Csütörtök

Sok hírem most sincs, a héten végig itthon voltam home-office-ban, holnap leszek irodában, majd jön a hosszú hétvége. Zalán most már úgy reagál minden egyes házi feladatra, mintha egy 8 órás tanulás maraton után közölném vele, hogy izé...még van egy kis házi! Kitörő, felháborodott ellenkezéssel. Ha nem noszogatom, egyáltalán nem csinál semmit. 

Úgyhogy beletörődtem egy kicsit a majdnem vakációs helyzetbe, és délelőtt dolgozom, csinálnak a gyerekek, amit akarnak. Vagy hát Zalán. Mert Rékának eléggé be van táblázva az órarendje az online órákkal. Vicces, hogy jövő héten német tz-t írnak és a feladatokat diktálja majd a tanárnő, ők meg írják folyamatosan, tehát nem egy előre megszerkesztett feladatlapot töltenek ki....hát nem tudom, nem hangzik nagyon jól. Miért nem lehet elengedni ezt a félévet már, ha valaki nem tanulja meg a Präteritumot, úgyis megszívja szeptemberben. Saját maguknak tanulnak, ha meg nem, azt is maguknak csinálják. Az évvégi jegyek pedig többnyire nem számítanak még bele a továbbtanulásnál a pontokba. Ráadásul csalni így is lehet, ha diktálja a feladatokat, ha a gyerek mellett ott ül egy szerződtetett német tolmács vagy Hans-Jürgen aus München. Na mindegy. 

Netflix okés, klassz, eléggé rá lehet kattanni, önállóan pergeti a sorozatok epizódjait, egyiket a másik után...Dead to me-n már túl vagyok. Most nézzük a Stranger Things - első évad.

Közben Réka levizsgázott szolfézsból a redmentán. Nem tudom, hogy csinálta, de ötöst kapott...Hallottam fuvolázni is, majd fel kell venni a rókatáncot videóra és elküldeni a sulinak, állítólag bizottság előtt vizsgáznak, el is képzeltem rögtön, hogy a dob tanszak vajon hogyan értékelni Réka produkcióját. Persze lehet, hogy azóta változott a kép és osztályozhat a tanszaki bizottság vagy maga a tanár, vagy idegen tanár, ki tudja. Most a prioritásokban eléggé hátul kullog a zenetanulás illetve inkább a zeneiskola követelményei. 

Még a hamburgerzsömléről nem tudok beszámolni, mert még csak most fogok hozzákezdeni. 

Készen kész

Ha a múltkor azt említettem, hogy elegem van és kész vagyok, akkor nem tudom, mit írnék most, mert most aztán tényleg az utolsókat rúgjuk. Normális esetben ez lenne az utolsó hetünk, mert ugye jövő héten pünkösd hétfő, szerdán pedig elutaznának a gyerekek kirándulni, egész héten csak kirándulnának, majd jönne az utolsó hét, amikor tényleg már csak buli a suli és kész, kitör a vakáció. Így viszont cumizunk, ez a hét és a jövő hét is még kőkemény lesz, a gyerekek meg már alig élnek. Zalánt extrém nehéz rábírni, hogy egyáltalán megírja házi feladatát, állandó a hiszti és a kínlódás. Laptopja felhasználási engedélye már egyiknek sincs, bár az online órákhoz Rékának kénytelen vagyok odaadni a sajátját. Napközben telefonja sincs, hétvégén egyáltalán nem. Hétvégén odáig jutottam, hogy majdnem sírva fakadtam, mert úgy éreztem nincs kulcsom Zalánhoz, nem tudom érvelni nála, hogy miért kell házit írni. Szombatra fel is halmozódott a lecke, a csütörtökivel kezdtük. Aztán szerencsére összedugtuk a fejünket és úgy már volt némi haladás. Az utolsó környezet leckét nem tudom hogy fogja elsajátítani, tényleg fogalmam sincs. Valami csak lesz. 

Rékának ma volt 3 online órája plusz felhívta a töri tanár discord-on feleltetni valami 4-5 leckéből....Nem mentem fel meghallgatni a felelést, nehogy zavarjam, de ötöst kapott, szóval pipa. Meglepődtem amikor lapozgattam a töri könyvében, mert még csak most tört ki náluk a Rákóczi szabadságharc és a tananyag vége valamikor 1848-nál van. Valahogy le vannak maradva nem gyengén. 

Na Zalánnal is le vagyunk maradja a hülye tesi feladatokkal, ma csak simán kipipáltam egyet, késznek nyilvánítottam, anélkül, hogy fotót küldtem volna be, remélem, nem kell pótolni a hiányosságot. Réka szolfézs alapvizsgázik csütörtökön, nagyon remélem, hogy nem fog megbukni...itt még súgni sem tudok neki. 

Más nem nagyon van. Szerencsére még házhoz jön a friss zöldség, így pénteken főztem sóskát tojással, isteni lett. Olyan finom epret hoztak, hogy ilyen finomat régen kóstoltunk. Nem kellett hozzá sem tejszínhab, sem cukor, az csak elrontotta volna. A sóskából fagyasztottam is le, én ma is azt ebédeltem, most csirkemellel. Vacsorára lesznek gyros tekercsek salátával. Holnap megint dubarry lesz, mert van karfiol. Zalán bombáz, hogy készítsek hamburgert, ámde nem kaptunk zsömlét hozzá és én nem is nagyon szeretem a boltit, mert fura illata van. Szóval itt a vissza nem térő alkalom, hogy süssek igazi hambi zsömlét. Nem lehet nehéz, bár még a formázást sosem próbáltam. A héten a tettek mezejére lépek. Szerintem este be is kavarom a husit a húspogácsáknak, akkor már muszáj lesz a zsömiket is megsütni, hogy ne együk üresen. Meg kellene ismételni a múltkori muffin formában sütött brióst is, az is nagyon jól sikerült. Na és akkor így próbáljak fogyni, sok esélyem van....

Kitaláltam, hogy veszek olcsó kosarakat a Pepco-ból és kicsit feldobom vele a mini kamrát, egyelőre a tészták és a lisztek már külön kosárban figyelnek, van mindkettőből bőven...Ikeás állványom van a krumplinak, hagymának, almának, az is nagyon klassz. Próbáljuk az étkezőből kitenni a hűtőszekrényt a konyhába, mert valahogy nem tetszik, hogy ott ácsorog, de nem vagyok benne biztos, hogy a konyhában jobb helye lesz, hiszen az nem túl nagy. A kamrát pedig már túlságosan berendeztem, oda egy hűtő már nem fér be. Hát ilyesmiken jár az agyam mostanság. Ez egy soha véget nem érő történet, már 2,5 éve lesz, hogy beköltöztünk,  2 éve, hogy mindkét szinten éldegélünk és még mindig hiányzik egy sor minden. Pl. nincs cipőtartó, gardróbszekrények (a gyerekeknek bezzeg van) és az étkezőszekrény sem végleges. De nem gond, ennek is van jó oldala. 

Sokat csapongok? Na mindegy most már, nem törlöm ki az egészet..

Hát szóval megkezdődött a suliban a nagy visszaszámlálás, még 14 nap, vagyis ezt nem számítva már csak 13. Közben már jár az agyam, hogy mi mindenre kellene felhasználni az előttünk álló csaknem 3 hónapot, pl. rendszerezni a padlást, ahová minden fel van pakolva a költözés óta. Szétosztani a gyerekruhákat, cipőket, kidobni, amit nem használunk, külön gyűjteni, amit az őszi lomtalanításkor kidobhatunk. Pihenni, sokat olvasni, hintaágyban szunyókálni az árnyékban, pihenni és pihenni és pihenni. De jó lesz, csak tartanánk már ott!

Máris kész vagyok

Csak két sorra jöttem...Ma reggel fél 8-tól dolgoztam. Előtte elpakoltam a vasalt ruhát, beraktam a mosógépbe a törölközőket. Rendbe tettem a konyhát reggeli után, mosogatógép kipakol, bepakol. Rékának volt zoom online órája 9-től, 10-től, 11-től.  11től írták a dolgozatot a Lúdas Matyiból. Zalánt háromnegyed 10-kor ébresztettem, hogy 10-től német TZ. Szerencsére az nem online van, kinyomtattam, 3 oldal, másfél óra alatt megírta tök ügyesen. Persze a suliban fele ennyi idő van, stressz és ott többet hibázik. Itt is rászóltam, hogy nézze át, magát a hibát nem mutattam meg.

Mára el is fáradtam.... 

Ebéd után folytköv. Mármint a tanulást. Várom a péntek délutánt. Bár most jön az, hogy sűrűsödnek a számonkérések, tornyosulnak az anyagok és bár közelít a csúcspont - ami a mélypont - de még csak a szelét érezni....Jaj.

A home school unalma

9:00 - Zalánt hívom tanulni
9:15 - De nem jön
9:30 - Zalánt hívom tanulni, kissé idegesen
10:00 - Zalán mély gyászban megjelentik az étkezőben, ami most a tanulószoba. Plusz home office. Elkezdi keresni a tankönyveit. Réka eddigre túl van a napi első zoom óráján.
10:05 - Valami mindig van, amit nem talál. Nem és nem.
10:15 - Még mindig keres, de most már káromkodik is. Rászólok, hogy hagyja abba. A keresést ne.
10:16 - Megtalálom a hiányzó munkafüzetet/könyvet/ lapot, elé rakom.
10:20 - Végre leül tanulni, de nyavalyog, hogy nem akar
Ötször leejti a ceruzáját, szidja az íróeszközeit, elgurul a radírja vagy kitörik a ceruza hegye. Simogatja a haját oldalra (retteg, hogy frufru-t látunk rajta), könyököl, fészkelődik
10:30 - valamit fix tuti biztos, hogy nem ért, úgyhogy elkezd nyöszörögni. Már megint
10:32 - Először nyaggatom, hogy haladjon, csinálja, hajrá. Nem akarok az éjszakába nyúlóan tanulni
10:33 - Bólogat, hogy ő sem.
10:45 - De nem halad. Megfenyegetem, hogy így este nem lesz ideje játszani.
10:47 - Megsértődik
10:50 - Újra úgy tűnik, hogy tanul.
10:55 - Hová lett a ceruzája? Fogalmam sincs. Ja, nálam van.
10:56 - Kap egy másikat
10.57 - Maszatol a radírja, másik kell
11.00 - Csikorgatom a fogam és rágom a nyelvem, hogy ne szabaduljon ki belőlem a sárkány
11.03 - Nyavalyog, hogy éhes, régen volt reggeli. Kap almát és két kekszet.
11.05 - Nyavalyog, hogy többet nem kaphat.
11.06 - Kérdezi, hogy észrevettem e már, hogy az egyik füle nagyobb? Nem, nem tűnt fel.
11.07 - Elhallgat és látom, hogy koncentrál.
11:10 - Vigyorog, mint a vadalma. Nem is azt a feladatot adták fel neki, amit megcsinált.....
11:11 - Bömböl, mert közlöm vele, hogy a házit is meg kell írnia.
11:13 - Nem érti a házit, kéri ,hogy segítsek. És különben is, éhes. Miért nem tanulok Rékával?
11:15  Újra tanul, de ami még fontosabb, csöndben van.
11:30  Befejezi a feladatot. A füzetet , könyvet a földre söpri....Pislogok döbbenten és kérem, hogy szedje össze. Már csak azért ,mert fotóznom, küldenem kell a feladatokat a tanítónőnek.
11:32 Van benne hiba, de csak fotózás után javíttatom ki vele....
11:33 - Nem találtja a matek könyvét. Na tessék, kezdődik minden előlről.....
11:40 A kanapéra telepszik a matekkal. Hervatagon figyelem, ahogy a vonalzót próbálja használni a puha kanapén. Sok szerencsét!
11.50 Némi kínlódás után visszatér az asztalhoz mellém. Szidja Réka rózsaszín vonalzóját. Hogy az ő vonalzói sehol nincsenek, az nem merül fel benne.
12:00 - Kitelepszik a vécére. Ha szerencsém van, akkor a mobilom nélkül.
12:03 - Ábrándozik a tankönyvei fölött. Tekintete a messzi távolba réved....
12:40 - Végre ebéd. Olyan lassan eszik, hogy talán a vacsoráig kitart a tészta.
13:00 Irány a szabad!
14:00 Folytköv - kihúzok a napi tervezetből pár feladatot. Szorítkozzunk az abszolút szükségesre. A fene számol zöldpontokat! Visszaküldöm helyette a javításokat.
15:00 - Majd a hétvégén bepótoljuk a környezet anyagot, nem olyan fontos az!
16:00 - Végre kipipálva minden kötelező feladat. Sajnos csak másnapig. De kitartás, már látni az alagút végét! A matek tanár megírja, hogy befejezték az idei anyagot, innentől ismételnek. Hurráááá!

Első tízes letudva

Pontosan 10 éve, némileg kissé felesleges oxitocin infu bekötése után vonatsebességgel érkezett, valósággal kilőtt belőlem. Majdnem kitöltötte benn a rendelkezésére álló időkeretet, a 40. héten született. Ő tett engem fiús anyává is. Eddigi életében mindig olyan vadítóan jóképű volt, már az első napokban szerelembe estem belé és ez nagyjából ma is tart. Nem ritkán, ha mesél valamit, csak úgy elveszek a vonásai között, hogy hogy lehet valaki ilyen szép....Zárkózottabb természet, mint Réka. Sérülékenyebb is. Vékonydongájú, ám valahogy inas, izmos, a vállai szélesek. Szeret velünk aludni, hozzánk bújni és olyankor egy parányit olyan, mintha pici lenne. Még baba illata van. Ott a halántékánál szoktam szimatolni. A tornacipőit kevésbé. Mostanában nagyon válogatós lett, bár egy jó húslevessel, bolognaival vagy brassóival bármikor le lehet venni a lábáról. Tud amerikai palacsintát sütni, ha nem kap enni (ilyen nincs persze) és melegszendvics sütésben is eléggé ott van. Szereti a bringáját, jól úszik és görkorizni is gyorsan megtanult. Tesi órán vízilabdázik, szeret a kapuban állni (lebegni). Marvel filmeket kedveli és szerinte a horrort is, persze még nem tudhatja, milyen az. Tesójának jó szövetségese. A két gyerekszoba közül a nagyobbik lakója. A két gyerek közül a kevésbé irigy. A család legfiatalabb tagja. A legkisebb unoka. Harmadik Bés. Egykori dínó rajongó. Jelenlegi minecraft-os. 146-os méretű ruhában. Zöldszemű, szőkés hajú. Dobble családi bajnok. Hátsimiben, nyakmasszírozásban zseniális, érintését meg tudom különböztetni Rékáétól. Van a kezében valami különös energia.  Isten éltessen sokáig, édes kisfiam! :) 

Réka rókatánca, vizsga előtt két héttel

Volt jobb is, rosszabb is

Szerintetek én olyan blogger vagyok , aki folyton panaszkodik és siránkozik a kis életéről? Megmondhatjátok őszintén, mérlegelni fogom. Mindenesetre én nem akarom ezt, nem akarok ilyen lenni, az más kérdés, hogy mikor mit dob az élet. Például tavaly szeptembertől egészen novemberig egy tömény próbatétel volt az életünk, hogy ihaj....Nem mondom, hogy minden nap, de elég rossz szériánk volt. Sokszor elhangzott, hogy most már aztán elég volt, ez már gombócból is sok....Máskor meg nyilván van, hogy kisüt a nap. Valahogy az az ideális, ha LEGALÁBB van váltakozás, ha nem is mindig habos-babosak a hétköznapok. 

Ez most nem tudom honnan jutott eszembe, csak úgy. 

Főni egyre türelmetlenebbnek tűnik a home office ügyében. Én értem is őt, meg magamat is értem, húzom, ameddig lehet, itthon. Nem érzem magamban az erőt, hogy este öttől új anyagot vegyünk matekból vagy gyakoroljunk, ismételjünk, dolgozatokat írjunk.... Persze lehetne Zalán önállóbb, én értem, de azért ő még csak harmadikos. Főnit sem akarom bosszantani, nehogy aztán egyszer csak azt bökje ki, hogy akkor talál mást, aki hajlandó bejárni dolgozni. Szerintem az ő szemében a home office nem egyenlő a benti melóval és van ebben is valami. Ugyanakkor ha mondani szeretne valamit, vagy feladatot adna, Bell apó feltalálta a telefont, megbeszélhetjük úgy is. Viber-en így is forró köztünk a vonal, ha feladat van. Ő valahogy úgy képzeli ezt- erre csak most jöttem rá - hogy én otthon tanulok a gyerekekkel, elsősorban tanulok és ő fizet engem ezért , méghozzá nyolc órában. Ez azért nem így van, olykor négy után is verem a gépet, mert lelkifurim van, nehogy valaki azt gondolja, hogy én nem dolgozom. Na mindegy. Még négy hét van a suliból, ha jól számolom, minden hét ajándék itthon. Jövő héten csütörtök-pénteken benn dolgozom, a többi nap itthon. Egyébként hálás vagyok, hogy megtehetem, nagy segítség ez nekem. Azért azon meglepődnék, ha kirúgna, érdemeim elismerése mellett, jót röhögnék. Ja, nem...

Lazítás van a szigoron és úgy veszem észre, erre két reakciója van az embereknek. Az egyik: - Na ugye, nem is volt itt semmi vírus!  A másik: Úristen, jön a második hullám hamarosan és mind meghalunk, ha nem marad mindenki otthon!!! Én még mindig azt gondolom, mint az elején. Próbálunk egyensúlyozni a gazdaság életben tartása és az emberek életben tartása között. Nem mindenhol választották ezt a taktikát, meg lehet nézni a különbséget pl. az új-zélandi és az angol taktika között és az eredményeket...Megsúgom, hogy mi az új-zélandiakkal vagyunk és legyen hálás ezért mindenki!  Mert ennek köszönhető, hogy viszonylag kevesen veszítették el a szüleiket, nagyszüleiket, dédszüleiket. Eddig legalábbis. Erről valahogy mindenki megfeledkezik, hogy járhattunk volna úgy, mint az olaszok, franciák vagy akár a svédek. Azért benne volt a pakliban és még most is benne van valahol...Most már valahol egy másik stádiumban vagyunk, a maradjotthon most is klassz dolog, ha valaki megteheti, de egyre kevesebben vannak ilyenek (lásd fentebb), úgyhogy marad a távolságtartás, a maszk, aztán imádkozzunk, hogy minden rendben legyen. 

Nem változás még nincs, bár túl vagyunk a csúcsponton, az elsőn Remélem, nem lesz több. Ugyanakkor a gyerekeket vissza kell engedni a közösségekbe, ha nem is az iskolába, de a baráti közösségekbe legalább. A munkahelyekre vissza kell menni a szülőknek, felnőtteknek, annak is , aki eddig nem dolgozott. Óhatatlan, hogy egyes helyeken megszaporodhat a fertőzöttek száma. 

Réka barátnőjének jövő héten szülinapja lesz, áthívta őt vendégségbe. Elsőre nem engedtük, azt gondoltuk, hogy korai még. De vajon tényleg korai? Fogalmam sincs. Egész nyáron nem tarthatjuk őket bezárva, mert vagy internet függők lesznek  vagy becsavarodnak a négy fal között. Lassan meghirdetik a táborokat is, Réka szeretne menni néhány kreatívba, ott kb. 10-en szoktak lenni és mindenfélét alkotnak. Nem tudom elképzelni, hogy vajon majd maszkban lesznek? Vagy mindenfajta védelem nélkül? Vagy plexi lapok lesznek az asztalok között, mint a holland iskolákban (az mondjuk röhej). 

Még arról sincs infó, hogy vajon az iskola saját hatáskörben szervez-e valamiféle "gyermekmegőrzést".  Bármilyen formában. Akár nyári iskola ismeretterjesztő órákkal, akár tematikus táborokkal. Azt gondolom, hogy fog, szokott is, jó pénzért, bár a körülményekre tekintettel talán ingyenes megoldást is kínálhatnának pár hétre legalább, hogy könnyítsék a szülők terheit. Sok esetben a szülők szabadságának jó része már oda van...

Hát szóval megint péntek, kivételesen nem érzem magam fáradtnak. Jó hír, hogy Rékának elég stabilak most a jegyei és Zalánnak is klasszak. Jó hír, hogy a hétvégén végig Zalánt fogjuk ünnepelni, mert 10 éves lesz hétfőn. Jó hír, hogy lesz Netflixünk, ha nem válik be, majd jól lemondjuk. Jó hír, hogy megjött a hintaágy új párnája és szuper, ma délután ringatóztam benne egy picit egy kis jégkrémmel. Jó hír, hogy van  gesztenyepüré és tejszínhab. Rossz hír, hogy a héten nem hiszem, hogy fogytam, pedig egész héten salátán tengődtem és éheztem. A jégkrémet majd este lekocogom. Bár van vagy 2000 kalória. Hamarabb kapnék infarktust. Jó hír, hogy péntek van és itt a hétvége. Élvezzétek ki ti is! 

Befelé ordítani?

Rémálom a gyerekekkel a tanulás ezen a héten (is???), a hajam égnek áll. Totál mélypont. Tegnap konkrétan eltelt egy egész nap és nem haladtak semmire a leckével. Zalán két órát ült a két Lotti egyik fejezetén. Eredménytelenül. Aztán öt azaz 5 órát a matekon, ott egy egész oldal volt ugyan feladva, de max fél óra munka. Hagytam, figyeltem mire megy egyedül. Hát semmire abban a remek formájában. 

Réka sem sokkal jobb. Tegnap már dolgoztam reggel javában, mikor egyszer csak összerezzentem. Réka elkezdett ordítani az emeleten a lépcső tetejéről, hogy neki 4 perc múlva Zoom óra és most kelt fel. Visszakiabáltam (bocs, szomszéd!) , hogy én szóltam fél 9-kor, hogy ébresztő és hogy nem megyek fel többet, mert 10-ig sok dolgom van és nem érek rá szaladgálni életet pumpálni belé. Persze nem volt megértő és az egész az én hibám volt. Az ordítása hangerejéből először arra következtettem, hogy 8-tól írják a környezet röpit a zoom-on, még röpke lelki furim is volt, hogy én ezt nem is tudtam....de kiderült, hogy nem. 9 órától írták. Szerintem az osztály 90%-a ötöst írt, elég találékony gyerekek. Ma németet írtak, csomagolások...volt, amit én sem tudtam. Fogalmam sincs, mibe csomagolják a németek a joghurtot. 

Tegnap este 10-kor még etikából írtuk a képzeletbeli tudós naplóját, amivel Réka nem boldogult. Kitaláltam az éjjel világító papucsot, mint új találmányt, a többit Rékára hagytam. Fél 11 tájban le is adta. Egyébként baromság. Én általában vaksötétben is kitalálok a klotyóra éjjel, bár egyszer volt, hogy a lehajtott wc tetőre pipiltem...hiba volt, nem leülni először. Na akkor eléggé felébredtem gyorsan. 

Aztán ma hallottam az ofőt zoom órán panaszkodni a gyerekeknek, hogy úgy látja, nagyon le vannak engedve. Szóval nem csak az én gyerekeim...Egyébként, ahogy a május beköszönt, ez valahogy így szokott lenni. A május már egyenlő a K.O-val, amit felold a június, amikor rendszerint már nem sok minden történik. Elmennek kirándulni, aztán hopp, máris itt az utolsó hét. Kivéve idén, amikor nem megy senki sehová. Hogy aztán így hogy működik majd az utolsó hét, nem tudom. Kétlem, hogy sok mindent ki lehetne verni még belőlük. Hogy nekem elegem van, azt nem is mondom. 

Közben egyre több az online óra, most így a végén ez már nem annyira buli, mint amennyire értékelni tudtam volna áprilisban. Zalánnak holnap lesz egy német, Rékának ugye már mindennapos a német és a természet. Ma lesz töri és irodalom is, jaj.

Pedig még ezt a pár hetet ki kell bírni valahogy, tanulni a szavakat, átvenni a leckéket, megírni a vázlatokat, megtanulni az megtanulnivalót és megírni a dolgozatokat, aztán jön a 10 hét szabadság. Olyan korlátozott szabadság. Most ilyen van. Hogy addig hogy  bírjuk ki, nem tudom. Igyekszem nem sokat ordítozni....

Csak görbüljön!

Anyák napja alkalmából meglátogattuk mindkét mamát, egyiket szombaton, a másikat, anyukámat, vasárnap. Anyuhoz nem mentünk be, leültünk a kertben a hintaágyra, ő pedig vagy 3-4 méterre tőlünk, maszkban ücsörgött és beszélgettünk egy kicsit. A gyerekek a kert másik részében játszottak, lovaztak, a kutya fel és alá szaladgált, mert imádja a füves kerteket. Végülis jobb volt, mint meg sem látogatni anyukámat, de nem volt az igazi.

Én vasárnap délután kaptam pár kézzel kreált alkotást, amikor már azt hittem, rólam meg sem emlékeznek a csemetéim, brühühü...de végül de. Igaz, házifeladat is volt, hogy valamivel lepjék meg az anyukájukat, classroom megmondta. Tesóm kapcsolatba lépett a helyi virágbolttal (ott, ahol anyu lakik) és kiszállítottak anyunak egy cserép virágot a nevünkben, egy másikat pedig tesómék nevében. Persze anyu nagyon meg volt hatva, nem is csodálom.

Ettől a héttől pedig a boltok visszaálltak az eredeti nyitvatartásukhoz, aki eddig zárva volt, virágboltok, butikok, ilyesmi, most kinyithattak. Ennek ellenére mi egész héten nem voltunk sehol, online rendeltem mindent, ami kellett, jött is a futár szinte minden nap. Járt itt a zöldséges, érkezett új kenyérpirító, Tibinek számítógép alkatrész, és ami még nem is jut eszembe. Ja, igen, a Csíki sör szállítmányunkat is meghozták és elvitték a tavaly elfogyasztott cucc göngyölegét. Zalán szülinapi ajándéka is nagyjából befutott. Az ebédet továbbra sem hozzák ki, ami a gyerekeké, Tibi hozza haza, szerencsére nem messziről. 

Van egy halom elintéznivalóm, ami folyton kimegy a fejemből, ilyen a légkondi szerviz felhívása, hogy jöjjenek ki, mert a légkondi fura hangokat hallat (télen is használtuk olykor, mert percek alatt fűti be a szobát, ami fürdés után jól esik). Aztán nem ártana tervezni a földszintre is egy légkondit, mit ajánlanak. Olyan kellene, ami pollenszűrős, bár Tibi szerint már csak olyan van. Majd kiderül. Zalán tortáját is meg kellene rendelni, persze minecraftosat kért, mi mást. Mit is kell még? Tibi mégis kicserél egy ablakot, amit a múltkor nem, azt is meg kellene rendelni. Zalánnak is kell keresni fodrászt, jól megnőtt a haja. Vagy meglepjük a szülinapján egy hajvágó géppel.... 

Jövő héttől már heti két nap dolgozom az irodából, ami nem annyira jó dolog, de legalább 3 nap még mindig lehetek itthon. Biztos kinyiffannék, ha minden nap meló után kellene átvenni az anyagot a gyerekekkel. Még Réka hagyján, de Zalánnal biztos tanulnánk 3-4 órát minden nap, na ezt nem hiányzik. 

A héten főztem friss sóskából főzeléket, nagyon finom volt. Vajon le kell párolni a sóskát, majd lisztet tenni hozzá, picit pirítani, majd felönteni tejjel és rottyantani egy kicsit. Tettem még bele egy kis sót, borsot és kész. Lehet mixerrel homogénebbé tenni, de a gyerekek így is megették. Ja, cukor is ment bele bőven, szóval nem diétás kaja. Tükörtojással fogyasztottuk. Volt még cukros briós péntek este, ami nagyon jól sikerült, végre készítettem egy kalács tésztát, ami foszlós és könnyű és finom...Legközelebb ugyanebből a tésztából fonottkalácsok lesznek. Szombaton kebab volt nyárson, amit a görög nyaralás emlékei ihletett, találtam is hozzá receptet valahol. Ott egy picit megakadtam, hogy tegyük a befűszerezett húst 6 órára a hűtőbe, mert már elmúlt dél...de egy fél órát így is pihent és az ízek igazi összeérése nélkül is finom lett a kebabom. Paradicsomsaláta volt hozzá fetával, és persze az elmaradhatatlan sültkrumpli. Dubarry szelet is volt a héten, felhasználva az egyik fej karfiolomat. Gennaro Contaldo tanított meg besamelt készíteni egy youtube videóban - 10 dkg vaj + 80 g liszt + 1 l tej + só + bors + szerecsendió + parmezán...hát valami mesés. A besamel és a dubarry is (ha így kell írni...) Vasárnap reggel lángos sült, ami szintén rekord finom lett, egyből eszembe jutott róla, hogy a Balaton parton pont ilyet szoktunk enni és az milyen klassz is, hhhhhhhhh.....

Szombaton kimerészkedtünk a bevásároló központba, elhoztuk az új porszívónkat a MM onine vásárlós részéről és Tibinek nagyon kellett már cipő. Viszonylag sokan voltak a boltokban és én nem bírom a maszkban sokáig, szóval nem volt egy kellemes élmény. Mindenkin volt maszk kivétel nélkül, szóval jófejek az emberek ilyen szempontból. Jó,jó, kötelező, de akkor is. Este osontunk az ALdiba , egy órával zárás előtt...a mi autónk volt az utolsó a pakolóban. Mármint távoztunkkor. Éssss volt élesztő, porélesztő, úgyhogy öröm, boldogság, mámor! ( A kisboltban friss élesztő van húsvét óta, ez a porélesztő afféle jelképe volt az áruhiánynak, de remélem, ezt is el lehet felejteni.) 

Heti menüt még nem terveztem, de chilis bab biztosan lesz, mert azt kértek a gyerekek. Ehhez párolt rizst szoktam főzni. Aztán ha marad ki rizs és szokott, azt megeszi a kutya. Ja tényleg, Fressnapfban is voltunk, elfogyott a kutya fültisztítója. Anélkül meg begyullad neki egy idő után, aztán jöhet a 10000 ftos állatorvos számla, és egy potenciális süket öreg kutya víziója, úgyhogy inkább a heti fültisztítás egyszerűbb. Vettünk egy kis száraz kaját neki és Frolic-ot, mert emlékeztem, hogy ezt Molly kutyám is imádta (piros karikák, száraz kutyakaja). Dió is rácuppant eléggé, úgyhogy jutalomfalatnak kiváló lesz. 

Szóval chilis bab és ha a kutya is hagy még rizst ,akkor lesz egy kis indiai tikka masala vagy valami ilyesmi - üveges szósz + csirkemell. Natúr szelet és meggymártás?  Mini pizzák? Szalámival és sajttal? Csirkepaprikás tésztával? Tojásos nokedli salátával? Mondjuk, salátát nem vettem. Carbonara? Elég nemzetközi az itthoni konyha, nem mondom. Ez a véletlen műve. 

Rékának nyomnia kellene a szolfézst, jött e-mail a zenesuliból, hogy az alapvizsga, ami zárja 4 éves szolfi tanulmányait,  meg lesz tartva még idén, mégpedig redmentán (ez rossz ómen). Pedig reménykedtem, hogy őszre tolódik. Réka nem esett kétségbe, szerintem még elő sem vette a feladatsort, amit megküldött E. néni.....Az biztos, hogy ha sikerül, pezsgőt bontunk és megünnepeljük, nem tudom elmondani, mennyit szenvedett Réka a szolfézzsal az elmúlt 2 évben. Vagy 3.
Mindig hétfőn tartották nekik fél öttől- hatig, olykor negyed hétig...sötétben ment télen, sötétben jött, kísérni kellett, érte menni a suli kapujáig...Idén már annyit lógott RÉka, hogy a zenesuli igazgatója megszólított (ismerős), hogy nem kellene ennyit, izé, mert még nem engedheti záróvizsgázni. Remélem, még egy kis hajrá, még egy kis befektetett energia és ezen is túl lesz/leszünk. Ez az egy tantárgy egyébként, amihez halvány lila gőzöm sincs és írtam már szolfész tesztet, 20/0 pontosat, Réka nagy derültségére. De örülnék egy ketteskének is, csak görbüljön! 

Két éve vagyunk vizslások

Köszönjük, hogy minket választottál, drága kutyánk! Nagyon-nagyon szeretünk!

Ma két éve utaztunk le Siófokra Joker kutyáért, akit azóta Diónak kereszteltünk.
11 hetes volt akkor, Tibi szerint uborkafeje volt, tűzdelt bundája és cukorfalat természete.. 3 fiúkutya közül választhattunk és eredendően, fotó alapján én nem őt szemeltem ki. Tibi döntött másképp, Dió volt a legjátékosabb, legfürgébb és ő feküdt az ölébe gond nélkül. Tenyésztője szerint ő volt számunkra a tökéletes választás, mert nyugodtabb természetű a társainál. 

A hosszú úton hazafelé, a fejét Zalán ölébe hajtotta. Csak egyszer-kétszer szűkölt röviden, de könnyen megnyugtatható volt. Nagyon gyorsan belesimult az életünkbe. Kezdetben egy fonott kosárban aludt az ágyam mellett , később az ágyunk végétől nem messze, egy fotelben. Azóta is. Volt idő, amikor kétszer keltett éjszaka pisilni, szerencsére ezt a szokását levedlette....

Mindenkivel barátságos, mindenkit meg akar csókolni, azt viszont megérzi, ha félnek tőle és nem tudja ezt mire vélni. Ezért védekező üzemmódba áll át. Imádja a szukákat, megkergeti a macskákat. Mély, öblös hangon ugat, de csak ha nagyon muszáj. Ismerem ugatásának több hangszínét is, mikor fél, mikor lát macskát, mikor érdeklődő, nem is gondolja komolyan, csak a rend kedvéért.

Szeret az erkélyen napozni, ha odasüt a nap, persze csakis takaróra fekszik le.  Nagyon sok szót ismer, egész jól ért magyarul. Igényli a napirendet és kedveli annak betartását. Pl. naponta egyszer visszük sétálni, egyszer. Ha mégis dél tájban levinnénk a Tiszához, attól ő még az esti sétáját ugyanúgy igényli.... Rosszul viseli, ha itthon hagyjuk egyedül, de stand-by üzemmódra kapcsol, alszik, sosem rombol, kapar vagy rág. Mármint kártékony módon.

Mindig a sarkamban van, ott szeret lenni, ahol mi vagyunk. Ha a gyerekek az emeletre felmennek, akkor inkább velünk marad. Tibi irodáját utálja, kölyök korában sokat szunyókált Tibi egyik székében, de már kinőtte azt, lefolyik róla és ott lenn nincs kanapé vagy ágy....

Tibi nála a falkavezér, de többnyire nekem is szót fogad. Tőlem kap enni, együtt sétálunk, tudja, hogy fokozhatatlanul imádom, érzi ezt,  szóval bír engem. A gyerekekről tudja, hogy gyerekek....

Dió nem kutya, ő egy vizsla. Ezt sokan nem értik, de a többi vizslás nagyon is.... Azon túl is ő szinte ember, épphogy meg nem szólal. Sokszor gondolom róla, hogy túl tökéletes ő ahhoz, hogy igazi legyen, de még szinte kölyöknek számít a viselkedése alapján, úgyhogy ő csak egyre jobb lesz, akár egy szépséges bor...

MIlyen gyorsan eltelt két év...döbbenet!

Hosszú hétvégés

Azt akartam írni, hogy most egészen korrekt mennyiségű tanulnivaló árad a suli felől,  minden nagyon kerek, semmi kapkodás, heppinessz van. Ám ma reggel rájöttem, hogy megfeledkeztem a környezetről, amiből most a der menschliche Körpert tanulják Zalánék. Elvileg nem mind új szó, szóval remélem, nem lesz lehetetlen megtanulni keddig - szerdáig, csak hát na. Sajnálom szegény Zalánt, mert állandóan németet és német környezetet tanulunk, a többiből csak a házikat. Szóval egy sima suliban arany élete lenne....

Pénteken bevackoltam magam a kanapéra és onnan dolgoztam. A gyerekek félre is értették, mert Réka a magyar Nobel-díjasok témában faggatott, bár hamar a tudományom végére értem. Majd Zalán elmélkedett, hogy können vagy wissen. Aztán jött Réka, hogy kellene neki egy Szent-Györgyi Albert életrajz etikára (????). Zalán sem hagyta magát, tesiből ki kellett számolni, hány négyüteműt tud 2 perc alatt. Minden nagyon kafa, csak közben koncentrálna az ember a saját munkájára is, ne csináljon már túl nagy hülyeséget....

Kb. ma lettek volna a gimiseknek a ballagások. Idén nem vagyunk családilag érintve, tavaly ballagott a cambridge-i keresztlányom (azóta persze itthonról tanul ő is)  és jövőre fog a tesója. A nyolcadikosaink a suliban viszont eszembe szoktak jutni, ők már nagyon sokat cumiztak ezzel a vírussal, kezdve, hogy még márciusban volt, aki lemaradt a szóbeli felvételiről, mert a sítábor után már nem fogadták a pótszóbelin a gimiben. Aztán elmaradt a német út, ami mindig nagyon jó (egy hetet töltenek a nyolcadikosok egy német testvérvárosban - Réka már most várja) . Nem volt alapítványi bál, ami az első nagy esemény a felvételi hajrá nagy tanulás maratona után - ott szoktak a nyolcadikosok keringőzni, hogy szülői szem nem nagyon marad szárazon. Aztán nem volt országos német verseny döntő sem, amit minden évben mi rendezünk és tök jól szoktak szerepelni a legjobb németes nyolcadikosaink. A második félévben szoktak ráállni a középfokú nyelvvizsgára készülésre, túl a felvételin, most erre sem kerülhetett sor. Nem lesz bolondballagás, elmarad nekik az a 2-3 hónap jó időszak, ami már valamennyire a búcsúzkodás az általános iskolás évektől, 8 évtől...nincs ballagás, legalábbis én nem hiszem, hogy megtartják. Azt nem tudom, hogy szoktak e szerenádozni...Részvétem a nyolcadikosoknak. Mondjuk nekem nem sok emlékem van egyik ballagásomról sem, de ez az én szegénységem, lehet ez klassz élmény is. Nagy mérföldkő, van mit ünnepelni. 

Nagyon nem történik semmi. Hétfőtől enyhítés lesz ugyan, de én nem hiszem, hogy sok minden változna. Talán Tibi tud sportcipőt venni, ami miatt sóhajtozik már egy hónapja. Kinyitnak a boltok. Továbbra is hetente egyszer elmegyünk vásárolni, én egy nap dolgozni és kb kész. Tibi persze jobban szaladgál a városban, de ő is csak amennyit muszáj. Szóval marad minden ugyanúgy, ahogy volt. Suli, meló itthon, meg kb minden itthon. Majd ha kitör a nyári szünet, az lesz érdekes, ugyanis nyári táborok híján nagyon unalmas lesz a gyerekeknek a nyár....Ráadásul Tibi úgy van vele, hogy a nyaralásnak is lőttek. Én még azért reménykedem, mert augusztusban lesz Tibinek leállás a gyárban, addig még olyan sok idő van....bő 3 hónap. Hátha valahová el tudunk utazni egy hétre. Akár egy erdős régióba, ahol a kutya is jól érzi magát. Mi még szerencsések is vagyunk, mert nem kell 10 hét felügyeletet valahogy megoldani, Tibi itthon dolgozik, ettől függetlenül a táborok nagyon fognak hiányozni. 3-4 hét is lefedhető volt, bár egy vagyonba került,de legalább jól érezték magukat a gyerekek. Hát mindegy, ez van, nem tudunk mit csinálni.  

Anyák napjára anyunak készültem egy nagy rakás finomsággal, édességgel. Kiszedtem őket az eredeti csomagolásukból és átöntöttem egy selyem zsákocskába (kézfertőtlenítés után). Garantáltan vírusmentes. Kap egy könyvet az egyik kedvenc publicistájától és egy kis asztali kerámiát. Még anyósomnak ki kell találni valamit, egy nagy szatyor diabetikus édességre gondoltam Intersparéktól...egy kis vágott virágot, kerámiát. Rossz lesz, hogy nem szeretgethetem meg anyukámat, olykor nehéz elhessegetni a gondolatot, hogy talán többé sosem látom? Hogy vesztegetem a drága időt, az kétségtelen....Hát ez van, nem tudunk mit csinálni. 

Ja, ami még gubanc - nagyon nehéz szabályozni a gyerekek laptop használatát. A home school jegyében eleve sokat ülnek a gép előtt, de tudnának napi 12 órát is játszani. Réka már úgy ül az étkezőben, hogy rálátok  a monitorjára tanulás közben, nehogy valami játékra tévedjen véletlenül. A facebook-ot is ki kell kapcsolnia. 2 órát játszhatnak most egy nap, ami szerintem baromi sok, szerintük baromi kevés. Zokogás és ordítás van, amikor a két óra lejár és beszedem a laptopokat (mert azóta kaptunk egyet Tibi unokahugától is, úgyhogy van itt laptop dögivel). Szomorú vagyok, mert ez nagy konfliktus köztem és a gyerekek között, én vagyok a nagyon rossz zsaru és aggódom, hogy megutálnak, de egyszerűen nem bírom elviselni, ha sokat kockulnak. Még ebben a bezárt helyzetben is....Hétköznap nincs gépezés, amíg leckéjük van, ezt legalább elfogadták és igyekeznek végezni. Kutyát sétáltatni is kötelező nekik minden este, hogy mozogjanak egy kicsit és legyenek levegőn. Gépen kívül, telefonon kívül már nem játszanak, egyáltalán,nem is legóznak. Csak kártyázni és néhány társasjátékba lehet bevonni őket. Remélem, együttműködőbbek lesznek laptop használat ügyben, mert már nagyon unom, hogy nem ismernek mértéket....

Na szóval itt a május, még 6 hét a suliból kb. Ez kevesebb, mint amennyi mögöttünk van home schoolban. Pillanatokon belül itt lesz a vakáció. Nagyon várom már, hogy ne legyen lecke, házifeladat, esszé, beadandó, projekt munka, feladatlap, cetli, írásbeli felelt, témazáró, zoom, teszt és dolgozat. Addig pedig éljen a Marcipán cukrászda és éljen a fagyiiiii!