Füst

Hű, jó régen írtam….magamhoz képest.

Végül másodikán, szabadságom utolsó napján átköltöztünk az új lakásba. Mire minden cucc átment, durván délután 3 óra lett, fáradtak voltunk, mert már harmadik napja pakoltunk és pakoltunk és hurcolkodtunk és úgy tűnt, a holmink soha el nem fogy a Hunyadiról. Láttam Tibin, hogy ő is kivan, ami azért nagyon-nagyon ritka jelenség. Biztos öregszik. 

Én nem köszöntem el a lakástól, nem vagyok túl jó búcsúzkodásban, úgyis csak bőgés lett volna belőle, azt meg nem akartam….Elvégre ez az az ágytál, amire vágytál, ahogy apukám mondaná, szóval ha egyszer alig vártuk, hogy eladjuk, most ne hullajtsak már könnyeket, hát nem? Úgyhogy nem készítettem búcsú fotókat, csak a fürdőszobáról és a gyerekek sem készítették el a búcsúvideójukat, bár volt ilyen felajánlás. Ők rugalmasabbak, másodikán délben az apjuk felajánlotta, hogy átviszi őket az új lakásba, a szobájukba, erre fogták magukat, és amíg Tibi pakolt, elindultak gyalog, átsétáltak. Vissza sem néztek és nem is nagyon emlegetik a Hunyadit. Vagyis Zalán olykor mégis, hogy jó lett volna, ha azt is megtartjuk és az újat is megvesszük….Hát persze, drága kicsikém!

Odaát első nap hideg volt, 15 fok, szálló csempepor, lenn dolgoztak a mesterek és nem volt valami jó kedvem. Az ágyat csak 3 nappal később raktuk össze, úgyhogy a földön aludtunk a matracon, minden holmink dobozban, meleg víz még sehol. Így utólag, bolondok voltunk, hogy kedden kiköltöztük, ráértünk volna a hét végén…De hát nem vagyunk mi szerződésszegők és alapvetően dec 31-ig kellett volna lelépni. Viszont a tévé már működött itt is, aznap reggel bekötötte a szolgáltató és mindenféle csatornára lett előfizetésünk, ami csak létezik (na jó, azért nem).

Mai napig a Hunyadin vannak a csillárok és a WC ülőke, amiről azt gondolom, hogy nem kell az új vevőnek, nekünk meg hiányozna az a szín az új fürdőszobából. Egy nap alatt kicserélték az ablakokat és légkondit tettek a nappaliba is….lassan elidegenedünk a régi kuckótól, legalábbis ez a tervem, hiszen már nem miénk és nem is akarok oda visszavágyni. Egyelőre nem is vágyom. Habár a szép új ablakok…nekünk az még 2-3 hónap….

Úgy költöztünk be, hogy a fenti fürdőszoba bár rendelkezésre állt, de vasárnapig nem volt melegvíz, úgyhogy a szomszéd utcába jártunk este fürödni Tibi tesójáékhoz. Ilyenkor értékeli az ember a komfortfokozatokat igazán. Egyelőre mosni még nem tudok géppel, mert az hátul van a műhelyben, a fürdőszoba készen van, de fuga még nincs a padlón, így a mosógépnek is várnia kell. Konyhabútort megterveztettük, várom rá az ajánlatot, konnektorok és kapcsolók híján a konyha is csak nehézkesen használható. Festésre is vár még. Hát szóval van még itt meló, de nem baj, legalább az első 10 nap rémségeit fedezékben tölthettük, az is jó.

A gyerekek elfoglalták rezidenciájukat rögtön első napon, rémálmom, hogy nem tudjuk felfűteni a házat és megfagynak, megalapozatlannak bizonyult. Most állandó 20 fok van fenn, ez az, amihez hozzá vannak szokva (vagy még annyi sem, 19 inkább). Réka írt egy kompromittáló fogalmazást a felújítás folyamatáról – Téli szünetes legjobb élmény témakörben. Gyakorlatilag a családi szennyes napvilágra teregetése, de nem gond, nem mondtam neki, hogy radírozza ki és írja újra. Remélem, a tanító néni nem hívja a családvédelmi szolgálatot, vagymit, ha átolvassa. Ilyen csúsztatások vannak benne, hogy nincs konyha (igaz) és anyák szobájában fűtés sem (nem igaz) és fürödni nem lehet otthon (lehet éppen….) Egy élmény olvasni.

Azt ígértem a gyerekeknek, hogy aki beéri a kisebbik szobával, az új bútort kap. Aztán kiderült, hogy kapunk ajándékba egy nappali bútorszettet, így sok a szabad bútor….szóval Rékácskáé lett a kisebb szoba, de nem kap bútort, mert van bőven. Emiatt folyton lelki furim van. Ő sem sok segítség, rimánkodtam neki, hogy választhat új csillárt és szőnyeget is, de ő csak ingatta fejét, hogy neki a régi háló csillárja kell és PUNKTUM, az sem érdekli, ha a világ összes csillárja közül választhat. Erre Zalán belecsacsogott, hogy ő szívesen választana csillárt….Tesóm is felajánlotta a fia leselejtezésre váró bútorát, de Réka pechjére az fiús, kék és annyira nem szép, úgyhogy azt is Zalán kapná….de inkább passzoljuk és várunk. Kínomban viszont rendeltem Rékának szőnyeget, azt, amit szeretett volna, úgyhogy lesz meglepi, mert holnap már meg is érkezik a szőnyeg, remélem, lesz öröm. Ha már Rékának vettem, nem bírtam magammal, Zalánnak is választottam egy kék hajókormányosat…mert akciós volt és egyébként is, az isten is Zalán szobájába teremtette….Hogy aztán hogy magyarázom ki, hogy mindketten kaptak szőnyeget, még nem tudom.

No egyelőre ennyit, jó éjt!