Mérleg előtt

Túl vagyok a Trónok harca első évadán. Nem gondoltam volna, hogy valaha én szemet vetek erre a sorozatra, de hát mégis. Jellemző, még annyit sem tudtam róla, hogy HBO-n fut....Erre vasaltam, teregettem, főztem a hétvégén és máris bedaráltam egy évadot. Ehhez az is kellett, hogy Tibi a hétvégét munkába temetve töltse, amit igazán nehezen viselek, tényleg pont úgy, mint egy gyerek. Igaz, a gyerekek jobban viselik. :) :) Na mindegy, szóval kínlódok és prüszkölök, lógatom az orrom és kínlódok, de persze attól még ő nem lesz itthon.....Mivel ez már a múlt vasárnap is így volt...na hát az sem segít.

Kezdjük a péntekkel. A nap jelentős részét egy forró teáscsészével a pofázmányomon töltöttem, ugyanis valahogy úgy tűnt, megfáztam, iszonyúan fájt mindkét arcüregem. Pislogtam ki a fejemből, tőlem nagyjából össze is dőlhetett volna körülöttem minden....és fél óránként melegítettem ugyanazt a teát, hogy szenvedéseim enyhítse. Érdekes módon, ahogy hazatekertem (baromi lassan, mint egy vénasszony, hogy a menetszél ne ártson), jobban lettem. Itthon hagytam a bringát, vágtattam át gyalog a suliba a gyerekekért, akik már vártak rám. 

Csoda jó ám, hogy egy intézményben tanulnak, ennél már az lenne a még jobb, ha maguktól haza is jönnének ezt nagyon élvezem egyelőre. Mivel zeneiskolába viszont máshová jár Réka és kiderült, hogy aznap, azaz pénteken is lehetett iratkozni, hát oda vezetett az utunk. Na most lehet, hogy a gyerekek iskolai előmenetele iránt az átlagosnál fejlettebb az érdeklődésem, de ez egyáltalán nem mondható el a zeneiskolára. Egész nyáron nem voltunk képesek kikérni a bizonyítványát - azt meg sem említem, hogy az évzárót kihagytuk - illetve évnyitóra sem szoktunk járni. Most másodikos, vagyis harmadik évét kezdi a zeneiskolában, de először van az, hogy beiratkozni beugrottunk. Most is csak azért, mert ha már megérdeklődtem, hogy jut e fuvola Rékának és a válasz igen volt, menjünk is be pénteken, nem volt pofám azt mondani, hogy kösz, de kösz nem....

Szóval 5 után nem sokkal becsámpáztunk a zeneiskolába, ami már eléggé kongott, vagyis előző nap talán már aki akart, elintézte a becsekkolást. Nagy nehezen megtaláltuk az utunkat az emeletre, ahol a szolfézs tanárt elcsíptük. Előre szóltak, hogy fuvola tanár az nem lesz, így azzal nem erőlködtünk.  Meglepetés ért, mert a szolfézs tanár megosztotta velünk minden gondját és aggályát, ami hirtelen nem is izgatott fel, mert láttam, hogy a véleményemen semmi nem múlik, annál inkább kiborultam távoztunk után. Kellett öt perc ülepedés az agyamnak. 

Az van, hogy idén dupla szolfézs lesz az eddigi hétfő - péntek 1-1 óra helyett, ami maga is felér egy kisebb fajta tragédiával, annyira utálják a gyerekek . Rögtön hétfőn, ahogy eddig. 13.40-kor indul az óra és valamikor 15 óra magasságában ér véget. Igen ám, de a negyedikes zeneiskolások (vagyis a hatodikosok) egytől egyik sportolnak is versenyszerűen és nekik ütközik a 16.40-18.10-es szolfézssal a összes edzés. Mind a négyőjüknek. Hallottatok már ilyet? Szóval mit szólnék, ha Rékáékat áttenné ebbe az idősávba és 18.10-kor végeznének? Mivel hozzátette, hogy nem rajtunk múlik a dolog, nagyon nem fontolgattam a választ, csak csalódott  voltam, hogy már megint cumizunk a zeneiskolában. MIndig van valami. Vagy nem jut fuvola, vagy egy némber a tanár vagy ez....

Egyelőre a 13,40-es idősávban vannak, de hogy hogy lesz pontosan, még senki nem tudja. összevonhatná éppen az elsősöket a másodikos Rékáékkal, de azt meg nem akarja a tanár....pedig talán ez lenne a legjobb. Így mikor a bánatban fog tanulni? Főleg, hogy kedden és csütörtökön is hétkor jár haza....Persze két kézzel kapaszkodik a fuvolába (képletesen) és két év furulya után alig várja, hogy kezdjen.....de nekem aggályaim vannak, mi lesz így a tanulással. Ha felsős lenne, nem lenne gond, mert ebéd után hazacammog, megtanul és mehet amerre lát fél öttől....de így....Arról meg infóm sincs, hogy egyáltalán negyedikes hazamehet e ebéd után, de vannak kételyeim. Főleg, hogy egyedül lenne fél kettő és fél öt között itthon.....Hát várom valami megoldásra, csodára, mert ez a negyed hetes befejezése a hétfői napnak nagyon piszkálja a csőröm....

Szombaton reggel elfogyasztottuk fincsi reggelinket és a gyerekeket rögtön tanulni küldtem. Arra akarom rászoktatni őket, hogy uram bocsá, szombat délelőtt mindent megtanulnak és akkor a hétvége szabad. Ez azonban nem sok megértésre és támogatásra talált gyermekeim lelkében, mert úgy fel voltak háborodva, mintha egy életre megvontam volna tőlük a csokoládét. Végül azért nekiláttak, amikor felfogták, hogy nincs más választásuk. Természetesen rekord hamar végeztek, Rékának 3 furfangos matek feladata volt, a nyelvtant, irodalmat nem is kérdeztem, állítólag készen van, egyelőre elhiszem neki és ráhagyom, szoktatom az önállóságra. Kedden felelnek németből a lakásból és hogy ki mit csinál ott. (Pl. A Morzsi kutya húst zabál a kutyaházban. Anya a konyhában levest főz. - jellemző, nem ám, hogy a száját rúzsozza a fürdőszobában vagy áztatja a fenekét a kádban, áááá...na mondjuk, ez már erősebb nyelvtudást feltételez, oké. Vagy: A konyha lent van jobbra...meg ilyenek.) Ismétlő anyag, mivel új német tanárt kaptak, hát gondolom, a tanerő próbálja belőni, mit tudnak és mit nem. Zalán csak háromszor kezdett ordítani, amikor újabb és újabb házikat találtam, de délre simán végeztünk mindennel.

Este fél 7 körül ért haza Tibi, addigra mindent kimostam, kiteregettem (aztán be, mert esett az eső). Kiszaladtunk mamához, mert a gyerekek alig várták, hogy macskázzanak. Kidobtuk őket mamánál, aztán elindultunk bevásárolni. Az Auchant vettük célba, de beugrott, hogy nyolcig van Aldi is, úgyhogy inkább az előtt parkoltunk le és szereztük be, ami kellett. A cicám (Pufi) nagyot nőtt, de ugyanúgy szeret aludni rajtam, mint korábban. Bevittem magammal a házba is, nem engedtem el a grabancát, amit egy idő után elfogadott és hangosan dorombolva bealudt. Imádom. Úúúúgy hazahoznám!!! Későn értünk haza, 10 körül, Zalán rögtön ágyba ájult, engem sem kellett sokáig altatni....

Vasárnap reggel anyunál jártunk, rendszereztem a ruhákat (kinőtt gyerekrucik), ettünk egy igazi mama féle, illatával és ízével múltba röppentő pörit uborkasalátával, tésztával....majd kosármeccset néztünk a tévében, amit Tibi békés, de annál hangosabb horkolása kísért, szegényke a fél ötös ébresztőt követően kidőlt a kanapén és szundított egyet.  Ötre haza is értünk. Ennyi volt a hétvége nagyjából.

Első hét mérlege? Na arról írok egy másik bejegyzést, megérdemli.