Így élünk mi - 2. rész

Még nincs szezon, ezért viszonylag csendesen indul a hétfő. Nagyon kiszámíthatatlan ez, általában az bejövő e-mailek listájából már leszűrhető a napra vonatkozóan egy és más, máskor meg semmi gyanús sehol, mégis becsap a ménkű.....De most ez egy nyugodt munkanap, abban a sorrendben és olyan ütemben végzem a dolgom, ahogy szeretném. Tizenegy óra előtt pontosan egy perccel telefonál Tibi, hogy meddig is rendel a fül-orr-gégész? (Kontrollra volt hivatalos.) 11-ig. 11-ig? Akkor majd elmegy csütörtökön.... Hol vagy? Még a nevtanban. Telefonálj a dokinak, hátha tovább rendel! Á, majd csütörtökön. Oké. Puszi. Izé, visszaviszed Zalánt az oviba nevtan után? Hátpersze. Oké. Puszi. Puszi. Cső!

 

Dél tájban megérkezik az ebéd, felejthető ízélmény. Zöldbableves, szezámmagos csirke csíkok rizzsel és zöldségkörettel. Én azt hittem, bunda is lesz azon a csirkén, de nem. Mindegy, elnyammogom kedvetlenül. Hiányzik a kolleganőm, sóhajtozom, üres az irodám, egyedül maradtam, ha nincs lenn az ügyvezető. Délután rám ír facebook-on az egyik "anyatársam" a suliból, hogy figyelem, figyelem, ma délutánig be kell fizetni a Napsugár gyermekházat, ahová szerdán mennek a gyerekek, különben A-s lesz a gyermek B-sből arra a pár órára. Hoppá! Hívom iziben Tibit, hogy befizette e, amiről reggel beszéltünk. Nem látott sehol tantónénit, senki nem támadott, úgyhogy nem. Nem baj, majd én délután....

 

Délután - hosszú szünet után, betermelek fél tábla mogyorós csokit. A Lidlis egész mogyorós nagyon jóóóóó, próbáltátok, kóstoltátok? Most, hogy a bál hetében a hajrájához ért a fogyókúrám (bruhhahhha!), teljesen jól időzítek. Végül szépen harmonikusan lassan eltelik a munkanap, 15 óra 55-kor pontosan kilépek az ajtón, 5 perccel túlteljesítve a napi kötelezőmet. 15 óra 57-kor már a buszon találom magam, ami meglepően zsúfolt....Na mindegy. 4 megálló kb. és máris vágtatok az iskola felé. 15 perc a menetidő kb. Az utolsó 3 percben elered az eső, hurráááá....feltámad a szél, mégjobb....

 

Rékát a napközis teremben találom, mint mindig. Nagy a zsivaly, úgyhogy integetegek, amíg a lány észre nem vesz. Napközis tantónéni is segít. Már megint egyetlen csat sincs a hajában (Rékának), tiszta félig hippy, félig pulikutya külső....amit annyira nem szeretek.....Magamhoz intem a leányzót és kifordulok az ajtón, hogy megkeressem az iskolatáskát, úszócuccot, egyebeket az osztályterme előtt. Résnyire nyitva az ajtó, az asztalnál ott ül az osztályfőnök. Megörülök neki, beosonok, kipengetem az ötszáz forintot. A 15 percnyi sétától lángolok a dzseki alatt, úgyhogy leveszem mielőtt csatakosra izzadok. Akárhogy, megkönnyebbülök. Újabb kötelezettség letudva....Apró örömök az életben!

 

Kislisszolunk a suliból, elered az eső, ázunk, mint a pockok. Otthon esernyőket, innivalót és némi kekszet veszünk magunkhoz, felkészülvén a tornáról kipottyanó Zalánra. Immáron iskola- és úszótáska nélkül indulunk tovább az oviba. Előtte ellenőrzöm az uzsonnás dobozt: ott figyel egy vaníliás croissant, ami még reggeli volt. Vagyis leánykám megen nagyjából éhgyomorral nyomta le a napot, a fél 2-kor bekövetkező ebédig. (Ha úsznak, később van ebéd.) Ezen ki szoktam akadni, most inkább lapozon, amolyan "ugorgyunk" módra....

Réka élvezi, hogy esik az eső, villoghat áttetsző esernyőjével....engem kevésbé dob fel.
Újabb negyed órával később az oviba érkezünk. A tornaterem felőli bejáratot találjuk meg, ahol az ablakokat lefóliázták 2-3 éve, hogy ne lássanak be a kíváncsi szülők. Így csak annyi látszik és hallatszik, hogy tart még a FitKid óra. Réka leleményesen talál egy szakadást a fólián, bekukucskál és hamarosan ki is szúrja Zalánt. Ott bukfencel a drága! Milyen kis helyes! Édes! De már ugrik is a trambulinra, hoppsza, hoppsza....

Folytköv.