Így kezdődött - NOSZTALGIA

Hétfőre (2007. április 16.) egyenesen tűkön ültem, a 16. dpo-nál tartottam, a ciklusom 31. napján....Piri anyó már 3 napot késett nagyjából. Pokoli messzinek tűnt a szerda reggel....Délután nem bírtam tovább, az ebédszünetben beugrottam a drogériába. Elszántan meg sem álltam a tesztes polcig és farkasszemet néztem a kínálattal. Most másfajta tesztet kerestem, csak az volt a szempont, hogy ne "mártogatós" legyen. Mert az nem nekem való, valami egyszerűbb kellett a magam fajtának. Mint kibiztosított kézigránátot, úgy vittem a pénztárhoz a kiszemelt példányokat. Nem volt a fejemben semmilyen koncepció, hogy a szerdára időzített tesztelést előbbre hoznám, de az irodában égette a táskámat a kis csomag, képtelen voltam dolgozni. Újra és újra csak a széken terpeszkedő táskámra sandítottam.

Fél 2 tájban nem bírtam tovább, felpattantam és kivágtattam a WC sötét félhomályába zsákmányommal. Rövid úton idegrohamot kaptam. A teszt valóban másfajta volt, mint amit elszúrtam szombaton, na igen, annál csak bonyolultabbnak tűnt. Most is reszkető kézzel próbáltam a sötétben kiokosodni magam a használati utasításon, de nem sok türelmem volt hozzá.  Mérgemben összegyűrtem, kisimítottam néhányszor a papírost, közben magamra zártam az ajtót, nehogy a toalett forgataga megzavarjon.

 Elvileg fordítgatni kellett a tesztet erre arra ilyen és olyan szögben. Izgalmam olyan intenzív volt, hogy nem tudtam igazából koncentrálni az utasításokra, mindent háromszor el kellett olvasni, hogy egyszer felfogjam...."A fenébe, mégis merítőset kellett volna venni..... Csak nem rontottam volna el rögtön kettőt zsinórban. De most már mindegy."  A budiban olyan sötét volt, hogy nagy hiányát éreztem egy zseblámpának.

Végül nem is sikerült az előírt időtartamig pisilnem a kis furmányos tesztre, bántam is én. Végre végeztem. Nagyot sóhajtottam  Lehajtottam a WC tetejét és rátelepedtem. Már csak ki kellett várni....Ma is emlékszem, fel tudom idézni a radiátor színét és típusát, az egész közeget, ami körülvett. Csak bámultam üveges szemekkel a radiátorra. A tetején nyugodott a teszt, mivel az egyetlen vizszintes felület ez volt odabenn. Közben a szívem majdnem kiugrott a helyéről...Egy perc múlva felpattantam, mint akibe villám csapott és megkuksiztam az eredményt. Semmi. Negatív. Ez meg hogy lehet?? Ekkor jöttem rá megrendülten, hogy lelkem mélyén, tudat alatt én nagyon is számítottam a pozitív eredményre. Csak valami rejtélyes módon, még magammal sem álltam szóba, hogy ezt bevalljam magamnak. Ez furán hangzik, de valahogy így volt. 

Kivert a víz, visszaültem a wc tetőre, ami nagyot nyekkent alattam és zavarodottan azon törtem a fejem, hogy akkor mi is van velem? Hogyhogy nem jött meg és terhes sem vagyok? Miért van a hőm az egekben???? Talán valami ciszta? Vagy tényleg a hormonjaim szórakoznak velem?....Eltelt még 2 perc, és amikor  már semmi értelmes és nem értelmes gondolat nem jutott eszembe újdonságként, mely a jelenlegi helyzetemet jól leírta volna, vetettem egy utolsó reményteljes pillantást a tesztemre. Golflabdányira dülledt mindkét szemem. Ott volt a másik csík......Ott volt....Először alig mertem lelegzetet is venni, nehogy leheletemmel elpárologtassam a csíkot és  a szemem sem mertem levenni a tesztről...Még eltűnik itt nekem a bizonyíték. Feltéptem az ajtót és kivittem a fényre a toalett sötétjéből. Édes Istenem, tényleg ott volt, nem a szemem káprádzott és nem is képzelődtem.  Soványka, rózsaszínecske, haloványka, meg sem közelítette a kontrollcsík erősségét. Mindazonáltal kétség kívül az enyém volt. Létezett, nem csalás, nem ámítás!

El nem tudom mondani, mit éreztem. Más lett minden azonnal.... Számítottam erre, mégis az esélye olyan kicsi volt. Hiszen még csak az első aktív ciklust írtuk HSG után...Alig kaptam levegőt és annyi gondolat röpködött a fejemben, miközben egyet sem  tudtam igazán elkapni, hogy zúgott szegény. Mindig úgy képzeltem, hogy majd ugrándozom örömömben fel-alá, mint egy őrült bakkecske, és közben majd szétvet az öröm.

Most nem ugráltam sehová. Talán ahhoz  túl nagy dolog volt ez, kicsit sokkot is kaptam, el sem akartam még hinni....Nem tudom. Pislogtam a tükörképemre, mélyeket lélegeztem, a mosolyt persze nem lehetett letörölni a képemről. Kezet mostam, megmostam az arcomat is, újra mélyeket lélegeztem.... és megint a tesztet bámultam.

Volt még hátra néhány óra a munkaidőmből, visszamentem hát az irodába. Már nem teljesen ugyanaz az ember voltam, aki néhány perce kijött onnan......

Hát így kezdődött....