Utózönge

Tegnap annyi derült ki a tagozatos dogákról, hogy a német elég nehéz volt, az eddigi legnehezebb. A matek nagyon könnyű, a szövegértés egy DVD borító (Bartókos), a nyelvtan szintén nem volt nehéz. Arra is fény derült, hogy a német kakkukktojást bebukta Réka mivel a tavaszi szavak közül nem tűnt fel neki, hogy a SZÉK nem oda való. Még valamit felcserélt a dolgozatban WIE ÉS WO területen, de azt már pontosan nem tudom, hogy mi volt, csak hogy sok gyerek nem találta el a helyes választ. A kérdést sem ismerem jómagam.

Hogy nagyon ne örüljünk, hogy már 3 dolgozaton túl vagyunk, állítólag a negyedik dolgozat lesz a legnehezebb és abban tollbamondás is lesz magyar nyelvtanilag, melyet eléggé szigorúan fognak pontozni, ismerve a tanítónénit, aki javítja majd. Addig azonban még itt van a harmadik is, eredményhirdetésen innen....már előre félek, hogy mennyi hiba lett benne és abból mennyi lett volna elkerülhető némi figyelemmel....

Ami egyébként bosszantott tegnap délután, az Réka megjegyzése volt, hogy én miért nem kérek a tantónénitől szövegértést, mint más anyukák. Mert a többi gyerek már egy csomó ilyen DVD borítós szöveget elemzett. Ő meg nem. És hogy ÉN mondtam neki, hogy többet nem kell már tanulni tegnap, tegnapelőtt és azelőtt....Na erre varrjatok gombot! Persze én nagyon szívesen nyomtatok neki x számú szövegértést. Rosszul esett, na. Vajon ha egyáltalán nem foglalkoznék a házijával,felmérőivel (amit egyébként nem támogat sem az iskola, sem a tantónénik, meg én sem az a fajta vagyok, aki meg tudná tenni), akkor mit mondana? Az is az én hibám lenne, ha mondjuk négyest kapna? Vagy hármast? Mindegy, nehéz ezt jól csinálni, úgy látszik....

A harmadiknak van ma napja....

Azért érződik, hogy harmadik tagozatos dolgozat és karnyújtásnyira van a tanév vége. Tegnap Rékát szinte egyáltalán nem tudtam rávenni már, hogy tanuljunk bármit is. Az első előtt még 2-2,5 órán át biztosan nyomtuk. Átnéztük tényleg a fő hibaforrásokat a nyitott mondatoknál, szöveges feladatoknál és a sorozatoknál, aztán tovább nem volt értelme semminek. Magyarból van az a pár kivétel (másképp ejtjük, másképp írjuk), kb. tizet átismételtünk vacsora előtt. Németből nekiszegeztem néhány számot a fürdőkádban és kész. Lehúztuk a rolót. Nem érzem egyáltalán ,hogy felkészültünk volna, de nem érdekel már, elégnek kell lennie simán, akkor meg mit erőlködök. 

Reggel legalább 10x rászóltam, hogy indulni kell suliba, mert elkésünk. Azt felelte, most nem lehet elkésni, mert névsorolvasás van, meg minden. Nem tudom, hogy gondolta, hogy nélküle el sem kezdik írni a dolgozatokat? Háhá! Nagy nehezen útnak indultunk, majd 150 méterre a kapunktól eszébe jutott, hogy a kabala baglyok itthon maradtak. Zord anyaként közöltem vele, hogy esélytelen, hogy visszaforduljunk, mert akkor biztosan elkésünk. Nem hogy az ötvenes csengetésről, arról már otthon lemaradtunk, hanem a nyolc órásról. Horroromra, bár nem meglepetésemre sírva fakadt, olyannyira, hogy ellenállásom elolvadt és belementem, hogy visszaszaladjon azokért a nyavalyás baglyokért egyedül. Közben a szomszéd nyolcadikos srác, aki egy ideig csak akkor köszönt, ha a kapuban látott vagy a ház előtt, későtt jó reggelttel fogadta az ÉN köszönésem, mostanában pedig laza hellót küld felém minden reggel.....szóval a szomszéd srác is iskolába indult, ami a sárga villogó lámpákat felgyújtotta volna a fejemben, ha már nem villogtak volna eleve vadul. 

Végül a megkönnyebbült és mosolygós Réka felbukkant a kapunk alól, kezében a kis kosárkával, benne az L. mama által horgolt sálakkal, melyek a fészküket képzik a madárkáknak. Nyilvánvaló, hogy senki nem tud tagozatos dolgozatot írni baglyok nélkül. Remélem, nem fognak megszólalni egyik dolgozat kellős közepén sem....

Az első padban volt a helye, ugyanúgy, mint annak idején a legelső tanítási napon. K. mellett, ugyanúgy, mint az első tanítási napon. Egy ideig csak beszélgettünk az anyukákkal nem pont az ajtóban, de pont rálátással a gyerekekre. Mígnem kikukkantott az ofő, hogy É. (a párja) nem lesz jelen a dolgozatoknál, mert "szakfelügyel"...rá várunk? Persze nem, de azért arrébb toltuk a szekerünket. Eredmény hétfőn vagy kedden.  

Zalán mondta

Ácsorgunk a buszmegállóban, én fázom, mert alulöltöztem. Zalánnak kutya baja, szaladgál, kavicsokat rúgdos, faágakat dobál...Egyszer csak megtorpan előttem.

- Anya, miért állsz úgy, mintha a himnuszt hallgatnád?? 

 Végignéztem magamon....annyit tettem, hogy összezárt lábakkal dideregtem...

...

Ágyban heverészünk, Zalán hozzám bújik a sötétben, majd a hajamba szagol.

- Hm.... - reagál, és nem jó értelemben.

- Mi a gond? 

- Anya, hajat kellene mosnod, uszodaszagú a hajad.

- Nekem? Az lehetetlen, nem jártam úszni.....És ma mostam hajat.

- Hát akkor nem tudom... - motyogja baljóslatúan. 

Kár, hogy a saját hajam nem tudom megszagolni, megtettem volna...

Volt egy másik cukiság is, de mint annyiszor, ezt elfelejtettem....

Ha lehet fokozni, ma még szörnyűbb az idő, mert a szél is fúj, amellett, hogy hideg van és olykor esik az eső. Szerintem az úszást kihagyjuk ezen a héten. A kerékpárt is félretettük.

Tegnap túlestünk a fogadóórán. É. (magyar és tesi) elém pakolt egy sor dolgozatot és felmérőt, hogy egy idő után már azt sem tudtam, mit nézek. Mivel mind ötös volt és helyenként még max pontos is, így nagyon nem elemeztem őket. Azt láttam, hogy az emlékezetből írásra kisnégyest kapott (József Attila Altatóját írták le a füzetbe, fejből), de abból is nagyötös került a MozaNaplóba (a modern osztálynapló), úgyhogy lényegtelen.

Az biztos, hogy én mindkét tantónéninél szigorúbb vagyok, mert ők elégedettek Rékával maximális mértékben és semmiféle kritikának még csak a szellőjét sem fogadták el. Hát jó. Ettől még szerintem bűn rossz lett a Kenguru és a Zrinyi is matekból, de az ofő ennek a gondolatnak sem hagyott terek, hiszen kicsik még, Rékának meg egyértelműen van matekos vénája, úgyhogy ezzel nem szabad foglalkozni. Nem mintha ezzel kelnék és feküdnék még mindig, csak ha már 4 hónap eredményeit foglaljuk össze, ezt is megemlítettem. 

É. szerint Réka abszolút problémamentes gyerek, nem kell rászólni, ha szabad percei vannak, akkor rajzol, folyton rajzol és nem zavar senkit. Kijön bárkivel, de az első számú barátnője E....Úgy jellemezte, hogy Réka a "helyén van", kis kiegyensúlyozott, nyugodt gyerek. Ez a legjobb vélemény, amit kaphattam. Úgyhogy minden rendben van, ahogy sejtettem is. Az osztályfőnök meg is jegyezte, hogy nem tudja, mit keresek ott. Remélem, azért ez félig vicc volt, mert a fogadóóra az fogadóóra. Vagymi. Arra nem "illik" elmenni?

A tagozatos dolgozatokat nem nagyon értintettük, nekem úgy tűnt, hogy nagyon formaságnak tűnik a szemükben...

Na mindegy, fél hétre értünk haza. Én elkezdtem az olimpiás gyűjtőmunkát, amint a vacsorát készre sütöttem és be is termeltük. A gyerekek meg baglyokat gyártottak wc papír gurigából....teljesen helyénvaló két nappal a tagozatos doga előtt. Nem tanultunk semmit, bár néhány német lapon átmentünk. Ma még átnézzük a matek feladattípusoknál hol lehet könnyen elnézni, hibázni, aztán kész. Este egy ágyban aludtunk, a miénkben. Réka aludt el leghamarabb. Tibit 3. hete alig látjuk, jönnek az elvonási tüneteim....

Logopédus Nr 4

Még mindig marha hideg van. Reggel a kenyérpirító felett melengettem a kezem. Olyan jól esett! Tibi újra felvette a fleece-ét a tavaszi dzsekije alá (mert megtaláltam neki - ott figyelt egy vállfán a szekrényben, minő meglepi!), nekem meg hiányzott a sapkám hazafelé a suliból. Brrr....Annyira jó, hogy szombaton ballagásra megyünk és Rékának egy csilli-villi nyári ruhát vettem, tüllös és pillekönnyű....igazi nyári. Mi több, ujjatlan. Aztán várhatóan az a ruha is huzatos lesz rajta, amiben novemberben a szalagavatón ropta a táncot. Na mindegy. Jövőre is megyünk ballagásra, akkor általános iskolaira, hátha addig nem növi ki, hehe. 

Tegnap délután találkoztunk az új logopédussal. Zalán nagyon nem volt formában. Már reggel is kómásan ébredt és mivel ebéd után elhoztam, itthon bevackolt a kanapén a párnák közé, mint aki mély álomra vágyik. Ehhez képest meglepő, hogy este 10 után még milyen virgonc volt...Nyilván átlendült valamikor ,valahogy....Szóval 4 órára voltunk hivatalosan és kb. 50 percet töltöttünk benn I. néni szobájában. Ezalatt sokat mondok, ha 5 szó elhagyta Zalán száját. Nagyon jól alakította a Néma Leventét. Olykor nem tudtam, hogy nevessek vagy sajnáljam. Megtettem mindkettőt.  Hogy ősszel nem megy iskolába, az baromi jó döntésnek tűnt ott és akkor. 

Mintha az önbizalma időről időre padlót fogna. De hogy mitől, azt nem tudni. Pl. miért mondja azt, hogy ő ronda. És hogy nagyon buta. Főleg azt, hogy ő szar. Ez a téma újra és újra felmerül, nem most először, de ugyanúgy nincs rá válaszom, mint amikor legelőször hallottam tőle ezeket a szavakat. Hétvégén is megjegyezte, hogy ő milyen ronda. Megkérdeztem tőle, hogy nézett e már tükörbe életében, mert szerintem ő a leggyönyörűbb kispasi a világon. Persze nem hiszi el. 

Ezt most azért írom le megint, mert ahogy ült a tükör előtt I. néni mellett, pontosan úgy is nézett ki, mint aki hiszi magáról mindezt. Szomorú szemekkel, sandít-a-bandita oldalra pislantásokkal és max. suttogva kiejtett szavakkal. Gondolom, óráról órára jobb lesz, mindig így kezdi idegen felnőtt társaságában, ahol meg kell szólalni....Máskor pedig egészen más oldalát adja. A menő nagyfiú figuráját, aki dominálni szeretne (pl. egy játékot és ha Réka nem adja be a derekát, hát verekedésbe torkollik a menet). A kettősség hullámzik benne fel és alá. 

I. néni nem sürgetett semmit, nyilván hozzá van szokva a gyerekekhez. Jövő héten még barátkoznak egy kört, aztán összerakja Zalánt egy másik kisfiúval, akinek szintén az s/sz nem tökéletes egyelőre.  13 óra az időpont, úgyhogy az érdekes lesz, hogy érünk oda akkorra a város másik végébe....Meg kell beszélnem az óvónőkkel, hogy adjanak neki ebédet hamarabb vagy nem ebédelünk. I. néni szerint a logopédia + a nevtanos iskola előkészítő együtt csodákra képes 1év alatt....Nem tudom, de eléggé aggódom, mi lesz Zalánnal a suliban. Réka osztályában is vannak csöndesebb gyerekek, végülis amennyire tudom, ugyanúgy veszik az akadályokat, mint az aktívabb társaik. Na mindegy, jövő szeptember azért még odébb lesz....Hátha kifogjuk a legszuperebb tantónéniket, amiket csak az adott iskola nyújtani tud és minden oké lesz!

Hétindító

Folyton fentebb akarom venni itthon a fűtést, aztán rájövök, hogy nincs is bekapcsolva...

Vasárnap elromlott az idő és olyan hidegre ébredtünk, hogy minden tavaszi kabátot ráadtam Rékára, amit csak találtam. Plusz sapkát. Brrr. Én nem bánom, hogy nincs nyári meleg elvégre nincs nyár sem, csak bicajozni lehessen, ne fagyjon rá a fenekem az ülésre. Az sem baj, ha az eső nem esik, mert esőben bajos a tekerés a kerékpáron. Legalábbis ehhez még nem szoktam hozzá. No meg a fékem sem olyan atombiztos, mint száraz útburkolaton. Micsoda új szempontjaim vannak, hihetetlen!

Szombaton hívott az új logopédus, hogy hétfőn mehetünk is "vizsgálatra", utána pedig heti egy alkalomal tud foglalkozni Zalánnal. Hétfőn már kaptam egy telefont, miután egyáltalán nem sikerült elérnem E. logopédust (az, aki HAVONTA egyszer "kezelte") hogy igen, megkapta az sms-t és az e-mail-t is (igazán nem akartam zaklatni, de ha nem értem el telefonon, muszáj volt aktívnak lennem) és talált nekünk szakembert. Ide tehát pipa, kiesett ugyan két hónap (na jó, egy), de mindegy, előre nézünk. Kb. hat hétig, mert akkor kitör a nyári szünet és szerintem megint várhatunk majd őszig. De nem vagyok ám borús meg semmi, csak mondom. 

A hétvégén nem sok tanulást bonyolítottunk le, mindig így járunk mostanság. Készítettem feladatlapokat matekból és magyarból a várt típusfeladatokból, de Réka egy idő után nem volt hajlandó többet megoldani belőlük. Nem tudtam eldönteni, hogy unja őket, vagy utálja, hogy figyelmetlenség miatt mindig tele van hibával. Nagyon sok türelem kellett hozzá, mert végig nyafogott, vinnyogott, óbégatott, hogy ő nem akar tanulni és MINDIG tanulnia kell...Tudtam volna üvöltözni vele, de nem tettem. Biztos lilult a fejem és lüktetett a halántékomon az ér.....Tagozatos dolgozatra készülünk, úgyhogy ja, kell készülni...Vasárnap a matekot feladtam. A magyart úgy néztük át, hogy semmit le nem írt, elbetűzte, amit kellett és közben rajzolt. 2x2 órát nyaggattam összesen a hétvégén, elvileg elégnek kell lennie, ha odafigyel a feladatsorokra.... 

Annyit lehet tudni, hogy a szövegértés vagy recept vagy menetrend lesz a cuki kis kérdéseivel együtt...A többiekkel ellentétben mi a szövegértést messze alulértékeltük eddig, nem foglalkoztam vele soha. Túl a házi feladaton. Tegnap mesélte Réka egyik barátnőjének az anyukája, hogy náluk több száz szövegértés sorakozik mappákba rendezve, kitöltve. Hoppá!  Annyit kértem Rékától, hogy keresse meg a választ mindig a szövegben, ne nagyvonalúan írja le a választ, illetve picit legyen gyanakvó, lehetnek trükkös kérdések is. Aztán lesz, ahogy lesz. 

Holnap fogadóóra a suliban, december óta először. Emlékszem, már javában tüdőgyuszim volt, amikor legutóbb leültem a tantónénikkel szemben. Az egészen biztosan ezer éve volt. 

Nyálkás

Az utóbbi egy hétben kétszer érkeztem úgy az oviba Zalánért, hogy annak a szájáig lógott két zöld csík. Egyenesen az orrából. Ahogy Tibi hívja, a Zöld Anakonda. Ha most listázni kellene, mi az ami a legjobban bosszant a gyerekekkel kapcsolatban, nyerne a tény, hogy őt - majdnem hat évesen - egyáltalán nem zavarja, ha taknyos az orra. Múltkor a kertből is úgy jött fel vacsorázni, hogy az a bizonyos kígyófajta ott figyelt. Majdnem szétrobbantam, olyan mérges voltam rá. Mert már zsebkendővel tömöm ki minden dzsekijét és kardigánját, szidom, mint a bokrot és mindez mit sem ér. Megkérdeztem tőle a múltkor, hogy szerinte én mit csinálok, amikor folyik az orrom?? Ami elég sűrűn előfordul, hiszen allergiás vagyok pár dologra. Azt felelte, hogy fogalma sincs, biztos szipogok. Ha-ha...Azt is megkérdeztem, hogy miért, ó, miért nem fújja ki az orrát? Azt válaszolta, mindig elfelejti, hogy van nála zsebkendő. 

Aztán egyik délután szólt nekem az óvónéni, hogy ejj, nagyon jól bírja Zalán, amikor "fikuszok" lógnak ki belőle, szinte csodálatra méltó, hogy nem zavarja. Ezen úgy elgondolkodtam. Szóval nem arról van szó, hogy a távolból nem vette észre a pedagógus, hogy Zalán orra problémás, mert ilyet éppen el tudok képzelni, akár több alkalommal is. Nem. Ráhagyja. Na most én ennek annyira nem örülök. Természetesen az én dolgom megtanítani a gyeröknek, hogy mi az illem, valamint minden józan szokás, de azért mégiscsak diplomás óvónők veszik körül a gyerekemet. És ha már okosabb nem lesz az oviban, verset, dalt nem tanul, csak minimál üzemmódban, legalább azt elvárnám, hogy benti nadrágban (az vékony) ne engedjék ki az udvarra télen, ha piszkos a ruhája, arca keze, gondoskodjanak róla, hogy tiszta legyen. Az orrával ugyanez a helyzet. Van dadus is, az is el tudja küldeni orrot fújni, kezet mosni és a többi....

Aztán. Csütörtökön megyek az oviba, Zalán száguldozik az ovi udvarán, a lebetonozott sávon fel és alá a biciklijén. Szól az óvónő, hogy áh, már nem is megy olyan gyorsan, ennél volt már nagyobb sebességet is nyomott. Pislogtam tűnődőn. Egy rossz lépés, és Zalán kinyír egy kiscsoportost. Nem kellene rászólni, valamit kitalálni, mielőtt valaki megsérül? Akár úgy, hogy Zalán fiam, ha nem tartod be a játékszabályokat, nem fogadsz szót, akkor sajna le kell tenned a kerékpárt. Dehogy. Aznap és másnap, mert közlekedés nap volt, elnézték, hogy cikázik Zalán a cimboráival. Hát nem tudom. Érdekes. Az is, hogy ha ezt a bejegyzést olvastam volna öt éve, nagyon csodálkoznék magamon. 

Zene, tánc, vers....

Szerdán, hazafelé az iskolából megkaptam a magamét Rékától, amiért nem kísértem el az osztályt a Coop futásra. Ez egy rendezvény, amikor 1600 métert fut a belvárosban több ezer iskolás ebből óhatatlanul, minden évben el is veszik néhány, persze nem örökre illetve bárki, akinek kedve van hozzá. Több távot is lehet teljesíteni, de ez az 1600 méter szokott bejönni Rékáéknak. :)) Először pislogtam nagyokat, hogyhogy már megint CsúnyaAnya lettem Réka szemében, egyáltalán nem említette, hogy igényli a jelenlétemet. Aztán kibújt a szög a zsákból, mindkét kebelbarátnőjének ott kocogott az anyukája a Kossuth téren, azért tűnt fel neki a hiányom. Elmondtam neki, hogy én sok mindenre kapható vagyok, számos áldozatot kész vagyok hozni az iskola oltárán, de futni azt aztán biztos nem fogok. Nem én! Nem égek, mint a rongy, hogy 100 méter után levegő után kapkodok és megfájdul a térdem. Később aztán tűnődtem, hogy jövőre lehet, mégis benevezek, klassz lehet ennyi ember között futni és még a saját gyerekemet sem tévesztem sem elől.

Még ki sem hevertem a csapást, hogy csalódást okoztam magzatkámnak, jött a következő kérdés, ugye holnap ott leszek a Tehetség napon a Plázában? Minden évben szervez az iskola egy fellépésfélét, amikor az iskola apraja és nagyja megmutathatja a tehetségét. Az előtt, aki éppen arra jár és megáll két percre.  Színdarab részlet, vers, tánc, hangszeres előadás, kórus, népdal, amolyan dal és emilyen. Elsősorban a fellépők szüleiből áll a közönség és a suli diákjaiból, tanárokból. 

Persze, hogy ott volt a helyem, mert Réka verset is mondott és a karaktertánc csapat másodikosaivel is fellépett az Oroszlánkirályos cukiságos előadásukkal. Így nézett ki a rendezvény plakátja

A  harmadik műsorszám rögtön Rékáé volt, aki a Legokosabb nyúl című Zelk Zoltán klasszikust néhány hónap késéssel végül elő tudta adni egy publikum előtt. Juj, én nagyon izgultam érte, pontosan nem tudnám megmondani, hogy miért. Nem is sejtem, hogyan csinálja, de látszólag a legkisebb izgalom nélkül áll ki bármilyen banda elé és énekel, táncol, verset mond. És még jól is érzi magát közben. Ezért én mérhetetlenül felnézek rá és csodálom. Ezt biztosan nem tőlem örökölte, mert ha nekem annyit kellett volna tennem, hogy felmegyek a színpadra, meghajolok, majd lejövök, akkor is remegett volna a térdem és erőltetett lett volna a vigyorom. Én már csak ilyen vagyok. Persze a verset itthon jóval színesebben adta elő, most hiába gyakoroltunk be itthon néhány hangsúly levitelt és ezt azt, nem úgy csinálta. De bánom is én, ügyes volt, meg voltam vele elégedve vagyon. Sőt, keveset mondtam, büszke voltam rá. Különösen, hogy egy nyolcadikos egy vicces verset adott volna elő, melynek a közepén rövidzárlatot kapott, elhallgatott, majd sírva szaladt le a színpadról, úgy kergette a tanára...Nagyon sajnáltam és együttéreztem vele.

A tánc produkció is nagyon helyes volt, ügyes volt a banda. Persze ezt már megkönnyeztem. Míg a vers alatt túlságosan drukkoltam ahhoz, hogy bőgjek és fel is vettem videóra a műsorszámot, azzal voltam elfoglalva, a táncnál nem ismertem ilyen akadályokat. Végül zsebkendőt nem kellett elővennem azért....Ahogy zárult Miki mókatára, bevettük magunkat a Spar-ba és megvásároltam Rékának mindent, amit megkívánt, jégkrémet, péksütit, innivalót, kókusztekercset....még szerencse, hogy amiért bementünk - saláta - az sem maradt ott. Hát ilyen vagyok, amikor boldoggá tesz a csemetém. :) Még szerencse, hogy nem mondjuk az S Oliver boltba estünk be, vagy egy gyémánt boltba és nem ott pakolta tele a kosaram Rékám. 

Délután begyűjtöttük Zalánt az oviból, elgurultunk a kerékpár szervizbe, ahol elkészült Réka felújított kerékpárja. Nagyon szép lett, sárvédőt cseréltek rajta, pedált, megigazították a váltót, féket....ez utóbbi különösen nem ártott már....zavarta a szemem némileg az a sok "talpas" fékezés.... Most meg az a bajom, hogy féltem a bringát, nehogy Réka ütközzön valakivel, elessen, mert akkor mi lesz a szép "új" kerékpárral!? Hát valami miatt mindig parázni kell! 

Este másfél órát beszélgettem telefonon egyik anya társammal, akinek a lánya nem teljesen korrekt módon kapott beírást, mert lekevert egy nyaklevest az egyik osztálytársának. Történetesen az igazgató lányának....Zajlik az élet, nem mondom, minden fronton....Utána vacsoráztunk, szerintem nagyon finomat főztem. :)) A gyerekek annyira nem értékelték a gombát a mártásban, de engem nem nagyon zavart, hogy mindet áttúrták az én tányéromra. Kaptak helyette pirított bacon kockákat. 

A nap fénypontja az volt, amikor Tibi hazaért valamikor 9 körül. Addig Virtuózokat néztük tévében és bőgtem azon, hogy milyen ügyesek ezek a gyerekek! Végem van, komolyan mondom!  Réka is nyomban előkapta a  furulyáját. Már kiválasztotta, mit fog fújni a kis tavaszi koncerten, és a május végi vizsgaelőadás anyaga is meg van. Pont akörül fogják írni az utolsó tagozatos dolgákat. Az biztos, hogy azon a héten. Minden másnap gyakorol, hogy minden sima legyen, már jól megy a tavaszi előadás két dala, főleg órán, itthon fúj még mindenfélét....

Egyébként annyira szégyellem magam, leértem 40 évet úgy, hogy azt hittem,  a furulyán csak kb. egy oktávnyi hang megszólaltatható....És pár hete Réka felvilágosított, hogy hát nem....Jujujjujjj...

Reggelindító

Zalán éppen felhúzza a nadrágját a vécében, résnyire nyitva az ajtó. Cukin szuszog,  kínlódik, ahogy a csatot bepattintja. Meglapulok az ajtó mögött, megvárom, míg előbukkan. Mindkét kezem magasba emelem, banyásan, mint aki le akar csapni karmaival a zsákmányára. Nem mozdulok. Zalán kilép, oldalra pislog, látványomtól megtorpan, de nem ijed meg, inkább csak néz, hosszan, kérdően,  közönyösen, majd rosszallóan. Ő sem rezzen. Mintha ő lenne az apuka és én a kislány. Mintha én lennék a diák és ő a tanár. Lepergek róla. Úgyhogy felkapom és össze-vissza puszilom, amit egyébként sajnos már többnyire utál (nem szörnyű????????)   Aztán leteszem és folyik tovább a reggel.

Már nincs egy hónap és hat éves lesz. Én konzerváltam öt évesnek, úgyhogy el kell lassan engednem az ötévest és keblemre ölelni a hatévest....Durva!

Furulya az volt

A Story4-en megy május 1-től a negyedik évad a Downton Abbey-ből. Este nyolctól. Gondoltam, hátha valakit érdekel. Aki nem látta harmadikat, az meg ne nézze!!! Én már - sajnos - túl vagyok mindenen, az utóbbi hetekben erre takarítottam és főztem. Itt-ott akár a végszókat is bemondanám. Megvan a Dr Thorne első három epizódja is, ami egy másik sorozat ugyanannak a fickónak a tollából, aki a DA-t írta....Szinte láttam, ahogy forgatták, hogy a szereplők jelmezbe bújtak....szerintem borzasztó. Vagy csak nehezen indul be, ki tudja? Az első részt még nem tudtam végignézni. De harmadszor csak nem fogok DA-t nézni, beteges lenne....

Tegnap sztrájk volt a suliban egész nap. Nálunk ez úgy ment, hogy egyáltalán nem volt tanítás, maximum felügyeletet vállaltak. A mi osztályunkból pl. mindegy gyerkőc otthon maradt. Állítólag így támogatták a szülők a sztrájkot. Hát jelentkeznék ezúton is, hogy mély tévedés, de miért is vinném iskolába a gyerekem, ha egyszer nincs tanítás ott? 

Furulyaóra viszont volt, ahol a tanár néni elmesélte, hogy múlt szombaton a kislányának egyik óráról a másikra lebénult a fél arca. Mit tesz ilyenkor a felelős szülő? Berohan vele a kórházba. Hogy majd ott segítenek a gyereken. Egyrészt, mert ha az ember arca lebénul, az nem két tüsszentésnyi nyavalya, másrészt mert mégiscsak egy gyerekről van szó. Hazaküldték, hogy jöjjön vissza hétfőn!!! Anyu mesélte a múltkor, hogy a barátnőjénél nem találtak a Sűrgősségin bélhangot...de azért haza bocsátották, majd csak lesz vele valami, de azt gondoltam, ilyen csak elvétve történik....A pontos indokra már nem emlékszem. Nem volt orvos, gondolom. Erre persze magánúton folytatták a küzdelmet az ellátásért, estére meg is lett a gyógyszer, ami patikában nem is elérhető, mert valami szteroid, viszont muszáj volt, hogy megkapja a kislány, nehogy maradandó károsodása legyen. Hétfőn visszavitorláztak a kórházba, hogy ez és ez volt, ezt és ezt a gyógyszert kapta a gyerek, mire a választ: Ja, hát gyerek neurológus nincs is egyáltalán egész héten.....HÁ! Bakker! Azért van itt tennivaló, súlyosabb is mint a sztrájkoló tanárok búbánata, én azt mondom....

Mindig morogtam Tibinek Törpsuli folyamán, hogy a rettegett E. tantónéni (aki nem is az, mert imádja Rékát) pont úgy néz ki, mint egy párttitkár a nyolcvanas évekből. Erre most kiderül, hogy az ugyan lehet, hogy nem, viszont szakszervezeti titkár a javából. Tudom, mert az üzenőbe beírták, hogy a "gyerekek érdeke azt diktálja", hogy sztrájkoljanak. Fogadóórán olyan kedvem lenne elmondani, hogy a gyermekem érdekét én frankón képviselem, az a dolgom, a politikát meg legyen olyan szíves, ne keverje az oktatással. Persze majd szépen mosolygok és hagyom, hogy értékelje Réka munkáját, dehogy szólalok én meg! Még akárhányszor kinyitottam a szám, mindig megbántam, mert a következmények elviselésében már nem vagyok olyan tökös gyerek....Egyébként egy sor dologban igazuk van, nem azt mondom. Csak az eszközök és a tény (mert tény), hogy politika van az egész mögött...., azt már nem veszi be a gyomrom és a kedvem is elveszi. 

Hát ennyit erről. Azért Rékával jó napunk volt, jártunk a kerékpár szervizben, vettünk neki tavaszi cipőt, tanultunk (bár ő hőbőrgött, de sajnos jövő héten tagozatos doga, így egy  feladatlap befigyelt), elkísértem furulya órára (ügyesebb, mint otthon), aztán főztünk paradicsom levest és sütöttem lángost. Réka hozott bele a kertből friss petrezselymet, a lángost meg jól megfokhagymáztuk. 

Ha már megint említem a furulyát, úgy néz ki, jövőre is maradunk ennél a hangszernél  és csak negyediktől váltunk fuvolára. A tanárnéni szerint ez a legideálisabb. Nem vagyok otthon a fuvola tanszakon, ahogy a furulyán sem, úgyhogy még nem tudni, mi lesz, de várhatóan az, hogy még egy év furulyaszó tölti be a lakást. Negyediktől meg, amikor túl lesz az előképzőn, jöhet a fuvola, ha jönnie kell..:) 

Ezt tanulják ők!

Mindig terveztem, hogy írok majd egy olyan bejegyzést, mely összefoglalja, mi mindent tanulnak ma, 2016-ban a jámbor második osztályos tanulók, itt J-N-Sz megyében, Magyarországon. Előrebocsátom, hogy nem célom az elrettentés, hogy ómájgóód, miket préselnek szerencsétlen gyerekek fejébe, még ha futólag át is szokott szaladni ilyesmi az agyamon. Az ilyen "átfutás" sem mindig ugyanolyan előjelű, általában környezetből szoktam fogni a fejem, hogy Ez és AZ mégis minek??? Más tantárgyakból inkább elhűűűlök, hogy aszta, már itt tartanak?? 

Szóval csak az érdekesség kedvéért egy "vegyes" feladatsor, melyet ma egy másodikos meg tud oldani. Nyilván, nem a legegyszerűbbekből szemezgetek, de nem is versenyfeladatokból.

MATEMATIKA: 

1) Józsi és Feri szilvásgombócot esznek. Összesen 16 fogy el. Hány gombócot evett Józsi, ha Feri háromszor annyit evett, mint Józsi?

2) Tedd növekvő sorrendbe! 

13 l 6 dl, 87 dl, 85 l, 1l, 11 dl, 18 dl, 200 cl, 2 dl, 1l 7 dl, 31 cl, 15 dl

3) Folytasd a sorozatot!

19, 27, 35, 43 ....

77, 68, 59, 50.....

25, 30, 36, 41 ....

4) 

94-73 < x*3 < 19+9     X= ?

Itt szívecske vagy kör szokott lenni az X helyén :)

7*3 > x*3> 72-57

(25+22)-38 > x/3 > (30+26)/8   X= ? 

25/5 > x/3 > 9*9-80    X= ?

3*3+1 > x > 37-29    X= ?

5) 

Oszd el az alábbi számokat néggyel, majd a tedd őket a megfelelő zsákba a maradékuk szerint! (Tekintsekek el attól, hogy a zsákokat is ide rajzoljam! Képzeljétek csak ide őket! :))

9, 11, 13, 22, 17, 7, 21, 29, 

Szerintem ennyi matek elég lesz. Maradékos osztás, műveleti sorrend, szorzótábla, összadás és kivonás 100 alatt, mértékegységek (tömeg, idő, űrmérték, hosszúság), szöveges feladatok....

MAGYAR NYELVTAN

1) Betűrend:

Kamilla, András, Bertalan, Ágnes, Abigél, Ágota, Sándor, Andor, 

2) J/LY

ma_om

szom_as

ö_v

szabá_

vá_ú

muszá_

óha_

má_va

amo_an

akadá_

hüve_ku_

bé_eggyű_tés

ola_ká_ha

3) 

Igaz vagy hamis?

- Az i a szavak végén legtöbbször rövid.    I/H

- A szavak végén az Ó általában hosszú

- Rövid magánhangzók: A E O U

- A mássalhangzók lehetnek egyjegyűek vagy kétjegyűek

- Egy szó több toldalékot is kaphat

- A toldalékot külön is lehet írni a szótól

- A beszéd hangjait a tüdőből kiáramló levegő segítségével képezzük.

- Egyetlen magánhangzó sem alkothat önmagában szótagot

4) 

Pótold ki!

- Nem esik messze az alma .....

- Amelyik kutya ugat.....

- Kerülgeti, mint .....

- Bagoly mondja verébnek, hogy ....

- Kicsi a bors, de ....

- Ki korán kel ....

5) Melyik a helyes?

Kisebb - Kissebb

Mindig - Mindíg

Játszik - Jáccik

anyja - annya

lessz - lesz

kisér - kísér

maradj - maraggy

odu - odú

mondjátok - mongyátok

bátyjával - báttyával

kösség - község

hunnya - hunyja

hidgyetek - higgyetek

huljon - hulljon

6) Írd le szótagolva, jelöld a szótőt!

kenje, fonja, huppanjon, Veszprémben, szemüveges, lándzsás

Na, hibátlan eddig? :) Utolsó témakör a mondatfajták lesznek. A héten bele is csapnak. 

KÖRNYEZETISMERET

1) Igaz vagy hamis?

Az égéshez oxigénra van szükség.

Az égéshez vízre is szükség van.

Az égés során égéstermék nem keletkezik.

Az égés során víz szabadul fel. 

2) Írj egy képzeletbeli párbeszédet, hogyan hívnád fel a tűzoltóságot, ha tűz keletkezne? Mi a telefonszámuk? 

3) Sorold fel, milyen tulajdonságai vannak az élettelen dolgoknak? 

4) Egészítsd  ki a mondatot!

- Oldatok készítéséhez ...... és.......van szükség.

- Az élettelen dolgok halmazállapotuk alapján  ....csoportba oszthatók.

- Az oldhatóság függ az ...... és az .......mennyiségétől.

5) Sorolj fel két példát szilárd, folyékony és légnemű anyagokra!

6) Milyen irányú hőmérsékelt változást takarnak az alábbi kifejezések?

olvasás, fagyás, párolgás, lecsapódás 

7) Milyen élelmiszerekben van K vitamin? 

8) Melyek a zsírban oldódó vitaminok? 

Ahhoz képest, hogy tavaly év elején még azt tanulták, hogy kell kanyarítani a számokat és betűket, nem semmi ugrás, nem?  

A vázlatotok között bóklásztam

Az első új, többi régebbi.

Mese megy a tévében.

- Hurrá, Popgolyó!!! - örvendeznek a gyerekek.

- Popgolyó?? - furcsállom én. 

Sosem hallottam róla. Pedig azért követem a meséket rendesen. 

- Pedig van ilyen. - bólogatnak magabiztosan a gyerekek.

- Hát jó... - vonok vállat.

Kezdődik a következő epizód. Hát mi volt a mese valódi címe? Pocoyo. Persze a Popgolyónak legalább értelme van. :)

...

- Finom a szalámi, Zalán?
- Az....mint a karikacsapás....

....


- Ja, bocsánat, félre értettelek.... - szólok én bűnbánóan. 
- Nem baj, anya, azért még szeretlek......

...


Zalán megint olyan kihágást követ el, mely a legalapvetőbb szabályainkat húzza át. Elszomorodom. Látványosan. Mert már nem tudok mit kitalálni, hogy Zalánt jobb belátásra bírjam. Látja, hogy lógatom az orrom, hát megközelít és megsimogatja a hajam.
- Ne is ránts rá, anya!

***

Zalán büntetése végül tablet megvonás lett, ami nagyon érzékenyen érintette. Próbál alkudozni.
- És ha nem kapcsolom be a tabot, hozzá sem nyúlok, csak nézem?
- Úgy hogy ki van kapcsolva?
Persze nem úgy gondolta.


...


- Nagyon szeretlek, amikor a kedvenc sálad és cipőd van rajtad. - hízeleg Zalán.
- Igazán? - kezdek cseppfolyósodni.
- Igen.
- És ha nem a kedvenc sálam van rajtam?
- Hááát, egy kicsit akkor is szeretlek....

---

Réka: Analizáljuk már a helyzetet, hagy nézhessek még mesét...

...

Réka: - Mi az ebéd? Káposztás tészta? Azt szeretem. Soha nem ettem még, de egyébként szeretem...

***

Réka (archív) : Anya, mi az, hogy szexel? Grrrr....ez? Amikor valaki nagyon gyorsan rágcsálja a kekszet?
- Hátttöööö...

***

Zalán:

- Köszönöm a vacsorát!
- Szívesen...Deee tudod, ez most az ebéd volt.
- Ja, igen, köszönöm az ebédet. 
- Mikor fogunk vacsorázni, tudod e? - okoskodom.
- Hát...majd szombaton.

***

20 dolog rólam

Lii-nél láttam, megihletett, kedvet kaptam. :) 


1) Nem szeretem a szoknyát, mert nincs igazán formás lábam. Az egyik icipicit görbébb is, mint a másik. Apámnak tökéletes lába volt, az igazi 100 pontos. Erre mindketten anyukám virgácsait örököltük tesómmal. Ilyen az élet! 

2)Imádom a csípős ételeket, nagyon rájuk vagyok zizzenve. Legszívesebben mindenbe raknék piri-pirit vagy egyéb hasonló hatású cuccot. Réka szerint nekem semmi sem ELÉG csípős. Hát azért van az a zöldpaprika, ami kifog rajtam....

3) Minden nap másik pizsamát vagy hálóinget veszek fel (mármint úgy értem, este...) Reggel az adott darab megy a mosásba. Nem bírom elviselni a "másnapos", gyűrött hálórucit.

4) Amióta gyerekeim vannak, nem tudok érdemben hintázni. Furán liftezik a gyomrom, mintha ezer hangya csiklandozná belülről. Az igaz, hogy a fenekem nem is fér bele akármelyik hinta ülésébe. Ehhez kapcsolódik, hogy nálam vidámpark kizárva. Szerintem a durvább járgányokon elájulnék.

5) Képtelenségnek tartom, hogy olyan ember legyen a férjem, akivel más a politikai nézetem. Szerintem az ilyen kapcsolatok nem működhetnek. Igazán jól egészen biztosan nem.

6)) Nagyon szeretek aludni. Jajj, nagyon. Egy selymes lepedő, egy meleg takaró télen, mindez a kiváló matracon....plusz egy kis langyos eső vagy romantikus hóesés....Hmmmm...

7)) Álmodni is szoktam. Ritkán emlékszem rájuk és sokszor van olyan érzésem, hogy az álmok folytatódnak. Hogy van előélete az adott álomnak. Valahol olvastam, hogy ez nem normális, mármint nem egészen egészséges dolog...Hát egyelőre viszonylag normális vagyok. Vagy minden bolond így véli?

8) Újabban nem megy az olvasás...Nincs türelmem, elkalandozik a figyelmem, megzavar valami...egyik könyv sem tetszik....Nem tudom, mi ütött belém, remélem, ez amolyan múlandó dolog. 

9) Általában minden kihívás addig izgat, amíg azt nem látom, hogy közel a cél, elérhető.Akkor már nem érdekel tovább. Mint egy hegymászó, aki 20 méterre a csúcstól kedvét veszti és inkább elindul visszafelé. Ez ott van a hétköznapokban és döntéseim javában.

10) Nem szoktam sózni a sült krumplit, annyi más fűszer van. Nem is olajban sütöm, amikor ott a sütő.

11) Az újságokat, magazinokat mindig hátulról előre olvasom. A lényeg mindig hátrább van. 

12) Szerintem a legjobb ital a világon az almafröccs és a friss, hűtött limonádé. Persze, ha szomjas az ember, a sima ásványvíz is tud mennyei lenni. 

13) Nem bírom a monotonitást, megőrülök tőle. Ha ugyanazt kell csinálnom egy héten át, depressziót kapok. A bútorok tologatása is ehhez kapcsolódik, bár a mi lakásunkból már kihoztam a maximumot...

14) Feledékeny vagyok és szórakozott. Ez nem újdonság, a kor előrehaladtával egyre rosszabb lesz. Azt gondoltam, ha kicsit nagyobbacskák leszne a gyerekek, megjön az eszem - valami csoda folytán, nem tudom, miben bíztam igazán....de nem! Múltkor fél napon át hittem, hogy péntek van. Direkt fél ötre mentem Rékáért suliba, gondoltam, addigra biztosan vége lesz a rajziskolának....Máskor Technocol ragasztót találtam a frigóban és PirosAranyat Réka kreatív dobozában. Na mondjuk miért csomagolják ezeket a megszólalásig ugyanúgy??? Meg kellene őket bűntetni, komolyan....

15) Általánosban egyszer azt mondta nekem egy tanár, hogy nagyon jó érzékem van a történelemhez, ezzel kellene foglalkoznom. Átlátom azt is, amit kortársaim nem. Helyettesítő tanár volt, a sajátomtól soha nem hallottam ilyet. Nem is vittem vele semmire (mármint a tantárggyal, nem a tanárommal....), bár nagyon szerettem gimiben is és kiemelkedő eredménnyel érettségiztem belőle. Ennyi.

16) ParaAnyu vagyok még mindig. Ha a gyerekek fejjel lefelé lógnak a szőnyegporolón, egyből azt látom, hogy leesnek, nyakuk törik és éber kómában tengetik életüket, míg meg nem halnak.....

17) Rák a csillagjegyem és kb. meg is felelek neki.

18) Fura élmény látni embereket megöregedni. Már bőven abban a korban vagyok, hogy érnek ilyesfajta élmények. Tehát aki kb. 20 éves volt, amikor én 10, most 50...és még tudnék rá példát. Ez megrettent és olykor elszomorít. A saját öregedésemet valahogy könnyebb elfogadni, egyelőre....

19) Az igazán gusztustalan szagoktól öklendezem....de durván ám. És azonnal, reflexszerűen.

20) Imádom a Kereszapa trilógiát és benne Al Pacino-t. A második részt meg tudnám nézni újra és újra és újra....

21) Utálok késni, utálok késni, utálok késni....általában mégis szoktunk, de csak ha nem rajtam  múlik a dolog....

22) Kedvenc ételem a frissensültek, sültek - fűszeresek, csípősek, ízletesek - mindenféle körettel és friss salátával, öntettel. Ilyesmiből betegre tudom enni magam, csak falok, csak csipegetek, amíg meg sem tudok moccanni....

23) Állítólag szoktam horkolni. Szerintem csak hangosan szuszogom éjjel. Az ki van zárva, hogy ÉN horkoljak!!!

24) Nem hordok soha "lógós" fülbevalót. Nagyon tetszik máson, de én nem tudom elképzelni, hogy valami ott külön életet éljen a fülemben...

25) Könnyen megorrolok emberekre. Azok aztán tiszta laposak soha többé nem lesznek. Megbocsátok én, meg minden, de nem felejtek. Ugyanakkor sokat kell tenni azért, hogy valakit elítéljek mélyen, sok mindent megértek, talán mert magamból indulok ki. :)

Nem éreztem semmit....

Persze, mert igazából nem is írattam be. Fura is lett volna, ha meghatódom. 

A héten, tegnap és ma kell mifelénk a leendő elsősöket beíratni az iskolába. Két kategória van, az egyik, amikor tényleg iskolába megy ősztől a csemete. Ilyen volt annó Réka. Ilyenkor az ember lánya (vagy inkább anyja vagy/és apja) besétál a VÁLASZTOTT suliba a szükséges okmányokkal, aztán ha az egybeesik a körzetessel, akkor hátradőlhet, ha nem, nem annyira. Főleg, ha felkapott iskola. A beíratkozás során Réka sulijában pl. eldől, hogy úszós lesz e vagy nem, hittanos vagy erkölcstanos, egyennyakkendő rendelés, biztosítás, diákigazolvány rendelés....aztán kész, cső, viszlát!

A másik eset, ha a pasi/csajszi óvodában marad még egy évet. Ilyenkor a körzetes iskolában mindenképpen le kell adni azt a papírt, amit az ovi kiadott a gyerekekről,  ez az óvodai szakvélemény. Általában ez soron kívül megtehető jobb helyeken . Itt véget is ér a teendők listája. Még csak le sem kell ülni, bár én megtettem.

Szóval bementem, kiküldtek, vártam, bementem, leadtam a papírt, rájöttek, hogy  oviban maradó gyerekem van, elnézést kértek háromszor, semmi gond, de tényleg, hazajöttem. 

Hát igen, úgy könnyű nem érezni semmit, hogy nem is megy oskolába a csemete! Majd jövőre lesek nagyokat, mit keres az én hatalmas legényem az évnyitón??? Most még egyelőre úgy érzem, hogy természetes lesz, hisz benne lesz a korban, addigra meg pláne. De feltételezem, magamat ismerve nem így lesz, mert én mindenen bőgök, nehezen engedek el dolgokat......meg ilyenek....

Addig még azt is ki kell találnom, hogy melyik iskolába megy Zalán. Erre mondaná E, aki a pszichológus, hogy ez álprobléma, mert valójában már úgyis eldöntöttem, hogy Rákóczis lesz Ketteske is. Pedig nem. Komolyan. De attól még E.-nek a lényeget tekintve igaza lehet.

Vágatlan verzió

Létezik ez a StoryCubes nevű játék. Valaki ajánlotta, már nem is tudom, ki...Nekem nem jött be különösebben, halálra unom magam rajta, inkább csak mint kívülálló hallgatom, hogy a gyerekek mit ügyeskednek össze csillogó szemmel. Hanem Zalán...na ő imádja. Ma délután elblicceltük az úszást, helyette jó sokat játszottunk, hogy a lelkiismeretem is megnyugodjon (nem csak azért.....)

Addig addig, hogy végül - bár a kockáktól függetlenül - kitalált egy mesét. 

Leírtam, mert megkért rá, ezt kapja Apa ma névnapjára. Tényleg, jöhene is már haza....

Szóval a mese, ahogy Zalán diktálta.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisbirka. Ez a kisbirka az olyan cuki volt, hogy a Nap is bámulta. Annak a birkának levágták a szőrét. Utána nagyon rövid lett a szőre. Egyszer a kisbirka felágaskodott, kinyitotta a lábával az ajtót és bement a házba. Amikor senki sem volt otthon.  A kisbirka evett egy kis zöldet, amit előző este kapott a gazdájától. Amikor megette, felkapta a távirányítót , lefeküdt a kanapéra és a híradóra kapcsolt.  Abban éppen az volt ,hogy egy ház felrobbant. A birka hamar megunta a tv-t, Dobble-t játszott magával. Amikor azt is megunta, a házat is megunta, kiment. Amikor hazaérkeztek az emberek a vásárlásból, akkor a birka a gazdájához futott, a gazda felemelte és megölelte. A gazda észrevette, hogy  a távirányító a kanapén volt, pedig nem ott hagyta és a zöld is elfogyott, úgyhogy megtudta , hogy a bárány benn volt. Kiment az udvarra a gazda és látta, hogy már este van.  A birkához ment, aki már aludt, úgyhogy a plüss birkát mellé tette. A gazda is lefeküdt aludni. Boldogan éltek, míg meg nem haltak! 

Hát nem egy irodalmi Nobel díj, de szerintem olyan aranyos! A ház az felrobbant mondjuk....még jó, hogy nem bárányostul....

Engem ne kérdezzetek!

Ha most azt kérdezné valaki tőlem, hogy mondjak egy példát arra, miben és mennyire különböznek a gyerekeim, hálás lennék Zalánnak. Ilyen szempontból tegnap nagyon a "kezem alá dolgozott". Történt ugyanis, hogy tegnap délután viszonylag későn estünk haza a suli-ovi állomáshelyeinkről. Begyűjtöttem a gyerekeket, plusz Réka vidáman csicseregte, hogy nincs házi, így hát elvoltam a kis világomban itthon. Szomszédnéni feljött, vele beszélgettem, elintéztem egy telefont...És már hat óra körül járt az idő, amikor ráébredtem, hogy se környezet házi, se tanulás, se német szavak, semmi. Úgyhogy amolyan kapkodósan láttunk neki a dolgoknak. Közben Zalán 10 percenként nyafogott, hogy éhes, éhes....brühühö éééheees....

Evett banánt, talált diót, de fél hétkor vacsorába csaptunk, nehogy éhen haljon . És mi történt? Mi szokott ilyenkor történni? Hogy végigdumálja a vacsorát, be nem áll a szája, levegőt alig kap, ám a paprikás csirke nem fogyott a tányérjáról. Céklát kért hozzá, azon nyammogott. Ilyenkor viszont nem jár desszert (aznap vanília puding, jóféle), még mit nem! Zalán ultimátumot kapott, hogy ha legalább a csirkét betermeli, elfelejtem a tésztát és kaphat nasit. Térültünk fordultunk, egyik kezemben a német lap, másikban a környezet házi, amikor Zalán közli, hogy kéri jussát, ama hűtött édességet a frigóból. Merthogy, igen, jelenti tisztelettel, elfogyott a husi. Az lehetetlen, alig tettem le a fenekem a kanapéra, a szája üres, kuka üres...Hopp, ott figyel a többi csirke között az övé is a tűzhelyen, a tálban. Hát nem visszakanalazta????? Persze tagadta, soha be nem ismerte volna, ám én sem most jöttem le a felvédőről.

Ilyesmi Rékának, a patyolattiszta lelkével soha elő nem fordulhatott volna. Semmi trükk, semmi kópéság. Persze nem mondom, hogy ezzel probléma lenne. A találékonyság, agyafurtság bizonyos szinten jó tulajdonság. Csak hát kicsit gáz, ha kis túlzással azt sem hihetem el, amit kérdez Zalánom. Mindig is bírtam Rékában, hogy 100%-ban támaszkodhatom a szavára. Hát na, egyik ilyen, másik olyan, így szép és kerek a világ.

Tegnap óta kerékpárral járunk oviba, ez egy nagy változás a kis életünkben. Én viszem suliba, oviba mindkettő gyerkőcöt. Tibit 3. napja nem láttam, tisztára olyan, mintha egyedül nevelném a gyerekeket. Akkor jön, amikor már alszunk (én is) és akkor megy, amikor még alszunk (én is). Reggel Réka már nyafizott, hogy hol van apa. Azok a fránya elvonási tünetek!  

Zalán életében először ma baseball sapkában ment oviba. Talán ebben része van annak, hogy cimboráján is ilyen sapka virított tegnap.

Elkészültek az anyák napi ovis fotók, Zalán egyiken sem mosolyog, azt nem lehet ráfogni, de mégsem rossz képek. És olyan szép a háttér (régi bőröndök és macik csinosan elrendezve) hogy nem tudtam nem rendelni. Csíkos hosszú ujjú felsőban van és farmer térdnadrágban. Fotózás után rákérdezett a dadus néni, hogy tényleg ezt szántam "csini ruhának"? Hát ezt. Valami gond van vele? Inge is van, nem mondom, de szerintem nagyon helyes a bőröndös, macis enteriőrben. Egyébként is, olyan gyönyörű, hogy egy kukás zsákban is cuki lenne. Mert elfogult vagyok, mint állat. 

A nap meglepetése, hogy jövő szerdán sztrájk lesz a suliban, úgyhogy nem lesz tanítás. Ügyelet van, tanítás nincs. Kíváncsi leszek, mi lesz ebből. 

Jaj, annyira ciki, ezt még muszáj elmesélnem. Valahányszor megállít valaki, hogy útbaigazítást kérjen, komoly koncentrációra van szükségem, hogy tudjak segíteni érdemben. Mert az általában maguktól is tudják, hogy teszem azt a Meder utca vagy a Toldi itt van a környéken, node PONTOSAN hol? És ebben igen gyengécske vagyok. Tegnap kipattant egy úr az utcánkban a verdájából és megrohamozott, hogy hol a bánatban van a Vak Bottyán utca. Mire azt feleltem, hogy hát amerre ő tart, arról is meg lehet közelíteni, csak hát zsákutca, úgyhogy inkább menjen a másik irányba, szóval mi utcánk, sarkon balra, első utca balra. Hogy lehet valaki ennyire hülye? Mint én.... De mire rájöttem, az úr már elporzott. A kegyelemdöfést Réka adta meg, aki odavetette lazán, hogy nem is az első utca, mert az a Toldi....a második, anya! Kész voltam, összeomlottam ott helyben. Azt kellene mondanom, amikor bárki megállít, bocs, nem tudom, nem vagyok idevalósi.....

Késő esti füstölgés

Ma nagyon jót beszélgettem két anya/apa társammal az ovi udvarán. A srácok egyáltalán nem akartak hazajönni, egyik sem és mi nagyon kísérletet sem tettünk arra, hogy hazatereljük őket. B. apuka  (nevezzük annak) panaszkodott, hogy addig jó, míg a csemete oviban van, ott legalább játszik a többiekkel. Bezzeg amint hazatereli a kisfiát, az nem néz sem jobbra, sem balra, nyomja be a gépet, a számítót és játszik SztárVorzosat egészen fürdéseig illetve vacsoráig. Se foci, se bicaj, se semmi megerőltető. Ahogy hallgattam, némileg elgondolkodva, E. jutott eszembe ( a pszichológus, akit még mindig nem hívtam fel) , hogy ha ezt hallaná vajon milyen képet vágna. A gondolatra muszáj volt elfojtanom egy mosolyt....

Előtte az iskolában anyatársaimmal röffentem össze az terem előtt a folyosón. Úgy tűnik, társadalmi érintkezésem 90%-át az teszi ki, hogy szülőkkel beszélgetek, akiket a suliból vagy oviból ismerek. Az más kérdés, hogy mi a témánk, a suliban általában az iskola körül forog minden, az oviban meg mindenről csak nem az oviról.  Így a harmadik év végén elmondhatom, hogy az oviban is klassze lehetne a szülői gárda. Csak nem kovácsolódtunk össze az évek folyamán valami okból. Talán....érdeklődés hiányában. Mindegy, legtöbbjükkel lesz még egy közös évünk.

Folyamatosan hívom a logopédus nőcit is, hogy ugyan ráér e valaki heti rendszerességgel foglalkozni az én fiammal ama nevtanban avagy nem....Mivel lassan április közepét írjuk és két hónap múlva véget ér a tanév, van egy olyan érzésem, hogy nem sok jelentősége lesz a válaszának. A logopédus nem veszi fel a telefonját, bizonyára rosszkor hívom, úgyhogy meg fogok ereszteni egy e-mail-t is, ha holnap sem találok senkit a vonal végén. Nem egyszerű a kommunikáció.  

A tagozatra bontós szappanopera mai részében annak lehettünk tanúi, mint szülők, hogy a harmadik és negyedik dolgozat is a teljes tananyagra épül. Korábban felröppent a hír, hogy nem így lesz, hát de. Magyar nyelvtanból: betűrend, j/ly, "másképp írjuk másképp ejtjük finomságai, hangok és betűk, nyelvtani szabályok a könyvből (az a sok vastagbetűs)

és még valami tutira nem jut eszembe....Ez még tavaly elborzasztott volna, most már inkább olyan sztoikus nyugalommal pislogtam a hír hallatán, nem jöttem izgalomba. A gyerekek azért nem díszhalak, nagyjából a fejükben marad a tudomány lényege. 

Zalán tyúkszeme leszáradni látszik, hogy éles témaváltással éljek, vagyis megadja magát a körömlakklemosónak. Rékával is voltunk tegnap kontollon, minden rendben, szépen gyógyulnak a "fagyási" sérülései. A héten még nem úszik, jövő héten pedig leszedik a sátrat az uszodában, zárva lesz a bazár, úgyhogy összesen 3 hét pihi lesz úszásmentesen. A  havi úszás díját persze hiánytalanul ki kell fizetni, hápersze.... 

Pénteken íratkozás a suliban. Tök jó, hogy nem aktuális és nyertünk még egy évet, nem vagyok felkészülve. 

UI: Nem körömlakklemosóval kezeljük természetesen Zalán tyúkszemét, csak a szaga pont olyan. Talán azért, mert aceton van benne. 

Zalán mondta

Tegnap vacsorához hívom a bandát. A szokásosnál korábban, mert közölték, hogy éhesek. Zalánnak el is hiszem, 2 úszás óra és kb. egy óra kerékpározás van az izmaiban, Szépen megterítek neki mellette, érkezik is a konyhába nagy sebességgel, majd megtorpan, furán méregeti a terítéket. 

- Valami baj van? - érdeklődöm.  - Mégsem vagy éhes?

- Dede....csak nem itt szeretnék ülni.

- Hanem? 

- Inkább veled szemben.

- Oké.....

A fiúcska elhelyezkedik.

- Igazad van, jobb így egymással szemben falatozni.....- mondom én.

- Nem az, hanem innen olyan szép a kilátás....Rálátok az egész konyhabútorra, kilátok az ablakon jó messzire...

Ja úgy....

Öt perccel később.

- Idióma.... - motyogja Zalán teli szájjal.

- Tessék? 

- Nem azt mondtam, hogy idióta. Nem. Idióma.

- Tudod, az mit jelent? Tudsz rá példát?

- Az..... egyfajta kézitáska.

- Tényleg? Miféle?

- Hát....amivel bevásárolni lehet. - huncut a szeme. 

Mondtam neki egy példát idiómára, de nem hitte el. Vannak dolgok, amiben már most sem tudom meggyőzni. Ezek a párbeszédek az úgynevezett "jólvanakkor" párbeszédek. Úgy végződnek, hogy kissé irritáltan ennyit mondok: Jól van akkor....

És ilyesmit is szoktunk.

- Anya, ugye a gepárd az gyorsabb, mint a barnamedve?

- Persze, a gepárd a leggyorsabb szárazföldi állat.

- Tudtam, tudtam! Jajjj, de ezek találkoznak?

- Talán nem....

- (10 másodperc csönd) .....Lehet ám, hogy a medve mégis gyorsabb.

- Nem, rövid távon a gepárd tud a legsebesebben futni.

- Na de ha sokáig kergeti....akkor a medve a gyorsabb.

- Nem hinném, hogy kergetné...

- De ha igen, akkor ha egy csomó ideje üldözi, a medve a gyorsabb. Szóval a medve a gyorsabb. A medve gyorsabb.

- Ha találkoznának és még fogócskáznának is, akkor igazából a gepárd tud gyorsabban futni. 

- Egy ideig...

- Igen.

- Meddig? 

- Nem tudom, talán fél percig?

- Hú, az nagyon kevés. Akkor lassú az a gepárd.

- ....

- Mégiscsak a medve a gyorsabb....Ugye anya?

Elvan a gyerek....