2018. január 9., kedd

Hullámvasút



Most van időm írni, erre semmi nem jut az eszembe. Jellemző...

A napom egész jó volt. Munka után beugrottam a kisboltba (szerencsére kisboltot nem kellett váltanunk a költözéssel, amilyen szentimentális tudok lenni, még az is hiányozna), vettem mandarint, mert ipari méretekben fogy, tejet, mert abból is elfogy egy liter jobb estéken és mert nagyon éhes voltam, némi sajtos roládot. Már kifelé vitorláztam a boltból, amikor felhívott a konyhabútoros, Zs., hogy kész a kalkuláció. A látványterv ugyan nem, de árat tud mondani. Amikor hétvégén itt volt, totál beégtem előtte. Azt akartam kérdezni, hogy saccperkb milyen árra számíthatunk a lerajzoltak alapján, de hallottam magam amint felteszem a kérdést: Hány szemjegyű lesz a végösszeg?  Persze rögtön rávágta vigyorogva, hogy hat....:)  Még jó, hogy nem tudok pirulni. Az összeg nem sokkal több, mint a 12 évvel ezelőtti, szóval nagyjából meg vagyok elégedve. Amit nem tudok kiválasztani, az a pontos szín, de eh....majd pénteken ha jön, akkor hoz még színmintákat és talán megálmodom, mit szeretnék.

A suliban Zalán a teremben hagyta a cipőjét, szandiban ácsorgott előttem, úgyhogy meg kellett várni M. bácsit, hogy kinyissa a termet. Hazacaplattunk, tiszta izgalomban vártam, hogy a gyerekek a szobájukba érjenek, mert délelőtt meghozták a szőnyegeket és Tibi le is terítette nekik a szobájukba. Rékának egy baglyosat, kisebbet, Zalánnak egy nagyobb hajókormányosat. Az ám, de kiderült, hogy a kulcscsomómról valahogy leesett a külső ajtó kulcsa, így nem tudtunk bejutni a lakásba. Tisztára felment a vérnyomásom. Hívtam Tibit, meséltem, hogy mi van, na neki én nyomtam fel a vérnyomását. Először annyit mondott, hogy keressük a kulcsot, ő nem nyúlt hozzá, de öt perc múlva, amikor előjöttem a hűtőtől (na mert az sincs ám benn a helyén a kamrában, áááá....azt még falazni, burkolni kell) újra hívott, hogy most indul. Enyhén volt morcos. Közben Zalán kitalálta, hogy kakálni kell neki, mindig a legjobbkor, naná. Tibi irodájában hátul van egy klotyó, amit a gyerekek Fideszes vécének becéznek, mert narancssárga a teteje.  Oda betoltam Zalánt, aki vinnyogott, hogy lefagy a feneke. Naná, ott végképp nincs fűtés. Illetve kiszúrtam, hogy nyitva az ablak. Ide szoktak volt járni a munkások cigizni. Zalán nagy nehezen végzett, bezártunk a vaksötétben minden ajtót, majd előre sétáltunk. Nem sokára meg is érkezett Tibi és ki akart nyírni a kulcs hiánya miatt. Így viszont tanúja lehetett ő is, hogy mennyire nagyon örültek a gyerekek az új szőnyegeknek. Annyira édesek voltak!

Nem nagyon tanultunk, Réka elég fölényesen tart a kitűnő bizonyítvány felé. Csak el ne kiabáljam! Ma is hazajött egy füzet külalak négyessel....de kit érdekel a füzet külalakja? Nyilván Rékát sem eléggé, mert amúgy szépen ír, hol vannak már a szabályos kis gyöngybetűk! Nagylányosan irkál. Kikérdeztem még a környezet felét, a macskákat és tyúkot/kacsát, aztán gyakoroltunk Zalánnal, olvasást, mert abból írnak ma és holnap. Elvileg hibátlanul meg kellene hogy írja, hiszen tud olvasni.....de az más kérdés, mennyire figyel oda. Nagyon kíváncsi vagyok. 

Este túrós tésztát főztem a mini indukciós sütőmön, az volt a vacsora. Holnap virsli lesz hotdog kiflivel vagy kenyérrel. Utána lecsós, vagy lecsós csirke esetleg tükörtojás. Ilyesmiken tengődünk, amíg nem tudok lepakolni a konyhába. Ott ugyanis még sem konnektor, sem kapcsolók nincsenek. Ami azt illeti, bútor sem. Festés sincs és ablakcsere is folyamatban van. Jó, nem? Holnap lesz a harmadik nap zsinórban, hogy áll a munka, nem ér rá a banda (a felújító munkások hada). Ilyenkor azért nehéz türelmesnek lenni, de igyekszem....

1 megjegyzés:

  1. De ügyes Réka a tanulásban, meg persze Zalán is, hogy ilyen lazán simán bír mindent :) !
    Húúú, emlékszem nálunk is milyen rémálom volt ez az egész belső folyamat, és főleg azért mert általában a munkások miatt állt a munka... De kitartás, egyszer konyha is lesz, minden lesz :) !

    VálaszTörlés

Megjegyzésedet, üzenetedet köszönöm!