2013. május 17., péntek

Zalán státusz



Nem nagyon volt időm írni a héten, Tibi úszik a munkában (vagy inkább fuldoklik?), ráadásul holnap Zalán szülinap és a lakás egész egyszerűen kész katasztrófa. Tegnap rázártuk a kuplerájra az ajtót, de amikor este 10 után haza estünk...hát nem megvárt??? 
Azért a tegnapi státusz vizsgálatról írok egy kicsit, amíg Zalán alszik. Muszáj, mert aztán a részleteket el fogom felejteni.

Előző nap, azaz szerdán masszíroztam Zalánt, próbáltam felkészíteni, hogy holnap megyünk ám a védőnénihez, meg fogja mérni a súlyod, hogy milyen nagyra nőttél az elmúlt egy évben és egyéb atyalapatyalák....Ehhez képest, amikor Á. betessékelt bennünket a "rendelőjébe", azon kaptam magam, hogy táska megvan, bicaj pipa, innivaló a kezemben....de izé...hol a gyerek??? Őfelsége lecsücsült odakinn a padra és kérdésemre közölt, hogy ő ugyan be nem megy. Kész, passz, foregone conclusion, eldöntött ügy. Persze kézben sikerült transzferálni kicsit beljebb, úgy markolta a nyakam, mint egy kismajom.

Abszolút együttnemműködő volt. Amolyan agresszív kismalac, csak éppen inkább MérgesKismalac. Érdekes, hogy nekem ez nem volt annyira fura, bár ha belegondolok, talán külsős számára némileg szemöldökemelő viselkedést produkált a majdnemhároméves. 

Hogy ráálljon a mérlegre, az szóba sem jöhetett, bár előtte elköltött pár kellemes percet a játékos polc előtt. Végül azzal győztem meg, hogy csak ketten leszünk a mérleg közelében, Zalán és én, Á. néni nem látja az eredményt. Végül, amikor már majdnem feladtuk és bediktáltam volna az itthon mért értéket (azért készültem :)), méltóztatott Zalán felszökkenni ama mérlegre. 14,4 kg- ot mutatott, ugyanannyit, amennyit itthon. 14-re lett kerekítve, merthogy volt rajta egy farmer kertészgatyó + cipő. 

A magasság mérést mártír arccal bár, de tűrte, 98 centi a huszár. Állítólag ez inkább 4 éves méret és Réka valóban 101 centi volt mindössze 4 évesen. 

Minden rendben Zalicsekkel, bár fütyi témában még lesz egy körünk a doktornőnél. Hogy azzal mi lesz, kell e műteni, mikor műtenék, használhat e a szteroidos kenős, érdemes e húzigatni, na ezt mind nem tudom. Pedig jó lenne, mert ősszel itt az ovi. Egy biztos, így hosszú távon nem maradhat. 

Érdekes volt, mert amíg benn voltunk a védőnőnél, egy darab dadogás nem jelentkezett Zalánnál...úgyhogy ezt nem tudtam megmutatni neki, de mindegy is, már eldöntöttem, hogy kikérem egy logopédus véleményét a Nevelési Tanácsadóban. Talán már hamarabb is megtehettem volna.

Itthon vettem észre, hogy a kiskönyvében az értékelésnél a "könnyen lehet vele kapcsolatot teremteni" pont nincs kipipálva. Kicsit megütköztem rajta, bár igazából a védőnéninek ezt tényleg nem sikerült és Zalán tényleg elég szégyellőske. Bár hazafelé simán ráköszönt egy vadidegen nénire, aki éppen kinn kertészkedett. Az sincs bekarikázva, hogy "egyre szívesebben játszik másokkal". Gondolom, mert elmondtam, hogy ő inkább csak Rékával szokott játszani vagy jól elvan egyedül mondjuk a homokozóban.....Nem igazán keresi más gyerekek társaságát, de nem is egyke, mint Réka volt 2,5 éves koráig. Na mindegy, nem oszt, nem szoroz. Csak újdonság, hogy valamit nem teljesítettek a kölkök az értékelésnél, amit illett volna. 

Kapott azért dicséretet is bőven, pl. hogy milyen szép kisfiú (ezt nagyon sokan mondják, olyannyira, hogy már Réka is megjegyezte, hogy azt bezzeg nem mondja senki, hogy ő milyen szép: )) Naggyon fontosak az ilyen dolgok ám! :) Aztán megdicsérték Zalánomat azért is, mert ágytiszta és már csak régi, megkopó emlék a pelenkás korszak szerencsére. 
Majdnem egyedül öltözik, cipőt húz (elsőre többnyire kacsalábra), imádja a meséket, rajzol is fej-láb emberkéket, szuperügyesen mászik, függeszkedik, fut, bicajozik, mászol, színeket felismer és  versel. 

Zalánom a benn töltött kb. 30-40 perc végére sem olvad fel, inkább elkezdett rángatni, hogy "menjünk már!"....."de MOST menjünk". Majd mire nyafi és könnyek és egyhelybentoporzékolás lett volna belőle, távoztunk gyorsan. Ennyi volt. És most irány a háztartás!

3 megjegyzés:

Megjegyzésedet, üzenetedet köszönöm!