden és csütörtökön fél négyre mentem Rékáért, más napokon amint végzett a különórákkal. A reggeli rohanós idegbaj sem volt idegbaj többé, Rékát vittem suliba, utána Zalánt oviba és kész. 9 órára legkésőbb újra itthon voltam, hogy az épp aktuális teendőimen túl legyek. 

Jövő héttől elmaradnak Zalán úszás órái, mert fél ötre sehogyan sem érünk ki az uszodába. Gyuri pedig az istennek sem akar későbbre órát tenni, csak esetleg korábbra, az meg nekünk egál...Azt még szervezem, hogy esetleg Tibi hetente egyszer hogyan tudná kifuvarozni az uszodába, de ugye ez már olyan dolog, ami nem rajtam múlik. Lehet, valakit felbérelek, hogy vigye ki a kisfiam úszni, nem tudom, lenne olyan, aki ezt vállalja. Nyilván van az a pénz....:) Logopédushoz is majd Tibi hordja a pasit hétfőnként négy órára. 

Az mindenképpen megkönnyebbülés, hogy hamarosan itt a nyári szünet. A tavaszi időszak előnyös, mert ritkábban betegek a gyerekek, ilyenkor nem is igazán szoktak. Zalán szemgyulladása is egy napos volt, harmadik napra már kutya baja sem volt. Ha nincs suli, nincs házi feladat, ami maga lesz Rékának a mennyország. 

Hát majd alakulnak a dolgok! Ha minden jól megy, munka után negyed öt tájban már a sulinál lehetek Rékáért, vagy ha ő később végez, Zalánért. Reggelente Rékát el tudom vinni suliba, ha fél nyolckor elindulunk, mert akkor kiérek nyolc órára az irodába (kerékpárral). Kivéve hétfőn vagy a hét első munkanapján, mert akkor 7 órakor van kezdés a heti rendszeres megbeszélés miatt. Ezeket annyira nem várom, mert már most látom, hogy hétfő reggelente milyen agyhalott leszek...de majd csak megszokom és felnövök a feladathoz. 

Amit legjobban meg kell tanulnom, az az, hogy itthon hagyjam a hétköznapi, családi aktuál gondokat illetve az irodában a munkahelyieket. A kettőt meg ne keverjem. Amikor dolgozom, akkor tényleg dolgozzam, ne azon járjon az eszem, hogy vajon Réka milyen tagozatos dogát ír és vajon tényleg betettem e neki az úszódresszét vagy csak akartam....Mindebben őszintén szólva nem voltam igazán jó edd ig, de sokkal hatékonyaban fel lehet használni a 8 óra munkaidőt, ha ezt elsajátítom. Hogy aztán hogy egyezik család és munka, az kérdés, de muszáj lesz, hogy összeférjenek. Idővel bízom benne, hogy szépen összesimulnak. Vagy valami ilyesmi.....

Ma délután háromkor cirkusz, Zalán szülinapja megünneplésének első állomása. Bár ha szeptemberi lenne, ebbe a cirkuszba akkor is elmennénk. Szerdán lesz a szülinapja, amit aztán majd szombaton jól megünneplünk. Tök jó lenne, ha már jövő péntek lenne! ...