Így élünk mi - 1. rész

Csak az érdekesség kedvéért, leírom, hogy telt a tegnapi napom. Semmi különös, átlagos sima hétfői nap. Már ha eszembe jutnak a főbb pontok.

 

Reggel hat óra előtt öt perccel csörren a telefonom, 10 perc múlva nagyjából fel is kelek. Az első utam a tévéhez szokott vezetni a macis, finom meleg köntösömben és karácsonyra anyuéktól kapott papucsomban. Benyomom  a két távirányítót használva az M1 HD adását, ahol általában ilyen tájt az időjárás jelentés megy. Még erre nem figyelek annyira. Inkább azon tűnődöm, milyen éber a tévében mindenki. És jókedvű. Aztán átslattyogok a fürdőszobába, konstatálom, hogy az éjszaka megint nem fogytam le hasilag, majd hajkefével a kezemben próbálok valami gúnyát taláni magamra. Nincs egy rongyom sem. Némely ruhám (habár arányuk egyre kevesebb) még a Réka előtti korszakból valók....Általában alap darabokat viselek, sok egyszínű garbóm, felsőm van, néhány blúzom...hozzá legszívesebben farmert húzok vagy valami szűkebb nadrágot....

 

Úszótáska kontroll (köntös, kis méretű törölköző, úszódressz a táskában?), iskolatáska kontroll (tolltartó - 3 grafit, 3 postairon, 2 radír, 1 hegyező), majd uzsonnásdobozt megyek szerkeszteni a konyhába. Emiatt pici lelki furim szokott lenni, mert mindig nasit teszek, de próbálok kompenzálni gyümölccsel, szőlő, szeletelt kiwi, mandarin, kisebb banán (vagy-vagy, nem mind)  pottyan a Dörmi vagy az ötös egységcsomagolású Lidlis keksz mellé. A kulacsot félig töltöm gyümölcslével, baracklevet szokott kérni a kisasszony. Amennyiben nem issza meg, másnap vizet kap. Egyelőre nem jutott még eszébe a lefolyóba önteni....

 

Pár falatnyi harapnivalót is készítek, ma halas kenyeret és vajas kenyeret. Lehet hozzá inni almalevet, aki szomjas. Én is betolok egy kis szelet halkrémes kenyeret és nyugtázom, hogy nagyon finom. Inni lecsúszik egy pohár víz.

 

Közben Zalánéknál ágyneműcsere volt az oviban, szóval a szekrényből lepedő, párnahuzat, paplanhuzat, tiszta törölköző kerül a táskájába, a tornacuccát, a tisztát már este összeszedtem. Mi kell még neki? Hopp, nevtanos táskát kirakni az előszobába, itthon ne hagyják a fiúk!

 

Háromnegyed hétkor ébresztem Rékát sok sok sok puszival. Ekkor még kómában van. Harmadik körben felébred annyira, hogy felmászik a hátamra és ki tudom hurcolni a nappaliba. Tévé átkapcs a mesére. Mi is volt tegnap? Nyuszi Péter? Fogalmam sincs. Zalán ilyenkor még az igazak álmát alussza. Nem szoktam kikészíteni a gyerekeknek ruháit - bevallom - de ha rend van a szekrényben, gyors a választás. Egy naci, egy zokni (harisnyát már nem hord őfelsége, csak szoknyához. De a szoknyáról lement újabban. Milyen kár, hogy tele van velük a szekrény!), egy felső, egy pulcsi, bugyogó és kész. Némi ingerlés után Rékára rángatom a ruhákat. Az egyedül öltözés még a jövő zenéje. Pár perccel később a kezébe nyomom a fésűt és elküldöm mosdani. Persze lepereg róla. Hét órakor vészfények gyúlnak a szemeim helyén, hamarosan ki kell lőnöm. Még kikészítem a ruháit Zalánnak, aki továbbra is alszik...majd ellenőrzöm, minden megvan e a táskámban. Pénztárca, egyik telefon, másik telefon....Pillantás a tükörbe, úgy nézek ki, mint egy hajszolt idióta, úgyhogy némi fésülés és hajlakk árán egész tűrhetően nézek ki. Sminkre nincs idő ma, bár jobb napjaimon arra is futja. Na jó, ez sem egy rossz nap. Lám, ott a napfény mindenütt, alig látunk tőle. TiborkaUborkából közben villanásokat látok, ahogy cikázom a lakásban, hol egy pár zoknival a kezében látom, hogy hajat szárít, hol szalámit szeletel a konyhában.

 

Indulás előtt egy perccel eszembe jut, hogy mintha azt olvastam volna az üzenőben, hogy 500 Ft-ot be kell fizetni Napsugár gyerekházra. De oda mikor mennek? Nincs idő felkutatni a kérdéses üzenőt, úgyhogy szólok Tibinek, hogy ha ostromolja egy tanítónéni színes pénzgyűjtő zacskóval, ne lepődjön meg, 500 Ft-ot kell kipengetni. Majd gyors puszi a bandának (Zalán félálomban, már mesét néz, szóval haladás) és nyomás a buszhoz.

 

7 perc sétával kiérek a megállóba. A buszon mindig meleg van és ülőhely is akad, így a kb. 10 perces út pont elég arra, hogy felébredjek valamennyire, illetve, hogy ha hajszoltan indult a nap, lenyugodjak. De nem indult hajszoltan, szóval csak bambulok, majd sms-t írok volt kolleganőmnek, hogy legyen szép az első munkanapja az új helyén....Máris hiányzik....

 

Az irodába érve általában én érkezem elsőnek, benyomom a központi gépet, átállítom a telefont nappali üzemmódra, bekapcsolom a gépem, főzök egy teát vagy macis kávét, majd megnézem a beérkező e-maileket. A privátokat is. Nem annyira lelkesen és tele tettvággyal, de belefogok a munkába. Az óra ekkorra nagyjából 8 órát mutat.

 

Majd folytatom még.