Ülepszik

K. (a Rékaverő) átjött délután egy csomag gumicukorral és bocsánatot kért. Réka mosolyogva elfogadta a gesztust és megölelte K-t. Azt már nem kell tudni K-nak, sem az anyukájának, hogy milyen erőfeszítésbe került, hogy a kertben játszó Rékát kiküldjem a kapuba, az istennek nem akart odamenni...Játszottak egy bő órát, boldogan, vidáman, kinn és benn, majd anyuka jött és hazavitte a lányát. Igazából nem is akarta itt hagyni, én mondtam, hogy szerintem jó ötlet lenne. Nem gondolkodtam, csak az ösztöneim mondták, nem tudom, mennyire volt okos dolog. De miért ne?

Egyébként korábban felnyomta a vérnyomásom az anyuka sikeresen, még szerencse, hogy úgy éreztem, a személyes találkozóhoz még nem tudok eleget, meg az idegrendszeremet sem éreztem elég stabilnak, továbbá nem szerettem volna, ha Réka fültanúja lesz az egésznek....Anyuka azt állította, hogy Réka máskor is belevágott már a hajába, rendszeresen csinálja, sőt, másnak is fel szokta ajánlani, hogy belevág. Ez olyan égbekiáltó hazugság, hogy nem is tudtam minősíteni. Persze a forrását nem volt hajlandó megnevezni, talán jobb is.

Azt elfogadom, mert kénytelen vagyok, hogy ő a saját gyerekének hisz, Rékának meg nem, pedig K. sok olyat mesél otthon, amit Réka egyébként meg szokott cáfolni. Ezzel nem tudok mit kezdeni, az ő szava az enyémmel szemben, illetve a gyerekeké. Még mindig pipa vagyok egyébként K-ra, az a tipikus sz---keverő...már bocsánat. Most hogy kibékültek, valamelyest megnyugodtam. Nem mintha ez bármit is jelentene. Bízom azért abban, hogy nem lesz folytatása, de sajnos arra is fel kell készülni, hogy lesz....Hogy akkor mit csinálok Réka védelmében, nem tudnám megmondani.

Délelőtt beszéltem az egyik anyukával, akinek a kislányához újabban húz Réka és aki végül kiszedte a vécéből péntek délután. Szerint K.-éknál van baj, nem kicsi, hiszen ők azok, ahol csak az ötös jó és néha még az sem elég, ha nem 100%. A kislányban pedig olyan feszültség épül otthon, amit csak az iskolában tud levezetni....Ebben lehet valami, német dolgozat előtt pl. már öt órakor fenn volt és nem tudott aludni az izgalomtól. Én eléggé megijednék, ha Réka így viselkedne....

Azt még mindig nem döntöttem el, hogy mi legyen az ofővel, most a következő lépés az, hogy azzal a kislánnyal ill. anyukájával beszélek, akit K. leginkább csúfol (persze valahogy nem azt verte meg) és aki jelen volt, amikor az ugrókötél elbánt vele. Aztán meglátjuk.