Füstjeleim

Ezt már nem tudom, mikor írtam, de nem most. Elvileg hétfőn.

Reggel csúnyán lefröccsentettem magam reggeli közben (már az íróasztalnál) egy paradicsommal. Ez megadta az alaphangulatomat. 4 folt a blúzomon, 5 a nadrágon, ezeket még kisuvickoltam. Ám ami a kis gombos szürke kardigánomon volt, azokat nem vettem észre. Jártam is lenn az irodában, ahol megfordulnak emberek, mármint nem itt dolgozók, de ezek szerint nem volt feltűnő...remélem.

Tök jó hétvégénk volt. Mindkét nap sétáltunk a kuttyal, szombaton a Tisza ártéren, pontosabban a gáton, vasárnap a Zagyvaparton. Nagyon élveztük. A szokásos házimunkákat is letudtuk, ilyenkor mindig rácsodálkozom, hogy milyen szélmalom harcot vívok, ha mindent ki is vasalok, üres is a szennyeskosár, akkor meg tele a szárító és másnapra legkésőbb lesz vasalnivaló. Mire meg ezt is kivasalom, addigra biztosan lesz még több szennyes...és így tovább, és így tovább. Elvagyok. :) :) 

Zalán táskájából hazatévedt egy dolgozat a minap, nyelvtan .Egyik oldalon ötös, másik oldalon hármas. Hármas?? Gúvadt ki a szemem finoman, mival?? Böngészem a dolgozatot, hát az utolsó feladat az egyik oldalon nem volt kész. Bele sem fogott. Kérdőre vonom a fiúcskát, hogy mi történhetett itt, mire  legyintett, hogy erről én már tudok. Okés, de mégis hogy volt ez? Készségesen elmagyarázta, hogy ó, hát nem volt idő az utolsó feladatra.  Merthogy izé....neki kakálnia kellett. Kiderült, hogy a dolgozat közepén rájött a szükség. Fogta magát, kikéreckedett. Szinte láttam magam előtt, hogy haláli nyugalommal kibattyog a vécébe, fütyül rá, hogy nyelvtan felmérő......Nem emlékszem, hogy hosszú diák pályafutásom alatt, ami kb. 20 év valaha jártam volna így, Zalánnak ez rögtön a második évben sikerült....Most, hogy a tantónéni nem engedte, hogy szünetbe befejezze, nem kapott extra 5 percet, hát no comment. 

Réka vadul gyakorol a fuvolán, teljesen el van szédülve. Sok darabja van egyszerre, két duó is, és még vizsgadarabról szó sem volt. Irgalom a szomszédoknak, de javára legyen mondva, egyre szebben és jobban játszik, lassan koncert minőségben (ja nem. de ajdne). :)

Ma már szerda van, elkészültek az új ablakok, ó jeeeee.....Még nyitogatni, húzogatni nem lehet, csak holnap, de gyönyörűnek gyönyörű. 

A héten Pro Patria napok vannak a suliban, ma himnusz éneklő verseny volt, állítólag Rékáék beégtek, mert két fiú összekeverte a 3. és a 2. versszakot. Hogy mennyire direkt, nem tudni. Holnap is lesz vetélkedő, régi tanítók mesélnek a régi időkről, pénteken Munkácsy kiállítás és Utazás kiállítás. Lesz itt minden. 

Endlich Freitag.....

Tegnap felhívott az asztalos, akit valamikor az ősszel, október magasságában ajánlott a faiparban igen jártas főnököm. Akkoriban terveztünk egy ajtót a tetőtérbe. Megbeszéltem vele (a menő asztalossal), hogy majd jön és felméri a helyzetet, ajánlatot ad…de előre figyelmeztetett, hogy csak karácsonyra tudja vállalni. Az nekem tökéletesen meg is felelt. Ámde nem jött, felmérni sem, a tájunkra sem, mi meg – ahogy a hetek peregtek - átgondoltuk azt az emeleti ajtót és rájöttünk, hogy a fűtéskorszerűsítés indokolatlanná teszi azt egyelőre, szóval le is mondtunk róla. De hogy fél év múlva hív vissza az azért kemény. Előrelapozott a spirálfüzetében vagy mi történt? Megköszöntem neki kedvesen, hogy eszébe jutottam…

Már összerezzenek, ha a mesterembert kell hívni. Most pl. a kerti csappal kellene valamit kezdeni, de ilyen csipp-csupp munkáért senki normális ki nem jön….eszünk is jutott a szomszéd, a víz-gázos, aki annó kétszer leesett józanul a létráról és 2 órájába telt, mire fél méter gázcsövet le tudott vágni. Még nem kell locsolni semmit a kertben, bár a fűmagot már megvettük...

Két héten belül elvileg jönnek az új ablakok az emeletre. Ezzel párhuzamosan új függönytartó és függöny is kell ezekre az ablakokra, bár a mi hálónkban maradhat minden a régiben. A gyerekeknek semmiképpen. Egyelőre még nem tudom, milyen függönyt fogok oda választani, mármint milyen típusút, de Réka nem szeretne vitrázspálcásat, hanem rendes függönyre vágyik... A konyhába  sem tudom eldönteni, milyen függöny illene, oda elvileg egy függönytartóról picit belógó és egy vitrázspálcás megy, de még ilyen szettet nem találtam (amit tetszik is). 

Most leállunk a felújítással, össze kell szedni a gondolatainkat, hogy mi legyen a következő lépés. Szeretném felújítani a hintaágyat is a kertben, új párnákat venni bele, egy csomó virágot is szeretnék, sokat-sokat. Olyat is, amit lógatni lehet a lépcső mellől, a virágládákat megtömöm muskátlival, a tavalyi begóniáim közül is élnek páran. Úgy néz ki, a levendula elpusztult....vehetek másikat. Nagy okosság, hogy a virágok sokkal szebbek és jobban fejlődnek, ha olykor meglocsolom őket. Ez, tudom, olykor elmaradt. MInden orchidea virágzik, nem győzök gyönyörködni bennük. Kettő nem, ami a cégnél az ablakban vannak, ott valami bibi van, vagy túl száraz a levegő vagy túl melegük van, fogalmam sincs, de nem nevelik meg a virágaikat sem, még bimbó formában elhervadnak. Iyen sem volt még. Szóval most nem nagyon gondolok előre sokat, őszre legyenek meg Réka új bútorai, egy komód, egy könyvszekrény, esetleg egy új íróasztal és egy éjjeliszekrény, ez utóbbi kettő zárójelben. Aztán ott van az új étkezőasztal, plusz még két szék, két étkezőszekrény. Ezt önmagában kb. a havi fizetésem....Őszre nagyon szeretném, ha bútorilag rendben lennénk. Az előszobába is szeretnék még egy komódot, ami elnyelné a sapkákat, esernyőket, sálakat, kesztyűket, esetleg cipőket. Lehet, hogy ezt majd inkább csináltatom, elvégre nagyon jó asztalost azt aztán ismerek többet is. 

Pihentető hétvégét mindenkinek! :) 

A fényképezőgép

Tudtátok, hogy Petőfi 6 nap és 6 éjjel alatt írta  a János vitézt? Holnap tz belőle, kikérdeztem Rékát, úgyhogy toppon vagyok a témában.

Ütemhangsúlyos, négyütemű tizenkettes a verselése, Rékától megtanultam, hol vannak a hangsúlyos és hangsúlytalan szótagok, meg hogy minden versszakban 12 szótag van...bár ezt biztos  tudtam, csak már elfelejtettem. Na hagyjuk a János vitézt!

A gyerekek ma megtalálták a régi fényképezőgépünket, ami még filmmel működött. Illetve még a múlt héten került elő, de csak most beszéltünk róla többet. Teljesen lefagytak, amikor elmondtam, hogy a képet rögtön nem lehet megnézni, amit azzal készítenek, el kell vinni előhívatni. Mondjuk, nincs is itthon film legalább 10 éve. Hitték is, nem is. Vicces volt. Néha olyan, mintha egy másik bolygóról jöttek volna. Vagy éppenséggel, mi születtünk volna valahová egészen máshová. 

Valamit még akartam írni, de teljesen elfelejtettem, hogy mit....De hogy a fenébe írta meg 6 nap alatt?? Zseni volt ez a Petőfi. 

A fogyókúrám nem jól alakul. Ahogy hazaértem farkaséhesen, bezabbantottam egy giga szendvicset medvehagymával és paradicsommal. Utána Rékával még egy tábla Milka csoki is eltűnt. De hát az olyan kicsike....

Este Zalán rojtozta az idegeimet a német szavakkal...én nem tudom, miért nem fogom fel, hogy 7 óra után reménytelen a német, csak magamat tekerem az agyvérzés szélére. 

Égetett tésztát tanulmányozom a gasztronómiában, Zalánt meg akarom lepni a névnapján egy kis képviselőfánkkal. Égetett tésztát még soha nem csináltam, öt éve talán még azt sem tudtam, hogy így hívják. A múltkor karamellás krémes, tejszínhabos mini képviselő fánkot ettem, cukrászdásat...hát az valami mámor volt. 

Jó éjt! 

Az olvasónapló és én

Milyen király lenne minden hétfőn szabin lenni! Így sokkal gyorsabban telik el a munkahét, nem fáradok le már kedd estére….

Amióta felsős a Réka, divat, hogy szülői értekezleten némely tanár ír egy kis értékelést az osztályról, a teendőkről, amit aztán az osztályfőnök felolvas a kedves szülői gárdának. Ezek inkább pozitív hangulatúak szoktak lenni, bár nyilván tanárfüggő is ez. Legutóbb a magyartanár a kis írása végére beszúrta, hogy „az olvasónapló beadási határideje…….az irodalom füzet első oldalára fel van írva”. Hát köszi, hervadtak le a buzgó szülők, akik szívesen felvésték volna a határidőt naplójukba, vagy ha oda nem is, de a noteszükbe eme fontos céldátumot. Mivel egy baromi nagy elégtelen járt a határidő túllépéséért.

Általában amióta minden vagy csaknem minden gyerkőcnek van telefonja az osztályban (erről nincs hivatalos adatom) elszaporodtak a mindenfajta messenger/viber stb csoportok a gyerekek között. Olykor akár 10 csoportnak is tagjai, az egyikben benne van Annácska, a másikban nincs….a harmadikban mindenki benne van, a negyediktől a tizedikigben csak egyesek vagy mások. Ez kiforrott mostanra odáig, hogy Réka mindegyikből kilépett, csak az maradt, amit legelőször hoztak létre az osztály lány tagjai számára. Sokszor forgattam már a szemem emiatt a csoport miatt, bár kevés fogalmam van, mi folyik ezekben a csopikban, leginkább, hogy „mi volt a házi” témakör szerintem.

Hogy hogy függ össze ez a két mese? Úgy, hogy kedd este 9 órakor Réka rápillantott a telefonjára és nagy horrorjára ott azt írták a lányok, hogy az olvasónapló leadási határideje március 20, szerda. Legkésőbb. Ugyanis a János vitéz TZ-t csak pénteken írják, de a határidő az határidő, még szeptemberben lett kiadva, úgyhogy kőbe van vésve. Ezzel kapcsolatban felmerült néhány probléma.
1) nem volt kész az olvasónapló
2) ideje volt nyugovóra térni
3) fogalma sem volt, hol van az irodalom füzet, hogy megnézné , nem viccelnek e a lányok
4) fogalma sem volt arról sem, hol lehet az olvasónapló

Egy darabig fásultan néztem a hisztériát , amit a kiscsaj csapott, aztán elunva ezt is, magam is rikácsoltam egy sort vele, még a végén minta anya leszek, nehogy már….! Majd mivel így sem lett kész az olvasónapló, hát megnyugodtak a kedélyek. Nagy nehezen Réka előkapta a szobájából a füzetet, én meg a szakirodalmat. Ekkorra kb. fél 10 lett. Kiderült, hogy az utolsó fejezet hiányzik, Nemecsek haláláról szóló, amitől egyenesen irtózom egyébként és mindig továbbgondolom, hogy igazából nem is halt meg, sőt , még legalább két másik tesója volt….Na mindegy. Most maradtam Molnár Ferenc verziójánál. Viszonylag gyorsan együtt befejeztük, majd elküldtem aludni Rékut, én meg felcuccoltam a füzettel és sok-sok színes ceruzával és bevackoltam színezni az ágyamba. Tibi Rékánál aludt. A rajzok szerencsére készen voltak, minden fejezethez egy, de színezés az sehol. Nagyra értékeltem, hogy 3 fejezetnél is ott virított a masszív fa kerítés a grundon, amit élvezet volt színezni. A barna ceruzám biztos oda volt meg vissza. Persze át is olvastam és a helyesírási hibákat nagyrészt kijavítottam. Már késő volt azon elmélkedni, hogy nem írt elég szépen a kiscsaj, de legalább készen lett.

Másnap reggel friss voltam és üde…..de délután Réka vigyorogva perdült elém, hogy köszöni és hogy a színezés, anya, nagyon szép lett. Hehe....nagyon vicces....

Hosszabbítás

Azt olvastam ma reggel valamelyik portálon, hogy Rowling (Harry Potter írója) vallott arról, hogy Dumbledore és Grindenwald között lángoló szerelem gyúlt. Néhány éve már felkavarta a kedélyeket azzal, hogy Hermione igazából sötétbőrű, csak ez senkinek nem tűnt fel a hat kötet alatt. Most meg ez. Csak tudnám, hogy mire jó ez. Jövőre talán arra derül fény, hogy Harry Potter valójában nő volt lélekben....vagy hogy valami nemváltó varázslatot hajtottak végre mondjuk Pitonon. Miért kell belekeverni ezeket a dolgokat egy ilyen történetbe? Így divatosabb? Haladóbb? Figyelemfelkeltőbb? Komolyan érdekelne. Röhej az egész, és csalódás, csalódás, csalódás.

Az ünnepi hosszú hétvégét megtoldottam egy hétfői szabival, mert már úgy éreztem, nagyon rámfér….Jól is esett. De még előtte, szombaton anyuéknál voltunk, tesómék is leugrottak, temetőben is jártunk. Vasárnap már készültünk a hétfői hétkezdésre, főleg Rékával. Aznap volt a legmelegebb, de egyben nagyon szeles is, így inkább fejfájós lett ez a nap, azt éreztem, hogy irreálisan túl meleg van...szóval nem tetszett igazán. 

Hétfő a pihié lett volna, de persze a gyerekeknek volt ugyanúgy iskola hétfőn, szóval fél hétkor – legkésőbb – így is ki kellett pattanni az ágyból. (Pattanni mondjuk soha nem szoktam.) Zalán még hagyján, ő nem volt annyira morcos, egy hét „táppénzen volt”, de Réka kikészült, hogy vége a hosszú hétvégének…mint a siratóasszonyok, úgy vernyákolt. Aznap írták a német TZ-t, írtak a lóból természetismeretből és feleltek a versből – János vitéz. Szóval megértem én, de csak túlélték. Hű, de soká lesz még június 1….én kb. addig számolom a tanévet.  

Igazából egy maratoni sorozatnézésre fájt volna a fogam egy szabadnapon (Tibi levonult dolgozni), közben zabálok össze vissza minden finomságot....Na persze. Helyette ment a mosógép vég nélkül, már 3 szárítónk is van, egyik sem unatkozott. Megpróbáltam kintre teregetni és szerencsére estére a törölközők kivételével minden meg is száradt. Főztem babgulyást, megcsináltam az ígért brassóit is Rékának. Friss ebéddel vártam, tök jó érzés volt. Kivasaltam mindent és nagyjából rendet raktam. Mindez nagyjából kettőig eltartott.

Sokan szánalmasnak tarthatják ezt, nem érdekel, de amikor egy hétköznapon itthon vagyok, ilyenkor érzem azt, hogy a helyemen vagyok, nem a mindennapok hajszájában. Akkor a legjobb, amikor mindenre van idő, anyu (mármint én) nem rohan, nem ideges, hogy késni fog és még az sem zaklatja fel, hogy már vasárnap sem volt meg a tolltartó Zalánnál és hogy Réka hétfő reggel hétkor kezdi keresni a tornacipőjét….Este bepakoltak mindent, hát persze! Anyu gyorsan összedob egy vész tolltartót Zalánnak (mindig ezer ceruza hever szerteszét) és megnyugtatja Rékát, hogy max. az utcai cipőjében fog tornázni tesin. A tolltartó meglett a padban, a csuka pedig a fogason a tanteremben…szóval helyére billent minden.

A kutya egész nap aludt, nem izgatta, hogy én rendhagyó módon otthon vagyok. Végigszunyálta, amíg reggel vasaltam, a füle botját nem mozdította akkor sem, amikor kimentem teregetni vagy akár főztem….11 kor feltápászkodott, kiment pisilni, majd hozta a teniszlabdáját, hogy akkor dobáljam neki. Hát jó, dobáltam neki. Aztán amikor elunta, visszakapaszkodott a kanapéra és aludt tovább. Sokszor gondolok arra, hogy milyen jó neki, ha kutyának születtem volna, lennék a helyében. BársonypofiKutyafiú.

Négyre mentünk Rékával a főpróbára a zenesuliba a Bartók hétre. Ott először fújták össze a duójukat egy másik kislánnyal….hát nem sok jót néztem ki a fellépésből, bár elsőre hibátlanul elfújták. Többet nem nagyon. De végülis semmi jelentősége nem volt, csak hogy szokja Réka a közönség előtti játékot, amit egyébként szeret és nem bénítja, inkább feldobja, szóval szerencsés fajta. A Bartók duettet végül középen elvesztette, lemaradt a felső szólamtól, de egy-kettőre visszatalált, szóval ügyes volt. Ahogy lejött a színpadról, szinte belém bújt. Talán szégyellte a rontást, pedig nagyon is megdicsérték. A végén volt fotózás és a résztvevők között sorsolás is, Réka nyert egy üveg pezsgőt, persze alkoholmenteset. Én is fotóztam, de olyan szerencsétlenül, hogy a Réka szökellő szarvasnak néz ki minden fotón, miután a háttérben levő izé feltűnően jól illik a fejére. Jót kacagtunk rajta, na mindegy. 

Itthon megittuk a pezsgőt minden fuvolista tiszteletére, majd hét után elvittük a kutyát sétálni. Naaagyon élvezte a drága! 

Ma indul a tavaszi fogyókúrám is, de az a babgulyás friss kenyérrel este 8-kor marha jól esett....

Ma könnyebb napunk volt (bár a kedd szörnyű, mert Rékának ilyenkor nyolc órája van a fuvolával együtt és hétfőn is hol nyolc, hol kilenc órája van a szolfézs miatt....), este hét után elugrottunk tavaszi cipőt venni, mert Zalán a télit egyszerűen szétfocizta valamikor a múlt héten. Már tragikus szintre lépett a helyzet, haladéktalanul intézkedni kellett. Általában 3 havonta szétrúg egy cipőt, az normális? Az biztos, hogy hamarabb szétrúgja,mint kinövi. 

Estére persze megint hulla vagyok és képtelen arra, hogy vasaljam azt a tenger ruhát, ami hétfőn beszáradt....Fogalmam sincs, mit főzzek holnap, majd reggelig még megálmodom. 

Holnap már szerda, az utolsó húzósabb nap, juhúú! 

Március 15

Mit csináltunk ma?

Sok mindent és sokfelé jártunk.

Jó sokáig aludtunk. Majd Egyeske és Ketteske beugrott közénk az ágyba. Másodperceken belül Dió is és képen nyalta Rékát. Általában így szoktak kezdődni a hétvégék, de hogy csak péntek volt, az maga volt a mámor.... 

Megnéztük a Múzeumkertes ünnepi műsort, nagyon szép volt.

Jártunk itt és ott, láttunk ezt, meg azt. A gyerekek a Mekiben költötték el kései ebédjüket, mi itthon Tibivel káposztás tésztát ettünk és paradicsomos káposztát a káposzta fogyasztás jegyében és hogy ne dobjuk ki azt a fonnyadó fejet, amit a kamrában figyelt már egy ideje. 

Aztán rádöbbentünk, hogy a Munkácsy kiállítás egy óra múlva bezár...úgyhogy rohantunk be a városba , mármint kocsival. Ott nem voltak kígyózó sorok, bár ingyenes volt a mai napon a buli, viszont azért minden kép előtt ácsorgott legalább 3 ember. Mindegy, nem volt zavaró. Ismerőssel is találkoztunk. Nem sokkal később rájöttem, hogy a híres trilógia hiányzik. Persze tudhattam volna, hiszen az nem Pákh gyűjtemény, hanem Debrecenben van kiállítva. Szóval nem volt okom csalódottnak lenni, de valahogy úgy vártam azt a három képet, hogy a múzeum után muszáj volt még a cukrászdába beugrani pár szolnoki habos islerért, anélkül nem ünnep az ünnep. Tibi morgott a bajsza alatt, mert sosincs franciakrémes mostanában. 

Később csak punnyadtunk, fotókat nézegettünk, fotókat válogattunk, kutyáztunk, Réka fuvolázott. Jó kis nap volt....:) 

Leeresztős

Zalánék minden szerdán német dogát írnak kb. 50 szóból. Persze nem elég a szót tudni, mint régen, el kell találni a nemét, helyesen tudni kell leírni, a többesszáma is kell helyenként és hogy kisbetű vagy nagybetű az sem minden. Két hiba még ötös. A négyesre gyúrunk, az megvan simán. Általában úgy szokott lezajlani, hogy kb. szerdán kapják meg a lapot, az újat, a doga napján. Akkor szusszanunk egy kicsit, bele sem nézünk. Mármint az újba. Aztán csütörtökön átvesszük, mi az, amire emlékszik tavalyról, korábbról, azokat kipipálom. Pénteken nem tanulunk semmit. Szombaton megtanuljuk az egyik oszlopot, vasárnap a másikat. Hétfőn írásban kikérdezem az egyik oszlopot, kedden a másikat. Rohadtul elegem van ebből.

Ezen a héten kedden írták volna a dolgozatot, nem tudom, miért, talán mert rövidebb a hét. Hétfő estére Zalánnak csúnyán bepirosodott a szeme, az egyik és fájt is neki. Ami természetellenes volt  -- elszorult a szívem  - az az öröme volt, ami emiatt elöntötte. Nem kell suliba mennie, hurrááááá! Annyira boldog volt és annyira lelkes. Másnap a doktornéni írt fel neki szemcseppet és kiírta egész hétre, merthogy szerinte fertőző….Hát ebben nem vagyok biztos, mert semmi váladék nincs, csak a nagy véreses szemecske, mindegy. Zalán kapott egy hét pihenőt. Persze a házi feladatot pótolni kell majd.

Hát szóval elkapta őket is a suli gépszíja, ami röviden annyi, hogy folyamatos számonkérés. Pont beszélgettünk erről egy anyukával a múltkor, hogy pl. szövegértést gyakorolni soha nem tudnak otthon, mert nincs rá idő. Megnyugtattam, hogy Réka nem kéttanos, de már az ő idejében sem volt rá idő, pedig ő még olvasni is tudott egész folyékonyan. Vele mondjuk versenyfeladatokat nyomtunk inkább Zrinyire és Kengurura, lényegtelen. 

Itt a hosszú hétvége, de már hétfőre Rékáéknak be van ígérve német TZ,  termism írásbeli felelés a lovakból, csütörtökön nyelvtan TZ (magyar helyesírás szabályai), pénteken irodalom TZ (János vitéz). Hát arra várhatnak, hogy a hosszú hétvégét végigtanuljuk, egy frászt! Közben a zeneiskolában Bartók hét van, annak alkalmából "fellép" Réka egy még egy kispajtása, persze új darabbal, azt is be kell gyakorolni hétfőig. Kapott új anyagot is, Bach Muesett vagy Müesett-jét és még kettő másikat....Kedden benn ültem az órán, mert ráértem elmenni és bepárásodott a tekintetem, amikor a fuvolatanár eljátszotta, hogy mi lenne a cél. Ezek már piszok nehéz darabok. De Réka lelkes és ügyes, megoldja. Tud a lányom fuvolázni, ez már tényleg olyan! Olyan jó neki!

Csütörtök este folytatom, Dió is szunyókál mellettem.   Réka behisztizett, mert megettem a nőnapi Snickers-ét. Én nem tudtam, hogy az az övé volt és sajnos a Snickers a gyengém. Jövő héten indul a fogyókúrám, nem tudom, hogy fogom bírni édesség nélkül. A héten megbuktam ilyen szempontból. Megcsináltam a minta étrendem, reggeli zabkása gyümölccsel, chia maggal, lenmaggal, meg amit találok. Tízórai gyümölcs, alma, banán, ezaz, ebédre sovány túró salátával, vagy roston csirke salátával. Uzsonna egy szelet kenyér joghurttal, vacsora 2 tojás. Bele fogok dögleni. Itóka zöld tea, citromfűtea és víz.... Éhkopp esetén bio répa nyersen vagy reszelve. Majd mesélek, hogy bírom. 

Terveket is készítettem a jövő hétre, már többet is, de mindig elveszítem őket.

Terveztem 

- erdélyi rakott káposzta (ilyet még soha nem főztem, úgyhogy lehet,hogy végül rakott kel lesz, hehe)

- bableves füstölt hússal - túrós csusza

- gyümölcsleves 

- rántott hal rizi-bizi,kompót

- halpaprikás tésztával

- mákos tészta

Hát nem vagyok vele nagyon megelégedve, de most jobb nem jut eszembe. Illetve eszembe jut még vadas és stefánia vagdalt is, valamit tikka masala csirke rizzsel vagy vajas csirke rizzsel....de ezekhez vagy nincs kedvem vagy időm vagy Réka nem eszi meg. 

Holnap ingyenesen látogatható a Munkácsy kiállítás, a Nefag "állatkertben" sem voltunk még idén, terveztem hosszú sétát a kutyával (nem biztos, hogy holnap).

Remélem, kellemes, stresszmentes hétvégének nézünk elébe, ezt kívánom mindenkinek!

Holnap pedig ünnep, megemlékezünk a hőseinkről, átvesszük, hogy is volt az a dicsőséges SZOLNOKI CSATA....

Dió 50 pontban

1) Siómenti-Mayerházi a böcsületes neve, keresztneve Joker, a J alom tagja, mi magyarosítottunk Dióra. Valamennyi lánytestvére Németországban él és jól beszél mára németül. Réka olykor irigykedik rájuk emiatt.
2) Siófokon született, Aranyvadász Parázs a faterja, bár nem hinném, hogy valaha is találkoztak.
3) Ő volt a legkisebb, de a legmélyebb mellkasú, legfürgébb és legcukibb. Őt választottuk.
4) Február 17. a szülinapja. Érkezése 2018 legszebb eseménye volt, túl a felújítások borzalmain és eufóriáin (ebből volt kevesebb)

5) Nem biztos, hogy tudja, hogy ő egy kutya. Legalábbis vannak helyzetek, amik erre utalnak.
6) Első játéka egy locsolórózsa volt, első kuckója egy hatalmas fonott kosár. Nagyjából 3 hétig lakta.
7) Ragaszkodik hozzá, hogy a kanapén aludjon, pihenjen, nem a „talaj szintjén” bármilyen csilli-villi kosárban. Próbáltuk lezavarni. elküldeni, de rendíthetetlen volt. Akkor is, amikor ezért kapott a fenekére. Van egyfajta nézése, amit ha bevág, tudom, hogy nem fogok győzni. Szerintem ő is tudja.
8) Amióta nálunk él (11 hetes kora óta), a cuki kis díszpárnáim a nappaliban csak akkor másznak le a szekrény tetejéről, ha vendég jön vagy buli rendezünk. De már buli közben egyik a másik után visszarepül.
9) A buksiján a legpuhább a szőre, de én minden porcikáját imádom. Egyszerűen rajongok érte, ahogy van. Az orrát, a füleit, a hosszú lábát, a vizslaszagú mancsait és sorolhatnám.
10) Hátrányos tulajdonsága, hogy nagyon válogatós. Eddig próbáltuk etetni Royal Canin-nal (azt kapott a tenyésztőnél), Joserával és Platinummal is, de egyiket sem eszi meg, csak az éhhalál szélén. Most Aldis vizslásat vettem neki mérgemben, na azzal szabályszerűen kergetni lehet. Ki a világból.
11) Korábbi kutyámmal ellentétben, Dió anyuéknál is bemehet a lakásba és nem csak hébe-hóba. Anyu szerint Molly-m forog a sírjában….Nem értem, miért. Hideg téli éjszakákon Molly is jókat durmolt a fotelban, majd egy órával később kikéreckedett őspánielsége a hóba….Egész másfajta kutya volt, más temperamentum. Nem vagyok hozzá hűtlen, ez egy másik fejezet, másik szerelem.
12) Szereti a nyers répát, de főve nem eszi meg. Péppé szétnyomva sem. Hát jó.
13) Általában reggelire kap egy kiskonzerv nedves tápot, amit megeszik, vacsorára zöldséggel főtt csirkeaprólékot fogyaszd, de a zöldséget eléggé mellőzi.
14) Talán éppen ezért, a súlya elég pehelykés, mindig aggódom, hogy csak hízna már még.
15) Tibi nyugodt, szerinte másfél-2 éves kora után jobb lesz az étvágya.
16) Igen, nem csak a családra, a kutyára is főznöm kell, jól látjátok. Így jártam.
17) Folyton felugrál örömében, erről még nem tudtuk leszoktatni. Próbáltunk rálépni finoman a hátsó lábára, de nem szoktuk eltalálni. Túl fürge.
18) A csonttól behány. Jó kis kutya, nem?
19) Evés után felpörög. Ennek nem mindig örülünk.
20) Nagyon szeret kunyizni, amit mi eszünk, az csak csodálatos lehet. A tükörtojást nem eszi meg a táljából, csak ha mi adunk a sajátunkból.
21) Csokoládét és xillitet nem ehet még véletlenül sem, mert mérgezők a kutyákra nézve.
22) Kedvenc elfoglaltsága a séta a Zagyvaparton vagy a Tiszánál. Akkor látom igazán boldognak.
23) Megugatja az idegent a kapu előtt, de csatakosra nyalogatja a kapun belül.

24) Az éjszakai helye a mi szobánkban van, egy régi fotelben, ami sok-sok pléddel és takaróval van felvirágozva. Az utóbbi hónapokban már nem szokott a gyerekekkel aludni. Olykor éjjel arra ébredek, hogy megbök az orrával, olyankor megsimogatom és a helyére küldöm. Szót szokott fogadni.
25) Ha vécére kell mennie ki a kertbe, akkor meg szokta zörgetni a zárban a kulcsot. Visszafelé finoman kaparja az ajtót…
26) Ajtónyitáskor (ő kinn, mi benn) megvárja a „gyere” vezényszót, addig nem moccan.
27) A vizslások úgy tartják, a vizsla nem kutya, hanem vizsla. Pontosan tudom, mire gondolnak. Ő több mint egy kutya.
28) A falkavezér Tibi, de nekem is szót fogad nagyjából. A gyerekeknek persze nem.
29) Amíg kisebb volt, imádta a gyerekeket, mindig velük akart játszani. Ma már ez nem így van, sokkal inkább szeret a mi közelünkben lenni, tehát ha a gyerekek fenn játszanak a szobájukban és mi lenn nézzük a tévét, akkor a kanapén horkol a kutya.
30) Színe sötétbarna, csodaszép, mint minden rajta
31) Mindig a kerítéshez vagy azon kívül pisil.
32) 8-9 hónapos kora óta emeli a lábát a pisiléskor, mint a kanok. A nagy kanok.
33) Csodásan „állja a vadat”, vele tényleg élmény sétálni menni, mert annyit lehet rajta és benne gyönyörködni.
34) Ivartalanítását nem tervezzük
35) Én szeretnék egy másik vizslát is, de még nincs itt az ideje. Egyelőre azonban három gyerek is elég...
36) Mindig mindenhol ott akar lenni és mindig mindenről tudni akar. Ha rendet rakok pl. a konyhaszekrényben, befekszik a szekrény és közém. Ha idegen helyre megyünk és neki nem jut szék, felkéreckedik az ölünkbe. Olyan nincs, hogy a puszta földre lefekszik.
37) Volt már beteg párszor, két fülgyulladás és egy kennel köhögés van a kontóján, ebből egyiket valószínűleg az állatorvosnál kapta el, amikor oltást kapott.
38) Szívférgesség ellen védőintézkedéseket megtettük, bár nem kinti kutya, vagyis nem csípi több ezer szúnyog, per nyár
39) Amikor hazaértünk, az előszoba ablakban figyel
40) Akkor a legboldogabb, ha mindenki otthon tartózkodik
41) Tibivel 24 órás szimbiózisban élnek, szinte
42) Szereti a napirendet. Fél nyolckor ébred, kimegy pisilni, visszajön, végignézi, ahogy készülődünk és távozunk, közben megreggelizik. Általában 11-ig alszik. Két óra körül már tudja, hogy hamarosan jön haza Réka, fél –kor én, majd Zalán. Ilyenkor nagyon aktív. Este fél 10 körül magától elteszi magát holnapra.
43) Nagyjából 2 hetente fürdik.
44) Szerintem nincs kutya szaga a lakásban. Legalábbis amikor hazaérek, csak otthon szagot érzek, semmi mást. A nappaliban a plédeket sűrűn mossuk.
45) Mindig ott szeret lenni, ahol mi vagyunk, hiába süt 100 ágra kinn a nap és csicseregnek a madarak, ha mi nem megyünk ki a kertbe, hát ő sem…
46) Foresto nagyörvet fog kapni kullancs és szúnyog ellen
47) Ha nagyon jól érzi magát, jellegzetes vizsla pózban alszik – négy lába az égnek mered, fejét oldalra csapja a testéhez közel.
48) Van, hogy alszik, van, hogy csak stand-by üzemmódban van. Ilyenkor minden hűtőnyitás és kimondott vezényszó felvillanyozza
49) Sok szót tud magyarul, pl SÉTA, CICA, KERESD, ÜL, FEKSZIK, MARAD, TIÉD, OTT SZALAD. Kedvence természetesen a séta.
50) Már nem is emlékszünk, milyen volt nélküle az életünk. Vizslások vagyunk, és élvezzük.

Az egy éves Dió

Lesz még egy bejegyzésem Dióról, hogy milyen

Dió és Kabát

Dió nagyon szeret a Zagyva partján szaladgálni. Ez az egyetlen hely a városban, ahol szabadon szaladgálhat és senkit nem zavar. Már a Lidl parkolóban el szoktam engedni és ő kötelességtudóan átkocog a füves területre és megvárja, hogy kikászálódjunk az autóból és pórázt ragadjunk. 

Onnan átbattyogunk a gáton túlra, ahol már ott csörgedezik a Zagyva. (Hol fenn a gáton baktatunk, hol lenn, de általában lenn is és fenn is. Ha a Nefag irányában elsétálunk, bő két órát is tudunk kóborolni, ami Diónak meg sem kottyan, de a gyerekek már nyöszörögnek, hogy leszakad a lábuk. Még szokniuk kell, a télen eltunyultak.  

SZaladgálhat a bogáncsosban, a Zagyva partján, akár bele is gázolhat, fel a dobra, fel a gátra, le a folyópartra. Dió vizslamód poroszkál előttünk, jobbról balra, majd balról jobbra cikázik, közben folyton keres és kutat, orra a fűben. 

Megérkeztünk 

Az ott Kabát és a gazdája. Amikor kiszúrta Diót, lehasalt. Még a fejét is a fűre tette. 

Dió ellenben, mint lelkes, fiatal kan, rögtön elkezdte  becserkészni. Olyankor jellegzetesen kocoogni kezd, mint egy vadászó, még nem begyorsuló gepárd. Ilyen mozdulatsorral embereket is célba vesz, de akkor le szoktuk állítani. Még nem vadászott le senkit. Valószínűleg alaposan összecsókolgatná a vadidegent is, egész magasra fel tud szökkenni, meglepően magasra....

A szabad játék Kabáttal,a "drótos" cimborával testközelben

Nem túl előnyös fotó Kabátról, de az egyik kedvencem

Játék közben - Amikor Kabát szalad el egy fadarabbal, Dió vadul kergette és igyekezett megszerezni a kincset. Ha fordult a kocka és Dió iramodott el egy fadarabbal, Kabát csak ugatta felháborodottan és követelte, hogy adja neki oda Dió. Pasik és nők...másmilyenek a kutyáknál is. 

Dió felméri a terepet

Játék, játék játék :) 

Szépségem.....

Kedvencem, a péntek.....délután

Reggel, ahogy sétáltam a munkahelyemre, láttam egy „SANTA” feliratú postaládát. Megmosolyogtam. Nahát, szóval itt bújkál a Mikulás két Mikulás között.....Sajna nem, szinte azonnal ráébredtem, hogy igazából "SÁNTA" volt odafestve, klassz piros kerítésfestékkel.... Inkább csak az volt, hogy nagyon péntek volt….

Tegnap este megint lenyomtunk egy tanulásmaratont. Réka a tavaszi szövegével kínlódott, állítom, fél óra alatt megtanulhatná, de még 2 óra múlva is üveges szemekkel bámult a világba….Közben Zalán hat órakor került elő az apja irodájából, miután 5 után tipegtek haza a rajziskolából. Mivel ma matek felmérő, hát gyorsan átvettük az alapműveleteket, de megy neki, ügyes. Aztán német szavakat tanultunk, amiből ugyan kedden írnak, de olyan sok, hogy nem akartam a hétvégére hagyni. Átvettük, mi az, ami már megy. Aztán kiderült, hogy amit németből kell megtanulni- szöveg - az nincs meg , mármint a lap, szóval gyors kontakt M. anyukájának, aki fél órán belül küldte is, amit kell. Aztán nyelvtanból volt másolni való, majd olvasás - egy olvasmány. Ekkor hirtelen 8 óra lett. Nem őrület? De még nincs vége. 

Réka még mindig a tavaszos szöveggel viaskodott, de végül felmondta fél kilenckor. Ez ment volna 2 órával korábban is, nem tudom, mikor jön erre rá. Valahogy meg kell tanítanom tanulni, de hogy? Ekkor eszébe jutott, hogy neki természetismeret versenyre projekt van, rajz és teszt. Én azt hittem, az már készen van régen, de kiderült, hogy nem. Google segítségével végül minden válasz a helyére került, a rajzot meg leadjuk hétfőn, gondoltam én, majd ma reggel láttam, hogy március 10 a határidő….Na mindegy, nem a legütősebb rajzot adjuk le szerintem, mert az csak vázlatosan van kész, de mindegy. Hátha így is elég az országosra, tavaly megakadtunk a megyeinél, egy hajszál hiányzott. 

Péntek este
Rékával kitakarítottuk a szobáját. Lassan ideje lenne, hogy a saját szobáját ő tartsa rendben teljesen. Eléggé unta a banánt, de nem volt választása, addig nem engedtem a lovas játékéhoz. Úgyhogy összeszorított fogakkal "segített" pakolni, port törölni. Nagyon helyes kis szobája van, majd ha nyáron ki lesz festve, mert az nincs, akkor fotókat is teszek. Főleg, ha az új bútorai is a helyükre kerülnek. 

Tibi talizott a cimborájával egy pizza erejéig a belvárosban, Zalán is csatlakozott hozzá, így pasis-csajos este volt külön-külön párokban. Tévéztünk, pihiztünk, a kutyát próbáltuk lefoglalni, aki alól mindig kicsúszik a talaj, ha elmegy itthonról a Falkavezér. Nem találja a helyét, ötpercenként kikéreckedik és minden neszre azt gondolja, a Alfa hazatért....Egy idő után elég idegesítő tud lenni. MIndegy, azért imádom. 

Tibi egy ünnepi, Nőnapi gyros tállal jött haza a helyi görögtől, és mint mindig, most is úgy, hogy más vacsoráztunk. Azért jól esett így is ám! Délután már befaltuk az ünnepi, nőnapi sütit, úgyhogy minden adott, hogy jövő héten most már tényleg elkezdjem a tavaszi diétámat. 

Szombaton nagytakarítást tartottunk az emeleten, Réka szobája már kész volt, így jött Zaláné és a mi hálórészünk. Ágyneműt is cseréltünk, így nagyon klassz, tiszta a lakás. Persze ilyenkor senki nem jön hozzánk vendégségbe, senki nem ugrik be két puszira, senki nem tér be beszélgetni...az mindig olyankor van, amikor a kutya a tálja mellé eszik a konyhában, áll a nappaliban a vasalódeszka, alatta ott a kosár, a konyhában nincs patikatisztaság, az ablak alatt meg nyitva a szárító, az összes asztal pedig hemzseg a tanszerektől,  játékoktól, csokispapírtól és csomagolóanyagtól, szeméttől.... Na mindegy.
A lényeg, hogy vasárnap reggel szupercsodás volt felébredni a csupa napfény, valószínűtlenül rendes emeleten.

Szombaton volt még szokásos bevásárlás és egy hatalmas séta a Zagyva partján a kutyával. Terveztem, hogy veszek magamnak pár nadrágot, ami végül elmaradt, a séta és a bevásárlások után már nem volt kedvem. Nem is baj, hátha pár hét alatt fogyok pár kilócskát és akkor nem kapok sokkot a kegyetlen öltözőfülkék tükrétől...vagy inkább attól, amit abban látok. Akkorát legalábbis.

Vasárnap tanultunk Zalánnal a matek TZ-re, de nem volt valami nagy formában. Később németeztünk, majd elrobogtak Tibivel fodrászhoz, úgyhogy jött Réka és az ő leckéi. Én igazából a németre koncentráltam, a többi kevésbé érdekel, abból viszont TZ-t írnak holnaphoz egy hétre és nem akarom az előttem álló hosszú hétvégét a németnek szentelni, végre pihenni akarok (és biciklit nézegetni - mondtam ugye, hogy venni készülök egyet??). A német tz mindig olyan megfoghatatlan, tág fogalom, úgyhogy átnéztük ezt is meg azt is....Réka szerintem bámulatosan ügyes, úgy irigylem az eszét, olyan jó lenne tudni, hogy mi lesz belőle, milyen irányba mozdul ez az érdeklődése. 

Nekem fura, hogy szereti a németet és idegen neki, macerás és nehéz az angol, mert egyáltalán nem így van, (mármint nem nehéz és nem macerás) csak heti több óra kellene neki és egy jó tanár....Majd hetedikben nyomják élesben az angolt is, addig csak szakkör, de veszélyes szakkör, mert attól tanulni kell, hogy jegyeket nem kapnak, különben hetedikben kellemetlen jegyeket szereznek. Persze a németen van a hangsúly és már látom előre, hogy az idei tanév az utolsó, amikor sokat tudnék neki segíteni,  ha valamit nem értene, hatodikra elveszítem a varázsomat. 

Ja, más. Pénteken szólt a fuvolatanár, hogy szerzett nekünk cserehangszert, most kapott a zenesuli vadiúj fuvolákat.  Mivel a miénk állításra szorul és még nem voltunk képesek december óta felvinni Pestre, valahová az Operaházzal szembe kellene, egy zeneboltba, hát ő lépett és lesz jó fuvolája Rékának. Először nem is értettem az egészet, mert ott tartottam, hogy a fuvola helyrejött és kellő hőmérsékleten jól szól, Réka nekem nem panaszkodott....az igaz, hogy nem hallottam mostanában gyakorolni. Szóval lesz egy utunk Pestre a fuvolát beállítani. Ami jó, mert akkor annyi erővel igazán beugorhatnánk az IKEÁba is, elhozhatnánk pár bútort, amit kinéztem magunknak, Rékának....de persze még nem lehet, a következő projekt az ablak március végén, az pont elég drága lesz és ugye még kerékpárt is szeretnék...szóval lehet, hogy összekötjük a kellemest a hasznossal, de egészen biztosan nem május előtt...

Holnap hétfő, matek TZ Zalánnak. Pénteken írtak tájékoztatót, alapműveletek csak, más nem, és mindenkinek ötös lett. Én nem tudom, milyen osztály ez, ahol mindenki ötöst ír, de elég kellemetlen. :) Rékáéknál sokkal színesebb a kép, ennyire nem "eminensek" de valahogy annyira szeretni valóak, olyan jó kis összeszokott cuki banda, hogy biztos nehéz lesz a búcsú nyolcadikban, még ha harmada banda várhatóan egy gimibe is megy majd tovább. Na nem mintha ezen kellene picsogni, mert még elég sok van addig hátra, csak eszembe jutott. Mert amúgy ritka az igazán jó osztályközösség, még ők is megbolondulhatnak hetedikre, amikor elönti őket a kamaszkor, ki tudja....

Megint más.

Az iskolánk idén 150 éves, ezért idén minden ekörül az ünnep körül forog, az alapítványi báltól kezdve a farsangon át, a májusi gáláig minden. A gyerekek sűrűn hoznak haza mindenféle történeteket, legendákat a suliról, egyik izgalmasabb, mint a másik. Valamikor apu ebbe a suliba járt "négy polgáriba", de sajnos erről már nem tud nekünk mesélni, nem is volt arra alkalmunk, hogy a sulit belülről megmutassuk neki. Nagy kár, mert biztos tudott volna érdekességeket mesélni illetve neki is élmény lehetett volna, de ez ügyben már nem tehetünk semmit sajnos.... 

Réka múltkor azt mesélte, hogy a suli alatt pince van, ha a földszinti tantermekben nagyon ugrálnak, hallani, hogy üreg van a termek alatt. Az is mesélte, hogy a világháborúk idején kórházként működött az iskola és sok ember meghalt itt, állítólag csontvázak is maradtak a pincében, úgyhogy a pincét bebetonozták, hogy így  szüntessék azt meg. Gondolom előtte kihozhatták onnan a csontvázakat, de a gyerekek ezt tagadják. Réka egyszer azzal a történettel jött haza, hogy a padlástérben szellemek járnak, szintén a háborúban megsérült, a suli épületében meghalt katonák kísértetei. Ezt Halloween-kor különösen nagyon szeretik emlegetni. Valamikor régen kétszer akkora tantermek voltak, mint most, mert 50 fősek voltak az osztályok és ahol most Zalánék terme van, valamikor az étkező volt. A mellette levő mini terem pedig egy ablakkal volt ettől a teremtől elválasztva és ott lehetett befizetni az ebédet. Most az ebédet egy egészen másik épületben fogyasztják a gyerekek, ami azért jó, mert a suliban olyan "okos" illat van (mondják a gyerekek, este 6 után inkább fertőtlenítő, tiszta illat) és nem lisztes főzelékillat vagy zsírszag. Ez igaz. 

Még megvagyok

Múlt hétről

Szerda van. Tök olyan, mintha csütörtök lenne. De még nincs. Azt álmodtam, hogy a főnököm leültetett az irodájában, azzal, hogy ők megbeszélték a feleségével és a továbbiakban nem kívánnak alkalmazni engem. Mert a felesége azt mondta….Nem volt gyomorgörcs vagy verítékben fetrengés, csak a puszta tények ….Vannak álmok, amiből tök jó felébredni, úgyhogy ne becsüljük alá a rossz álmokat!

Zalánhoz jobb nem szólni reggelente, ez most is így volt. Ilyenkor számára nincsenek alapelvek és morál sem, gond nélkül eltörölné az összes általános iskolát, soha nem nézne vissza. Kezébe nyomtam egy pohár gyümölcslevet, de nem ízlett neki, sőt, be akart tőle hányni. Császárzsömlét megkentem sajtkrémmel, paprikás szalámival, azt mondta, fúj, sajtkrém! Készítenem kellett neki egy másik szendvicset, csak szalámival. Kissé el van kényeztetve. Egyszer láttam egy dokumentumfilmet egy mélyszegény családról, ahol minden reggel margarinos kenyér sima teával a reggeli….

Réka sem pattan ki soha az ágyból üdén és frissen, legalábbis nem hétköznap. Sokszoros felszólításomat, hogy este pakoljon be a táskába figyelmen kívül hagyja, így sokszor negyed nyolckor még szaladgál fel és alá és rikácsol, hogy hol van a töri füzete?? Hát fogalmam sincs, de ha nagyon őszinte akarok lenni, nem is érdekel.

Csütörtökön lemondtam Réka ebédjét. A nőci fel volt háborodva (az ebédlemondós), hogy ezt hogy gondolom, írásban kellene. Aztán megenyhült, amikor annyit mondtam, hogy jó, már küldöm is az email-t neki. Pénteken először evett otthon Réci és tök boldog volt ettől. Hát már megérte, a többit meg majd megoldom. Borsófőzelék volt rántott csirkével. Órák után haza ballagott, megevett egy doboznyit (egy adagot), majd visszatipegett a Rajziskolába a suliba. Ötkor tért újra haza. Jó, hogy már ilyen önállóan közlekedik, ami nem nehéz, mert tényleg 2 sarokra lakunk a sulitól, 5 perc gyalog….

Múlt héten üzemorvosin is voltunk a céges bandával. Már múlt csütörtökön beharangozták az ügyvezetők, amitől rögtön megfájdult a fejem és aggódni kezdtem, hogy vajon jó e a vérnyomásom?? Van egy kis orvosfóbiám hipochondriával keverve….A doki egy orosz repülőorvos, amitől rögtön űrhajós tanoncnak érzem magam, és alkalmatlannak mindenre, pedig kedves amúgy. Mindenkit tegez, mindegy hány éves. Végül minden rendben volt és már fél négy körül mehettem haza, végeztem, szóval üdítően korán otthon találtam magam. Átnéztük Rékával a törit, mert szerdán írtak, azóta kiosztották. Voltak benne érdekes dolgok. A tanárnő nem fogadta el a provincia definicióját, a tankönyvből idézettet, illetve kérte latinul az „oszd meg és uralkodj” jelszót, plusz valami ajtóból szavazó nem tommit, amiről szó sincs a könyvben, de még az órai jegyzetben sem. Hogy miért nem azt kéri számon, ami a tankönyvben van plusz órán leírják, nem tudom. Mivel Réka hiányzott, így nehezített a helyzet.
Szombaton csaptunk egy alapos nagytakarítást a földszinten, olyan jó volt, hogy illatos, tiszta volt minden és ragyogó rend. Most mondanám, hogy ilyen alapos, teljes takarításra sűrűbben lenne szükség, ha nem lenne überciki. Ebéd után elvittük az ebet a Zagyvához futni egyet. Ott találkoztunk egy drótos cimborával, Kabáttal és a két kutya nagyon jót játszott, szaladgált. Általában feszeng a kocsiban Dió, nem találja a helyét, mert ahhoz van szokva, hogy ugyanolyan ülőhelye van mindenütt, mint az embereknek és ez csak az autóban nincs így…de úgy elfáradt negyed órára, hogy most lefeküdt a lábamhoz és hagyta, hogy simogassam.

Este alapítványi bálban voltunk a suliban. Jól szórakoztunk, Marót Viki és bandája volt a sztárvendég, finom volt a vacsora, nagyon teleettük magunkat, már a tortára (4 féle volt) rá sem bírtam nézni. Tibi gesztenyéset kért, abból csíptem egy falatot az íze kedvéért. Jókat vihorásztunk, könnyesre nevettük magunkat. Kezdetben voltak aggodalmaim, mert az ofő mellé ültettek, laza volt és a férje nagyon jófej. Végül fél kettőre értünk haza. Réka virrasztott a kanapén, gyorsan az ágyamba vettük, mire azonnal elaludt.

Vasárnap bevásároltunk, elvittük a kutyát újfent sétálni, tanultunk és ennyi volt a hétvégének. Még mindig nem jártunk a Munkácsy kiállításon, pedig mindig készülünk. Rékáék mennek az osztállyal március végén, mi majd kettesben beosonunk, Zalánt nem hinném, hogy érdekli, persze, ha szeretne, jöhet ő is.
Ennyi volt, minden hétvége egy villanás csupán…

A héten vannak kisebb zökkenők a tanulással, de semmi új igazából. Réka nyűgös, mert egyedül tanulni nem tud/akar, szóval a régi nóta. Tegnap hazaballagott egy négyes német felmérővel – birtokos névmások ragozása. Persze ötös lett volna, ha egyeztet egyes és többesszámot, odafigyel, nem érdekes. Egyébként nagyon szép jegyei vannak, ötöstenger…nem lehet rá panaszom. Mondta is az ofő a bálon. Igazából nincs is. Csak ha róla van szó, olyan maximalista leszek, mert tudom, hogy félgőzzel csinál mindent. De nem baj, nehogy nekem kiégjen hetedig-nyolcadikra, amikor már készülnek ezerrel a felvételire, nyelvvizsgákra.

Zalán ügyében rosszabb a helyzet, ő nagyon hullámzó és olykor kétségbeejtő eredményekkel ballag haza. Tegnap is felmerült a fejemben, hogy mit keresünk mi ebben az iskolában…..Nagy is a követelmény, a tanárait sem szeretem igazán. Nyilván maradni akar, úgyhogy maradunk, nem kérdés, csak én nem tudom megszokni ezeket az újfajta jegyeket….Matekból a legügyesebb, de ott is vannak kételyeim, hogy az ötöst meg tudja e tartani.

Persze akkor sem egyszerűbb sokkal, ha a gyerek eminens, mert akkor meg ott a dilemma, hogy mennyire nyomja az ember elit suliba, általános után, ha a legjobbak elitbe mennek, ahol nagy a nyomás és a stressz, a diákok mind válogatottak, nagyon ügyesek. De könnyebb onnan egyetemre bejutni, az ott végzett diákok mégiscsak ott végeztek, nem gyengébb iskolákban. Ugyanakkor én sem elitbe jártam, mégis élek és boldogultam, nem éreztem soha hátrányát. Hát szóval nem egyszerű. Még szerencse, hogy nem tartunk itt…..

Ez az első hét, hogy Réka otthon ebédel, 2 napja cigánypecsenyét eszik krumplipürével és borsólevessel, felváltva, bár volt egyszer sült krumpli is kolbásszal és milánói is, de azokból nem evett csak én vagy az apja. Ma rakottas lesz, ami úgy készül, hogy egy réteg zöldség, egy réteg krumpli, egy réteg hús, ez még egyszer, tetejére tejföl meg minden finomság. Ha szerencsém van, ezen is elnyammognak két napig. Van még egy csomó ötletem, de valahogy egyik sem konkrét, pl.
- paradicsomos káposzta – natúr szelet, sült csirke
- paradicsomszósz húsgombóccel
- zöldbab főzelék
- szárazbab főzelék – füstölt hússal
- tökfőzelék – pörkölt
- pörkölt tarhonyával
- halpaprikás túrós csusza
- hamburgerhúst készíteni 1kg húsból
- fasirtot összedobni – stefánia szeletet, az jó főzelékekhez
- brassóit mindig imádják

Majd kitalálom még, mi legyen jövő héten vagy éppen ezen a héten ezekből. Az a kis probléma van, hogy nem vagyok elég lelkes, sem a hétvégi főzőcskében, sem az előretervezésben.

Az biztos, hogy virsli mindig van otthon, biztos, ami sicher. És a pizzások telefonszámát is kívülről tudja Tibi.