Tőmondatokban

Készült isteni kókuszos tekercs - elfogyott, fahéjas kalács - elfogyott, tiramisu - hűtőben, répatorta - mascarpones-tejszínhabos sapkára vár, rákóczi túrós - hűtőben érik, sonkaleves- elfogyott. Elégedett vagyok, még ha egy kicsit el is fáradtam.  Holnap reggel még lehet hogy összedobok egy kis sajtos rudat, de csak ameddig a kalácstészta dagasztódik és kel. :)  

Tegnap volt Zalán névnapja, nem volt ajándékeső, kapott egy játékot és egy könyvet, a ruhákra rá sem nézett. Mindezt nagyjából a család egészétől kapta. A húsvéti tojáskeresés is lesz majd holnap Mamánál, de mama már morog, hogy minden csupa sár lesz illetve mindenki...Azt hiszem, a gyerekeket nehéz lenne visszatartani bármitől, úgyhogy a tojáskeresés az alap...Kis szépséghiba, hogy a tojáskereséshez vásárolt Kinder tojásokat megtalálták és engedély nélkül felfalták (legalább egy sincs meg), úgyhogy ennyivel kevesebbet tudnak majd megkeresni, ez van. 

Megérkeztek az új bejárati ajtók is, irodába és házba, az ablakok berakása után ma az ablak körüli helyreállító munkálatok is megtörténtek. Kedden folytköv gletteléssel. Még a végén kész lesz a nappali! :)

Az idő nem tökéletes, változékony, de ma délelőtt pl. gyönyörű idő volt, illatos, tavaszi, meleg, vidám, csodás. Zalán nem érezte csak az esőszagot, de nem érdekes. Előkerültek a bringák, a görkori, focilabda. Zalán szert tett egy cimborára a szomszédságban, 11-kor egyszer csak megjelent a nagykapuban. Mint kiderült, nem kéreckedett el, úgyhogy volt belőle gubanc. This is the beginning of a beautiful friendship....Ki tudja? :) 

Főni az ígérte, hogy kerít nekem vizsgát, május 1 után kell telefonálnia az "emberének"....Hát meglátjuk. Azt nem említettem, hogy nem kell hogy full extrás kutya legyen, nekünk csak családtag lesz az eb, vadászvizsga hiányától nem kapunk pánikrohamot....

Nem is lettem olyan rövid. :) 

Boldog, áldott húsvétot mindenkinek! 

Legyen ünnep!

Éssss számomra is kitört a tavaszi szünet. Ó, jeeeeee....

Végszóra befutott az első kamion cucc az új szállítótól. Drukkoltam, hogy minden rendben legyen vele, de a fiúk szerint gyönyörű az áru. Olyan szépen sütött ma a nap, amikor dél tájban lenn jártam és fűrészárut szagolgattam, aztán ugyan elborult és még esett is az eső, de hát szabadság előtt az ember lánya nem foglalkozik az időjárással....

Tibi némi kalandok után végül sikeresen kiköltözött a régi irodájából és beköltözött hozzánk az új irodájába. Azt még nem tudjuk, hogy a gépek és főleg a lézer fejek megúszták a megpróbáltatásokat

Most este találtam egy fahéjas kalács receptet is, ami elég nyálcsorgatóan néz ki. Legszívesebben már holnap megsütném. Azonban csak egy kis kókusztekercset tekertem, mert az a kekszmorzsa már elég tartósan ott figyelt a szekrényben, ahol a kókusz is, aminek már majdnem lejárt a szavideje. Sajnos nem vagyok mesterszakács kókusztekercsben, mert nekem nincsenek benne ezek a helyes kis csigák, de mindegy, biztosan el fog fogyni. Két kövér szalámi lett belőle. 

Réka ofője nem bírta ki és jövő péntekre matek dogát vetített előre....de most ez annyira nem rontja el a kedvünket, majd húsvét után gyúrunk rá. Pihenésre és kikapcsolódásra vágyom. 

A mai nap tehát mindenképpen ünnep. Ma egyesült otthon és iroda, ez az, amiről egykor álmodtunk és nem hittük, hogy valaha valóra válhat. Kis szépséghiba, hogy most este 9 óra van és az uram sehol, mármint elvileg itthon van, mert ezen túl mindig itthon lesz, de 50 méterrel kb. arrébb tevékenykedik. Ámde kicsire nem adunk, az ünnep az az ünnep!

Végre tegnap

Tegnap hosszú várakozás után végre helyükre kerültek a lecserélésre ítélt ablakok lakás szerte, így újabb lépéssel vagyunk előrébb. Elkészültek a bejárati ajtók is, amiket megrendeltünk , két hét alatt készre jelentették, remélem, hogy jövő héten legkésőbb be is szerelik. Hogy aztán mikor lesz parketta csiszolás és festés, még nem tudom. A nappali bútor is befutott még múlt pénteken, de ugye ahhoz is csak akkor nyúlunk, ha elkészül lenn minden. Mondom én, hogy május elsejére lesz minden kész. Vagyishát minden, amit az első ütemterv tartalmaz. Van itt több, sorszámozott ütemterv.

A gyerekeknek mától lényegében tavaszi szünet. Úgy kellett, mint egy falat kenyér, bár mostanában csak én kínlódok és vergődök, mert mégiscsak dupla feladat két gyerkőccel követni a tananyagot. Főleg a németet. Tény viszont, hogy mégis elfáradtak…. Rékáék ma még letolnak egy szövegértést, remélem, nem túl nehezet, Zalánék tegnap magyar dolgozatot írtak, ma matekot….aztán színházba mennek a Süsüre ésssss VAKÁCIÓÓÓ!

Vagyis, majdnem, mert holnap még DÖK Nap, ilyentájt tartják a felsősök a diákönkormányzati választásokat, ami főleg a nyolcadikosokat hozza lázba így a felvételik és az alapítványi bál után. Látom Rékán, hogy már ő is vágyik ebbe a felsős pezsgésbe, de egyelőre jó lesz neki az alsós délelőtti program is, sokan behozzák pár órára a kisállatukat . Most arról álmodoznak, hogy majd jövőre első órára Réka viszi be a kutyánkat, a leendőt, a másodikra pedig Zalán. Úgy legyen! Addigra talán lesz egy cirmos cicánk is, mégpedig egy kandúr és akkor akár azt is bevihetik , ahogy ők elképzelik macskadobozban.

Nem tudom eldönteni , mit süssek az ünnepekre:

- rákóczi túrós

- répatorta (Rachel Allen módra)

- kókusztekercs 

- mákos kalács

- sós – sajtos rúd

Kicsit sok lenne mind egyszerre…..

Hogy a takarítással hogy állok, nem részletezem, főleg azért, mert ez ma jutott eszembe először, hogy sehogy. Eddig, mivel tavasz sem volt, nem hiányzott a tavaszi nagytakarítás hiánya. Most megelégszem finom süteményekkel és némi nyugalommal....már ami a húsvétot illeti. 

Egy elképesztő párbeszéd, a héten történt egy ismerősöm volt a partner.

- A péntek szabadnap?

- Igen, ünnep. - ez voltam én.

- Hogyhogy, kinek?

- ....

- Fogadjunk, hogy csak nálunk ünnep, sehol máshol Európában. Mindig kitalálnak valamit....

- Most ez komoly?

- Micsoda?

- Nagypéntek lesz...

- És?

- Az kb. minden kereszténynek ünnep...Tudod, vallási ünnep.

- Tényleg???

Tibi egyik este megszólal, amint szemléli, ahogy testápolóval kenegetem szikkadt bőrömet.

- Hová tűnik beléd ez a rengeteg krém?? 

Majd egy kicsit később:

- Nem ártalmas ez a sok krém??

A másik Tibis nem jut eszembe, pedig az is cuki volt. 

Nálunk akkor is történik valami, ha nem történik semmi

Tegnap a reggeli romjainak eltakarításakor Tibi elkezdett sivalkodni a fürdőszobában, hogy hűha, menjek, mert nagy baj van. Hűha...hajaj....Mindenre, tényleg mindenre fel voltam készülve, pl. hogy szökőkútként ömlik a víz a padlóból, vagy ami még rosszabb, a szennyvíz....Beszakadt a mennyezet, szét kell verni a padlót. MInden átfutott az agyamon abban a 3 másodpercben, míg a konyhából átléptem a fürdőszobába. 

Ott nagyon különöset láttam. A mosógép adagoló fiókjából sűrű, finom hab tört elő. Mintha megveszett volna a mosógép. 
- Valami fékezett habzásúval mosol? - kérdezte Tibi, eléggé feleslegesen, mert itt minden volt, csak nem fékezett. A gépet gyorsan kikapcsoltuk, majd riadtan kezdtem el lapátolni a habot a vécébe a puszta két kezemmel. Annyiból praktikusabb volt, mint a víz, hogy hamarabb megszabadultunk tőle. Tibi ugyan előrevetítette, hogy a hab majd fel fog törni a csatornából is és végig fog hömpölyögni az utcán, mint a Szutyok Sári történetben, de végül ez nem történt meg. 

Szombaton este felköszöntöttük sógornőmet is, akinek kb. 2 hete  volt a névnapja, de azóta nem találkoztunk. Egy nagyon kis helyes cserép virágot választottam neki, teli bimbóval, bár ő megjegyezte, hogy minden virág elpusztul nála egy idő után....szóval egy kicsit sajnáltam ezt a virágot meg hogy nem valami mást választottunk neki, de mindegy.
Sógornőm még alaposabban nem vette szemügyre sem a fürdőszobát, sem a konyhát, ami pedig mindkettő kész, hogy a előszobáról ne is beszéljek, viszont most nagyon kíváncsi volt a parkettára (nincs kész) és hogy hogy fért vagy nem fért be a hűtő a kamrába (jó lesz az). Aztán átadtuk neki a virágot, mire megkérdezte, hogy az golgota virág e....Ez elég vészjóslóan hangzott és eszembe villant, hogy talán nem illik ajándékba adni, pillanatokra zavarba is jöttem (Tibiről nem tudok nyilatkozni.) 

Szombaton megint az Obiban találtuk magunkat. Tönkrement a fenti zuhanyrózsa, csak akkor távozik belőle valamennyi víz, ha a fejünk fölé tartjuk és a gravitációra bízunk mindent. Az Obiban már lassan minden eladó ismer minket, mindegyikkel kapcsolatban van egy pici emlékünk, ezzel cseverésztünk ajtó ügyben, azzal ablakilag, emezzel szerelvényileg. Tibinek van ott egy régi cimborája,  a sok Obi látogatásnak köszönhetően egészen összemelegedtek, már messziről vigyorog és integet, ha az áruházban meglát minket. Vettünk parketta lakkot, sógornőmnek virágot (picit cikázok) és még pár ezt-azt. Másnap reggel csaptunk a homlokunkra, hogy bezzeg zuhanyrózsát nem vettünk, még jó, hogy azért mentünk be.

Zalánnal vért izzadtam a hétvégén az ellentétpárokkal (auf Deutsch). Kemény-puha, szegény-gazdag stb, szerintem még egy hét, mire mindet megtanulja, még jó, hogy jön a tavaszi szünet. Rékáék németből az órát vették és ha már vették, akkor nyomban írnak is belőle hétfőn dolgozatot. Hurrá.....(ernyedt örvendés). Kedden szövegértés felmérő....ennek tiszteletére letöltöttem a netről néhány szöveget, de elég bonyolultakat találtam, még én sem biztos, hogy meg tudnám írni hibátlanra. Na mindegy, majd odafigyel  a csaj, a szövegértésre legalább nem kell tanulni. Már nem érdekel semmi, mert szerdán DÖK nap és azzal indul a tavaszi szünet, vagyis május végéig az utolsó esély a pihenésre. Június elején mennek majd 3 napra kirándulni jobbra és balra, nem lesz majd suli. 

Tibi félig beköltözött ma csilli-villi irodájába, a végső átcuccolás majd valamikor a hét közepére várható. Tök hihetetlen, hogy ezentúl itthon lesz mindig. Mármint nem a lakásban, értem én, de legalább egy helyrajzi számon leszünk mindig, ha itthon leszek. Ennyi erővel elmehetne a gyerekekért délután a suliba.  

Húsvéti hangulatom egyelőre semmi, más foglalja le a figyelmem. Inkább masszív tavaszváró hangulat van, nem csak rajtam, az egész családon. Tegnap vettem tulipánt, vágottat, múlt héten nárciszokat, cserepeset, húsvéti dekorokat, túl sok csokit, sonka, torma, medvehagyma is van, úgyhogy készülünk az ünnepre akár tavasz van, akár nem. Azért ez az óraállítás ma mellbevágó volt, merthogy nyári időszámítás, miközben a kertben a bokrok alatt még ott virít nyomokban a hó....Hát na. 

Vasárnapi ebédre brassóifélét készítettem, bár az alap ebéd a pirított máj volt (2x annyi pirított hagyma, mint máj + majoranna) rizzsel, de tudom, hogy a gyerekek bele sem szagolnának, így dupla ebédet főztem. Én szeretem a májat és a fagyasztóban sem figyelhet örök időkig, hát mennie kellett, mármint hogy felvettem a menüre a népszerűtlenségének ellenére. Tibi megjegyezte szerényen, amikor még a májat aprítottam, hogy ő rántva szereti..... Ilyenkor finoman össze szoktam szorítani a szám, nehogy kicsússzon rajta valami. A brassói fantáziám jól sikerült, bár most tettem bele borsót, amit sosem szoktam és az eredeti receptben sincs. Zalán meg is jegyezte, hogy mi az a zöld trutyi a kajájában, mire rögtön nyugtázta is, hogy borsó, oké, rendben, finom.
A héten a továbbiakban még nem tudom, mi lesz a menü, de hogy csupa disznó az biztos, anyósomék megint vágtak a hétvégén. Borsófőzelék és fasírt nagyon sanszos. 

Dió nyomában

Tegnap szembejött a Facebookon egy helyi vizslatulajdonos bejegyzése, miszerint a legutóbbi alomból még egy kiskutyája gazdát keres, hét végén már el is hozható. A róla szóló képeket (a kutyáról beszélek) böngészve totál elolvadtam, mint hóember a kánikulában. Mondjuk, hogy hiper-szuper szülőktől valók a kiskutyák, vadászvizsga is van a szülőknek, gyújtott némi vészfényt, hogy ez nem lesz egy olcsó kutyus….de teljesen megbolondultam pár percre, komolyan, mint egy gyerek. Én sem növök már fel soha…

Tibi megjegyezte, hogy nem kellene, mert mi nem szobakutyát szeretnénk, ebből pedig 8 hetesen, márciusban és áprilisban igencsak az lenne. Mi még a gyerekeket sem tudjuk kitenni olykor az ágyunkból, hogy lennénk akkor képesek ezt majd a kutyánkkal megtenni? Naugye. ..- mondta ezt az uram, közben láttam, hogy már hárman érdeklődnek a kiskutya iránt..de azért írtam üzenetet a tulajnak. 

Summa summárum, ez a kutyus nem lesz a miénk, egyrészt mert már van rá komoly érdeklődő, másrészt bár konkrét árat nem írt a pasas, 150 000 Ft-ra taksálta az ilyen kaliberű kiskutyák árát, tehát ha valaki fog ennyit kínálni, akkor annak adja oda, ha egyébként is szimpi neki az illető. Mi alapvetően családtagot keresünk, nem is adnék ki ennyi pénzt egy kutyuskért, mint meg is írtam neki, vadászvizsgás egyed nekünk nem szükséges, bár tény, hogy törzskönyvezettet szeretnénk, és ha lehet, nem szaporítótól, hanem jámbor tenyésztőtől, mint amilyen az úr is volt, egy évben csak egyszer van nála új alom. Tibi szeme fel is csillant, hogy akkor jövő tavasszal lefoglalunk egy kutyát és az milyen jó lesz….ámde nagyon úgy néz ki, hogy én már nem tudok várni addig, elvesztettem a józan eszem és már az sem érdekel, hogy a kerítés őszig biztos nem készül el, lehet, hogy tavaszig sem, amilyen terhekkel jár ez a felújítás projekt of ours….

Azért este, amikor összebújtam Rékával annak ágyikójában, beleképzeltük magunkat friss kutyatulaj helyébe, akinek hétvégén már egy 8 hetes kis csodája lesz otthon….Boldog ember. De én sem panaszkodom, nem én! Lesz még nekünk Diócskánk! 

Olvadunk

Megvan, miről akartam még írni tegnap, pl. hogy Jamie Oliver pert nyert a Mekivel szemben , merthogy bizonyítást nyert, hogy mindenféle vegyszerbe áztatják Mekiék a húst….Én túl naív vagyok (amúgy nem) hogy átlássam, miért fontos az, hogy méregbe legyenek gyömöszölve az alapanyagok…. Amúgy nem vennék meg? Alapból nem elég finom? Nem elég tartós? Vagy drágábban kellene adni? Lépjünk túl azon, hogy itthon mennyire borsos a Mekis kaja ára. Szóval nem értem, haragszom a Mekire (én naív), pedig sajnos imádom a kajájukat….Most erre lehet mondani azt, hogy tök egyszerű egy hamburgert összeütni házilag is, főleg, ha zsömit pékségben vesz az ember, ámde mi földi halandók általában akkor eszünk gyrost/hambit/kfc-t ha valamilyen oknál fogva nincs idő vagy lehetőség arra, hogy főzzek ebédet vagy vacsit. 

Múltkor mesélte Tibi, illetve rá jellemző módon könnyedén elejtette, hogy valami gomba támadta meg a banán termést x és y országban és hogy baromi drága lesz mifelénk a banán. Erre rá egy hétre, pont amikor rászoktattuk a gyerekeket a banán turmixra, rádöbbentem, hogy 500 Ft körül van a banán kilója….Gyorsan váltottunk eper turmixra, ami egészen zseniális ötlet, mert annak 800 Ft kilója a fagyasztópultban. Ám talán, mondom talán több turmix kijön belőle, ha ügyes vagyok. Gondolom, ezt is megszokjuk majd valahogy, mármint az 500 Ft-os banánt, az is elfogadtam, hogy nem 160 Ft a Milka csoki, igaz, azóta a fizum sem ugyanannyi, mint a 160 Ft-os csoki idején. Illetve már nem is annyira csípjük a Milka csokit.

Ha már fizu, még az emelés előtt kiderült, hogy ezen túl kapunk minden hónapban Wellness vitamint, mi kedélyes munkavállalók. Először gyanakodtam egy kicsit (fel kellett volna venni videóra milyen képet vágtam), hogy ez lesz maga a fizu emelés…de aztán gyorsan kiderült, hogy nem. Nem akarom reklámozni, de egész praktikus. Annyi macera van vele, hogy 21 napi adag van egy dobozban, vagyis Főninek észben kell tartania, mikor fogy el nálunk a doppingszer. Van benne multivitamin + valami cucc, amitől szépnek kellene lennem és omega 3, minden napra kis mini zacsiban. Nem szupi? 

Egyébként ahogy öregszem, úgy lesz nálam és a fiókomban otthon egyre több vitamin és mindenféle táplálékkieg. Mindig van a táskámban két szem algopyrin, amióta begörcsölt a múltkor a hasam és azt hittem, meghalok. Aztán szedek olykor, ha eszembe jut haj+köröm+bőr vitamint, általában 2 hónapos kúrát szoktam tartani, épp zajlik egy ilyen. Ehhez jön a Wellness vitamin lassan egy hónapja. Otthon van C-vitamin rágótabletta, 500 mg, 1000 mg, némelyik büdös, másik egész elviselhető. Tibi szed magnéziumot, főleg, ha edzésre is elmegy. Plusz a vagyont érő gyógyszerek takonykór idején, orrcseppek, torokfertőtlenítő sprék, cukorkák, coldrex tabletták, a gyerekeknek C-vitamin cseppek, D vitamin….jujjjj…..

Egyébként nincs semmi új, számolunk vissza. Egyrészt a tavaszig, ami hétfőn már tuti beköszönt, másrészt a tavaszi szünetig, ami a jövő szerdai DÖK nappal veszi majd kezdetét a gyerekek számára, nekem meg másnap. Máskor már ilyenkor régen tudtam, mit fogok sütni húsvétra, most meg csak a nagy hómező….agyilag és ténylegesen is….Azt hiszem, répatorta mindenképpen lesz, mascarpones, narancsos krémmel, aztán sajtos rúd, rákóczi túrós és persze sok finom sonka még több finom zöldségekkel, újhagymával, medvehagymával, hagyma hagymával. Anyu remélem, főz egy jó adag kocsonyát finom sonka darabokkal, mert attól megőrülök, úgy szeretem friss kenyérrel és rengeteg lila hagymával. Hogy a hagymát le ne hagyjam a palettáról...

Zalán névnapja rendszeresen ütközik Húsvéttal, de már múlt héten kapott egy focilabdát és egy világító sárga (Tibi szerint zöld) cipőt, úgyhogy én már csak egy Fogatlan figurát vettem neki ma és egy pasis könyvet, ami arról szól, hogy működik az ótó. Ezzel majd jól ellesznek az apjával. Gondolom én. Aztán lehet, bevágja a polcra, ahogy a többi könyvét és csak portörléskor kerül le onnan.

A büdös kölkök megtalálták a piros Vodafonos papírtáskába rejtett fél kiló húsvéti csokit, baromi mérges voltam rájuk. Amikor eltűntek az emeleten, elrejtettem a csokikat a cipőtartóban. Nyugi, ott még nincs cipő, tehát lábszag sincs. Bár az én gyerekeimet szerintem az sem zavarná igazán….

Délután telefonáltak a Home-Maxból, hogy pénteken jön a bútor....Úgyhogy jól felgyorsulnak az események. Legalábbis nagyon remélem. 

Január 20.....Ja, nem.

Na most Tibi robbant le, fél éjszakát egy kamillás bödön fölé hajolva töltött és hársfateát vedelt. Közben olyan rondán köhögött, hogy már azt gyanítottam, biztos tüdőgyulladása lesz és egész héten feküdni fog itthon…Ehhez képest reggelre jobban lett, csak hangja nem nagyon maradt. Mindebből – mármint Tibi éjszakai kálváriájából nem sokat vettem észre, mert Tibi Réka szobájában aludt….Mostanában Rékának gondjai vannak a saját ágyban alvással, mi pedig nem vagyunk elég következetesek abban, hogy ketten egyszerre két gyereket a saját ágyában tudjunk. Azonban ideje lesz összeszednem magam magunk és valahogy a saját kuckójába szoktatni a kisasszonyt. 

Múlt héten ukrán vendégeink voltak, nem is meséltem, fiatalok voltak, kedvesek és az egyik törte a magyart. Mivel hajlandó volt oroszul is tárgyalni, rám nem volt szükség az angollal, inkább a háttérben maradtam. Az érdekesség az volt, mármint az egyik, hogy délután 1-2 óra körülre jelentkeztek be, hogy akkor fognak hozzánk érni. Erre 15:45-kor be is fordult az autójuk a parkolónkba….Eszembe jutottak a finnek, akik valahogy 9-10 órára taksálták annak idején az érkezésüket, akkor még nem tudtuk, hogy a reptérről jönnek. Majd a reptérről felhívtak engem, hogy 45 perc múlva, azaz 10:05-re Szolnokra érnek….És pontosan így is lett. Mindezt úgy, hogy olyanok vagyunk nekik, mint bálnának a plankton, bár ez némileg képzavar, hisze nem akarnak bennünket megenni, csak az az x+1 kamion, amit mi évente behozunk az csepp a tengerben ahhoz képest, mi mindent szállítanak hajókkal a Távol-Keletre…Ennyi, csak elmeséltem.

Kiolvastam a 13 percet, hosszú idők után az első könyvet, évek óta tartó olvasási válságomban. Baromira nincs időm, de muszáj olvasni, különben hogyan akarnék én olvasó gyerekeket nevelni?? Röhej. Szóval kiolvastam és tényleg nehéz volt letenni , ám összességében nem tetszett. Ennyi hulla és halott nekem egy kicsit sok volt a jóból, túl sok fordulat, rossz emberből jó, jóból rossz…de mindenképpen értékelem, hogy legalább befejeztem.... 

Réka egyébként kínlódik az olvasónaplóval, szerintem tök nehéz két fejezetet 8-10 mondatban összefoglalni, de hát teher alatt nő a pálma, azt mondják…Zalán pedig egyelőre a passzív olvasók közé tartozik, azok közé, aki csak azért olvas, mert muszáj és fujj…de talán majd ez is változik egyszer. Viszont állítólag egy 90% feletti matek felmérővel a tarsolyban slattyogott tegnap haza….hm, majd ha az üzenőben lesz, akkor lehiszem, de remélem, tényleg ennyi lett.

Elhangzott otthon a négy napos hosszú hétvégén, hogy 15-e után valamikor írnak majd felmérőt irodalomból a „Haza minden előtt” fejezetből . Akinek negyedikes gyerkőce van és ebből a könyvből tanul, biztos ismeri. Réka ismerte az olvasmányokat, úgyhogy csak össze kellett őket fűzni egy kicsit, hogy az évszámokat megjegyezze. Pl. hogy a Himnuszt 1823-ban írta Kölcsey (25 évvel 1848 előtt) , hozzá a zenét Erkel Ferenc írta, aki Gyulán született (ahol már nyaraltunk) és ő pont 200 évvel Zalán előtt született, vagyis 1810-ben, Kölcsey pedig pont 20 évvel korábban, 1790-ben. Volt még szó Világosról, Aradi vértanúkról, Haza Bölcséről, Széchenyiről, Kossuthról, két világháborúról és 56-ról. Végül úgy hagytuk abba, hogy majd még átnézzük a témát dolgozat előtt. Erre nem megírták tegnap első órába a felmérőt? Szóval volt némi kommunikációs zavar, mert egyikőnk sem gondolta, hogy rögtön szünet után aktuális ez a dolgozat. Úgyhogy kíváncsi leszek, mit és hogy írt, de elvileg jól sikerült. Aztán ma nyelvtan tz számnevekből. Szerencsére olyan jó a nyelvtan tanár, aki ugyanaz, mit az irodalom, hogy mi már második éve nem tanulunk otthon sok nyelvtant, mert az órán mindent lead úgy, hogy tudják is a gyerekek.

Osztályfőnökről egyelőre semmi hír, hogy ki vinné őket tovább felső tagozatban...persze még korai is lenne egy picit. Remélem, azért mielőbb kiszivárog vagy bejelentésre kerül vagy ilyesmi. Kezd egy kicsit izgi lenni....

Felújításról ma nem tudok mit mesélni, illetve egész héten, mert álllllllunk……és várunk. Most hogy Tibi beteg, még az sem merült fel bennünk komolyan, hogy csiszolja fel a nappali padlót... Úgy tűnik, a csiszolás és lakkozás lesz utolsó mozzanat, mielőtt készre jelentenénk a kéglit. Mert addigra tutira megérkezik a bejárati ajtó is, amin ugyan sajnos nem lesznek tulipánok, de legalább nem juttat koldusbotra bennünket az ablakos cég. Talán. Most várjuk az enyhülést, a jövő hetet, hogy végre készen legyenek a szépséges ablakaink. 

Írhatnék még a választásokról is.....nagyon ott van a mindennapjainkban, jó lenne már túl lenni rajta. Vagy nem is tudom....Ami biztos: Egy a tábor, egy a zászló, hajrá, Magyarország, hajrá, magyarok!

Ami lemaradt, (a lényeg ugye)

Picit megint azt érzem, hogy fogy a türelmem, de igyekszem kiemelni a fejem a hullámokból. …Mármint – természetesen – a felújításról beszélek. 

Mivel nem jött meg az ablak múlt héten, most pedig szakad a hó és egész héten mínuszok várhatóak, gyanús, hogy nem is jön a héten. Még nem hívott az ablakos leányzó….Ezért minden munka áll a nappaliban- étkezőben, főleg emiatt fogy megint a türelmem. 

A hétvégén az irodára fókuszáltunk, már amennyire megengedte az időjárás. A régi irodában szombaton megtöltöttünk három nagyon dobozt, azokat és a többit Tibi vasárnap este áthordta állítólag kocsival. Három zsák szemetet is kiürítettünk, ilyenek, hogy 2002-es számlatömbök, ezer floppy….Mivel a nyomdagépek nem tűrik a mínuszokat, ott is áll a költözés…látom Tibin, hogy emiatt neki is nagyon fogytán van az amúgy birka türelme….

Viszont, hogy valami jóról is írjak, a héten felszereltük a konyhában a polcot, úgyhogy lassan maxos lesz a konyha. Ezúttal hasznos dolgokat tettem a polcsomra, kuglóf forma, teás kancsó, egy cserép petrezselyem (amíg nem lesz saját kis mini veteményesem….) de jutott egy kerámia nyúl is, ha már – bármily hihetetlen - közeledik a húsvét. Illetve anyu ezer éves teáskannája, szép bordó, harmonizál a szomszédos orchidea színével. 

Volt egy régi fenyő fali fogasunk is, amiről sorra letörtek a hosszabb akasztók (fenyő) , de nem most, már vagy 10 éve szépen apránként, egyik a másik után…. Most kitaláltuk, hogy veszünk új, fém fogasokat, ha lehet valami igényesebb kerámia berakásosat….Az üzletben szembesültünk, hogy ezek nem olcsók ám, kerámia berakást gyorsan el is felejtettük, így is a négy fogas majdnem 8000,- Ft-ba fájt. Vagy hát nem fájt, mert Tibi nagyon klasszul felszerelte ezeket a fogasokat és lett egy régi új fali fogasunk, hurrá. 

Tesóm kérdezte múltkor, hogy sok bútort kell e lecserélni, mert nem illik a többihez…Az az igazság, hogy nem, mert ugye az eddigi 63 m2 eleve nem sok bútort engedett meg. A pácolt, Ikeás fenyő bútor ment Zalánhoz, a sima fenyő Rékához, a nappali szekrény pedig nem fért ki az ajtón és szétszerelni sem lehetett, ezért azt d arabokban hoztuk ki és ment fűtőanyagnak. Nagyon sajnáltam, mert ha kopott is volt és az ötvenes évek stílusa, hozzám nőtt a 12 év alatt…A nappali-étkezőbe új bútor érkezik, illetve úgy rendeljük őket, ahogy lesz pénzünk. Ami esetleg maradt bútor, azt is szétdobtuk ide vagy oda. 

Azért én még bízom benne, hogy a héten lesz ablak, úgy számítottam rá, hogy Húsvétra már teljes lesz a kégli….Főleg, hogy otthon leszek a gyerekekkel a tavaszi szünetre. Hát meglátjuk.

Ui: Nem lesz a héten ablak. Felhívott egy manus az ablakos cégtől, hogy háttt...hozná az ablakokat holnap, készen is vannak, meg minden,  de ha az ő lakásáról lenne szó, ő  bizony nem építené be őket a mínusz fokokban....De én döntök. Ha akarom, holnap lesz ablak a vityillón. Mármint új. Forgattam egyet a szemeimen tengelyileg, váltottunk még pár mondatot, aztán abban maradtunk, hogy 13. hét, azaz jövő hétfő. Az a miénk. Mondom én, hogy május egyre lesz kész a kégli....2019-ben. 

Az ez vagy valami más?

Réka egyre inkább szeszélyesebb kezd lenni. Nem írom, hogy kamaszodik, mert ez még nem lehet az.

Múltkor elvágtattunk tavaszi cipőt vásárolni neki, mert a téli vastag, féllábszárig érő kalucsnin kívül nem volt neki lábbelije (az őszit kinőtte) én meg pánikba estem, hogy hirtelen kitavaszodik és szívemből szakadt magzatkámnak nem lesz mit a lábára húzni. Én marha! Most is szállingózik a hó.

Szóval nagy duzzogva sikerült becaflatni vele egy Deichmann üzletbe, dokumentálom az eseményeket:

- Pf….itt nincs egy normális cipő sem….

- Nézz szét nyugodtan, rengeteg időnk van. – ez voltam én. Leánykám el is foglalt egy székecskét, mely a méretének megfelelő cipőhalmok mellett ácsorgott. Én rögtön kiszúrtam egy szép kis bordó, virágokkal díszített cipőt, de rámpuffogott, hogy az ronda, hát habozás nélkül visszatettem a dobozba, dobozt a polcra.

Felpróbált egy rózsaszín edzőcipőt, rájött, hogy az beázik.

Kizárt minden beázós cipőt. Nagyjából a kínálat felét.

Felpróbált egy fehér cipőt, de annak gumis volt a fűzője, amit ő elmondása szerint utál.

Felpróbált egy sötétebb cipőt, ami nyomta a lábfejét elöl.

Egy újabb fehér jött volna, de az nem jó, kényes szín.

Rózsaszín csíkos? Nincs a méretben.

Ez fiús? Fiús. Nem jó.

Itt elvesztettem egy kicsit a fonalat, mert találkoztam kollegával, plusz Tibi is előbotorkált , lábán egy új cipővel, Zalánról nem is beszélve, úgyhogy legközelebb ott csatlakoztam be Rékához, hogy sóhajtozik, semmi nem jó. Egyszer csak csodák csodája, a kezébe akadt a legelső cipő, amit én ajánlottam neki. Most, hogy ő vette le a polcról, bejött neki. Próbált 35-öset , 36-osat, 35-öset megint és újra 36-osat….Egy szót nem szóltam, hagytam, hogy megszülje a saját döntését (de a 35-öset nem vettem volna meg…egykönnyen). Végül csillogó szemmel és fülig érő szájjal a 36-os mellett döntött a leányka és a dobozt apukája dobozára tette, nagylelkűen jelezvén, hogy kifizetheti….

Tanulság: Hallgatni arany!

Egy Zalán mondta, ha már erre járok és még eszembe is jut.

Este Zalán eképpen invitálja apukáját, hogy látogassa meg őt a szobájában.

- Hé, Vater, átjössz a szobámba? Sakkozunk?

Jót vihogtunk rajta, de nem hangzott valami biztatóan….

Hurrá, szerda!

Hát szerintem sokkal kevesebb gondom lenne az életben, ha a munkahét 3 napos lenne és ezt követné 4 nap hétvége....

A felújítási munkálatok folytatódtak ma is - a munkahelyemen. Két agg pasas fehér fémrudakat flexelt egész nap, hogy aztán összehegessze őket. Egy alkalommal egy kicsit a wc-ben rekedtem (ami azóta nincs eldugulva), mert ahogy résnyire kinyitottam az ajtót, szikra eső fogadott...lassan rájöttek, hogy ott kuksolok és 10 másodpercre abbahagyták. 

Itthon áll a meló, jövő hét elején jönnek az ablakok - állítólag - és minden más csak utána folytatódhat. Viszont Tibi tegnap felcsiszolta és lelakkozta az irodájában a parkettát....asztamindenit, milyen gyönyörű lett! Félek, hogy még a nappaliban sem lesz ilyen szép a burkolat...Mintha tegnap készült volt el. Mondjuk , tényleg...

Ahogy közeledik az iroda költözésének időpontja, Tibi úgy lesz egyre feszültebb. Ezt már a múlt héten is éreztem. Én már nem süllyedhetek mélyebbre, a burkoló elkergetése óta kiegyensúlyozott vagyok és túl a gödrön. Most Tibi van stresszben, hiszen ennyi gépet, kényes gépet áthurcolni sérülésmentesen, sok meló, idő és nem is költségmentes....De már legalább megvalósul az, amiről olyan régen álmodtunk, amiről mindig is álmodtunk, hogy egyesül a lakóhely és a munkahely....

Ma volt a suliban az ünnepi műsor, amit a hagyományokhoz híven mindig a negyedik évfolyam ad elő, a leköszönő alsós banda....Ez még mindig emésztenem kell, hogy őszre felsősök lesznek...phhhh....Na mindegy. Sajnos videó nincs róla, de biztos ügyesek voltak. Rékát rutinos blogkövetők biztosan felismerik, amúgy a jobb oldalon lelhető fel, elől, mint narrátor egy másik kispasival egyetemben...

Hazafelé vettem egy adag csokitojást és nyulat húsvétra...csak pénztártól való távozás után vettem észre, hogy baromi drága volt a kinder tojás és legjobb volna visszavinni őket, mert magát a csokit nem szeretem, (a gyerekek sem túlzottan) a vackokat, amiket rejtenek, még kevésbé, nem is tudom, minek vettem, valami reflexként...Végül hazabattyogtam velük, valamire majd jók lesznek. 

Békés, nyugodt, fordulatokból mentes hétvégére számítok, illetve vágyom...Talán sütök majd valamilyen sütit, egy nagy kondér pörköltet  vagy tokányt is főzök, paradicsomlevest betűtésztával, mindent kimosok és kivasalok, üres lesz a vasalókosár, a szennyesláda (hiú ábránd, bár tényleg jó érzés volna) és olvasom az új könyvemet a 13 percet Sarah Pinborough-tól.  Tanulni nem nagyon szeretnék, úgy látom, most van egy kis nyugi, ki kell használni, mert aztán megindul a hajrá úgyis....

Aztán lehet, hogy Tibi kitalálja, szombaton és vasárnap költözik  (mármint be) és minden egészen máshogy lesz...

Szép hétvégét mindenkinek!

Helyzetjelentés

Egyelőre az étkező így áll, de már legalább fenn van a kanapé.

Így néz ki az előszoba, bejárattól jobbra. A falakra még nem mertünk felfúrni semmit. A gázcső a régi, az már nem marad sokáig...

Itt lesz egyszer remélhetőleg az épített zuhany. Természetesen a szerkény akkorra a falon lesz. Ott sem mertünk / akartunk még fúrni ...

Fürdőszoba szekrény  + Pepco -s kézmosó adagoló és szappantartó. Mondtam már, hogy kedvelem a Pepcot? 

Ugyanaz a lenti fürdőszoba, csak az előszobából nézve. Bocsi,  még nem teregettem ki....

Konyhaablak és a kilátás nyugat felé kb....

Az én csodás konyhám, ahol minden a kezem alá esik....Sütő lemaradt, az a túloldalon van. 

Hát nem tudom, mennyire jön át a hangulat a képeken, vagy egyáltalán mi jön le, de szíííp lett és hangulatos, meleg...

Közben kiderült, hogy a bejárati ajtók tekintetében ugye a fehér színűnél  30%-kal drágább a színes (barna) , ezt már taglaltam korábban. Később kiválasztottam egy tulipános, üvegbetéteset, na ma megjött az árajánlat, az pedig 40 000,- Ft-tal drágábbnak bizonyult, mint a "csincsilla" fantázianevű, nagyjából sima üveges....Egy másodpercig sem gondolkoztam és búcsút intettem a tulipánjaimnak. Majd akasztok pár fotót róluk a falra. 

Az ablakok mégsem jönnek a héten, mert állítólag az egyik alkalmazott tüdőgyulladást kapott...szóval majd jövő héten jönnek leghamarabb ablakot betenni, mert ugye ez most - szerencsére - egy rövid munkahét. Picit bosszankodtam, de ez már egy ideje bőven az ingerküszöböm alatt van, szóval hamar belenyugodtam, hogy húsvétra SEM költözünk le, úgy néz ki. De amilyen nagy ez a lakás (annyira nem), nem is hiányzik a nappali inkább csak a kanapécskáim....

Rendkívül eredményes hétvégénk volt. Talán mindez részben betudható volt a berobbanó tavasznak illetve nyárnak is, mely megsokszorozta az erőnket (nem a tanulásról beszélek, mert az most szinte nem volt). Szombaton reggel jöttek a srácok dolgozni a műhely-iroda kombón, közben én vasaltam, mostam, teregettem, mostam, teregettem. A szokásos „próbálomutolérnimagam”. Nyugtáztam, hogy kell egy új szárító, egy kültéri az eresz alá. De nem holnap, majd ha véget ér a felújítás. Egyszer. 

Reggeli után hátul a garázsból előszedtem egy halom dobozt, ha kellett, kiürítettem néhányat, merthogy kellenek majd Tibi irodájának költöztetéséhez (az is jó móka lesz, pfffff…) Találtam egy csomó társasjátékot és vackot dobozokban, felpakoltam a gyerekszobákba őket, ahogy a gyerekek könyveit is, helyükre is tettem őket, bár még a könyvespolcok nincsenek felfúrva és már a nyári(őszi) festésig nem is lesznek. 

Kimostam az ágytakarót is, már régen terveztem és kiteregettem a hintaágy vázára, a 3 hónapja dobozokban senyvedő kabátokat kilógattam a napra. Anyu megijesztett korábban, hogy minden be fog penészedni, de nem, szerencsére fincsi száraz marad minden. Tibiék reggel fodrászhoz is elugrottak, bár dolgavégezetlenül tértek haza pár kenyérlángossal, mert nem volt időpontjuk, a fodrász hölgyeknek meg szabad kapacitásuk. Zalánnak már teljesen ránőtt volna a haja a fülére, ha nem göndörödne vissza. Nagyon fura haja van, csak vizesen vagy izzadtan göndör, vagy hát gondolom, ha kellő hosszúságú, egyébként nem.

Dél tájban a gyerekeket sikerült lerángatni az emeletről a forró tavaszba (Réka köhög, megfázott) és rögtön el is akartak menni kerékpározni. Hosszú tortúrámba került, ötszöri visszazavarásba , mire megfelelő ruházat került rájuk, mert egy szál felsőben akartak létezni…azért a nyár még odébb.

Közben ahogy pakolásztam a kertben, azt sem tudtam, hogy mihez fogjak először ,annyi a teendő….A szomszédból borostyán fut át a kertünkbe, ami alatt, fölött régi avar is megbújik. Óvatlanul kitéptem egy alkalmatlankodó borostyánt, aminek az lett a vége, hogy vérszemet kaptunk és az összeset levagdostuk, Tibi hozott metszőollót, a régi, talán több éves avart összekapirgáltam lombseprűvel és fekete zsákokba gyömöszöltük. Ha már idáig eljutottunk, megmetszette Tibi a bokrokat, én pedig onnan is kiszedtem, ami alatta az évek során felhalmozódott.

Találtam pár rózsát, némelyik rügyezik, némelyik nem…fogalmam sincs, kell e metszeni, nem e, mindenesetre egy picit szocreál ízű rácsozat áll mögötte, ebből gondolom, hogy fel fog rá futni a rózsa vagy legalábbis felfutott valaha. A kertet évek óta nem gondozta senki érdemben. A rózsákhoz végül nem nyúltam, főleg a rügyezőhöz nem. Lehet, vennem kell majd egy szakkönyvet kertgondozás témában vagy forró vonalat létesíteni anyukámmal, merthogy lassan újra szerepet kaphatnak a virágládák, balkonládák és minden, ami virág. A borostyán helyére egyszer majd fű kerül, egyelőre ott tartunk, hogy beszereztük a fűmagot, de elég sok apró téglatörmelék is „szennyezi” ezt a leendő gyepszakaszt, úgyhogy még szerintem tisztogatásra szorul.

A nap fénypontja az volt, amikor a két kanapé az étkező méretes ablakán berepült tető alá. Még a Hunyadin ránk maradt egy csomó holmi az előző tulajtól , aki nyugdíjasotthonba költözött. Nagyon sokszor ki akartam dobni a holmi javát az őszi lomtalanítás során, de valahogy nem volt szívem hozzá. Most költözéskor Tibi ragaszkodott ahhoz, hogy a holmik egy része maradjon ott, pl. egy fehér asztal, régi ágykeretek…..de a vontatóköteleket elhoztuk és milyen jól tettük, mert most ezek segítségével tudtuk felhúzni a bútorokat. Mondom én, hogy mindent kidobni kár, amire nincs szükség…A két srác a felújító brigádból és Tibi viszonylag gyorsan és sérülés mentesen felhozták a kanapékat, bár csak porosak és helyenként koszosak az erkélytől, de ez semmi ahhoz képest, hogy egy hete még nem nagyon tudtuk elképzelni, hogy jönnek be a bútorok a lakásba. Olyan jó volt elterülni a kényelmes kis kanapén, hiányzik nekem már nagyon.

Vettünk napelemes kis lámpácskákat a járda mellé, nagyon szépen és meglepően erős a fényük ott hátul a vaksötétben, ahová az utcai lámpa kevésbé jut el. Délután kivittük a gyerekeket mamáékhoz, ahol a macskák kitörő örömmel fogadtak bennünket. Kisbárányt is megmutatta nagypapa, Leónak hívják és óvatosan megsimogatták a gyerekek. Bedobtunk egy kis gulyáslevest és már fordultunk is vissza a városba, mert Zalán cimborájának szülinapi ajándékot kellett venni, anyunak mulcsot a kertjébe, meghívókat nyomtatni a főnökömnek és picit pakolászni az irodás lakásban. Mire hazaértünk 8-ra, én hulla voltam…..de elégedett, hogy jutottunk valamire.

Vasárnap sem unatkoztunk. Rékát nem nagyon tudtam rávenni a tanulásra, de én is berzenkedtem ellene, úgyhogy ráhagytam. Az olvasónapló 44 fejezetes és bár lehet kettesével is írni, így is nagy projekt lesz…Most ott tartunk, hogy nincs hozzá füzet otthon, mármint kellő vonalazottságú…

Zalán jól érezte magát a szülinapon, de Tibi nem moccant el a szülői váróból, igaz , legalább elbeszélgetett az osztálytársak szüleivel egy kicsit. Kiderült, hogy az egyik kisfiú anyukája német tanár egy középiskolában és otthon csak németül beszélnek, még a mesét is németül nézik. Ez ugyanaz az anyuka, aki megállította annak idején Tibit a folyosón, hogy hogyhogy padtársak lettek a gyerekek? ? Mintha az ültetési rend Tibi feladatköre lenne. Majd rátett még egy lapáttal és rákérdezett, hogy Tibi mivel foglalkozik. A válasz nem nagyon tetszett neki, Tibi úgy érezte, nem volt elég értelmiségi a válasz. Pedig ő sokkal kevésbé érzékeny az ilyesmire, mint én. Na én itt le is írtam ezt a nőt, bár soha nem láttam...

 

Az estére nem emlékszem, mert beájultam az ágyba…..

Csak 3 nap a hét, ami kimondhatatlanul jó dolog ebben a finom illatos tavaszban (az allergia megelőző teát sürgősen el kell kezdenem, bár talán már késő….) Persze biztosan az is mozgalmas lesz, főleg ha Tibi megragadja az alkalmat és irodailag is átköltözik...Még erről Tibi sem tud, mert pasi és nem nagyon tervez, ahogy esik, úgy puffan. 

Váááágyom egy ....

Itt van végre valahára a tavasz! Minden évben van egy nap, amikor átállok fejben, lélekben, szerintem ez a tegnapi nap volt vagy a mai. Akárhogy is, itt már télnek esélye sincs. Tavasz illat van a levegőben és nagyon aktívak lettek a cinkék. Így hát a kedve is jobb az embernek,  minden sokkal egyszerűbbnek tűnhet. 

Volt múlt héten minálunk egy kis fizetésemelés, ami csoportos volt és valahogy nem úgy sült el, ahogy kellett volna. Több rossz kedvet hozott (nekem), mint jót, de már mindegy, azt hiszem túl vagyok rajta. Kellett hozzá majdnem egy egész munkahét, hogy megemésszem. Végülis örüljek, hogy kaptam emelést, több pénz áll a házhoz minden évben. Kollegát is búcsúztattunk tegnap, sajnálom, kellett volna nagyon ez a pasi, mint munkaerő...

 

Elkészítettem a túrós sütit, amit említettem, nagyon finom lett, bár egy picit gyanakodtam, mert élesztős tésztát én még így soha nem sütöttem….de nagy sikert aratott. Finom is, gyors is, úgyhogy gyakori vendég e lesz a konyhámnak, az biztos.

http://www.andi1976.gportal.hu/gindex.php?pg=35072244

Meglepő módon Tibitől nem kaptam virágot nőnapra sem évfordulóra, hazaesett egy dobz mascarponével viszont és egy kis Raffaelloval, aminek a felét a gyerekek már be is falták. A mascarpone azóta tiramisuvá alakult, alig várjuk, hogy holnap magunkba toljuk. A céges fiúktól viszont kaptam két szép cserép virágot, az egyik liliom a Főnitől, a másik egy halom nárcisz, pont ilyet terveztem venni otthonra húsvétra, úgyhogy ez nagyon szép, remélem, majd egyszer kiültethetem a kertünkbe.

Ami a felújítást illeti, jövő szerdán jönnek az ablakok redőnyöstül, szúnyoghálóstul. Remélem, nem lesz gond a kivitelezéssel, szépen megcsinálják és egy nap befejezik, mert ugye másnap ünnep. Ha félbemarad, egész hétre úgymarad. Sajnos március 15-re már biztos, hogy nem tudunk leköltözni. Tibi még vacillál, mi legyen a parketta felcsiszolásával és ugye az ablakcsere utáni utómunka sem lesz kész a négy napban, az tuti. Az biztos, hogy a hétvégén valahogy fel kell hozni még a régi ablakokon keresztül a kanapékat, amik nem férnek be a nappali ajtón….a többit majd meglátjuk. Lehet, hogy húsvétra sem leszünk kész, de már ezen nem is bosszankodom, vagy idegeskedem, nem is morgok, már mindegy. Mi mostanában a leggyakoribb mondatunk otthon?

„Ha kész lesz, gyönyörű lesz….” vagy a másik

„Majdnem kész…..”

Tibi irodája, ha minden jól megy , készen lehet (mondom LEHET) a hét végén, de hogy ez azt jelenti e, hogy be is költözik a hosszú hétvégén, nem tudni, egyelőre kunyerál tőlem banános dobozokat , amelyekben még mindig ott figyel a garázsban rengeteg holmink. A nappali bútor is jövő héten érkezik meg a boltba, ahonnan rendeltük, a kiszállítás jövő héten vagy az azt követő héten várható.....Ha legalább húsvétra ide ér, az teljesen jó, lesz mit összerakosgatni a tavaszi szünet alatt, hehe...

És hát teljesen meg vagyok őrülve, hogy már lehetne kutyánk, nézegethetnénk kiskutyákat, kiskutya, kiskutya , kiskutyaaaa…..Akárhányszor azt ejti ki valaki a száján, hogy van egy meglepetése, egyből azt kérdezem mohón:

- Kiskutya, kiskutya, kiskutya???? - de még Tibi egyelőre bír velem. 

Azt is számolgattam már, hogy ha augusztusban csak fél napokat dolgoznék, otthon lehetnék a kutyával akár 3 héten át is, szabi nem számít….na nem mintha Tibi nem lenne amúgy otthon. Egy kölyökkutya olyan rövid ideig kölyök, nőnek, mint a gomba, a vizslák meg pláne és milyen jó lenne vele lenni non –stop vagy majdnem non stop…. Tibi egyelőre könyörög, hogy tartsak ki erre az évre, majd jövőre kutya....igaza van, az idei évben még nem lenne praktikus....de attól én még nagyon vágyhatom rá...

Pehelykönnyű túrós pite - Andi konyhája - Sütemény és ételreceptek képekkel

Pehelykönnyű túrós pite Hozzávalók a tésztához : 30 dkg liszt, 15 dkg margarin, 4 tojássárgája, 3 dkg élesztő, 0.5 dl tej, 1 kiskanál cukor, csipet só Töltelékhez : 60…

ANDI1976.GPORTAL.HU

Újszülőttnek minden vicc.....

Szóval 15 évesek lettünk. Lehúztunk egymás mellett 15 kemény évet. Éééés még mindig imádom. Persze megvannak a mi kis dolgaink, de ott  van a varázs, ott a szikra, ami olyan fontos, hogy meglegyen..... Jó vele, boldogak lehetnek a gyerekeink is, hogy ő az apukájuk.

Az elmúlt évek terméseiből itt van egy kis BEST OF...Mi pedig kitekertük a nyakát egy fehér bortnak és egy vörösnek is. Nem mondom, hogy mind megittuk, de megkóstoltuk az ünnepre tekintettel. Még sok boldog évben reménykedem és bízom....

Tibivel bálba készülünk. Hogy teszteljem, nem kentem e magamra túl sok pirosítót és szemfestéket, egészen közel az arcába dugom a képem, elfeledve némiképp, hogy velem ellentétben ő nem rövidlátó. 

- Na? - kérdezem. 

- Igen? - hallom, ahogy tanulmányoz, némileg bizonytalanul.

- Milyen?

- Hát....púderes.

- A szemem, te!

- Ja....az olyan kékes, lilás, szürkés....

- Lilát fel sem kentem!

- Hát....pedig ott van.

---

Fél három, vasárnap hajnal. Hazaérünk a bálból. Ledobálom a ruhám, majd fáradtan megjegyzem.

- De jó egy kicsit egyedül, néha jó a gyerekek nélkül lenni! Érzem, hogy lélegzethez jutok.

Negyed órával később ágyba bújunk és sötétség borul a szobára.

- Apa....

- Hm,,,?

- ....hiányoznak a gyerekek.....

---

Tibi: (bosszús) - Megint híztam 2kg-ot....Ez a te hibád, egész nap nem eszem, hazajövök, van valami finom vacsora és bezabálok. Pedig nagyközben olyan jól csináltam mindent....
Én: - Az én hibám??.....
Tibi: - Abszolút a tiéd. Különben nem ennék....
Én: - Hm, értem, mit mondasz. Csak az a baj, hogy én szeretek RÁD főzni. - motyogom szomorúan. 
Megbeszéltük, hogy salátán fog tengődni némi natúr csirkemellel. Persze nem így lett.


---

Nagybevásárolni indulunk.
- Hová is megyünk? - alattunk már dorombol az autó, hátsó ülésen a gyerekek...
- Hová szeretnél? - ez voltam én.
- Én? Legszívesebben sehová.
És ez - eme három mondat - MINDIG így hangzik el, ha előzetesen nincs konkrét célunk boltilag. Tibi a Tesco-t utálja legjobban. Aldi, Lidl a faborit, mert ott gyorsan végzünk....

Ez azóta nem így van, már itthon mindig tudom, hol fogunk vásárolni.
---

Készülődnöm kellene egy esti programhoz, vár a zuhanyzás és egyéb generál javítás, ám a csirke még a sütőben. Legalább 10 perc kell a ropogós bőr állagig. A zuhany mellett döntök, majd mielőtt még magamra csuknám az ajtót, kikiáltok Tibinek.
- Kikapcsolnád a sütőt 10 perc múlva?
- Miért??
- Mert elmentem tusolni.
- Dehát 10 perc múlva úgyis végzel, nem???
Hááááát....

---

Valami újat főzök vagy sütök, amit még soha. Legutóbbiak egyike volt a stroganoff, amit már nagyon régen alkottam, talán ebben a konyhában még soha...Megkóstolja, aztán így szól félig meglepetten, félig élvezkedve. MINDIG.
- Hisz ez FINOM!
- Miért vagy mindig úgy meglepve???

---

Én: - ........Tibi, és a hígítót tovább kell hígítani valamivel?
Tibi: - Nem, hiszen az a HÍGÍTÓ.
Én: - Értem én, de az nem túl tömény?
Tibi: - Benne van a nevében, HÍGÍTÓ, tudod....
Én: ....
Tibi: ....úgyhogy a hígítót már nem hígítják. - vigyorog. 
Én: - Ez akkora hatalmas baromság volt megkérdezni?
Tibi: - .........
Én: - Bocsi.

---

Telefonál, majd leteszi a telefont, én a konyhában teszek-veszek.
- Akkor elszaladok a J. telephelyre, majd jövök.....
- ....
- Talán egy fél óra az egész meló.
- ....
- Vagy negyed óra....
- Fél óra akkor, ha csak oda gurulsz, majd rögtön vissza.... - jegyezte meg bennem a tapasztalat.
- Jó, hát akkor fél óra és öt perc. 
Két és fél óra múlva itthon volt, de a szemem sem rebbent.

---


Egyik üzletben egy szép szombati napon összefutunk egyik ismerősömmel, E.-vel és annak családjával. Váltunk pár mondatot. Kedves ismerősömnek minden hajszála a helyén, csinos, jól öltözött, sminket visel, egyszóval JÓL NÉZ KI. Szinte szégyellem magam, mert bár én sem mackóban és makkos cipőben slattyogok portékától portékáig, azért lenne még mit tatarozni magamon. Valamit morgok is a bajszom alatt, hogy egy kis szempilla spirál és szájfény, esetleg egy világosabb hajszín, csinos ruha....
- Ugyan már, te így is sokkal jobb nő vagy, mint E...százszor jobb! 
Nem igaz, de nem aranyos?

___


- Lefelé levinnéd a szemetet? - kérem életem párját.
- Micsoda? Már megint van egy zsáknyi?
- Hát igen...
- Ezt nem hiszem el. Tegnap is levittem egyet!
- ....
- Hogy termelődik ez? Muszáj mindent kidobni?
- ....

vagy egy másik

- Megint teregetsz??
- Aha....
- De hát most is megy a mosógép...
- Már ki is mosott. Azt teregetem.
- Ez a ruhaszárító állvány soha nem tűnik innen el?
- Ez ilyen, ez nem tűnik el...


---


- Nem láttad a fekete nadrágomat?
- Ott van a szekrényben.
- Melyikben?
- Melyikben? Hát ott...az alsó polcon.
- Ott nincs.
- De ott van. 
- Niiiincs....
- Szennyesben nincs, mosásban nincs, nem szárad, úgyhogy ott kell hogy legyen.....
- Nincs.
- Majd én megkeresem.
- Oké, de itt tuti nincs.
- Ez az?
- .....Hol volt? Az alsó polcon....


Vagy egy hasonló:

- Ez a te nadrágod vagy az enyém? - tanulmányoz Tibi egy kord nadrágot elmélyülten.
- ???? 
- A tiéd?
- Viccelsz, ugye? Nehogy már egy méretünk legyen!
- Hát....lassan....
- Grrrrr....

---

- Ez a Zalán borzasztóan el van kényeztetve... - sóhajtom egyik este.
- Igen, elkényezteted.
- ÉN???? 
- Te.
- Nem esetleg te??
- Nem, szivem, én kényeztetem, te ELkényezteted!

___


Már több hete nem jártam az oviban betegségem miatt.
- Faliújságot olvastad?
- Faliújságot?? Hol van ott faliújság?
- Hhhhhhh... (sóhaj)

....


Ovi előtt az utcán.
- Ott van T.....B anyukája.
- Az ki?
- Hát B anyukája.
- Nem ismerem.
- Dehogynem....B Zalán csoporttársa.
- Akkor sem. Soha nem láttam.
- A kislányt? Egy szekrényük van az öltözőben. Idestova 3 éve.
- Igen? 
- Ott laknak velünk átelemben....
- Jaaaa....az a cuki kislány? Őt T.nek hívják??? Nem tudtam.


----


Este van, a gyerekeknek már ágyban lenne a helyük.
- Apaaaa...játszunk még azzal a repülős játékkaaaal! - kéri Zalán utalva arra a számítógépes játékra, amit Apa hétvégére hozott haza. 
- Dehogyis, fogmosás és mese!
- Hallod, anya nem engedi. - szól a bölcs apa.
- Tessék? Én nem engedem? Nem arról van szó, hogy késő van és ideje lefeküdniük? 
- Ja, de, de....Akkor mondok mesét, jó, Zalánka? Látod, anya azt mondta, hogy nem lehet repülőzni....
Jellemző...

---


Egyik nap támadást indítok itthon a kosz ellen. Mosok, teregetek, súrolok és sikálok, rendet rakok, szelektálok, csempét suvickolok. Másnapra csak a porszívózás marad szinte, a lakás csillogó és illatos. Következő nap reggel Tibi előrángatja a porszívót a gardróbból.
- Hát te? Tán takarításba fogsz? - kérdezem érdeklődve.
- Igen....muszáj....akkora a kosz és a szutyok....
- Köszi.... végül is ez még csak a második nap, hogy takarítok...

....


Nálunk a telefon időről időre eltűnik. Az a nyavalyás vezetékes. Mondjuk, a mobilom sem gyenge eltűnésben, ha már itt tartunk.
- Mik keresel? - kérdezi Tibi, ahogy cikázom a nappaliban.
- A telefonom...
- Sosem találsz semmit. Tudod miért? Mert nincs semmi a helyén.
- Ühüm...jaja....
- Mégis kit akarsz felhívni?
- Senkit.
- Hogyhogy?
- Hát izé, a vezetékes telefont, mert az sem találom.
- ..... - 
Ott volt az orrom előtt a telefon, a dohányzóasztalon.


...


- Miyen jó, hogy pont aznap találkoztunk először! Így nem felejtjük el az évfordulót. Nehéz is lenne....
- Miért? Mikor van az évfordulónk?
Azt oda sem írom, melyik mondat kihez tartozik. Egyértelmű. 

Vagy egy másik változat ugyanerre a témára (csak archív)

- Érdekes, pont nőnapon találkoztunk....Erről eszedbe jut majd mindig az évfordulónk. - vigyorgok, mint a vadalma sugárzón.
- .....Miért? Mikor van NŐNAP?? Egyáltalán, azt ünnepeljük???   - felel Tibi némi csönd után....