Hol öregszünk meg?

Tegnap (azóta tegnapelőtt) katasztróóóófális napom volt, késő éjjel tudtam csak elaludni. Rontott a helyzeten, hogy Tiborom házon kívül nem aludt sűrű dolgában, úgyhogy nem volt kihez bújni. Igaz, 11 körül Zalán átmászott mellém és úgy aludtam el, hogy fogtam a kezét....Ma már jobban vagyok, kicsit emésztettem, ami megesett, nem részletezem, hogy mi volt... Rájöttem, azért vannak a rossz napok, hogy értékelni tudjuk, amikor ugyan semmi jó nem történik, de már a semmiért is hálásak vagyunk….ha pedig bármiféle apró, pici jó szembejön, hát oda-vissz vigyorgok az örömtől….

Nem emlékeztem még meg Zalán szülinapjáról. Igazából magát a szülinapját én már megünnepeltem a kis lelkemben illetve a szűk családdal aznap, amikor tényleg született. Szülésélmény, babakori nosztalgia, meg ilyenek... A hétvégi buli csak hab volt a tortán. Ha már torta, azzal sikerült igazi nagy meglepetést okozni neki és tényleg nagyon, nagyon örült. Az ajándékok is betaláltak, bár természetesen a ruhákat megtekintés nélkül a háta mögé hajítatta (eléggé el nem ítélhető módon) Pedig klassz cuccokat kapott, már iskolás méretekben. Kockás inget, jól variálható felsőket, mamától pulcsikat és a ballagásra öltöny nadrágot. 

Anyukám nem tudott eljönni, mert pénteken nyisszantottak le az orra mellől egy bibircsókot és a kötés látványos volta miatt inkább otthon maradt. Pedig a Wales-i herceg nem kapott meghívót. Na mindegy, megértem egyébként. Nekem mégis úgy az igazi, ha ő is itt van és beszélgetünk egy jót.

Egyébként klassz volt a buli, finom lett a brassóim ubi salival, a sós rúd is pöpec lett, az áfonyás muffint sikerült túlsütni…de így is szépen fogyott. Volt viszont a bulinak egy árnyoldala, amihez külön köteg idegrendszer járt volna, ez pedig a tény,hogy a cimbora meg volt hívva a szülinapra. A legjobbik. Ránézésre jámbor egy kisfiú, mint aki kettőig sem tud számolni. No de ha eltűnnek a szem elől a szülők, a helyzet gyökeresen, már-már csodával határos módon megváltozik. Nem tudom, ez minden gyerekre igaz e, Zalánra igaz e, nem kaptam még ilyesfajta visszajelzéseket. Tovább dobott a helyzeten ugye, hogy a két haver szabadon egymásra taláhatott és hát ha azt mondom, hogy teljesen kifordultak magukból, akkor közel járok az igazsághoz. Mint a zabolátlan kiscsikók. Mint akik ittak vagy ettek valami extrán felpörgetőt….

Először is, Máté érkezésekor rögtön leültek a tévé elé. Na ácsi, tévé 5 perc múlva kikapcs. Ezt igen nehezményezték. Aztán az az ötletük támadt, hogy felmennek a netre, ugyancsak a tévén, amit szintén nem díjaztam. Az, hogy leüljenek szépen játszani, legózni, autózni, mint az oviban az egyáltalán nem játszott, helyette rohangáltak, ugrándoztak, szétpakoltak….minősíthetetlenül viselkedtek. Akár a nemnormális. Persze egyfolytában a sarkukban voltam és mondtam a magamét, de nem hagyhattam őket elszabadulni. Középtájon levonult velük az apjuk a kertbe, ami jó döntésnek tűnt….hátha a mozgás kicsit lefárasztja őket....de nem igazán. Fél óránál tovább ott sem volt maradásuk.

Amikor Zalán belepisilt a vízipisztolyba a fürdőszoba magányában, azt gondolom, eljött a mélypont. Ott már akár sírni is képes lettem volna. Állítólag a cimbora volt az ötletszerző, de ott és akkor mindegy volt. Váltig tagadta az apja előtt is Zalánom, hogy mit tartalmaz a fegyver, ám a ravaszt meghúzván sárga cucc jött a fegyverből (bocsi) úgyhogy ezt bebukta…Tornádó, tájfun. Ehhez tudnám őket hasonlítani, pedig csak ketten voltak és én még gondolkodtam, hogy további kettő fiúcskát is meghívok….Hát ebbe a lakásba jobb, ha nem….Szülinap ide vagy oda, kapott büntetést a vízipisztolyos húzásért….Egyébként ami fontos, az jól sikerült, eltaláltuk az örömét és meglepődött kellőképpen.

Tegnap elbúcsúzott apa és fia a „logopédia nénitől”, I.-től, ősszel folytköv, ha továbbra is fenn áll bizonyos hangok hiánya. Vittünk neki virágot és csokit, kivételesen nem felejtettem el. A suli előkészítő megy még pár héten át. 

Megjött az e-mail, hogy jövő csütörtökön lesz a leendő elsősök szüleinek a szülői értekezlet, a legelső. Már vártam, bár ez lehet, hogy határos a mazochizmussal.... 

Ma megnézhettem Zalán DIFER-jét. Ez pont azután volt, hogy térdtől lefelé csurig eláztam a szakadó esőben. 100 méter kb. onnan, hogy leszálltam a buszról. Nem akartam elhinni. Szerintem ilyen sokáig még soha nem volt piros a lámpa a zebránál... És még hálás lehettem, hogy nem esik jég. Becuppogtam az óvodába, alig néztek hülyének.  Bármilyen hihetetlen, még manapság is van ember, aki gyalog jár. Vagy kerékpárral. Vagy busszal. Lassan szégyellem....Na nem mintha lenne két autónk és nem mintha tudnék mernék vezetni. 

Na szóval differ. Az íráskoordináción kívül szinte mindenből 100%-ot ért el. Nem gondoltam, hogy van ilyen. Persze Zalán ugye hét éves, benne van a korban, úgyhogy olyan nagy jelentősége nincs. 97% lett a számolás is, visszafelé százas számkörben nem ment a számolás, ahogy láttam.  Akárhogy is, szép eredményt ért el, szupi! Éppen ideje suliba menni.  

Ennek a hétnek majdnem vége, pénteken szabin leszek, de jövő héten sajnos nagyon sűrű lesz a program. Réka írja a maga kis-nagy TZ-it, egyiket a másik után, pl. matekból éves dolgozatot, ez kb. hétfő-kedd-szerdára igaz lesz. Szerda délután szülői értekezlet a kirándulással kapcsolatban (Réka- erdei iskola). Csütörtökön Zalános szülői, ama első és pénteken Zalán elballag az oviból. Kemény hét lesz, nem mondom, jó lenne túl lenni rajta. Ez a hétvége is biztos, hogy a tanulásról fog szólni. Milyen vidító, hogy pont gyereknap is lesz! HOgy aztán Rékát hogy bírom tanulásra, nem tudom...Majd lesz ahogy lesz.

Ma ismét volt egy lakásnézegető. Az ingatlanos hozta, állítólag egy éve keresnek lakást, eddig eredménytelenül. Itt le is vontuk a kellő következtetést, hogy kár a gőzért. Nem a mi otthonunkról álmodik ez a pár sem.... Az igaz, hogy előttünk egy panel lakást néztek meg, ami kevés esetben lehet álom otthon, persze NÁLAM, ízlések és pofonok....Majdnem azt morogtam a telefonban az ingatlanosnak, hogy bocs, de passzolom ezt a lehetőséget, de végül hallottam magam, ahogy beleegyezem, hogy fél hatkor jöhetnek. Fél hat előtt öt perccel felborítottam az öt literes savanyúságot a kamrában. El tudjátok képzelni? Felmostam ugyan, de a mosógép alól folyamatosan szivárgott a mama fél uborka leve, amiből, mit mondjak, nem sajnálta ki az ecetet. Háttööö...nem is maradtak sokáig a drága vendégek. Feltűnően gyorsan távoztak. Jól tették, mert így hamarabb össze tudtam ütni a palacsintát....Próbálom szokni, hogy itt öregszünk meg. Annak ellenére, hogy az utóbbi időben egy hét alatt két pasasnak is tetszett a kégli...