Idén elmaradt az sulis anyák napja, mert a gyerekek gőzerővel készültek a Suli Gálára. Igazából nem nagyon értettem az egészet, hiszen tavaly június elejére tűzték a gálát, akkor volt idő szép műsort kanyarítani és gyönyörködni az egyre hatalmasabb (másodikos, de ugye relatív) gyerkőcökben.....idén meg majdnem egy hónappal korábbra?
Valamire ennyire kell a pénz? Ennek semmi értelme. Nagyon nem morogtam,mert az anyák napja is teljesen tantónéni függő, egyeseknél már elsőben sincs, másoknál meg még felsőben is....szóval itt nem a szülők diktálnak valószínűleg. Szóval maradt a suli gála, aminek alá lett rendelve néhány tesi óra, etika óra (már így hívják, nem is tudtam) és ének óra. És még amiről nem tudok.
Nálunk ez egy baromi hosszú rendezvény szokott lenni a Művelődési Ház profin behangosított, bevilágított és mindenféle 21.századi kütyüjeivel ellátott termében, ami idén is zsúfolásig megtelt.
Annak ellenére, hogy 2000 ill 2500 Ft volt egy jegy. Munka után beesni oda nem feltétlenül az, amire az ember vágyik, de 2 éve sem panaszkodtam, idén sem volt gond. Légkondi megoldva (túlzottan is), ülőhely kényelmes, színpadra látás közel tökéletes.... Fél hatkor kezdődött pontban és negyed kilenckor csendült fel a finálé, amit kicsit csalódottan nyugtáztam, még elnéztem volna a bandát. Igazából a felsősök produkciói az érdekesebben, mondom ezt úgy, hogy van két elsős gyerekem, ebből az egyik még csak papíron az. De hát ez a helyzet. A kéttanosok (1A) tiroli népdalokkal indítottak, hát nem mondom, hogy reggelig tudtam volna élvezni.
Zalán meg volt győződve, hogy ovisokat lát. Nem tudtam meggyőzni. Nem mindenki tölt el négy évet a az oviban és nő akkorára mint ő. Tényleg, pontosan nem is tudom, hány centi, de 128-as gatyókat hord és őszre 134-140-et veszek, ha látok valami jót. Sakkpalotások persze a sakkprogram egyik induló szerűjével arattak sikert.
Rékára összességében nagyon büszke voltam, mert két tánc koreográfiával is felléptek és mindkettőben ügyesebb volt, mint gondoltam. Pont most tiltottam le a jövő évre nézve a táncról, mert a tanárnő egy sárkány és fúria egyszerre. Most is úgy rángatta a gyerekeket a színpadon, hogy rossz volt nézni. Na ő legalább nem játsza meg magát, önmagát adja minden közönség előtt. :) De ami a legmeghatóbb volt az én anyai szívemnek, az az önfeledt öröm, ami sugárzott róla. Izgalomnak, lámpaláznak semmi nyoma, lucikolt a reflektorfényben. Később, a Mekis Drive-in-nél sorunkra várva morfondíroztunk Tibivel, hogy te jó ég, ugye nem lesz színész??? De aztán megnyugtattam magam, hogy kiemelkedő tehetséggel azért nem mondta a verseket, szóval talán nem. Persze a színészettel sincs akkora gond.....csak valami normális pályát jobban szeretnék Rékának, már ha lehet választani. Nem lehet. :)
A 3 b műsorában volt pár mondatos szerepe, ami csak kevés gyerkőcnek adatott meg. Angyalként is nagyon helyes volt, imádtam, naná. Ahogy lement az alsósok műsora, volt egy mini szünet, melyben Zalán a színpad előtti két széksor között futott sprinteket. Már vártam, hogy a helyi atlétikai szövetség embere könyörögni kezd nekem, hogy hagy szerződtesse, mint rövidtávfutót, de persze ilyen megkeresés nem érkezett. Ahogy visszacsüccsent mellém, elsötétült a nézőtér és felcsendült megint a zene, magyarán véget ért a szünet, akkor kibökte, hogy ő nagyon-nagyon éhes. HÁHÁ, készültem ám! Lapult egy szelet maradék pizza a táskámban, semmi fokhagyma vagy kolbász, már amilyen gyorsan eltüntette, akár az is lehetett volna benne. Majdnem megveregettem a saját vállam, milyen szuper anyu vagyok, amikor kibökte a ded, hogy most meg szomjas....Mosolyom most kissé a képemre fagyott, ugyanis bár azzal is készültem, azt még az előadás előtti rohangálás során benyakalta. Odasúgtam neki, hogy tűrjön csöndben, nincs egy csepp folyadékom sem. Kibírta.
Legmeghatóbb - a saját gyerekemet leszámítva - mindig a nyolcadikos kis műsora, akik már olyan nagyok, hogy akár gimisnek is elmennének és hát tény, a java ott találja magát pár hónap múlva egy gimis évnyitón. Ez afféle búcsú is a ballagás előtt, hüüpphüpp..... pedig biztos előző nap még ők is elsősök voltak....nincs kétségem. Nekem most az ő műsoruk tetszett a legjobban, mert vicces volt és szórakoztató, habár a 7 B is kitett magáért, egy humoros műsor volt, melyben összehasonlították, hogy táboroztak a gyerekek 20-30 éve és hogy most. Volt kacagás bőven! Hát szóval negyed 9-kor vége lett és nekem volt némi hiányérzetem, az A osztályok kevésbé voltak aktívak (azok a sima osztályok), onnan csak pár versmondó tűnt fel a színpadon olykor.
Szeretem ezeket a gálákat, mert olyan ilyenkor a suli, mint egy nagy család. Ez a kis iskola előnye, ahol csak két osztály van, hogy szinte mindenki ismer mindenkit, összetartó és közösség formáló ereje van.
Túl azon, hogy jó bevétel a sulinak. Szóval jó volt, no. Másnap, ahelyett, hogy dolgoztam volna, sűrűn eszembe jutott a gála és nem feltétlenül az én gyerkőcöm produkciója, hanem úgy általában. Tény, hogy élmény volt. Rengetem munka pedagógusnak és gyereknek egyaránt, amiért elismerés jár nekik.
Lassan hagyománnyá válik, hogy gála után gyorsétterem a folytatás, 2 éve kínait ettünk, idén Mekit. Hazaérve pont Pápai Joci Origo dala következett, ami nekem nem egy minden idők legnagyobb Eurovision kedvence, de ha már ő jutott ki, hát drukkoltunk neki szívből. Jól is sikerült a fellépés, az a hegedű nagyon ott volt minden szempontból. És hát aznap este nem nagyon kellett senkit biztatni az altatásra, bár a gála után Réka erősen túl volt pörögve, a téren cigánykereket hányt a fűben, hm....kíváncsi leszek, pár év múlva hogy vezeti le az adrenalint.
Ma ugye szombat van. Nekem takarítás, mosás, vasalás, ahogy mindig, Rékának szülinapi zsúr délután, a fiúk pedig Nyíregyen vannak a Sóstó Zoo-ban. Remélem, nem áztak el, mert itt szakadt az eső, mintha dézsából öntötték volna.....4-5 között indulnak vissza, különvonattal, amely nem áll meg csak az állatkert előtt - hiszen onnan indul vissza - és Szolnokon, a pályaudvaron. Nem szupi? Kellene egy ilyen fix járat és biztosan sűrű vendégei lennénk az állatkertnek.
Még 3 durva hét a suliból és Isten veled harmadik osztály. Jó gyorsan eltelt... Matekból írnak szerdán, egy utolsó TZ-t. De az nem a vége, mert még egy ÉVES dolgozat is vár rájuk. Nem szupi? Németbő még egy TZ, nyelvtanból még kettő....és nem is sorolom, mert még elmegy az életkedvem. Inkább váltsunk Zalánra, aki 3 hét múlva ilyenkor már képletesen búcsút vesz az ovinak. Ne is szaladjunk olyan előre, mert jövő héten szülinapozunk!!!! 7 éves lesz csütörtökön, te jó ég! Már 7 éven aluli gyerekem sem lesz többé. Még szerencse, hogy ahogy nő, úgy szépül és okosodik, hehe. :)
Itt tartunk. Ajándékok megvannak, a tortát holnap rendelem. A többi meglátjuk. :)
Ja és néhány fotó a gáláról zárásnak. Naná, hogy Tibi készített őket. :)
