Ma jöttünk hazafelé az iskolából, persze szakadt az eső akkor is, ahogy egész nap. Domi és az anyukája előttünk léptek ki a főkapun, mégis megvártak, ami nagyon kedves volt tőlük. Kérdezték, van e ernyőnk, mert ha nem, majd Domi megosztja a magáét, ami egy felnőtt ernyő volt, Rékával. Így is lett. Váltottunk egy pár szót az anyukával, közben elindultunk toronyiránt hazafelé és mire kettőt pislantottam, ezek ketten, Domi és Réka kéz a kézben baktattak előttem a pocsolyák tengerében. Domi kínosan ügyelt, hogy az ernyő kettejük buksija felett legyen, nem számított bokor és további járókelő sem, mély pocsolyák meg pláne nem.
Hirtelen beugrott, amit Réka ejtett el múltkor, amikor vacsorához készülődtünk. Akkor valahogy elsiklottam felette.
- Domi szeret engem, én meg szeretem Domit.
Itthon leckeírás után nem bírtam magammal és megjegyeztem:
- Szerintem bejössz Dominak, Réci..... - mire ő teljesen természetesen és magától érthetődőn.
- Aha....
Ennyi kommentárja volt, majd folytatta, amit éppen csinált.
Jaj, de nagyon aranyosak lehetnek :) ....
VálaszTörlés