Na most Tibi robbant le, fél éjszakát egy kamillás bödön fölé hajolva töltött és hársfateát vedelt. Közben olyan rondán köhögött, hogy már azt gyanítottam, biztos tüdőgyulladása lesz és egész héten feküdni fog itthon…Ehhez képest reggelre jobban lett, csak hangja nem nagyon maradt. Mindebből – mármint Tibi éjszakai kálváriájából nem sokat vettem észre, mert Tibi Réka szobájában aludt….Mostanában Rékának gondjai vannak a saját ágyban alvással, mi pedig nem vagyunk elég következetesek abban, hogy ketten egyszerre két gyereket a saját ágyában tudjunk. Azonban ideje lesz összeszednem magam magunk és valahogy a saját kuckójába szoktatni a kisasszonyt.
Múlt héten ukrán vendégeink voltak, nem is meséltem, fiatalok voltak, kedvesek és az egyik törte a magyart. Mivel hajlandó volt oroszul is tárgyalni, rám nem volt szükség az angollal, inkább a háttérben maradtam. Az érdekesség az volt, mármint az egyik, hogy délután 1-2 óra körülre jelentkeztek be, hogy akkor fognak hozzánk érni. Erre 15:45-kor be is fordult az autójuk a parkolónkba….Eszembe jutottak a finnek, akik valahogy 9-10 órára taksálták annak idején az érkezésüket, akkor még nem tudtuk, hogy a reptérről jönnek. Majd a reptérről felhívtak engem, hogy 45 perc múlva, azaz 10:05-re Szolnokra érnek….És pontosan így is lett. Mindezt úgy, hogy olyanok vagyunk nekik, mint bálnának a plankton, bár ez némileg képzavar, hisze nem akarnak bennünket megenni, csak az az x+1 kamion, amit mi évente behozunk az csepp a tengerben ahhoz képest, mi mindent szállítanak hajókkal a Távol-Keletre…Ennyi, csak elmeséltem.
Kiolvastam a 13 percet, hosszú idők után az első könyvet, évek óta tartó olvasási válságomban. Baromira nincs időm, de muszáj olvasni, különben hogyan akarnék én olvasó gyerekeket nevelni?? Röhej. Szóval kiolvastam és tényleg nehéz volt letenni , ám összességében nem tetszett. Ennyi hulla és halott nekem egy kicsit sok volt a jóból, túl sok fordulat, rossz emberből jó, jóból rossz…de mindenképpen értékelem, hogy legalább befejeztem....
Réka egyébként kínlódik az olvasónaplóval, szerintem tök nehéz két fejezetet 8-10 mondatban összefoglalni, de hát teher alatt nő a pálma, azt mondják…Zalán pedig egyelőre a passzív olvasók közé tartozik, azok közé, aki csak azért olvas, mert muszáj és fujj…de talán majd ez is változik egyszer. Viszont állítólag egy 90% feletti matek felmérővel a tarsolyban slattyogott tegnap haza….hm, majd ha az üzenőben lesz, akkor lehiszem, de remélem, tényleg ennyi lett.
Elhangzott otthon a négy napos hosszú hétvégén, hogy 15-e után valamikor írnak majd felmérőt irodalomból a „Haza minden előtt” fejezetből . Akinek negyedikes gyerkőce van és ebből a könyvből tanul, biztos ismeri. Réka ismerte az olvasmányokat, úgyhogy csak össze kellett őket fűzni egy kicsit, hogy az évszámokat megjegyezze. Pl. hogy a Himnuszt 1823-ban írta Kölcsey (25 évvel 1848 előtt) , hozzá a zenét Erkel Ferenc írta, aki Gyulán született (ahol már nyaraltunk) és ő pont 200 évvel Zalán előtt született, vagyis 1810-ben, Kölcsey pedig pont 20 évvel korábban, 1790-ben. Volt még szó Világosról, Aradi vértanúkról, Haza Bölcséről, Széchenyiről, Kossuthról, két világháborúról és 56-ról. Végül úgy hagytuk abba, hogy majd még átnézzük a témát dolgozat előtt. Erre nem megírták tegnap első órába a felmérőt? Szóval volt némi kommunikációs zavar, mert egyikőnk sem gondolta, hogy rögtön szünet után aktuális ez a dolgozat. Úgyhogy kíváncsi leszek, mit és hogy írt, de elvileg jól sikerült. Aztán ma nyelvtan tz számnevekből. Szerencsére olyan jó a nyelvtan tanár, aki ugyanaz, mit az irodalom, hogy mi már második éve nem tanulunk otthon sok nyelvtant, mert az órán mindent lead úgy, hogy tudják is a gyerekek.
Osztályfőnökről egyelőre semmi hír, hogy ki vinné őket tovább felső tagozatban...persze még korai is lenne egy picit. Remélem, azért mielőbb kiszivárog vagy bejelentésre kerül vagy ilyesmi. Kezd egy kicsit izgi lenni....
Felújításról ma nem tudok mit mesélni, illetve egész héten, mert álllllllunk……és várunk. Most hogy Tibi beteg, még az sem merült fel bennünk komolyan, hogy csiszolja fel a nappali padlót... Úgy tűnik, a csiszolás és lakkozás lesz utolsó mozzanat, mielőtt készre jelentenénk a kéglit. Mert addigra tutira megérkezik a bejárati ajtó is, amin ugyan sajnos nem lesznek tulipánok, de legalább nem juttat koldusbotra bennünket az ablakos cég. Talán. Most várjuk az enyhülést, a jövő hetet, hogy végre készen legyenek a szépséges ablakaink.
Írhatnék még a választásokról is.....nagyon ott van a mindennapjainkban, jó lenne már túl lenni rajta. Vagy nem is tudom....Ami biztos: Egy a tábor, egy a zászló, hajrá, Magyarország, hajrá, magyarok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzésedet, üzenetedet köszönöm!