Az ő napja

Amikor új kollégát kaptam annak idején Z. Zalán személyében, még nem gondoltam, hogy belátható időn belül nekem is lesz egy kisfiam, akit pont Zalánnak hívnak majd. Addig erről a pasi névről csak az Arany vers jutott eszembe. Na jó, Vörösmarty, marha vicces vagyok, nem? Közben elröppent 4-5 év felettünk. Ami azt illeti, Zalán egyébként jó minta volt személyiségileg, ha a "nomen esto omen"-nek tulajdonítunk jelentőséget..... okos volt, szelíd és a türelme végtelen. Egy kicsit hasonlatos Tiboromra egyébként, hehe. :) Ha jól emlékszem, gépészmérnök diplomája volt és a főnök lányának udvarolt, más hibája nem volt. 

Na szóval Zalán. Ma már csak nagyon ritkán jut eszembe, hogy valaha Marcit szerettem volna, egy Dávid Mártont (Tibi: az ő fia nem liba!!!), vagy éppen Gergőt (Tibi: Az a haverom, neve, foglalt!!! - a cimboráról évek óta nem hallottunk csak hírből.) Zalán az Zalán a maga huncutságával, vagányságával,  őszinteségével, az angyali szépségével, seprűs szempilláival és a többi és a többi emlengős cucc....Hány féleképpen mondtam már ki a nevét az elmúlt csaknem 7 évben! Felháborodva, megbotránkozva, lágyan olvadozva, szerelmesen, alig látva a pipától...volt már itt minden. 

Boldog névnapot, drága kisfiam!!! 

Azóta kevésbé foghíjas, pedig ez a két egy hónapos sincs :))

Perszehogymegérintett.....

Van összefüggés

Jaaaaaaj, nagyon betett nekem ez az óraállítás..... Újabb bizonyíték arra, hogy öregszem. Mert eddigi kis életemben nem volt vele gondom, legalábbis nem emlékszem rá. :)) Az öregedés másik áldásos hatása, a felejtés....Hétfőn ugye héttől kezdődik a meló (bár a szokásos KÖZÖS ÜLÉS elmaradt) vagyis régi idő szerint már HAT órakor benn ültem az asztalkámnál. Ami még rosszabban hangzik, hogy 4.45-kor keltem!!!! Így már nem meglepő, hogy tegnap sok agytevékenységre nem voltam jó a munkahelyemen, főleg, miután 11 körül heveny nátha tünetei jelentkeztek rajtam. Kellett nekem vasárnap a süvítő szélben beszedni a ruhákat egy szál kis könnyű pólócskában! Végül aztán bepörgött a nap és szomorúan vettem észre, hogy 4 óra, mehetek haza, mert éppen valami izgalmasra bukkantam. Itthon aztán befejeztem abban a fél órában, amíg a gyerekek áztak a kádban, öltözködtek, vetkőztek, vakaróztak, verték egymást, birkóztak, fogat mostak, meg ilyenek.....

Tegnap jött a vevőjelölt a feleségével együtt kb. hat óra magasságában. 50 körüli pár, gondolom, a gyerekeik már felnőttek, kirepültek vagy legalábbis, mással tengetik életüket. Volt a folyosón egy kék Ikeás szatyor, ott  a kapu körül, tele van visszaváltandó üvegekkel. Még tavaly nyári is van benne. Úgy volt, hogy hétvégén bedobjuk az Auchan-éknak, de végül csak az Aldiig jutottunk. Hát ezek nem belenéztek? Jé, van benne Csíki sörös üveg, akkor rossz emberek nem lehetünk. - rikkantotta a pasas. 

Mondtam már, hogy utálom árulni a kéglit? Inkább 1 egész munkanap...nem, kettő....mint egy vevőjelölt. Réka éppen a matek házija közepén tartott, amikor csöngettek. Érett 9 éves nagylány, ezért igen büszke voltam rá, amikor buliból bemászott az íróasztal és a fal közé és onnan pislogott. Zalán előszedte az iskolatáskáját, gondolom, villogni akart, mekkora fiú is már…hát villogott az én szemem, mert mindent szétdobált, amit a táskában talált, csomagolás, pénztárca, tolltartók, zacskók…repült jobbra és balra minden. Majd villantott egy ezrest, hogy neki milyen sok pénze van. 

Később (még mindig vevőjelöltestül) előhozták a kilós Aldis kakaóport, átvitték a hálóba és azt ették, amire csak akkor döbbentem rá, amikor megpróbálták a dobozt visszacsempészni a konyhába. Eléggé félre állt a szám, szemem között két mély szakadék, azaz ránc....

A vevő jelölt hitetlenkedve fogadta, hogy nekünk 9000 a gázszámlánk és ebben a melegvízgyártás is benne van, úgyhogy kért egy elszámoló számlát. Hogy mennyi volt a ráfizetés. Nem totál egál? Már március van, új átalánnyal. Lelki szemeim előtt láttam, hogy a mappás szerkényben mi minden lapul, és mennyi időbe kerül, mire megtalálom a kérdéses csekkszelvényt....így rögtön megtagadtam a kérést nagy udvariasan. Majd valamikor máskor szívesen, ha lesz legközelebb, pont most nem. Időpontra szívesen előkeresem.

Mire legközelebb a gyerekekre néztem, Zalán megtalálta a dugi mogyorós csokit és betermelt belőle valamennyit. Onnan tudtam, hogy tiszta csoki volt a szája környéke. Pont mint amikor 2 éves volt. Semmi fejlődés ezen a téren. :)) Aggódva néztem az órámra, fél hetet írtunk és még csak elő sem készültem a vacsorával. Nem volt rá esélyem sem, hiszen jöttek lakást nézni. Hogy vennék ki magát, hogy kavargatom a rizses húst, pöfög a gázon a brokkol és a karfiol!? Életszerű, az biztos. 

Szóval Zalán a csokis képével belebújt előbb a saját, majd a mi ágyunkba is – Isten velünk volt és semmit nem kent össze – nagyon profi – amikor az egyik vevőjelölt fel kívánt mászni a tetőre. Meg is tette, én meg közben Tibi téli dzsekijét tapogattam ostobácskán, merthogy az pont a lépcsőfeljárón lógott mosásra várva (hiszen kitavaszodott). Amikor a vevőjelölt (VJ)  végre lemászott a tetőről, a gyerekek tejet vettek elő és kukoricapelyhet, éreztem, hogy MOST kellene pizzát rendelni, de talán már az is késő lenne, a gyerekek farkaséhesek. A VJ érdeklődött, hogy ugye ki tudunk költözni 30 napon belül? Mert ő olyan lakás fog venni, akármelyik is legyen az, ahová 30 napon belül be tud cuccolni. Pislogtam hármat egymás után és nem mondtam,hogy ki van zárva. Tibire gondoltam, hogy ő mit felelne. Egyébként megtudtuk, hogy választhatunk devizanemet is, hogy miben kérjük az ellenértéket, már ha ugye…megveszik. Itt egy kicsit nyüszíteni lett volna kedvem kínomban, mert hát nem tesszük el a pénzt dísznek, belefolyik az úgyis egy másik ingatlan árába.

Ahogy végre távoztak, rávetettem magam a konyhára, hogy mielőbb készen legyen a rakott kel, ami egyébként kel híján rakott brokkoli és karfiol lett és nem is mesterművem, inkább kicsit diétásra sikerült. Mindegy, de vacsora volt. Zalán az első falat után közölte, hogy ő utálja a rizst. Mióta? - hördültünk fel egy emberként Rékával. Zalán öklendezett még párat  a vacsora felett, agonizált egy sort, de azért csipegetett. 

Este hulla fáradtan dőltem be az ágyba, legalábbis úgy éreztem, hogy majd frankón aludni fogok, mint a bunda, de eszembe jutott, hogy még csak 10 óra, vagyis múlt héten még csak 9, úgyhogy nem is vagyok álmos!!! Ettől pláne kiment szememből minden álom és csak forgolódtam és forgolódtam. Végül elszenderedtem, nem volt gond, de az ébredés, a háromnegyed hatos, vagyis háromnegyed ötös megint keserves volt. Nem tudom, hány nap kell mire átállok, de remélem, folyamatban van. Este hazafutottam a vívóéktól, míg Réka tekerte a bringám. Nagyon jól esett, igaz lehet az, hogy a futásnak és a boldogsághormonnak van köze egymáshoz. 

Szép hetünk lesz?

Újabb nyugis, békés hétvége áll mögöttünk. Folytattam a húsvéti sütögetés főpróbáját, most a második körrel, vagyis a fahéjas kiflivel. "Csakapuffin" recept ez is, http://csakapuffin.cafeblog.hu/2017/03/22/megvan-a-husveti-szezon-sztarja/

akárcsak a répatorta (bár azt inkább Rachel Allen követte el előbb) és mondhatom, tökéletes lett. Vagy hát majdnem. Pihepuha, kelt tészta, mely a mikrónak hála még másnap is friss ízű, benne fahéjas cucc....Maga a tökély ízileg. Amin még van mit csiszolni, az a méret (elég nagy kiflik lettek és az első tepsiből ki is folyt a fahéjas,vajas, barnacukros cucc) és hogy 15 dkg cukor sok volt nekem (bár véleményemet senki nem osztotta). Szóval befutó lehet a kelt tészta kategóriában ez a kifli, fele részben nutellával töltve, vele részben fahéjjal cukros vajjal. Már látom, megint bajban leszek, hogy mit süssek húsvétra, hogy bele ne szakadjak és sokféle finomság is legyen. Mert hát a répatorta és a kiflik mellé még kellene valami. Esetleg valami sós? Vagy kókuszos? Még nem döntöttem el. 

Zalánnak viszont névnapja lesz a héten és máris izgalomba vagyok, hogy jól sikerüljön minden. Múlt héten egyeztettem a legjobb cimborája anyukájával és szombaton átjön a pasi játszani. Az oviba valami kekszet kellene sütni, nehogy az legyen, hogy házi készítésűt nem lehet (mert ugye nem lehet) , arra meg rá lehet fogni, hogy bolti. Blokkot nem szoktak kérni. Habár a reszelt túrós nagyon vonzana és állítólag nem is bonyolult elkészíteni. Na mindegy. Szerdáig még kitalálom. A névnapja csütörtökre esik egyébként, ráadásul Törpsuli utolsó forduló is lesz aznap, úgyhogy maga a névnap sem lesz unalmas.

A történelmi esemény pedig, hogy megvettük Zalán iskolatáskáját. Váratlan fordulat volt, igazából nem terveztük még, de olyan jól állt a hátán és annyira megfelel minden követelménynek, hogy kár lett volna otthagyni. Bár én megtettem volna, csak amikor Zalánnak szóltam, hogy erre még aludjunk egyet, tegyük szépen vissza, valami megcsillant a szemében és nekem végem volt, hát persze, hogy megvettük. 20% lejött belőle - külön rákérdeztem az egyik eladótól, a pénztáros pedig együttérzéssel nyújtotta felém a csaknem ezer forintos kupont, amit az összvásárlásaim miatt kaptam és majd levásárolhatom. A táskához van pénztárca, két tolltartó (az egyik töltött) és tornazsák is, bár ettől még drága volt....Remélem 3-4 évet kibír, ugyanúgy, mint Rékáé, ő még jövőre sem szeretne új táskát, ugyanazt nyúzza, mint elsőben...bár meggondolhatja magát még szeptemberig. 

Nem sokat tanultunk Rékussal, logopédia pedig egyáltalán nem volt Zalánnak. Kedden viszont nincs ovi, úgyhogy remélem, majd gyakorolnak Tibivel óra előtt...Rékáék matekból az osztást gyakorolják, nyelvtanból még nem fejezték be az igéket, lényeg a lényeg, nem volt sok házi. Szerencsére. Viszont észnél kell lenni a héten, mert tele lesznek programmal a srácok. Holnap jön délután egy vevőjelölt lakást nézni, kedden nincs ovi, de Rékának tehetségnap, úgyhogy táncruha, cipő, teljes harci díszt össze kell szedni. Zalánnak logopédia és sulielőkészítő, Rékának délután vívás. Szerdán úszás Zalánnak, délután vívás. Csütörtökön névnap, délután TörpSuli, szintén Zalánnak. Pénteken még nem tudom, mi lesz, de biztos nagy megkönnyebbülés lesz, amikor négy órát üt az óra. Már az ebédidő is szupi szokott lenni. Ami a dolgozatokat illeti, kedden felelnek környezetből a fákból és németből is a 12 képből, ami fel volt adva. Másról egyelőre nem tudok. 

Ma átnéztem a szekrényeket, kiselejteztem két zsák szemetet, elpakoltam a kinőtt ruhákat, takarítás, mosás, vasalás, szóval csak a szokásos móka ment, de tegnap meglátogattuk Hubi kutyát mamánál, akit már jópár hete nem láttunk. Hogy az milyen cukorfalat!!! Kuvasz féle és kétszer akkora lett, mint amikor először találkoztunk vele, de nagyon játékos és szereti a simisimit. Amikor hazaindultunk, kicsit értetlenül nézett utánunk, majd lehuppant Mama virágainak közepébe, akár egy fészekbe. Mama mindet némi fásultsággal figyelte. Jó kutya pedig, egyelő még nem rágott szét semmit. Délután a gyerekek átruccantak egy órácskára a szomszéd kisfiúhoz, aki szintén cimbora. Tibi horkolt Mama kanapéján, én is majdnem elbóbiskoltam a Mr Bean-es filmen és arra gondoltam, milyen ritka az ilyen nyugis félóra és milyen finom is tud ez lenne. Na másnap, azaz ma már nem volt ilyen pihenős a vasárnap, de nem panaszkodom.

A 3 nap alatt lepergettem a The Knick első évadát (összesen  10 részes) Igazából megint becsapott az első epizód, mert ez egy igen jó film szerintem, szerethetőek a karakterek és bámulatos az orvostudomány, vagy legalábbis, amit azóta (és egyáltalán) elért. Azonban ugyanaz a problémám vele, mint a Vészhelyzettel: ebben sincs igazán boldog ember. :)) Pedig ismerek nem is egy tök boldog és elégedett orvost/eü dolgozót a való életben, szóval ez nem egy Mission Impossible,..Itt meg azért van bőven dráma és tragédia. Az első évad vége semmi jót nem vetít előre, ami rosszul sülhetett el, az rosszul is sült el sajnos.... 10/8, ha pontozni kellene, ha a Downton Abbey 10/10....Homeland 10/7.

Na jöhet a hét záróprogramja : a vasalás, rendezkedés, készülődés a következő hétre. Szép hetet mindenkinek! :) 

3 dinnye a fűben

Tegnap, főzés közben elkezdtem nézni egy új sorozatot, amiről el is feledkeztem, hogy kölcsönkaptam pendrive-on. Az a címe, hogy The Knick. Utánanéztem, az a magyar címe, hogy a Sebész. Ahogy saccolom, a XX. század elején játszódhat és az a lényege, hogy örüljön az ember, mint majom a farkának, hogy a XXI.-ben él, amikor már egy sor nyavalya, állapot, baleset túlélhető az orvostudomány vívmányainak hála. Nem úgy, mint  100 éve. Persze nyilván nem ez a lényeg, csak az én kitekert gondolkodásomban ez csapódott le. Rögtön az első részben egy  elöl tapadt lepényes kismamát tolnak be az előadóterembe és próbálják megcsászározni. Olyan az egész helyiség, mint egy mini parlament, ahhoz hasonlatos, ahol korábbi korokban boncolásokat tartottak és mindenféle bemutató műtétet. Amikor kb. 3 liter vért leszívnak, az anyuka meghal gyerekestül, vagyis valami módszer tizenkettedjére is kudarcot vallott. Bevallom, nem bírtam végignézni, elég sokáig kínlódnak, mire a katasztrófa beüt.... nem véletlenül nem engedték anyuék, hogy eü pályára menjek. Összesen két évadot élt meg a sorozat, mert állítólag eleve csak ennyit terveztek, de ha minden rész ilyen, nem csodálom, hogy nincs igény harmadikra. :)))

Reggel megint átolvastam mit írtam tegnap. Lehet, hogy félreérthető voltam. Mindig azt hiszem, hogy aki olvassa az én kis fogalmazásaimat, az ismeri is a mi életünket, ugyanolyan az észjárása és x-ről ugyanúgy y következtetést vonja le, mint én. Ám ez azért nem minden esetben van így. Hogy is lehetne, hiszen nem vagyunk egyformák. Szerencsére. Azért Zalán nem mostohagyerek és én nem mostohája vagyok, szerintem bizonyos szinten elnézőbb is vagyok vele, mint Rékával (az egyetlen fiam, ugyebár). Tény, hogy kevesebbet foglalkozom vele, feladatlapok, készségfejlesztők felejtősek. Igaz, nagycsoportban Réka sem készségfejlesztőzött már, kinőtte mindet, ugyanígy Zalán is. Minimál kreatívkodás van itthon, de szokott rajzolni, gyurmázni és legózni is. Szoktunk társasozni. Szeretetben és figyelemben nincs hiánya. Apás, úgyhogy gondoskodunk róla, hogy apai figyelem is legyen bőven. Amiben Rékának nem volt része, csak az oviban, az viszont Zalánnak egészen pici korától végtelen mennyiségben rendelkezésre állt, ez pedig a szabad játék a tesóval/gyerektársasággal. Az, amiről annyira mondják, milyen marhára fejleszt. Nem magyarázom tovább a bizonyítványom, mert tény, hogy az iskolai dolgokat soha nem felejtem el, az ovisakat meg elég sűrűn, de jövőre - főleg, ha egy suliba járnak - nekem is könnyebb lesz, mert automatice nagyobb a fegyelem a suliban. Nálunk meg aztán pláne....Erről ennyit.

Nézegettem a múltkor lehetőségeket a nyaralással kapcsolatban. Nagyon elszomorodtam. Most, hogy Zalán 7 éves lesz, már mindenhol "fizetővendéggé" lépett elő. Egy vagyon egy balatoni nyaralás 5 nap, félpanzió, négyőnknek. Iszonyat felmentek az árak vagy mi vagyunk túl sokan. Valószínűleg falusi vendéglátásba megyünk , esetleg apartmanba, ahol frankón főzhetek, mosogathatok, mint itthon vagy ami még valószínűbb, nem vízpartra. Egyelőre tanácstalan vagyok Ha rajtam múlna, itthon maradnék és olvasnék a hűs szobában, vagy tévéznék, ilyesmi. Az a kikapcsolódás, ha nem kell menni sehová. De persze ez nem gondolom egészen komolyan....Persze biztosan találunk valamit, ami pénztárca barát. Nekem egyébként egy szocreál szálloda tűrhető konyhával és saját stranddal teljesen elég lenne, főleg, ha északi part, de még nem ástam bele egészen magam a kínálatba. Majd a tavaszi szünetben, amikor otthon leszek szabadságon. Ó, jeee.....

Ami a táborokat illeti, Réka csak az atlétika táborhoz ragaszkodik, amit a suli szervez a gyerekeknek. Ehhez képest borsos az ára - szerintem - 16 000 Ft. Ebben benne van az edzés ára, egy egy fogásos ebédé és a délutáni strandbelépőé. Jövőre király lesz ezért 32 000-t kiadni.....A tavalyi 2 hetes Napsugár gyerekházas tábor után nem kapkod Réka. Pedig az a városban a legolcsóbb. :) Egy hétre még lehet, hogy rábeszélem, mert egyébként jó kis tábor ez és tavaly is olyan sok szépet alkottak, varrtak, szabtak, ragasztottak, ilyesmi. Összesen  3 hét szabira jövök a nyáron, vagy inkább 2,5-re, szóval kb 7 hetet kellene lefedni. Ebből 2-3 a tábor, a maradék 4 az Tibis/mamás lesz. Zalán tiltakozik minden tábor ellen, mint ördög a szenteltvíz ellen. Az ovi korán be fog idén zárni, június közepén máris és ki sem nyit majd csak augusztus elején. Ügyelet szinten. Azt biztos nem fogjuk igénybe venni....Nem most fogjuk elkezdeni, amikor más suliba megy ősztől, bár ha lennének ott cimborák, Zalán nem tétovázna. :)

Huh, nagyon fáradt vagyok.....pedig fahéjas kifliket akartam ma sütni és a gardróbban is pakolászni szerettem volna, de hulla vagyok. Elég lesz rendet rakni és ülni a kanapén, mint egy dinnye a fűben....Még a pislogás is tud fárasztó lenni.

Puszi mindenkinek!

Hirtelen ránk szakadt a nyár. Tegnap leszaladtam lefotózni a kutyaházat,  nagyjából kora délután, mert egy darab még figyel a készleten (alapvetően nem kutyaházakat árulunk, bár végül is ez is fából van....) és már nagyon el szeretnénk adni. Na ez egy béna mondat, Réka is jobbat ír, de mindegy. Szóval mire nagy nehezen lefotóztam mindenféle szögből az ebpalotát, majdnem napszúrást kaptam. Nyilván picit túlzás, de huhh....nagyon fura volt március végén a kb. 25 fok!!!

A nap híre, hogy a keresztlányomat, aki tizedikes (szóval másodikos gimis az Apáczaiban), felvették a Milestone suliba. Erről én sokat nem tudok (bár a tandíját ismerem), de tesóm szerint annyi a lényeg, hogy a gimnázium mellett ide is jár majd, itt a tanév májustól-májusig van és aki ezt elvégzi (két éves, szóval érettségivel párhuzamosan lesz vége) egyrészt közelebb kerül ahhoz, mi is érdekli igazán (politológia, pszichológia, szociológia....D. esetében). Egyrészről. Másrészről nagyobb az esély külföldi egyetemre (angol vagy amerikai) való bejutásnak. Rögtön elképzeltem, hogy a Harvardra fog járni vagy Oxfordba....számomra szinte felfoghatatlan távlat. Egyébként ez nem is igaz, mert ami legeslegelőször eszembe jutott az az, hogy D. valami külföldi egyetemre fog járni és soha többet nem jön haza. Mármint életvitelszerűen, ahogy ezt mostanában, az iskola beiratkozás kapcsán sokat hallom. És akkor elszomorodtam egy kicsit, hogy de kár....csak azután ráztam fel magam azzal ,hogy milyen klassz is lesz, ha tényleg valami menő egyetemre bejut...

Tibi beszélt megint kedden Gy. nénivel, aki a nevtanban Zalánnal foglalkozik. Faggattam Tiboromat, hogy mit mondott Gy. néni, mit mesél Zalánról, bökje már ki, de azt felelte, hogy nem nagyon emlékszik rá, de megint nagyon megdicsérte. Na most én abból is felejtettem ezt-azt, amit Tibi mesélt, így csak annyi maradt meg, hogy TERHELHETŐ és ügyes és jó lesz neki a kéttannyelvű oktatás. Azon gondolkodtam, hogy én milyen szintű zseninek merném ajánlani a kéttannyelvű sulikat....pedig Zalán nem is zseni....Aztán meg azon morfondíroztam, hogy túlmisztifikálom ezt a kéttannyelvű dolgot,  és beszéltem tesómmal, hogy az milyen volt, amikor harmadikban elkezdték a gyerekek angolul tanulni a környezetet??? Azt felelte, hogy döbbenetes és bámulatos volt egyszerre, neki ijesztő, de a gyerekeknek természetes. És hogy ne izguljak, mert úgy sem nekem kell dogát írni harmadikos környezetből, hanem a gyerekeknek. Persze ezen nem parázok, egyrészt mert Zalán ovis, szóval elég beteges lenne szoronganom a harmadikos környezet ügyén. Másrészt mert ugyebár a fene sem tudja, hogy egyáltalán felveszik é....

Tibi azt is megpendítette, hogy egyszer beszélhetnék Gy. nénivel...Ez igaz, de még valahogy nem tudtam rászánni magam, de egyszer Tibi is ott van, mint értelmes ember megszemélyesítője, nekem meg a kedd az olyan napom, amikor fél hétig, azaz a vívás végéig szabad vagyok. És itt következik kis életkém következő dilemmája, nevezetesen, hogy maxi figyelmem csak az elsőszülőttemre terjed ki, Zalán - és ezzel szembe kell néznem és változtatnom rajta - kiesik a látókörömből. Sajnos ez a jelenlegi helyzet. Ott van ugye a meló, az kb. 8 óra, meg amit itthon általában idegeskedem bizonyos helyzetekben, persze nem mindig. Aztán ott van Réka és az ő tanulmányai. Aztán itt van a háztartás, azon belül is, hogy legyen mit enni itthon, tiszta ruha a szekrényben. Hogy milyen a tisztaság foka a folyosó padlóján vagy a könyvespolcokon, azt fedje jótékony homály. Mindezek kb. 90%-ban lekötnek, illetve még itt van anyukám, akire rá kell telefonálni, hogy jól van e, mire van szüksége és ilyesmi illetve, amikor nagyon fáradt vagyok, minden türelmem össze kell szednem, hogy végighallgassam valami számomra abszolút lényegtelen és jelentéktelen párbeszédének a tolmácsolását, amit a hatvankettedik szomszédasszonnyal folytatott le. Megértek mindent, nem erről beszélek. Szóval ennyire van időm és semmi másra. Tényleg nincs. Szóba jött ugyan, hogy átveszem Tibitől a logopédia gyakorlást, amit ő nem csinál, pedig mindig héten kéri I. néni, hogy ismételjünk, mert így nincs fejlődés, gyakoroljunk, mert egyhelyben járunk. Tibi nem gyakorol (mert Zalánnak nincs sok kedve) én pedig nem tudom rászánni magam, hogy elkapjam Zalán grabancát. Nekem is csak 24 órából áll egy nap és estére olykor én is nagyon elfáradok. Hétvégén épp elég, hogy tanulunk Rékával,most már azért egyre többször úgy, hogy én csak rá-ránézek, nem kell mellette ülni órákat. Ha végeztünk a tanulással én már nem tudom előszedni Zalánt, mert egyszerűen nem vagyok rá képes. Nem akarom. Jövőre, ha iskolás lesz, muszáj lesz az energiáimat rá irányítani és Rékát az önállóság felé terelni, mert kettőjükkel egyszerre nem bírok. Persze Rékával sem tanultunk elsőben otthon, nagyon ritkán , talán Zalánnal sem fogok sokat, már a kéttanny. keresztülhúzza nagyjában a számításaim egy az egyben....

Hogy ez a litánia honnan jutott eszembe? Hát onnan, hogy minden héten elfelejtem, hogy szerdán reggel Zalánnak úszás van. Minden szerdán reggel idegbajban kapkodom hat órakor, hogy hol van az úszógatyája és köntöse és papucsa?? Tegnap azt is elfelejtettem, hogy szerdán vívó edzése van hattól. Nem először. Igazából mindegy volt, mert fél hét után jött haza érte Tibi, hogy akkor elrobogjanak még az edzésre? Nem mente. Szóval van két gyerekem, de igazából az agyam egy gyerek üzemmódban van. Mi lenne, ha lenne egy harmadik is? Elfelejteném megetetni is? Az is kimenne a fejemből, hogy hárman vannak? Ott felejteném a parkban?? Szóval elég érdekes vagyok. Pedig Isten látja lelkem, imádom mind a kettőt, szerelmes vagyok Zalánba a legelső pillanattól fogva, ahogy egy anya csak a fiát szeretheti....és mégis ez van. Na majd alakítunk az arányokon valahogy. Még az a jó, hogy picit jobb anya mindig lehet az ember, mindig van új nap.

Na ezt a bejegyzést sem tudom átolvasni, visszaolvasni, remélem, nagy baromságokat nem írtam....
Ha igen, holnap jövök és korrigálom, magyarázom a bizonyítványom. :)) Puszi mindenkinek!

Szétcsúszott

Most csak csekkolom, hogy szétcsúszik e a egész blog most is, vagy helyre állt vajh a rend. Fogalmam sincs. Valami frissítés gombot mintha megnyomtam volna a nagy eszemmel....vagy csak a recept bemásolása dobott a blogon ekkorát...Nem tudom. Na most jó, próba újra:

Reggel a wc-n ücsörögve eszméltem rá, hogy írtam néhány félreérthető dolgot a tegnapi bejegyzésemben, ideje helyretenni ezt és azt.
Viszont ha már itt vagyok, először dobok egy répatorta receptet. Mielőtt elfelejtem. Én a hozzávalók 3x-át szoktam megsütni, az egy böcsületes adag és olyankor több napig is elég a cucc (főleg, ha nincs még rajta mascarpone)

Hozzávalók:
300 g reszelt sárgarépa
2 tojás
140 ml olaj
200 g cukor
75 g dió apróra vágva
175 g liszt
1,5 kk sütőpor
1 csipet só
0,5 kk szódabikarbóna
1 kk őrölt fahéj
(100 g mazsola – elhagyható)
Tetejére:
20 dkg mascarpone
1 narancs reszelt héja
5 dkg pocukor

forrás: csakapuffin.cafeblog.hu

Ami el szokta venni a kedvem, az a 900 dkg répa lereszelése, általában 800 után nem sokkal feladom...vagy dupla adagot sütök, nem triplát. Ezúttal is csak 800 került a tésztába. Hogy hogy kell készíteni? Nedveset a nedvessel, szárazat a szárazzal, aztán a kettőt össze és kész. :)
Na szóval az úgy volt, hogy március 15-én a RepTárba öt órakor vették be magukat a gyerekek és Tibi, de ugye hatkor bezárt (Zalán őszinte felháborodására). úgyhogy 18:05-től együtt névnapoztunk. Nem maradtunk négyesben a whiskeyvel az ünnepelttel és mamával. A másik félreérthető dolgot nem találom a szövegben, biztos nem volt annyira fontos....
Visszatérve még egy kicsit a szülői értekezletre - közben hűl a krumpli és a tojás a rakott krumplihoz és majd el kell mennem a kisboltba tejfölért, közben Réka fél 7-ig vívni van....- a két tanítási nyelvű oktatás valahogy úgy néz ki, hogy harmadiktól németül tanulják a környezetet, majd ötödiktől a történelmet (!).... Hetedik, nyolcadikban a bioszt és föcit is. A bioszban nem vagyok biztos egészen. Na most Réka most magyarul tanulja a környezetet, nem mondom, hogy agysebészet, mert kisujjából kirázza, de ha németül kellene, az okozna fejfájást. Ízelt lábú, síkság, kitinpáncél, barka termés, csak ami hirtelen eszembe jut. Persze, oké, ő nem kéttannyelvűs, tavaly és elsőben még egy-két német órája volt, az kb. semmi. Mégis olyan nehéz elképzelni, hogy hogy működne ez a németül környezetet tanulás ugyanazon a szinten. Gondolom, működik, hiszen tök jó sulik vannak kéttannyelvű szinten is, francia, angol, nem egyet ismerek...Mégis felmerült a kétely bennem. Hogy hogy bírnánk. Bemutatták tegnap a német tanárokat is, ugyanazok, akik Rékáékat tanítja. M. néni kedvesnek tűnik, de ott aztán mindent, de mindent tudni kell és csak az ötös elég jó....A fegyelem pedig maxra van tekerve. Nyilván nem elsőben, de harmadikban durván. A másik némettanárt nem ismerem, csak az elvárásokat általában....Nem büszkélkedtek nyelvi lektorral, ami pedig szokott lenni két tanítási nyelvű iskolákban...gondolom, az is beszerzés alatt, ha nagyobbak lesznek a gyerekek (az első németes osztály pont elsős) még nagyobb szükség lesz egy tökös német fazonra /vagy éppen egy Fraulein-re....
Tibi is elgondolkodott, de persze megoldásra nem jutott, vagyis nem ült fel az ágyban, mint akibe villám csapott, hogy megvan!!!! Ebbe és ebbe a suliba írassuk Zalánt!  Annyit mondott felvetésemre, hogy hogy legyen, hogy fogalma sincs....Nekem egyébként még mindig az a nagyobb félelmem, hogy nem kerül be a németes osztályba és csak sakkpalota jut Zalánnak, mint hogy mi lesz majd a kéttannyelvűben. Gondolom, tanulni fog és ügyes lesz, valahogy majd lesz. A német oktatással sosem volt gond a suliban, remélem, nem itt fog elkezdődni....

Tavaszt nyitottam, mert kerékpárral mentem dolgozni reggel. Pont 15 perc az út, ha lustán tekerek, akkor 20. De nem szoktam lustán tekerni. Igazából két sebesség, az 5-6 alszik a bringámon, úgyhogy még gyorsabban is tudnék szágoldozni az egyébként elég néptelen úttesten, de Tibi szerint a négyes sebességnél nekem nem kell gyorsabban mennem.....

Még 12 hét van a suliból a vakációig.

Jut eszembe, jött a hír, hogy 15 000 Ft-ba kerül majd az erdei iskola. Poroszlóra utaznak majd lurkók és két napot töltenek el a környéken. A banda egyébként készül a tehetség napra, valami táncversenyre, lesz gondolom, majd anyák napja és májusban Rákóczis gála...oda is műsorral kell készülni, hát sűrű lesz ez a maradék 12  hét, ami igazából inkább 10, ugye, mert egy szűk hét tavaszi szünet és az erdei iskola hete sem lesz kőkemény tanulással teli, bár az már június első hete lesz,vagyis nagyon a legvége....Még nem érzem, de ez is gyorsan el fog telni és hamarosan itt a bizonyítvány osztás....

Összefoglalom

Megint ideértem, mellbedobással, hogy írjak, meséljek és mint annyiszor, most semmi nem jut eszembe. Talán mert ma volt a suliban a szülői értekezlet a leendő elsősöknek és kicsit a para (hogy Zalán nem veszik fel a németes osztályba) beárnyékol minden egyéb újságot átmenetileg....

Mi is volt múlt héten? Hm....A péntekre emlékszem, az egy nagyon szép nap volt. Délig olyan keddi fásultságban léteztem, pedig szépen sütött a nap és nagyon nagy hajtás nem volt az irodában. Aztán ebéd után erőszakkal hangoltam magam, hogy hurrá, itt a hétvégeeeee!!! Rázzam már fel magam!  Réka is segített, aki küldött egy üzenetet, hogy ötös lett a német TZ-je. Ennek annyira nagyon örültem..felért egy fél év végi ötössel, mert TZ-t már valószínűleg csak egyet írnak. Na persze ez nem olyan egyszerű, de akkora sikerélményt jelentett Rékának is. Baromi nehéz ötös TZ-t írni. És ami a hab a tortán, a magyarról németre fordítás HIBÁTLAN lett neki, ami a legnehezebb. A képleírás is, az is tök nehéz. Ilyenekkel bukott pontokat egy másik feladatban, hogy a hier (itt) szót nagybetűvel írta, hopp, egyből egy pont mínusz. M. néni nem totojázik fél pontokkal.
in der Schule- iskolában
in die Schule - iskolába (ezt nem is tudtam, hogy tanulták, sajnos, ő sem...:)))
in der Schwimmhalle....
Ezeket egyébként álmából felkeltve is tudta, de hát akkor és ott, pénteken, első órában félrement valami...Bánja kánya, de meglett az ötös, a félévben már a harmadik egyébként és emellé még egy smájlit is kapott, biztos M. néni is örült. Összesen 4 jeles lett (csoportbontásban tanulják, úgyhogy 16/4), de így is elég soványka eredmény. Ötös lett a fogalmazás is, ráadásul a legjobb fogalmazást ő írta az osztályban. Itthon átolvastam, háttt...írt már jobbat is, gyakorlósat, de mindegy. Az élet apró örömei. : )

Visszafelé haladva az időben, ugye szerdán ünnep volt, ami jól esett, mint egy falat kenyér. Reggel sokáig aludtunk VOLNA, de inkább nekiálltam répatortát sütni. Fél 11 után meghallgattuk az ünnepi beszédet a Nemzeti Múzeumnál (a tévén keresztül, nem személyesen), illetve megcsináltunk egy, azaz 1 darab Kenguru feladatsort, mert ugye csütörtökön írták a Kengurut. Ha lett volna időm, mérges lettem volna, mert a suliban nem készültek egyáltalán erre a versenyre, de elengedtem ezt a mérgem, cserébe mi sem készültünk, úgyhogy ÖSSZESEN kettő darab feladatsoron mentünk végig, azt is csak azért, mert nem volt szívem nulla készüléssel versenyre küldeni. Azt nem is meséltem, a Zrínyi eredményei is elég hervasztóak lettek. Megint benne maradt Rékában legalább négy feladat...de mindegy, annyira nem bosszankodtam rajta, mint tavaly. :) Kemény megyei 80. lett...no comment. Tavaly legalább a 65. hely meglett. :)) Két osztálytársa, aki legalább olyan matekos, mint ő a 150-200-ba sem került, úgyhogy kein Problem. :) Majd jövőre jobb lesz, vagy ha nem, hát nem, de legalább élvezi, hogy egyre nehezebb feladatokat meg tud oldani.

11-kor Zalán hivatalos volt a cimborájához vendégségbe, onnan fél 3 körül vadásztuk le, hazajöttünk ebédelni, összeszedtük magunkat és máris tovább vándoroltunk, Ildikó napot mentünk köszönteni. Közben már öt óra lett, mert még ajándékot kellett venni, ez az, szóval öt óra lett, mire homlokára csapott a banda, hogy ma ingyen látogatható a RepTár, nehogy már lemaradjunk róla. Mostanában otthonülő lettem, úgyhogy maradtam a névnapossal és mamával otthon. Volt ott nekünk egy is whiskey is, kóla is, finom vacsora, úgyhogy elég jól mulattunk. Késő este értünk haza, sajnos szembe kellett nézni azzal, hogy holnap suli és koránkelés, meg minden.

A hátralevő két munkanapon nem tudom, mi történ, illetve hát dolgoztam, a gyerekek suliban, oviban...Csütörtökön hazakerültek Zalán fotói az oviból, a szokásos tavaszi fotózás képei. Te jó ég, milyen nagyfiú rajta, egyszerűen nem értem, hová lett a pici fiam. De tényleg, de tényleg!!!

A  hétvége szuperjó volt. Szombaton kitalálták a gyerekek, hogy a Modellvasút kiállításra elmennek. Szerintem - de csak nektek mondom - ez a világon a legunalmasabb dolgok egyike, úgyhogy itthon maradtam - megint - és Homeland epizódokat néztem. Eleinte mosogattam, teregettem, aztán eldobtam magam a kanapén és csak pislogtam nagy-nagy nyugalomban. Olyan végtelenül jó volt. Kitaláltam, hogy ki kellene dobni ezt a 70 éves szekrényt, ami itt van a nappaliban és még az előző lakó hagyta itt....Amióta az új helyére toltuk a festés után, már nem érvényesül olyan jól, mint korábban és nekem még vajon hány évtizedik kell néznem, amíg életemben először olyan nappali bútorom lesz, mint amilyet szeretnék. Persze marad egyelőre....Egyelőre innen kellene elköltözni, aztán az új lakás megmutatja, mit lehet benne megtenni, mit nem.

Délután bevásároltunk az Aldiban, majd anyunak a Lidl-ben és ezzel el is telt a nap. Anyuéktól botránnyal távoztunk, mert Zalán Tibi ülőhelyét (a kanapé) nevezte ki fingóhelynek és folyton odajárt pukizni. Amikor harmadjára csinálta, elgurult a gyógyszerem, összedobáltam mindent és távoztunk. Az eszem megáll  néha, miket csinál. Hová teszi ilyenkor az eszét, én komolyan nem tudom. Anyu ki volt akadva, hogy mindent elnézünk neki, ezért ilyen ez a gyerek, már első alkalomnál le kellett volna állítani. Akármit is jelentsen ez nála, mert nem fejtette ki. Aztán még a lépcsőházban úgy visszafeleselt Tibinek, hogy kapott egy nyaklevest....

Vasárnap befejeztük azt a nyavalyás olvasónaplót, legalábbis talán még egy oldal van hátra, egy fejezet kedvenc idézete és készen lesz. Juhuuu! Kicsit tanultunk is, de nem volt sok, úgyhogy békében főzhettem, illetve játszottunk, a fiúk modellvasutaztak, ágyneműt cseréltem, kivasaltam mindent, tiszta lett a konyha, ilyenek. Nagyon szép nyugodalmas hétvége volt, semmi idegbaj, leszámítva Zalán fingóhelyét, semmi veszekedés, leszámítva Zalánt, csak a pihi és a kikapcs. Befejeztük a Parfüm, egy gyilkos naplója című filmet, de elég érdekes vége lett, na mindegy, azért nagyon szép film, klassz munka, aki látta, nem felejti. Homelandből is túl vagyok négy évadon....Most egyelőre nincs mit néznem.

Most mégis a legfrissebb élményem a szülői értekezlettel kapcsolatos. Április 20-21 lesz a beiratkozás napja, 15 napon belül jön a válasz, hogy felvették e. A suli biztos, hiszen körzetes, de a tagozat nem. És amíg a papír meg nem jön, nem is lesz az. Úgy szeretném, ha már május lenne és tudnám, hogy neki és a barátjának is helye van a németes osztályban. Olyan sokat jelentene, úgy megnyugodnék. Tudom, tegnap volt karácsony és holnap meg május lesz, de most mégis ez az első számú vágyam. :)

Most nincs időm átolvasni, mit kalimpáltam össze, majd este, villanyoltás után. :) 

Eddig nem

Egyelőre nem beszéltem az osztályfőnökkel. De megfogadtam, hogy elmondom neki, muszáj tudnia róla, hogy ez megesett. Egyébként ebben sem vagyok minden pillanatban biztos. Hiszen barátnők között történt az összeütközés (bár ez nem jó szó - szóval barátnő vert meg barátnőt) .....Ez mennyiben más, mintha nem barátnőkről lenne szó?? Lehet ezt ezzel elbagatelizálni vajon?

Réka vidáman csicseregve lépett ki a szolfézs óráról tegnap, minden rendben volt elmondása szerint, a csajok között is minden a régi....Gondolkodott, hogy beszél az ofővel, de végül nem tette. Hogy miért döntött így, azt nem forszíroztam. Kibékültek, feltételezem, azért. Írtam üzenetet annak a kislánynak az anyukájának, aki a verésnél jelen volt még. Az anyuka meglepve válaszolt vissza néhány óra múlva, hogy ő semmit nem tud az egészről és majd megkérdezi E-t, hogy is volt mindez.  Azt nem említettem neki, hogy Rékát ez és ez megverte, csak céloztam bizonyos feszültségekre és  a csúfolódásra E. és K. között. Arra voltam kíváncsi, ez tényleg létezik e. Az anyuka annyit mondott, hogy még csak E. neve sem hangzik el otthon soha....Azóta még nem írt, azt gondolom, nem is fog...Pedig délután találkoztam velük a kapuban, illetve az apukával....de már méterekkel arrébb jártam, mikor felfogtam, mit kérdezett az apuka a kislánytól.
- De téged nem bántottak? Nem bántottak? -  gondolom, valahogy valami mégis kiszivároghatott.

Tegnap isteni sült csirkét varázsoltam vacsira. Akciós volt az egész csirke, itthon tömtem a fenekébe citromot és lilahagymát, dörzsötem bőrébe egy kis sós libazsírt, aztán ucca a sütőbe. Amikor megfordítottam, egy másik serpenyőbe mindenféle aprított zöldséget tettem, cukkínit, krumplit, répát, hagymát, ez volt itthon, aztán erre az ágyikóra ültettem a csirkét, amikor a melle oldalát is megsütöttem. Szerintem díjat érdemelt az én szintemen, puha, omlós husi, ropogós bőr....na jó, nyilván egy Gordon séf nem esett volna tőle annyira hanyat....de ő pont nem jött vacsira tegnap.
Beárnyékolja az örömöm, hogy Zalán speciel egyáltalán nem volt éhes, csak azért falatozott, mert utána gesztenyepüré volt a desszert. Mi többiek, lapátoltunk becsülettel.

Most a répatortával szemezgetek, ha hazahozom edzésről a csajt, lehet, hogy belecsapok. Ha nem ma, akkor holnap. Csorog a nyálam egy kis szaftos répatortáért.

Befejeztem a hétvégén a Homeland 3. évadát....Hát vannak benne nagyon durva részek, amik már nekem soknak bizonyulnak, de még szerencse, hogy ilyenkor tudok "ugrani' a filmben. Pl. amikor felakasztják Brody-t (bocsi, akinek lelövöm a poént, de talán nincs olyan), azt eléggé sokáig húzzák, a terhes szerelme meg nézi....és ez csak egy sok sokkból, de hát na....Viszont megnéztem a hétvégén a Könyvelőt, ami tetszett (főnököm adta pendrive-on, azt hittem valami célzás, hehe) és vasárnap a maratoni vasalás közben ment a Parfüm, egy gyilkos története, ami szintén egy szép film, bár ebben is beteg a főszereplő, nem gyengén, de mindegy...

RékaMondta a végére (ZalánMondta is volt, de elfelejtettem és emiatt nagyon ég a fejem....)
Hétvégén nyelvtan dolgozatra készültünk és rájöttem a mf-et lapozgatva, hogy vették az alanyi és tárgyas igeragozást, bár nem így hívják még szerencsére. Szóval kérdezek:
- Hogy kell azt ragozni, hogy "hallok"?
- .....Ich höre...du....
- Hékás, magyarul!
- Jaja ....hallok, hallasz, hall....(elragozza)
- Szupi, és azt hogy "hallom"? Mi is a különbség?
- Hallok valamit, hallom AZT...
- Jó!
- Ich höre, du hörst....

Hm, pedig nem is németeztünk, amióta TZ-t írtak, csak most vettek egy halom igeragozást, köztük a HÖREN (hall) igét is. Szerintem ez sima ötös. :)

Ülepszik

K. (a Rékaverő) átjött délután egy csomag gumicukorral és bocsánatot kért. Réka mosolyogva elfogadta a gesztust és megölelte K-t. Azt már nem kell tudni K-nak, sem az anyukájának, hogy milyen erőfeszítésbe került, hogy a kertben játszó Rékát kiküldjem a kapuba, az istennek nem akart odamenni...Játszottak egy bő órát, boldogan, vidáman, kinn és benn, majd anyuka jött és hazavitte a lányát. Igazából nem is akarta itt hagyni, én mondtam, hogy szerintem jó ötlet lenne. Nem gondolkodtam, csak az ösztöneim mondták, nem tudom, mennyire volt okos dolog. De miért ne?

Egyébként korábban felnyomta a vérnyomásom az anyuka sikeresen, még szerencse, hogy úgy éreztem, a személyes találkozóhoz még nem tudok eleget, meg az idegrendszeremet sem éreztem elég stabilnak, továbbá nem szerettem volna, ha Réka fültanúja lesz az egésznek....Anyuka azt állította, hogy Réka máskor is belevágott már a hajába, rendszeresen csinálja, sőt, másnak is fel szokta ajánlani, hogy belevág. Ez olyan égbekiáltó hazugság, hogy nem is tudtam minősíteni. Persze a forrását nem volt hajlandó megnevezni, talán jobb is.

Azt elfogadom, mert kénytelen vagyok, hogy ő a saját gyerekének hisz, Rékának meg nem, pedig K. sok olyat mesél otthon, amit Réka egyébként meg szokott cáfolni. Ezzel nem tudok mit kezdeni, az ő szava az enyémmel szemben, illetve a gyerekeké. Még mindig pipa vagyok egyébként K-ra, az a tipikus sz---keverő...már bocsánat. Most hogy kibékültek, valamelyest megnyugodtam. Nem mintha ez bármit is jelentene. Bízom azért abban, hogy nem lesz folytatása, de sajnos arra is fel kell készülni, hogy lesz....Hogy akkor mit csinálok Réka védelmében, nem tudnám megmondani.

Délelőtt beszéltem az egyik anyukával, akinek a kislányához újabban húz Réka és aki végül kiszedte a vécéből péntek délután. Szerint K.-éknál van baj, nem kicsi, hiszen ők azok, ahol csak az ötös jó és néha még az sem elég, ha nem 100%. A kislányban pedig olyan feszültség épül otthon, amit csak az iskolában tud levezetni....Ebben lehet valami, német dolgozat előtt pl. már öt órakor fenn volt és nem tudott aludni az izgalomtól. Én eléggé megijednék, ha Réka így viselkedne....

Azt még mindig nem döntöttem el, hogy mi legyen az ofővel, most a következő lépés az, hogy azzal a kislánnyal ill. anyukájával beszélek, akit K. leginkább csúfol (persze valahogy nem azt verte meg) és aki jelen volt, amikor az ugrókötél elbánt vele. Aztán meglátjuk.

Katonai kiképző, szolnoki bázis

Csak rövid tudok lenni, mert ugye 11 óra van és nem ebédidő.

Az történt, hogy pénteken azzal a megkönnyebbüléssel nyitottam be a suli kapuján, hogy véééégre péntek, következhet egy kis nyugi otthon. Főzőcske, filmecske, 4 fal, csönd és alvás. Erre közölte velem M. néni, aki a rajziskolát vezeti, hogy hááát, Rékának nagyon nehéz napja volt ma....Én még akkor sem gondoltam semmi rosszra, mert anyatársam jelezte a facebook-on, hogy leánykáink újfent összevesztek. Gondoltam, hogy ez állhat a háttérben. Mivel K. meglehetősen hangulatember, ez nem volt ritka és viszonylag gyorsan el szokták boronálni a nézeteltéréseket. Illetve Réka több irányba is nyitott, így aztán sok barátnője van, bár IGAZI sajnos egy sem. Ez nem tudom, mennyire ritka vagy "normális" az ő korában, én másképpen szerettem viszonyulni a barátnőkhöz...igaz, gyerekkori barátnőm egy sem maradt, tehát nem lehetett nagy a szerelem. Tudom, hogy nem is volt az. :)

Na szóval a lényeg, hogy a vészfények aztán erőteljesen villogni kezdtek a fejem felett, amikor M. néni ahhoz a részhez ért a mondandójában, hogy Rékát megverték a lányok. Ugrókötélnek a kötelével, ami történetesen műanyag volt. Mindez az udvaron történt és mivel nem tudott mit kezdeni a támadóival, akik közül az egyik elvileg a barátnője (???), szegénykém a mosdóba menekült be. De még előtte belevágott a hajába (!!), a fürtöt pedig elásta a homokba. Kvázi elásta magát, nem???

A mosdóból aztán a többi barátnői közül egy szedte ki. Tanárnak nem szólt, ami sok mindent elárul, mert előző tantónénijének biztosan elmesélte volna. Előző nap is volt valami konfliktus, K. kötözködött Rékával, mert az nem vele játszott (mi a fene van???), amit a tanárnő elintézett annyival, hogy ő nem foglalkozik vele, intézzék el egymás között. K. eléggé jól elintézte Rékát, nem mondom...

Most azon gondolkodom, mit lehetne tenni. K. anyukájával jóban vagyunk, talán vele vagyok a legközelebb a szülők közül. De ki álljon ki a gyereke mellett, ha nem az anyja? Szóljak a tanároknak, hogy ez történt, és akkor K. valószínűleg osztályfőnökit kap, ha nem igazgatóit. Nálunk ezt nem lehet tudni. És valamilyen szinten mégis barátok. Nem igazán tudom még, hogy mit tegyek....

A hab a tortán, hogy K. ötöst kapott a heti magatartásra, Réka pedig négyest. Az volt, hogy a padtársa, vívótársa, akiről azt hittem, hogy majd milyen jól meglesznek, mert okos fiú, helyes fiú......a pad alatt szúrkálja, piszkálja Rékát, egy másik padtárs firkálja a könyvét....ezt egészen biztosan nem fogom hagyni, mert a drága vívótársnak hála megint négyes lett a magatartása, az ofő levette négyesre. Réka nyilván tiltakozik, méltatlankodik, amit kiszúr a remek tanerő és lép. A magatartás tábla felé. Gyűlölöm a magatartás táblát, vérlázítónak tartom, hogy ilyen létezik 2017-ben egy magyar iskolában. Péntek este aztán egy pohár rozé mellett megfogadtam, hogy "elengedem" a magatartás és szorgalom jegyeket. Kenjék a hajukra, dugják oda, ahová a nap sem süt be, nem fogom idegesíteni sem magam, sem a gyerekem az idióta húzásaik miatt. Egyet zizzen a 9 éves gyerek és a heti magatartása négyes??? Milyen nyomorult katonai kiképzőtáborba írattam a gyerekemet??

Évfordulós szerelmem

Kettőt pillantottam és máris szerda van. Hétfőn nem működött az irodában a fűtés, úgyhogy  van egy olyan érzésem, hogy megfáztam. Akkor semmit nem vettem belőle észre, de ma délutánra olyan nyomott lettem, fájt mindenem és alig vártam, hogy itthon vízszintbe helyezkedjek....Egyébként Nőnap van és a mi szerelmünk évfordulója Tiborommal. 14 évvel ezelőtt ismertük meg egymást. Legalábbis azt hiszem. 2003-ban.  Öt körül találkoztunk, közölte, hogy határidős melója van és hogy ma nem biztos, hogy hazajön. Romantikus, nem? :)) Azért  vett sütit és virágot, valamint a gyerekeket is hazahozta ma a suliból (Zalán is ott volt, mert sor került a TörpSuli 3. fordulójára. )

Előtte bevettem magam a Coop boltba, azzal az elhatározással, hogy ha már Nőnap van, meglepem magam valamivel, megveszem, amit látok és tetszik. A kedvenc chip-szem pont nem volt kapható, úgyhogy csalódott voltam. Végül bort nem raktam a kosaramba, van itthon még egy rose, viszont mákos gubát és kinder maxi kinget igen. Hát tudok élni! :)

Szóval a 14. évfordulónk örömére jöjjön néhány MIMONDTUK

Környezetet tanulunk.

- Na szóval Réka, mire van szükségük a fogyatékkal élőknek? - kérdezem ki a tananyagot a TZ-re.

- Hátööö...figyelmességre....

- Nagyon jó!

- Izé...munkára, segítségre, barátok....

- Oké....

- ....

- És még? Ami nekem nincs?

- Szépségre? - kérdez vissza bizonytalanul.

- Chhhhh......A türelemre gondoltam.....

---

Zalánnal állunk a zebránál

- Az ott egy Range.... - mutat egy zöld autóra, amely bekanyarodik előttünk. 

- Aha... - nézek utána. Ott virít a fenekén a felírat RANGE ROVER, így könnyű.

- Honnan tudod? - érdeklődöm. - A Range Rover-nek nincs logója, amiről fel lehetne ismerni.

- De anya, minden autónak más a lámpája.

- És a lámpájáról ismered fel?

- ....őőő, nem....

- Hogy akkor?

- Jaj, anya, minden autómárka másképp néz ki. Más a kereke, lámpája...

- Hát tudod, a Range Rovert csak úgy ismerem fel, ha el tudom olvasni, ami rá van írva: RANGE ROVER.

- Ó, anya.....szegénykém..... - simogat meg Zalán szánakozva. 

---

Tibivel bálba készülünk. Hogy teszteljem, nem kentem e magamra túl sok pirosítót és szemfestéket, egészen közel az arcába dugom a képem, elfeledve némiképp, hogy velem ellentétben ő nem rövidlátó. 

- Na? - kérdezem. 

- Igen? - hallom, ahogy tanulmányoz, némileg bizonytalanul.

- Milyen?

- Hát....púderes.

- A szemem, te!

- Ja....az olyan kékes, lilás, szürkés....

- Lilát fel sem kentem!

- Hát....pedig ott van.

---

Fél három, vasárnap hajnal. Hazaérünk a bálból. Ledobálom a ruhám, majd fáradtan megjegyzem.

- De jó egy kicsit egyedül, néha jó a gyerekek nélkül lenni! Érzem, hogy lélegzethez jutok.

Negyed órával később ágyba bújunk és sötétség borul a szobára.

- Apa....

- Hm,,,?

- ....hiányoznak a gyerekek.....

Az elmúlt évben is folyamatosan csapkodja utánam a villanykapcsolókat, sokkalja, ameddig zuhanyozom, morog, ha sokat költök a bevásárlásnál, nem tudja megkülönböztetni, hogy melyik nadrág az övé, melyik az enyém, ami rettentően bosszant, imádja a Csíki sört és a tiramisut (nem feltétlenül együtt), az autóban nem lehet sem enni, sem inni, kivétel az ásványvíz a szomjhalál küszöbén. Imádom még mindig, változatlanul.

Sajnos sokkal kevesebb időt töltünk együtt, mint szeretném, illene, nem is tudom, hogyan fogalmazzam meg. Hogy mennyire ki vagyok rá éhezve, arra akkor jöttem rá, amikor szombaton az alapítványi bálban együtt voltunk egész este. Olykor olyan kevés figyelem jut a másikra, hogy már fel sem tűnik ez. Valahol ez szomorú, olyan, mintha lemondtunk volna valami értékesről a rövidke csöpp kis életünkből...De ez már csak így van és lesz, azt hiszem. Az én férjem soha nem lesz itthon 16 órakor, sem 17-kor. Legalábbis amíg nem lesz irodánk/műhelyünk itthon....

Szombaton tehát sor került az alapítványi bálra, szám szerint a 25. -re. Idén kevesebb szülő vette meg  a majdnem 6000 Ft/fős belépőt amit sajnáltam és sajnálhatták ők is, mert a 3 B jelen levő szülői gárdája hatalmasat bulizott már megint. Ahogy a táncok véget értek (nyolcadikosok keringője, alsósok táncai, szülő/tanár tánc), következett a vacsora, majd a beszédek, végül a pohárköszöntő. Az is lehet, hogy a pohárköszöntő volt előbb, sőt valószínű, de már nem emlékszem. Pedig nem is ittam - sokat. Vacsora után a tanítónénik egymás után távoztak, a táncban egyikük sem vett részt valami oknál fogva. Eléggé távolságtartó páros ők, így csak tehetetlenül, magasra szalad szemöldökkel, néhány figyeltük, ahogy kiürül a székük. Ott voltak viszont a régi tantónénik, akikért még mindig fáj a szívem, hogy nem négy évig tanították az osztályt, de hát ez a hajó már elég régen elment, pont egy éve annak, úgyhogy ezt csak halkan mondom. Hatalmas közös mulatás volt, amit úgy kell elképzelni, hogy mindenki szépen elvegyülve lépeget jobbra -balra, öregesen élvezi a zenét, mi meg körbe álltunk, összekapaszkodunk, vonatoztunk, ugráltunk, ordítva énekeltünk...hú, volt ott minden. Nagyon nagyon jó volt a hangulat. Éjfélkor kezdődött a tombola, ahol idén nem nyertünk semmit, viszont közben még lehetett beszélgetni, inni, enni. Megyünk jövőre is! 

Holnap környezet TZ, pénteken fogalmazás dolgozat ( a legelső, amikor kép alapján írni kell egy saját fogalmazást. Remélem, lágyszívű lesz M. néni. Hétfőn nem lesz pihi, akkor meg nyelvtanból írnak dolgozatot, még nem TZ ugyan....téma az igék. Kiszámoltam, még  14 hét van a nyári szünetig, a tavaszi szünetet és az erdei iskola hetét levonva még  12 hét cumi van hátra. .... 

Közben Törpsulin bejelentették, hogy azok lesznek a tanárok, akikről én hallottam, hogy elsősöket kapnak. Nem tudom mennyire jó hír ez Zalánnak. Még egy TörpSuli, március 30-án, március 20-án szülői értekezlet , aztán április végén beíratkozás. Kezdem nézegetni Zalánnak az iskolatáskákat, de eddig csak az a Mülleres tetszett, ami szinte magától bekapcsolja magát. :)) Egy bazi nagy skorpió van rajta, szóval az egy kicsit elvette a kedvem, na meg ugye az ára....Mire elballag az oviból, meg szeretném venni, ajándékba. Addig azért van még időm bőven. 

Jajj, dejóóóó!

Hétfő óta nem is írtam? Lassan fogalmam sem lesz, miről számoltam be, miről nem....De egyszerűen nincs mikor a gép elé ülnöm. Délután tanulunk, főzök, teregetek, mosogatok, mesét olvasok, aztán elalszom a gyerekekkel. Minden áldott nap. Csak annyi varia van benne, hogy  melyik gyerek melyik nap jár edzésre és ki megy értük, én vagy Tibi.

Mostanában azt vezettük be, hogy 9 óra után egy kicsivel (9 óra nem megy....) villanyoltás, összebújás és csodák csodája, Réka öt percen belül alszik. Többnyire. A hét második felében legalábbis, amikor már benne van az a 9 tesi óra, amit lenyom egy héten. Általában Tibi a legrosszabbkor toppan be, vagy pont villanyoltáskor, vagy utána fél órán belül...de nem mondhatom neki, hogy jöjjön haza később. :) :) Megemlítettem, hogy esetleg korábban, de hát ugye a borsó és a fal esete.....Rékának szoktam odasúgni, hogy nem kelünk ám fel, alvás van. Zalánt persze mindez nem érdekli és általában kimasírozik az apjához a konyhába, de Réka többre értékeli, hogy összebújunk, úgyhogy alszik. Azért volt ez fontos, mert német TZ-t írtak a héten, pénteken, első órában. Szerintem ezt büntetni kellene.  Úgy gondoltam, ha szokásos mennyiségű alvás lesz benne, esély nem lesz az ötösre, ha már annyit tanulunk, legalább ott ne szúrjuk el, hogy alig alszik. Hogy aztán mindez mire volt jó, majd megtudjuk, ha kiosztja M. néni a 100 pontos (!) felmérőt....

Hétfőn matek TZ (matek dolgozatot írtak a héten, de az csak a szorzásokból és a becslésekből állt), csütörtökön pedig környezet. Ez utóbbiból még azt sem tudom, hogy mi a tananyag vége, de mindegy. Úgyhogy elvileg megint itt állna előttünk egy hétvége, ami végig kell tanulni. Már csak azért is, mert közeledik március 16 és vele a Kenguru. Elő sem vettük még. Teki Totó sincs kész. Ráadául abból környezet és matek is van.

Viszont hétvégén alapítványi bál, kiskutyázni is szeretnénk vasárnap és anyuhoz is ki kell menni vásárolni, tenni-venni. Semmi kedvem végigrohanni és hétköznapot csinálni a hétvégéből, úgyhogy valami majd csak lesz. Ez a matek TZ hétfőn nagyon nem hiányzik, de legalább nem első órában írják....A matek nem annyira para, mint a német. Na az egy igazi rémálom mostanában. Csak nehogy Rékának is az legyen, akkor aztán király lesz nekünk a tagozaton.

Természetesen a bálra nem sikerült egy dekát sem fogynom. Illetve nincs a súlyom a mindenkori mélypontján (vagyis magaslatán), de 5 kg-ot mindenképpen le kellene adnom. Nem nagyon megy, sokkal többet kellene mozogni ehhez. Éjszaka. Mert csak akkor érek rá kb. egyelőre. Vagy nem enni, de azt sem bírom, pedig már minimális cukrot és kenyeret eszem így is, vagyis igyekszem.

Azt nem tudom, meséltem e, hogy vettem ruhát a  bálra. A keddi napom szabad, mármint akkor egyik gyerekért sem kell suliba vagy oviba mennem, csak Rékát kell begyűjteni az edzésről 7 körül. Nosza, munka után beügettem a belvárosba, a kiszemelt butikba, ahol még sosem jártam, de a facebook-on mindig nyomon követhető, milyen rucik érkeztek. Bevittem a fülkébe kettőt, amíg az eladó valami ismerősével beszélgetett vég nélkül, majd megvettem, amelyik jobban állt. Negyed óra múlva meg otthon voltam. Ez egy ujjatlan, fekete ruha, vastagabb anyagból, az oldalán pöttyös betéttel és a szoknya részen is van egy pöttyös-csipkés betét. Blézerrel nem csini, mert valahogy elvesz a ruhából azáltal, hogy a pöttyöket is elnyeli, úgyhogy veszek alá egy hosszú ujjú felsőt és kész. Nem vettem végül alakformáló harisnyát vagy bugyit, nem volt kedvem valahogy. Majd behúzom a hasam. :) :)

Kérdeztem Tibi, hogy vegyünk e a bálra új nyakkendőt. Nem értette a kérdést. Hát az biztos, hogy ő nem az a fajta, akinek a nyakkendő olyan, mint a nőknek a csini cipő. Van egy fekete nyakkendője, egy sötétkék és ez a világoskék....Ennyi. Nincs is ingerenciája venni többet. Bőrdzsekije bezzeg kettő is van, egy barna és egy fekete...Na mindegy.

Szerettem volna még egy fekete cipit venni, de ez végül elmaradt, mert sajnáltam 20-30 ezret kiadni egy szupercsini fekete topánkára, plusz az időt is, amíg ezt megtalálom, úgyhogy marad a Deichmann-os 9000 Ft-ot cipőcske, ami egyébként a célnak teljesen megfelel. Táskám van a bulira.

Én nem is tudom, más nem is történt a héten. Melóhelyen minden oké volt, szerencsére az egyik szezon leáldozóban, így nagyobb lett a nyugi. Egyelőre. A héten szinte minden nap kaptam/kaptunk valami apróságot, ami bearanyozta a napunkat, ma pl. ebédet, mindenki, mert szert tettünk egy COFICE - excellent - minősítésre, amit így ünnepeltünk meg. Hát ügyesek vagyunk, na!

Ma benn volt az irodában az ügyvezető kisfia, aki 5 éves lesz most márciusban, ha jól emlékszem. Hogy az milyen cukorfalat! Annyira látom a két év korkülönbséget Zalánhoz képest. Mondtam is A-nak, hogy ez enyémek már nem ilyen cukik, brühü, brühhü...Hogy ez mennyire fog nekem hiányozni, ha már mindkét gyerkőc felsős lesz! A későbbiekről nem is beszélve. A pici kor, baba kor nem hiányzik egyáltalán jelen elmeállapotomban pillanatban, de hogy ne legyen itthon óvodás....Hát az azért durva. Pont tegnap este vacsoránál volt róla szó, hogy még kerek 3 hónap és vége az ovinak. Amennyire jó lesz, hogy - elvileg - egy intézménybe fognak járni, annyira lankadító (nincs is ilyen szó), hogy nem lesz itthon ovis....Na értem én, hogy ez az élet rendje, meg minden....:)

Más tényleg nem történt.

Zalán megvert mindenkit edzésen, Réka meg könnyített edzéseken vett részt, mert nem indul a közelgő versenyen. Nagyon nem bánta, és én sem, mikor láttam, hogy a lányok milyen fáradtan tántorognak ki a tornateremből. Legalábbis a kisebbek.

Furulyából Rékának Krieger Menüettje van feladva az áprilisi koncertre. Végre egy klasszikus szép darab, ami nem is olyan könnyű. Persze nem is virtuóz mű, de nem gyerekdal vagy népdal, hanem olyasmi, amit tényleg gyönyörűség játszani és hallgatni is egyébként. Amióta ez a feladvány, minden este előkerül a furulya, látszik, hogy a kihívás izgatja Rékát. Vicces is volt, mert meg akartam először tanulni Rékától, illetve gondoltam, majd kiolvasom a kottából, csak adja meg a kezdőhangot. Mire rávágta, hogy melyik, de izé, anya, hátul a lyukat csak félig kell ám lefogni. Hogyhogyhogy??? Na ilyet én nem tudok, egyből feladtam. Mulatott is rajta Réka némiképp. Én azt mondom, zenét tanulni csodálatos. Kínlódnak persze a szolfézzsal, Réka el is lógja a felét, nagyon nem hibáztatom érte, de cserébe el tud játszani ilyesmiket, mint ez a Krieger menüett és még sokkal többet. Ha pedig jövőre fuvolát ragad, abban talán még több örömét leli majd.

Tévét nem nagyon néztünk a héten, bár tegnap, amíg a csirkepörkölt rotyogott és elmosogattam, megnéztem egy Homeland 3. évad, első epizódot.

Jó ég, majdnem elfelejtettem megemlíteni az Oscar díjas rövidfilmünket a MINDENKI-t. Már láttam háromszor, egyszer a gyerekekkel néztük. Szerintem nagyon aranyos. Ott a végén, amikor a gyerekek rázendítenek a bodzavirágból bodzavirágból-ra, nekem rendre párásodik a tekintetem és párásodik....Talán mert én ugye mindenen tudok bőgni, de tényleg mindenen, másfelől iskolás korom kórusát idézi, ahol sokat énekeltük ezt a dalt. Én alt szólamban, amit utáltam, de hát ha olyan a hangom, hát olyan. Ott is egy rém volt egyébként az ének tanár....Eh, tudnék mesélni. Mi sem voltunk angyalok, de hogy az a nő sem volt százas, az biztos.

Most hát itt a hétvége, szerintem mindjárt neki állok tévénézés mellett kivasalni a két kosárnyi ruhát, ami a héten megszáradt....Jajj, de jóóóóó!