Korcsolyás

Nem is írtam, valahogy lemaradt az események özönében, hogy a múlt hétvégén korcsolyáztunk családilag a Holt-Tisza jegén!!! Ami engem illet, életemben először! Tibi már pénteken emlegette, hogy szerinte a hétvégére elég jó lesz a jég a szakemberek szerint. Ekkor még csak gyanakodva méregettem, ahogy dörzsölgeti a tenyerét. Másnap aztán előbányászta a korcsolyáját, amit még középiskolás korában kapott (de ez nem látszik rajta), hosszan nézegette és simogatta.....majd szombat reggel azzal kelt, hogy akkor irány a jég. 

Délben el is indultunk. Fel voltam készülve, hogy én még aznap özvegy leszek. Mert hát az a Holt-Tisza mégiscsak legalább 5 méter mély, de lehet, hogy még több, talán 8 is és egy hajszálvékony (7 cm-es) jég fedi....Ki biztosít róla, hogy az be nem szakad az uram alatt? Na ugye, senki. 

Ahogy kiértünk a vízpartra (vagyis jégpartra) kicsit magabiztosabb lettem, hogy talán este még lesz eleven férjem. Egész sokan koriztak a jégen és sehol semmi életmentő akció, sem hullaszállítók. A jég masszívnak és homogénnek tűnt. Ahol lesöpörték róla a havat, ott fekete (vészjósló) és tükörsima. 

Igazából csodaszép volt ott minden. Olyan szépnek tűnt az élet. Sütött a nap, szikrádzott a hó, mindenhol vidám, mosolygós emberek (ami valljuk be, itthon elég ritka látvány), szóval élmény volt. Az uramat pedig régen láttam ilyen felszabadultnak és  vigyorgósnak, mint a jégen. 13 éve együtt és nem is tudtam, hogy ennyire szeret korcsolyázni. Mióta együtt  vagyunk, nem volt még ilyen jó minőségű jég a Holt-Tiszán. Még azt sem bántam, hogy egy idő után már nagyon fázott korcsolyátlan lábikóm.

Először csak a stégről készítettem videókat a fiúkról (ott korizott Tibi unokaöccse is), majd lentebb merészkedtem a jégre, később egész bentre is elkacsáztam. Az érdekes jelenet volt, amikor magamhoz tértem néhány percnyi "megfeledkezés" után és végiggondoltam, hol is állok pontosan....Lebandzsítottam a nagy feketeségbe, majd fel a sok vidám emberre és arra gondoltam. Normális vagyok én, hogy a hét méternyi gyilkos habok felett egy hét centis jégrétegen kockáztatom az életem?! Azzal kibandukoltam a partra. Később hallottam, hogy közepén akár 15 centis is volt az a jégpáncél.

Tibi később még este is ment egy kört a korcsolyával, amikor visszaért, csavarni lehetett a ruhájából a vizet. Azt az egyet sajnálom, hogy nem beszéltem rá, másnap is nyomjon le pár kört a korival, akkor zene is szólt a Holt-Tiszán és elfogyott pár hektó tea is. Hétfőre nem volt többé biztonságos a jég a plusz fokban. 

Remélem, nem kell újabb 20 évet várni egy ilyen jégtakaróra....Addigra túl leszünk a hatvanon, a gyerekek is bőven felnőttek lesznek, talán már unokákkal is megörvendeztetnek (hát szerintem még azt azért nem.....) Siklunk majd a jégen, mi ketten, a papa és a mama, siklunk boldogan, mert újra befagyott a Holt- Tisza. 20 évente egyszer! 

Levelet kaptunk

Mégpedig az iskolától. Azt hittem, erről majd csak a jövő heti szülői értekezleten lesz szó, de talán jobbnak látták a tantónénik a félévi bizonyítványok mellé tűzni mellékletként. Igazából örülök, hogy a bizonyítvánnyal érkezett, mert így kisebb a hangsúlya, az elrettentő ereje (MOST MÉG). 

Csöndes áhitatban pislogtunk Réka bizonyítványára tegnap este, mert a tavalyira még rápakolt egy lapáttal. Az egy dolog, hogy mindenből ötös (azaz mostanság még utoljára úgy hívják ezt, hogy kiválóan teljesített, év végén már jegyeket kapnak), de ráadásul MINDEN tantárgyból kiemelkedő eredményt ért el, vagyis az összes tantárgy fel van sorolva az erre kijelölt résznél. Ilyen gyerkőc csak 4 db van az osztályban, kettő fiú és kettő darab lány. Tavaly még, boldog békeidős első osztályban 13 "kitűnő volt" (asszem). 

Osztályfőnökünk tegnap dél körül meglepte a facebook tagságát evvel fotóval (Kitűnőink....címmel. ) Szóval nem volt meglepetés maga a bizonyítvány, amikor este 6 után haza értünk. 

Nagyon örülünk és persze büszkék vagyunk a csajra, aki laza természetességgel (csak szét ne essen) kezeli ezt az eredményt, mintha mi sem történt volna. Ezúton is, ehelyütt is gratulálok és nagyon boldog második félévet kívánok. Főleg magamnak. :) 

Ami pedig a levelet illeti, azt bepötyögtem alább is a könnyebb olvashatóság érdekében.

"Iskolánk pedagógiai programja szerint tanulóink harmadik osztálytól általános tantervű angolos és a német nyelvet emelt szinten tanuló osztályokban folytatják tanulmányaikat. A német nyelvet emelt szinten tanuló osztályokba a tanulók felvétele magyar nyelv és irodalom, matematika és német tantárgyakból írt felvételi dolgozatok alapján történik. A dolgozatokat azok a 2. évfolyamon tanuló diákok írhatják meg, akiknek a szülei ezt írásban kérik. A dolgozatok megírására 2016. február, március, április és május hónapok utolsó hetében kerül sor. 

Az első dolgozatírás időpontja február 25, csütörtök, az 1-3 tanítási órában reggel 8 órától. Azon tanulók, akik nem kérik a dolgozatok megírását, a 3. évfolyamot automatikusan az angolos osztályban kezdik. 

Aki kéri, hogy gyermeke harmadik osztálytól a német nyelvet emelt szinten tanuló osztályba járjon, s a felvételi során megfelel az emelt szintű követelményeknek, egyúttal vállalja annak jogi következményeit is. Ez az alábbiak:

- ez emelt szintű osztályokban a német nyelvet a kerettantervinél magasabb óraszámban tanulják a tanulók. (3. évfolyamon heti 3 óra, 4-8 évfolyamon heti 5 óra). 

- a német nyelv értékelése magasabb követelmények alapján történik. 

- ha a 3. és 4. osztályban a tanulóknak német nyelvből a tanévvégi értékelés közepes vagy annál rosszabb, az intézményvezető kezdeményezésére átkerülhet az általános tentervű osztályba."

(...)

Februártól fogva tehát a hónap végék nehéz időszakok lesznek, még akkor is, ha azt mondom magamnak, hogy nem érdekel és nem fogok ezen stresszelni. Már rendeltem is a netről kompetenciaalapú magyar és matek feladatgyűjteményt, épp az imént. Mert a kompetenciaalapú szó valahogy kulcsszó a dolgozatokkal kapcsolatban. A német a legkisebb gondom. Hhhhhhh....Miért kell ez? Én nem tudom....Február 12 után valamikor fog kiderülni, hog-hogy a rendelkezésre álló kb. 32 helyre hány jelentkező van. 

Aktuális

Tegnap átmenetileg ránkszakadt a tavasz. Előbújtak a katicabogarak és a pókok, egészen langyos volt a levegő ebédidő magasságában, amikor Rékát haza kellett hoznom a suliból az osztályozó értekezlet miatt. Talán ettől, talán mástól, én csak úgy vonszoltam magam egész nap, rossz volt a közérzetem és ha tehettem volna, akkor a fejemre húzom a takarót és alszom egész nap. Nem volt tehát egy virágos nap a tegnapi, ólomlábakon járt az idő....

Délután azért elmásztam a skacokkal együtt az uszodába. A buszon jófejek voltak a gyerekek, az egyik olyan gyorsan eltűnt a busz hátuljában, hogy a szétszórt eszemmel abban sem voltam biztos, hogy Zalánt nem hagytuk a buszmegállóban. Hiába biztosított Réka (figyelitek, ő engem!), hogy Zalán hátul matat valahol, azért igazán akkor nyugodtam meg, amikor Zalánkám felbukkant újra mellettem, átfúrva magát néhány emberkén. 

Réka a sofor mellett, a terebélyes bazi szélvédő előtt vert tanyát, Komolyan felmérte a terepet, majd kijelentette:

- Ha most nekimegyünk valaminek, mi halunk meg legelőször..... - akkorát nevettem volna, ha éppen itthon vagyunk....így csak elfojtottam egy vigyort. Ez annyira Rékás volt...3 megállóval arrébb szépen leszálltak a járgányról, ahogy kell.

Az uszodában vidáman pancsoltak a gyerekek negyed öt és fél öt között. Pontosabban 16.35-ig. Akkor feltűnt a színen Gyuri, az oktató és Zalánon megnyomtak valami gombot. Látszatra egyik pillanatról a másikra megváltozott a hozzáállása, kimászott a vízből, leült a padra és közölte, hogy ő utál úszni és nem megy úszni....Lestem ám rá nagy kerek szemekkel. Erre nem voltam felkészülve. Pont az történt, amitől a legelején tartottam. No lám be is következett, csak némi késéssel. Közben Réka is elsírta magát a vízben, mondván, hogy ha Zalán nem jár úszni, akkor nem fog megtanulni és ha nem tanul meg ,akkor ő kivel fog úszkálni itt meg ott és amott....Kapkodtam a fejem egyikről a másikra, hogy ezek valami olyan gázt szívtak, amit én nem? Sírós gázt? 

Gyuri kiszúrta, hogy gubanc van, leült mellénk a padra és tapogatolózott, hogy hol lehet a bibi. Zalánból nem dőlt a szó, úgyhogy végül átment a haladókkal a mély vízbe. Ahogy beszélgetni próbáltam Zalánnal, annak a szeméből ömleni kezdtek a könnyek. Hogy ő ezt nem akarja, nem tudja, utálja....Nem győztem törölni a sok sós cseppecskét. Biztosítottam róla, hogy  1) nagyon ügyes, bámulatosan ügyes, a legügyesebb 2) Maradunk és kész. Megtanul úszni, mert tudom, hogy képes rá, ügyes benne. 

Mivel Réka hívott a mélybe, hogy megmutassa, hogyan úszik mindenféle stílusban, magára hagytam Zalánt a padon. Biztattam, hogy pancsoljon nyugodtam vagy gyakorolja a siklást, amíg a többiek úsznak. Persze nem tette. Mire Réka eltempózott a medence túlsó felébe és nagyjából fél úton járt vissza, azt láttam, hogy Zalán eltűnt a padról. Majd észrevettem, hogy Gyuri kezei között van, ott beszélgetnek. Úgy gondoltam, mivel elvileg már tart az óra, én nem avatkozom bele, valószínűleg úgy sem lenne sok értelme. Egyelőre nem mentem a tanmedence közelébe, óvatosan leültem Réka közelében a mély víznél. 

Ahogy a haladók végeztek, mindenki a tanmedencében gyűlt össze, négy gyerkőc és egy felnőtt. Közöttük volt Zalán is. Láttam, hogy sír és engem keres - régi emlékek, ha visszaköszönnek - de nem mozdultam. Egészen addig nem merészkedtem közelebb, amíg nem láttam, hogy valószínűleg visszanyerhette az önbizalmát, amiből valamilyen oknál fogva kibillent, mert dolgozik szépen és igyekszik. Ennek a jegyében is folyt az óra. Ma folytköv.. 

Cs. óvónénivel is beszéltem pár szót, azt mondja, a kommunikáció a felnőttekkel nem javult, sőt. A közös játékoknál, feladatoknál újabban nem jelentkezik. Régebben még lelkes volt, bár ha felszólították sokszor inkább hallgatott. Most ebben a tekintetben tett egy lépést hátra. Azt kérdezte tőlem egy anyuka tegnap, hogy miért hagyom oviban Zalánt, ő látja, hogy értelmes fiú, májusi vagy sem, ilyen gubanc vagy olyan, mehetne iskolába ősszel. De persze a mi döntésünk...ugyanakkor ez az ovi csak állóvíz, gyerekmegörző....és folytatta mindazzal, amit én is tudok. Nem feleltem neki semmit érdemben, mert életemben először beszélgettem ezzel az anyukával, nem ismerjük egymást annyira. Ő sem ismerheti Zalánt. Ez a jobbik megoldás, azt gondolom, hogy hét évesen megy suliba. Amaz meg lett volna a vakmerőbb. Lehet, hogy az lett volna a helyes.....nem fog kiderülni. Könnyű dönteni egy decemberi gyerkőccel, amilyen Réka és amilyen ennek az anyukának a kisfia is. Akkor optimális esetben egyszerű a döntés. Mi a biztonságosabb mellett döntöttünk, azt hiszem. Mert egyébként meg hiszem azt, hogy ebbe az iskolarendszerbe általánosságban nézve, hat éves gyerek nem való. 

Haladtam ma reggel fél 9 és 11 óra között a páva tollaival is. Először úgy tűnt, sosem leszek kész a tíz tollal az életben (még nincsenek is készen, ami azt illeti), de látom az alagút végét. Ami meglepett, hogy élvezem a varrogatást, egyelőre a barna filcre ráöltöttem a zöld színt. Még a díszvarrás hiányzik kb. 7 tollról, abba bevonom Rékát is, ha lesz kedve, hagy vegyen részt ő is a alkotó munkában. :) Ha a díszvarrás is kész, jöhet a maradék 2 szín ragasztása, a szalagok rávarrása a tollakra és azok rögzítése a farkon. Hétvége feladata a páva bóbita megalkotása. Már előástam egy ezüst színű hajráfot. Illetve tanulmányozom, mi a bánat van egy páva fején!!! 

Második fázis

Gondoltam, mire 5,5 méternyi anyagot felszabdalok, az beletelik némi időbe, úgyhogy akár bele is kezdhetek, ahogy az aprónép elhagyta a "bázist". (És igen, nyolcra Zalán is az oviban pislogott. Puffogott, akár egy vipera, de nem vettünk róla tudomást. ) 

Egyelőre itt tartok.

Sajnos a kép nem adja vissza csak a formát, a színt kevésbé.  Zöld és türkiszkék a farok alapszíne, oldalán figyel néhány fekete is. Barna tüllt nem kaptam. Nagyon szép az anyag, csillámok vannak rajta (most már a szőnyegen és rajtam is mindenütt) és sokkal puhább, mint annak idején Réka balerina tütüje. Direkt kerültem azt az anyagot, hiába volt abból valódi királykék. A rózsaszín tütü szinte véresre dörzsölte a karját délutánra a farsangi ugrabugrában. Tartása meg tán - ebben a mennyiségben - ennek is van. Simán.

Meg vagyok elégedve nagyjából az eredménnyel. Maradt kb. egy méternyi anyagom összesen a két színből, azt arra tartalékoltam, hogy ha korrekcióra szorul a farok, legyen rá lehetőség. Ahogy elnézem, a rövid és a hosszú farktollak rendben vannak, a közepes hosszúságúakra még gyúrni kell. Hogy olyan...átmenetes legyen, nem szeretnék feltűnő különbségeket hosszban. Ám ha így marad, már az sem baj. Rékára kell még próbálni és a bokahossznál hosszabb tollacskákat lenyisszantani. Lehet, hogy ő sikoltozni fog, de nem szeretném, ha hasra vágódna a jelmezben. Fő a biztonság, ugyebár! Úgy néz ki, filcből nagyjából 8-10 dísztollat kell majd  barkácsolni, ehhez barna, világkék, sötétkék és zöld filcet fogok használni. Csak a zöldet kell varrni a barnára, a többi ragasztás. Így is tartok a varrástól. Még stoppolásban sem vagyok egy bajnok, de majd nagyon igyekszem, hogy szép legyen. 

Ma reggel, ahogy a ruhás Rékán végignéztem, bevillant, hogy az a türkisz blúz, ami éppen volt rajta, talán elég pávás farsangi jelmeznek is. Van egy szép mélykék pólója is, de gyanítom, hogy ez a páva ilyen türkiszes lesz. Fekete cicanadrág és kész. Kezdem várni a farsangot, hoppá!

Megvalósítás felé

Nem, még nem nincs kész a páva jelmez. Mindössze megint egy újítás felé tettünktem egy kósza kísérletet ma reggel és érdekes eredmények születtek. 

Először is, ma én vittem iskolába Rékát, Zalánt Tibinek kellett volna oviba. Az elképzelt ideális világban egyszerre hagytuk volna el a lakást és mindenki megy a dolgára. Legkésőbb 8 kor Zalán is oviban figyel. A nap olajozottan, prímán indult. Láss csodát, amikor Réka felfogta, hogy én kísérem suliba, kipattantak a szemei, fésülködött,gatyót keresett, készülődött, megmosdott az első szóra. Nem toppantunk be az osztályba tökéletes  7.40-re, de legyünk őszinték, ki esik be olyan korán, ha egyéb kényszerítő körülmény nem hajtja? Nem sokan. Szóval toppon volt a kiscsaj, elmaradt a reggeli terrorral átitatott hajcsár szerepem.  

Mindeközben Zalánka, aki készen állt az oviba indulásra, itthon parkolt. Hiszen Tiborom még nem vette elő a garázsból az autót. Azt dünnyögte, hogy most nincs olyan sürgős dolga, hogy nyolcra beérjen az irodába..... Néma szemforgatás részemről. Na így vezessen be az ember rendszert a családja életébe, illetve, így igyekezzen, hogy korán el legyen paterolva otthonról minden csemete. Még szerencse, hogy a suli megköveteli a 7 40 ill 7 50-es beérkezést. 

Kiderült, hogy amint kitettem a lábam az ajtón a sulit célba véve, Zalán követelte, hogy apa kapcsoljon neki mesét. Ezen aztán jól összevesztek, merthogy apa erre - kivételesen - nem volt hajlandó. Próbál ő következetesnek és keménynek lenni, csak nem mindig jön össze. Végül pontosan 8 óra 20 perckor kiléptek a kapun és elrobogtak az ovi irányába. Ez a része - a LÉNYEG - a projektnek totális kudarc. 8 óra már az oviban kellene hogy Zalánra "virradjon". Na majd holnap! Akkor is nap lesz.

Egyébként jellemző Zalánra, hogy reggel lögdösni kell az oviba, délután rángatni vagyok kénytelen haza az oviból..... Ő ilyen. Ahogy Réka sem szokott nekem örülni a suliban. Ő meg ilyen. Ezt dobta ki nekem a kerék. 

Első fázis

Izgalom van. :) Avagy pávafarok darabokban. Csak nehogy elrontsam!

Páva

Minden évben egyik rémálmom a fenyegetően közeledő farsang. Annyira úútálom, hogy nem tudom elmondani. Idén valahogy inkább a közömbösség volt jellemző a hozzáállásomhoz, "minden relatív" alapon, amíg pár napja ki nem derült, hogy némileg elnéztem a dátumokat. Zalánék farsangja valóban március elején lesz, ám Rékáéké már február elején. Hoppá! 

Aztán amikor elhangzott Réka szájából, hogy a maszkabál "jövő szombaton" lesz, ez annyira rosszul csengett, hogy fejemben rögtön kigyulladtak a vészfények. Egyetlemn egérutat láttam azért, mégpedig hogy el sem megyünk, ám ezt Réka hamar szétoszlatta, mondván, hogy ő fellép a tánc csoporttal. Nagyszerű.... Jövő szombatunk tehát fél 9 től foglalt, sulis farsang címén. Tavaly megúsztam hála az influenzának....na akkor már inkább a farsang, hiába irigyelt akkortájt néhány anyuka. 

Réka ma el is csicseregte az ofőnek, hogy ő tulipán lesz a farsangon, megragadva az egyik ötletemet, amit magamban hangosan morfondírozva, bajszom alatt motyogtam a napokban. Kérdeztem is tőle, hogy honnan fog beszerezni vajon jelmezt, úgy szeretném tudni. Tulipán. Én varrni nem tudok, karton jelmezről hallani sem akar...szóval? Hallgatott, mint a ponty.

Hát úgy tűnik, a gond, mint mindig, az enyém marad, mármint a jelmez kivitelezésének a terhe. Zalán farsangja még fényéveknyire Rékáéhoz képest, úgyhogy azt most félretesszük (Ő Optimus akar lenni...no comment) és fókuszálunk Rékáéra. Nézgelődtem a neten, végül ez tetszett meg. Szerintetek?

Ha nem kapnék hozzá a rőfösnél alapanyagot, akkor pedig:

(forrás: a net végtelen világa) 

Ha egyik sem, akkor maradunk itthon a fenekünkön és fánkot sütünk. Megkönnyebbültem. Talán még túl korán, de legalább a töprengő-tépelődő fázisnak vége. :) . 

Régi képeim

Betty-nek küldöm ezeket a képeket elsősorban, tőle kaptam facebook-os felkérést, melyet itt teljesítek. 

1976- 8 hónapos voltam ezen a képen kb....Az a falvédő még mindig megvan. 

1977- Egy éves elmúltam, amikor beköltöztünk az új házunkba, ugyanabban az utcában. Itt már nagyobbacska voltam, talán kettő? A ház még nem volt teljesen kész, a külső burkolat hiányzott és az emelet sem működött. Apu a mostani hálóban alakította ki műhelyét.

1979- Óvodás. Elmennék fiúnak, lánynak egyaránt. Főleg ebben a kantáros nadrágban. A bilifrizura akkoriban kötelező elem volt a rövidebb hajúaknak, nekem meg mindig az volt. 

1980- Ovis ballagáson. Imádtam táncolni és énekelni akkoriban. Anyu kórházban feküdt, a szoknya cipzárja pont az évzáró előtt adtam meg magát, úgyhogy egy biztostű választott el és apu imádsága attól, hogy a szoknya a bokám körül végezze. Ügyet sem vetettem rá.

1992-Szalagavató előtti főpróba estéjén. Nem túl éles, de elmegy. Így utólag borzasztó volt a táncunk, ahogy a többi is....te jó ég!...

1996- Egy angol pub-ban. Akkoriban pont 20 kilóval voltam kevesebb!!! 

Még nem szerettem a sört, de jól mutatott a kezemben a fotón, gondoltam én!

Szintén Anglia, egy emeletes buszon késő este

2003 - Keszthely, nyaralás. Ez nem is volt olyan régen a többihez képest.

Még sehol nem volt semmi bébi, mégis be kellett húzni a hasam. Igen, ez be van húzva. :)

Egyikről és másikról

Csütörtök reggel volt időpontunk E.-hez a Nevtanban. Ezúttal nem derült ki, hogy bármelyik fél elnézte volna az időpontot, nem is késtünk el, úgyhogy minden klappolt (bár majd' megfagytunk, olyan hideg volt aznap) Zalán éppen egy fogkefét rajzolt és egy tekintélyes fogsort a kisasztalnál, amikor E. behívta magához. 

Nem vittem magammal könyvet, a telefonom merülőben volt, úgyhogy inkább csak úgy bambultam. Jöttek és mentek az emberek, anyukák és nagymamák, apukák és nagypapák a csemetékkel, logopédiára, suli előkészítőre, ki hová volt hivatalos. Úgy elgondolkodtam, hogy majdnem meglepődtem, amikor Tibi megjelent előttem. Ja, igen, lesz vele pár szava E.-nek...

Ahogy Zalán végzett, beinvitált E. bennünket a kis szobájába (amit valahogy átrendezett a legutóbbi randi óta, de meg nem mondanám, hogyan). Volt focizás és ez meg az, illetve festett Zalán egy erdőt. Azt rögtön láttam, hogy a fa törzse masszív volt és túl vastag a lombokhoz képest. Ez ebben a korosztályban teljesen normális (bár Rékánál nem vettem észre. A gyerekek x korig túlhangsúlyozzák a törzset)  A fák egyébként nem voltak a aprók és mindegyik más és másmilyen volt. Hamar kiderült, hogy mindegyik fa egy-egy családtagot jelentett. Apa fája volt a legcsinosabb, a kis helyes "göndör" lombjával. Az én lombozatom inkább...szögletes volt. Zalán fája apa mellett állt, Rékáé pedig mellettem.  Valahol mintha lett volna egy madárfészek is, de igazából a vadászra figyeltem, ami kettőnk között állt Tibivel. E. szerint ez nem annyira egy valahol bújkáló szeretőt jelent az anya vagy az apa oldalán, hanem az a különbség, ahogy a gyerekeket neveljük vagy nevelnénk. Tibi az örök megengedő, én pedig a szigorúbb. Nem tudom, van ezzel kapcsolatban némi kétkedés bennem. Valahová csak kellett neki rajzolni az a vadászt. És hová máshová tette volna, ha nem középre. Mindegy, fogjuk rá, hogy igaza van. 

Később, amikor Tibi visszatért E.-től, kikérdeztem, mégis miről volt szó. Ahogy gondoltam, a foci abbahagyása volt a kiinduló téma. E. szerint Zalán nagyon tehetséges a foci terén (na nem mintha szakértő volna) és kár volt feladni. Egyenesen hiba. Amikor Tibi megemlítette neki, hogy most úszni járunk, megenyhült valamelyest. Azt is elregélte, hogy mi nem az a család vagyunk, aki hetente háromszor edzésre tudja hordani a gyerekét egyéb elfoglaltságai mellett és még hétvégente meccsre. Mert ez volt a jövőkép.   Ha nagyobb korában el tud járni egyedül edzsére, és még kedve is lesz hozzá, ám legyen. Állítólag ezt simán elfogadta E.. Tibi szerint egyébként Zalán akármilyen sportba fog, ügyes lesz, mert a gyorsaság, robbanékonyság sok sportnál kiemelkedően fontos. A magához való esze is megvan és erő is van benne, bámulatosan sok. Így aztán válogathat, hogy milyen sportot is szeretne választani. Mondta ezt az uram talán saját élettapasztalatára építve.

Ahogy eddig, továbbra is feladat, hogy Tibi következetesebb, én meg engedékenyebb legyek. Hogy ugyanazt kommunikáljuk a gyerekek felé. Apa-fiú program is szükséges, valamint, hogy Zalán időben beessen az oviba. Fél 9 túl késő. Ez nem tetszett nekem, mert túlságosan ugyanaz a kő, amit az óvónők fújnak. Nem hivatalosan persze, csak úgy a sorok között, elejtett "vicces" megjegyzések szintjén. 

Egyébként Zalán beszéde javult az utóbbi időben. Érdekesség, hogy nagy kedvvel és buzgalommal szeret videókat készíteni. Általában a tablet-et használja erre a célra. A felvételek többsége nagyon aranyos, imádom a kommentjeit és - nem meglepő módon - a felvételeken szinte folyamatos a beszéde. Általában úgy kezdődik: "Sziasztok, a nevem Zalán." Majd bemutatja az egész lakást vagy családot, mikor mi a téma. Szóval a beszéde mostanság egész jó, meg vagyok vele elégedve.

Az úszás terén is mozdultunk előre. Bár még mindig nem mondja ki, hogy szeret Gyurihoz járni úszni, én úgy látom, hogy ez a helyzet. Nem csodálom, egyébként, mert nagyon ügyes. A harmadik úszás óráján, múlt csütörtökön összerakták a levegővételt és a tempókat, majd könnyedén egyszer csak átúszta a tanmedencét. Olyan boldog volt! Másnap aztán, ahogy Gyuri fejezte ki magát, el is szállt és picit szétesett, de a lényeg, hogy nyit Gyuri felé, szeret járni és tanul is mindig valamit. Pénteken tudtam Gyurival pár szót váltani, azt mondta, egyre jobban tartja a szemkontaktust Zalán és ő mindig olyan kérdést tesz fel neki, amire nem lehet eldöntendő választ adni, azaz bólintani vagy fejet csóválni, hanem valamit mondani KELL. És mond is, de szerinte lesz ez még jobb is. 

Kicsit üröm volt az örömben, hogy meginvitáltam egy ovis pajtását úszásra, aki szülőkkel együtt természetesen meg is jelent az uszodában. Azonban a víz hidegebb volt az átlagosnál, az uszoda levegő hőmérséklete is alul maradt a szokásosnál, plusz aznap kezdett egy hisztis, úszni nem akaró ikerpár, akikkel kínlódott Gyuri némileg, úgyhogy Zalán pajtija 15 perc alatt konkrétan merevre fagyott a vízben. Úgy kellett kihalászni. Távoztak is hamarosan. Pedig olyan frankón beleéltem magam, hogy a két haver együtt jár úszni. Persze valamilyen szempontból így is jó a helyzet, legalább tud koncentrálni az úszásra és Gyurira. A többi gyerekkel ugyanis nem haverkodik, ő nem az a fajta Rékával ellentétben (akinek már hatodikos és ötödikes cimborái is vannak a suliban....)  

Ha már Réka, hát vele nehéz hetem volt, egyem is meg! A tesztjei jól sikerültek, mindegyik, mondhatjuk, 96-100 % között valahol. A német is jól ment neki, egy hibája lett. Azért vontak le egy pontot, mert sárgát írt citromsárga helyett. Hát kicsire nem adunk!  Ellenben már kedd magasságában kiszivárgott a magyar próba tagozatos dolgozat eredménye. Kezdetben csak annyit lehetett tudni, hogy öt fő az élvonal, amely kiemelkedik a mezőnyből. Később az is nem hivatalosan eljutott hozzám, hogy nincs Réka az ötben. Hát na bumm! Ott lenne a helye, de ha nincs, hát nincs.  Pénteken kiadtak minden dolgozatot megtekintésre, akkor került a kezem közé a tagozatos magyar próba doli is. Százalék nem volt rajta és nincs is semmi jelentősége, de hát mégis egy támpont. Valami botrányosan rossz lett. Ott  volt a kezemben egy 100%-os nyelvtan doga és egy 96%-os olvasás, meg EZ. 69%!!!!!!!!!! Az egyik lapon konkrétan 50% volt csupán a teljesítménye. A szótagolás csaknem fele rossz volt, pedig az erőssége, szótagolva is tanultak olvasni. A betűrendbe állítás egyáltalán nem ment neki. Ez volt a példa: Anna, Anita, András, Ádám, Adorján, Abigél. Egy pontot összeszedett tök véletlenül. Itthon megkérdeztem tőle, mi a betűrendbe állítás mikéntje, tudta.

Hát szóval eltűnődtem. A végeredményként azt szűrtem le magamban, hogy nagyjából ennyit a "nemtanulás"-ról, itt a vége, fuss el véle! A tagozatos dolgozatokról eddig is tudtam, hogy nem feltétlenül van közük a tananyaghoz, de most meg is győződtem róla. Ennek megfelelően a vasárnap egy részét tanulással töltöttük. Szótagolás, szorzótábla, betűrend, szinonímák, mittudomén. Nem gondolom azt, hogy probléma lenne a bejutás a tagozatra, elviekben nem, de azt igen, hogy tenni azt kell érte. Vannak pillanatok, amikor utálom ezt az iskolát. Aztán általában észhez térek, hogy egyik sem tökéletes vagy akár jobb ennél....

Ma kezdődött az új félév...De szó sincs megkönnyebbülésről vagy hátradőlésről. Már értem, miért mondják azt, hogy a harmadikos tagozatosok milyen felkészültek. Mert a második félévük gyakorlatilag arról szól, hogy folyamatosan képben vannak az egész éves tananyaggal kapcsolatban és még arra rá is tenni egy lapáttal. Mályva, nadragulya, lejtő, dölyfös....Ilyen szavak nem szerepelnek a sima tankönyvi szószedetben.  

Nem egészen értem, miért lett ez a dolgozat ilyen gyenge. Valahol máshol járt a királylány, amíg írta vagy leblokkolt vagy nem érdekelte....Nem tudom. Mindenesetre arra jó volt, hogy a nyugalmam, a kis buddhát idéző a tagozattal kapcsolatban, na az a múltté. Azon is gondolkodtam később az uszoda magányában, vajon melyik iskola venné át Rékát és még szerencse, hogy Zalán nem kezdi a sulit ősztől, jövőre már legalább eldől, hol marad a lány nyolcadikig. Persze nem gondolom komolyan, hogy nem kerül be. Csak megfordul a fejemben, újra és újra. És még hányszor meg fog májusig! Kemény lesz ez a félév. Remélem, azért Réka nem fogja ezt érezni....Ja és nagyon várom az évzárót!! Utána talán leszek olyan hangulatban, hogy beülhetünk a Marcipán cukrászdába és befalunk egy hatalmas fagyi kelyhet. Vagy 3 franciakrémet....

Semmi meglepő

Kedden orvoshoz vittük Molly kutyámat, szombat este óta egyik pillanatról a másikra sántítani kezdett. Kiderült, amitől egyébként tartottam a 14 éves ebbel kapcsolatban, gerincbeteg. Eléggé szívfacsaró volt látni, nehezen mozog, húzza a lábát és ha csak jön megy, akkor is úgy nyög, mint egy 100 éves öreg nénike. Biztosan fájdalmai vannak. Most kap szteroidot, 10 napos kúra keretében, aztán meglátjuk, hogy hogyan tovább. Nagyon remélem, hogy húzza még egy kicsit legalább. Anyukám egyetlen társa, amióta apu elment.....Jött rögtön a reflex, hogy másik kutyát MOST, valami cuki kölyköt, ami leköti, mosolyt csak az arcára, de visszafogtam magam. Nem ilyen egyszerű ez....

Rékáék tegnap írtak egy próba "tagozatos dolgozatot" magyarból, szövegértés, másolás, tollbamondás és még ki tudja, mi minden. Valahogy azt érzem, hiába van vége az első félévnek és jönne a fellélegzés, hogy most egy kis lazaság, pihi, farsang, móka kacagás lesz...még csak most következik a neheze. Vagy hát ki hogy fogja fel! Lazán, legyintve, hogy "úgyis tagozatos lesz", az sem baj, ha a tizedik vagy huszadik helyen, nem számít, vagy készülünk ilyen, olyan és amolyan versenyre. Tegnap belenéztem néhány feladatsorba.... zsálya, mályva, nadragulya, milyen "jés"...Egy másikban a mammut volt a kakukktojás, mert az kettő m-es..... Akkor még nem beszéltem az ezer közmondásról és szólásról, amit "illene tudni"...Hát nem tudom, akarok e én ezzel külön foglalkozni, kell e ezzel foglalkozni....Ott van a matek is, ha a versenyeket "el is engedem", a tagozatos dolgozatok akkor is figyelnek ránk a sarokból. Azok pedig a tapasztalatok alapján egyáltalán nem a sima tananyagból épülnek fel. No comment.

Kedden az egyik óvónéni megint felnyomta egy kicsit a vérnyomásom. Úgy, hogy Tibi észre sem vett semmit, kicsire nem adunk alapon. Ezt úgy irigylem tőle, ezt a tulajdonságot. Annyi mindenre tud tojni, amin én meg menetrendszerűen kiakadok. Történt, hogy együtt vittük oviba Zalánt, mert utána téptünk az állatorvoshoz. Persze nem szaladt be simán és önként, még csak dalolva sem, mi álltunk az ajtóban, Zalán meg bújócskázott. Nem telt el így egyetlen perc sem, mire felcsattant az óvónő.

- Ne haragudjatok, de ennek semmi értelme! - azzal becibálta Zalánt a csoportszobába és ránk csukta az ajtót. Annak ellenére, hogy már huszonnyolcszor megjegyezte, hogy Zalánnak mindegy, hogy fél nyolcra vagy fél kilencre hordjuk oviba, mégis mindig kilő néhány "csaláncsípést", miszerint későn kerül oviba Zalán. Mi volt a baja, nem értem egészen. Visszakukucskáltam még, nem sír e Zalán, de régen volt a kiscsoport, tányért és bögrét vett a reggelihez. Van, hogy elhúzódik a búcsúzkodás, de most nem ez volt a helyzet, egyébként is az óvónőnek kellene becsalogatni a gyerekem, nem nekem belökni a csoportba. 

Múlt héten korábban mentem Zalánért az oviba, még csak akkor ütötték bele a kanalukat a levesbe. Nem ragozom, a lényeg, amíg ott ücsörögtem Zalán öltözőpolca alatt, volt vagy  20 perc, külön figyeltem, a dadusnak egyetlen kedves normális szava nem volt a gyerekekhez. Miért beszélsz? Mondta valaki, hogy megszólalhatsz? Csönd legyen! Mit csináltál már megint? Ilyenek. Hát nem angyalok, az tény, de azért rossz volt hallgatni....Olykor nem hallottam, pontosan mit mondott, de a hanglejtés pont elég volt. Persze a szülőkkel kedves illetve ha a szülő láthatáron van mintha más lenne a tónus. Na mindegy, nem lepődtem meg. 

Növésben levő szervezetek

Hétfőn délután leült mellém az öltözőben az egyik óvónéni, hogy  hagy dicsekedjen már, Zalán feltünően ügyes az úszáson. Néhány tempót már tempózik a víz alatt, úgyhogy szerinte nagyon gyorsan meg fog tanulni úszni. Általában körbe körbe lubickolnak a gyerkőcök a tanmedencében a két oktatóval, gyakorolják a láb és kartempót, aki pedig ügyes, engedik úszkálni pár tempót. Persze levegővétel nélkül. Nem említettem neki, hogy járunk külön-úszni is, nem is úgy nézett ki a helyzet, hogy tudna róla. Én örültem, nem véletlen egybeesés lehet, hogy két "Gyuris" óra után látványos a fejlődése...

Délután Réka közölte a suliban, hogy kiosztották a matek dogát, 98% lett. Megdicsértem, hogy az tök jó (még jobb a 100%, sajnos ezt nem tudom elfelejteni). Hazafelé battyogva eltűnődött, hogy lehet, hogy mégis 97% az vagy 96....de nem, mégis inkább 97. Na mondom, mire hazaérünk, tán el is fogynak a százalékok?  :) A tájékoztató be volt szedve, azt hiába is néztem volna. Azóta sem derült ki a pontos százalék érték. Végülis nem fontos. Kicsit füstölögtem később a zuhany alatt, a füzetben talált javítás (81-20=41  61 ) , ez volt Réka egyik hibája - elgondolkodtatott. Ez mostanában jellemző Réka hibáira, már ha vét egyáltalán.  

A magyar dolgozatok eredménye még mindig rejtélyes. Hétfőn a suliban É. tantónéni szólt Rékának, hogy az egyik dolgozatának második oldala hiányzik. Mire leánykám rávágta, hogy izé, az otthon van....Erre a tanítónéni -  feltételezem -  megkérte, hogy ugyan legyen már olyan jó és hozza be a suliba  másnap. Réka meg rábólintott. AMikor ezt Réka elmesélte nekem, olyan nevethetnékem támadt. Szóval az a lap, amit összegyűrtem és Réka a kukából bányászta elő, tényleg a dolgozat volt!!!! Ünnepélyesen megfogadtam, hogy legközelebb az évzáró után gyűrök össze és dobok ki bármit is, aminek feladatlap vagy dolgozat szaga van... É. néni egyébként megjegyezte, hogy nem kell kivasalni. :) A dolgozat már hétfőn is az olvasás füzetben lapult, leánykám azonban nem figyelt eléggé, amikor erre felhívtam a figyelmét. MIndegy, kedden bevitte. Legalábbis remélem, nem is beszéltünk róla tegnap. 

Tegnap jött az értesítés, hogy a Zelk Zoltán versenyt lefújták, mert túl messze van (most meg nem mondom, pontosan melyik városban, valahol Északon :)) és mert nem készült rá senki. Csalódottságom nem volt a mérhető régióban (mármint olyan kicsi volt). Igazából megkönnyebbültem. Mindössze egyetlen főt vitt volna a tanító néni....féltem, hogy Réka csalódott lenne, ha mást választ É. Hogy megtanulta a verset, olyan hosszút, mint még soha, mindenképpen klassz dolog, örömét lelte benne és imádom, ahogy szavalja. Már teljesen az "övé" a vers, semmi könyvszagot nem érezni. Majd elmondja az osztálynak és később is felhasználhatják a verset.

Zalán újabban a saját ágyában alszik. Volt egy ilyen rohama az ünnepek alatt is, de gyorsan visszatért közénk. Mostanában viszont sorozatban a sajátjában alszik el és ott is ébred. Kíváncsi leszek, hogyan alakulnak a továbbiak, főleg a hétvégén. Hatalmas lett az ágyunk, ici-pici pontocskák vagyunk benne Tibi és én. :) 

Az alvás mellett az evés terén is vannak jó híreim, az utóbbi időben igen jó étvágynak örvendenek a csemetéim. Emlékszem, amikor Zalán beteg volt novemberben, vagy 18 kg volt vagy 19...inkább 19. Most, két hónappal később 21-en is felül van. Ami két hónap alatt egész jó. Ugyanígy Réka is 23,4-ről 25 fölé tornázta fel magát. Az klassz, amikor versenyt esznek egymással, olyan jó nézni, ahogy falnak. Ezért érdemes főzni rájuk, sokszorosan megtérül. Az elhízás veszélye természetesen továbbra is igen-igen távoli...

Viszont az is egy tapasztalat, hogy mostanában az a szokásos mennyiség, amit főzök/sütök, kezd kevés lenni. Valahogy át kell magam állítani nagyobb porciókra. Nagyon ritkán tudok főzni két napra (inkább csak levest), mindent felfalunk. :) Kezdenek a gyerekek értékelhető mennyiségeket enni, főleg Zalán. És még csak hat lesz, mi lesz velünk a kamaszkorban?  Van egy sejtésem. Réka inkább csak csipeget, de ha fogára való van, pl. csirkecomb, gyros, csirkepöri, akkor azért a tányérja hamar ürül. Lassan egy kiló hús alatt el sem kezdek főzni. Vagy kettő?? 

A karácsonyfa még áll, de a hétvégén tervezzük lebontani. Nem hullik a tűlevele, az szentigaz, de valahogy az ágai le vannak konyulva. Este azért még mindig látványos és  a szoba dísze, olyankor nem is tudnék hozzányúlni....Kicsit még kivárok, de 1-2 hét múlva már tavaszi virágokat szeretnék venni, jácintot, nárciszt, egy-egy csokor tulipánt, tavaszváró illatos szépségeket....

134, egy másik dimenzió

Emlékszem, annak idején, amikor Réka volt iciri-pirici, kész aranybánya volt a Tesco-ban vásárolni neki mindenféle ruhaneműt. Azt nem egészen állítanám, hogy olcsó is, mert manapság kevés holmira merném rámondani, hogy az, de választék volt bőven szebbnél szebb holmikból. Akkor még nem is tudtam, hogy milyen jó dolgom van. Illetve, hogy lesz ez még így sem.

Minap egyik drága jó ismerősöm beadott három nagy szatyor ruhát, amit a leánykája kinőtt, hogy válogassak kedvemre, aztán majd elszámolunk. Többek között kibányásztam belőle 3 fleece-t, két vékonyabbat és egy pihe-puha vastag polár pulcsit, piros színűt. Szinte újszerű állapotban volt, hát hamar eldöntöttem, hogy kimosom és ha megszárad, már hordhatja is Réka. Éppen mostanában nőtt ki 3 kardigánját is, hát időszerű volt a vérfrissítés. Így is lett, másnap, amikor indult iskolában, még félálomban ráaggattam a pulit. Kérdésemre, hogy tetszik e neki, így felelt:

- Igen, de jobban szeretem a saját ruháimat..... - először nagyot néztem, hogy ez meg mit jelent, aztán rájöttem, hogy hehehe....nem ismeri fel legújabb ruhaneműjét. Nem arról volt szó, amitől egyébként már tartok, mert a küszöbön van, hogy használt ruhát nem vesz fel, hanem csak hogy nem volt neki ismerős a gúnya. Huhhh....Pedig ha egyszer kitalálja, hogy örökölt ruha nem jöhet szóba, benne leszek a slamasztikában, nyakig.

Mostanában nagy lépést tettünk, újabb életszaka zárult le RékaCicának, többé már nem jók rá a 128-as ruhák. Ez pedig azt jelenti, hogy a 134-170-ig számozott részleghez kell slattyogni minden üzletben. Ami szomorú dolog, mert ezek amolyan kiskamasz-kamasz ruhák, vagyis egészen másmilyenek, mint a 98-128-as méretezésűek. Általában ebben a méretben nagyon kicsit a választék (pl. Tesco - Szolnok) és ami van, az is bűn ronda. Én nem is értem. Ez a korosztály kihalt, megritkult, nem is létezik? Nekik nem kell ruha? Amíg C&A-éknál, TAKKO-éknál és Tesco-éknál egész pofás kis kínálat van 98-128-ból (vagyünk egy jobb napot), addig szinte semmi érdemleges  134 felett. Vagy ha mégis, abból csakis 162-es méretben....

Úgyhogy először reflex-szerűen még mindig a 128-as ruhákat keresem mindenütt, majd észbe kapok és búbánatosan masírozok át a 134-esekhez, ahol rendre nem találok Rékának semmit. Semmi szépet, úgy értem. Nosztalgiával és némi sóvárgással róttam a sorokat a múltkor a Tesco-ban a hatévesek cuccai között, ott sem találtam mindig megfelelő ruhát Rékának, de még mindig nagyobb esélyem volt, mint most a nagyobb mérettel. Ezek a ruhák egyszereűen nem csinosak, nem szépek. Ami még rosszabb (ha lehet ennél rosszabb) minimális a választék. 2 féle felső és egy nadrág? Mi a bánat folyik itt? 

Szerencsére (?) Réka egyelőre cicanadrág és felső/póló kombinációjában tölti napjait (tél lévén dupla cicanadrágban), a H&M pedig egész jó cicanadrágban (nagyon másban csajos szempontból nem is) Hozzá pedig elsősorban fleece-ket hord, melyeket Decathlon-ból vagy - lásd fentebb - anyatársaimtól szedhetek össze. Úgyhogy akkora baj nincs is, no problémó. Elvégre hiába vennék én neki csinos ruhát vagy nemcica nadrágot, úgysem hordaná. Ahogy a csini blúzait vagy belebújós pulcsijait sem. De akkor is. Piszkálja a csőröm. Új méretünk ruha kínálata megközelíti vagy alulmúlja azt, amit annak idején gyerekkoromban anyukám tapasztalt a tervgazdálkodás idején a helyi szocialista állami üzlet gyermek részlegén.  Ha nem lennének olyan anyatársak az ismerőseim között, ahol a leánygyermek 10-11 éves, leánykámra az elruhátlanodás réme vetődre, mint fenyegető árnyék....

Hát valahogy csak lesz. Réka egyébként múlt héten két cicanadrágot is kilyukasztott, az egyiket két helyen is, úgyhogy volt egy körünk a Müller-be gatyamatricákat venni, amelyek segítségével tovább hordhatja a cicagatyóit. No de ez már egy másik téma lenne...Réka és az ő cicanadrágjainak különös élete. 

Egy héttel

Megint sütöttem zseniális tönkölybúzás kekszet. Nagyon finom lett, szerintem ezentúl csakis dupla adagot készítek belőle. Az ember csak eszi és eszi....amíg ki nem pukkad. Dugtam el néhány darabot, így még holnapra simán elég lesz a gyerekeknek uzsira. 

Egy hét van a félévből, két hét a bizonyítványosztásig.

Szerintem nem írtam, a héten Rékáék írtak 3 magyar dolgozatot és egy matek FÉLÉVES dolgozatot. Már meg sem lepett, hogy engem, mint anyukát meglepett ez a sok magyar felmérő, bár ebből az egyik a szövegértés, amire ugye nem nagyon lehet készülni. (Na jó, lehet, mi nem szoktunk.)  Hétfőn is írtak és kedden is...állítólag jól sikerült úgy osztály szinten. Kedden szólt az ofő, hogy csütörtökön féléves dolgozat, ami szerintem tök rosszul hangzott, emészteni kellett egy kicsit a hírt, ott kinn, a padon, az osztályterem előtt...Ennek örömére, mármint hogy közeledik a féléves doga, ofő ki is adott egy gyakorló feladatsort, hogy milyen típusfeladatok lesznek benne.

- sorozatok (hogyan folytatódik a sorozat és mi a szabály)

- nyitott mondatok ( pl. 23+12 > x+30, x= ? ill. ugyenaz szorzással és osztással)

- szorzások és összadások, kivonások vegyesen, tizes +/- tizes számok

- római számok párosítása hónapokkal

- napok órákká, évek hetekké és hónapokká, liter dl, cl átszámítása 

- másra nem emlékszem, a lap meg a suliban maradt. Pedig 7 feladat volt....

- ja, az óra

Először volt olyan benyomásom ezzel a dolgozattal kapcsolatban, amióta suliba jár Réka, hogy hoppá, ez valahogy már más, mint az eddigiek. Át is vettük a típusfeladatokat, szerencsére igazából erre nem is volt akkora szükség, csak az én lelkiismeretem miatt. Mostanra a szorzótáblát is jól begyakorolta Réka (2,3,4,5,10), az óra sem kihívás és igazából az egyetlen tévedési forrás az a figyelmetlenség lehet. Még nem tudok eredményt, állítólag 3-4 pont veszteség lehet, az MÉG ÖTÖS....

A német oktatás az szinte nem létező az első két évben. Szerintem azért csinálják, hogy aki mégsem tagozatos lesz (azaz a fél osztály), annak ne fájjon a szíve, hogy ezentúl angolt fog tanulni, a német tanulmányainak a suli keretein belül vége....Ennek ellenére, hiába  kicsi a tananyag, az sem megy valami jól a gyerekeknek (illetve Rékának, így gondolom, a többinek sem). Ippenséggel be tud mutatkozni, el tudja mondani, hogy hol lakik és hány éves, ez és az micsoda, már ha ismeri azt a szót, azt is arról, hogy milyen színű és hány van belőle (12-ig), de kb. ennyi - plusz kb. 30 egyéb szó. Na jó, a gyümölcsök, zöldségek és állatok is mennek egy bizonyos szinten. De persze ha megkérdezem, Hast du einen Bruder? - azt hiszi, ez valami egzotikus nyelv, amit ő nem beszél. Hát mondjuk, még tényleg nem. Hiszen ezt még nem is tanulták. Ezek után külön érdekes lesz, hogy a tagozatos dolgozatokban mi minden kerül majd elő...

Az úszóverseny (diákolimpia) lezajlott szépen rendben. Mivel Réka - M. bácsi (az úszás tanár) elmondása szerint is - szépen úszik, de lassan, így az esélytelenek nyugalmával indult a versenyen. Nem tudom, hanyadik lett, arról nem szólt a fáma. Azért kapott érte ofői dicséretet, hogy képviselte a sulit.

Elvileg csütörtökön lezárult a pirospont számolási és csillag beíratási mizéria is. Egyik este két órán keresztül számolgattam és összesítgettem a pirospontokat. Valami 15 csillag hiányzott az ellenőrzőjéből, ami nagyon soknak számít....Végül hiába jött el a csütörtök, 5 csillag magyarból és még további 3 beíratás nélkül maradt. Állítólag még hétfőn lesz pótbeíratás, kedden számlálják a tantónénik, hogy kinek hány csillagja van. Nem irigylem őket, de annyira a gyerekeket sem. Én nem csinálnám ezt a hülye csillagversenyt, az biztos. Mi értelme van? Van annak bármi jelentése, hogy ki az osztályelső? Szerintem nincs. Nem azért, mert nem Réka az, lehetne is akár. Vagy hogy ki az évfolyamnegyedik? Hogy az utolsókról már ne is beszéljek! Attól, hogy valaki 10. az osztályban még lehet bármi és bárki....Na mindegy, nem ragozom. 

Furulyából Réka elmondása szerint ötös várható. :) Réka pedzegeti, hogy jövőre mégsem fuvolázni szeretne, mert az tök nehéz, hanem mégis marad a furulyánál. Azon van az a pár lyuk, oszt kész. Na ez az, amibe nem szólok bele végképp, ahogy őnagysága óhajtja. Én azt sem bánnám őszintén szólva, ha abbahagyná a zenét, úgyis kell majd a hely negyediktől kb. a második nyelvnek.....De persze, hol van az még! 

Jaj, nem is meséltem, múltkor volt egy ilyen párbeszédünk az én egyetlen Rékámmal. 

Helyszín, itthon suli után, nagyjából 5 óra körül. Házikat keresek és áttekintek. 

Én: (egy gyakorlólapot, mely félig kész, összegyűrök és kidobok a kukába)

Réka: (gyanakodva nézi) - Mit dobtál ki?

Én: - Valami gyakorló lap féle, már rajzoltál a hátuljára, gondolom, nem kell.

Réka: - Micsodaaaa????? Azt kidobtad?!? Dehát az egy dolgozat!

Én: - Hogy hogy dolgozat?

Réka: - Váááááá (sírás), összegyűrted a dolgozatomat! Most lehet kivasalni.

Én: - Ezt aztán nem, ennek annyi.

Réka: - Pedig E. néni nem fogad el gyűrött dolgozatot, szerintem É. néni sem... brühühü...

Én: - Mit keres ez itthon, ha dolgozat?

Réka: - Nem tudom....

Én: - Hogyhogy nem tudod? Dolgozat vagy nem?

Réka: - Nem tudom, brühühü....

Én: - Dehát....az első feladat nincs is készen, csak a másolás és a tollbamondás.

Réka: - Tudom, É. néni mondta, hogy azt nem kell....

Én: - A dolgozatban?

Réka: - Igen...vagyis nem tudom...

Én: - Nem szokás beadni nálatok a lapot, ha dolgozatot írtok????

Réka: - De, de, de....

Én: - Akkor mit is keres ez nálad? Arról nem is beszélve, hogy erre már TEGNAP is firkáltunk!!!

Réka: - Igen, hát ez az! Mit fog szólni E. néni.....

Én. - Hát ezt nem hiszem el....

Végül betettem a füzetbe a lapot és ott várja a következő magyar órát, ami holnap lesz. Merthogy pénteken nem volt tanítás, csütörtökön meg magyar óra. Izgi, nem? 

Soha de soha

Szeretem frissiben megörökíteni a történéseket a kis életünk körül, akkor még jobban emlékszem, hogy pontosan hogy is volt, mint is volt....Tegnap viszont már nem jutottam ide, hogy írjak, illetve mostanáig ma sem. Tán csak fel tudok idézni ezt és azt a tyúkeszemmel. 

A gyerekek ma itthon vannak (illetve voltak), Rékáéknak féléves szünet, merthogy a nyolcadikosok holnap írják a központi felvételiket (szegénykék....) és ilyenkor az előtte levő napot ki szokták adni az egész iskolának. Zalánt pedig mindig ki szoktam kérni az oviból, ha Réka itthon van. Ez magától értetődő lett mostanra, régebben még töprengésbe estem futólag....

Tegnap "elvonszoltam" Zalánt az első úszásórájára Gyurihoz. Vicces volt, ahogy sétáltunk hazafelé a csodás napsütésben, még az oviból, Zalán gyanúsan jókedvűen pattogott mellettem. Egyszer csak megmerevedett, megtorpant és felkiáltott. 

- Jaj, neeee! Most megyünk úszni, igaz??? Teljesen elfelejtettem!

Itthon  készre sütöttem az oldalast, petrezselymes krumplit is kanyarítottam hozzá, hogy a vacsival már ne legyen bajunk, ha hazatántorgunk estére...Zalán Geomag-ozott, ami mostanában újdonság. Legalább nem hiába adtunk ki ezért a bigyókért egy vagon pénzt. Fél 3-kor megjegyeztem, ahogy a kanapén mellettem ücsörgött a pasi, hogy egy óra múlva indulunk. 

- Óóóó, azt hittem, már elfelejtetted.... - sóhajtotta csalódottan. 

Végül nem kellett megkötözni és úgy kivonszolni a lakásból, sem felnyomni a buszra, jött magától. Olyan aranyoska volt. A pékséggel bíztattam, hogy majd oda bekukkantunk és választhat magának valami péksüteményt. Bár az ovis ebédjét rögtön lefojtotta az uzsonnával, még a haza felé vezető úton, rögtön megette a pékségben beszerzett virslis nemtommit is. Közben, mivel még volt időnk, ragaszkodott hozzá. hogy meglátogassuk azt a két nyírfát, amin a belváros közepén, fényes nappal egy halom fülesbagoly tanyázik. Ha Szolnokon jártok, ne hagyjátok ki. Hát persze, hogy megnéztük őket. Sokan voltak, legalább 15 példány, a nagyobbak a fa tetején, a legkisebbek egészen lenn, persze nem elérhető közelségben. Úgy néztek le ránk, értetlenül, hogy mit a fenét bámulunk felfelé. Jaj, nem fotóztam le őket! Jövő csütörtökön majd pótolom. Megmutatom őket. 

Na végül valahogy elvetődtünk az uszodáig is, naná. Ott meglepődtem, Zalán milyen önállóságot mutatott fel. Rögtön az jutott eszembe, hogy elkapkodtuk ezt a suli dolgot, nagyfiú ez a javából. Néhányszor rám szólt, hogy hagyjam őt egyedül öltözni, tud ő egyedül öltözni, mindig egyedül szokott öltözni.....Hát csak pislogtam, hogy sürgőtt és forgott a holmijai körül. Bezzeg az oviban úgy kell mindent rárángatni, mint egy zombira vagy legalábbis ezerszer rászólni, hogy mozduljon már meg vééégre....A dolog érdekessége, hogy 5 évesnél nagyobb fiút nem lehetne elvileg bevinni a női öltözőbe. Hát felejtsék el, hogy én még legalább egy évig egyedül beküldöm a férfi öltözőbe a fiam! Esetleg megkérem, hogy sétáljon ÁT rajta. 

Gyuri már azt hittem nem is jön, amikor végül mégis megjelent a kis mályva köntösében. Zalánnak négy másik úszópajtija akadt, két kisfiú, akik már a mély vízben is úsztak, egy kislány, aki végigbőgte az egész órát és ha éppen nem úszni próbált, akkor az anyukájára pislogva bömbölt. Valahol volt még egy csemete is, de arra már nem emlékszem. Ahhoz túl sok idő telt azóta. 

Amikor a jól úszók visszatértek a mélyvízből, Zalánnak csatlakoznia kellett a bandához. Ez volt a kritikus pont, azt hittem, majd hat bivaly kell, hogy Gyuriig elvonszolja. De nem. Csak elkezdett búcsúpuszikkal bombázni. Úgy, ahogy volt, vizesen. Amikor immáron középre célozott, volt egy olyan rémült gondolatom, hogy meg akar csókolni!!!! Kiderült, amikor már mindenki minket bámult, hogy csak az orromra kívánt egy pusszantást nyomni. Úgyhogy négy kitérő után célt ért a puszi és Zalán hamarosan megjelent a kis kék úszósapkájában Gyuri mellett. 

Ügyes volt!!! A víz alá merülés helyett rögtön a siklással kezdték, majd az óra folyamán sor került a kar és a lábtempó elsajátítására is. Nem szólt egy szót sem, amennyire láttam, elkerülte a szemkontaktust is Gyurival, mint ördög a szenteltvizet, leginkább komor képpel rugózott a vízben. Csak akkor pityeredett el, amikor a háton siklás során az orrába ment a víz. Merthogy a medence közepén óhatatlanul bugybugybugy....elsüllyedt. No de első órán háton siklás?? Az nagy eredmény, hogy egyáltalán megpróbálták és még valamilyen szinten ment is. 

Óra után beszéltem Gyurival, egyből azzal fogadott, hogy mi a gond ezzel a fiúval? Merthogy nagyon ügyes, már most ott tart, ahol Réka a tizedik órán. Pedig ő sem volt ügyetlen. Muszáj volt megvédenem Rékát, aki a kérdéses időpontban azért már a mélyvízben próbálkozott. Gyuri szerint meg nem, emlékezzek csak, hogy az első három órát végigordította. Hehehe, az majdnem igaz, azért megint korrigálnom kellett, csak kettőt és tényleg a mélyben tempózott a tizedik órán. Erre határozottan emlékszem.  Gyuri ne tudja már nálam jobban. :) Azért majd visszaolvasok a blogban....

Szóval a lényeg az, hogy ügyi Zalán és bár nem kommunikál, azt csinálja, amit kell, amit Gyuri mond neki és egyelőre ez a legfontosabb. A nyelve meg majd megoldódik. Mondá az úszásoktató. Na erre leszek kíváncsi, hogy ez tényleg így lesz e. Ez lenne a lényeg, hogy kommunikáljon valaki olyasvalakivel, aki irányító szerepet tölt be, tehát óvónő, tanítónő és ilyenek. Mármint amellett fontos ez, hogy megtanuljon úszni, mert az sem mellékes.

Egyelőre úgy néz ki, hogy hetente kétszer fogunk járni, csütörtökön és pénteken. Emellett hétfőn is az ovival....pancsolnak. Szívesen hordanám Zalánt hetente háromszor is egymás utáni napokon, azonban itt van Réka, rá is tekintettel kell lennem. Jó lesz ez. Amilyen ügyes, máris látom, ahogy a mély vízben tempózik. 

Ma tovább is léptek a levegővétel témájára, az is jól ment neki. Néhány lábtempó gyakorlás és egyszer csak mit láttam? Azt, hogy siklás, kartempó levegővétellel és lábtempó....Így úszkálta át a tanmedencét a kispasim. Majd amin még jobban meglepődtem, háton siklással és lábtempóval is átért a medence túloldalára megállás nélkül. 

Óra után jött megint Gyuri, hogy ez az a nehéz eset??? Ó, hát, igen...most már talán nem lesz probléma. 

Zalán - zárójelben jegyzem meg - továbbra sem szeret úszni és saját bevallása szerint nem akar többet Gyurihoz menni az életben sem. Soha. Soha de soha. 

Idei első nevtan

Zalánt reggel elvittük E.-hez a Nevtanba. Pontosabban Tibi szállított le bennünket a kapuig, két percre van az irodája a nevtantól. Jómagam pedig kísértem Zalánt. Nagyon elégedett voltam magunkkal, ügyesokosanya, hisz pont fél 9-kor, amikorra az időpontunk szólt már várakozó állásponton ücsörögtünk a váróban az akvárium mellett (ami egyébként semmi izgalom, sokat mondok, ha 3 hal úszkál benne. Szerintem beledöglöttek az egyhangúságba. A kanárikat ezúttal nem figyeltem, bár az sincs messze az akváriumtól.)

Érkezett is hamarosan E. a kis szobácskája felől és suttogva becsalogatta Zalánt. Gond nélkül bement hozzá, bár a kezemet csak a küszöbön engedte el, majd biztatóan megsimogatta a buksimat, hogy ne féljek egyedül. E. fagyasztotta az arcomra a mosolyom, aki közölte, hogy mellesleg az időpont FÉL NYOLC-ra szólt, úgyhogy némileg megkéstünk....Viszont hozzá jön a következő delikvens kilencre.....Nem értettem. Ez a fél nyolc olyan képtelen időpont volt, hogy nem is tudtam elképzelni, amint megállapodnak benne Tibivel....

Visszacsücssentem a halak mellé és a könyvembe mélyedtem. Most épp egy autista fiúról olvasok egy könyvet, aki nyomozást indít, hogy ki ölte meg a szomszédja kutyáját, aztán kiderül, hogy halottnak hitt anyukája igazából lelépett mellőle, mert nem bírt a fia állapotával együtt élni....Most pont ott tartok, hogy leszállt a vonatról Londonban, valahol a reptér környékén és próbál eljutni az anyukája címére. Közben persze a rendőrség keresi az apjával együtt...

Végül a szokásos 40-45 percet csak lehúzta E. Zalánnal, ahogy szokta, sűrű elnézéseket kérve a következő időponthoz tartozó anyukától / nagymamától, nem tudom. Pasast nem láttam sehol. Végül engem behívott és megmutatta, hogy milyen klassz pókokat készített Zalán gyurmából hh(keresztesek voltak és jó sok, mindnek megvolt a nyolc lába, valahogy ezt megszámoltam). Volt emellett még foci (Foci! Kb. 10 m2 az egész iroda) és bábozás is. Ebből leszűrt egyet és mást, pl. hogy kudarc élmény esetén ugyanazt a szintet nem ugorja meg még egyszer Zalán, csak valami jóval alacsonyabbat és hogy bíztassuk és bíztassuk. Illetve, hogy a fociban milyen ügyes, hogy taktikázik és előregondolkodik....Ekkor kicsúszott a számon, hogy milyen kár, hogy abbahagyta a focit, amin úgy láttam, nagyon meglepődött. Legalább annyira, mint amennyire fájt ez nekem annak idején. Olyasmiket jegyzett meg, amikkel egyébként egyet értettem, hogy a döntésnek mindig a FELNŐTT döntésének kell lenni és hogy milyen fontos a sport, főleg Zalán esetében. Nem nagyon tudtam erre mit mondani, kevés volt a rendelkezésre álló idő, nem akartam feltartani. A vége az lett, hogy jövő pénteken újabb időpont Zalánnal, utána negyed 10 után kb. csak APÁVAL. Lesz egy tippem, mi lesz a téma. Azt sajnálom, hogy én kiszorulok a párbeszédből, szeretnék légy lenni a falon, amikor ezek négyszemközt beszélgetnek. De hát nem leszek ott, viszem vissza az oviba Zalánt. 

Hazajöttünk, reggeliztünk, Zalán függőágyat épített a lakás minden párnáját beépítve...jajnekem.....aztán jött a Paddington-os mese, melynek második felében összedobtam egy kis gyros-szerű sültet sok finom salátával és megültük együtt kései ebédünket. Olyan jó vele itthon kettesben, ezer éve töltöttünk egy napot kettesben. Legalábbis nem emlékszem rá. 

Holnapra bejelentkeztünk Gyuri bácsihoz a Tiszaligetbe, első úszásórára....Vár bennünket szeretettel. Tibi szerint minden oké lesz, semmi para, én aggódom, hogy hogy vonszolom el botránymentesen a tanmedencéig. Mert persze nem akar menni úszni sem....Majd igyekszünk nem az utolsó pillanatban beesni az órára. 

Fogadalmak

Idén nem fogadtam meg a világon semmit. Mármint eddig. Először is talán azért, mert a tavalyiakat sem teljesítettem, így nagy kedvem nem volt bármit megfogadni. Tudom magamról, hogy igazából különösebb erőfeszítést sem fejtettem ki, hogy esélyt adjak szegény fogadalmacskáimnak az elmúlt évben. Meg aztán, idén némi fáziskésésben vagyok, újévkor dudorásztam karácsonyi és ádventi dalokat, most, lassan január közepén érintem az újévi fogadalmak témáját. 

1) Idén is prioritás a testmozgás, ami tavaly márciusig egész jól ment. Torna heti háromszor, némi futás a kutyával (olykor vagy olykor) és kerékpározás a gyerekekkel tavasszal. 

2) Súlyban ugyanannyit nyomok, mint amikor annak idején teherbe estem Zalánnal. Ez lehetne pozitívum, ám nem annyira az. Sokat nem akarok én, de öt kiló elillanhatna rólam. Mondjuk, az alapítványi bálra, az március eleje.....

3) Kenyeret sütök rendszeresen. Vannak jó és kipróbált receptjeim, úgyhogy csak az elhatározás és az idő az, amit ez megköveteli. Kifli, császárzsömle, hamburgerzsömi szintén finom lenne....

4) Nem ordítozok a gyerekekkel. Türelem, türelem és türelem. Főleg Zalánhoz kell pár tonna....

5)Többet kreatívkodunk itthon. Festés, gyurma, bütykölés. Célpontban Zalán. 

6) Az okostelefonok tabuk a gyerekek számára, ahogy eddig. Tablet használata csakis a hétvégén. 

7) Felveszem a kapcsolatot azzal is, aki érdemben évek óta nem érdeklődik....

8) Tartom a kapcsolatot azzal, aki érdeklődik és több figyelmet érdemel.

9) Csak olyan rucit veszek Rékának, amit tutira hordani fog....Majd nagyon igyekszem. Az új ruháknál ez biztosan így lesz.

10) Próbálkozom a volán mögé ülni.....Áh, ez nem fog menni!