Hétfő. Most csak addig tudok írni, míg megmelegszik a fürdővíz a tűzhelyen. A hétvégi leállás után ma folytatódott a meló, a Vízesek jöttek 10 órára és este 6ig maradtak is. Gondolkodtam, hogy meghívom őket vacsorára. (Nem.) Végül úgy döntöttek, nem a falban vezetik a vizet, csak kivésték a padlólap (a majdani ) alá. A Wc rejtett bizgentyűje beszerelve, be van jelölve, hol lesz a mosdószekrény és a kád. A kádig viszont még nincs víz vezetve, csak a szennyvízcső van benn.
Kissé ideges lettem, amikor megláttam, hogy a védőkartonlapok elég szegényesen hevertek a folyosón a fürdőszoba előtt, gyorsan felporszívóztam, hogy lássam, lett-e kár, de a nagy porban még nem lehet biztosra megmondani. Remélem, egy karcolás sem lett a padlón..... Tibi reggel vesz még egy köteggel. Kb. 5000 per db. Elvileg holnap befejezik a melót a Vizesek, már amennyi kell, hogy jöhessen a Burkoló szerdán.
Ja a poén, hogy két helyen átfurták a falat a fürdőszobából a lépcsőházba, mindegy, nem nagy kár, egy kis javítóbizbaz, festék rá és meg sem látszik. Még szerencse, hogy nincs méregdrága tápéta vagy valami faburkolat. Biztos hülyét kapnék. Egy harmadik helyen viszont kidudorodik a fal, ott remélem, némi (jó sok ) csiszolás és festés után szintén eltűnik a cucc. Én nem tudom, nem vették észre, hogy túlmennek egy határon?
Az egyik vizslás fórumban elpusztult egy kutyus, Néró, akit 2 napja műtöttek az Állatorvostudományi Egyetemen. Több százezerbe került a műtét, össze is dobta egy részét a csoport, örült mindenki, hogy meg tudják menteni. Egész jól viselte Néró a műtétet, hazaengedték, de nem maradt meg benne étel, csak ivott, aztán kapott infúziót, de ma hazaengedték végleg, nem lehetett már segíteni rajta. Ahogy hazaértek vele, elköszöntek tőle, el is ment....Annyira nagyon sajnáltam, meg is lepődtem, hogy mennyire megrázott, pedig nem is ismertem a kutyát. Azt viszont tudom, hogy mennyire feltétel nélkül imádják a gazdájukat és milyen klassz kutyák tudnak lenni. Néró 10 éves volt. Remélem, már nem fáj neki semmi és vidáman szaladgál az öröm vadászmezőkön.....Borzasztóan tud fájni egy kutyus elvesztése, annyira nagyon átérzem a fájdalmukat.
Réka ma táborban volt, kreatívban, de jövő hét kedden folytatja, akkor idősebb gyerekek lesznek és a cimborája is vele alkothat. Hétvégén részt vett a SzolnoCon rendezvényen. Egy mókás nyuszisapkában jött haza és zöld köpenyben, a nyílt utcán. Én megrekedtem a Trónok Harca és a Harry Potter varázsvilágában, abból is gyorsan kigyógyultam, ezek a mangák és animék valahogy nem az én világom. A japán zagyválástól eleve gyorsan viszketést kapok. Semmi baj a japánokkal, sőt, legnagyobb tiszteletem, de hát na. Öreg vagyok én már ehhez.
Istenem, de jó lenne már egy jót zuhanyozni!!!!
Jaj, minden elismerésem ezért az egész víztelenségért és mindenért, ami ezzel jár... Remélem már nem tart sokáig!
VálaszTörlésEgy kutya elvesztése tényleg óriási fájdalom, tudom, mert mi is többször átéltük sajnos.. De egy cicus is nagyon családtag tud lenni, mi is most érezzük át ezt igazán, most már sajnos Chili nélkül...
Persze, minden házi kedvenc elvesztése fáj. Zokogtam én már hullamospapagaj után is, amikor lefordult a rúdról...
Törlés