De ami a lényeg

 Réka tegnap megkapta az első Pfizert a suliban. Nem volt tömegnyomor, de a doktornéni késett egy kicsit egy másik iskolából, így végül 1,5 órával később érkeztek haza Tibivel. Én már azt hittem, hogy beíratkoztak a zeneiskolába is, amiről Réka az utolsó pillanatban döntött, hogy mégis bevállalja.....hátt jó. Nem voltam népszerű mikor lelkesen felsikoltottam, hogy de ügyesek vagytok, egy füst alatt a zeneiskolát is megjártátok?! (Nem.)

Zeneiskola No2 - Egyeztettem a régi-új tanárnővel, megoldható, hogy heti 1 órája legyen Rékának összevonva, főleg, hogy a "nagyoknak" egyébként is így is szokta tartani....de hogy mikor lesz ideje gyakorolni, már ha egyáltalán, azt nem tudom. Még a lovaglás is  ott van. Ahogy ismerem, az ilyesmire lesz ideje bőven....

Ma szabin vagyok, felkészülök lelkiekben az iskolára. Asszem. Reggel hatkor kipattantam az ágyból, mert úgy hallottam, hogy esik az eső és az erkélyen maradtak a ruhák a szárítón, plusz egy szék is a kimosott párnával -egyébként nem esett. Később ráérősen reggeliztem, sütöttem magamnak tojást, ami tökéletes állagú lett,  volt egy kis pirítós és narancslé, zöldségek, pici dijoni....megadtam a módját. Aztán kimostam mindent, amit találtam, ez eltartott egy darabig. A szokásos teendők a konyhában, lakásszerte...

Zalán 9 körül könnyes szemmel bújt mellém, hogy tényleg holnap suli???!?!? A szívem szakadt meg érte akkor és ott....de 3 hónap vakációt azért klasszul töltöttük és nem lehet panasz a hosszára sem.

Hívott anyu is, hogy felköszöntsön.. Megjegyezte, hogy érezte, hogy a kutya már egy hete nem volt megfürdetve, mert most erősebben érződött a szaga...(Mármint amikor a hétvégén nála jártunk.) Megjegyzem, én itthon soha nem mondanám meg, hogy kutya szag van, akkor sem, ha éppen hazaesem 5 körül a melóból "gyanútlan" orral.   Nade anyu! Anyu orra érzékeny, kutyátlan.  Azt már nem is mondtam neki, hogy nem szoktuk ám sikálni a kutyát hetente, csak mondjuk ha sár van, illetve kirándulások után. Lábmosás van MINDEN séta után. Hiába, anyu soha nem tudja elnézni Diónak, hogy ő nem spániel és nem a néhai Molly kutyám földi reinkarnációja...bár ki tudja. 

Azt is megjegyezte, hogy jól kitoltunk a Zalán gyerekkel, túl nehéz suliba írattuk, nehogy idegösszeroppanást kapjon évzáróig! Értitek, nem MIATTAM aggódik, az mindegy, hanem hogy Zalán nehogy kinyiffanjon. Anyukám egy drága asszony, imádom, tulajdonképpen bármit meg lehet vele beszélni és olyan, mint egy legjobb barátnő, de bizonyos dolgokat jobb elengedni, hagy adja ki magából, nyugtázni olyasmivel, hogy "jaja'" vagy "naná" , "igaz", "jó", aztán ennyi. Mert ha párbeszédbe keveredünk a kényes témákban, abból veszekedés lesz, de minimum felbosszantom magam, az meg senkinek sem jó. Ha viszont engedem, hogy a nemtetszését kiadja magából, legtöbbször ennyivel be is éri, vagyis beszélhetünk másról. 

Folyt. köv.

Az új rajztanár

 

Az új rajztanár nem teljesen új, tavaly a második félévtől már tanította Rékáéknak a biológiát. Mivel ott befigyelt jópár hét homeschool, hát nagyon nem sikerült megismerni, de arra gyorsan rájöttünk, hogy vele nem lesz sétagalopp a biosz.... Az is biztos, hogy a másik iskola, ahonnan eljött a tanárnő és inkább a mi iskolánkat választotta - sajnos - pezsgőt bontott , sőt talán sátoros ünnep is volt és mindenki jól berúgott (ezzel nem akarom azt mondani, hogy a tanárok alkoholisták, dehogy, csak hogy mekkora volt a megkönnyebbülés.)

Na most ez a tanárnő nem várta meg az első rajzórát, hanem már 1-2 héttel a tanév eleje előtt küldött egy listát, hogy mit kell beszerezni rajz órára. Az én első reakcióm a düh volt, bevallom. Most komolyan, ezt nyolcadikban kell elkezdeni? (Persze ő elkezdte a leendő ötödikesekkel is. )  Igazából nem nagyon foglalkoztunk a rajzzal eddig, volt külön rajziskola azoknak, akik szerették volna a tehetségüket fejleszteni, a sima órákon felsőben festettek, rajzoltak, grafikákat készítettek, de semmiképpen nem volt nagy alapanyagigény. Ilyen, hogy zsírkréta, filctoll, kétfajta festék, színes papír azért elég röhejes már nyolcadikban. 

Mindegy is mit gondolok, mert éppen gondolhatnám azt is, hogy na végre egy rajz tanár, aki lefoglalja a gyerekeket, azt a heti egy órát értelmesen töltik, kikapcsolódnak a felvételi nyomasztó terhe alól egy picit.  Éppen azon zsémbeltem magamban, hogy marha jó, most mehetek megint vásárolni, zsírkrétát és filceket már nem vettem és körző - szögmérő sem nagyon van olyan, amitől Réka meg akarna válni Zalán javára.  

És akkor robbant a bomba. A 3 gyerekes anyukák közül 3 kifejtette a messanger csopiban, amelynek az ofő is a tagja, hogy rajzlapot és festéket tudnak biztosítani, ugyanúgy mint eddig, de a gyúrma és zsírkréta vicc már nyolcadikban, jobb lenne, ha a gyerekek inkább a felvételire és a nyelvvizsgára készülnének. Erre az ofő kissé sértetten visszaírt, hogy lesz mindenféle előskészítő, a rajztanár csak ügyes akar lenni, de nem nagyon érdekelte a többieket, még pár anyuka is felszólalt, hogy egyeztetést kérnek a rajztanártól, mert túlzásnak vélik a sok alapanyagot nyolcadikban. Igy is lett, majd első rajzórán a gyerekek egyeztetnek a tanárnővel, hogy konkrétan szeptemberben kell a két ecsetmosó (lecsiszolt konzervdoboz volt az ajánlott forma), hímzőtű és ilyenek. Csodálkoztam, hogy krepp papír, miliméter papír, műszaki rajzlap,  svájci bicska és fenyő kisfűrész nem kellett.

Ehhez képest amikor ugyanez a lista megjelent Zalánék csoportjában a messanger csoportban, lehet, hogy volt némi morgás, hogy sok a kívánalom, ám ennek senki nem adott hangot. Egyetlen kérdés volt. Hányszor hányas legyen a doboz, amibe a cuccokat pakolni kell?  Persze ötödikben egész más ez mint nyolcadikban, nem kétséges. 

Összeállítottam a kis dobozkát nagyjából, bár hímzőtűt még nem tettem bele, törlőrongyot, füzetet, mappát sem, de úgy 90%-ban Zozi csomagja készen áll. Rékáéról meg majd kiderül első óra után. Ezredik prioritás most a rajz, tényleg. 

Ofő küldött egy ütemtervet a 2021/22-es felvételi rendről is, december elején kell majd megjelölni, hol szeretné Réka megírni a felvételit. Ez bármelyik suli lehet, de úgy szokás, hogy a kiszemeltben írja meg, ha lehet. Január 22-én írják a felvételit, szombaton, 2 hétre rá lesz eredmény és már az eredmények tudatában továbbítja a suli a felvételi lapokat a sulikba. Márciusban ideiglenes felvételi rangsor, majd a beadott sorrenden lehet változtatni, hopp eljő az április, annak is a végén a végleges sorrend. Ha jól értettem, ilyenkor oda veszik fel automatice a gyerkőcöt, ahol először bekerül a felvettek közé az összpontszám alapján.  - két napot ültem a videón, mire meg tudtam nézni, annyira nem akartam foglalkozni még az új tanévvel. Aztán egyik anyatársam mondta, hogy érdemes végignézni, mert egyrészt nem az ofő szövegel rajta, kettő, fontos dátumokkal kell tisztába lennem.  Hát jó, összeszorított fogakkal, de megnyitottam...

Hétvégén a gyerekek Tibivel repülőnapoztak Kecskeméten, én addig anyuval és a kutyával múlattam a napot. Hiányzott, hogy nem voltunk kirándulni. 

Amúgy meg, újra végignéztem a Downton Abbey 6 évadát - pont 5 éve láttam, azt hiszem - megvolt a nagy finálé a sorozatban, végre Edith is férjhezment, úgyhogy akár kezdődhet is az iskola. Mert elkezdődik akkor is, ha nem várom, sajnos.  De nem ma és nem is holnap. 

Készülődés

Tegnap már becsomagoltam a füzeteket, némelyikre címkét is nyomtam. Ma reggel elejtette Réka, hogy a NASA-sok nem Zaláné, hanem az övé, hopszi...hiba csúszott a számításba, de remélem, Réka elengedi őket, ha kell. Különben meg mindegy, szerintem egy harmadik felsőst is kistafírungoznék füzetből...

Egy ponton eszembe jutott, hogy korábban rendeltem kedvező áron ceruzákat, ám azok mégsem bukkantak fel a tanszeres ládában, hiába forgattam fel mindent. Egyszer csak kivert a víz, mert eszembe jutott, hogy abban a dobozban hagytam őket, amiben érkeztek. Tibi megnyugtatott,hogy ő minden dobozt feldolgoz, szóval ki biztos nem dobtam, inkabb eldugtam szeptemberig, szét ne hordják a gyerekek. Mire mindent tényleg átforgattam, még a gardróbba is bekukkantottam, megtaláltam az egyik fiókban a cuccot, dobozostul. Sőt, minden más ugyanúgy benne figyelt, füzetek és füzetborítók szintén. Mondjuk, így vettem pár extra füzetet, de ezen senki nem lepődött meg otthon...

Örültem a kincseimnek, mint egy gyerek. 

Nem várom

 Most olvastam, meglepve, sok szülő várja a szerdai iskolakezdést. No doubt ők a nemtanulokagyerekkel csapat tagjai. Vagy túlokosagyerekésönállóantanul. Vagy passz. Azt nem értettem a kommentek között - Mwith5- miért kellene kvázi szégyelni, ha valaki így érez. Lehet, én is vidámabb voltam az évnyitón a másodikos Rékával. 

Persze nyilván én nem várom, Zalánnak ősztől lesz 3 tantárgya németül, Réka meg nyolcadikos lesz, perverz lennék, ha én pont várnám....

Nem ilyen posttal kellett volna jönnöm, de leszek még szabin... 

Séta tájm előtt

 Eredetileg olyan nyaralást terveztem erre az öt napra, hogy ingázunk a wellness és a szálloda saját strandja között és ezzel nagyszerűen elleszünk. Kicsekkoláskor aztán nagyon fájt a szívem, amikor azt mondta a recepciós, hogy csak a szobát kell elhagyni, estig maradhatunk a wellness-ben és a saját strandon is. Kedvem lett volna megkérdezni, hogy addig vigyáz-e ő a kutyára vagy zárjuk az autóba a 35 fokban, de persze olykor én is elfeledkezem a kutyáról , nem hogy egy idegen. Sajnos nem Teslánk van, amelyben működik az álló klíma és kiírja a méterszer méteres kijelző, hogy az autó belsejében 25 fok van, minden oké, köszi, de ne vágd be féltéglával a kocsi szélvédőjét, lelkes állatvédő, köszi, köszi!

Ez a fajta ingázás nagyjából bejött, bár két dolog eléggé beleszólt, az egyik az olimpia, a másik meg az időjárás. Az olimpia egy kicsit idegesítette a gyerekeket, nem értették, hogy nekem miért kell látnom egy vadidegen ember karate bronzmeccsét, amikor nem is konyítok sokat a karatéhoz (igaz, Tibi mellett azért ragadt rám pár dolog) Aztán rájöttem, hogy van wifi a strandon is, úgyhogy pl. a fiúk vízilabda meccsét a 4 közé jutásért a strandon figyeltem végig.

Az időjárás meg....hát istenkém, azon nem tudunk még szerencsére változtatni. Egyik reggel emlékszem, hogy arra ébredtünk, esik az eső .Ezen nagyon elcsodálkoztunk. Meg azon is, hogy esőben is frankón lehet kutyát sétáltatni, nem is áztunk bőrig. Csak Tibi, mert ő még kardigánt sem vitt. Viszont kellemes volt az eső, langyos. Sokat tanakodtunk merre menjünk reggeli után, aztán végül csak beültünk az autóba és robogtunk tova az eső elől. A szélvédőn egyre törődöttebben figyeltem, hogy még mindig esik...még mindig....Aztán megálltunk egy füredi rétesező előtt, hogy kitaláljuk, hol is vagyunk és mire felnéztünk a térképből, el is állt. Mondjuk, vakmerő volt így is a kilátó mellett dönteni, de mindegy. A lényeg, hogy nem áztunk rommá. A sztorit arról, hogy eltévedtem meg minden, már ismertettem, Tihanyban pedig szerencsétlenkedtünk egy sort, majd némi séta után elég volt a fagyoskodásból. Egyébként rengeteg ember járta az utcákat, szerintem itt soha nincs olyan, hogy kiürül minden utca. Vajon milyen lehet tihanyinak lenni? Biztosan klassz.

Ja reggeli, vissza oda. Ha értékelni kellene, 10/10. 10.30-ig lehetett reggelizni, ami nagyon vendég barát. Soha nem fogyott el a croissant, a narancslé vagy a tükörtojás, ezek csak pár dolgok, amik még akárhová mentünk, mindenhol problémák voltak, egyenként, Sümegen a foszlós péksüti fogyott el 10 órára, tavaly Badacsonyban a narancslé tűnt el az automatából. Azért egy négy csillagosban ne roppanjanak már össze ilyesmitől. Ha valami kritikát mégis említenem kellene, az a tükörtojás volt, mely nem volt egészen megsütve. Egy ideig szemeztem a kocsonyásan rezgő fehérje réteggel a sárgája körül, majd inkább omlettet választottam, de csak egy picit....

Csodás volt még a friss ropogós császárzsömle is a mennyei málnalekvárral, ómájgáááád...

A vacsoránál fura volt, hogy a séfek kinn szorgoskodtak az ételek körül, ezt onnan tudom, hogy volt egy túlbuzgó apuka, aki minden reggel és este agyon dicsérte az aktuális séfet, hogy ez milyen finom, meg az....Persze igaza volt, biztos, a reggelik tekintetében mindenképpen, de azért már harmadik este elegünk volt a nyali-faliból, amit csapott. Mondjuk, úgy láttam, a séfek nem bánták. Engem egyszer megijesztett az egyik, mert az éhségtől nem láttam, hogy ott áll a margaragu felett és egyszer csak megszólalt, hogy kérek e az uborkasalátámra tejfölt. Azt hittem, a levegőbe repítem a tányérom mindenestül.

A vacsora meg, hát, arra csak 10/9-et tudok adni, nagyon finomak voltak a saláták, az öntetek, de valahogy nem ájultam el az íz orgiától. Habár első este az a vadas tényleg csodás volt. Lehet, hogy csak Zalán elvonta figyelmem, mert minden áldott este sültkrumplit evett rántott csirkefalatokkal, ketchuppal és mártír arccal. Nehéz volt megáűllni szemforgatás nélkül, bár legalább evett valamit. Habár, fél adagnál elkezdett nyögdécselni is, hogy ő tele van, majd megint jött a magánszáma, a sárgadinnyét hozok puszta kézzel az asztalhoz című, amit szeretett sűrűn előadni. Amiért még 9 pontot adok, az az, hogy csapvizet kancsóban inkább csak akkor volt ildomos rendelni, ha mellé apuka mondjuk kért még egy sört és anyuka egy limonádét is.

A kutya jobban van, immáron körömtelen, az ötödik lábujján nincs köröm. Viszont nem sántít és nem játsza el a nagyhalált.

Vacsora: bolognai spagetti, semmi különös. Mostanában semmi ihletem nincs, csak úgy random veszem a hozzávalókat, aztán majd lesz valami. Nem ételsorhoz vásárolok be, ami ideális lenne. Na mindegy.Amúgy is meg vagyok sértődve, mert a múltkor sütöttem serpenyős csirkét, Nigella módra, erre mi történt? A gyerekek meg sem voltak hajlandók kóstolni, sipítoztak, hogy elfogyott a krumpli és ők répát, meg paprikát, hagymát, ilyesmit sütve SEM esznek. Végülis elvittem szerdán ebédre én a Nigellás csirkét, nem tudják ezek, mi a jó, legalább volt kajám, de egyre többször fordul elő, hogy nem eszik meg a főztöm, hanem inkább nasiznának, majd jön menetrendszerűen a sértődés, amikor ezt nem engedem meg....Én nem tudom, amit anyám elém tett, úgy emlékszem, mindig megettem. Kivéve a lecsót, mert azt úgy készítette, hogy még roppanós volt benne a zöldpaprika, amit ki nem állhattam, szóval csak tunkoltam a kenyeret a lecsóba, akár 2-3 karéjt is, hehe. Nem akartam szenvedő arccal éhen halni és nem óbégattam nasi után sem. Igaz, az nálunk nem is volt otthon szinte soha, esetleg a hétvégéken nápolyi vagy pirosmogyorós, sport szelet....

Na megyek, séta tájm megint....

Nyaralás képekben 2021

Az esős napon átrobogtunk Balatonfüredre. Igazából addig mentünk, míg el nem állt az eső és hát elég messzire kellett menni Siófokról, míg elállt. Én eredetileg inkább Veszprémbe vágytam volna, de élénken tiltakozott a banda, mert legutóbb bőrig áztunk az állatkertben és ez mély nyomokat hagyott. 

Füreden a kilátóig másztunk fel, de felfelé kaptam egy idegösszeroppanást, amikor a kutya össze-vissza ugrált a sáros mancsával és többé nem voltam úgymond emberek közé való, szóval mérgemben visszafordultam. Igen ám, de eltévedtem, amikor lehiggadtam és mégis a gyerekek után eredtem volna. Annyi elágazás volt és nem tudtam , merre mentek. A kocsinál találkoztunk legközelebb, szerencsére lefelé nem a hegy túloldalán találtam magam..... 

Egyébként ennek a kilátónak rossz az ómene, annak idején, kb. 17 éve lefelé megcsúsztam a füvön (akkor rekkenő hőség volt)  és a fehér nadrágom a fenekemen eléggé zöld színre változott. Fehér nadrágban túrázgatni, no comment....Tibi meg végig azon röhögött, hogy kizöldült a senekem....Egyébként azóta eléggé kiépült a Lóczy barlang környéke, hoppá! 

Voltak akik feljutottak a kilátóba, a jobbak....ugye....

Aztán kitaláltuk, hogy Tihanynál is szétnézünk, elvileg a tó kutyabarát, de azóta már hallottuk, hogy mégsem. Mindegy, mert olyan metsző szél fogadott, hogy Zalán szó szerint belilult. Én említettem, hogy hozzanak pulcsit, de mint annyiszor, most sem fogadtak szót, így sajnos Tihanyról most lemaradtunk. Amilyen idő volt, ott és akkor ezt senki nem bánta közülünk. A képen a kreatív Réka megosztja velünk a KUTYA plédjét....bravó!

Dió inthahouse.....

Családi kép készülőben, muhahha....

Szépségesem

Szépségesem 2

 

Tanszer beszerzés több körben

A tanszer beszerzés nagyyrészt megtörtént, néhány apróság jutott még eszembe, ami szokott kelleni, illetve bár drága, de nagyon praktikus. Ilyen az 50 db genothermet befogadó mappa, ebből vagy 3 per gyerek, hogy a fénymásolt lapok ne külön életet éljenek…Még erre így is elég nagy az esély,, mert a lapok nem tudnak berepülni maguktól a mappába.. Szóval még nyaralás előtt elvágtattunk az Auchanba, ahol – szerintem- a legnagyobb a füzet választék. Rékának azokat a vastagabb A4-es füzeteket szoktam venni olyan tantárgyakból, amiből több, mint 2 füzet elfogy per tanév. Ilyen a német , a matek, a töri. És hát rengeteg – rengeteg füzet elmegy egy évben, szinte hihetetlen. Spirálfüzetet nem használhatnak egyelőre. Most már biztos, hogy általánosban nem. Döbbenet, hogy már nyolcadikos lesz a Kispipi.

Zalánnak vettem még A5-ös füzeteket is a felsős A4 mellett, pedig Rékánál annyira magabiztos voltam, hogy A4 kell….igazából mindegy, a tanárok a gyerekekre bízzák a legtöbb esetben a méretet.

Most tegnap futottam még egy kört az Auchanban, amíg Tibi a cimborájával akadt össze a sorok között, én beszereztem a rajzra szükséges eszközöket és a ceruzákat. Radírból soha nem lehet elég. Faber-Castell szürke ceruzákat szoktam venni, most már a vékonyabb fajtát, ez most akciós volt, de nem volt készleten, így online rendeltem belőlük jó sokat.

Nem is tudom, valahogy a szokásos lelkesedés hiányzott belőlem a tanszerek beszerzése során. Tologattam fásultan a bevásárlókocsit, búsan legelgettem a szemem a tanszerek széles skáláján és közben arra gondoltam, hogy te jó Isten, de jó lenne, ha már február lenne és Réka írt volna egy marha jóf felvételit, minden annyival könnyebb lenne. Így meg előttünk van még az egész felkészülés. Ráadásul nem a szorgalmas Réka lakik mostanság nálunk, hanem a nagyvonalőan hanyag, szóval megint jajjjj.....jaj. Az hab volt a tortán, hogy láttam elsuhanni mellettem Réka fizika-kémia tanárát is, jajjajjj….

Tesi cucchoz elvileg megvan mindenük, Zalánnak viszont új ünneplő kellene, nadrág egészen biztosan. Sőt, egy fekete cipő is dukálna neki, amolyan ünneplő…Ja és a sulis nyakkendőt meg kell varrni, mert folyton elszakad a csatjánál. Igaz, most felsőben kapnak normálisabb nyakkendőt.

Zalán kapott új iskolatáskát is felső tagozatra, elsőben kapott utoljára táskát és még most is full jó lenne, de már .... dedós, ugye. Az új két évre biztos elég lesz, hetedikre valószínűleg kell majd egy nagyobb is, akkor annyi tk és mf lesz a listán.

A sima ceruzák mellett vettem rotring ceruzákat is, Zalánnak találtam 1mm bélvastagságút is, ami tök jó, sokkal vastagabb, mint a standard 0,5-ös. Van 0,7-es is, hogy semmibe ne szenvedjünk hiányt. Rajzlapot osztálypénzből szoktak venni, ámde én itthonra mindig veszek 50 db-ot. Végtelen mennyiség kell még füzet és tk borítóból és címkéből. Réka idén először a legolcsóbb, legsimábbat válaszotta, semmi ló és lányos cucc. Még jó, hogy nem a gyászkeretes kellett neki, igaz, olyan nem is volt szerencsére.

Közben a kutya tegnap este macskaüldözés közben újra elszaggatta a farkaskörmét a bal mellső lábán, úgyhogy ma a dokinál kezdett Tibi vele és próbált időpontos kisállatok közé beékelődni egy kis nyisszantásra. Most harmadjára szakad be a körme ilyen módon, hát egy élmény. Reggel nagyon cuki volt, általában kér reggelit, aztán alszuk tovább a kanapén, de most nyugtalanul járkált fel és alá és kérte a simogatást, mintha azt mondta volna, hogy Vigyél dokihoz , szivi, valami állatira nem stimmel a mancsommal!!! - Tibi mesélte, hogy tökéletesen viselkedett a rendelőben is, tudta hová mennek és miért, tartotta a mancsát a doktornéninek és amikor a tényleg vagdalós kedvébe jött, csak ennyit nyiffant és már vége is volt mindennek. Egyszerűen zseni ez a kutya. Most zokni van a lábán, a kötést majd holnap cserélni kell, aztán várjuk, hogy kinőjjön az új köröm, karom. Vagyis nem várjuk, mert majd újra beszakad. Illetva majd a másik, az a soros, az a hosszabb. Én nem tudom, lehet, hogy zokniban kell majd sétáltatni, hogy a karom jobban a lábához simuljon és ne tudja letépni fű, fa, virág? Jól fog kinézni, nem mondom......

Kutyával nyaralunk

 

Idén korábban foglaltam nyaralást, mert tudtam, hogy kutyabarátot foglalni wellness-szel (nem a kutyának, hanem nekünk) nem olyan egyszerű. Idén azt találtam ki, hogy wellness + saját strand + Balaton + kutya, na ennek kellett megfelelni egy szállodának és így végül Siófok mellett döntöttem, ahol látogatóban már voltunk többször, de konkrétan ott még nem szálltunk meg. Nem mondom, hogy olcsó volt, mert nem....de úgy gondoltam, hogy tökéletes lesz a számunkra. Mivel jóval korábban foglaltam, mint általában, így egy dologgal nem számoltam, a család női részének a ciklusával, így az indulás előtt pár nappal úgy nézett ki, hogy két menstruáló nővel indul útnak a család,.... Tibi fogta is a fejét. 

Az útunk lefelé Siófokra teljesen zökkenőmentes és eseménytelen volt, hallgattuk az olimpiát, a gyerekek kügyüket nyomogattak, Tibi ordibált, hogy autóban nem eszünk, nem iszunk, fele sikerrel, mert a chips és az almalé valahogy mégis fogyott. (Nem én voltam, mondanom sem kell.)

A szállodához érve az első élmény rögtön az volt, hogy nem volt szabad parkolóhely. Ez nem ért váratlanul, böngészgettem az értékeléseket a szallas.hu-n, ez is közte volt, de úgy voltam vele, hogy max a zárt udvarban foglalunk parkolóhelyet jópénzért. Erre aztán nem került sor, mert ahogy a recepciós fiú elmondta, mindig akad hely valahol a környező utcákban, nekünk meg ez elég jó volt. 

Odabenn elvégeztük a szükséges papírmunkát, amikor jött egy hölgy, hogy izé, látja, hogy kutyával jöttünk, de igazából ide 5kg alatti kutyát lehet behozni...Innentől fogva Tibi és én máshogy értelmezte a történteket, nekem csak az fájt, hogy a végén annyit sóhajtott: "Hát ha már itt vannak, maradjanak...!"- vagy valami ilyesmit nyöszörgött. Tibi meg úgy emlékszik, hogy a hölgy nem tudta, hogy a kutya egy magyar vizsla. Ennek azért van jelentősége, mert telefonon egyeztettem a szállodával, írásban vissza is igazolták, hogy 1db magyar vizsla is utazik velünk. Végülis, nem volt sok jelentősége, lehet, hogy azt gondolták, hogy egy kölyök vizsla jön, 5 kg (bár az még olyan kölyök lenne, hogy nem is lehet vele utazni). Na mindegy, a lényeg, hogy átvehettük a szobát, ami elég picike volt, mert 2 pótágyat csúzsoltak be és nem egy kanapé volt átalakítható, de mindegy, végülis nem volt gond. Legalább jó volt hazajönni a viszonylag tágas lakásunkba, haha!

Hát szóval a kezdet nem volt egyszerű, a helyzet az volt, mint sok helyen, hogy mütyürke kutyákhoz vannak szokva a szállodák, pedig léteznek még másfajta ebek is....

Mivel itt nem tudott Diócska kikéreckedni pisilni, az volt a napirend, hogy napi 2, olykor 3 sétát is kapott, ezt mondjuk biztos élvezte. Reggel 9 körül levittük reggeli előtt pisilni egy körre, ilyenkor mindid keltettünk némi feltűnést az előtérben....Tibi igyekezett minél gyorsabban távozni. A liftet nem használtuk, első emeleten volt a szoba, így a lépcsőn óvatosak voltunk, nehogy megijesszünk valami gyerkőcöt, volt belőlük bőven, habár ők voltak a legnyitottabbak, inkább a felnőttek lepődtek meg Dió jelenlétén.

Este vacsora után hosszabb sétára keltünk a Balaton partján, már sötétben, itt sokszor találkoztunk pajtikkal, de csak egyetlen egyszer engedtük el futkározni egy terelőkutyával, na az nagy show volt, a kutyus bevitte Diót a Balatonba, sprinteltek fel és alá...

A fürdőszobában kapott enni reggel és este is, mindig mindent megevett , szóval rögtön el is mostam az edényeit, hogy ne legyen egyáltalán pástétom szag (olyan a kutyakajájának az illata) Hoztuk a kutyaágyból a matracot, plédeket, takarót, edényeket, a szálloda egy mini itató tálat bocsátott a rendelkezésünkre, ennyiből állt a kutyabarát szolgáltatás. Nem ámítom magam, nyilván a kutya barátság abban nyilvánul meg, hogy a kutya egyáltalán beteheti a lábát a szálloda 4 csillagos küszöbén.

Na majd innen folytatom, mert séta tájm van....