Visszatekintés 2014 - Október

Október elején végre valahára túlestünk a dróteltávolító műtéten. Engem iszonyúan megviselt a huzavona, az a 2 hét, mire eljutottunk a műtét kitűzéséig. Szükségem lett volna egy hét szabadságra a kórházból való hazabocsátásunk után. Vagy egy pszichológusra, akinek kianalizálja belőlem a történteket. Réka szerencsére nagyon katonásan viselte az egészet. Illetve azt leszámítva, hogy altatták a lányt, ez a drótkihúzás még az én felfogásomban is rutin beavatkozásnak számított. Réka annyit érzékelt az egészből, hogy elaludt, majd felébredt. Valamivel később pedig hazajöhettünk. Nem volt rémisztő ébredés az altatásból, csak egy szép hosszú szundi a műtőből távozván. 

A Pitypang ovi októberben rendezte az őszköszöntő buliját, merre nem tudtam időben befutni, hiszen valamikor péntek délután 2-3 között kezdődött. Dolgozóanya barát óvoda ez is. Mire bevágódtam, már véget is ért a nagycsoportosok műsora, Zalán örömmel üdvözölt, majd leültünk falatozni a kis padok egyikére. Nagyjából ebben ki is fulladt a buli. 

A szeptemberi paprikáskrumplifőző összeröff után októberben Budapestre kirándult az Első Bé egy szombati munkanapon szülőstül mindenestül. A gyerekeink voltak olyan hátrányos helyzetűek, hogy életükben akkor ültek először vonaton. És metrón. És földalattin. Mert állítólag e kettő nem ugyanaz. A Vajdahunyad várában sem voltunk még soha, jómagam sem. 

Megértük ötödik házassági évfordulónkat is október végén, melyet nem emlékszem, hogy bármilyen formában is megünnepeltünk volna. Persze voltak villanásaim az esküvőről, hogy milyen szép is volt, jó is volt, meg hálát is rebegtem a Jóistennek az én "uramért", azonban az én hitös uram annyit dolgozik (mekkora közhely, te jó ég!)  és a hiánya olyan fájó tud lenni olykor, hogy....hát na. Ez van.   

Az első fogadóórára rögtön a bevezető hat hét után sor került a suliban. Csupa jókat hallottam Rékáról, 100% magyar felmérő, 97% matek, az volt az akkori mérleg. Szárnyalt és lubickolt az iskolában és én azt kívántam, legyen így mindig. Befejezte a munkát Zalánnal T. pszichológus, amit sajnáltam, mert úgy éreztem, jó szakembert találtam. De neki más és nagyobb feladata következett az életben, november elején egy kisfiút hozott a világra. Akinek azt a nevet adta, amit én adtam volna Zalánnak, ha Tibi nem emel vétót.

November 
Igazából, ahogy abbahagyta T. Zalán feltérképezését az akadozó beszéddel kapcsolatban, leállt az egész történet, nem volt azonnali folytatás. Részben azért, mert az ő véleményére vártam a hogyantovábbot illetően, részben mert Tibi totálisan feleslegesnek és pénzkidobásnak ítélte már eleve az egész pszichológus című fejezetet az életünkben, részben mert nem ismertem másik szakembert, akihez bizalommal fordulhattam volna. Kértem időpontot a nevtanból és kíváncsian vártam, mikor kerülünk sorra és vajon milyen szakemberhez irányítanak. A válasz decemberig váratott magára, január közepén fogunk találkozni egy logopédussal.  

Novemberben megnéztünk néhány potenciális lakást, melyektől totálisan beindult a fantáziánk. Hamar elfogyott a tűz, a lakásunk azóta sincs az ingatlanpiacon az eladó lakások között. Nagyon lassú ez a víz, de remélem, partot mos. Egyszer....

Novemberben volt nyílt nap a suliban, Olvasás hete rendezvénysorozat és úszóverseny az Arénában, Réka legelső úszóversenye. Együtt ünnepeltük Réka névnapját és Tibi 40. szülinapját. Külön torta azért dukált nekik. 

Aztán januárhoz képest meglepő gyorsan eljött az év vége, a december. Réka HÉT éves nagylány lett. Ugyanazt csinálom, mint az elmúlt cirka HAT évben (vagy hét???), pislogok, hogy milyen nagy már. De tényleg! Zalán is egyre nagyfiúsabb már, vele kapcsolatban az a bánatom, hogy mindig az ő lénye volt a vigasztaló elem az egészben, oké, Réka már nagy, de itt a pici Zalán nekem! Nos, már ő sem pici, tavaszra 5 éves nagyfiú lesz. 

Hogy milyen év volt ez a jelzők szintjén? Nem merem azt mondani, hogy rossz volt, mert hát tulajdonképpen nem volt az. Inkább próbálom kituszkolni a képből a pesszimista énem és hálás vagyok azért, amit kaptunk ettől az évtől. Az egyre inkább kinyíló és barátokkal rendelkező Zalánt és a nagyonlazaelsős Rékát. Dolgozom. Nagyon gyorsan találtam munkát. Anyagilag is egész jó évünk volt, stb, stb. Úgyhogy legyen ez az év összességében egy klassz esztendővé nyilvánítva és kívánom azt, hogy a következő se legyen semmivel rosszabb!