Soha többé

SOHA
TÖBBÉ
NEM
KÖLTÖZÜNK

Halálosan fáradtak vagyunk..... 

Ma éjjel alszunk itt utoljára, az immáron üres lakásban. Csak a nagy kanapé, az ágyunk, egy szekrény, a tévé és karácsonyfa maradt a lakásban. Ja és a ruhaszárító, mert még fityegnek rajta ruhák. Hirtelen óriási lett a kégli. Ja, kégli. Réka nem ismerte ezt a szót, szemben Zalánnal, aki igen. Ezen jót vihogtunk. Délután meg kikérdeztem a környezet leckét, és amikor arról volt szó, hogy milyen más lovasnemzetek vannak a magyaron kívül, valahogy azt mondta Réka, hogy a románok. Fogalmam sincs miért. A mongolok vagy a spanyolok eszébe sem jutottak. Csak egy kis ŐkMondták, mert az utóbbi időben mindig elfelejtem leírni őket. :( 

Szóval holnap már nem alszunk itt. Ez valahogy szomorú....Főleg, hogy a fürdőszoba, a lenti még csak a hét végén lesz kész. Talán. A felső ugyan csillog-villog, viszont nincs melegvíz, mert azt is lentről kapjuk, de ha nincs csempe, akkor nincs meleg víz sem. Nem mintha az a csempéből jönne, de talán értitek. 

Szerdán suli, ami enyhe hányingerrel tölt el, de pszt! Nem tanultunk szinte semmit Rékával, nyelvtanból van ezer ötöse és ugyanúgy környezetből is, úgyhogy bánomisén. Max. nem lesz dicséretes ötös, ki a fenét érdekel?? Zalánnal írogattunk szavakat, mert ez Zs. néni rá van szállva a tollbamondásra. Nem felejtett semmit, ügyi. Viszont németből a zöldségeket át kellett venni, mert a karfiolt és a babot még én sem tudtam januárban felelni fognak a szavakból. Megyeget már, bár az uborka és a borsó és még valami nem nagyon akar megragadni, arról nem is beszélve, hogy Zalánt valahogy nem érdekli a tanulás. Ez új élmény nekem. Nem baj, majd max tanul valami jó szakmát a felsőfokú német nyelvvizsgája mellé és éli világát. Na előre szaladtam, mint mindig....

Egyébként a lakásban, az üresben, de a telivel is ez volt a helyzet, mindenhonnan GEOMAG golyók bukkannak elő. Szerintem minden egyes dobozból előbukkan majd egy, mert hogy mindent egy helyen gyűjtsünk...na azt már régen feladtam.  

Szóval mélységesen fáradt vagyok, pedig két és fél hét szabit hagyok lassan magam mögött, az év leghosszabb szabiját.....A szabi legelső napján kaptunk kulcsot és a legutolsó napon költözünk át végképp. Persze meló mellett ilyesmit nem is lehet végrehajtani....Fáradtak vagyunk, a végletekig, mégis, amikor odaát voltunk tegnap és a gyerekek birtokba vették a szobáikat, az valami csoda volt. Olyan boldog voltam, mint már régen nem. Pedig még nem tudom, hol lesz a háló és hol az étkező (lesz e egyáltalán), milyen bútor lesz a nappaliban és hol fognak lógni a ruháink....de mégis. Azért két nap egy fűtött, melegvizes lakásban egy puha ággyal maga  lenne a paradicsom....Aludnék egy jót.  Na majd egyszer az is eljön....