2011. január 25., kedd

Update - avagy hogy telt a múlt hét , 1.rész

2011. január 13. - csütortok

Hasmenés, hasmenés, hasmenés, fosás, fosás, fosás....Atyavilág, ez maga a megvalósult rémálom. Már nem is számolom, hányszor rottyantott Rékám eddig a bilijébe, az biztos, hogy az egész lakáson ül egy bizonyos édeskés, ragacsos, bűzos illat....Na nem folytatom. Drága édes angyalkámnak szava sincs, szárnyaszegett és megszeppent. Engedelmesen megivott az imént egy adag Smectát, mert azt mondtam neki, hogy attól jobban lesz. Egyébként semmit nem eszik, nem iszik....Még kólát sem, szóval tényleg beteg.

2011. január 14. - péntek

14 óra - Leszámítva a hajnali rókát, mely letámadta Rékámat, leánykám jobban van. Legalábbis nem hány. És hasmarsa sincs. No nem mintha lenne mit ürítenie... Kókadtan és erőtlenül gombócot formál a kanapén és üveges szemekkel JimJam-et néz. Nagyjából egész nap. Hatalmas lila karikák éktelenkednek a szeme korül. Fel is lélegeznék, mert a mélyponton mindenképpen túl vagyunk - szerintem-  ha nem járnék immár jómagam is igen sűrűn a toalettre....Benyeltünk egy kis pofás hányós-fosós nyavalyát, hurrá. 


19 óra- Apa hozott HIPP répaitalt a patikából és még egy kis kólát. Viszontláttam mindkettőt jóval előbb, mint szeretettem volna.


Furcsa. Minden fájdalom és gorcs nélkül egyszerűen csak kiáramlik belőlem az élet lassan és biztosan. Az imént majdnem nosztalgiám támadt a koravárandós időszakaim után....úgy olelgettem a vécécsészét, mint aki soha nem akarja elengedni azt a nyavalyás fehér elemét a budinak. Merthogy most már hányok is,mint a lakodalmas kutya. Csakhogy itt nem volt semmilyen muri...


22 óra-  Tejem egy csopp sincs. Kiszáradtam,mint egy ősrégi kút. Szerintem egy múmiában is tobb lé van, mint bennem. Jártányi erőm sincs. Ha felülok az ágyban, forog velem minden, az ájulás kerülget. Lábra állni sem egyszerű. 


Hét óra után kétségbeesésemben felhívtam a védőnőmet azzal, hogy milyen tápszert vegyünk Zalánnak, én az utolsókat rúgom, valami tejféle csak kellene Kicsifiamnak.... Ha égett is a képem, amiért péntek este fel mertem hívni, nem sokáig. Tőle megtudtam, hogy recept nélkül is kapható 1-es tápszer, ami Zalánnak dukál, úgyhogy a helyzetem egyszerűbb volt, mint gondoltam. 


Apa BABE-s tápszert zsákmányolt a patikából. Mire hazajott még a cumisüvegeket is előráncigáltam valahogy a konyhaszekrény mélyéről. Nem is értem, miért nem lepett meg aztán, hogy Zalán elutasította a tápszert. Valószínűleg nem volt elég éhes, mert előbb udvariasan ízlelgette a tejcsit, majd finoman fintorgott, végül a hatás kedvéért oklendezett is párat, úgyhogy feladtam. Olyan nyugodtan nézgelődott a karomban fekve...mintha azt kommunikálta  volna. - No para, anya, én megvárom az anyatejecskét. 








4 megjegyzés:

  1. Óh szegénykéim! Remélem már jobban vagytok,és tejcsike is van? Gyógypuszi,és ölelés!

    VálaszTörlés
  2. Jaj szegénykéim, borzalmas hetetek volt. Remélem már jobban vagytok.Próbálj azért szoptatni, hátha visszajön a tejci.

    VálaszTörlés
  3. Na, most meditáltam 10 percig, hogy hogyan lehet az, hogy Zalán már 2010-ben is ilyen nagy volt, és hogy Réka oviba járt... Szerintem elírtad a dátumot :):)

    VálaszTörlés
  4. Hihihihi....a vicc ebben az, hogy a napokat is elírtam korábban, ma délután azokat kijavítottam, az évszám nem tűnt fel. Látszik,hogy itthon mindegy, 2010 vagy 2011.

    VálaszTörlés

Megjegyzésedet, üzenetedet köszönöm!