2011. november 10., csütörtök

Amikor tortát sütök...1. rész

...annak valami jeles alkalomnak kell lennie, semmiképpen nem egy sima hétköznapnak. Tavaly, fáradt szánakozással pislogva Tiborom születésnapjára sütött tortámra, mely pont úgy nézett ki, mintha gyermeki kezek állították volna össze.....vagy már némileg hozzá is fogtak a szétrombolásához....Szóval megfogadtam, hogy ezentúl elmélyedek a tortakészítés és -díszítés rejtelmeiben. Ennek eredményeképpen azóta, tehát tavaly november óta nem sütöttem egyetlen árva, ici-pici, aprócska tortát sem. Pedig lett volna alkalom bőven. Réka szülinapja előtt az utolsó pillanatban beijedtem és mégis a cukrászdából rendeltük a méreg drága (vérnyomásemelő szinten az) tortát. Mellesleg finom volt...oké....

Szóval megbuktam saját magam előtt is, mert annyi, de annyi alkalom lett volna gyakorolni, tapasztalatokat gyűjteni, kudarcokból okulni, hogy aztán idén a két nagy napon, Férjuram és Leánykám szülinapján diadallal előrukkoljak valami olyasmivel, amitől eláll a lélegzetük is (az örömtől).... Vagy ha a realitások talaján mozgok, legalább egy átlagos külsejű és ehető tortát alkothatnék, mindenki megelégedésére. Most nyakamon az ünnepdömping (gyakorlatilag Zalánt és az unokatesókat nem számítva MINDENKI szülinapos lesz hamarosan....) és itt állok én rutin és ötlet híján. Szomorú, de semmivel sem lettem ügyesebb torta alkotó, mint tavaly ilyenkor voltam. És akkor nem is voltam ügyes....

Ennek ellenére volt akkora arcom, (azaz volt bennem annyi elszántság és lelkesedés) hogy kitaláltam, Réka névnapjára sütök egy tortát. Meg is magyaráztam magamnak, hogy ez lesz a bemelegítés, ha nem sikerül, sebaj, majd legközelebb. Vitt a buzgalom, kutattam a receptek között, bányáztam és szorgosan gyűjtögettem....míg egy napon, kb. 10 nappal Réka névnapja előtt, félresöpörtem és töröltem mindet. Merthogy egyik pillanatról a másikra megszállt az Isteni ihlet, hogy aszonygya: "Melyik torta is Réka kedvence?" - A feketeerdő torta. - válaszoltam magamnak. Akkor azt kell sütni! És a választásom meglelvén elégedetten hátra is dőltem, mint aki jól végezte a dolgát.

Folytköv.

2 megjegyzés:

  1. Feketeerdő.... hmmmmm. Nagy fába vágtad a fejszédet, hallod-e.
    Bár én úgy emlékszem, hogy képek alapján nem volt az a tavalyi torta olyan katasztrofális, mint amilyennek most beállítod:)
    Én legutóbb Feri szülinapjára ilyet csináltam, és nagyon egyszerű és könnyű volt, plussz még finom is.
    http://www.nosalty.hu/recept/turo-rudi-torta

    VálaszTörlés
  2. Nem volt az olyan nagy fa. :))
    Hm, igen, ízileg az sem volt kutya. Arról elfeledkeztem, hogy a tortának össze kell érnie, úgyhogy nem előző nap sütöttem. Másnap rájöttem, hogy addigra sokkal finomabb lett a torta. :)))

    Ha hiszed, ha nem, a túró rudi torta szerepel terveimben, izgatja a fantáziám rendesen. :)

    VálaszTörlés

Megjegyzésedet, üzenetedet köszönöm!