2018. április 18., szerda

Rosszkor írok


…mert megint olyan elegem van . Csapkodnak, csapkodnak a hullámok és lassan a fejem fölött…Nem is tudnám számba venni hány problémám van, de több fronton küzdök. Az egyik legfrissebb, hogy kiesett a tömés az egyik fogamból. Egy kráter van a számban. Még előző vasárnap ropogtattunk egy zacskónyi cantuccinit, amit nagyon szeretek (bár ez csokis volt és az igazi kedvencem a mandulás), de ezek szerint nem ehetek. Roppant egyet a szerencsétlen fog, aztán tegnap este ki is pottyant a tömés. Mikorra van időpont a doktornőnél? Május 28. Tibi, akivel egy csónakban evezünk, de ő a töpörtőre harapott rá (na olyat nem eszek), azt mondja, ő kivárja ezt a május végét, de én nem bírok egy ilyen likkal élni a számban, úgyhogy kereshetek másik fogorvost. Értitek, másik fogorvost, amikor 14 éve járok a régihez. Tiszta para….

A komolyabb problémáimat nem is taglalom, nem lényeg, bár abból is van legalább kettő plusz a felújítás miatti finomságok. Gáztervhez engedély még mindig nincs, már nem is számolom a heteket, mióta. Tibi békésen várja, hogy a pasas hívja, majd egyszer….de én mindenképpen beszélni akarok vele, mert még a részletes lebontását sem adta ide a költségeknek….Honnan tudhatnánk, mennyire jó ajánlat az övé….

Múltkor találkoztunk R.-rel, aki annak idején a Hunyadit felújította…kb. fél év alatt…Most is megkerestük, de nem vállalta, mert a szabad idejében a saját házát újítja fel. Azt mondja, még egy év és készen lesz. Ez a pasas 12 év alatt semmit nem öregedett, csak bámultam rá hitetlenkedve, remélem, nem tűnt fel neki. Ő mesélte, ahogy egy akciós muskátli virágát csipegette a pénztárnál mögöttünk, hogy 8 hónap alatt lett pecsét a gázterven. Májusban adta be és decemberben jött meg az engedély. Ez csak azért érdekes, mert a nappali-étkezőben már nincs fűtés, a parapeteket leszereltük, a falat bejavítottuk…nincs visszaút. Mondjuk ugyanúgy kibírnánk , mint ezen a télen, de nem próbálnám ki, ha nem muszáj….Tényleg megint azt érzem, hogy jön egy újabb mélypont, olyan, mint amikor az első burkoló bandát elzavartam a háztól és üvölöttem , mint a sakál….Pedig van ám jó is, mert Tibi kijavította a parkettát csiszolásilag és 90%-ban jobb lett. 10%-ban meg nem jobb vagy rosszabb, de bánja már a fene.

A világ szeme tehát lassan a Mestörön, hogy mikor jön glettelni és festeni. Mondjuk, a villanyszerelő nem jött bevésni az étkezőben a villanyvezetéket, de már ez sem érdekel. Meg a fűtés/gázterven, hogy végre készen legyen már! Meg…meg…meg….

3 megjegyzés:

  1. Kitartás! Minden felújítás, átalakítás véget ér egyszer :) , nekünk is volt ilyen (már mondjuk jó régen, de élénken emlékszem rá), hogy azt gondoltuk soha nem leszünk kész, aztán egy idő után nem is számoltuk a magunk által felállított határidőket, úgy könnyebb volt :) ... Végül is, ha tudtok ott lakni, nagyjából mindegy mire lesz kész :) , de le a kalappal, hogy ilyen jól viseled még mindig a port és a többit, ami ezzel jár...

    VálaszTörlés
  2. Sovány vigasz, de az építőipar ilyen. Türelemjáték. A mi kerítésünk a kőműveseink szerint egy napos munka lesz, februárban jönnek, pikk-pakk felrakják. No, lassan április is véget ér, és kerítés még mindig nincs...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Végülis volt rosszabb, amikor mosni sem tudtam, konyhám sem volt, most mindkettő adott, mit is akarok?? :)
      (nappalit és étkezőt ...ha lehet , berendezve) :)

      Törlés

Megjegyzésedet, üzenetedet köszönöm!