Ebédtől vacsoráig

Ebédszünetben gyorsan írok, később nem biztos, hogy felnyitom a laptopot.

Reggel eljöttem zokni nélkül és most meg akar fagyni a lábam. Amúgy nem panaszkodom, mert nem hiányzik a 30 fok (ami várható amúgy ) , sokkal jobban kedvelem a hűvösebb időjárást..

Betámadta a szemem az allergia, úgy néz ki, most is az lesz a középpontban, mehetek szemcseppért és gyógyszerért a patikába. Hiába van allergiám kb. 20 éve (ha nem 30) , minden évben a meglepetés erejével ér az április közepe- május eleje, amikor elkezdek tüsszögni illetve ki akarom nyomni a szemem, úgy viszket….

Tegnap szentségeltem egy jót, mert kiderült, hogy itt van ugyan a hosszú hétvége, de utána csütörtökön Rékának matek TZ, majd másnap német TZ. Azért próbáljuk kihozni a legtöbbet ebből a négy napból, Réka legutóbbi matekja is 100% lett. Zalánék a 19-nél járnak, vagyis heteken belül befejezik az elsős anyagot…nem tudom, utána mit fognak csinálni, remélem, semmit.

Felhívtam ma a fűtéses pasast, mert Tibi a nagy nyugalmával nem volt rá képes. Jól tettem, mert tényleg megnyugodtam, átmenetileg. Júliusban jönnek és szétkapják a rendszert. Szerinte aggodalmam, hogy a fűtési szezonra ott leszünk meleg víz és fűtés nélkül, alaptalan. Végülis, legrosszabb esetben anyunál, 20 km-re egy másik városban, ki tudjuk húzni , ha gond is lenne, de remélem, nem lesz. Elegem van már. Vagy ezt már írtam? 

Hajnali fél egykor pittyegett a telefonom, hogy üzenetet kaptam az egyik vizsla kennelből. Nem hiszitek el, de a tenyésztők bizonyára összebeszéltek , mert mindenki kereken 150- ért árulja a kiskutyákat. 150 000-ért. Én nem tudom megszokni ezt az árat, pedig igyekszem. Most keresek olyan kutyust, amelyik „mintahibás” vagy lövésfélős, már mindenféle szakszót megtanulok….hátha az lenne olcsóbban. Olyan rendesek az ismijeim, mindenki nekem keres vizsi babát. A főnököm este küldött át helyi vadász elérhetőséget, hátha ott van, egy volt kollegám is keres…Meglátjuk. Előbb utóbb csak lesz ebből kiskutya. Pest környékén van egy gyönyörű alom, ott nagyon kedves a kan tulaja és a szuka is szimpatikus (ők a szülők), a kiskutyák két hetesek és eszméletlenül szépen. Főnököm egyik ismerősével beszéltem, azt mondta, mindenképpen szép kutyát vegyek, nehogy már egy ronda ebet lessek 15 évig....Ez nem jutott eddig eszembe, nekem az fontosabb, hogy kicsattanjon az egészségtől. 

Nem zabálnivaló??

Na ennyi volt. Back to work. Éljen a GDPR! Ja, nem….

Később: most jut eszembe, egész régen raktam fel fotókat a gyerekekről, nem? Merthogy nem is készülnek új fotók a gyerekekről. Mindjárt megnézem, mi a legutóbbi termés. 

Majdnemnyolc

Szétizzadt buksis

Réka a fuvola

Khm...telefonnal a kézben, ejnye...Mamánál készült, ahol egyébként nem engedem, hogy játszanak a telókon, ez egy kivétel.

Hát ennyi februárból és márciusból. 

Mi történt eddig a héten

Hétfő

Hétvégén elnyaltuk az első fagyinkat, mennyei volt. 

Sok a szúnyog, szúnyoghálónk meg csak egy.

Emeleten 25 fok volt hétvégén, ebből egyenesen látszik, hogy a kánikulában nem fogjuk tudni nélkülözni a légkondit. Újabb százezrek….

A gyerekeket egyre nagyobb kihívás tanulásra bírni. Sajnos ismerem az érzést. De még muszáj kitartani legalább 4 hétig. Tegnap Réka konkrétan 31-ből nem tudott kivonni 17-et, igaz volt két – két nulla a végeken, de akkor is. 

Még mindig nincs pecsét a fűtési terven. Már nagyon tűkön ülök. Még nem hívtam fel a pasast, de ha megígéri, hogy vállalja a kivitelezést, nekem már az is jó lenne. 

Harmadik kör lakk készen van a nappalin, miután péntek délután úgy nyilatkozott a Mestör, hogy a hétvégén biztos nem jön, szorgoskodjunk más területeken. Készen lett, úgyhogy glett és festés és készen lesz a földszint. Azaz az alsó szint. 

Úgy tűnik, mostanában sok kis vizsla kerül elválasztásra, de még egyet sem néztünk meg. Van egy Bács-Kiskunban valahol a határ mentén….több is a Dunántúlon. Tibi egyre többet emlegeti a kutyát tényként, mintha már családtag lenne. Ez olyasmi, mint amikor szokta a gondolatot, hogy két gyerek lesz és aztán tényleg lett Ketteske….

Ma fogadóóra Rékának…ha nem lesz senki beköszönök, de lehet, hogy azt sem. 6 óra körül megyek elé szolfézsra. Holnap reggel a fogorvosnál kezdek, majd szólok, ha túléltem. Idegen fogorvossal az ember soha nem mehet biztosra. Holnap délután Zalános fogadóóra. Egyik jobb, mint a másik.

Kedd

Élménydús napom volt, nem mondom. Kezdem azzal, hogy 8-ra volt időpontom a fogorvoshoz, úgyhogy már eleve virágos jókedvvel ébredtem. Ébrenlétem 6. percében kb. beleléptem egy olyan tűzőkapocs izébe, ami a füzetekben is található….Egyszerűen beleállt a talpamba. Először azt hittem, üvegszilánk, bár semmit nem törtem el tudtommal, másodszor, hogy a parkettából egy szálka, bár annyira nem gáz a parketta egyáltalán. Tibi vette szemügyre a cuccot és húzta ki a mélyre fúródott tűzőkapcsot. Várakozásaimmal ellentétben nem spriccelt a vér, sőt, alig vérzett, úgyhogy biztos olyan a talpam (is), mint egy elefántnak ….

Rékát elkísértem a suliba, a bejárati kapu közelében megkérdeztem, hogy elég, ha a kapuig kísérem vagy bentebb is menjek? Mire nagyon fura hangszínnel, amit egyelőre nem tudok hová tenni, szavakkal leírni annyit mondott, hogy elég lesz a kapuig…Ami persze természetes, meg rendben van már negyedikben, csak megjegyzem. Még kézen fogva bandukolunk mindenhová, főleg a suliba, hazafelé már nem annyira.

Utána átcaplattam a városközpontba, a fogorvoshoz. Én rettegek az állami egészségügytől, mindig azt érzem, hogy baromira ki vagyok szolgáltatva, örüljek, hogy ellátnak , örüljek, ha senki nem törli belém a lábát és főleg, örüljek, ha szakszerűen ellátnal és életben maradok. Éppen ezért a háziorvost leszámítva és még pár kivitel akad, magán dokikhoz járunk. Na ez a mai is ilyen volt, ugyanabban az irodaházban rendel, ahol annó E., aki a pszichológus, sőt, mint kiderült, egymással szemben van az irodájuk és negyed óra híján kerültük csak el egymást.

Nahát ez a doktornő már a telefonban is szimpi volt. Asszisztense nincs, ami picit fura volt, de nem kérte, hogy bármi eszközt is fogjak meg neki. Mindig mondta mit fog csinálni és mit fogok érezni, lefektetett, amihez szintén nem vagyok hozzászokva, majd beadott egy akkora szurit, hogy még 4 óra múlva is éreztem és majdnem bealudtam tőle ott fektemben. lehet, hogy ezek a helyi érzéstelenítők furán hatnak rám, mert kb. úgy hatott, mint akit leszedáltak. 20 perc alatt végeztem kb. , fizettem majd megkérdeztem, hogy gyerekeket fogad e, mert van Rékának több foga , amihez az iskolafogász hozzányúlna, a mi dokink nem….szóval megmutatnám neki is, mert ő pluszban gyermek fogász is….aztán kezdjen vele valamit, ha lehet. Jövő héten szerdán már mehetünk is.

Hazasétáltam, otthon Tibivel beszélgettünk egy kicsit. Tegnap fordulat állt be a kutya ügyben, azt mondja, nem akar még idén….Egyébként igaza van, túl sok volt ez az utóbbi fél év és még nincs vége, most még egy kutyát is a nyakunkba venni. Értem az érveit. Azonban egyre többször felhozza a kutya témát teljesen magától, szóval valamilyen szinten ő is vágyik rá, csak benne jobban pislákol a felelősség, amit nálam elnyom a vágyakozás. Jobban mondva, ő az eszére hallgat, én meg megyek a szívem után. Az sem egyértelmű már, hogy kan legyen, a szuka mellett, ha ivartalanítjuk, márpedig ivartalanítanánk, több minden szól.

Bakker, leettem a felsőm és délután szülői….én nem tudom, mi jöhet még. Ez az én formám.

Szerda

Tegnap zajlottak a fogadóórák iskolánkban, a második nap, így 3 helyszínen 4 tanárral beszélgettem és ebben nem voltak benne Réka tanárai. Ők mindig azt mondják, hogy nagyon-nagyon ügyes, kiemelkedő, mindenben jó, sokoldalú, de szétszórt blablabla….Hétfőn egyszerűen nem tudtam rávenni magam, hogy átmenjen a suliba, bár egyébként sem terveztem ezt a fogadóórát. Igazából átmehettem volna, mert egyáltalán nem volt sorbanállás vagy nagy várakozás…na mindegy. Nem maradtam le semmiről, azt hiszem, bár továbbra sem tudom, mikor kell leadni azt a nyüves olvasónaplót.
Meglepődtem egy kicsit, amikor elsős volt Réka, 20-an is részt vettünk a fogadórákon, ott ücsörögtünk fix nyolcas csoportokban, valaki mindig jött és ment….külön lehetett beszélgetni a tantónénikkel. Most 3-as volt ez a fix csoport, ami azért volt kellemes, mert nem sokat kellett várni. 

Igazából jobban ment a fogadóóra, mint gondoltam, minden második féléves teszt 100% közelében van (na jó, az egyik matek 92%) úgyhogy minden szép és jó. Odafigyelnek rá, hogy van egy tendenciája Zalánnak, hogy elfelejti bejelölni, mi a HF. Amiatt panaszkodtak csak, hogy a napköziben mennyit kínlódik, nem halad, nem csinálja, pedig kész lehetne vele. Átéreztem a problémáikat, amik ugye egyben az enyémek is, órákat tudtam volna mesélni arról, mit kínlódunk otthon. Nem ódákat, órákat.  Nem panaszkodtak rá, meg vannak vele elégedve, úgyhogy neke m ez bőven elég a boldogsághoz. 

Ahogy végeztem, felugrottam az emeletre, ahol a felsősök laknak, kibogarásztam a kitűzött papírokból, hogy hol állomásozik Réka némettanára, majd szerencsém volt, mert 5 percet sem kellett rá várnom. Hát ez egy tündér! Teljesen meg voltam hatódva (én marha), mert olyan szépeket mondott Rékáról. Nem nagyon írom le, nem akarom, hogy dicsekvősnek tűnjek. Aki régóta olvas, úgyis ismeri Réka kaliberét. Megkérdeztem tőle, hogy lehetséges lenne e, hogy ő legyen a leendő 5b ofője (ómájgáááád), de rögtön rávágta, hogy fogalma sincs és nem tud semmit. Nem is tudja, ez mikor dől el stb, hiszen új tanár, ez az első tanéve itt. Mikor tovább ütöttem a vasat, hogy ha lenne ilyen felkérés, mi lenne, csak annyit mondott, hogy neki mindig szokott lenni osztálya....

Úgyhogy most bizakodó vagyok, hogy hátha ő lesz az ofő, mert benne látok lelkesedést, szeretetet, nem az a kiégett, idegbeteg , szétstresszelt pedagógus, amit el szeretnénk kerülni. Úgy nyilatkozott, hogy ez a 14 fős kis csapatot nagyon szereti, nagyon ügyesek, nagyon sokat fejlődtek ősz óta, klasszul alkotnak mondatot ösztönből , pedig még semmilyen KATi vagy más szórendet nem tanultak….De a lényeg, hogy annyira azt éreztem, hogy szereti őket és hát mi a fontos egy anyának? Hát ez. Azt eddig is tudtam, hogy jó tanár.

Mivel Zalán némettanára is ott ült ugyanabban a teremben, nem volt képem lelépni, kivártam őt is. Ő egy idősebb tanárnő, pici, törékeny, de olyan nyugodt típus, el sem tudom képzelni, hogy valaha rikácsolna….szóval nekem nagyon szimpatikus. Most van nyolcadik osztálya, az, ahol mindenki olyan marha jó tanuló….Jobb az átlaguk, mint Rékáéknak negyedikben. Na mindegy, szóval nála mindig röhöghetnékem van, mert arra szokott panaszkodni, hogy Zalán milyen nehezen motiválható és úgy néz ki, mint aki nagyon unja magát. Ezt annyira el tudtam képzelni, hogy el kellett fojtanom a mosolyomat. Zalán nem élvezi a körjátékokat, a közös énekléseket sem, szenvedő arccal átvitorlázik a német órán és ennyi. Még tartozik a tavasz szavainak felmondásából és ugyanígy az időjárásból is. Azt nem mertem neki megmondani, hogy az időjárásból még csak ott tartunk, hogy nap és eső….pedig van ott köd meg minden egyéb is. Egyébként minden oké vele, jó képességű, ügyes, blablabla.

Fél hétkor távoztam a suliból, ahol lassan lehúztam négy évet plusz egy év törpsulit (ovi) és még hátra van 4 két gyerekkel, 7 Zalánnal. Ha most lenne egy 1-2 évesem, akkor ez kitolódna, de tudjuk, hogy nincs. 

Még 50 nap van a tanév végéig. A suli honlapján van egy számláló.

Nagyon vegyes

Jövő héten fogadóóra. Rékáéra nem megyek, bár két kérdésem lenne M. nénihez és R. nénihez is, nevezetesen, hogy meddig kell eladni az idei második olvasónaplót, illetve – és ez inkább költői – hogy lehet egy lényegében hibátlan matek dolgozat végül négyes? Erre magam is tudom a választ, képletírás és mértékegység nélkül nagyon könnyen kivitelezhető ez a mutatvány. Én egyébként soha nem voltam ötös matekból – bár voltak ötös felmérőim, főleg gimiben – ezt igen gyakran elfelejtem már csak empátia szempontból is, hogy egyrészt marha könnyű matekból (vagy bármiből) ötöst szeretni (egyeseknek) és marha nehéz ötöst szerezni (másoknak).

Az utóbbi két napban vettem 10 begóniát és két közepes muskátlit. A gyerekek segítettek átültetni a virágokat, nagyon ügyesek voltak. A kis zöld kertészkedős lapátomat ugyan egymás kezéből tépkedték ki ,de ennél már magasabban van az ingerküszöböm, hogy ez zavart volna. Pillanatok alatt szétkapták a virágokat és cserépbe vágták őket, csak lestem. Úgyhogy szépül a kert. Igaz, ha a virágládáktól 4 méterre balra nézek, helyezkedik ott némi leselejtezett parapet és fűtőtest, mint a felújítás utózöngéje, de hát ne nézelődjek annyit, hát nem?

Jah, visszatérve a fogadóórára. Tegnap átlapoztam Zalán füzeteit és legnagyobb horroromra, megint tele van piros javításokkal. Persze Zs. néni azt is átírja, ha nem elég kerek az O betű, de ezek most konkrét hibák is voltak. Sajnos ilyenkor felmegy a vérnyomásom és számon kérem Zalánt, hogy mi ez, hogy volt ez és főleg hol volt ő, amikor a feladatokat megoldották? Mérgemben lediktáltam neki az egész szószedetet, amit mostanság tudniuk kellene (hanyaganya definicióját kimerítem: csak a héten derült ki számomra, hogy létezik ilyen szószedet….hiába no, Réka szülőijén ücsörögtem, nem Zalánén). Nem mondom, hogy hibátlanra megírta otthon a  listán szereplő szavakat, de majdnem és ez nem az első eset. Nem tudom, hogy hol jár órán, de tutira nem figyel oda. A j és ly betűkhöz kifejezetten jó érzéke van, kivéve az osztájt….Még Réka tantónénijétől tanultuk, hogy szajkó-héja-papagáj-varjú-fürj ….ezen kívül minden madár ly-s, már ezt is tudja. Hát na, gyakorlat teszi a mestert!

Felhívtam egy másik fogorvos doktornőt és keddre már kaptam is időpontot. Üdítő újdonság, hogy második hívásra elértem a dokit, és egy héten belül tud adni időpontot...Aztán remélem, hogy fogat tömni is tud és nem lesz katasztrófa a számban (még nagyobb). 

Holnap grill buli Főniéknél. Kérdezte ma átmenetileg külföldön tartózkodó főnököm, hogy milyen itallal készülhet nekem, mire kicsúszott a számon, hogy egy finom hűtött fehérbornak örülnék. Csak később jutott eszembe, hogy talán a gyümölcslé, kóla, Fanta, Apenta, ásványvíz ötszögben mozgott, én meg rávágtam, hogy piálnék, de hát péntek van és hosszú volt ez a hét....

Rékáék ma "felléptek" a városházán a polgármester bácsi előtt (más is volt ott, de arról Réka nem számolt be). Az egész fuvolás banda jelen volt, nekik ma nem volt tanítás. Jól érezték magukat, kaptak egy doboz csokit és a tantónéni fagyizni is elvitte őket. Voltak kételyeim, hogy mennyire lesznek profik, mert a kottákat még csak két napja kapta meg Réka, de már van az a jótulajdonsága, hogy kottából hamar elsajátít egyszerűbb műveket, népdalokat. Az egyik mű a Figaro házasságából volt, amit Réka nemes egyszerűséggel Faragó házasságának olvasott, na ja, hát annak legalább van értelme...Na szóval, kár, hogy lemaradtam erről a buliról, szívesen megnéztem volna őket, de sebaj, majd a tanszakin mindenképpen ott leszek. Bár ott mást játszanak majd. 

Nem is meséltem, az előző tulaj hagyott itt egy polcot a lenti kamrában, amelybe beleszerettem. Először leszedtem róla a papírt, amelyen valaha befőttek sorakoztak, aztán a rajzszögeket, szögeket, majd elkezdtem csiszolni. Faiparban dolgozom és nagyon szeretem a fa illatát. Még a raktárnak is nálunk más illata van, mint egy közönséges raktárnak, mindig szagolgatni szoktam a friss fűrészárut, főleg a finnt, mert az nagyon messziről jön...Na szóval lecsiszoltam ezt a kis szekrénykét, amely négy polcból áll és kb. 150 cm magas, ma pedig be is lazúroztam. Hogy hol fog állni, még nem tudom pontosan, egy ideig az étkezőben lesz.

Hétfőn matek dolgozat Rékának, nnna, marha jó, már olyan régen írtak, kb. két hete?? 

Beszéltem ma a Mestörrel, még nem tudja, mikor jön festeniglettelni, de az biztos, hogy nem most a hétvégén. Remélem, a jövő hétbe belefér majd azért...

Megy a Virtuózok, hurrá, hurrá! :) 

Uzsis dillema

Múlt hét óta van az, hogy nem rakok a gyerekeknek nasit az uzsis dobozba. Észrevettem ugyanis, hogy ha "finomság" is akad a dobozban, akkor nem eszik meg a szendvicskéket, azok szinte érintetlenül jönnek haza. Mivel az iskolai tízórait lemondtam, máshonnan biztosan nem jutnak táplálékhoz, úgyhogy aggaszt, ha délig nem esznek semmit, max. egy kis.... Dörmit. Ez egyébként inkább Zalánra vonatkozik, Réka vagy mindent megeszik, vagy rafkósabb és kihajít mindent a suli kukájába, majd hazahozza az üres dobozt…fene tudja, bár valószínűtlen. Az is lehet, hogy jobb étvágyú osztálytársa kebelezi be a kajáját.

Szóval a normál tízórai úgy néz ki, hogy valamivel megkent kenyér + gyümölcs, alma, banán, áfonya, körte, kiwi . Nem mind, valamelyik. Ámde az uzsis doboz mégiscsak úgy tökéletes, ha van benne egy kis nasi (ez nem igaz egyébként, csak az én fejemben van így), úgyhogy ma reggel újra bepróbálkoztam egy kis TK nápolyival, amit szeretnek (hiszen finom). Innivalónak egyik üvegbe baracklevet tettem, a másikba ízesített ásványvizet, gondoltam, majd kiválogatják, kinek mi ízlik.

Végeredmény: Réka a két kulacs mellett figyelő harmadik üveget, a 100% narancslevet vette el (!), Zalánnak megfelelt az ízesített víz. De hogy ne örüljek nagyon, hogy kisfiam áldott jó természet és nem köt bele az uzsiba, a TK nápolyi helyett Dörmit kért….

Szerintem visszatérünk oda, hogy szendvicskék és gyümölcs....ásványvízzel.

Rosszkor írok

…mert megint olyan elegem van . Csapkodnak, csapkodnak a hullámok és lassan a fejem fölött…Nem is tudnám számba venni hány problémám van, de több fronton küzdök. Az egyik legfrissebb, hogy kiesett a tömés az egyik fogamból. Egy kráter van a számban. Még előző vasárnap ropogtattunk egy zacskónyi cantuccinit, amit nagyon szeretek (bár ez csokis volt és az igazi kedvencem a mandulás), de ezek szerint nem ehetek. Roppant egyet a szerencsétlen fog, aztán tegnap este ki is pottyant a tömés. Mikorra van időpont a doktornőnél? Május 28. Tibi, akivel egy csónakban evezünk, de ő a töpörtőre harapott rá (na olyat nem eszek), azt mondja, ő kivárja ezt a május végét, de én nem bírok egy ilyen likkal élni a számban, úgyhogy kereshetek másik fogorvost. Értitek, másik fogorvost, amikor 14 éve járok a régihez. Tiszta para….

A komolyabb problémáimat nem is taglalom, nem lényeg, bár abból is van legalább kettő plusz a felújítás miatti finomságok. Gáztervhez engedély még mindig nincs, már nem is számolom a heteket, mióta. Tibi békésen várja, hogy a pasas hívja, majd egyszer….de én mindenképpen beszélni akarok vele, mert még a részletes lebontását sem adta ide a költségeknek….Honnan tudhatnánk, mennyire jó ajánlat az övé….

Múltkor találkoztunk R.-rel, aki annak idején a Hunyadit felújította…kb. fél év alatt…Most is megkerestük, de nem vállalta, mert a szabad idejében a saját házát újítja fel. Azt mondja, még egy év és készen lesz. Ez a pasas 12 év alatt semmit nem öregedett, csak bámultam rá hitetlenkedve, remélem, nem tűnt fel neki. Ő mesélte, ahogy egy akciós muskátli virágát csipegette a pénztárnál mögöttünk, hogy 8 hónap alatt lett pecsét a gázterven. Májusban adta be és decemberben jött meg az engedély. Ez csak azért érdekes, mert a nappali-étkezőben már nincs fűtés, a parapeteket leszereltük, a falat bejavítottuk…nincs visszaút. Mondjuk ugyanúgy kibírnánk , mint ezen a télen, de nem próbálnám ki, ha nem muszáj….Tényleg megint azt érzem, hogy jön egy újabb mélypont, olyan, mint amikor az első burkoló bandát elzavartam a háztól és üvölöttem , mint a sakál….Pedig van ám jó is, mert Tibi kijavította a parkettát csiszolásilag és 90%-ban jobb lett. 10%-ban meg nem jobb vagy rosszabb, de bánja már a fene.

A világ szeme tehát lassan a Mestörön, hogy mikor jön glettelni és festeni. Mondjuk, a villanyszerelő nem jött bevésni az étkezőben a villanyvezetéket, de már ez sem érdekel. Meg a fűtés/gázterven, hogy végre készen legyen már! Meg…meg…meg….

Fűrészpor és lakk

Mostanában fokozottan élvezem a hétvégéket. Nem csoda, hiszen legszívesebben mindig itthon lennék ….Mindenhol tavaszi virágok, szépséges tulipánok, aranyeső, valószínűtlenül zöld lombok és egy sor növény, ami gyönyörű, bár felének sem tudom a nevét. Persze nem annyira a mi kertünkben pompázik mindez, mint a máséban, de majd alakulunk mi is.

Kiderült a ház előtt álló egyik fáról, hogy csodaszép gesztenyefa, most, hogy kizöldellt. A gyerekek ujjongtak. Jó lenne, ha a másik hárs lenne, imádom az illatát nyáron, de nem az. Egyelőre nem nagyon tudtam még hozzányúlni a kerthez, még ha pici is, nem jutottam oda. Ahogy vasalni sem, úgyhogy van két nagy kosárnyi….Virág ügyben ezen a hétvégén annyit tettem, hogy vettem egy leandert. Igazából egy másik cserép virágba szerettem bele, de mellettem egy hölgy pont az sutyorogta a férjének, hogy ilyet aztán nem vesz, mert folyton csupa tetű lesz, csak a bosszúság van vele….Pedig valami álom szép volt, a neve pedig kimondhatatlan….de ott maradt, egyelőre, bírtam magammal.

A másik lakásból áthozott virágládáimat sem tudom még hová teszem, elvileg begónia lesz bennük, legalább 6-8 cserép elfér majd. A rózsák, futórózsa magához tért, zöldell, várom a fejleményeket. A visszametszett bokrok is megindultak, ahogy az autóbejáróban a gyom, na, ezeket kicibáltam a puszta kezemmel vasárnap reggel, bár egy kapával többre mentem volna….Egyelőre itt tartunk.

Hogy fokozzam az izgalmakat, nem sikerült a parketta lakkozása maradéktalanul a nappaliban. Emiatt eléggé fel voltam zaklatva, el voltam keseredve pénteken, de aztán estére valahogy megemésztettem. Annyira láttam magam előtt, hogy mi mindent lehet kihozni belőle, és aztán mégsem jött az létre, ami lehetett volna….Az történt, hogy a rések bejavítása ugyan jó lett, nagyon szép lett a parketta, ám mivel már a kölcsönzött nagy csiszológép nem volt nálunk, valószínűleg nem lett megcsiszolva kellőképpen és a javítás foltjai továbbra is ott virítanak a lakk alatt. Hhhhh....

Hogy aztán a Mestör mikor tud jönni glettelni újra, nem tudom, de remélem, még a héten. Május elsejei hosszú hétvégén már bútort szerettem volna szerelni és lepakolni, de hát lehet, hogy csak Zalán szülinapjára jön össze mindez. Vagy elengedem az egészet, hogy tojok bele, mikor lesz kész, kész lesz, ha kész lesz, már majdnem ott tartok. Olyan, mint egy soha véget nem érő történet…

Azért jó hétvége volt ez, csak szokás szerint, iszonyú gyorsan eltelt. Még mindig nagyon száll a por a lakásban, mire lepucoltam pl. a cserépkályhát, ami sötétbarna, egy óra múlva állt rajta megint a por…Ugyanez igaz a lépcsőre és egyáltalán mindenre. N. unokahugi barátja, Guillaume javasolta, hogy vegyünk olyan Vileda mopot vagy mit, a szüleinek is az van és nagyon klassz. Akciós volt az Obi-ban a múltkor, úgyhogy vettünk egy szettet és tényleg klassz. Igaz, 2-3 ezer egy pótfej hozzá, de remélem, nyúzzuk még sokáig ezt az egy fejet is. Jóval nagyobb felületet kell tisztán tartanom, mint eddig, rám fér a segítség…Elvileg ezzel még a gyerekeket is rá lehetne venni az önálló takarításra.

Idén először fordult elő fennállásunk óta, hogy nem vettem ajándékot Tibi névnapjára. Remélem, ez nem kiüresedő kapcsolatunk szimptómája, ahogy Adrian Mole mondaná. Azért szombat délután, Tibor napján rögtönöztem neki egy görög desszert bort, anyutól kapott egy Pinot Noirt, anyósomtól egy pezsgőt és sógornőmtől szintén egy üveg bort..... Pedig ennyire nem borkedvelő ember.

Szombaton anyunál voltunk, kivittünk a temetőbe legalább 30-40 szál tulipánt abból a különleges lila fajtából, amit apu annyira szeretett….Kérek majd belőle hagymát és elültetem, így jövőre már nekem is lesz. Alig várom. Vasárnap is ugyanolyan nyárias idő volt, mint szombaton. A gyerekeket nagyon nehéz volt benn tartani, ami egyrészt jó, mert senki nem akarta a telefonját nyomogatni, másrészt nem jó, mert tanulni sem akartak.

Én lencsegulyást főztem a húsvétról maradt sonka segítségével kissé kései ebédként, vásároltunk mindenféle finomságokat az Aldiban, aztán eladtam egy fél banános doboznyi Rékaruhát, aminek nagyon örültem, mert jó sok pénz gyűlt össze. Estefelé mentünk ki mamához, úgy volt, hogy ott lesz majd a családi névnapozás, ha szerény keretek között is, de végül ebből csak annyi lett, hogy a gyerekek görkoriztak egy sort és Réka a macskáját tanulmányozta. Nünü, más néven Lili szemmel láthatóan anyai örömök elé néz, de Réka szerint csak meghízott. Valahogy ezt a terhes dolgot nem nagyon akarja elfogadni, tagadásban van a lány. Kíváncsi leszek, hány cica fog születni…Elvileg egy kis kandúrt szívesen bevállalnék, persze Tibi kézzel-lábbal tiltakozik….De egyelőre még mindig nem találtam vizsla kölyköt és egyre inkább úgy néz ki, hogy anyagilag sem bírunk egy tenyésztőtől származó kutyussal, úgyhogy kezdek lemondani róla, hogy már idén lesz kutyánk...:( 

No kedden folytatom

A parkettát újra felcsiszolta Tibi, azt a foltost, valamivel jobb lett, ahogy anyu fogalmazna, tűrhető....Éppen az étkezőt lakkozza, úgyhogy megint fincsi illet lesz idebenn. Ma voltak itt a UPC-sek is, akiket vasárnap kihívtunk, hogy akadozik az adás…..Mire kijöttek, már semmi nem akadozott, viszont egy kis teszt kiderítette, hogy baromi lassú a net és hogy be van ázva kinn a vezeték az utcán és cserélni kell. Jó, nem? 

Egy Rékás sztori a végére: Réka elesett a görkorival és alaposan lehorzsolta a bőrt a térdéről. Én nem szoktam semmit leragasztani nekik, fertőtlenítés, olykor krém, máskor hintőpor, aztán gyógyul az gyorsan. Gondoltam is, hogy jó lecke ez, ezen túl biztosan használja majd a térdvédőt, könyökvédőt. Két óra múlva, amikor már nem vérzett a térde, látom ám, hogy önfeledten gurul az utca aszfaltján, térdvédő sehol. Az indok emígyen szólt: - Nyomja a sebet a térdvédő, anya, most semmiképpen nem tudom felvenni….” 

Na megyek, megnézem, hogy halad Tibi, összedobok egy vacsit, teregetni is kell...Lecke nincs, mert ma volt a Májusfa Futás és ebben az a legjobb, hogy nincs másnapra lecke. Ó jeeee...

Illatos

Ésss kérem szépen, máris péntek lett. Igazából nem nagyon történt semmi a héten. Illetve ez így nem igaz, mert szerdán itt volt a "Mestör", fel- és leglettelte a nappalit, étkezőt, úgyhogy a szürke fal helyett a kaptunk egy szürkés, foltos, száradó falat....Kicsit csalódott voltam, mert hófehéret, simát és tökéleteset vártam, de hát na...május elsejére csak kész lesz.... Nagyon elegem van, csak nem rinyálok annyit....

Csütörtökön arra jöttem haza, hogy Tibi felcsiszolta a parkettát. Nem volt túl elégedett, szerinte az irodai az szebb, de hát ezt láttuk előre, hogy így lesz. Amíg sült az oldalas és a zöldségek a sütőben, parkettafűrészporral összekevert faragasztóval eltüntettük a kósza repedéseket a parkettából....Nagy változás ez, nem nagyon lehet majd ráismerni a parkettára, zongorázni lehetne a különbséget a régi és a leendő között.... Az igazi persze egy vadiúj hajópadló lenne és még tudnám is honnan venni, de most erre nincs keret. Nem is lesz.  Na hagyjuk is a lakásfelújítás témát, unalmas.....

Gyerekek jól vannak, bár Tibit pont ma állította meg a tantónéni, hogy Zalán utál házit írni. Mondjon olyasmit, amit én nem tudok! Napköziben egy húsz perces feladat felett elücsörög egy órát, anélkül, hogy készen lenne. Ez sem újdonság, jelzem. Én már beérem azzal, hogy mindig kész a házi itthon, képben van tananyagilag és jók a tesztjei. Fogadóóra lesz két hét múlva, majd elbeszélgetünk. 

Réka mostanában nem nagyon tanul, legalábbis velem nem, inkább a suliban. Múltkor írt egy alapvetően hibátlan matek dogát, ám négyes osztályzat állt rajta. Az történt, hogy nem írt képletet, terület és kerületszámításnál mértékegységet és hát ezek fájó veszteségek voltak pontszámilag, hiába számolt tök jól és pontosan. Na mindegy, van egy halom ötöse, részletkérdés. Jövő héten környezet TZ, hétfőn német szódoga, doga, de mostanában arra törekszünk, hogy minimalizáljuk a tanulást, úgy, hogy azért a jegyek ugyanolyan egyhangúak legyenek, mint mindig....

Itt a hétvége, vele pedig a pihi, pihi, pihi. Remélem nyugalmas két nap lesz, mert semmi másra nem vágyunk.

Mondjuk, ez a lakk baromi büdös.....és még jön egy réteg....

Nem lehetett letörölni....

Jó is, hogy túl vagyunk a 10. blog-szülinapon, mert most lehet, hogy egyedül maradok.

Ha javasolhatok valamit a kedélyek felborzolása ellen, a feszültségek elkerülése érdekében, csak Fidesz szavazóknak érdemes ezek posztot végig olvasni ..... Én szóltam.

Hát szóval vasárnap egyszerűen gyönyörű napunk volt, tiszta nyár…Bammm, berobbant a 20-23 fok. A gyerekek ennek megfelelően fütyültek a tanulásra, szombaton sem vették elő a könyveiket, vasárnap is kergetni kellett őket sodrófával, úgyhogy meg is fogadtam, hogy ez így nem lesz jó, a leckét valahogy jobban be kell osztani a két hétvégi nap között....Különösen, ha ragyogó az idő.

Ja jut eszembe, egy Zalán mondta.

Mi az, amit nem akarsz hallani a gyerekedtől egy matek TZ kapcsán egy szép pénteki napon?

- Anya, igazából nem a hétvége UTÁN írjuk meg a matekot.....

No comment.

Vasárnap reggel elmentünk szavazni olyan 10 óra körül. Most, hogy egy utcával bentebb költöztünk a belváros felé, ugyanott szavazunk, ahol eddig , csak egy ovis csoporttal arrébb. Tényleg, nem is mondtam Rékának, hogy pont az egykori csopiszobájában volt a szavazókör….Ennyi embert én még szavazókörben nem láttam, folyamatosan álltak sorba az emberek az asztalnál, kb. 10-en. Idősek, alig járni tudók, fiatalok, felnőttek gyerekekkel....Ahogy hozzájutottunk a szavazólapokhoz, mi nem vágytunk nagy magányra, egy kis asztalnál behúztuk az x-eket, borítékba csavartuk az íveket, megnéztük, hogy van é rajtuk pecsét, volt, aztán Réka bedobta a borítékokat a dobozba. Nem fotóztunk, semmi, de eszembe jutott ,hogy ha a kövi választásokon még nem is, de 8 év múlva már Réci is szavazni fog és hogy milyen büszke leszek rá....

Utána bevásároltunk, vettem avokádót, 480 Ft-os banánt, finom medvehagymát, tormás krémsajtot és még elég sok mindent....Auchan-ban találtam kenyértartót a kis konyhámba, majd hazarobogtunk és nekiláttam rögtön ebédet főzni, a gyerekek pedig élvezték a jóidőt és hogy összebarátkoztak az összes szomszéddal. Tibi a csillárok felszerelésén szorgoskodott, meg kell hogy mondjam, baromi nagy különbség van egy kókadt 30 éves vezetéken lógó, festékes-glettes villanykörte és egy átlagos csillár között is. .... Nem is hinnétek!

Találtam a kertben egy nagyon helyes kis piros tulipánt, amit Zalán „random tulipánnal” nevezett el és le akar szúrna a földbe egy táblát, hogy az ott egy tulipán. Nem mi ültettük, azóta bújt ki szegényke, hogy kiirtottuk a mindent lefojtó borostyánt. Most valószínűleg hálás, hogy napfényhez és kajához jut. A környékén sok az ibolya is az árnyékos kertben, még több a téglatörmelék, úgyhogy nem tudom még mi legyen a kert ezen kis részével. Akartam venni szárítót, kintit, de Tibi azt mondta, hagyjuk, majd kifeszít egy madzagot valahol, az ingyen van. Igen….És marha jól fog kinézni, ugye? Lebegnek majd a bugyogóim a szélben, az ő gatyáiról nem is beszélve….

Este a gyerekekbe ördög bújt, mert nem és nem akartak lefeküdni. Ezek az hiszik, már itt a nyári szünet. Végül fél 11 –kor csönd lett (!!), de halálra voltak sértődve, hogy 10 órakor nem játszhattak...

Megnéztük a tévében a Gasztroangyal húsvéti adását, ami annyira gyönyörűségesen szép volt , nem felejtem el mostanában, akkora élmény volt. Nagyon megható volt. Eszembe jutott, hogy nekünk (többségünknek)  itt nagyjából már fogalmunk sincs a húsvétról...

Ahogy kijöttek az exit pollok, már éreztem, hogy nyertünk, mert bár senki nem mondhatott semmit, látni lehetett az arcokon, hogy nem lesz szomorú esténk. Eszembe jutott Zalán, aki megjósolta a minap, hogy a Fidesznek meglesz a kétharmad is….nem hittem neki. Talán már fél egy is volt hajnalban, mire elaludtunk, de érdekes, hétfő ide vagy oda, 5 órai alvás ide vagy oda…nem volt nehéz reggelünk. Boldog voltam és egész nap mosolyra állt a szám.....

Soli Deo Gloria!

Puzzletól platánig

Túl a tíz éven....Első napon....Egyből lebetegedtem náthával. Azaz dáthával. Nem hiszem el, egy téli szezon alatt ennyiszer én még nem voltam beteg....Az arcüregemmel kezdődik, aztán folyik az orrom, mintha csapot nyitnának és rossz a közérzetem. Pedig pont tegnap nyugtáztam, hogy jupi, megúsztam idén is az influ járványt ... ami tényleg remek, de hogy én már megint beteg vagyok, az mégis csak túlzás... Na mindegy, remélem, rosszabbra nem fordul, egyelőre sok folyadékon és orrcseppen kívül nem teszek ellene semmit. 

Passzív hétvégénk van felújításilag, vagyis sem glettelés, sem festés, sem parkettacsiszolás, de azért felraktuk a tükrös szekrényt a fürdőszobába, ami a múltkor 1-2 hét után ismét a falnak támasztva virított. Hát imádkozom, hogy egy éjjel ne arra ébredjünk, hogy leszakadt az egész...Vagy egyszer arra jöjjek haza, hogy katasztrófa súlytotta terület lett a fürdőszoba. Ez a lakásfelújítás megtanított arra, hogy realista helyett (az optimizmust szerintem a gimiben hagytam vagy legkésőbb a fősulin) helyett simán lehetek pesszimista is, sokkal egyszerűbb, mert kevesebb meglepi van az életben.

Délelőtt Zalán szülinapra volt hivatalos, úgyhogy itthon puzzle-oztunk ketten Rékával. Persze Miss Sajkukaccal nem lehet puzzle-ozni sokáig, ő ki akarja rakni az 500-ast fél óra alatt és ha ez nem következik be, már nyafog, fészkelődik, vakarózik....Mindegy, mert Tibi hazajött a fűtés felújítás árajánlattal és tervekkel, a puzzle darabkák helyett abban mélyedtünk el. Természetesen a tól-ig előzetes árajánlat tól árától jó messze  van a végső, túl az ig-áron...naná. Nem sokkal, de az a másfél milkás target...na abból nem lesz semmi. Illetve még több lesz. Ami a legjobb, hogy hivatalos engedély még nincs is, 10-12 hete konziztunk először kb., úgyhogy elvileg lehetne még ajánlatot kérni másoktól is.  Én sajnos azt hiszem, ez egy reális ajánlat, kókány munkát nem szeretnénk, láttunk eleget, úgyhogy ennek fényében döntünk majd.

Délután kitakarítottam a Zalán és Réka szobáját, olyan megkönnyebbülés volt, most ott is olyan finom illat van, tisztaság szag. A játékokat külön dobozba szortíroztam Zalánnál, dínók, legók, karácsonyi és húsvéti díszek (??), tanszerek (kósza radírok és hegyező). Lenn a fürdőszobában és az előszobában majdnem lett villanykörte helyett csillár, ám Zalán elkeverte Apa csavarhúzóját, mire meglett, besötétedett, így aztán maradtak  a körték..

A gyerekek összehaverkodtak a szomszéd gyerekekkel, újabb kettővel és kiderült, hogy hívják szemben a spánielt, Snoopy :) :) Ha már szomszédok....Nem tudom, emlékeztek e arra a díszpéldányra közülük, akiről egyszer meséltem. Mikor még az udvarunkban állt a konténer és nem tudott Tibi beállni a kocsival sem a kertbe, pláne nem a garázsba, Tibi a szemközti szomszéd előtt állt meg egy negyed órára. Egyszer. Erre kijött a manus nagy svunggal és bár nem kőbunkón, de nem is olvadozón elmagyarázta Tibinek, hogy van itt (avagy ebben a roppant menő utcában) egy olyan íratlan szabály, miszerint mindenki csak a saját portája előtt parkol…ha ez nem sikerül, akkor előrébb áll meg, fentebb…Szívünkbe zártuk mindketten, szó ami szó, rosszul esett ez az első benyomás a szomszédtól….

Az történt, hogy újabban a szomszéd a puttonyosával egyre-másra előttünk áll meg, ami számomra döbbenet. A dolog nem annyira lényeges, maximum bosszantó, hogy léteznek ilyen emberek, akik képesek az új szomszédot könnyedén kioktatni, majd pofátlanul, pár hónap múlva ellentmondani saját magának....Hogy lehet egy ember ilyen? Tényleg kíváncsi vagyok rá. 

Előbukkant egy másik szomszéd is, aki eddig csak gyanakodva méregetett, hogy izé, van az a platán félig az ő háza, félig a miénk előtt, az önkormányzat nem engedi kivágni (még jó), de olyan sok a levél rajta ősszel, nem lehetne, hogy összefogunk és megkurtítjuk a lombját?? Tibi szerint kisebb baja is nagyobb annál, hogy platánok frizuráját alakítsa, szerintem meg várjunk legalább egy évet, hogy milyen az élet ezzel a platánnal. Nyilván lesz ősszel jó sok száraz levél, meg minden, de hát a fák már csak ilyenek, nem? Kivéve a fenyőt....

Szülinapos

Szerintem ma 10 év kezdtem a blogírást. Még a Popinaplóval. De az is lehet, hogy holnap...esetleg 11-én. Sajnos nem emlékszem. Sokszor csókolok mindenkit, aki a kezdetektől velem van, páran később is csatlakoztak, nekik is pacsi!

Közben visszalapoztam öt évvel ezelőttre és TÉNYLEG ma vagyok tíz éves. Azért nem semmi!!!! Megőrülök, ha összedől a blogspot, mert továbbra sincs lementve ez a blog Akkor, 10 éve frankó aranyesős tavasz volt, Réka 4 hónapos, maga volt az idill és a tökély....azóta történt pár dolog. Szert tettünk egy tökös fiú gyermekre, összeházasodtunk, és most legutóbb új kéglibe költöztünk (mármint a kégli nem újépítésű, de ezt úgyis tudjátok. Bár lassan annyit költünk rá és úgy is néz ki egyre több enteriőr....) Elvesztettük édesapámat, Molly kutyát és Avar kutyát...Eladtuk a Fityót és a Seatocskát, jött a Toyó. Azt nem írom le, hány kilót híztam, de baromi jó lenne leadni 5-6 kilót.  A gyerekek kijártát az óvodát és belecsaptak a lecsóba a suliban. Nekem azóta volt két munkahelyem, de többet nem szeretnék. Tibi is vett pár gépet és talán már unjátok, de nem tudok neki eléggé örülni: egyesült iroda és otthon Tibinek.

Nem lett népszerű blog vagy magas olvasottságú, de nem is ez a lényeg, én szeretem, mert az én drága kicsikéimről szól és az enyém. Fontos dokumentum az utóbbi 10 évről (itt lassan nyolcról)  és nagyon örülök, hogy lesz mit visszaolvasni. 

Boldog szülinapot, blogi! :)

Visszaszámlálás

Ma felmondott a takarító néni a cégünknél. Illetve úgy általában mindenhol. Hetente egyszer takarított nálunk és én úgy tudtam, márciustól nyugdíjas lesz, már alig várta. Mellette eldolgozgatott volna, amennyi belefér az idejébe….Erre ma kiderült, hogy amíg szabin voltam, fogta magát és felmondott. Jövő héten utazik Németországba, ahol takarítani és mosogatni fog, szabad idejében pedig varrogatni. 60 évesen. Nem hihetetlen? 

Nem nagyon emlékszem, mit írtam a húsvétról, de a lényeg, hogy nyugisan, békésen eltelt. Egyetlen fiaskóm a konyhában a második számú kaláccsal ért, melyet buktatésztából dagasztottam és sütés előtt kalácsformába pakoltam. Erre a kis túróval töltött gombóckák bazira váratlanul túlzottan megdagadtak – én nem is értem, lehet túladagoltam valamit??? De nem…. Zalán fiam, amikor benézett a sütőbe, ahol a kalács sült, a hasát fogta nevettében, és közölte, hogy hat hatalmas csöcs sül a sütőben. Értelmiségi gyerek, az látszik, nem? Egyébként a hasonlat fájóan pontos volt, mert a kalács folyamatát tekintve úgy kelt, hogy először felfelé tört, majd meggondolta magát és sütőformából kifelé bukott, így tényleg viccesen festett. Még szerencse, hogy a fahéjas kalácsom zseniális lett, nem kellett a kardomba dőlnöm. Húsvét utáni kedden elszántan levágtattam a konyhába, hogy igenis sütök egy húsvéti kalácsot, de annyi kaját találtam konyhaszerta, kamraszerte, hogy ezt gyorsan átgondoltam. Majd a hétvégén. Esetleg. Addig egy fél disznó kucorog a hűtőben a sonkáját szorongatva.

Háttt a gyerekek jól vannak, köszönik szépen. A hétvégén kifejtették, hogy még mindig jobb volt a Hunyadin, mint most az új kégliben. Hálátlan, büdös kölkök. Rékának Ravak csepp alakú kád kell (ha láttok ilyen mini kádat , szóljatok, szerintem már nem gyártják) és Zalán is nehezményezi, hogy a lenti fürdőszoba még nem zuhanyzásra kész. A többi kifogásukra, mert egynél nem álltak meg , nem emlékszem, olyan jelentéktelen volt.

Kedden csodaszép nyárias napunk volt, tollasoztunk az utcán, amit imádok, a gyerekek bicikliztek, görkoriztak, ilyenek.  Nagyon nyugalmas itt. A tavaszt is sokkal jobban érzékeli az ember, mint egy utcával arrébb. De tényleg. Hamarosan kertészkedésbe vágok, veszek egy halom virágföldet és sok szép virágot, illetve elhozom hozzánk anyukámat, hogy segítsen, hová milyen virág való, ebben nem vagyok nagyon profi sajnos....

A gyerekek nagyon élvezték a tavaszi szünetet, bár rövidke volt, kedden este biztattam őket, a kis elszontyolodottakat, hogy még egy hónap és itt a május elseje, hurrá, hurrá ,vele a hosszú hétvégével. Valahogy úgy érzem, ők már a nyári szünetre is készek lassan. Vagyis nem, ÉN vagyok kész a nyári szünetre. 

Ma bátor voltam és kerékpárral mentem dolgozni. Kb. 20 perc, olykor emelkedővel, lejtővel, rosszabb úttal, jobb úttal, lámpákkal, zebrákkal, kerékpárúttal...Van itt minden. Nem esett jól sem oda, sem vissza, ezen picit elkeseredtem, de talán lesz ez még másképp is. 

Glettelés és festés várat magára, tegnap sem jöttek a srácok és ma sem, nem is hívtak. Csak azért nem bosszankodom, mert ha jöttek volna sem csiszolná Tibi a parkettát a héten, határidős munkája van. Valamit ki kell találnom, mit csinálok, ha kész leszünk az első ütemterven 3-4 hónap után és végre lesz nappalink. Hogy leiszom magam az olyan kis semmiségnek tűnik ahhoz képest, amit majd érezni fogok....

Holnap már csütörtök, ez is remek hír. :)