Csatos aranyos

Ma reggel, oviba induláskor előkaptam a fényképezőgépet és lőttem pár felvételt a bejárai ajtó előtt, a lépcsőn. Muszáj volt megörökíteni a mostani legfrissebb Réka-Frizura trendet. Jelentem, újból divatba jöttek a csatok, a hajgumi, a kissé túl hosszúra burjánzott frufru változatos eszközökkel történő elterelése a homlokból. Tegnap, életében először, egész délután a hajában volt a leánykának egy hajráf. Ilyen még sosem volt! Amióta találtam olcsó hajcsat beszerzési forrást, már azt sem bánom, hogy a csatok valahogy önálló életet élnek és csak úgy maguktól elmászkálnak a kosarukból. Olykor soha többé nem látjuk őket. Azon sem rebben szemem sem, hogy időnként idegen csatok érkeznek haza az oviból ("nekem adta a Kata/Kati/Emese/Kamilla....). Múlt héten tíz darabot csempésztem vissza PaffKata anyukájának, Réka nagy bánatára az átmenetileg nálunk állomásozott csat készlet nem maradhatott.

Ma reggel tornaórával kezdtek a Manók, mivel kedd van. Ilyenkor egyből torna ruhába kell őket burkolni, már abban is tízóraiznak (fél 9-kor). Ahogy Réka könnyed szökellésekkel eltűnt a csoport forgatagában, az jutott eszembe, hogy TEJÓÉG, már megint milyen nagy! Tudom, hogy teljesen közhely és 20 éves koráig (vagy 30?) még vagy kismilliószor el fogom ez sütni, de mit tegyek, ha rendre ez jut a tottyadt agyamba? Muszáj erről írnom. Olyan hosszú keze, lába. Igazi középsős...majdnem nagycsoportos kinézete van. Ha pedig arra gondolok, hogy jövő ilyenkor elballag az óvodából....Hát....nem áll az idő, az biztos.