Hajam égnek...

Előrebocsátom, hogy imádom a gyerekeimet. Szerelmes vagyok beléjük. Mindent megtennék értük. Okosak, ügyesek, szívemből szakadt kis magzatjaim, gyönyörűek, kedvesek (többnyire), helyesek. Ám olykor nagyon vágyom egy lakatlan szigetre. Net sem kellene két héten át. Ízelítőül, mit történt tegnap este:
- rájöttem, hogy az a banán, amit múlt héten nem találtam Zalán uzsonnás dobozában táskája egy egészen másik rekeszében frankón megrohadt.
- Egyik gyerekem sem vette elő önként a házi feladatait. Réka gyógyszeres dobozból kiságyat fabrikált az LPS kutyáinak. Zalán tagadta, hogy létezik olyan, hogy házi feladat
- Ehhez képest tegnap sem volt kész Zalán házija. Megfenyegettem, hogy letiltom a rajziskoláról.
- Tiltásom ellenére telefont ragadtak (hétköznap nem is érhetnek mobilhoz vagy tablethez)
- Réka bejelentette tegnap fél hétkor, hogy ma német dolgozat a felszólító módból. Hát oké…lássuk mit tud tanulás nélkül!
- Réka toporzékolt, mert nem engedtem, hogy fél kilenckor kádfürdőt vegyen
- Zalán hazajött egy katasztrófa írás tollbamondással. Még jó, hogy csak gyakorlás volt. Másnak is van elsőben tollbamondás????? Megírta újra itthon, két pontocska hiányzott, egyébként hibátlan.
- Zalán elújságolta, hogy adott a cimborájának 1000 Ft-ot a zsebpénzéből, mert annak szülinapja lesz jövő héten. Hogy megbeszéltük, autós kártyát és Minecraft pólót adunk neki ajándékba az kiesett neki. Cimbora anyukája egészen oda volt, milyen cuki, melegszívű fiam van…nekem más jelzők jutottak eszembe.
- Zalán megsértődött, hogy nekem nem tetszett az 1000 Ft ajándék ötlet. Hiszen én is pénzt adtam tesóm gyerekeinek szülinapra, ballagásra. Mondjuk ez tény….
- Kiderült, hogy Réka tornacucca elveszett, hétfőn nem került elő a rajziskolából. Kérdésemre, hogy akkor hogyan és miben tornázik, kibökte, hogy mezítláb…..egy alulfűtött tornateremben. Hogy a zoknija milyen színű lehet, az csak most jutott eszembe…..
- Sóhajtoztak a Hunyadi után. Levezették, hogy ha nyernének a Piramis játékban 10-20 milliót, visszavásárolnák a Hunyadit. Kérdésemre, hogy nem lenne e egyszerűbb a mostani ház felújításába ölni ama pénzt, vonakodva bevallották, hogy de….
- Zalán uzsonnás doboza ismeretlen helyen tartózkodik. Szerinte a padban, de ki tudja
- Zalán kijelentette a német szavak tanulása közben (Verkehr) hogy nagyon éhes. Rendben, felszolgáltam a bolognait, ami igazán kivételesen finom lett (most egy kis por is segített), aminek a negyedét sem ette meg. Egy óra múlva, lefekvés táján természetesen farkaséhes volt. Ágyba zavartam….
- Kupleráj az összes gyerekszobában…ijesztő szinten
- Réka este fél 10 után mesét követelt, 8 óra magasságában még egyáltalán nem érdekelte
- Megvádoltak, hogy a kádba eresztett szűrt kamillatea, amiben fürödtem, nem kamillatea, hanem valami egészen más….no comment.
- A nap zárásaként Réka bevágta a szobája ajtaját. Most már ilyesmire is módja van szavak helyett….

De legalább most mindenki a saját ágyában aludt…Ilyen sem volt még sok idén….

Ezután jött még a nyest…..

Mi és a Nyest

Múlt éjjel megint jelentkezett a Nyest. Így nagybetűvel, bár egyébként fogalmam sincs, mi lehet pontosan. Nem mutatkozott be, nem ereszkedett le a csapóajtón. Ami egyébként jó. Meg sem várta, hogy nyugovóra térjünk, bár már éppen azon voltunk, elkezdett zörögi a fejünk felett. Biztos nem egér vagy hasonló méret, mert eléggé dobálja a súlyát odafenn. Úgy képzelem, legalább akkora, mint egy macska. Tibi kopogott neki a lambérián, mire gondolt egyet és távozott a padlásról. Még hallottuk, hogy pontosan hol csúszott le a cserepeken az eresz csatornába, aztán persze többet nem hallottunk felőle. Hogy melyik fán mászik fel a tetőre, a mi nemtommilyen fánkon vagy a szomszéd fenyőfáján, nem tudom (a padlás egy tér), de talán nem is nagyon fontos, mert tegnap éjjel kiműveltük magunkat nyestből és kiderült, hogy a csatornán is simán felmászik. Tibi nem tudja, hogy a Tojó miatt aggódjon (szétrágja a vezetékeket, mert marcipánból illetve csokoládéból készültek…vagy inkább kolbászt írjak??) vagy a tető szigetelése miatt….hát nem egyszerű eldönteni. Én nem tudtam, hogy nyest felmászik padlásokra, ez nekem teljesen új információ. Megszabadulni tőle viszont nem egyszerű. Tibiék hamarosan fodrászhoz mennek Zazóval, úgyhogy majd elkérik a napi levágott hajat a fodrásznőtől (majd néz, hogy milyen perverzek vagyunk). Állítólag ez egy ideig távol tartja a nyesteket. Macskát nem érdemes felzárni, mert azzal elbánik, kutyát esetleg, mondjuk egy jó kis foxit vagy tacskót. De egyik sincs. Szóba jöhet még a csapda, ami kb. 15 000, de lassan kezdem azt gondolni, hogy érdemes beruházni egybe. Volt aki tyúkot tett bele és másnap meglett a nyest elevenen. A tyúk nem annyira, de a lába még kivehető volt a ketrecben…..A tojást is szeretik de azért nem galoppoznak be a csapdába feltétlenül. Nem egyszerű. A gyerekek izgatottak, hogy ha kutyánk nem is lesz idén, talán nyestünk igen….Hát…..ja…az meglehet.

Hálás gyermek

Van az a mini kisfilm a facebookon, amit már többször megnéztem. Arról szól, hogy uzsonnaszünet van a suliban, minden gyerkőc előveszi a finomságokkkal teli uzsis dobozát, egy kisfiú előtt azonban csak az üres doboz áll, úgyhogy inkább kisomfordál a folyosóra, iszik egy kis vizet, szomorkodik…..Ám mire visszatér, a többi gyerek megtölti titokban a dobozkát, szőlő, répa szeletek, mini szendvics sajttal, paprikával, talán uborkával a tetején, szóval nyárcsorgató a csomag. A gyerekek össze-összenéznek, vidám falatoznak, a kis szöszke fiúcska is boldog, legalábbis aznap van mit ennie.

Na most az én gyerekeim nem ilyenek. Mármint nyilván nem arról van szó, hogy éheznek, mert nem (bár Zalán elég csontos), nem is arról, hogy nem adakozó lelkek, mert Réka mindig meséli, hogy nagy a csere-bere tízórai időben, egy vaníliás karika a bevét, egy csokis kekszet ad érte és ilyenek. Sós perecért nápolyi, fél Dörmiért egy mini muffin……Inkább az van, hogy sajnos nincs kellő értékelése az én tízóraimnak. Náluk egy a lényeg, legyen a dobozban nasi. Ha nincs, máris kiverik a palávert. Nyilván nem az ő hibájuk, hanem az enyém, mert elkényeztettem őket….hiszen boldogult gyerekkoromban a kolbászos szendvics és a gyenge citromos tea mellé nem emlékszem, hogy bármi nasi dukált volna, max egy piros alma…..banánt akkoriban inkább a pult alól lehetett kapni, azt is szökőévente és 1 kg/ vásárló. 

Általában az van, hogy a szendvics érintetlenül hazaérkezik, ami mindig vészfényeket gyújt az agyamban, mert akkor nem evett semmit az itthoni két falat és az ebéd között. Persze a nasin kívül. Mert az mindig elfogy. Egyszer jött haza Dörmi Zalán csomagjában, de kiderült, hogy tévedés volt, elfelejtette, hogy ott van. 

Zalán még kap tízórait és uzsit is a suliban, ugyan már nem sokáig, mert van egy olyan gyanúm, hogy pl. a tízórait el sem veszi. Rékánál a hagyományos szendvicsek nem jönnek szóba (amelyek két szelet kenyérrel készülnek). Próbálkoztam hajszálvékony két szelettel, az sem jött be, kategórikusan kijelentette, hogy neki fedetlen szendvics kell és passz. Általában kolbászos és szalámis szendvicset kap, mert ezt kedveli a legjobban.  Sajt és paprika, esélytelen, úgy dúrja le róla, mintha valami undok nyálka lenne. Ha jó napja van, az uborkát megeszi, de csak ha kígyó, ha savanyú, akkor nem valószínű. Paradicsom, retek és bármi egyéb felejtős. 

Pedig milyen jó lenne, ha áhítattal és csorgó nyállal nyitogatnák a dobozkát és jóízűen behabzsolnák.....Hát na. Be kell érnem azzal, ahogyan főztömet eszik. Jobb napokon. Az a gyerek, amelyik habzsol csillogó szemmel minden zöldséget és nem fintorog akármit teszek elé, nos, az nem az én gyerekem....

Egyébként isteni festékszagra értem haza, lehet bontani az első pezsgőt, mert kész a konyhám. Erre 10/10 ember visszakérdezne, hogy igen és kész a bútor is? Na hát nem, az még sehol nincs, ez a poén, de én már annak is kitörően örülök, hogy a bútort LESZÁMÍTVA minden készen van. A konyhában, merthogy mindenhol máshol még hiányos a helyzet. 

Nagy poén volt, a múltkor felhívtuk a gázszerelőt, hogy azt a felesleges gáz csonkot ugyan vágja már le, ha erre jár (és jár, mert itt laknak a szülei mellettünk), jójó, mondta a szerelő, majd beugrik, csak egy bizonyos eszközt neki is kölcsön kell kérnie. Erre ma reggel bekopogtatott, de szerszám nélkül. Vagyis teljesen feleslegesen jött...

Holnap Rékának német doga a felszólító módból, jövő héten nyelvtan doga és német TZ....Mindig az van, hogy az új félév egyáltalán nem olyan, mint a tanév eleje, semmi langyos víz, csak tovább tovább vágtatnak előre....tovább, tovább, tovább.....Azért várom a pénteket, jönnek haza a bizonyítványok. :) 

Félig-meddig

A hétvégén rendbe tette a konyhát az új banda, már csak festeni kell. Érdeklődött a villanyszerelő is, hogy jöhet e, készen van e a burkolás, várjuk őt is szeretettel. Hogy pontosan mikor lesz gatyába rázva a fürdőszoba is, még nem tudom, mert kiderült, hogy az ajtót nem jó helyre rakták be, mármint az újat, de még az előző bagázs....azon igazítani kell, a volt ablak helye sincs rendesen felfalazva, fugázás hiányzik a járólapból, ahol nincs csempe, ott is falazni kell, úgyhogy pfff… nem biztos egyáltalán, hogy hét végén már én mosok magunkra. Utoljára szilveszter napján mostam, csak mondom….

Még csak óvatosan merek nyilatkozni, de az új banda egészen más , mint a régi, ott a négyből nagyjából egy dolgozott, a többi vagy bagózott vagy uzsonnázott, esetleg sepregetett. De már mindegy, nem bántom őket, nem nézünk vissza….lehet, hogy valahol szerencse is, hogy nem tudnak jönni és más lakásán dolgoznak, nem a miénken….Bár remélem, hogy senki nem ad nekik munkát, maradjunk annyiban. 3 hét kimaradt, de nagy jelentősége nincs (igazából csak mosás szempontból lenne), mert a konyhabútor még nem jött meg, lemaradva nem vagyunk semmiről…

Szombaton átrendeztük az emeletet, tulajdonképpen elnyerte szinte a végleges formáját. Már ha úgy gondolkodunk, hogy fenn van a mi hálónk is, de nagyon úgy néz ki. Réka szekrénye bekerült Réka szobájába, aki ezek után egyre többször a szemünkre hányta, hogy az ő szobája mennyivel kisebb, mint a Zaláné. Hogy ő választotta, azt már talán elfelejtette. Sajnos tényleg Zalán szobája jóval nagyobbnak látszik, most ,hogy a szobák már nem üresek, valójában összesen 1-2 m2 a különbség, ami kb. négynek látszik. Azért klassz Réka szobája is, csak 2x3 méter szabad játékfelület nem áll rendelkezésére. Majd még gondolkodom, hogyan lehetne optimálisan átrendezni még, de azért nem szakad meg a szívem a Réka iránt érzett sajnálatban....Elvégre nem egy szoba-konyhába költöztünk, valahogy majd csak lesz. A cserépkályha idővel el lesz bontva, annak a helyére egy nagy gardróbot terveztem a kémény és a fal közé, oda kerülhet majd ki ismét Réka szekrénye és akkor több lesz a hely benn a szobájában. Egyelőre, egy 10 éves kislánynak bőven elég, ha együtt játszanak Zalival, úgyis Zalán szobája a helyszín, mert imádják a süppedős, új szőnyeget….

Ugrottunk komfortfokozatban, ismét visszakaptam az éjjeliszekrényeim, amelyek az utóbbi években már a gardróbban figyeltek, nem fértek el a kisebbik szobában. Kell majd még ágyneműtartó az ágy alá.....A régi lakásban az ágynemű mindig az ágyban maradt, de most valahogy más igényem van, hogy 1-2 m3 játék kiderült az ágyunk alól. Szóval egész más most odafenn, hogy majdnem elnyerte eredeti helyét. A festés még várat magára, nagyjából nyárig, őszig, mert ugye a fűtéskorszerűsítés még terv szakaszban van….Egy kis bibi, hogy a hatalmas barna cserépkályha kávája ad otthont a konyhának, de hát na….ha kibírtunk 4 hetet, kibírunk még kb. kettőt.

Hétvégén nem volt nagy tanulás, bár Zalánnal foglalkoztam matekból és magyarból is, teszteltem, hogy figyelt e órán.  Még 3 betű és jönnek a kettős mássalhangzók, pikkpakk megtanulnak írni. Ha akar, szebben ír, mint annak idején Réka, ha akar, akkor ügyeske. Hogy félévkor értesítőt hoz haza, azt viszont el kell felejteni, pontosabban, nem szabad vele foglalkozni, mert várhatóan nem egészen az lesz benne, amit olvasni szeretnék. Illetve szeretnék. Meglátjuk. Egyébként a hétvégén nem tudom, mi csípte meg, mi bújt belé, de egészen olyan volt, mint egy kisördög. Azt vettem észre, hogy egyfolytában rá kell szólni, újra és újra és újra. A lekváros kezét a ruhájába törölte, a piszkos PZS-ket szétdobálta, véletlenül sem csinálta azt, amit mondtam neki….olykor nagyon fárasztó tud lenni. Nem tudom, hogy minden fiú ilyen e (biztos, hogy nem), de Zalán olyan, mint egy zabolátlan kiscsikó. Önfejű, megy a falnak, visszakaratyol, nem fogad szót, nem érdekli semmi, játssza a nagy laza fiút, közben meg egy rossz megjegyzés hatására simán sírva fakad. Tanulni viszont nagyon szeretek vele, illetve azt is, mert annyira édes pofa, olyan imádnivaló, hogy azt nem lehet elmondani. Van benne valami, amitől előbb vagy utóbb, de elolvadok. Valószínűleg annak köze van az egészhez, hogy ő a fiam. 

Megjött Tibi, úgyhogy most ennyi....holnap majd folytatom. 

In memoriam

"A kamrában van egy kiskutya...." - mondta annak idején kb. 14 éve mama olyan hangsúllyal és hangszínnel, mintha úgy értette volna, hogy Tibi 30 éves plüss kutyájáról van szó. Amit régen kiselejtezett, úgyhogy semmi különös, említésre sem méltó az egész. Nagyjából harmadjára fogtuk fel, hogy egy eleven kiskutya tényleg lakik a kamrában. Aznap érkezett. Hátraosontunk a vaksötétben, a kis ablakon át fényeket láttunk odabenn, Tata bekapcsolta a csibemelegítő, áramzabáló lámpáját. Szerintem soha nem felejtem el, amikor bekukucskáltam az ablakon, egy kis vizsla kölyök nézett fel ránk, fülét hegyezve egy régi fotel mélyéről. 

- Kiskutya! Kiskutya! Kiskutya! - ismételgettem lelkesen a pozitív sokk állapotában. Ezt azóta is emlegeti Tibi olykor. Benyitottuk, megsimogattuk, rögtön imádtuk. Nem volt az a frissen anyjától elválasztott, talán már 10 hetes is lehetett, de egyszerűen ellenállhatatlan volt. Törzskönyv szerint az Avar nevet kapta, amin Tata szokása szerint nem változtatott. Avar. Tetszett ez a név valahogy. 

Az elkövetkező hetekben kiszakította a méregdrága szövetkabátomat, a világosbarna bársony gatyeszom szárába is beleakadt tűéles foga és akkor még nem beszéltem arról, milyen károkat tett Tibi ruhatárába. Ám pillanatok alatt megtanulta a főbb vezényszavakat és hát bármit amit csak akart. Élete során egyszer elütötte egy autó és egy ronda véreb majdnem ketté roppantotta a koponyáját. Nem hittük, hogy túléli, de ők kemény fából faragták,

megrázta magát és felállt. Szeretett a teraszon elnyúlni mamáék ajtajában a hűs árnyékban. Ha vacsoráztunk, mindig benézett az ablakon, nem volt olyan, hogy nem. Szerette a macskákat is, főleg a feneküket szaglászni valami rejtélyes oknál fogva. Az utóbbi pár évben ideje javát Tata gyümölcsösében töltötte, nem a háznál, az annál sokkal szabadabb és ingerekben gazdag környezet volt. Nyáron láttuk először hosszú idő után, amikor a sárgabarackot szüreteltük. Fehér volt már majdnem az egész buksija, a hosszú lábai is deresedtek, de amikor pockot szimatolt a fűben, azt ugyanúgy képes volt vég nélkül kutatni és kutatni. A telet ismét benn töltött a háznál hajlott korára tekintettel. Igaz, az utóbbi időben már nem jött elő a házából, ha egyszer nyugovóra tért, a meleg vackát nem hagyta el. Öreg kutyának számított, tapasztalt jószágnak.  

Avar ma reggel nem ébredt fel, álmában ment el az örök vadászmezőkre. Mancsára hajtotta a fejét és többé nem ébredt fel, minden előjel nélkül.  Nagyon megsirattam, csak hullottak érte a könnyeim vég nélkül....Nagyon fog hiányozni. Nagyon fogsz hiányozni, drága Avar!

4:2

Tegnap elővettem a szigorú énem és leültem Zalánnal tanulni. Na, helyükön vannak a betűk, már csak az ékezetekkel bánik nagyvonalúan, de szerintem ez nála genetika, rendszeres gyakorlással majd csak rögzül, hogy léteznek olyanok is. Azt gondoltam, nagyvonalúbb leszek Zalánnal és valójában az is vagyok, azt hiszem, hiszen nem 100% az elvárt, hanem 90%. De viccen kívül, alacsonyabbak az elvárások, de azért léteznek. Azt hiszem, elsősorban azért, mert tudom, hogy mit érdemel. Matekból vették a tízes átlépést….illetve most következhet, mert még nem úgy számol, ahogy kellene, hanem, hogy ha 10+2=12, akkor 9+2=11. Amolyan következtetősen…

Rékáék még felelnek ma környezetből, nem mintha nem lenne egyértelmű 6 jegyből, hogy ki mit érdemel kb. de mindegy. Réka könnyedén és magabiztosan lett kitűnő, legalábbis a jegyei alapján másra nem tudok következtetni. Szerintem ez most könnyebben ment neki mint valaha.

Vívás ügyben teljes a csönd….

Egyéb mesélnivalóm nem nagyon van. Tegnap egyeztettünk otthon kutya ügyben, hát elég távol állnak az álláspontok. Én már ugye elhoznám holnap (na jó, nyilván nem, de a nyáron) , Tibi azon a véleményen van, hogy jövőre….Addigra összeszedjük magunkat , kész lesz a ház (haha, ha valaha is….), lesz kerítés és jöhet a kutya. Ami természetesen vizsla és kan. Hm…Én alapvetően szuka párti vagyok, talán mert én is nőnemű vagyok, ki tudja. Tibi szerint azokkal több a gond, gondoljak csak a tüzelésre és a nem kívánt kutyaáldásra…..Rávilágítottam, hogy a szuka viszont cukibb, szebb és kevesebbet eszik. Nem jutott egyéb eszembe. Tibi kinevetett. Aztán jutott az eszembe, hogy nem igazságos így leírni a szukákat, hiszen egy fiú kutya is meg tud bolondulni, ha tüzelő szukát szimatol….de erre már nem is tudom, mit mondott Tibi, talán azt, hogy KAN vizslánk lesz és punktum. Úgyhogy azt találtam ki, hogy ebben engedek neki, viszont hozok/örökbefogadok egy cicát, egy szép cirmosat. Macskát végképp nem akar a portán, úgyhogy ezzel igazán rendezhetnénk a nézetkülönbségeinket. Legyen akkor fiú az a vizsga, engem levegőnek fog nézni szerintem, de legalább lesz egy cicám. Na, annak a nemén alaposan elgondolkodtam….azt hiszem, leghelyesebb, ha az is fiú lesz….Így borulnak majd fel az ivararányok nálunk egyensúlyból pasiuralommá….

Holnap péntek és ha minden igaz, új ablak lesz a konyhában, mire hazaérek.4 

Lassan telik

Hát nem sikerült kinyomoznom, miért hanyagolja mostanában Réka a vívást….Már kétszer szóltam neki, hogy akkor egy alkalommal mégis el kellene battyogni, összeszedni a holmit a szekrényéből, leadni a kulcsot, hazahozni emlékbe az ősszel vásárolt vívókesztyűt….de aztán eszembe jut rendre, hogy neki ez kötelező tesi elvileg és vissza az egész. Csak az lesz, hogy valamelyik délután odaállítanak Tibivel az edzés végére és beszélnek az edzővel, hogy most akkor ragaszkodnak ahhoz, hogy járjon még fél évig, vagy elengedik. Nem értem, ősszel még olyan lelkes volt… Továbbra is azt gondolom, hogy valamelyik kiscsaj tette be a kaput Rékánál.

Zalán tegnap újabb feketepontot hozott haza, már nem tudom hányadik, talán a harmadik? Az is lehet, hogy az ötödik. Eddig erről mélyen hallgattam, mint hal a szatyorban, bár nem szándékosan. A ronda feketepontot hiányzó házi feladatért kapják és nem tudom, mi van, ha kigyűlik az öt. Vagy tíz? Az itthoni konzekvencia viszont világos, telefon és tablet hozzáférés megvonása erre a hétre. Azon idegesítem fel magam a legjobban, amikor látom, hogy mennyire érdektelen. Nincs pont az i betűn? Kit érdekel? U betű helyett I betűt ír? Kit érdekel? H és B betű totális cseréje megvalósul? Kit érdekel? Őt aztán nem. Állítólag nem. Én meg azt hittem, hogy az írás tök könnyű dolog, Rékánál ment mint a karikacsapás, közben kiderül, hogy nem is. Mármint, hogy nem olyan egyszerű. Mondjuk, nem ugyanaz a tantónéni, ami óriási különbséget jelent….

Tegnap átnéztem az írás mf-ben talált feladatsort….hemzsegett a hibától. Mert figyelmetlen. Ha én diktálok neki tollbamondást, azt miért tudja megcsinálni közel hibátlanra? Szóval az lett belőle, hogy mivel nem figyel az órán, tanulhat még itthon is velem. Tegnap nem volt kész a matek házija, sem a magyar. Amikor rájöttem, hogy keveri a H és B betűket (h-t most tanulták), írattam vele pár szót tollbamondásként. Remélem, összeszedi magát és legalább addig eljutunk, hogy a házi feladata kész, mire hazajön öt órára. Hát könnyebb első osztályra számítottam, azt biztos. Vagy hát inkább úgy mondanám, hogy más típusú aggodalmaim voltak.

Ja, persze, Tibi szemében én voltam a főkolompos, nem Zalán a feketepontok terén, merthogy nem nézem át a könyveket, füzeteket itthon, hogy van e házi, helyette elhiszem Zalánnak azt, hogy nincs. Nos a többedik feketepont után ez már megteszem, de nem sok esélyem van, ha a fiúcska nem biggyeszti oda a házikó jelet a feladat mellé. Most hívogassam M. anyukát, hogy pontosan és részletesen mi a házi? Hát nem.

Rékának foglaltam időpontot festő estre, az ajándékutalványt még karácsonyra kapta ajándékba. Erre visszaírtak, hogy bocs, de a gyerök nincs 11, úgyhogy egyelőre nem fogadják. Réka némileg ki volt akadva, de ez van. Egy lófejet festettek volna indián tollakkal, úgyhogy telitalálat lett volna, ráadásul felnőtt+gyerek est volt….Na mindegy. Azt írták e-mail-ben, hogy számukra roppant kellemetlen, mert már eddig is voltak visszaélések a korhatárral (igen, pl. Réka osztálytársa már tavaly nyáron is festett velük, nem érdekes). Némi ellentmondást is éreztem ott, hogy ők azt szeretnék, hogy mindenkinek sikerélménye legyen, de nem, nem szempont, hogy valaki tud/szeret rajzolni a hétköznapokban, az nem előfeltétel. Szóval fogadnak egy kétbalkezes 30 évest , de nem fogadnak egy ügyes 10 évest, teljesen logikus. Ja és hogy a szülők elfogultak a kis cukimuki gyerekeikkel kapcsolatban és ha kiderül, hogy mégsem mini Picasso a kölök, akkor extra idő megy el a csoport ügyetlen tagjára (aki a lányom) és az nekik ropppant kellemetlen. Hm, valahol megértem őket, de nem lettek szimpik…..Végül abban maradtunk, hogy ősszel visszatérünk a témára, akkor már Réka veszélyesen közelít a 11 éves korhatár felé. Kedvem lett volna mondani, hogy isten bizony senkinek nem mondom el, hogy még csak 10 illetve ha a szokásos csoportfotózást tartják az elkészült alkotásokkal, majd Réka elbújik a vászon mögé, de nem hiszem, hogy vették volna a poént. Úgyhogy felejtős. Már csak abban bízom, hogy itt a nagy költözős, csomagolós, pakolós hónapokban nem veszik el az ajándék utalvány illetve ami még fontosabb, nem felejtem el, hogy van ilyen nekünk. 

Kapcsolórendelés helyett

Amióta nem tudok sütni, mert csak a légüres tér van a konyhában, egyfolytában sütni akarok és arról álmodozom, hogy ha végre újra lesz sütőm, mit fogok alkotni. Ha felmegyek a pinterest-re, ahol valamihez képet keresek (meló), akkor is sütemények jönnek szembe, kellett nekem korábban karácsonyi terveimbe bevonni pinterest-éket….végül úgy sem sütöttem semmit csak bejglit és linzert. Arra gondoltam, hogy mióta levette a Marcipán cukrászda a francia krémest a palettáról és a Zagyva nem tudja 100%-ban pótolni (legalábbis Tibi szerint), készítek Tibinek francia krémest a névnapjára. Az április, csak mondom. Szóval nem vagyok elrugaszkodott a valóságtól. Rengeteg egyéb tervem van még, hogy milyen jó lesz nekem, ha végre lesz egy működőképes konyhám.

Zalánék megint úgy írtak sorozatban felmérőket, hogy nem tudtam róla. Parányit aggódok a félévi teljesítménye miatt. Általában a csöndesebb gyerekeket amúgy is hajlamosak alábecsülni, ha még nem is igyekszik illetve nem is figyel, pláne nehezített a pálya. Látszólag őt teljesen hidegen hagyja az iskolai teljesítménye, de a azt gondolom, ez csak a látszat, igazából ő igyekszik megfelelni. Csak ebből gyakorlatilag semmi nem látszik.

Hétvégén, vasárnap elővettem a fiúcskát, hogy akkor nézzük át a leckét, tanuljunk együtt. Erre negyed óra hiszti, könnyek (krokodil) és felháborodás következett, hogy ő nem akar tanulni és milyen kegyetlen és nyomorúságos az élet….. Megvártam, míg abbahagyja, utána diktáltam neki 20 szót tollbamondásra, főleg, amikor kiderült, hogy a legutóbb vett k és b betűket hajlamos keverni (olyan szépen ír, hihetetlen) és aztán feladtam. Erre nem matekból írtak már megint? Még csak megtippelni sem merném a bizonyítványát. Nem azért, mert nem tudom, mit tud, én igen, csak éppen hogy a tanároknál mennyi csapódott le ebből….hát nem tudom.

Réka matek TZ-t írt hétfőn. A másodikat a félévben. Készítettem neki két feladatsort hétvégén, az egyiket megcsinálta hibátlanra, másnap a második ugyanolyanban a harmadik feladatnál már az ötödik hibánál tartott, úgyhogy abbahagytuk. Erre is kíváncsi leszek, hányas lesz. Januárra rengeteg jegyük van. Tegnap volt a félévi vizsga is szolfézsból….na ez az, amire soha nem tanulok vele és abszolút ráhagyom mit és hogy csinál. Na igen, mert az sem érdekel, ha kettes lesz. Csütörtökre meg kell tanulniuk Rákóczi esküjét. Akárhogy próbáltam visszaemlékezni, nem sikerült, szerintem ezt a mi időnkben még nem kellett bebiflázni. Réka szerint nekik is csak azért, mert Rákóczi nevét viseli a suli, bár ezt kétlem. Szerencsére nagyon gyorsan tanul szöveget, verset, úgyhogy nem kínlódtunk vele egyáltalán, pedig nem könnyű szöveg. Jövő hétre a Himnusz két versszaka van feladva. Szóval élje a második félév. Félévi értesítő osztás pénteken, mármint jövő pénteken, hiszen ez a hét még a félév része.

Nagyon várom a tavaszt, mondtam már? Ez a január sem nem könnyű, sem nem egyszerű, inkább nyavalygós.

Hoztam képeket

lépcsőforduló....ez legalább készen van :) :) 

Réka új szőnyege vegyítve egy kis kupival

Réka asztala

Ott a kapu! A kerítés nem vizsla kompatibilis....

                                                             
                                                               Kupi Zalánnál

Ez lesz egyszer a nappali....illetve az egyik fele

Az Ikeás tárolók még megvannak :) 

Ez pedig az étkező....bár annak semmi jele egyelőre és egy darabig nem is lesz

Zalán íróasztala. Ennél nagyobb zűrzavar volt rajta, a felső fiókba belesöpörtem ezt és azt

Zalán szobájából egy enteriőr

Ha belépünk a bejárati ajtón és jobbra nézünk, ezt látjuk....

                                                                       
                                                               Bejárat és ami attól balra van

Egy emeleti kis részlet. A napraforgó eddig a konyhában lógott, a koszorú a bejárati ajtón, a kádas kép pedig a fürdőben....

Ilyen konyhát szeretnék.....(de nem ilyen lesz egyébként)....

.... és így néz ki most......pf

Hogy is?

Hát most hogy mennyire bírom jól vagy rosszul ezeket a felújítási munkálatokat, az perszer relatív. Nem is tudom. Nem akkor kezdek el kopácsolni a klaviatúrán, amikor a legnagyobb mélypontjaimat élem. Nem is nagyon tudok írni egyébként mély válsághelyzetben, olyankor nyalogatom a sebeimet és próbálom összevakarni magam. 

Nehéz, minden szempontból, természetesen, mint a életben oly sokszor, most is alábecsültem ezt a kihívást, de nem baj, mert így legalább belevágtunk. Vannak hullámvölgyek, kb. mint a sinus vagy cosinus görbe, és amikor éppen fenn vagyok, az erőt ad a mélypontokra is. Nem mindig, mondjuk, de olykor. Elég sok aggályom van, amiket itt most nem részleteznék, de valahogy majd megoldjuk azokat is. Előbb-utóbb.

Sokszor gondolom azt, hogy ez a ház (házrész) soha nem lesz kész. Soha, de soha. Ami persze remélhetőleg nem igaz, de eléggé leszívja az energiáimat. Ahhoz a taktikához szoktam folyamodni, hogy egyszerre csak egy hetet nézek előre, illetve a jó dolgokra koncentrálok, pl. hogy már megrendeltem a mosogatógépet. Mosogatógépem lesz, nekem!! Tudom, hogy ma már legtöbb háztartásban alaptartozék, nekem mégis öröm, mint ahogy az új sütő és főzőlap is. Érkezik a konyhabútor is kb. egy hónap múlva, ha addigra sikerült kifesteni és befejezni valakinek a burkolást. Ha egyszer legalább átmenetileg sikerül magunkévá tenni a nappali-étkezőt-konyhát-fürdőszobát, az már nagy lépés lesz, még akkor is, ha ezt követi majd várhatóan a cirkórendszer bővítése....hhhhhhhh.....na ezért szoktam azt gondolni, hogy ez soha de soha de soha nem lesz kész.....Van az a film Tom Hanks-el arról a pénznyelős házról, szoktam a filmre gondolni helyenként, bár a mi helyzetünk más, mert nincs végtelen összeggel rendelkező bankszámlánk.  

Szóval nem  viselem könnyen, nem is erről volt szó, hogy hónapokra az emeleten rekedünk, de hát ez van, ezt kell szeretni, ahogy anyukám mondaná. Igazából mindig van rossz, és még rosszabb, hogy töröljétek szemetek-szátok a kis közhelyeimmel, hehe. Majd csak lesz jobb is. Most pl. megrendeljük a kapcsolókat, konnektorokat, Tibi vakarja a tapétacafatokat a falról és pénteken remélem valami tökös szakember berakja az új ablakot. Mert már nagyon megérdemelnénk egy jó szakembert....aki nem aranyárban dolgozik.....

Néztétek az Eurovisiont? Nekem az a májusos dal a kedvencem, de meg nem tudnám mondani, miért. Talán mert van egy májusi gyerekem és azóta a május olyan mágikus hónap. Ahogy a december is, de persze akkor annyi minden történik, hogy az amúgy is egy vidám időszak. Nekem az a sárga női esőkabátos pasas a festett könnyeivel...na az is bejött, pedig tök utolsó lett. Neander izé és Viktor nem annyira, most nem, de már megszoktam, hogy nekem mindig az tetszik, ami másnak annyira nem....

Péntek

1) Végül nem találtam megfelelő főzőlapot, azzal még kivárok, mármint a megrendeléssel.

2) Eddig nincs itthon ITTHON szag, inkább olyan fura idegen szag. Persze nem csoda, hiszen mosni nem mosunk itthon, főzni talán 3x egy héten és az összes vackunk a garázsban van és az irodában....
Hiányzik az otthon-szag....a Hunyadin olyan jó kis szagunk volt. Főleg, amikor sütit sütöttem vagy a kedvenc illatgyertyámat égettem. És egyáltalán. A bútorok illata meg minden....Hát na, majd alakul....

3) A burkolók a héten sem jöttek. Két hete áll a meló. Azóta már kész lehetne...Bár erre nem szoktam gondolni. Á, dehogy....

4) Nagy kalappal a holnap felvételizőknek, sok-sok maxpontot kívánok a feladatokhoz!!!! 4 év múlva idegbeteg leszek....Döbbenet, hogy már csak 4 év és nyolcadikos lesz Réka. Én ezt soha nem tudom feldolgozni. Mindig azt hittem, ha kisbabám születik, meg fog állni az idő a nagy boldogságban és csak a többi gyerek nő....

5)  Már csak egy hét van a félévből. Hétfőn matek doga, hétfőn német szódoga....Mindezt úgy, hogy nem is nagyon vesznek matekból új anyagot. Szorzás így, szorzás úgy, szorzás amúgy....Szerintem harmadikban többet gályázott Réka az ötösökért, de nem fitymálom, mert még megsértődik a matek felmérő és négyes lesz neki. Bár akkor is ötös lesz félévkor, azt hiszem. Zalán eredményeiről hírzárlat van illetve még írásból nem volt felmérés. Írt két matek dolgozatot úgy, hogy nem is tudtam róla, hogy írnak...ezt nevezem!

6) Más nem jut eszembe. Hazajöttem, főztem egy lecsót gombával, hozzá nokedlit (zacskós). Gombapörit terveztem, de nem találtam a garázsban a fűszerpaprikát. Tudjátok, milyen szomorú ez? Na mindegy, a lecsó ehető lett, bár a hagymát nem találtam hozzá, de mindegy, mert mama lecsója nagyon finom. Csirkét is tettem hozzá, hogy legyen valami íze. Erre Tibi felhív, hogy hozhat e haza gyrost vagy főztem....Hát erre mit lehet mondani? Nyilván hozzon gyrost, ha arra van gusztusuk a pasiknak....

7)  Holnap csillárt szerelünk és kiszámoljuk hány konnektor hová és mint /alsó szint. Itt fenn ronda barnák vannak, de maradnak is. Tudjátok ti mennyibe kerül egy pofás kis Legrand kapcsoló??

8) Úgy számolom a napot a pénteki ablakcseréig, mintha karácsony következne. Na az úgyis elmaradt idén a szívem mélyén....pedig egyáltalán nem biztos, hogy a srácok rögtön nekiesnek majd a hiányzó munkálatoknak is a fürdőszobában....csak remélem, hogy igen.

9)  Cirkósok jönnek holnap 11-re. Nem gondolnám, hogy elhagyja a szájukat egy ár, de legalább a tervezés költségét kinyöghetnék végre. Ez még mindig az, amelyik nem szimpi, jövő héten jön a másik.

10) Múltkor azt álmodtam, hogy a lányom egy kamasz fiúval fizikát tanul a szobájában. A hiba csak ott volt, hogy mindez a Hunyadin zajlott le, nem itt. Hát még nem is álmodom ezzel a kecóval....

11) Egyébként jókat szoktunk aludni. Fura, hogy reggel csönd van, általában a forgalom mértékéből mindig ki tudtam találni, hogy hány óra lehet. Fél ötkör gurult el az első autó és háromnegyed nyolcig huss és huss volt....Vagy ezt már írtam? Ezer bocs, ha igen. Itt, mivel ez zsákutca max annak lehetek tanúja, hogy a szomszéd konyhabútoros a furgonjával pontban hétkor robog ki a házából. A mázlista, annak már ki van rittyentve és suvickolva és felújítva a kéglije.....

12) Reggel egy vakvezető kutyával utaztam egy buszon. Egy zsemleszínű labrador volt, aki egy copfos vak pasit kísért vízlepergetős anyagból készült nadrágban. Nem akartam nagyon bámulni, de muszáj volt, mert annyira helyes kutya volt. Az a figyelem, amit a gazdinak szentelt....hát elolvadtam. Kár, hogy egy megállóval arrébb leszálltak.....

13) Zalánt meghívták egy szülinapi zsúrba, februárban még egyre megy. Sajnos helyenként csúfolják a suliban a dadogása miatt. Ez azért meglepő, mert az oviban soha nem piszkálta senki, most  a suliban igen....Az iskolások kegyetlenebbek? Kevésbé elfogadók? Nem tudom. Édes volt Zalán, megállt előttem és azt mondta: "Dehát én nem dadogok anya....csak bizonyos szavakat nem tudok hirtelen kimondani. " Hát hogy ennek milyen hatása lesz rá, a viselkedésére, egész iskolai megnyilvánulására...nem tudom. De az biztos, hogy a csajok csípik így is.

13+1) Szép hétvégét, élvezzétek, mert egykettőre itt a hétfő és mehettek ti is dolgozni.....

13+1

1. Van két finn partnerünk, akikkel én tartom a kapcsolatot. Az egyiket MikkaMakkának, a másikat Jolopukkinak hívjuk egymás között. Ez utóbbi meglátogat bennünket februárban, remélem, egyszer sem fogom Jolopukkinak szólítani, mert akkor eláshatom magam.....
2. Tegnap azt hittem, bedilizek, aztán kiderült, hogy csak meg fog jönni. Azt persze tegnap még nem tudtam. Előzmény: felhívott a jelenlegi otthonunk eladója, hogy mondjam már be neki az óraállásokat (gázvízvillany), mire pánikrohamot kaptam, mert sehol sem volt az a bizonyos mappa.
3. Kaptunk két ajánlatot új ablakokra és teraszajtóra....nem mondom, szép nagy ablakok, node fél milka??? Nem sok az?
4. Találtunk új burkolót, jövő pénteken kezd azzal, hogy beépíti az új konyhaablakot. Ez az ablak nincs benne a fél millióban.
5. Válótársakat nézek, első évad. Valami azt súgja, meg fogom unni, de egyelőre jókat kuncogok rajta. Remélem, mi soha nem válunk el....
6. Tegnap a mappát nem találtam az óraállásokkal, ma benn hagytam az irodában a céges telómat. Szerintem nem  vagyok normális és már nem is leszek.
7. Megrendeltem a mosogatógépet is. Kis lámpa fog világítani a padlóra, üzem közben. Nem ezért rendeltem ezt, csak eszembe jutott.
8. Réka abbahagyja a vívást. Most úgy néz ki. De mivel jelenleg a vívás tesiórának számít, hát nem hagyhatja abba. Júniusig nem. Valami konfliktusa van valami tyúkkal (az sem több 10 évesnél, szóval inkább rántani való), de még nem derítettem ki, hogy pontosan mi. Csúfolja, macerálja, nem tudom.
9. Pénteken Pályaorinentációs nap a suliban, nem lesz tanítás. Nagy ötlet alsó tagozatban. Tavaly szünet volt a nyolcadikosok felvételije előtti nap, a péntek, most meg ez.....
10. Ha valaki tudja, mennyibe kerül egy cirkó kivitelezés 100 m2-es házra, ahol a kémény kb. 4 méteres, ne tartsa magába!
11. Nincs olyan, hogy valami elsőre sikerül. Ha mégis, akkor rossz irányba tartunk.....
12. Nézegettem ma előszoba bútorokat. Ami nagyon tetszett, 300 000 Ft. Gyorsan kikapcsoltam a laptopot.....
13. A szomszédságban van egy spániel és egy skót juhász. Ezek egymásnak is szomszédok. Édesek nagyok.
13+1:  Nyestnek, nyusztnak, menyétnek, patkánynak semmi nyoma. Ez nem panasz volt.
13+2: Elfelejtettem....pedig az előbb még tudtam, mit akartam írni..
13+3: Ja igen. Ma hajnalban arra ébredtünk, hogy kikapcsolt a cirkó....16 fok volt idebenn. Tibi elvágtatott a kisboltba gyufáért és be  tudta gyújtani.  Hatalmas megkönnyebbülésemre.
13+4:  Nem mondhatjuk, hogy unatkozunk 2018-ban sem....

  

Első napnak pipa

Pénteken jött a bútoros fiú egyeztetni (az amelyik kicsit úgy néz ki, mint Ernyey Béla fiatalon és egy hatalmas dübörgő Dodge-al jár). Hoztam a formám, nem tudtam kinyitni a színmintás mappát (hihetetlen, hogy néha tényleg olyan ütődötten viselkedem, mint egy óvodás. Nem is néha. ) meg kellett mutatnia, hogy nem könyvszerűen nyílik, hanem ki kell billenteni a fedőlapok közül. Egészen tanácstalan voltam a 200 színminta mustrálása közben, mígnem kibökte, hogy most küldte át nekem a látványtervet….de ne rohanjak a telefonom után az emeletre, mert a telefonján megnézhetem. Nagyon tetszett a látvány illetve a szín, valahogy sötétebbre emlékeztem, úgyhogy megkönnyebbültem és rögtön összecsaptam a színmintás könyvet, hogy nem is kell az. A bútoros fiú jót mulatott rajtam. 

Ami a konyhát illeti, kell még itt-ott csempézni, az ablak kijön, helyére egy kisebb kerül, amitől elfér a konyhabútor is. Villanyszerelő hozza a kapcsolókat – konnektorokat (mármint egyszer majd) , glett és festés ésss máris jöhet kb. 4-6 hét múlva a konyhabútor. Mondta Ernyey Béla az asztalos, hogy húzzunk bele, mert ugyan tudja a bútor tárolni, de hát izé….Szóval igyekezzünk. Ezen felbuzdulva kerestünk páraelszívót, amit én ugyan utálok, de az klassz, ahogy megvilágítja a terepet főzés közben. Golflabdányira dülledt a szemem az árak láttán, mert én 20 000 alatti régiókban gondolkodtam, de olyan nem nagyon volt sehol. Viszont szembe jött egy sütő, illetve kettő és az egyikbe eléggé beleszerettem….Így aztán mivel olyan jó árban volt, ma meg is rendeltem online. 

A burkoló felesége még mindig beteg, de felveszi a telefont, - mármint a burkoló - szóval még él a remény és nem halt meg. Ha halovány is. 

Szombaton megnéztük a Kincsem filmet, nekem nagyon tetszett, látványos, fordulatos, teljesen pörgős, magával ragadott. Picit zavaró, hogy azért elég sok mindennek nem volt köze a valósághoz és a végén az a tűz egy kicsit sok volt a rosszból….de mint film, élményszámba ment. A gyerekek imádták a Kincsem vonalat és persze a macskát, ami egyébként az egyik olyan vonás, ami igaz volt, Kincsemnek tényleg volt egy tarka macska haverja. Réka már teljesen képben volt Kincsemileg, többet tudott, mint én….

Villámhétvége volt egyébként, a gyerekek akuk tanulás undoritiszban fetrengtek, egyszerűen nem és nem akartak tanulni. Zalán képtelen volt megjegyezni a die Butter szót, hiába sutyorogta Tibi, hogy nem MUTTER hanem BUTTER….A végén már a hajam égnek állt. Rékáról pedig meg nem mondta volna senki, hogy nyelvtan TZ-t ír hétfőn a főnevekből és matek dogát kedden….

Zárásként vasárnap este budit szereltünk, a fenti WC-t kicseréltük egy újra és a gyerekek kaptak rá egy macskás WC deszkát Praktikeréktől. Nagyon későn kerültünk ágyba, úgyhogy reggel tele voltam munkakedvvel, amikor háromnegyed hétkor beültem a főnököm kocsijába.

Hétfő:

Délután hazajött Zalán egy 98%-os matek dogával, aminek örültünk, nagyon büszke volt magára. Rékáéknál folyik az év végi jegyek latolgatása, de azért, hogy könnyebb legyen a döntés, holnap dolgozatot írnak németből az új témakör szavaiból, ami az ételek és italok. Mivel hét után értünk haza a páraelszívó vadászatból, nem volt kedvem tanulni a holnapi 4bs matek felmérőre. Jövő héten úgyis TZ, majd arra edzünk.  Átnéztük a német szavakat itt is, ott is, átfutottam Zalán könyveit és füzeteit, mert hiányzó házik miatt már van feketepontja!!!! Eszem megáll. 

Még két hét a félévből. Na nem mintha lenne értelme a nagy visszaszámlálásnak, mert sajnos nem követi a félévi biziosztást legalább 2 hét szünet. Pedig be' jó is volna!

Péntek esti

A héten nem sok jó történt, ami a nomád emeleti életmódunkat illeti. Sajnos a burkolónk lelépett csapatostul. Elvileg a felesége kórházban volt és meg is műtötték a héten, de szerintem – mert én ilyen gyarló vagyok – nem látjuk őket többet. Közben semmi sincs befejezve, így kénytelenek vagyunk készülni B és C tervvel is. A héten nem mozdultunk előre, pedig hétvégén már birtokba akartuk venni a nappali – étkező régiót….legalább bútorilag, mert a villanyszerelő még nem tudott jönni konnektorokat szerelni . Marad a hűtő és a mosógép is raktáron. Nem is bánnám, ha tudnám, hogy jövő héten újra lesz fejlemény, de hát ez erősen kérdéses.

Azért volt nálunk egy pasas cirkó ügyben. Nem volt szimpi. Sajnos én olyan ember vagyok, aki képes a szakmaiság és ár elé tenni a szimpátiát, ha az ösztöneimre gondolok…a „felmérő brigád” pedig lehet, hogy marha profi, viszont nem volt szimpatikus. Kész tervekkel kellett volna előrukkolnom, azzal nem voltak tisztában, hogy számítottunk az ő tanácsaira és tapasztalataira is, mivel egyikőnk sem cirkó tervezésből és kivitelezésből él. Na mindegy, holnap visszajönnek, mérnek és jövő hétre remélem, lesz egy körülbelüli ár, amibe a cirkó frissítés kerülni fog.

Ablak fronton is mozgolódtunk, begyűjtöttem kettő ajánlatot, kizártam kettő kivitelezőt és még folynak az egyeztetések. Jövő héten remélem, megszülethet a döntés, rendelés, előleg és akkor csak négy-öt hét és új ablakaink lesznek redőnyöstül mindenestül. A konyhabútort is ma véglegesíteni szeretném, az kb. egy hónap mire elkészül. Február végén jön a nappali bútor. Szóval ha szerencsénk van, akkor a február vége izgalmas lesz. Még a konyhagépeket is be kell szerezni, persze még csak halovány ötletem van, hogy milyenek legyenek. Szemeztem beépített mikróval…de mivel a régi is működik és dupla az ára, egyelőre le kellett róla mondanom.

Na de nem is ez a lényeg, nem lakásfelújító blog ez, abból inkább kabaré lenne, hogy milyen „nemprofik” vagyunk, de mindegy.

Zalán hazaslattyogott egy 100% olvasás felmérővel, még a félévi matek, írás hátra van. Az írással vannak kisebb gondok, ilyesmi, hogy ékezet nem feltétlenül üti meg Zalán ingerküszöbét, illetve ha u/ü betű van egy szóban, hajlamos abból egy i betűt kihozni. Küszöb helyett tehát kiszüböt ír vagy még inkább kiszubot, de mindegy, gyakorlat teszi a mestert. Elég jól haladnak, már az S betűn is túl vannak és jön a b, ha ez mond valakinek valamit rajtam kívül. Szépen ír, ha akar, még hogy a fiúk nem írnak szépen. Ugyanmár!

Lesz úszóverseny és bár kiderült, hogy az egyik legjobb úszó a csoportban, nem jelentkezett a versenyre. Először úgy nyilatkozott, hogy dehogy megy ő versenyre….később rám kente az egészet, hogy nekem kellett volna őt benevezni. Hogyhogyhogy?? Ha M. anyukája nem kérdezi a versenyt, én nem is tudok semmiről.

Réka stabilan hozza eddig az ötös felmérőket, a német TZ-je is az lett, szövegértés….környezetet tegnap írták és a tollbamondást. Matek és nyelvtan van még hátra. Jövő héten hazajön a turnéról a fuvola tantónéni (Kínából).

Mostanában nyavalyognak egy kicsit, hogy így Hunyadi, úgy Hunyadi, mert ott könnyebb volt kezelni a zuhanyt illetve Zalán megjegyezte, hogy messzebbre kellett volna költöznünk, mert olyan rossz, hogy rálátni a régi lakásra. …Jellemző, hogy én nem nagyon szoktam visszanézni. Reggel, ha akarom, a ház előtt jövök el úton a buszmegállóhoz, ha akarom, másfelé megyek. Mindig azt a 12 évet látom abban a lakásban, amit ott töltöttünk, de persze az idő akkor sem állt volna meg vagy fordul vissza, ha éppen helyben maradunk. Hát nem egyszerű.

Valamelyik éjjel motoszkálást hallottam a padláson. Nem tudtam aludni, úgyhogy teljesen éber voltam olyan négy óra magasságában. Nagyon nem ijedtem meg…..illetve hát van még bennem pár fokozat az ijedtségre, de egy idő után felébresztettem Tibit, aki mostanság sajna Zalánnal alszik és nem velem…..Mire előcsámpázott a mi hálónkba, persze már csönd volt, valahogy elszaladt számításaim szerint afelé a fa felé, amin fel szokott mászni az a valami. Merthogy nem jelentkezett be a padlásfeljárón szerencsére, így nem derült ki, hogy ember vagy állat…..Olyan hangokat hallottam, mintha valaki egy életlen késsel nyiszálna egy kötelet. Jött ment…Tibi nem vesz komolyan, szerinte álmodtam vagy csak a sok faanyag recsegett a tetőszerkezetben, mennyezetben….de én nem vagyok hülye (ilyen téren legalábbis). A szomszéd fia szerint valami nyest / nyuszt /gödény féle szokott a padláson kapirgálni. Az remek. Szörföltem a neten, elengedett kutya és megmetszett ház mellett álló fa sok mindent megoldhat. Én meg csak remélem, hogy nem lesznek álmatlan éjszakáim és nem zavar ez az izé….illetve nem csinál kárt…..

Hullámvasút

Most van időm írni, erre semmi nem jut az eszembe. Jellemző...

A napom egész jó volt. Munka után beugrottam a kisboltba (szerencsére kisboltot nem kellett váltanunk a költözéssel, amilyen szentimentális tudok lenni, még az is hiányozna), vettem mandarint, mert ipari méretekben fogy, tejet, mert abból is elfogy egy liter jobb estéken és mert nagyon éhes voltam, némi sajtos roládot. Már kifelé vitorláztam a boltból, amikor felhívott a konyhabútoros, Zs., hogy kész a kalkuláció. A látványterv ugyan nem, de árat tud mondani. Amikor hétvégén itt volt, totál beégtem előtte. Azt akartam kérdezni, hogy saccperkb milyen árra számíthatunk a lerajzoltak alapján, de hallottam magam amint felteszem a kérdést: Hány szemjegyű lesz a végösszeg?  Persze rögtön rávágta vigyorogva, hogy hat....:)  Még jó, hogy nem tudok pirulni. Az összeg nem sokkal több, mint a 12 évvel ezelőtti, szóval nagyjából meg vagyok elégedve. Amit nem tudok kiválasztani, az a pontos szín, de eh....majd pénteken ha jön, akkor hoz még színmintákat és talán megálmodom, mit szeretnék.

A suliban Zalán a teremben hagyta a cipőjét, szandiban ácsorgott előttem, úgyhogy meg kellett várni M. bácsit, hogy kinyissa a termet. Hazacaplattunk, tiszta izgalomban vártam, hogy a gyerekek a szobájukba érjenek, mert délelőtt meghozták a szőnyegeket és Tibi le is terítette nekik a szobájukba. Rékának egy baglyosat, kisebbet, Zalánnak egy nagyobb hajókormányosat. Az ám, de kiderült, hogy a kulcscsomómról valahogy leesett a külső ajtó kulcsa, így nem tudtunk bejutni a lakásba. Tisztára felment a vérnyomásom. Hívtam Tibit, meséltem, hogy mi van, na neki én nyomtam fel a vérnyomását. Először annyit mondott, hogy keressük a kulcsot, ő nem nyúlt hozzá, de öt perc múlva, amikor előjöttem a hűtőtől (na mert az sincs ám benn a helyén a kamrában, áááá....azt még falazni, burkolni kell) újra hívott, hogy most indul. Enyhén volt morcos. Közben Zalán kitalálta, hogy kakálni kell neki, mindig a legjobbkor, naná. Tibi irodájában hátul van egy klotyó, amit a gyerekek Fideszes vécének becéznek, mert narancssárga a teteje.  Oda betoltam Zalánt, aki vinnyogott, hogy lefagy a feneke. Naná, ott végképp nincs fűtés. Illetve kiszúrtam, hogy nyitva az ablak. Ide szoktak volt járni a munkások cigizni. Zalán nagy nehezen végzett, bezártunk a vaksötétben minden ajtót, majd előre sétáltunk. Nem sokára meg is érkezett Tibi és ki akart nyírni a kulcs hiánya miatt. Így viszont tanúja lehetett ő is, hogy mennyire nagyon örültek a gyerekek az új szőnyegeknek. Annyira édesek voltak!

Nem nagyon tanultunk, Réka elég fölényesen tart a kitűnő bizonyítvány felé. Csak el ne kiabáljam! Ma is hazajött egy füzet külalak négyessel....de kit érdekel a füzet külalakja? Nyilván Rékát sem eléggé, mert amúgy szépen ír, hol vannak már a szabályos kis gyöngybetűk! Nagylányosan irkál. Kikérdeztem még a környezet felét, a macskákat és tyúkot/kacsát, aztán gyakoroltunk Zalánnal, olvasást, mert abból írnak ma és holnap. Elvileg hibátlanul meg kellene hogy írja, hiszen tud olvasni.....de az más kérdés, mennyire figyel oda. Nagyon kíváncsi vagyok. 

Este túrós tésztát főztem a mini indukciós sütőmön, az volt a vacsora. Holnap virsli lesz hotdog kiflivel vagy kenyérrel. Utána lecsós, vagy lecsós csirke esetleg tükörtojás. Ilyesmiken tengődünk, amíg nem tudok lepakolni a konyhába. Ott ugyanis még sem konnektor, sem kapcsolók nincsenek. Ami azt illeti, bútor sem. Festés sincs és ablakcsere is folyamatban van. Jó, nem? Holnap lesz a harmadik nap zsinórban, hogy áll a munka, nem ér rá a banda (a felújító munkások hada). Ilyenkor azért nehéz türelmesnek lenni, de igyekszem....

Füst

Hű, jó régen írtam….magamhoz képest.

Végül másodikán, szabadságom utolsó napján átköltöztünk az új lakásba. Mire minden cucc átment, durván délután 3 óra lett, fáradtak voltunk, mert már harmadik napja pakoltunk és pakoltunk és hurcolkodtunk és úgy tűnt, a holmink soha el nem fogy a Hunyadiról. Láttam Tibin, hogy ő is kivan, ami azért nagyon-nagyon ritka jelenség. Biztos öregszik. 

Én nem köszöntem el a lakástól, nem vagyok túl jó búcsúzkodásban, úgyis csak bőgés lett volna belőle, azt meg nem akartam….Elvégre ez az az ágytál, amire vágytál, ahogy apukám mondaná, szóval ha egyszer alig vártuk, hogy eladjuk, most ne hullajtsak már könnyeket, hát nem? Úgyhogy nem készítettem búcsú fotókat, csak a fürdőszobáról és a gyerekek sem készítették el a búcsúvideójukat, bár volt ilyen felajánlás. Ők rugalmasabbak, másodikán délben az apjuk felajánlotta, hogy átviszi őket az új lakásba, a szobájukba, erre fogták magukat, és amíg Tibi pakolt, elindultak gyalog, átsétáltak. Vissza sem néztek és nem is nagyon emlegetik a Hunyadit. Vagyis Zalán olykor mégis, hogy jó lett volna, ha azt is megtartjuk és az újat is megvesszük….Hát persze, drága kicsikém!

Odaát első nap hideg volt, 15 fok, szálló csempepor, lenn dolgoztak a mesterek és nem volt valami jó kedvem. Az ágyat csak 3 nappal később raktuk össze, úgyhogy a földön aludtunk a matracon, minden holmink dobozban, meleg víz még sehol. Így utólag, bolondok voltunk, hogy kedden kiköltöztük, ráértünk volna a hét végén…De hát nem vagyunk mi szerződésszegők és alapvetően dec 31-ig kellett volna lelépni. Viszont a tévé már működött itt is, aznap reggel bekötötte a szolgáltató és mindenféle csatornára lett előfizetésünk, ami csak létezik (na jó, azért nem).

Mai napig a Hunyadin vannak a csillárok és a WC ülőke, amiről azt gondolom, hogy nem kell az új vevőnek, nekünk meg hiányozna az a szín az új fürdőszobából. Egy nap alatt kicserélték az ablakokat és légkondit tettek a nappaliba is….lassan elidegenedünk a régi kuckótól, legalábbis ez a tervem, hiszen már nem miénk és nem is akarok oda visszavágyni. Egyelőre nem is vágyom. Habár a szép új ablakok…nekünk az még 2-3 hónap….

Úgy költöztünk be, hogy a fenti fürdőszoba bár rendelkezésre állt, de vasárnapig nem volt melegvíz, úgyhogy a szomszéd utcába jártunk este fürödni Tibi tesójáékhoz. Ilyenkor értékeli az ember a komfortfokozatokat igazán. Egyelőre mosni még nem tudok géppel, mert az hátul van a műhelyben, a fürdőszoba készen van, de fuga még nincs a padlón, így a mosógépnek is várnia kell. Konyhabútort megterveztettük, várom rá az ajánlatot, konnektorok és kapcsolók híján a konyha is csak nehézkesen használható. Festésre is vár még. Hát szóval van még itt meló, de nem baj, legalább az első 10 nap rémségeit fedezékben tölthettük, az is jó.

A gyerekek elfoglalták rezidenciájukat rögtön első napon, rémálmom, hogy nem tudjuk felfűteni a házat és megfagynak, megalapozatlannak bizonyult. Most állandó 20 fok van fenn, ez az, amihez hozzá vannak szokva (vagy még annyi sem, 19 inkább). Réka írt egy kompromittáló fogalmazást a felújítás folyamatáról – Téli szünetes legjobb élmény témakörben. Gyakorlatilag a családi szennyes napvilágra teregetése, de nem gond, nem mondtam neki, hogy radírozza ki és írja újra. Remélem, a tanító néni nem hívja a családvédelmi szolgálatot, vagymit, ha átolvassa. Ilyen csúsztatások vannak benne, hogy nincs konyha (igaz) és anyák szobájában fűtés sem (nem igaz) és fürödni nem lehet otthon (lehet éppen….) Egy élmény olvasni.

Azt ígértem a gyerekeknek, hogy aki beéri a kisebbik szobával, az új bútort kap. Aztán kiderült, hogy kapunk ajándékba egy nappali bútorszettet, így sok a szabad bútor….szóval Rékácskáé lett a kisebb szoba, de nem kap bútort, mert van bőven. Emiatt folyton lelki furim van. Ő sem sok segítség, rimánkodtam neki, hogy választhat új csillárt és szőnyeget is, de ő csak ingatta fejét, hogy neki a régi háló csillárja kell és PUNKTUM, az sem érdekli, ha a világ összes csillárja közül választhat. Erre Zalán belecsacsogott, hogy ő szívesen választana csillárt….Tesóm is felajánlotta a fia leselejtezésre váró bútorát, de Réka pechjére az fiús, kék és annyira nem szép, úgyhogy azt is Zalán kapná….de inkább passzoljuk és várunk. Kínomban viszont rendeltem Rékának szőnyeget, azt, amit szeretett volna, úgyhogy lesz meglepi, mert holnap már meg is érkezik a szőnyeg, remélem, lesz öröm. Ha már Rékának vettem, nem bírtam magammal, Zalánnak is választottam egy kék hajókormányosat…mert akciós volt és egyébként is, az isten is Zalán szobájába teremtette….Hogy aztán hogy magyarázom ki, hogy mindketten kaptak szőnyeget, még nem tudom.

No egyelőre ennyit, jó éjt!

Soha többé

SOHA
TÖBBÉ
NEM
KÖLTÖZÜNK

Halálosan fáradtak vagyunk..... 

Ma éjjel alszunk itt utoljára, az immáron üres lakásban. Csak a nagy kanapé, az ágyunk, egy szekrény, a tévé és karácsonyfa maradt a lakásban. Ja és a ruhaszárító, mert még fityegnek rajta ruhák. Hirtelen óriási lett a kégli. Ja, kégli. Réka nem ismerte ezt a szót, szemben Zalánnal, aki igen. Ezen jót vihogtunk. Délután meg kikérdeztem a környezet leckét, és amikor arról volt szó, hogy milyen más lovasnemzetek vannak a magyaron kívül, valahogy azt mondta Réka, hogy a románok. Fogalmam sincs miért. A mongolok vagy a spanyolok eszébe sem jutottak. Csak egy kis ŐkMondták, mert az utóbbi időben mindig elfelejtem leírni őket. :( 

Szóval holnap már nem alszunk itt. Ez valahogy szomorú....Főleg, hogy a fürdőszoba, a lenti még csak a hét végén lesz kész. Talán. A felső ugyan csillog-villog, viszont nincs melegvíz, mert azt is lentről kapjuk, de ha nincs csempe, akkor nincs meleg víz sem. Nem mintha az a csempéből jönne, de talán értitek. 

Szerdán suli, ami enyhe hányingerrel tölt el, de pszt! Nem tanultunk szinte semmit Rékával, nyelvtanból van ezer ötöse és ugyanúgy környezetből is, úgyhogy bánomisén. Max. nem lesz dicséretes ötös, ki a fenét érdekel?? Zalánnal írogattunk szavakat, mert ez Zs. néni rá van szállva a tollbamondásra. Nem felejtett semmit, ügyi. Viszont németből a zöldségeket át kellett venni, mert a karfiolt és a babot még én sem tudtam januárban felelni fognak a szavakból. Megyeget már, bár az uborka és a borsó és még valami nem nagyon akar megragadni, arról nem is beszélve, hogy Zalánt valahogy nem érdekli a tanulás. Ez új élmény nekem. Nem baj, majd max tanul valami jó szakmát a felsőfokú német nyelvvizsgája mellé és éli világát. Na előre szaladtam, mint mindig....

Egyébként a lakásban, az üresben, de a telivel is ez volt a helyzet, mindenhonnan GEOMAG golyók bukkannak elő. Szerintem minden egyes dobozból előbukkan majd egy, mert hogy mindent egy helyen gyűjtsünk...na azt már régen feladtam.  

Szóval mélységesen fáradt vagyok, pedig két és fél hét szabit hagyok lassan magam mögött, az év leghosszabb szabiját.....A szabi legelső napján kaptunk kulcsot és a legutolsó napon költözünk át végképp. Persze meló mellett ilyesmit nem is lehet végrehajtani....Fáradtak vagyunk, a végletekig, mégis, amikor odaát voltunk tegnap és a gyerekek birtokba vették a szobáikat, az valami csoda volt. Olyan boldog voltam, mint már régen nem. Pedig még nem tudom, hol lesz a háló és hol az étkező (lesz e egyáltalán), milyen bútor lesz a nappaliban és hol fognak lógni a ruháink....de mégis. Azért két nap egy fűtött, melegvizes lakásban egy puha ággyal maga  lenne a paradicsom....Aludnék egy jót.  Na majd egyszer az is eljön....