Tegnap, főzés közben elkezdtem nézni egy új sorozatot, amiről el is feledkeztem, hogy kölcsönkaptam pendrive-on. Az a címe, hogy The Knick. Utánanéztem, az a magyar címe, hogy a Sebész. Ahogy saccolom, a XX. század elején játszódhat és az a lényege, hogy örüljön az ember, mint majom a farkának, hogy a XXI.-ben él, amikor már egy sor nyavalya, állapot, baleset túlélhető az orvostudomány vívmányainak hála. Nem úgy, mint 100 éve. Persze nyilván nem ez a lényeg, csak az én kitekert gondolkodásomban ez csapódott le. Rögtön az első részben egy elöl tapadt lepényes kismamát tolnak be az előadóterembe és próbálják megcsászározni. Olyan az egész helyiség, mint egy mini parlament, ahhoz hasonlatos, ahol korábbi korokban boncolásokat tartottak és mindenféle bemutató műtétet. Amikor kb. 3 liter vért leszívnak, az anyuka meghal gyerekestül, vagyis valami módszer tizenkettedjére is kudarcot vallott. Bevallom, nem bírtam végignézni, elég sokáig kínlódnak, mire a katasztrófa beüt.... nem véletlenül nem engedték anyuék, hogy eü pályára menjek. Összesen két évadot élt meg a sorozat, mert állítólag eleve csak ennyit terveztek, de ha minden rész ilyen, nem csodálom, hogy nincs igény harmadikra. :)))
Reggel megint átolvastam mit írtam tegnap. Lehet, hogy félreérthető voltam. Mindig azt hiszem, hogy aki olvassa az én kis fogalmazásaimat, az ismeri is a mi életünket, ugyanolyan az észjárása és x-ről ugyanúgy y következtetést vonja le, mint én. Ám ez azért nem minden esetben van így. Hogy is lehetne, hiszen nem vagyunk egyformák. Szerencsére. Azért Zalán nem mostohagyerek és én nem mostohája vagyok, szerintem bizonyos szinten elnézőbb is vagyok vele, mint Rékával (az egyetlen fiam, ugyebár). Tény, hogy kevesebbet foglalkozom vele, feladatlapok, készségfejlesztők felejtősek. Igaz, nagycsoportban Réka sem készségfejlesztőzött már, kinőtte mindet, ugyanígy Zalán is. Minimál kreatívkodás van itthon, de szokott rajzolni, gyurmázni és legózni is. Szoktunk társasozni. Szeretetben és figyelemben nincs hiánya. Apás, úgyhogy gondoskodunk róla, hogy apai figyelem is legyen bőven. Amiben Rékának nem volt része, csak az oviban, az viszont Zalánnak egészen pici korától végtelen mennyiségben rendelkezésre állt, ez pedig a szabad játék a tesóval/gyerektársasággal. Az, amiről annyira mondják, milyen marhára fejleszt. Nem magyarázom tovább a bizonyítványom, mert tény, hogy az iskolai dolgokat soha nem felejtem el, az ovisakat meg elég sűrűn, de jövőre - főleg, ha egy suliba járnak - nekem is könnyebb lesz, mert automatice nagyobb a fegyelem a suliban. Nálunk meg aztán pláne....Erről ennyit.
Nézegettem a múltkor lehetőségeket a nyaralással kapcsolatban. Nagyon elszomorodtam. Most, hogy Zalán 7 éves lesz, már mindenhol "fizetővendéggé" lépett elő. Egy vagyon egy balatoni nyaralás 5 nap, félpanzió, négyőnknek. Iszonyat felmentek az árak vagy mi vagyunk túl sokan. Valószínűleg falusi vendéglátásba megyünk , esetleg apartmanba,
Ami a táborokat illeti, Réka csak az atlétika táborhoz ragaszkodik, amit a suli szervez a gyerekeknek. Ehhez képest borsos az ára - szerintem - 16 000 Ft. Ebben benne van az edzés ára, egy egy fogásos ebédé és a délutáni strandbelépőé. Jövőre király lesz ezért 32 000-t kiadni.....A tavalyi 2 hetes Napsugár gyerekházas tábor után nem kapkod Réka. Pedig az a városban a legolcsóbb. :) Egy hétre még lehet, hogy rábeszélem, mert egyébként jó kis tábor ez és tavaly is olyan sok szépet alkottak, varrtak, szabtak, ragasztottak, ilyesmi. Összesen 3 hét szabira jövök a nyáron, vagy inkább 2,5-re, szóval kb 7 hetet kellene lefedni. Ebből 2-3 a tábor, a maradék 4 az Tibis/mamás lesz. Zalán tiltakozik minden tábor ellen, mint ördög a szenteltvíz ellen. Az ovi korán be fog idén zárni, június közepén máris és ki sem nyit majd csak augusztus elején. Ügyelet szinten. Azt biztos nem fogjuk igénybe venni....Nem most fogjuk elkezdeni, amikor más suliba megy ősztől, bár ha lennének ott cimborák, Zalán nem tétovázna. :)
Huh, nagyon fáradt vagyok.....pedig fahéjas kifliket akartam ma sütni és a gardróbban is pakolászni szerettem volna, de hulla vagyok. Elég lesz rendet rakni és ülni a kanapén, mint egy dinnye a fűben....Még a pislogás is tud fárasztó lenni.
Két dolog is megragadott.
VálaszTörlésA sebész: imádtam. Nekem akkora csoda, hogy nem is olyan sok idő alatt mennyit fejlődött az orvostudomány. Igen, gyakran véresek a jelenetek, de roppant megdöbbentő dolgokat mutat meg.
Nekem nagyon tetszett.
A másik a nyaralás.
Az árak pokolian elszálltak. Idén először nem a szokásos helyen lesz a szállásunk, mert már január elején az összes hely foglalt volt ami szóba jöhet. Találtam ugyan egy árban és méretben aránylag elfogadhatót, de rettegek tőle, hogy csalódás lesz. Majd kiderül augusztusban.
Juj,ismered a sorozatot?Eléggé addiktív.Jobb, mint az első rész után gondoltam... :-)
TörlésDrukkolok, hogy ne legyen csalódás. Nekünk még nem volt olyan,max jól esett hazajönni.:-) :-)
áááá, a nyaralás... mi már túl vagyunk ezen a szakaszon, amikor tanácstalanul, tétován keresgélünk, árakkal szembesülünk, mindenféle praktikákkal megpróbáljuk kideríteni, hogy amit hirdetnek, az igaz-e (úgy néz-e ki, olyan távol van-e a víztől stb.). Én is aggódom kicsit mindig, hogy amit foglaltunk, jó lesz-e, de az esetek többségében jól sül el (volt ám olyan is, hogy kínunkban röhögtünk utólag, amiért úgy be tudtak palizni bennünket). Pár éve döntöttük el, hogy a félpanzióból nem nagyon engedünk. És nem csak azért, mert nincs kedvünk főzni, hanem a költségek miatt is, mert ha főzőcskézünk, vagy "bekapunk" valamit, főleg az utóbbi, általában drágábban jön ki.
VálaszTörlés