Réka egyre inkább szeszélyesebb kezd lenni. Nem írom, hogy kamaszodik, mert ez még nem lehet az.
Múltkor elvágtattunk tavaszi cipőt vásárolni neki, mert a téli vastag, féllábszárig érő kalucsnin kívül nem volt neki lábbelije (az őszit kinőtte) én meg pánikba estem, hogy hirtelen kitavaszodik és szívemből szakadt magzatkámnak nem lesz mit a lábára húzni. Én marha! Most is szállingózik a hó.
Szóval nagy duzzogva sikerült becaflatni vele egy Deichmann üzletbe, dokumentálom az eseményeket:
- Pf….itt nincs egy normális cipő sem….
- Nézz szét nyugodtan, rengeteg időnk van. – ez voltam én. Leánykám el is foglalt egy székecskét, mely a méretének megfelelő cipőhalmok mellett ácsorgott. Én rögtön kiszúrtam egy szép kis bordó, virágokkal díszített cipőt, de rámpuffogott, hogy az ronda, hát habozás nélkül visszatettem a dobozba, dobozt a polcra.
Felpróbált egy rózsaszín edzőcipőt, rájött, hogy az beázik.
Kizárt minden beázós cipőt. Nagyjából a kínálat felét.
Felpróbált egy fehér cipőt, de annak gumis volt a fűzője, amit ő elmondása szerint utál.
Felpróbált egy sötétebb cipőt, ami nyomta a lábfejét elöl.
Egy újabb fehér jött volna, de az nem jó, kényes szín.
Rózsaszín csíkos? Nincs a méretben.
Ez fiús? Fiús. Nem jó.
Itt elvesztettem egy kicsit a fonalat, mert találkoztam kollegával, plusz Tibi is előbotorkált , lábán egy új cipővel, Zalánról nem is beszélve, úgyhogy legközelebb ott csatlakoztam be Rékához, hogy sóhajtozik, semmi nem jó. Egyszer csak csodák csodája, a kezébe akadt a legelső cipő, amit én ajánlottam neki. Most, hogy ő vette le a polcról, bejött neki. Próbált 35-öset , 36-osat, 35-öset megint és újra 36-osat….Egy szót nem szóltam, hagytam, hogy megszülje a saját döntését (de a 35-öset nem vettem volna meg…egykönnyen). Végül csillogó szemmel és fülig érő szájjal a 36-os mellett döntött a leányka és a dobozt apukája dobozára tette, nagylelkűen jelezvén, hogy kifizetheti….
Tanulság: Hallgatni arany!
Egy Zalán mondta, ha már erre járok és még eszembe is jut.
Este Zalán eképpen invitálja apukáját, hogy látogassa meg őt a szobájában.
- Hé, Vater, átjössz a szobámba? Sakkozunk?
Jót vihogtunk rajta, de nem hangzott valami biztatóan….
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzésedet, üzenetedet köszönöm!