Hogy állok a kebelbarátnőkkel? Elég szomorúan. Az egyik nemrégiben kisbabát hozott a világra. (Őt szerettem talán a legjobban mind közül….) A facebook-ról tudtam meg, hogy várandós. Divatos mostanában a kismama fotózás és tényleg gyönyörű képek születtek…csak hát jó lett volna tudna a hírt hamarabb is. Nem kellene, hogy ennyire fájjon, mert már hamarabb nem akart rólam tudni és évekig marcangoltam magam, hogy mért, mégsem jöttem rá az okokra....
Az angliai időkben legeslegjobb barátnőm akkor lépett le, amikor megszületett Réka. El sem jött megnézni. Születése után két hónappal iwiw-en (akkor még volt olyan) írt egy sort, hogy gratulál....Hidegen, mint a jégcsap….Megértettem picit, mert neki nincsen saját csemetéje. Egyszer aztán - már facebook vizein evezve - szembejött velem egy fotó az általános iskolai legjobb barátnőjével, ahogy abszolút boldogságban dajkálja annak a kislányát….Csak az enyém fáj neki, csak rólam nem akart tudni. Világos.
A harmadikkal egy városban lakunk, gimiben ő volt a legjobb barátnőm. Később ugyan kopott a kapcsolat, de legalább nem szakadt meg….Legalábbis eddig. Nagyon vágyik egy második gyerkőcre, remélem, még összejön nekik ,bár talán valahol már feladták, nem is tudom. Ha én kezdeményezek, válaszol, mesél, de vannak kételyeim, hogy én magam, a lelkemről nem is beszélve, érdekelné. Magától sosem ír rám, vagy legalábbis ritkán, hogy hogy vagy, öreglány?
A negyedik – főiskolai barátőm – külföldön dolgozik, a karriere nagyon szép, bejárja a világot, sokat utazik és ahogy látom, jól érzi magát a bőrében. Legalábbis remekül néz ki. Hogy az ő lelkéből mennyit oszt meg velem, nem tudom, merthogy külföldön él és pont múlt héten írta, hogy szeptemberig nem tudunk találkozni. Azt nem mertem megkérdezni, hogy most akkor nem is jön haza addig vagy csak rám nincs ideje…..
Pedig nekem hiányoznak a barátaim, kivel beszéljem ki a dolgaimat? Itt van négy remek ember és mindet elveszítettem, de minimum négyből kettőt. Persze anyukámmal sok mindent meg lehet beszélni és itt van Tibi is...de a barátnő az így is barátnő. Természetes, hogy a barátságok idővel elhalnak? Nem hiszem. Értem én, hogy az idő kevés, nekem is bőven be van osztva, de az embernek akkor is szüksége van a barátaira. Tibi szerint ez szentimentális női duma, mert az embernek ott van felnőtt emberként a családja, a munkája és ez pont elég felelősség, a haveri viszonyokat ápolni ugyan kinek van ideje? Én is nézzek szembe a valósággal, talán negyedévente lenne egy hétvége estém rájuk, az meg nulla. Nem tudom, a mai világban, amikor van viber és skype, facebook és messanger ezer módja lenne a kapcsolattartásnak....
Szomorú dolog ez. Nem is először írok róla, tudom én, rájöttem. Nem múlt el a probléma. Jó oldala a dolgoknak, hogy van nagyon sok jó ismerősöm. Ebből kevéssel tudnék leülni egy jegeskávéra a nyári forróságban, de akad közülük. Aztán hátha ha nagyobbak lesznek a gyerekek és kisebb a rohanás, talán a barátok is előkerülnek és lesz időnk egymásra. Már ha lesz érdeklődés. Anélkül nehéz. Reméljük a legjobbakat!
Óóó milyen ismerős gondolatok...
VálaszTörlésRégen, még Marci baba volt, kb akkor írtam egy hasonló posztot... Hol vagytok régi barátok címmel...
Nekem is nagyon fájó, hogy senki, de tényleg szó szerint senki sincs, akivel összedughatnánk a fejünk,kidumálnánk magunkból a jót és rosszat... Gyakran felteszem a kérdést magamnak, hogy vajon én vagyok ennyire kibírhatatlan, vagy csak idő nincs barátkozni... Reménykedem, hogy az utóbbi..., és ha egyszer időmilliomos leszek körbe vesznek jóbarátok. ...vagy legalább egy igazi..
Érdekes, amiről írsz. Kettőn áll a vásár. Nekem 2 gimis barátnőm van(hatosztályosba jártam,vagyis már ált. sulitól együtt vagyunk)és két egyetemi barátnőm van. Van, amelyikkel hetente beszélek, másikkal háromnaponta és kb. havonta, kéthavonta tali. Időt, energiát kell bele fektetni, volt idő, amikor én többször hívtam őket, mint ők engem, aztán volt idő, amikor változott a felállás.
VálaszTörlésHát, így-így. Elem is írja, hogy meg kell oldani idővel, ugyanakkor meg én is tudom, hogy a mindennapok, a család mellett ez nem mindig sikerül (nekem sem). Aztán meg már úgy megváltoznak a dolgok, hogy már nem lehet a régi hangulatot, cinkosságot visszahozni. Van két régi barátnőm, munkahelyi, közel 20 éves. Nagyon-nagyon ritkán tudunk találkozni, beszélni is ritkásan szoktunk, de amikor összejön a randi, egész este be nem áll a szánk. Na, de az tényleg annyira ritka, hogy már elmúlt az az idő, amikor ha valami történik velem, rögtön hívjam őket.
VálaszTörlésÉs van olyan barátságom, ami elég egyértelműen a gyerekek születése miatt halt el (ő még nem ott tartott, mint én). Mindketten sárosak vagyunk benne. Amikor megpróbáltuk feltámasztani a dolgot, nem sikerült. Elengedtük egymást.
Talán a leggyakoribb kapcsolat az előző munkahelyemről származó barátnőmmel van, de az is ritkás telefonokban merül ki újabban, ritkán találkozunk (általában családostul).
Óóóó, most én is elszomorodtam.
Szerintem ez mindenhol igy müködik, ritka ahol megmaradnak a régi barátságok. Például most amikor Boróval bent voltunk a kórházba a legjobb gimis barátnőm vett fel - sülve/főve eggyütt voltunk és kereszteltük is egymás gyerekeit... most meg total olyan volt, mint egy idegen, irtam volna szomszédot - de a szomszédasszonyom, aki szintén ott dolgozik minden reggel jött a kávéval és egy jó szóval. Ennek már több mint egy hete és még cask rá sem kérdezett, akár a facebookon, hogy vagyunk. Szóval érted - de érdekes egyik megy, másik jön - csak az ember ha megtalálja azt akivel passzol minden és adsz a véleményére, akkor ragaszkodsz hozzá... Szerencsére a másik oldalát is ismerem : van olyan barátnőm, akit 39 éve ismerek és legalább 20 éve a barátom. Szerencsésnek érzem magam!
VálaszTörlésAz iskolás barátságok többsége nálam is félbeszakadt. Nem mind az én hibámból, volt, aki nyomtalanul eltűnt, és Máté születése óta nem tudok róla semmit. Levélre nem válaszolt, egyedül egy telefonszám van a telefonomban, ami céges szám volt 9 évvel ezelőtt, azt meg már nem merem hívni, de kitörölni sem akarom...
VálaszTörlésDe szerencsés vagyok, mert még az oviból lett egy nagyon jó barátnőm, és Máté osztályából is van 2-3 anyuka, akikkel jól megértjük egymást. Nekem ez elég. Többre nem is lenne se időm, se energiám.
Igazad van, inkább örülnék, hogy van egy halom jó ismerősöm és ebből legalább 3-5-tel az iskolás, ovis témát alaposan ki tudjuk vesézni.
Törlés